Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
ESZAfC-MAGYARORSZÄG 6 1977. novemberéi.; vasárnap ERDEMRENDESEK Fáradhatatlanul Varga József — í A vas- és fémöntést nem' lehet máshoz hasonlítani, csak a szobrászathoz. Idomokat, firmákat alakit a munkás — ez csodálatos. A véletlen hozta úgy, hogy öntő lettem. Tulajdonképpen szerencsés véletlen. Varga József negyven esztendeje kezdte meg tanulmányait a Magyar Királyi Vas- és Acélgyárban. Kevés időt tölthetett el az üzemben, noha szakmaszeretete a mestervizsga letételére inspirálta. Varga elvtárs szervező készségére, agilitására, munkásmozgalmi tapasztalataira igényt tartott a párt és a szakszervezet. ■— 1943-ban kerültem kapcsolatba a munkásmozgalommal. Nem a legszerencsésebb időszak volt, frakciók rombolták az igazi kibontako-, zást. A következő hét esztendőben mindennel foglalkoznunk kellett, mindennel, ami a haladás érdekében történt: plakátot ragasztottam, agitáltam, szerveztem, mezőgazdasági munkát végeztem, tanultam, párttitkár leltem, főművezető ... Megedzettek ezek az évek. Szükség is volt a tapasztalatokra, mert az ötvenes évek sem kíméltek minket. 1930 januárjától Varga Józsefet bízták meg a nagyüzem szakszervezeti bizottságának elnöki tisztével. Akkoriban erőteljesen érvényesültek még á szociáldemokrata hatások a szervezett munkások gondolatvilágában. Villongások, villongásokat követtek. 1956 novemberében okmányt hozott a porta: felelős beosztású, tekintélyes vezető kérte-követelte a Ki ezer munkást foglalkoztató nagyüzem szakszervezeti vezetőjétől, hogy írja aló a „szabad szakszervezet” igenlését. — Szakszervezet, amely független a párttól, a kormánytól? Hogyan írtam volna alá? Pár hét múlva leváltottak. Visszamentem az öntödébe és tettem, amit rám bíztak. Többet is ennél. Aki ismeri a kort, tudja, hogy nagy része volt az ellenforradalom utáni konszolidálódás meggyorsításában. Később rehabilitálta a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete, de Varga József más munkát kért. Létrejött a Lenin Kohászati Müvek közlekedési gyáregysége, amelynek munkaügyi osztályát immár 17 éve vezeti. A vontatási üzem pártszervezetében dolgozik, és 55 évesen is fáradhatatlan. Szemináriumokat vezet, propagandista, kezdettől viseli tisztségéL a társadalmi bíróságon, 15 éve dolgozik a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságában, a munkásőrség alapító és ma is tevékeny tagja. Sokan ismerik és szeretik a gyárban. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésének népes kollektíva örül. Mindig jókedvűen 7 amikor perceket aludtam csak. Munkásgyűlésekre jártunk, termelőszövetkezetek megalakításán munkálkodtunk, országos értekezletekre jártunk, alakítottuk az ország ügyeit. A kocsimban is született jó néhány jelentős döntés: több volt a munka, mint az idő, nem mindig ülhettek le az utasaim a tárgyalóasztal mellé. A volán biztos kezű ura. Gyorsan hajt, de soha nem kockáztat, kerüli a veszélyes helyzeteket az utakon. Ezért is olyan jó Matyi bácsival járni. Manapság sok emberrel utazik: a megyei, a városi pártbizottság tisztségviselőivel, munkatársaival, KISZ-funkcionáriusokkal, lapterjesztőkkel, újságírókkal. Az utazni készülők mindig felderülnek, ha reggel Matyi bácsi jelenik meg a folyosón. A „hőskorból” hozott kitartását átplántálja a fiatalokba, munkára, több munkára, jó munkára biztat. Csütörtökön átvette a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést A gépészkovács fia Molnár Ferenc porcelán- festőt senki sem ismeri, Molnár Ferenc gépkocsivezetőt ismerik néhányan, Matyi bácsit viszont százak és ismerik, szeretik sy.erle megyében, sőt e szép megye határain túl is. Matyi bácsi porcelán festést, tanult Hollóházán, apja nyomdokaiba lépett. Nem sokáig űzte az ősi mesterséget, tizenévesen megbabonázta a technika, a volán. A háború utolsó heteiben ö volt a vezetője annak a fél szakasznak, amely a szlovák hegyekbe sietett egy szovjet ejtőernyős partizánszakasz támogatására. Vitték a kocsikat, a lelkesedésüket és Matyi bácsi az ő páratlan humorát. — Engem a jókedvem menteit meg minden bajtól, ma, 58 évesen is elfelejtek minden búbánatot, ha egy jót nevethetek. Molnár Ferehc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottságának gépkocsivezetője. 25 éve végzi ezt a munkát. Titkári gépkocsivezető volt hosszú Molnár Ferenc évekig. Politikai tisztánlátásáért, elvhűségéért kedvelték mindenkor. Munkabírásáról legendák keringnek. — Voltak idők, amikor naponta háromszor mentünk Budapestre. Voltak hetek, — Apáin uradalmi gépész- kovács volt, vöröskatona, anyám illegális kommunista, majd pártmunkás. A szegénység edzette őket, az a mérhetetlen társadalmi igazságtalanság, amiben nap mint nap éllek. Itt lakiunk, ahol most a műhely áll. A gépszín helyén volt a1 cselédház. A felszabadulás után apám már eléggé megtört volt, anyám viszont szárnyakat kapott: betegesen, fél tüdővel járta a környéket, és agitált. Akkor, amikor még Szikszón székelt a megyei pártbizottság, anyám naponta megjelent, és munkát kért. . Haláláig dolgozott, 1962-ig. Tőlük, de főként anyámtól örököltem én a mozgalmi munka szeretetét. Papp Lajos, a Nagymiskolci Állami Gazdaság 1. sz. ongaí kerületében dolgozik: a gépjavító műhely vezetője, a kerület pártalapszerve- zetének titkára, az Ongaí községi Tanács tagja.----Az első politikai kép-zés t, a honvédségnél kaptam, az első politikai munkával is ott bíztak meg. A fiatal On- gai Állami Gazdaságba küldtek, hogy tájékozódjak a viszonyokról, a politikai hangulatról. Keserves évek voltak, gépeket alig lehetett látni, holdanként 5 mázsa kukorica termett. A katonaidő eltöltése után hazajöttem. Apám volt a kerület főgépésze, később én vettem át tőle a stafétabotot. Azóta, 1953 óta itt dolgozom. Sokat változott azóta a világ. A Nagymiskolci Állami Gazdaság hektáronként 50 mázsa kukoricát termel, az egykori Hoffer gépek helyett Claas kombájnokkal, SZK— 5-ösökkel, IHC szántógépekkel, Rába-Sleigerekkel dolgoznak. Ilyen gépeket javít a Lenin ifjúsági szocialista brigád, amelyet Papp Lajos vezet. — Huszonegyen vagyunk, rajtam kívül mindenki fiatal. Jó szakemberek a mai fiatalok, és politikailag is gyorsan érnek. A brigádnak több mint a fele párttag már, a fiatalabbak a KISZ- ben tevékenykednek. Együtt dolgozom a fiaimmal, mindkettő érettségizett, aztán a gépjavító szakmát választotta. Sokat követelek tőlük, talán többet is, mint ameny- nyit kellene. Nem szeretném, ha tétlenül múlnának el fölöttük az évek. Saját példájával jár elöl: negyvenhét évesen ismét beült az iskolapadba, pártirányítást, vezetéselméletet tanul. — Szükségét érzem — mondja- — Pártunk XI. Papp Lajos kongresszusa magasabb követelmények elé állítja a párttagságot. Nekünk, alap- szervezeti titkároknak elő kell segítenünk a tagság fejlődését. A pártmunka ma más természetű, mint amilyen anyám életében volt. Ugyanolyan lelkesedés, de több tudás, szélesebb látókör szükségeltetik hozzá. Eddigi munkásságát a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerték el. Lévay Gydrtryi rMindennapi vizünk eginltább az öreg hangja, hanghordozasa maradt meg emlékül abból a néhány órából, amíg a vízglóbuszt, meg az egész, „művet” bemutatta. Ámbár nem volt tanulság nélküli a műhöz vezető séta sem. Egy jól .felvágott nyelvű asszony mondla-mondta a magáét, mert az előző napon egy ideig nem volt víz. Akkor pedig minek az egész nagy ílanc, a befizetés, a társulás, a glóbusztorony, ha ugyanúgy a vederrel kell merni a vizet, mint annak előtte? A szikár, magas öreg különös elégedettséggel hallgatta a panaszt, részben mint a társaság elnöke, részben mint a gépház gazdája, kezelője. Csak hallótávolságon kívül jegyezte meg: „Így van ez. A vizet sehogy sem akarták, szidlak mindenkit, aki a vezetéket, a társulást kitalálta. Minek az? Eddig is kútból ittunk! Csakhogy a jót könnyű megszokni. Most ugye, ha egy óráig nem jön a víz a vezetéken, így kikapok. De igaza van”. Borsod i vó nk án nézegettük akkor a művet. Az öreg dicsérte az építők ügyességét — az egész falu nézte, hogyan állítják fel azt az irdatlan tornyot, nagy gömbbel a tetején —, értette már az egész automatikai is, az egész vízrendszert, de azért valahogy lehalkított beszéddel szólt minderről, csendes tisztelettel mulatta1 meg a látnivalókat, mint ahogyan a csodákat szokás. Sok községünkben láthatjuk persze ma már mindezt, később pedig majd még több helyen. Megszokjuk, megszokják majd egyszer, természetesnek ve- s'zik, de nemigen a mi időnkben. Majd később. Ma még, és fejtehelően évtizedekig, azok közé a csodák közé tartozik, melyeknek megteremtése új rendünkben vált lehetővé. Sokan vallják: az egészséges, jó ivóvíz megteremtése, az egész termelő-, szállítórendszer megépítése hasonló jelentőségű, mint az 1945 utáni években a villamosítás. Csak éppen nehezebb, lassúbb, mert több erőt kíván. És, mint ahogyan ünnepelni való csoda volt annak idején a villanylámpa kigyulladása, ugyanúgy az most az első vízsugár megjelenése. Persze, nem csupán a községekről van szó. A vízmű- társulások egy részét — nagyon fontos részét — alkotják a vízrendszerek megépítését szolgáló öröknek, de itt vannak az új városrészek, sőt városok, a víz biztosítása egyre nagyobb erőket követel. Lassan haladhatunk ezzel a munkával, de haladunk. A vízellátás-csatornázás fejlesztésére az elmúlt tervidőszakban tanácsaink 776 millió forintot használtak fel. Miskolcnak ebből 417 millió jutott. A végzett munka nagyságát talán jól érzékelteti : csaknem 500 kilométer hosszú vízhálózat épült meg, megyénkben ma már 420 ezer ember kap egészséges, jó ivóvizet. Mindezek ellenére az országos átlagban nem állunk valami jól. Továbbra is nagy erőfeszítésekre van szükség, hogy előbbre tudjunk lépni. Az ötödik ötéves terv végére a vízhálózatba bekapcsolt lakások számának mintegy 32 százalékos növelése várható, így újabb ezrekhez-tízezrekhez jut el az ivóvíz. Amíg egyáltalán megkezdhető az építés, azt megelőzően kevésbé látványos, de ugyancsak nagy munkát kill sikerrel befejezni. Megtalálni, feltárni, „megmérni” a vizet. Tehát a „honnan” kérdésre kell pontos-gondos tervezőmunkával kielégítőén felelni. Nem születik meg könnyen .ez á válasz, a későbbi években, évtizedekben pedig még nehezebben. De később is meg kell majd találni. Az országgyűlés ez év júniusi ülésén megyénk egyik képviselője a vízgondokról szólt, a tervekről érdeklődött. Idézzünk az Országos Vízügyi Hivatal elnökének válaszából: „Borsod megye fis) a gazdaságosan kitermelhető vízkészleteket szinte teljesen kimerítette. A terület vízellátásának jelentős javítása csak a területen kívüli vízbázisok igénybevételé- vel és a területen kiépítendő regionális rendszerrel oldható meg. A dél-borsodi regionális rendszer Ifiépité- se a negyedik ötéves tervben kezdődött meg. Jelenleg négy település, köztük Mezőkövesd vízellátása t biztosítja, melyhez az ötödik ötéves terv során, további négy község kapcsolódik. A gazdasági- tervezési körzetben folyik a Máira vidéki, a közép-nógrádi és az észak-nógrádi regionális rendszerek kiépítése. A halódik öléves terv idösza- •lcában és részben a hetedik ötéves tervre áthúzódóan tervezzük megoldani az Ipoly, a Zagyva, a Sajó, a Kódra, a Hernád, a. Tisza vízbázisainak összekapcsolását. Nagyobb távlatban a körzet vízellátásába a dunai vízbázis bekapcsolási lehetőségét is vizsgáljuk. A megye területén az ötödik ötéves terv folyamán mintegy 30—35 községben épül vízmű. A hatodik. ötéves tervben további 50 község vízellátásának megoldására vau lehetőség. A hátralevő, közel 100 község megjelelő vezetékes vízellátása csak az említett rendszer kiépítése után — előreláthatóan a halódik és a hetedik ötéves tervben — oldható meg. Az ötödik ötéves tervben tanácsi beruházás keretében elkészül a sajólá- di vízmű, napi húszezer köbméteres kapacitással. Folyamaiban van Miskolc\keleti csúcsvízmüvének, a leninvá- rosi, a sátoraljaújhelyi bővítésnek a megvalósítása.” De egyre több víz kell! A megfelelő ellátás mind nagyobb gondot okoz a világ legtöbb országában. Mind messzebb kell menni az ivóvízért. Néhány amerikai város több száz kilométerre megy érte, de hazai példákat is említhetünk. Pécs a Dunából, Salgótarján az Ipolyból, Miskolc a Hernád- ból is kap vizet. Szerencsések, akik a kavicságyakba telepített kutakból kapják és nem szerencsések, akik a felszíni vizeket isszák. Tisztítással persze' — hogyan is lehetne másként? —, de az mégsem az igazi. Miskolc esetében is szó van már a Tiszáról — a felszíni vízről — és bizony ez a szép folyó még messzebb kanyarog innen, mint a Hernád és vizének minősége is olyan, akár. á többi folyóé. Nern sok jó mondható el róla, de hat a karsztra, a Bükkre mégsem alapozhatunk teljes egészében. Ha nincs eső — éppen elégszer tapasztalhatjuk —, a források kiapadnak. Honnan lesz hát később a víz? Idézzünk Varga Domokos: Vizek könyve című, rendkívül izgalmas munkájából egyrészt: „ ... számba jöhetne még — s nemcsak Miskolc vízellátására — a Sajó torkolati szakaszának a Bükk lábától a Tiszáig' terjedő hatalmas kavicsmezeje, amely egymaga mintegy 100 ezer köbméter természetes szűrésű vizet adhatna naponta ennek az egész tájnak, beleértve Leninvá- rőst. Vagyis többet, mint Miskolc jelenlegi teljes fogyasztása. Adhatna, de aligha ad, vagy csak. jóval kevesebbet, inert a Büklcábrány mellett építendő új, nagy hőerőművet felszíni fejtésekből terviéit lignittel fűlik majd, s a talajvíz szintjének ehhez szükséges 15 —20 méteres süly-r lyeszlése csaknem bizonyosan együtt jár a lenti vízkészletek tartós elszennyeződésével ... A hőerőmű megépí• lése bizonyára fontosabb érdek (bár az illeni villamoslos; áram várhaló önköltségét ión; a megugróit olajárak j viszonylagosan csak teszik elviselhetővé) ... Nem lesz mát art írté lén hátra: Miskolcnak és környékének is le kell majd mennie felszíni vízért a mind jobban szennyeződő Tiszti- »tte ra ... — Mit lehelünk erről? — kérdezi egy vizcsbará- tóm. — Süthetjük le a szemünket, mint egy rossz gyerek, amiért nem adunk jubl> vizel. De hát honnan'.'” Éli bb; in ér ató len nifi zav pül bes! Régóta tudott, hogy a víz ma már cs egyre inkább nein a természet ajándéka, hanem ipari termék. Ha pedifí nyersanyagként számítjuk úgy hovatovább a világ leg' drágább nyersanyaga. Vigyáznunk kell rá, óvnunk kell' Legalábbis kellene. Időnként vizkorlátozásra kényszerülünk, hivatalos szervek ellenőrzik, mérik az üzemek fogyasztását, nehogy a kiszabottnál, a megengedettnél többet használjanak fel. Ha igaz — és miért ne lenne az —, tették már ezt jóval korábban is, jól szervezett, mérni, gondolkodni tudó népek. Várkonyi Nándor igen népszerűvé vált könyvében, a Szíriát oszlopaiban olvasható: „A folyók mentén víz- i ^ állást jelző állomásokat léteLi ábi !im Töb ibb tier tüli jen tyii log rat sítetlek, s a központi hívafizz: tatban szigorú rend szerint szablak meg a kioszthaló vízmennyiségei. Minden egyes földparccl.la azonos méretű zsilipen ál kapta a. vizet, nagyságához mért időn ál, amit hivatalnok ellenőrzőit... A kiosztandó mennyiségét a központi hid- ^ rográfiai hivatal számítottá ki a vízállás alapján.” A sumérokról szóló fejezet z ye; illc .öv ép; 'ág évi ben olvashatók ezek a sorolt' is hin fen vol A süniéről: pedig •— akiknek az írás feltalálását is tulajdonítják —, körülbelül, öt- hatezer évvel ezelőtt éltek. leu tál; égj bes évezredekre ható kultúrátj ‘De fel év ;ór; an ül! le; I ke ! m re teremtve Mezopotámiában, iels a mai Irak területen. Ma- jDai radjunk még egy kicsit ezek- ül ben a felmérhetetlen idő- {só messzeségekben. Ugyancsak - tar a könyvre utalva: az egyip- jbe tömi Kheopsz-piramisnál levő szfinx történet előtti eredetű. Nem tudunk addig visz- szanyúlni az időbe, hogy megállapíthassuk, kik építették, mikor. Viszont: eredetileg a négy őselemnek, a víznek, a levegőnek, a tűznek, a földnek a jelképe. Ezek közül a víz jelképe: az ember! Tehát az ember, aki nem létezhetett víz nélkül. Ezt mindenesetre tudták, jelezték azok a népek, amelyekről mi semmit sem tudunk, ezért lörlénet előttieknek nevezzük őket. Becsülték, tisztelték a vizet. Az OVH elnökének válaszából: „Borsod megye az ország egyik, legdinamikusabban fejlődő ipari körzete. Ezzel együtt jár annak felismerése, hogy a viz értékes nyersanyag, amellyel éppen olyan gondosan, előrelátóan és körültekintően kell gazdálkodnunk. mint bármely más ásványi kincsünkkel. Ennek a lakosság széles köreiben történő tudatosítása ... segíthet a vízellátási gondok megoldásában.” zt ri . tE ír te L s: n S( k n 1 Hgen, a széles körű tuda- U tosítás. Kevés még en- nek a nyoma, látszata, sokkal több a pazarlásé, a nemtörődömségé. Jó lenne bizony, hu mindenkiben tudatosodna: érték n < viz, mind nagyobb érték. Es nem kell restelkednünk, ha például a községek n.yomó- kútjai, csapjai láttán, valamiféle tiszteletet is érzünk. Valahogy úgy, mint az a szikár öregember, aki halkra fogott szóval magyarázott a glóbuszról. Priska Tibor
