Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

1977. november 27., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Néhány évvel ezelőtt tarolunk a mélypontnál, ami- or a megyében folyamatosan húszezren voltak beteg- llományban egész éven át. Uszezer ember, vagyis egy gyiizem teljes termelése isett, ki, miután országosan is hasonló volt a kép, elen- iedhetetlenné vált a táppén- ‘S helyzet tüzetes felülvizs- íálata. Az első észlelések sóén kimutatták, hogy sok a léhány napos betegállomány, uni mögött főként ittasság, ásnaposság, harmadnapos- ág húzódik meg, hogy sort kisebb nyavalyákra hi- atkozva tartósan vették (a (‘génybe társadalmunk jóin- IfjadiPulatát, az orvosok humaniz- te

Azóta országosan megszi- Soritották a táppénzes fe- —'gyeimet és különösen nagy gondot fordítanak a felülvizsgálati rendszer tökéletesítésére.

A szigorúság használt, és gyanakkor nyugodtan előadhatjuk, hogy egyetlen lkapást sem szült, senkinek ;em kell betegen dolgoznia, égis sikerült jelentősen iökkenteni a táppénzes ál- ományban töltött napok szálát. Legutóbb még egyszer, 975-ben, magasra szökött a betegállományban levők aránya, amikor is majdnem elérte a hét százalékot. Borsod ;zése^vek óta az országos átlag tz e holott van. Még mindig elég egy Nkan vannak távol a mun- ár imahelyüktől betegség miatt,

; is P a további vizsgálatok már rán írra deríthetnek fényt, hogy a es^2°k, akik táppénzes állo- reke) hányban töltik a napjaikat, ?szol*Pal6ban betegek-e?

■cet el i : sol

télen és nyáron?

, Két erőteljesen kiugró pe- ■° ?Jiódus mutatkozik az éves eltayvizSgáiatoknál, amikor magasra szökik a betegek szá- ion<t Ha. Az egyik a téli, tél vé- & äi hónapokra esik, januárra, lyaW februárra. Megfázás, nátha, ncsalInfluenza, vitaminhiányokból ;eltétJ fakadó panaszok, stb. Alig- t tKyianem ilyenkor a legmaga- len ?abb a lázas betegek száma, ogy és akik csak kisebb orrfa- tané' csaró náthával várakoznak másfél napokat a rendelők élőim * szobáiban, csaknem biztos, a íhogy alaposabb influenza be^fertőzéssel távoznak. Ezek - sétlapján megugrik a beteg- ális állományban levők száma, yi ö pe mi okozza a nyári re- reP1 mordokat? Talán pontosabb m P* Riaszt sikerül adni erre, ha sem« «léízük a megyei tanács az Egészségügyi osztályának je- rű '’«intését:

Miért éppen

alll „Elterjedt az a gyakorlat, . «ogy a .táppénzen levő két- haS* laVci dolgozók falujukban a

ere, Oyár; hónanokban mezőgaz- íiésc dasági munkát vállalnak, és rsze ®Zzel betegségük gyógyulását ren Nagymértékben akadályoz- eiyi Zák.” Emiatt hosszúra nyúlik y b1 a táppénzes időszak, amit ítús# Ugyancsak igyekeznek jól ki- eszlc' Nésználni, — egész napi mun- incs mával. Ennek ellenőrzésében ;zet', s°kat segíthetnének a közözöt|

meg'

ségi tanácsok. Ismert a két____ .pkiságból fakadó másik gond

:il

” ! *s; az éjszakás műszakból sgfelj hazatérők otthon nehéz mun- enn'' Nával folytatják a napot, ke- ■agy >nbs‘

5. » a goi' bogi at

jele'

veset pihennek, sérülékenyebbek az üzemekben, és a fáradsá i kból fakadó baleset- veszély megnő a környezetükben, esetleg másokat is fenyeget. Nem utolsósorban a szervezet ilyen kíméletlen igénybevétele korai öregséghez, hosszú kezelésekre szoruló betegségekhez vezet.

Dr. Szabó István megyei főorvos éppen ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy hazánkban és a megyében is rohamosan emelkedik a negyven-negyvenöt év között elhalálozott férfiak száma, az okok között első helyen a szív- és érrendszeri megbetegedések állnak. Az utóbbi években előretörtek az alkoholizmus következtében kialakuló súlyos betegségek.

A külön pénzt is italra

Kettős egészségkárosításnak teszi ki magát, aki folyamatosan vállalja a plusz megterhelést, hogy külön pénzhez jusson, és azt ráadásul nem is hasznos dolgokra, (az otthon, a család, a ruházat) költi, hanem italra.

Amikor a táppénzes állomány alapos vizsgálatába fogtak, kiderült az is, hogy az alkohol számlájára mostanában mindinkább nem kisebb munkakiesések, másnaposságok írhatók, hanem ennél sokkal súlyosabb következmények, az alkoholizmus kiváltotta tartós betegségek. A panaszok a szív, majd a máj, az idegrendszer gyógyítását követelik és ez már nem is mindig sikerül.

Alig telt el öt év, hogy a táppénzes állomány alakulása nagyító alá került, és az akkor előszeretettel emlegetett lógások helyét újabb fogalmak foglaltak el, annak éppen az ellenkezője.

„Van egy jó kis maszek munkám” — mondta az orvosnak az egyik „beteg”, és hozzátette: igazán beteg le-, szék, ha ki kell hagynom, öt nap, pár ezer forint, nem tudnék aludni, ha nem sikerülne, szabadságom pedig már nincsen.” Mit tett az orvos? — a kérdés izgalmat kavart még a szakmai, körökben is.

Nem vállalhatja a sakkmatt helyzetet a felülvizsgáló előtt, önmaga előtt sem, ez már nem emberiesség, humánum dolga. Az orvos azért van, hogy gyógyítson, és nem azért, hogy vigaszt nyújtson anyagi kérdésekben. Ezt a „beteget” meg sem kellett vizsgálni,, elment magától is. Hogy van eset, amikor megesik a szíve valakinek az ilyen „gyengélkedőkön”, fu- voláznak ilyenről is...

Az általános kép javult, de Borsodban még mindig több a betegállományban levők száma, mint az országos átlag.

Az orvos panasza

Nemcsak a betegnek vannak panaszai, olykor az orvosnak is — a betegre. Küldik a szűrővizsgálati behívókat, egyikei, a másik után, kék, majd piros tintával, nem használ. A kórházi ágyon, ahol már olykor kétséges a felépülés, megválaszolatlan a kérdés; mikor volt utoljára mellkas átvilágításon? Miért nincs szűrővizsgálati lelet?

A„ orvos panasza; mintha ' csak a túlzásokhoz értenénk. Túl sok a plusz munka, az alkohol és a súly is, amit cipelünk, amit ^ragunkra szedtünk. Ezt, mint a jólétünk jelét viseljük, és, ha magunkról van szó, hát elnézőek vagyunk a végtelenségig. Pedig a kockázat igen nagy, és önmagában a beteg- állomány. a táppénzes hónapok még nem segítenek, ha mi sem tudunk magunkon.

Nemcsak a még munkaképes felnőtt lakosság ügye a táppénzes állomány alakulása, elég gyakran a nyugdíjasoké is, akik újból munkát vállalnak anyagiak miatt, meg, hogy legyen környezetük, meg azért is, mert sokan közülük jó erőben érzik magukat. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy, ha az ilyenkor szükséges alkalmassági vizsgálatokat elmulasztják, az idős embereket betegségeknek, baleseteknek teszik ki, nem számolva látásuk, reflexeik lassulásával, fizikai erejük csökkenésével.

Nem az orvosnál dől el

Az üzemek, vállalatok azért fogadják szívesen a nyugdíjasokat, mert únos- úntig emlegetetten, kevés a munkaerő. Arra mégsem találni példát, hogy a táppénzes állományban levő százak miatt rendkívüli felülvizsgálatot, betege]lenőr7.ést kérjenek. Az üzemi ellenőrzés legföljebb a látogatás, a munkatársi együttérzés színvonalún marad. Lelkiismereti kérdés; ki ad felmentést, igazolást, táppénzes napokat, heteket, azoknak a szülőknek, akik az óvoda, nyári egyhónapos tatarozása idején maguk kénytelenek ellátni a gyerek körül adódó munkákat, az egész napi gondozást. Kire lehet ilyenkor a liberalizmus, álhumanizmus bélyegét sütni?

Sokat változott, javult a betegállományban töltött napok aránya a megyében, de tennivaló akad még jócskán, és — mint látható —, ezek nem kizárólag az orvosi szobában eldönthető kérdések. A lazaság, az italozgatás megtörése olyan munkahelyeken, ahol a teljes figyelemre van szükség, a nap huszonnégy óráját pénzkeresésre, hajszolt életmódra használók nyüzsgése, a mértéktelen étkezés következményei még mindig nagyon rontják a képet. Pedig a terhet azok vállalják nagyobbrészt, akik nem szorulnak ilyen okok miatt táppénzre.

Nagy József

lto:

Az európai katolikusuk VI. konferenciájáról

.. bathelyi római katolikus me- s , Syéspüspök — a magyar kül- v‘ ^öttség egyik vezetője — az autö Elább) nyilatkozatot adta az az 6l,rópai katolikus keresztéí Nyék november 23—25-ón

'V

ÍNegtartott VI. berlini konI

is fErenciújáról a Magyar Tá- koW yirati Iroda berlini tudósítókbalH Iának:

; gjí , — Szerte a világon a bé- , ^ Neteremtő és békét munkáló n Erők mindent megtesznek a zen11 békét fenyegető veszedelmek iteK Elhárítására és az igazsúgos- ,j [jij ?ágon alapuló, s a fejlődést biztosító béke megteremtése

mai

A

érdekében. Ezek között ott vannak Európa katolikus keresztényei is, akiknek egyik jelentős mozgalma és fóruma a közel másfél évtizedes munkálkodásra visszatekintő berlini konferencia.

— A bizottságok mélyreható vitái sorún kialakult álláspontok az általános ülés záróokmányában úgy jelentek meg, hogy az európai katolikus keresztényeknek — és az ő szavuk által minden hívő embernek — van mondanivalója Európa és a világ nagy kérdései ügyében.

— VI. Pál pápa békeprogramjától vezérelve mi is — a magyar delegáció tagjai — igyekeztünk más országból és más társadalmi helyzetből érkező testvéreinkkel együtt, a közös jó: a béke, a haladás és a békés együttmunkálko- dás irányába segíteni közös törekvéseinket.

— Ügy érzem, hogy a VI. berlini konferencia jelentősen hozzájárult a kölcsönös megismeréshez és a jószándékú tettek eredményes összegezéséhez — mondotta dr. Fábián Árpád püspök.

Munkaidő után — buszinduíásig

Nők között nehezebb a politikai munka, mondják azokban az üzemekben, ahol nők is dolgoznak. Mi a helyzet akkor ott, ahol túlnyomó többségben nők dolgoznak? És egyáltalán, igaz-e ez a megállapítás?

— Igaz, valóban nehezebb, de csak akkor, ha hiányzik a vezetőkből a rugalmasság.

— Mire vonatkozik a rugalmasság?

— Elsősorban az Idővel való gazdálkodásra, s arra, hogy sok mindent figyelembe kell venni, például a szak- szervezeti szeminárium esetében.

SEM HÉTFŐN.

SEM ÜNNEP ELŐTT

— Mi az a sok minden?

— Több éves tapasztalat után tudjuk, hogy nem lehet szemináriumot tartani hétfőn, mert csak az a biztos, ha előtte való nap szólunk, s akkor nem felejtik el, nem csinálnak más programot. Nem lehet tartani éppen ezért ünnep után, de ünnep előtt sem, mert az a bevásárlás ideje. Ugyancsak nem lehet összejönni fizetésnapon, mert azt is bevásárlás követi.

— Mit mondanak most erre a férfiak! Bizonyára azt, hogy ugye-e, ugy-e, igaz, mennyi gond van a nőkkel!

— Jobb, ha nem mondanak rá semmit! Mert próbálna csak valaki a férfiak között szemináriumot tervezni arra a napra, amikor éppen valamilyen érdekesebb mécsesét közvetít a televízió. Azt természetesen figyelembe veszik.

A Debreceni Ruhagyár Özdi Gyárában beszélgetünk a szakszervezeti szemináriumokról, leső Ferencné és Kovács Mártonná szemináriumvezetőkkel. Mindketten

több éve propagandisták, sok tapasztalatuk, nagy gyakorlatuk van. Icsó Ferencné közben pártpropagandista is volt, aztán ismét visszatért a szak- szervezeti szemiráriumveze- téshez. Tőle kérdezzük:

— Lát-e lényeges különbséget a két oktatási forma között?

AMÍ MINDIG NAPIRENDEN VAN

— Ö, hogyne! Itt nagyobb hangsúlyt kapnak a gyakorlati kérdések, ezen belül a napi politikai és gazdasági aktualitások, sőt, az üzemen belüli események is. Az az igazság, alig van olyan ösz- szejövetelünk, amelynek a végén ne az üzemi belső helyzet maradna a téma.

— Akkor a szeminárium- vezetőnek ugyancsak tájékozottnak kell lennie a vállalati ügyekben.

— Ez biztos. Technológiai csoportvezető vagyok, de természetesen akadnak olyan kérdések, amelyekre nem tudok azonnal válaszolni. Ilyenkor utánanézek, s a következő összejövetelünkön visszatérünk a témára. Ha pedig valaki ezt a fórumot használja fel rá, hogy esetleges sérelmét elmondja, annak is utánanézek, sőt, akkor már úgy is, mint pártcsoportbi- zalmi.

Kovács Mártonná nem

párttag, hetedik éve vezet szakszervezeti szemirániumot.

— Hogyan készül fel a szemináriumvezető?

— Elvégeztem a marxista

középiskolát, ä nagy segítséget nyújt a miskolci szak- szervezeti iskola, ahol már háromszor voltam egyhetes továbbképzésen. A tv-ben mindig megnézem a Hét műsorát és a híradót. Ez segít a napi politikai kérdések megértésében.

— Milyen a szeminárium látogatottsága a női üzemben?

— Nem rosszabb, mint másutt. Természetesen így, hogy a szeminárium időpontjának meghatározásakor a mar előbb említett szempontokat figyelembe vesszük. Sok dolgozónk bejáró, s a munkaidő befejezésétől a buszok indulásáig tartó időt használjuk fel. Dolgozóink túlnyomó többsége részt vesz valamilyen oktatáson. Ez a brigádvállalásokban is benne van, tehát dolgozóink komolyan veszik. A brigádok értékelése előtt mi, szemináriumvezetők, a brigádnaplóba igazoljuk, hogy a tagok teljesítették-e az ilyen irányú vállalásaikat. Ritkán van ebből probléma.

MINDIG ŐSZINTÉN!

— Van-e tekintélye az üzemben a szakszervezeti propagandistának?

A kérdésre mindketten egyszerre válaszolnak, hogy természetesen, van. Ezt azon is le tudják mérni, hogy a két szeminárium közötti időben is gyakran megkeresik a szemináriumvezetőt, ha valamilyen problémájuk, kérdésük van.

A Debreceni Ruhagyár Ózdi Gyárában igen kedvelt oktatási forma a szakszervezeti szeminárium és főleg lá- i ugatott. A siker oka a szemináriumvezetők jó felkészültségén túl, nyilván a szervezés rugalmasságában található, s abban, hogy olyan őszinte, nyílt légkört alakítottak ki, amelyben bármilyen üzemi problémát is szóba lehet hozni, s kielégítő választ is kapnak a hallgatók.

Adamovies Ilona

Lámpák a ködben

A reggeli órákban köd terpeszkedik az utakon és különösen vastagon üli meg a Sajószentpéter felé vezető útszakaszt. A szembejövő kocsik lámpái is csak ötven méterről rajzolódnak ki. I-Ia nagyobb a forgalom, a sorban haladó kocsik egymásnak megközelítőleg biztos támpontként szolgálhatnak, persze csak úgy, ha minden lámpa jól világít. Egy Moszkvics fényszóróval közlekedik, a gépkocsivezetőnk hiába jelzi a ■ fény felvillantásával, hogy ez már sok. nem veszi le tompítottra a fénycsóvát. A járőr kérdésére tanácstalanul tekint a műszerfalra, aztán felhúzza a szemöldökét:

— Elnéztem, azt hittem, csak a tompított világít. Alig haladunk pár száz métert, szürke, öreg Skoda lép ki a ködből, mint valami váratlanul megjelenő csodabogár.

— Elfelejtettem bekapcsolni — így a vezető, szerencsére nem okoztam még balesetet.

Magasan rakott teherkocsik várakoznak Kazincbarcika előtt a vasúti átjárónál. A leengedett sorompó mögött járó motorral ácsorognak. türelmetlenül figyelik a vonat közeledtét. Az utolsó járműnek elöl csupán egyik lámpája világít, a másik nem. Amikor a gépkocsivezető megűtöseti, kocogtál ja a

lámpabúrút, kívillan a sárga fény, majd el is alszik.

— Így nem lehet közlekedni — figyelmeztetik. — Még valaki motorkerékpárnak nézheti az egy szem lámpát — mondja a vezető és előszedi a szerszámkészletét.

Ahol szélesen átjár a szél az utakon, már egészen mesz- szire jól ellátni. A negyven kilométeres sebességkorlátozást előíró tábla után feltűnően gyorsan haladó autó bukkan fel. Itt már mintha lesöpörte volna az útról a ködöt a szél. teljesen tiszta a levegő. A sietős autósnak a nyomába eredünk. Már száz kilométeres sebességgel robogunk, de még mindig nem sikerül közvetlenül a nyo- ba jutni. Csak akkor, amikor a sebességmérő már a 110 kilométer fölé emelkedik. Mi tagadás, ezt soknak érzi a vezető is. az utas is. különösen egy, olyan útszakaszon, ahol a gyárkaputól gyárkapuig nincs végig jó minőségű járda és a gyalogosok nem ritkán az út szélén mennek. Az előttünk sietős tempóban hajtó autós egy hozza képest cammogó teherkocsi miatt lassítani kényszerül. Ehhez legkevesebb kilencven méteren keresztül kell folyamatosan fékeznie.

Tóth Gábor, vámosújfalui lakos, megilletődve száll ki a volán mögül, az Iratait keresve morgolódik, persze fiaként önmagára. Az UP 62-27- es rendszámú autó vezetőjét nek adatait felírják, gyorshajtásért feljelentik.

Az imént még magabiztosan, gyorsan hajtó autós óvatos kérdések segítségével igyekszik megtudni, mire számíthat.

Miskolc felé haladva hosz- szú sorok alakulnak ki a lassú teherkocsik miatt, és mert gyakran tűnik fel az egyenes úton egy-egy szembejövő, kevesen merik megkockáztatni a „kiugrást”, az előzést. Csak egy 1500-as fehér Polszki FIAT villog állandóan, sehol sem mara<J egy-két pillanatnál tovább, hamar kilép a sorból, apránként javít valamit a pozícióján. Abhoz képest, hogy mindezzel csupán csak két- háromszáz méteres előnyre tesz szert, túlságosan nagy a kockázat. Villogtatják is a fénykürtöt a szembejövők, de a vezető ezzel nem törődik, űzi. hajtja a kocsit, egy kicsit előbbre, még egy kicsit előbbre. Miskolcra érve ott áll a kórház előtti forgalom- irányító lámpa alatt, közvetlenül mellettünk. Hangosan pörgő motorral várja a sárgát, és csikorgó gumikkal startol...

N. J. i