Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 2 1977, október 2, vasarnap Werbőcziíől - napjainkig A környező, európai államok már rendelkeztek Polgári Törvénykönyvvel, amikor — egy fél évezreddel ezelőtt, az 1498-as orszag^yü- lés törvényt hozott a Polgári Törvénykönyv szükségességéről. Az országgyűlési elhatározás ellenére, ezeréves jogfejlődésünk képtelen volt megteremteni egy törvény- könyvet, legalábbis olyat, amely hatályba is lépett volna. Csak a felszabadulás után léphetett hatályba az ország első Polgárkönyve. Eddig az időpontig azonban számos kísérlet volt jogtörténetünkben, a törvénykönyv kodifikálására. Az első lépést Werböczi István Hármas könyvének a megszövegezése jelentette. Elkészítése másfél évtizedig tartott. XI. Ulászló király bízta meg Werböczi István országbírói ítélőmestert „az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és .jóváhagyott szolcásainak, s rendeletéinek egybeszedésével, elmekre és fejezetekre osztásával". Werböczi, korának kiváló jogtudósa a feladatnak oly munka készítésével felelt meg, amely a hazai igazságszolgáltatásban évszá- szadokon keresztül irányadó volt. A munkát az 1514. évi országgyűlés bizottság által átvizsgáltatta, s minthogy a bizottság ítélete szerint a munkába a törvények és szokások helyes rendben és kellő módon írattak össze, a munkát az 1514. LXIII. törvénycikkben helyeselte, s a király is megerősítette. A királyi jóváhagyást tartalmazó okmány azonban meg nem peesélteltetett, és nem is küldetett szét a megyéknek. A szentesítés folyamata tehát megakadt: a Hármas könyvből nem lett törvény. • Jogtörténelmünk útvesztőjében ma már kideríthetetlen módon 1628-ban „becsempészték” a Tripartitumot a Magyar Törvénytárba: a Corpus Jurisba, és így mindenkiben a hatályosság látszatát keltette. Valójában a Hármas könyv kötelező erejének alapja csupán a szokás volt. A -joggyakorlat a Hármas könyvet, mint egészet használta, és mint egészet erősítette meg a szokásjog úgy, hogy a törvénynyel egyenlő erejű jogforrási rangot tulajdonított neki. Latin nyelven írták. Először Bécsben adták ki, 1517-ben, első magyar fordítása Weres Balázstól való 1565-ből. ötvenhat kiadásban jelent meg, s ezzel a rekordszámmal talán az összes magyar könyvek közül a legtöbb kiadást érte el. Ezt követően a magyar ci- vilisztika történetében jelentős állomás a. szabadságharc volt. Az 1848. évi XV. törvény rendelte el először a Ptk. elkészítését, és az országgyűlés elé terjesztést. A szabadságharc bukása azonban a program megvalósítását meggátolta. A múlt század második felében a korabeli európai burzsoá tudomány színvonalára emelkedett magyar civilisztika művelői számottevő erőfeszítéseket tettek a törvénykönyv megalkotására. ígv 1871 és 1891 között készültek Má- gvarországon résztervezetek. 1900-ban is készült egy tervezet. ez azonban szerkezetileg nem volt egvséges, és nem is vált alkalmassá rá, hogy a törvényhozás Mániául szoleálion. A további - munkálatok eredménvekéo- pen 19'3-han készült el a következő szöveg. Ezt az országgyűlésnek be is nváltották. A parlament a tervezel átvizsgálására bizottságot küldött ki: s ez készítette el az 1915. évi törvényjavaslatot. amelvet azonban nem fogadlak el. A törvénykönyv elkészítésének munkálatai 1922-ben újra megkezdődtek. E munka eredménye lett az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat, (Mtj), amelynek célkitűzése az indoklás szerint elsősorban az volt, hogy minél közelebb kerüljön „az ezeréves jogfejlődés eredményét alkotó nemzeti szokásjogunkhoz". A javaslatod az igazságügyminiszter benyújtotta ugyan az országgyűléshez, de törvényerőre emelése Ismét elmaradt. A nagybirtokos osztály ugyanis mindvégig ragaszkodott a régi kiváltságok maradványait őrző jogintézményekhez. Ragaszkodtak a családi és öröklési jogban meglevő, azokhoz a rendi eredetű megkülönböztetésekhez. amelyekről a törvényjavaslat indoklása önkritikusan állapította meg. hogy: „az egész müveit világon alapot adnak arra, hogy jogunkat az elmaradottság, a középkori színvonal vádjával illessék”. Ilyen körülmények között a felszabaduláskor a Magyar Magánjog alapvető anyagát az évszázados, bonyolult, rendszerbe alig foglalható bírói gyakori alkotta. Mindez kizárta a jogbiztonságot. A Minisztertanács 1953 decemberében az • 514/15/1953 MT számú / határozattal hozta létre azt a kormánybizottságot, amelynek feladata volt az első magyar Polgári Törvénykönyv megszövegezése. A munka 1957 júniusára készült el. Ezt a kormány 1957. szeotember 13-án kelt 3402/ 1957. számú határozatával bocsátotta .társadalmi vitára, majd a társadalmi és szakmai vita anyagának feldolgozása után a Ptk 1960. május 1-én lépett hatályba. Az ország első Polgári Törvénykönyve megállapította, hogy milyen feltételek mellett lehetnek magánszemélyek, illetőleg egyes szervezetek polgári jogviszonyok alanyaivá, rendelkezett a személyiség polgári jogi védelméről, szabályozta a tulajdonjog különböző formáit, rendelkezett a szerződésekről; megállapította a jogellenes magatartással okozott károkért való felelősség feltételeit stb. Mindezt öt részben, ötvenkilenc fejezetben és 685 paragrafusban szabályozta, keretjelleggel, rendkívül világos szerkezetben és egyértelmű, jogi konzekvenciákkal. A hatálybalépéstől eltelt, közel két évtized alatt lényeges változások következtek be azokban az életviszonyokban, amelyeket a Ptk. orientálni hivatott. Ha nem gondolunk másra, csak a gazdaságirányítási rendszerváltozásra és a tulajdoni viszonyokban bekövetkezett változásokra: a módosítást, a korszerűsítését máris indokoltnak tartjuk. 1968-ban jogrendszerünket bizonyos területeken meg kellett bontanunk. Méghozzá olyan időszakban és olyan körülmények között, amikor nem volt sem idő, sem lehetőség az új szintézis létrehozására. A jogrendszer megbontása és újbóli „összerakása” közé szükségképpen egy átmeneti időszak iktatód ott. Az átmeneti időszakban szerzett jog- alkalmazói tapasztalatokra alaoozottan olyan következtetést vonhatunk le. hogy ma már alkalmas az idő a szintézis levonására. Ezt a nemes feladatot végezte az országgyűlés szeptember 29-i időszaka azzal, hogy a. Polgári Törvénykönyvet módosította, egyes intézményeit korszerűsítette és a jogalkalmazók régi óhaját teljesítette, amikor a gazdálkodás rendjére vonatkozó legfontosabb jogszabályokat beemelte a Polgári Törvény- könyv anyagába. , X>r. Tímár László Púja Ffiiyost fogadta Waldheim EHSZ főtitkár Púja Frigyes külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője pénteken Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral találkozott és megbeszélést folytattak az ülésszak Napirendjén szereplő fontosabb kérdésekről. Púja Frigyes külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője szombaton New Yorkban találkozott Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel. Megbeszéléseiken az országaink közötti kétoldalú kapcsolatokról, idő-' szerű nemzetközi kérdésekről, valamint az ülésszak napirendjén szereplő témákról volt szó. Palsszlin ««és kotmányi A palesztin gerillák felkészültek arra, hogy Izrael újabb támadást intéz ellenük az ENSZ-közgyülés jelenlegi vitájának befejezése után — jelentette ki Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, a különböző palesztin kiadványok szerkesztői előtt tett nyilatkozatában. A palesztin vezető kijelentette: „a legutóbbi dél-libanoni összecsapásokban aratott győzelmünk nem jelenti a harcok végét. Bizonyítékaink vannak arra, hogy az izraeli ügynökök és bejrúti kollaboránsaik csak az alkalmat várják. Számítani kell arra, bogy a harcok a közgyűlési vita után újra kezdődnek.” Arafat nagy elismeréssel szólt a Szovjetuniónak a palesztin kérdésben elfoglalt álláspontjáról, s kijelentette: „Állandó kapcsolatban állunk szovjetunióbeli barátainkkal, s folyamatosan konzultálunk velük. A Szovjetunió a mi őszinte szövetségesünk”. A kairói rádió jelentése szerint Anvar Szadat egyiptomi államfő pénteken fontos üzenetet kapott Iszmail Fahmi külügyminisztertől, aki James Carter amerikai elnökkel és Cyrus Vance külügyminiszterrel Washingtonban folytatott megbeszéléseiről tájékoztatta az egyiptomi államfőt. Fahmi levelének megvitatására Szadat elnök összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot. Az An Nahar című libanoni lap szombaton értesülést közölt arról, hogy ha a genfi konferencia felújításáról jelenleg New Yorkban folyó tárgyalások előrehaladást hoznak, a jövő héten megalakítják a palesztin emigráns kormányt. A lap úgy tudja, hogy a megalakítandó kormányt egy cisz.ior- dániai politikai személyiség fogja vezetni. HÉTFŐ: Megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaké nak általános vitája. — Dél-Libanonban életbe lép a tűt szünet. KEDD: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter beszé az ENSZ-közgyülésen. — A Szovjetunió és az USA küldöttsége felújítja a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak betil tásáról szóló tárgyalásait Géniben. — Késő este sor kerii Gromiko és Carter elnök második tárgyalására. SZERDA: A Szovjetunió határozattervezetet nyújt be aí ENSZ-bc, a nukleáris háborús veszély elhárítására. CSÜTÖRTÖK: Befejeződik Neto elnök moszkvai Iá fogaié, sa. Leonyid Brczsnyev is fogadta az Angolai Népi Köztár saság elnökét. — Leonyid Brczsnyev fogadja Raymond Bar re francia miniszterelnököt. PÉNTEK: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy dönt: ENSZ- megbízottal neveznek ki a rhodesiai helyzet rendezéséből való részvételre. SZOMBAT: Gromiko-nyilalkozal: közelebb került a szovjet és az amerikai álláspont a SALT-megállapodás ügyében Mi volt a témája a szovjet—francia tárgyalásoknak? Raymond Barre francia kormányfő az úgynevezett nagybizottság, a két ország -.együttműködésének kérdéseivel foglalkozó magas szintű vegyesbizottság ülésére utazott a szovjet fővárosba. Tárgyalt szovjet kollégájával, Alekszej Kosziginnel és fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is. A francia kormányfő, aki egyúttal gazdasági és pénzügy- miniszter is, elsősorban gazdasági kérdésekről tárgyalt Moszkvában. A Szovjetunió és Franciaország között a jelenlegi ötéves tervben jelentősen növekedett a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés; a növekedés, az előző ötéves időszakhoz képest 300 százalék. A kereskedelem, amely francia oldalon 200 millió dollárnyi aktívummal zárult, tavaly el érle a 2,3 milliárd dollái forgalmat. A tárgyalásokon Barre mi niszí erelnök közölte: Pari» uránt és földgázt szeretni vásárolni a Szovjetuniótól Szó volt egy félmilliárd dől láros francia szállításról is francia cégek gépeket és be rendezéseket adnának el f tyumeni olajmezők feltárásához. Természetesen jó néhán! nemzetközi kérdés is' szobi került; mindenekelőtt azon* ‘beszélgetésen, amelyet Leó- pyid Brezsnyevvel folytatót a francia kormányelnök. / párizsi Le Monde a moszkvai útról szóló kommentárjában leszögezte: a Szovjetunióban pozitívan fogadták í francia külpolitika egyé megnyilvánulásait, az enyhülés kérdésében tett állásfoglalásait. Merre nyílik a fegyház kapuja? (5.) Előítélet ja nk a börtönviselt emberekkel szemben eléggé általános teret nyei-tek. Előítéleteinket érzelmeinkre építjük, azokból tápláljuk. Tudni és meggondolni, feltárni és cselekedni: ez az, ami még hiányzik. A tényék pedig egyre sürgetőbben cselekvést követelnek. Már elfogadjuk, már kimondtuk: nemcsak a fiatalkorú, börtönből — pontosabban b ü n te lés vég reha j lás-i intézetből — szabadultak szorulnak támogatásra, szervezett segítésre. Az utógondozásra a felnőtteknek is szükségük van. N-:n halogathatjuk a szembenézést sokáig azzal a felfogással, hogy: „Akibe# délig benne volt a kutya, abban délután is benne lesz.” Ítélni, s az ítélettel mintegy felfüggeszteni további közünket egymáshoz — egyszerűbb persze, mint érteni és megérteni embereket, cselekedeteket.; mint jó szándékhoz bizalmat szavazni újra, és ekként is cselekedni. Az 1975. évi ,20. számú törvényerejű rendelet —, mely a bírósági pártfogó felügyeletről is rendelkezik — annak a folyamatnak részeként jött létre és lépett életbe, amely folyamat a fel- szabadulás után egyre nagyobb társadalmi rétegeket bekapcsolva arra irányul: mind kevesebben kövessenek el bűncselekményt visszaesőként. Tény, .hogy az erőfeszítések eredményeket is hoztak. Ebben a tevékenységben — a pártfogó felügyelet révén — a bíróságoknak is nagy szerepet key vállalniuk. Az ő munkájuk azonban elválaszthatatlan ‘a társadalmi éífet jelenségeitől. Mindenekelőtt a tanácsoknak és a munkahelyeknek kell a feladatvállalásban előre lépni. És a sorrend nem tekinthető cselekvést elodázó vitatémának. Szabadulás után — különösen hosz- szabb tartamú szabadságvesztést követően — semmi nem fontosabb, minthogy a lehelő legrövidebb időn belül tartozást érezzen valahová a szabadult személy. Ezért folyik már az elbocsátás előtt a munkahelykeresés' a büntetésvégrehajtási intézetek és a bíróság pártfogói tevékenységével. Ezért értesítik a lakóhely szerint illetékes tanácsot a szabadulásról. A büntetésvégrehajtási intézetek a biztonságos őrzés, a szigorú rend. a fegyelem biztosítása mellett egyre többet tesznek azért, hogy az elítéltet felkészítsék a szabadulásra. arra, hogy kilépve a kapun, utat találjon: hogy megtalálja a helyét a társadalomban, hogy törvényeink szerint élő állampolgár legyen, vagy azzá váljon. Már ezt a munkát is nagymértékben befolyásolja az, hogy „kint” milyen háttere van az elítéltnek. Kik, hogyan, hová és mennyire várják? A sátoraljaújhelyi íc'”1 házban találkoztunk T.-vel, aikit háromszor ítéltek el eddig, legutóbb két év és hat hónapra. A 3-as számú Volánnál dolgozott, onnan „vonult be”. Szabadulás előtt a Húsipari Vállalatnak írt, ott akart elhelyezkedni, de levelére választ sem kapott. így a volt munkahelyének írt, hogy visszamenőié dolgozni. „Nagyon jó szakember, nemcsak csinálja a munkáját, de érti, szereti is. Családi körülményei — a válás — okoztak benne nagy törést Meg fog állni most már, hosszú idejű volt a jelenlegi büntetés” — ez volt róla a tömör vélemény a fegy házban. A.zt már később tudtuk meg, milyen választ kapott T., volt munkahelyétől. A levelet, amelyből az alábbi mondatok valók, a Megyei Bíróságnak címezték: „Tekintettel arra, hogy a vállalatnál a karbantartó szakmunkások létszáma a tervezett szintet meghaladta, 1977. július hó 23-i hatállyal létszámfelvételi zárlat lett elrendelve ... kérjük, hogy szíveskedjenek számára munkavégzés céljából más munkahelyet kijelölni.” Félreértés ne essék: a példából nem azt a következtetést akarjuk levonni, hogy a vállalatok, a munkaügyi osztályok „alibikereséssel” kívánnak kibújni a segítés alól. E példa csak azt mutatja — e konkrét esetben is —, hogy nem minden akadály nélküli az út a büntetés végrehajtási intézetből a munkahelyre. A munkahelyre, ahol ialiaj található, ahol meg lehet, állni, ahonnan el lehet indulni, előre lehe* lépni. A példa ilyen értelmezése persze azt sem zárja ki, hogy vállalatoknál nem lelhető fel az alibikeresés, az elzárkózás, különböző ürügyekkel. Mer1 erre bizony a rendelet megielenése ótr is van nélda. Ma. hazánkban, a szabadságvesztésből szabadultak utógondozásáról szólja szinte1 senki nem el a ..székesfehérvári modell” felemlegetésé1 Ott, még 3 rendelet, megjelenése előtt. a Könnyűfémmű munkaalkalmat teremtett, és hirdetett, szállót biztosított éppen azoknak, akiknek a szabad élet újrakezdésében az első lépésekhez a ! legnagyobb szükségük van a segítségre. Nem késztette őket erre más, mint a bizalom és a segítőkészség. Es méltán lehetnek büszkék eredményeikre. Talán megyénkben sem volna időpa- zarlás, alapos vizsgálódás és egyeztetés után valami hasonló megoldást találni. A tanácsok pedig a lakóhelyi beilleszkedésben tehetnek többet az eddiginél. Mindenekelőtt a társadalmi pártfogó hálózat megszervezésével és működtetésével. Elsősorban a városokban. Mert — s ezt ismételten mondjuk — ez a munka pénzzel, egyszeri vagy rendkívüli segéllyel nem tudható le. (Hogy a társadalmi pártfogók megyénkben is — elsősorban az üzemekben es a községekben ■— értékes és példamutató munkát végeztek már eddig is, arra bizonyíték, hogy az igazságügyi államtitkár tíz, Borsod megyei társadalmi pártfogót részesített az elmúlt év végén elismerésben, jutalomban.) Felhívásra, parancsra nem megy az, 'hogy: legyünk jobbak egy kicsit emberek, törődjünk többel egymással, még mielőtt nem is kérdeznénk egymástól semmit. Van azonban törvény, vannak í-endeletek. Azt minden bizonnyal okkal és joggal elvárhatjuk, í hogy azoknak érvényt is szereznek a törvényhozók. És igenis: a törvény szigorát említjük a megrögzött, a minden segítséget elutasító bűnözőkkel szemben. Merre nyílik a fegyház kapuja? — | a kérdést azok érdekébe, tettük fel, i akikben szándék és akarat van a tár- ] sadalom törvényei szerint élő állam- , polgárrá lenni. De kell, hogy ehhez 1 tőlünk is kapjanak buzdítást és segítséget. Hallgatás helyeit jó szót, elő- 1 ítélet helyett bizalmat. Társadalmunk | vállalt ala" 'lása a bizalom. A biz«- i lom azokban is. akik szem.behelyez- | kedtek már törvényeinkkel, akikre rá- i mutáltunk szótlanságunkkal: bőrtönvi- 1 seit emberek . .. A büntetésvégrehajtási intézetek ka- ‘ púját — igy a fegyházat is — szigorú j rend nyitja az, elítéltek előtt, béfoga- i dásra. A mindennapi — a szabad élet j kapuja — oedig sok esetben még csak , üggyel-bajjal nyílik a börtönviselt em_ 1 berek előtt. Itt a rend még az igazo- j dás helyet keresi szakaszában van. Ta_ i Ián lehetne ennek a rendnek a ki- J alakulását is gyorsítani. Ügy néldául. i hogy mindenki, akinek ebben feladata j van és helye ’an: több bizs'mat sza- , ”azna meg a munkában — n-,azó*'«v u < Tcnagy József ' r t e 1< v t i L e é r a ü e r a t j: i] n v t. L r z r. e ti r d li n z n s h h a n s z V a / e e f. é r 1; r äi é r s t t 1 r t f c 1 1 t 6 f t 1 \ 1 1 1 t 1 í 1 c 1 1 ] ( t 1 í 1 j s 1 rrrr^wa.o.ccrríia) <ra ti- sr w 3 r*• rr’a'- M s"*
