Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
Gmß&mmrMOKSzÄG-z T977. november 6., vasárnop VANNAK TORKOT szorítóan nehéz helyzetek amikor csak az érzelem képes diktálni a következő lépést. Az élet, mások életének megmentése sem mindig ha - mérlegelésre időt, sokszor a veszély pontos felmérése, felismerése nélkül, belső kényszerből dönt az ember, hogy bajbajutott társán segítsen. A pesti rakparton, közvetlenül a hajóállomás mellett kisebb csődület, ideges, kíváncsi járókelők figyelik a hullámok között vergődő fiatalember tusáját. Még fel-fellibben, aztán már csak a vízre fekvő kéz jelzi. hol fogta körbe a Duna. Ideges,1 középkorú hölgy sikolt, hisztériásán mutogat: „Férfiak, gyerünk, valaki ugorjon!” Egy kismama elfordítja a kezét szorító csöppség szemét és az ő arca is elfehéredik ... — Ússzál, fiam! — ordítja rekedten egy öregember, akinek fáj, hogy tehetetlen. Akik a rakparton állnak, a víz fölöttt tanácstalanul, s/égyen nélkül néznek egymásra. A kikötő felől fiatalok jönnek, amikor odaérnek, nem kérdeznek. Egyikük azonnal ugrik ... — He'”et csináltam magamnak a bámészkodók köze ,' és ugrottam. Valahol az egymást követő hullámok között kerestem az alámerültet. Ott, ahol az előbb a kezét, s egy pillanatra még a fejét láttam. Csak erre figyeltem, hogy ne tévedjek. Akartam, erőltettem, hogy megtaláljam. Az alámerülésnél elértem a ruháját. A mentésben nem volt segítség, a húsz év körüli férfit elhagyta az ereje, úgy húztam magammal a part felé. A kövekig érve egy pillantásra futotta csak: mintha élne még. A parton állók kezüket nyújtották, egyszerre bukkant fel a hullámokból a két ember. Hangoskodtak, mentőkért kiabálta'', és valaki a rakpartra néző irodaház portájára futott, telefonálni. — Orvos, vagyok, köny- nyen , megállapíthattam, hogy van remén” a fiatalember éleiben marad. Ahogy lehetett, segítettünk rajta, és bármilyen nehezen is, de talpra állt. A mentést már százak nézték, végigizgulva minden métert, amíg a fiatalember a fuldoklóval partot ért. Bölcsködő és nagyképü megállapítósok Roppantak a rakpart kőkockáin, személytelenül, címzetlenül. — Tudom, ha akkor valaki megveregeti a vállam, alig állok jót magamért. Fölöttem a lépcsőn egy szép szál folyami tiszt elegánsan mutatott végig valóban szép egyenruháján: „hogy nézne ki, ha beugrottam volna”... Én továbbképzésen voltam azokban a hetekben a fővárosban, a szállásunk közel volt, hazamentem, és megszárítottam a farmeromat, a cipőmet, átöltöztem. A rendőrök aztán kifaggattak, mi hogyan is történt. A parton állók kiabáltak utánam, hogy álljak meg, felírják az adataimat. Gondolom, ennek köszönhetem, hogy most itt nézegetem ezt a szép kilüntetést.Dr. Várad! József, kazincbarcikai orvos a közelmúltban kapta meg az Életmentő kitüntetést, és a vele járó jutalmat. Jókedvvel mondta, hogy örül a kitüntetésnek. büszke rá. — Vannak események, melyeknek ügy válik részesévé az ember, hogy nem marad ideje megkérdezni önmagától, mit tegyen, mert akkorra már döntenie kell. Nem vagyok jó úszó, csak olyan, aki teljes biztonságban csupán a strandok medencéiben érzi jól magát. — Ismeri a szakvéleményt, amely alapján felterjesztették a kitüntetésre? — Nem. A budapesti folyamrendőrség leírásából: a Dunának ezen a szakaszán, ahol a magas rakpart mellett haladó hajók a vízfolyással ellentétes irányú örvénylést, hullámverést hoznak létre, az úszás rendkívül nehéz, még a jó úszók számára is életveszélyt rejt magában. A sodrás olyan | erős, hogy alig lehet vele megbirkózni. — Ezt csak most tudtam meg. Mindenesetre, amikor kimásztam a partra, a ruhámat nagyon nehéznek éreztem, de a szívem megkönnyebbült. dk. vAradi József, kazincbarcikai ‘ szülész-nőgyógyász szakorvos, 30 éves, megmentette egy húszéves fiatalember életét. — A megmentett Rác József írt azóta, megköszönte, amit érte tett? — Nem. De ez nem is fontos, nekem elég tudni, hogy él. — A környezete hogyan fogadta a hírt, amikor a továbbképzés után hazautazott Kazincbarcikára? — A barátaim gratuláltak, mások elnéző mosoly- lyal hallgatták a történetet. Azóta négy hónap telt el, és elfelejtették i az egészet, mint egy hétvégi sztorit. Nagy József \ Zalán Tibor: Megbántotta titkon valaki a fákat. Ágaikon minden levél hirtelen elsápadt. Esőt hoz az este ezüst csengők csengnek. Valahol a felhők mögött csillagok merengenek. Álkonyégen vadlúd- csapat V-betűje: szomorúan tűnik át a kéklő messzeségbe. ember csak irányit... A munkás befűzi a lyukszalagot a vezérlő berendezésbe, beállítja a munkadarabot és a szerszámot, megnyomja az indítógombot, s ezzel megtette a kötelességét. Legközelebb csak altkor lesz dolga, ha szerszámot cserél, majd leemeli a megmunkált alkatrészt. Minden mást elvégez helyette az NC-technika. — Vagyis a dolgozó akár elmehetne közben a moziba is? — No, nem — nevet \Durda József, a Diósgyőri Gépgyár műszaki-fejlesztési főosztályának, vezetőhelyettese. ;— Az ember itt is nélkülözhetetlen. A gép képtelen önmagát ellenőrizni, a hibákat korrigálni. Mivel az újságíró nem műszaki szakember, adódd: a kérdés: mi az NC- technika? —' Röviden meghatározva: automatizálás, számok segítségével. A lyukszalagon van valamennyi termelési utasítás, ezt továbbítja a vezérlő egység a megmunkáló géphez. Az embernek csak felügyelnie kell... — Milyen fejlesztési lehetőségek vannak az NC- technikában ? — A fejlődés beláthatatlan — válaszolja Durda József. — Tervezzük például a szerszámok cseréjének automatizálását. Az elképzelések között szerepei az NC-technika és a szabályozás összekapcsolása. A gép érzékeli majd töobek között azt is. hogy miiven kemény az anyag, s visszajelez. * Az NC-technikával már kis sorozatokat, egyedi darabokat is előállítanak automatikus úton. Világszerte hódít ez az eljárás, hazánkban is. — Mióta dolgoznak NC- gepek a gyárban? — Az elsőt hét évvel ezelőtt vettük, a Csepeli Szerszámgépgyártól. Jelenleg tíz szakasz- és pályavezérlésű fúró-marógépünk és esztergánk van. — Az NC-technika előnyei? — Mentesíti az embert a fizikai igénybevételtől. Csökken az átálláshoz szükséges idő, többszörösére emelkedik a termelékenység. Megjegyzendő: a gép drága. Célszerű tehát három műszakban kihasználni. Az NC-gépek „agya” a vezérlőberendezés, s a technika annyit tud, amennyit a lyukszalagra beprogramozlak. — Hogyan készül a technológia? — kérdezem Bariba Istvántól, az NC-üzem vezetőjétől. — A technológus először is felépít magában egy gyártási sorrendet. Az al- katri z rajzáról szerszám- és felfogási terveket készít. Utána kitölti a programlapot, beír C az x, y, z koordinátájú adatokat: az előtolást, a fogásmélységet, a forgási sebességet, a segédfunkciókat. — Mennvi lyukszalag készül egyszerre? — Kettő. Egyet kap a gép kezelője, egy marad nálunk. Ha a lyukszalag tönkremegy, másolatot készítünk az eredetiről. — Mennyi időbe telik egy alkatrész gyártási programjának összeállítása? — Az attól függ, mennyire bonyolult. Mi mondatban számolunk, s egy átlagos program kétszáz mondatot, mondatonként nyolc- kilenc funkciót jelent. Vagyis egy alkatrész legyártásához IfiOO—1900 utasítást ad a lyukszalag és a vezérlő berendezés a gépnek. De, hogy a kérdésre is feleljek: egy mondat leírása hat-hét perc, a többit számítsa ki. — Mi van akkor, ha letörik a szerszámból, megélezik, s a rövidebbet is használjak? — Ekkor sincs semmi baj -— mondta Bariba István —, hiszen van korrekciós lehetőség. Sőt, a lyukszalagon találhatók zárójeles utasítások is, be-, vagy kiiktatása a munkásra van bízva. Az üzemvezető a gyakorlatban is megmutatja a lyukszalag gyártását. Normál írógépen írja le a programlapon szereplő adatokat, s az egri Vilati által gyártott lyukasztó készülékből csúszik kifelé a kész lyukszalag. Belehelyezi a visszaíró gépbe, bekapcsolja, s megjelenik a papírlapon a program adathalmaza. A lyukszalag tehát hibátlan. — Ez már egyszerű művelet — mondja' vendéglátónk. — Amíg viszont eljutunk idáig, sok-sok fejtörésre, számításra van szükség. * Figyelem; az NC-üzem- ben csupa fiatal áll a gépek mellett. — Mindig is érdekelt az új — jegyzi meg a 2ö éves esztergályos, Czane Mihály, — Az sem lényegtelen, hogy könnyebb, gyorsabb, látványosabb a munkánk. — Ám, ez a gép nagyobb szaktudást követel — vetem közbe. Rábólint: — Magam is tanfolyamon tanultam. A többiek is... — A fizetése? — Órabérben és teljesítményben dolgozunk. Megkeresem havonta a négyezret ... A műhely túlsó végében szólítom meg Szabó Lászlót. ■—• Szereti a munkáját? A válasza rövid, de mégis mindent kifejez. — Érdekes... Mi a pontosságot ezredmilliméter- ben mérjük. Kolaj László Azt tanácsolták, hogy... ■ a — Laci! Lacika! Az idősebb, kék munka- köpenyes férfi előbb csak . elkiáltotta magát az udvaron. azután elindult megkeresni ... — Mindjárt itt lesz... Rendes gyerek. Nem olyan, mint a mostani tizennyolc évesek... Tudja, kaphattunk volna olyat, aki örül, ha nézheti a munkát... De ő érdeklődik, minden érdekli . .. Jön, kérdez. Hogy csinálják ezt? Hogy csináljak azt? Tessék már megnézni jó lesz-e így! Ne értse félre, amit mondok: olykor úgy vagyunk vele, hogy nehéz is a válaszadás, kicsit nehezünkre esik, .hogy folyvást magyarázzunk ... Mosoly húzza össze a szemét, még rábólint is a folytatásra Andrási Ferenc, a Miskolci Vízművek für-' dő és gőzfürdőjének karbantartási csoportvezetője, a. szocialista címért küzdő brigád vezetője. — Egyszóval feladja a leckét nekünk is, nemcsak mi neki, amikor rábízzuk a feladatot... Mondom, más mint'a mostani fiatalok... Nohát külsőre ugyan semmiképp. Rontó László géplakatos szakmunkás — két esztendővel ezelőtt szerezte meg a szakmunkásbizonyítványt, s egy nyári munkavállalás eredményeként döntött ügy, hogy munkakönyvében ez lesz az első munkahely bej egy zés — kicsit hosszú hajával, nyurga alakjával, meg a kopottas farmerrel és tizenkilenc évével teljes egészében mai fiatal benyomását kelti, öt esztendővel ezelőtt viszont egyike volt azoknak, akik a Pályaválasztási Tanácsadó Intézethez fordultak, segítsenek nekik szakmát választani ... — Az úgy volt. hogy az osztályfőnökünk mondta, el lehet menni az intézetbe ... Én mindig autókról, gépekről álmodoztam ... Nagyon szerettem őket, meg persze ma is szeretem. Otthon viszont ellenzésre talált a tervem, s hogy lebeszéljenek az autószerelésről, érvként hozták fel; sokan jelentkeznek erre, nehéz bekerülni, nyakig olajos lesz tőle az ember, s mert akkor még korszerűtlenebbek voltak a szervizek, hogy télen is alá kell feküdni az autónak ... Tény, hogy rávettek, menjek el tanácsot kérni... Elmentem ... A vizsgálatok meg a beszélgetések közben jött szóba a gépszeretet ... így lettem végül géplakatos... A 100-asban végeztem . .. — Jó iskola. — Az. Sok mindent la-’ nultunk. sok mindent kaptunk tanárainktól. Azt hiszem. ha valaki akar is, akkor nemcsal: a szakmára, annak elméleti anyagára és gyakorlati tudnivalóira tanítják meg, hanem emberségre is... Vittek minket színházba, hangversenyre... — Meg is látszik — bólogat közbe a brígádvezelő. — Van egy kis rádiónk a műhelyben. Nemcsak tánczene szól rajta ... Bár mi a brigádban sportügyeket bíztunk rá... —- Szóval maradtak a gépek . .. — Maradtak. És. nem bántam meg, jóllehet nem esztergagépeken dolgozom... , Pedig azt álmomban is tudnám tán’ szerelni, any- nyit dolgoztunk rajtuk ... Én. szémély szerint akkor voltam boldog, amikor valamivel elkészültem. A kész ' munkának tudtam, s tudok örülni.... Az elvégzett munkának... — De hát itt másra is szükség van .., — Persze, itt sokféle feladatot kap az ember... Másféléket is, mint amire felkészítették ... Ezért is kell sokat tanulnom még... Az iskolában csak ígérték, hogy hegeszteni is tanulunk majd. de azután valamiért elmaradt... Most pótolhatom... De szerintem nagyon éi'dekes és a maga módján felelősségteljes is... — Gyerekek járnak ide, iskolások. Jönnek úszni tanulni ... Nem csaphatjuk be őket. hogy nincs meleg, elromlanák a berendezések, vagy hogy be keil zárni... — A hinta jó ötlet volt... — Micsoda? — Az ügy volt, hogy Feri bácsiéknak volt egy újításuk ... Az uszoda tetejével .voltak problémák, ha felállványozzuk, bp kellett, volna zárnunk... Feri bácsiék kitalállak egy hintát, s úgy hoztuk rendbe, hogy egy pillanatra sem szűnt meg az- úszásoktatás ... De van más találmányunk is.... A ‘kivitelezésben pedig én is segíthetek ... Mondtuk, hogy alakítottunk egv brigádot. Engem is bevettek, örülök neki ... S a szakmám mellé új ismereteket is szergek, és emberséget is tanulok tőlük. Jól érzem magam __ A gyerekkori álom az autókról ma már a múltlé. De a géplakatosban új tervek feszülnek. A kollektíva tervei is ... — Szeretnénk, ha Lacikából vízmérnök lenne egyszer. Kevés van a vállalatnál. Szerintünk megérdemli hogy segítsük. Becsületes, rendes gyerek. Igyekvő és szorgalmas... Bízunk beiine. Közülünk nö majd ki, ha valóra váltja a tervünket. — Szép lenne. De ez még odébb van. Most még, úgy érzem, sok a lanulni- valóm. Mint mindenkinek, aki épp hogy belekóstolt abba. milyen is. ha szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében bizonyítania kell, hogy megtanulta az iskolában. amit meg V "->tt tanulnia... Én. legalábbis 'azt hiszem, szerencsés ember vagyok ... Örömet találok a munkámban... Élvezem-, .. Tulajdonképpen tényleg szerencsés ember. A régi álom helyébe újat talált. Legföljebb akkor tévedett brigádvezetője, amikor azt mondta: néni olyan, mint a mai fiatalok. A legtöbb fiatal mégiscsak olyan, mint. ő. Csak észre kell venni, ha érdeklődnek, s tenni is akarnak. Csatórás Annamária, T
