Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. október 14., péntek A háromnapos hivatalos látogatáson Párizsban tartózkodó Tito jugoszláv elnök többször is találkozott Giscard d’Estaing francia elnökkel. Képünkön: a két államférfi. Amerikai-izraeli Baakaakiáiy A nyugati hírügynökségek csütörtöki jelentéseiben meg­bízható izraeli forrásokra hi­vatkozva beszámolnak a múlt héten New Yorkban ki­dolgozott amerikai—izraeli munkaokmány tartalmáról. Az említett források sze­rint az okmány a következő hat fő pontot tartalmazza: 1. Palesztinok — de nem a PFSZ tagjai — részvételével egységes arab küldöttség lesz jelen az értekezlet megnyitó ülésén. 2. A konferencia a továb­biakban kétoldalú munkacso­portokban folytatja a tanács­kozást, s minden csoportban egy arab ország, illetve Izra­el képviselteti magát. 3. A Jordán folyó nyugati partjának és a Gázai-övezet- nek a sorsáról egy olyan munkacsoport tárgyal, amely Izrael, Jordánia, a paleszti­nok és Egyiptom képviselőit foglalja magában. Ez a cso­port vitatja meg a menekült­kérdést (értsd: a palesztin menekültek kérdését, amelyet most összekapcsolnak az arab országokból emigrált zsidók kérdésével.) 4. A konferencia alapjául az ENSZ 242. és 338. számú határozatai szolgálnak, ame­lyek elismert és biztonságos határokat szorgalmaznak Iz­rael számára, és felszólítják Izraelt asj 1987-es háborúban megszállt arab területekről való kivonulásra. 5. A Közel-Keletre vonat­kozó szovjet—amerikai nyi­latkozat — az idézett forrá­sok állítása szerint — nem képezi alapját az értekezlet újra összehívásának. 6. A konferencia formájá­nak bármilyen megváltozta­tásához az összes fél bele­egyezése szükséges. Beatriz Alleode halála Kedden havannai lakásán tragikus körülmények között elhunyt Beatriz Allende, a néhai Salvador Allende chi­lei elnök leánya. Mint a ku­bai fővárosban szerdán dél­után kiadott hivatalos gyász­közlemény elmondta, Beatriz Allende önkezével vetett vé­get életének. Beatriz Allende az 1973-as fasiszta puccsot a chilei fő­városban, az elnöki palotá­ban élte át és az ostromlott épületet a végső órákban, apja kifejezett utasítására hagyta el. Mint a közle­mény is kiemeli: apja ha­lála, a tragikus chilei ese­mények, a népi egységhez tartozó hazafiak meghureo- lása, kínzása, a junta véres megtorló intézkedései nem múló. lelki -sérülést okoztak Beatriz Allendeben. A fasiszta hatalomátvételt követően Allende lánya ku­bai származású férje oldalán Havannába költözött, s itt vezető szerepét játszott a chilei antifasiszta ellenállás­sal való szolidaritás bizott­ságának szerteágazó mun­kájában. Allende leánya — emeli ki a közlemény — az elmúlt esztendők során meg­ingathatatlanul küzdött ha­zája ügyéért, aktív szolida­ritást vállalt a latin-ameri­kai nemzetek harcával. MOST ÉRDEMES VÁSÁROLNI! Importból származó szép kivitelű, teljes zománcborítású, hagyományos, széntüzelés” Fikó tűzhely 20 százalékos árengedménnyel 2300 Ft helyett, 1840 Ft-ért kapható BIK és ÁFÉSZ szaküzleíekben, áruházakban Barre a munkanélküliségről Amit a NATO-stratégák nem értenek A szigorú takarékossági po­litika fenntartása mellett szállt síkra szerdán este a francia nemzetgyűlésben — az 1978. évi költségvetési ter­vezetet kommentálva — Raymond Barre miniszterel­nök. A jövedelmek mérséklése marad az általános szabály, bár a magánszektorban az év végén — a vállalatok helyzetétől függően — lehet­séges a , vásárlóerő valame­lyes növelése — jelentette ki a kormányfő. Az elmúlt egy esztendő alatt 25 százalékkal nőtt munkanélküliségről szól­va Barre azt hangsúlyozta, hogy Franciaország e tekin­tetben nem áll a legrosszab­bul, és a statisztikák meg­tévesztőéi-;.' Ugyanakkor Barre azt mondotta, hogy az elmúlt esz­tendőben született intézkedé­sek már hoztak eredménye­ket és az ország gazdasági téren bizonyos mozgásszabad­ságra tett szert. A helyzet még kényes, de biztató. Porlugália megszakítja kapcsolatait Ciliiével? Jósé Medeiros Ferreira portugál külügyminiszter le­mondása válsághangulatot teremtett Lisszabonban — állapítja meg az AFP hír- ügynökség, hozzátéve, hogy a hivatalos cáfolatok ellenére továbbrá is tartják magukat azok a hírek, amelyek sze­rint más miniszterek is le­mondani készülnek. Megfigyelők szerint a szo­cialista vezetőségen belüli mozgolódás személyi okokra és a kormányzás módját il­lető nézeteltérésekre vezet­hető vissza — és főképpen a gazdaságpolitikára, amely eddig hatástalannak bizo­nyult. ' Mario Soares portugál kormányfő, aki Medeiros Ferreira távozásával átvet­te a külügyi teendőket is, az ANOP portugál hírügynök­ségnek adott interjújában kijelentette: a körülmények - •től függ, meddig tölti be a külügyminiszteri posztot. A miniszterelnöki hivatal beje­lentette, hogy a kormányfő elhalasztotta októberre Ja­pánba tervezett látogatását. Az interjúban Soares 'az EGK-ba való belépést és nagyobb külföldi kölcsönök szerzését mondotta a portu­gál külpolitika két alapvető tennivalójának. Közölte, hogy valószínűleg rövidesen külön minisztériumot hoznak létre „európai integrációs ügyek” intézésére. Külpolitikájának fő pont­jait a következőkben jelölte meg: — A közeljövőben diplo­máciai kapcsolatot kíván lé­tesíteni Kínával, hozzátette azonban, hogy „ez nemcsak rajtunk múlik”. — Soares kijelentette, hogy támogatja a Chilével fenn­tartott diplomáciai kapcso­latok megszakításának gon­dolatát, a kormány erre vo­natkozó döntése előtt azon­ban kikéri a pártok vélemé­nyét. — Folytatódni fognak az arab államokhoz fűződő kapcsolatok javítására az utóbbi időben tett lépések. Soares közölte: semmi okot nem lát arra, hogv a PFSZ ne nyithatna irodát Portu­gáliában. Tovább folytatják az Egyesült Államokban az űrkonip- kísérleteket. Képünkön: az amerikai űrkutatási hivatal Orbi­ter nevű űrjárművé, amint leszáll egy kiszáradt kaliforniai tó medrébe. E gy nyugatnémet polgári lap, a Kölner Stadt-Anzei­ger hozta nyilvánosságra a bad-godesbergi Infas Közvéleménykutató Intézet munkájának eredmé­nyét: az NSZK lakosságának több mint háromnegyed része élesen elutasítja a neutronbomba bevezetését az atlanti arzenálba. A megkérdezettek nem értékelték a bomba állítólagos „humanitását”, azaz azt, hogy az csak az emberi életeket pusztítja, s az anyagi értékeket, s a pusztító fegyvereket épségben hagyja. Ügy tűnik, a NATO tábornokai és propagandistái nem érték el céljukat, s a nyugat-európai tőkésországok közvéleménye továbbra sem hajlandó semmilyen formában sem elfogadni a nuk­leáris háborút. Az N-bomba az utóbbi hetekben pedig ismét a napi­renden volt. Nem csupán a lapok hasábjain tárgyaltak erről a fegyverről, amelynek gyártásáról Carter elnöknek hamarosan döntenie kell. Az olaszországi Bariban tanács­koztak az Atlanti Szövetség egyik legfelelősebb irányító szervének, a nukleáris tervező bizottságnak tagjai — a NATO-országok hadügyminiszterei. A téma itt is a neut­ronfegyver volt, azaz az atlanti hadseregek felszerelése ezzel a nukleáris pusztító eszközzel. Ennek elfogadására akarta rábírni kollégáit Brown amerikai hadügyminiszter. A tanácskozásról nem szivárgott ki lényeges részlet, de az bizonyosnak látszik, hogy még a hadügyminiszterek sem szavaztak egyhangúan arra. hogy a NATO-ban rend­szeresített Lance-rakétákat és bizonyos tüzérségi lövege- ket neutronlőszerrel lássák el. Annál is kevésbé tehetik ezt ma meg, mivel több nyu­gat-európai ország vezető politikai tényezői felemelték szavukat a fegyver bevezetése ellen. Tiltakozó hangokat hallani Belgiumból és Olaszországból egyaránt, s a nyu­gat-németországi szociál-liberális kormánykoalíció számos vezetője is ellenzi a nukleáris fegyverkezési verseny ki- terjesztését. A nyugati politikusok józanabb része és a közvélemény számára mind világosabb az, amit a NATO-stratégák nem akarnak megérteni — a fegyverkezési verseny újabb menete, a nukleáris rizikó bármely fajtája csak fokozza a feszültséget, s nehezíti a két világrendszer békés, köl­csönösen előnyös kapcsolatainak fejlődését. A Magyar Pedagógiai Társaság jubileumi ülése Sárospatakon A Magyar Pedagógiai Tár­saság újjáalakulásának 10 éves évfordulója alkalmából tegnap nyitották meg a sá­rospataki Comenius Tanító­képző Főiskolán a nevelés- elméleti, neveléstörténeti szakosztálynak és a borsod —miskolci tagozatának há­romnapos jubileumi ülését. Az ünnepségen megjelent dr. Kálmán György, az Oktatási Minisztérium főosztályveze­tője, dr. Paris György, az Oktatási Minisztérium főosz­tályvezetője, dr. Zibolen End­re, a Felsőoktatási Pedagó­giai Kutató Központ igazga­tója. Dr. Helmuth Stolz pro­fesszor, a Német Demokrati­kus Köztársaság Pedagógiai Tudományos Akadémiájának osztályvezetője, Bujdos Já­nos, a megyei tanács elnök- helyettese. Götz György, a megyei pártbizottság képvi­selője, dr. Petrikás Árpád, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem neveléstudományi tanszékének vezetője. A dél­után kezdődő plenáris ülést dr. Károly István, a Come­nius Tanítóképző Főiskola főigazgatója, a Magyar Pe­dagógiai Társaság borsod— miskolci tagozatának elnöke nyitotta meg. Elsőként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére dr. Vaskó László kandidátus, a Kos­suth Lajos Tudományegye­tem docense A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom neveléstörténeti jelentősége címmel tartott előadást. Ezt követte dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökének A neveléstörténe­ti kutatások szerepe a neve­lés elméletének és gyakor­latának fejlesztésében című előadása. Ezután az egyes szakosztályok elnökeinek be­számolója következett, dr. Majzik Lászlómé a nevelés­elméleti szakosztály 10 évé­ről. Ködöböcz József a ne­veléstörténeti szakosztály munkájáról szólt. Dr. Ká­roly István pedig a borsod— miskolci tagozat működését ismertette. A jubileumi ülés október 14-én és 15-én há­rom szekcióban folytatja munkáját. Négy földrész költői Budapesten 1977. október 9—15. között Budapesten megrendezésre kerülő IV. nemzetközi költő­találkozó első és egyben leg­fontosabb érdemi része, a ta­nácskozás, befejeződött. Alig ürült ki az Akadémia dísz­terme, amikor Gárai Gábort, a Magyar írók Szövetségé­nek főtitkárát friss, rövid számvetésre kértük fel. — Sikeresnek , ítélem az Ady-centenárium jegyében szervezett tanácskozást, amely negyedik a nemzet­közi találkozók sorában — mondta a főtitkár. — Sike­rült eléírni a célt: ráirányí­tottuk a figyelmet Adyra, gazdag költői örökségére. Sokfelől rezonáltak Ady köl­tészetére, jelzi ezt, hogy ki­lenc magyar felszólaló mel­lett 24 külföldi kért szót. Külön örö.met szerzett szá­munkra, hogy néhány ven­dég átadta az évfordulóra készült Ady-kiadványukat. A szovjet küldöttség tagja Di- mitrij Pavlicsko ukrán köl­tő átnyújtotta folyóiratuk Ady-számát, amelyben 30 versfordítás található ukrá­nul, és jelezte, hogy még ez évben teljes kötet jelenik meg Ady verseiből. Jugo­szláviából két Ady-Jíötetet is tettek az elnökség asztalára: egy szlovén és egy macedón nyelvűt. Távolról sem teljes a sor, még egyet azonban megemlítenék, algériai köl­tő-vendégünk elmondta, hogy egyik folyóiratukban Ady több verse megjelent arab nyelven, és széles körű vissz­hangót váltott ki. De a tanácskozás sikerét nemcsak a hozzászólások vagy az Ady-kiadványok számával mérhetjük, van olyan haszon is, ami közvet­lenül nem mérhető. Négy világrész, 16 országának köl­tői, műfordítói a tanácskozás során talán nemcsak Ady- hoz kerültek közelebb, ha­nem az egész magyar költé­szethez is. Érdemes lenne egy számvetést csinálni, hogy ezeken a nemzetközi költő­találkozókon kiket hódítot­tunk meg a magyar költé­szet számára. Persze itt vol­tak azok is — többek között Emil Boleslav Lukac vapv Santarcahgeli — akik évti­zedek óta régi barátai a ma­gyar irodalomnak. Lukac és Illyés Gyula, aki itt ült az elnökségben az első napon, régi barátként fogott kezet. Lukac magyar iskolában is járt, jól ismeri a magyar kultúrát és nyelvet, de a ma­gyar progreszióhoz igazán Párizsban került közel Illyés Gyula révén. Meggyőződé­sem, hogy a költők barátsá­gának nagy szerepe volt a nemzeti előítéletek eloszlatá­sában, és van ma is a kü­lönböző kultúrák egymáshoz való közeledésében. — A mostani már a ne­gyedik költőtalállcozó Ma­gyarországon, milyen tanul­ságokat lehet levonni belő­lük?- — Az eddigi tapasztalato­kat leszűrve az idén rövi- debbre fogtuk a tanácskozás idejét: egy egész és két fél nap tartottuk, hogy vendé­geinknek legyen idejük is­merkedni szerkesztőségekkel, kiadókkal és egyéb kulturá­lis intézményekkel. Ez úgy látszik bevált, mert senkitől sem kellett megvonni idő­hiány miatt a szót. Elhang­zott olyan javaslat is, hogy közvetlen beszélgetésre, vi­tára is sort kellene keríteni, el tudom képzelni, hogy leg­közelebb két tanácskozási napot szervezünk, s a har­madikon pedig különböző té­mákat kerekasztal mellett, közvetlen beszélgetés formá­jában vitatunk meg. elnök­ség nélkül, egy-egy házigaz­da közreműködésével. Mi úgy véltük, bogy a költők ilyen közvetlen beszélgetésé­nél is fontosabb a közönség­gel, az olvasókkal való köz­vetlen találkozás, jó néhá­nyat szerveztünk a külföldi és a magyar költők részvé­telével. — Az eddigi nemzetközi költőtalálkozók mindig köl­tészetünk egy-egy nagy al­kotójának nevéhez, vagy év­fordulójához fűződtek. Kihez fog kapcsolódni a következő költőtalálkozó? — Az eddigi találkozáso­kon viszonylag keveset be­széltünk a mai költészet problémáiról, a mai költő gondjairól, úgy vélem, ezen a téren előbbre kellene lép­ni. Ezért javasolni fogom —- ez egyelőre csak a saját vé­leményem —, hogv a három év múlva sorra kerülő ta­nácskozást ne kössük egy költő nevéhez vagv születé­si évfordulójához, hanem ki­fejezetten n mai kor problé­máit Írjuk ki a tanácskozás témájának. « í ( 3 i 1 1 I ] I 1 <

Next

/
Thumbnails
Contents