Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. november 27., vasárnap Felhők a gyűjtemény felett Borsod nád ásd, 1977. november A napokban zárult Borsod- nádasdon a nagyközségi Pártbizottság tanácstermé­ben az a kiállítás, amely a vasasok szakszervezetének borsodnádasdi múltjáról ad számot. Hatvanéves a bor­sodnádasdi vasasszakszerve­zet címmel azt mutatták be, hogy hat évtized óta műkö­dik az ipari jellegű nagyköz­ségben ez a szakszervezet, illetve hatvan évvel ezelőtt alakult meg a helyi csoport. Régi szakszervezeti tagsági könyvek, felvételi jegyek, hi­telkönyvek, újságok, fotók, munkásfelvételi naplók, le­mezgyári szakszervezeti jegy­zőkönyvek és egyéb relikvi­ák idézték igen gondos válo­gatásban és elrendezésben a hat évtizedes múltat, s ter­mészetesen ott voltak a kiál­lításon a felszabadulás utáni szakszervezeti élet és a bri­gádélet emlékei is. Mint ar­ról a megnyitáskor, a hónap elején hírt adtunk, összehív­ták a régi szakszervezeti ta­gokat, az alapítókat, akik a mai szakszervezeti, vállalati és tanácsi vezetőkkel, vala­mint történészekkel, párt­munkásokkal emlékeztek a hatvan év előtti alakulásra és a helyi szakszervezeti cso­port hat évtizedes munkájá­ra. Ez a kiállítás és a talál­kozó a Borsodnádasdi Le­mezgyár szakszervezeti bi­zottságának. a nagyközségi . tanácsnak és a Borsodnádas­di Helytörténeti Gyűjte­ménynek közös szervezésé­ben jött létre. Ez a helytör­téneti gyűjtemény, — s nem utolsósorban annak vezetője, ' dr. Nemesik Pál, a már or­szágszerte ismert munkás- folklórgyűjtő —, a borsodná­dasdi munkásharyományok legfőbb gyűjtője és ápolója. A helytörténeti gyűjtemény nagy hírű és nagy forgalmú. Nemesik Pál munkássága kö­teteiből, rádióműsoraiból igen sokak előtt ismert, de az ő munkájáról tanúskodik a gyűjtemény élete is. Ügy tűnik, nem zavartalan, nem felhőtlen azonban en­nék a helytörténeti gyűjte­ménynek az élete és munká­ja. A gyűjtemény „alkotmá­nyosan”, a nagyközségi mű­velődési házhoz tartozik, il­letve annak költségvetéséből jut számára egy teljesen je­lentéktelen évi átalányösszeg. A vezető a helyi általános iskola állományába tartozó pedagógus, aki kevés óra­számkedvezmény ellenében végzi múzeumvezetői és ku­tatói munkáját A múzeumi gyűjtemény reges régen ki­nőtte a jelenlegi kereteit, a gyűjtemény otthonául szol­gáló helyiségek már alkal­matlanok megfelelő kiállítás rendezésére, időszaki bemu­tatókról nem is szólva, nincs raktározási lehetőség, nin­csen hová begyűjteni az anyagokat. Ez pedig a mú­zeumi jellegű intézmény to­vábbi munkájának leküzd­hetetlen gátja. Ez a tárgyi oldala a nehézségeknek A személyi oldalon jelentkezik dr. Nemesik Pál foglalkozta­tásának állandó bizonytalan­sága. A helyi iskolaigazgatót kötik bizonyos előírások, a felsőbb szervektől jövő in­tézkedések nem mindig egé­szen egyértelműek. Pedig a gyűjtemény szükségességét és fejlesztésének fontosságát senki sem tagadja, sem hely­ben, sem a megyei vezetés- oen, és Nemesik Pál munká­ját is egyformán magasra ér­tékelik e fórumokon. Mégis adódnak olyan ellentmondá­sos jelenségek, mint amikor országos nyári tanfolyamon okkal elbüszkélkedik a járási hivatal elnöke a gyűjte­ménnyel, mint a járás köz­művelődési életének jelentős létesítményével, majd a ve­zetése alatt álló hivatal egyik osztálya komplex vizsgálatot tart csaknem azonos időben, s abban megállapítja, hogy a helytörténeti gyűjtemény tör- vénytelen keretek között mű­ködik, tulajdonképpen szük­ségtelen. Az elhelyezés tár­gyi nehézségei mellett sok­féle személyi nehézség is gá­tolja a Borsodnádasdi Hely- történeti Gyűjtemény érdemi munkáját. A nagyközségi pártbizottság titkárával, Murányi Elemér­rel beszélgettünk a gyűjte­ményről, a munka javításá­nak lehetőségeiről: — A helyi pártbizottság, de úgy érzem, a nagyközség egész lakossága igen/ nagyra becsüli Nemesik Pál munká­ját, a helytörténeti gyűjtő­munkát, — mondta a párt- bizottság titkára. — Mi a magunk részéről támogatjuk, hogy bővüljön a gyűjtemény részére rendelkezésre álló te­rület, ß azt is jónak tarta- nánik, ha a gyűjteménnyel egy épületben levő lakás, amelyben korábban Nemesik Pál lakott, e bővítést szolgál­hatná. Tudjuk, hogy a vo­natkozó rendeletek lakás­nak más célra való haszná­latbavételét korlátozzák, de az is tudott, hogy ez eredeti­leg iskola, illetve legényegy­leti helyiség volt, úgy lett a gyűjtemény vezetőjének szol­gálati lakása' Állítom, hogy a borsodnádasdi lakosság van olyan művelt, tiszteli és sze­reti ezt a helytörténeti gyűj­teményt annyira, hogy meg­értse; az egyébként is fel­újításra szoruló épületrész­be nem lakót kell tenni, ha­nem a magunk múzeumát kell ott bővíteni. Megértjük és tudjuk, milyen nevelő ha­tása van helyileg is ennek a gyűjteménynek, mert a fel­növekvő generációk számára ez őrzi meg a mi munkás­múltunkat, ennek a gyűjtése szolgál okulásul az utánunk jövőknek. A Nádasdvölgye Termelőszövetkezet építői szívesen vállalják a gyűjte­mény részére való tatarozá- si-építési munkákat. Így fog­lalt állást a párt és a tanács végrehajtó bizottsága, és előreláthatólag ez lesz az ál­láspontja a gyári és a nagy­községi pártbizottságok kö­zös közművelődési tanácsko­zásának is. A tanácsi szak- igazgatási szervnek kellene ez ügyben lépni. A személyi nehézségekről a pártbizottság titkára így vélekedett: — Borsodnádasd akarja a helytörténeti gyűjteményt Akarja dr. Nemesik Pál munkáját, tehát a személyi nehézségek nem helyben adódnak. Nagy kár, hogy sok zavaró körülmény nehezíti a munkát, és sok energiát fel­emészt mind a gyűjtemény­vezető, mind a pártbizottság Ezer óvodai hely A Borsod megyei Tanács újabb tizennégymillió forint vissza nem térítendő támoga­tást juttatott a községeknek óvoda építésére. Az összeget — pályázati‘alapon — tizen­egy község kapta meg, ezzel a kikötéssel, hogy saját erő­forrásaikból együttesen tizen­kilencmillló forinttal kiegé­szítik. Az összesen 35 millió fo­rint értékű támogatás fel­használásával az ötödik öt­éves tervben több mint ezer óvodai helyet alakítanak ki Borsod harminckét települé­sén. részéről a különböző ilyen jellegű zhvaró momentumok kivédése. Nem lenne jó, ha Nemesik Pál elmenne Bor- sodnádasdról. A mi vélemé­nyünk szerint, a megyei mű­velődésügyi szerveknek azt kellene megvizsgálni, miként lehel Nemesik Pál számára a munkakörülményeket bizto­sítani, a járási hivatal és az iskola támasztotta akadályo­zó tényezőket, még ha azok jogilag alátámaszthatók is, kiszűrni. A gyűjteményi munka, a mi álláspontunk szerint, közművelődési tevé­kenység, az egyetemes mű­velődéspolitikát segítő munka, tehát ha pedagógusbérből is fizetik a gyűjteményvezetőt, aki iskolai munkája mellett látja el ezt a fontos munkát, az erre az időre eső bérhá­nyad nem a művelődéssel ellentétes célokat szolgál. összegezve; a borsodnádasdi választott testületek szeret­nék továbbfejleszteni a hely- történeti gyűjteményt és mind hatékonyabban bizto­sítani a gyűjteményvezető munkalehetőségét. Ehhez az illetékes megyei szervek mi­előbbi és hathatós intézkedé­sét kérik. Felkerestük Borsodnádasd nagyközség Tanácsának el­nökét, Papp Bélát is. EL mondta: — A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága egyet­ért a helyiség bővítésének szükségességével, és átérezve a közművelődési törvényből reá háruló feladatokat, a ma­ga módján segíteni kíván ebben. Felterjesztéssel él a járási hivatalhoz, hogy Nem­esik Pál korábbi lakásából bővíteni lehessen a gyűjte­mény területét, hiszen az ő lakásgondja már korábban meg is oldódott. A döntés felsőbb szervek dolga. A gyűjtemény országos vonz­ereje indokolja, hogy a nagy­községi tanács is a bővítés, mellé álljon. A nagyközségi tanács hi­hetőleg azóta már el is küld­te a járási hivatalhoz a he­lyiség ügyében szükséges előterjesztést Bizonyára a járási hivatal is — átérezve a közművelődési feladat sú­lyát — pártolólag terjeszti tovább felsőbb fórumok felé. Ami pedig a személyi kérdést illeti, különös tekintettel az eddig végzett munkára, vala­mint a nagyközségi pártbi­zottság állásfoglalására, a megyei illetékes szervek mi­előbbi hathatós intézkedésé­vel végleges rendezést nyer­het nemcsak a gyűjtemény vezetőjének megelégedésére, hanem a közös ügy, a Bor­sodnádasdi Helytörténeti Gyűjtemény továbbfejleszté­sének és az egyetemes ma­gyar közművelődés ügyének érdekében is. Benedek Miklós A Miskolci Üj Zenei Mű­hely koncertsorozatban Ma- tuz István fuvolaművész szó­lóestjét rendezi meg novem­ber 30-án este 6 órától a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár előadótermében a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya, és az otthont adó könyvtár. A műsoron: Varése, Joli vet, Fukushima, Berio, Dukay, Matuz és Dubrovay szerze­ményei szerepelnek. A Moszkvai Akadémiai Művész Színház társulata tegnap, szombaton este Miskolcon Gelman: Egy ülés jegyzőkönyve című darabját. Képünkön: jelenet bői, melyben Potapov brigádvezetőt (középen) Jefremov alakítja. A vendégek csin: Régi szilveszter című darabját mutatják be a miskolci színpadon. Egy szál krétával És?.». Taneszközök - gyakorlatban öt esztendővel ezelőtt elég­gé megdöbbentő adatok ke­rültek az ország nyilvánossá­ga elé; addig, amíg egyik­másik városi, vagy éppen nagyközségi, patinás iskolá­ban az évek, évtizedek óta gyarapítgatott, fejlesztgetett, a szertárakban úgymond minden megvolt, ami „szem, szájnak ingere”, a taneszköz­ellátottsággal kapcsolatos vizsgálódások kimutatták; olyan kisiskolák vannak szerte az országban — és hát persze ebben a megyében is —, ahol jószerével egy szál krétával oktat a pedagógus. Akkortájt nem volt ritka, hogy felfedeztük — ez per­sze csak nekünk volt új, az ott tanító pedagógusoknak sajnos nem! —, hogy vannak eldugott településeken levő kisiskolák, ahol ismeretlen fogalom a gyereknek a tér­kép — legfeljebb a kismére­tű atlaszból tájékozódhatott valamelyest —, s van, ahol lombikot, kémcsövet sem tudnak bevinni egy felső ta­gozatos kémiaórára, holott ezek igazán a legegyszerűbb, a legprimitívebb taneszközök, oktatási segédeszközök közé számítódnak. Márpedig, ha az általános iskola általánossá tételéről beszélünk, ha szorgalmazzuk, hogy a kötelező nyolc osz­tály után egyforma eséllyel rajtolhassanak a gyerekek a középfokú oktatási intézmé­nyekben, akkor aligha ví­Lenin A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lójára megjelent dokumen­tumkötet tanulmányokat, vi­tacikkeket tartalmaz olyan kimagasló politikusok, tudó­sok, írók tollából, mint Boncs- Brujevics, Drabkina, Ehren- burg, Krupszkaja, Luna- csarszkij, Majszkij, Prok- rovszkij, Voronszkij és má­sok. írásaik ma már törté­neti értékű dokumentumok. Tematikájukban felölelik a fiatal szovjethatalom kultúr­politikai, kultúrszociológiai, diplomáciai és történettudo­mányi törekvéseinek alapel­veit és célkitűzéseit* A Gon­dolat Kiadó gondozásában megjelenő kötetet E. Fehér Pál válogatta és látta el be­vezetővel. gasztalhatott bennünket az az egyébként magát még oly­kor mindig tartó pedagógiai vélemény, hogy egy igazi, vérbeli pedagógus egy szál krétával is tud korszerű órát tartani. Alkalomszerűen ugyan, van igazsága a nézet­nek, ám természetszerűen hátrányos helyzethez vezet. Nem nehéz elgondolni ugyanis, hogy miként érezte magát az a tehetséges, gim­náziumba került fiatal, aki életében nem látott még mondjuk egy elektromos kí­sérletet, s akinek legfeljebb lerajzolták, hogyan néz ki egy lombik vagy egy kém­cső •.. S társai a ' világ leg­természetesebb dolgaként ál­lították össze a számára va­donatúj kísérletet... Nos, szerencsére ma már a múltté. Az 1972-es oktatás- politikai párthatározatot kö­vető, az iskola ügyében ál­talánossá váló „mozgolódás” egyik igen fontos eredménye — már realizálódot elképze­lése — hogy az általános is­kolák állami, az országgyű­lés által is megszavazott, megemelt költségvetésből megkapták azokat a szemlél­tető eszközöket, taneszközö­ket, oktatást segítő felszerelé­seket, amelyek a korszerű is­meretátadás és ismeretszer­zés alapvető- segédeszközei. Sőt, többé-kevésbé túl va­gyunk már- azon az idősza­kon is, amikor a hirtelen megszaporodott segédeszkö­zökkel. audiovizuális beren­dezésekkel nem tudtak mit kezdeni a pedagógusok. Ré­szint, mert a szűkös szertár­körülmények hozzáférhetet­lenné tették őket, s nem volt hely egy-egy kísérlet előké­szítésére, részint pedig azért, mert a bonyolult eszközöket nem tudták vagy nem mer­ték használni a pedagógusok. S nemcsak azért, mert a sok­szor igen nagy értékű beren­dezések, felszerelések esetle­ges meghibásodásától féltek. A rosszul sikerült kísérlet negatív hatása is visszatar­totta őket­vizuális berendezésedbe megtartott órák. Az efele iskolában mondta egy dagógus: nálunk már furcsa, s a gyerekek is 1 vá teszik, ha a tanórán kerül sor valamilyen használatára. A gyerekelteá] folytatta — megszólj141< hogy az ismereteket csatornán juttatjuk el zájuk, a tapasztalás soKj lehetőségét biztosítjuk mukra. Egyébként ez a féle tapasztalás segíti hozzá az ismeretek jobb1 zítéséhez, a különböző öS? függések mélyebb feltár hoz­Persze még nem mon«1 ka, juk el: mindenütt eí üj | szemlélet, s ez a gyaW teb az általános. De nemcsalíaf] objektív helyzet, a feltét1 telj •változása következett b^ar mérleg serpenyőjében 1 ®ab csak az pozitív, hogy te gyénkben ebben a tané'1 Csa már az úgynevezett más1 tél lista —a minisztérium *teo listát állított össze a 5*hoj; séges és sorrendben be$ fő­zendő eszközökről — sefála eszközei, audió-vizuális (>Ul, rendezései valamennyi tási intézményben rét1 kot kezésre állnak, hanem »jHl hogy sor került a szem» Ite változásra is. Azaz; az tek szál krétával korszerű ' Itf, tási óra elméletét alig'i ri\ vallják pedagógusaink. í\h0*j kednek az eszközök latának megismerésére, ifiy! oktatásba való beépítésiig Túlzás lenne persze te? mondani, hogy e téren 1 te| semmi feladat nincs elb tél zetlenül. Mint ahogy té á lenne annak az állítass te hogy oktatási segédeszK' te tekintetében már nincs te lönbség az úgynevezett te] és nagy iskolák közölte különbségek ma is meg' *51 nak, ami a „múlttal” | *$; gyarázható is. De legfel) ha a segédeszközök menni te ge, s nem meglétük vagy] nyuk jelenti a küiönbS* ** Ez pedig nagy szó. V , ahogy el nem hanyagod eredmény az is. hog.' szaktantermi hálózat lesztése nem városi jele' többé. Nem véletlen így. hogy a megyei oktatástechnikai bá­zis létrehozása egyre sürge­tőbbé vált — s szeptemberi működése óta a bázis egyik legfontosabb feladata a pe­dagógusok ilyen irányú to­vábbképzése. Végül is azon­ban csak a megyei oktatás- technikai bázistól várni a segítséget — luxus lenne. Sok iskolában helyi, saját szervezésű tanfolyamokon tanulták meg a pedagógusok a mindennap használatos audio-vizuális eszközök he­lyes használatát, s többek között ennek is köszönhető, hogy most már nemcsak a szaktantermekben, hanem a hagyományos osztály-felépí­téssel dolgozó iskolákban is rendszeressé váltak a szem­léltetőeszközökkel, audió­) te Közismert, hogy a tanévben életbe lépnek tantervek. A tantervi V* zások pedig szinte auto1 áj. tilcusan megkövetelik aZ tatás módszerbeli váltod Többek között ezért is tos, hogy a városi iskol^ yj: és a körzeti iskolákba1* tagiskolákban és az Ön te te fi, te: íá kisiskolákban egyaránt legyenek ne csak a szehn b( hanem a tárgyi feltétel6*) a korszerű pedagógiai iff ^ kának. J Csutorás Annám»'* l

Next

/
Thumbnails
Contents