Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

fö2NM«*6¥AllOftSZÁG 4 1977. október 6., csütörtök Fftmtevél Egy erkölcsös éjszaka HUNYADY SÁNDOR, a 35 éve elhunyt kiváló író saj­nos nem gyakori vendég filmvásznainkon. Olykor a televízió próbál törleszteni valamit a vele szembeni adósságunkból. Pedig alig egy évtizednyi munkásságából ránkmaradt gazdag hagya­téka bőséges forrás lehetne filmalkotóink számára. Emlé­kezetes, és a többszöri felújí­tás során egy sor generáció értékes élménye a Bakaruhá­ban című novellájának film­változata. Fehér Imre felejt­hetetlen munkája. Most újabb Hunyady-novella. A vörös- lámpás ház került filmvá­szonra, illetve e novella alap­ötletének felhasználásával irt forgatókönyvet Bacsó Péter én Örkény István és rende­zett belőle filmet Makk Ká­roly. A film címe: Egy er­kölcsös éjszaka. A vöröslámpás ház című Hunyady-novella nem nagy terjedelmű, mindössze 12 nyomtatott oldal; rendkívül feszes, tömör, s benne rop­pant érzékletesen tükröződik Hunyady világa, illetv^ an­nak egy vonulata, a század­forduló kisvárosi élete, a tár­sadalmon kívülre' szorult, és különböző okok miatt ideju­tott örömlányok'talmi csillo­gásé estéi mögött meghúzódó ;ivar."ág. kietlenség, szebbre, jobbra vágyás, s e kiszolgál­tatott emberek mellett a mil- lenium mámorába belefeled­kezett helyi notabilitások mulattató, visszataszító, már életükben is panoptikumszerű vilaga. A vöröslámpás házak té­mája igen sok félrecsúszási, aranyeltolódási buktatót is rejt magában. Makk Károly filmjében e kisvárosi, felte­hetően kolozsvári századfor­dulói ház élete roppant plasz­tikusan elevenedik meg a maga mesterkélt bujaságával, estéinek csinált fülledtségével ss kiábrándítóan józan dél­előtt jeivel és nappalaival, a ház lányainak kisebb-na­gyobb drámát is sejtető sor­sával. Hunyady és a most filmre átdolgozok szeretettel közelednek ezekhez a terem­tésekhez. Nem lenézetik őket hanem megsejtetik a nézővel, hogy ezek az emberek egy nekünk már meghaladott vi­lág kiszolgáltatottjai voltak, es sokkal inkább szánalomra, mint megvetésre, vagy eluta­sításra érdemesek. E bordó- tanétás szalonba beiesűrítő- dik nemcsak a hajdanvolt vöröslámpás házak világa, hanem a milleniumozó Fe­renc Józse f-i Magyarország hangulata, légköre is. E han­gulatteremtés említésekor kell szólnunk a kitűnő operatőri munkáról. Tóth János, aki Makk Károlynak gvakori társa, e filmben is alkotó­társsá magasodik, hiszen ké­peinek7 színe, a kivágások, a szobák, a szalon, a külső vi­lág sokszor ködbevesző képei teremtik meg leginkább az atmoszférát. De vajon mitől erkölcsös ez az éjszaka a vöröslámpás házban? Miért váltogatták meg az adaptálok a 1 címet. Nemcsak az eredeti címben rejlő pikantéria lehetett, az oka, hanem a történetbeli éj­szaka, amely valóban talán ez egyetlen olyan éjszaka volt e háznak az életében, hogy ezzel a jelzővel kell megkü­lönböztetni a többitől. Erre az egy éjszakára ugyanis ez n vöröslámpás ház megpró­bált tisztes panzióvá változ­ni, pusztán egy kegyes csalás kedvéért, lemondva még a piacnapi várható nagyobb forgalomról is, hogy a ház kedves vendége, sőt bennlakó vendége a „doktor úr", azaz Kelepi Jenő örökjogász mesz- sziről jött édesanyját meg­hagyják abban a hitében, »mely szerint fia valami tisz­tes lakban él a tőle kapott pénzen. Így azían aznap este nem fogadnak vendéget, a madame, vagy ahogy ott hív­ják, a mutter tisztes matró­nává változik, a lányok pedig elmesélhetik a néninek mind­azt a hazugságvára*, amit ál­maikban maguknak felépítet­tek. mesélhetnek mindarról, amit szerettek volna. Egy tiszta, kedves öregasszony megjelenése ebben a sokat tapasztalt és mindenre, csak nem tiszta érzésekre beren­dezett házban, valami újat hoz ide. Nem a lányok ked­vence Jenöt akarják a mama előtt megvédeni. A mamát nem akarják kiábrándítani a vöröslámpás ház lányai, akik szívük mélyén jó embe­rek; jót szeretnének tenni, legalább egy estére, egy éj­szakára megpróbálnak ennek az idős asszonynak a kedvéért mások lenni, mint amik. Ám a néni hamar elmegy, és oda- csődül a Búza utca kettőbe a város úri társasága, a zon­gorista újra felteszi a fekete szemüveget, és egy rövid er­kölcsös éjszaka után a vörös­lámpás ház éli tovább a maga életét. Említettük, hogy a bordély­házi történetek sokféle kisik­lás veszélyét rejtik. Örkény István és Bacsó Péter, vala­mint Makk Károly rendező jó ízléssel, mértéktartással keriil te el ezeket a buktató­kat. (A filmet ennek ellenére nem ajánlhatjuk fiatalkori­aknak l) Vöröslámpás házat jelenítettek meg anélkül, hogy annak vaskosabb vonásait áb­rázolták volna és embert áb­rázoltak az örömlányokban. Kitűnő szereplőgárda segí­tette az alkotói elképzelések megvalósulását. Mindenkép­pen elsőkén ti említésre kí­vánkozik Makay Margit, a Jenő édesanyjának szerepé­ben, Psota Irén. mint a ház főnökasszonya. Tarján Györ­gyi, a csupa jó lélek Darinka alakjában, Carla Romanelli, a már lel ki beteggé lett és sorsába beletörődni nem tudó Bellaként, (akit egyébként az adaptálok költöttek a novel­lához) Cserhalmi György Jenőként, de kisebb szere­pekben feltétlenül említést kíván Soós Edit, Kiss Mari, Szirtes Ági, Benkő Gyula, 'Sarlói Imre. Az Egy erköl­csös éjszaka szép. hosszú idő­re emlékezetes filmalkotás. * KÉT TOVÁBBI FILMET láthatunk még e héten a pre- mienmozikban. Az egyik fel­tétlenül külön említést kíván. A csalétek címmel Fran­cesco Maselli rendezte azt az olasz alkotást, amely több mint negyven évvel ezelőtt játszódik, pontosabban 1934- ben. és az illegalitásban mű­ködő Olasz Kommunista Párt torinói szervezetének nehéz­ségeiről. a Párizsban székelő központtal tartott kapcsolatá­ról szól. Gian-Maria Volonte, Annie Girardot, Renato Sal- vatori főszereplésével azt mu­tatja meg ez a film, milyen nehézségekkel kellett a párt illegális szervezőinek szembe­nézni, illetve ebben a korban miként kényszerült az, illegá­lis párt arra. hogy pártérdek­ből, a szervezés jobbítása, vagy éppen a besúgók lelep­lezése végett, akár önmaga legjobb fiai közül is nem egyet feláldozzon. A valóságos magra alapuló történet, ha nem is nagysodrú filmként jelentkezik, de rendkívül ér­dekes, emlékezetes, együtt- gondokodásra késztető munka, A harmadik film jugoszláv partizán történet. A címe: Véres föld. Benedek Miklós Kapcsolattartás Meghívók. Van belőlük úgy nyolcféle. Az egyiken gyere­kek lapoznak egy könyvet, a másikon a kincskereső kis- ködmön kedves figuráj lát­hatók, a harmadikon ^ mo­dem bérházak előtt tornyo­suló könyvek kompozíciója, a negyediken a bölcs ba­goly ... Ismét másokon ex librisek .. . ötletesek, kedve­sek ezek a meghívócskák, amelyeknek hátoldalán válto­zó megfogalmazásban ugyan, de lényegileg ugyanaz áll: úgy vettük észre kedves fia­tal, felnőtt, hogy az elmúlt hóranokban nem kerested fel a könyvtárat. .. Amióta tá­vol maradtál — távol maradt á- sok új könyvvel gyarapo­dott az állomány. Biztosan van köztük olyan új könyv is, amelyet szívesen forgat­nának ... Várjuk a jelentke­zést . .. Készült meghívó gyerekek­nek, szakköri tagoknak, fel­nőtteknek és szocialista bri- gádtagoknak. Az egyik beirat_ kozásna, kölcsönzésre invitál, a másik valamilyen könyv­tári rendezvényről tudósít... S ezek a meghívók nem ma­iadnak, s nem maradtak az, íróasztalfiókban. A kazinc­barcikaiak —, mert a meghí­vókat, a kedves kis figyelem- keltő kártyákat a kazincbar­cikai városi könyvtár készít­tette — bizonyára már talál­tak belőlük a postaládában is jó néhányat. A rendszeres könyvtárlátogatók rendez­vény-meghívókat, a könyv­tártól távolmaradók pedig amolyan invitáló kártyákat... Nem, mintha rosszul állna ' az olvasómozgalom fiatal, szocialista városunkban. A barcikaiak könyvtárában a legritkább esetben fordul csak elő, hogy ne legyen ol­vasó, kölcsönző a valóban nagyon szép, korszerű felnőtt- vágy gyermekkönyvtárban. Ezek a meghívócskák — meg­győződésünk — éppen azért készülhettek, mert az olvasási kultúra, a rendszeresen olva­sók aránya jónak mondható a városban. Bizonyítják, amit ott jártunkkor is mindenkor és mindig tapasztalna (lünk, s tapasztalhatnak a beiratko­zott olvasók is, hogy szemé­lyes kapcsolattartásra töre­kednek. Arra, amit a könyv­táros ábc-ben valahogy úgy taníthatnak: a jó könyvtáros sohasem csak arra törekszik, hogy számszerűleg gyarapod­janak a beiratkozott olvasók, hanem igyekszik az olvasók és a könyvek kapcsolatát szo­rosra fűzni. Ehhez pedig min­denekelőtt arra van szükség, hogy igyekezzék nemcsak megismerni, hanem majdnem észrevétlenül befolyásolni, irányítani is az olvasókat. Azon a bizonyos lépcsőn, amely a pusztán csak szó­rakoztató irodalomtól az érté­kes szépirodalomig, a szakmai irodalomig vezet, értő módom továbbhaladásira segíteni... Ügy véljük — bennünk ezt az érzést keltették a meghí­vók — a barcikai könyvtáro­sok ezekkel az apró kis „fo­gásokkal” is erre törekednek. S bár igaz. hogy nem ők ta­lálták ki az liyenfajta kap­csolat-tartást, üzenetváltást — Miskolcon is találhattak mór könyvtári röpcédulákat a pos­taládában a városlakók — nekik egy személyesebb, köz­vetlenebb formát sikerült ki­találniuk. Olyant, amelyről mindenki úgy érezheti, hogy neki, személy szerint neki szól, s nem bérmunkában, ^zalagrendszerben került a postaládájába. S egészen Hatos, hogy egy automatikus mozdulattal nem is gyűrik össze. Mim ahogya-n az is valószínű, hogy többe sem igen került. Legfeljebb akkor, amikor időt szántak rá, hogy maguknak szerezvén több feladatot k-iötlötték ezeket a meghívókat. .. Dehát , nem véletlenül kiváló ez a könyvtár... (cs. a.) SZÖVETKEZET A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN! Lakodalmakra, családi rendezvényekre, társadalmi összejövetelekre eszközöket szükségletnek megfelelően biztosit az Ózd cs Vidéke Áfész. Kölcsönzési helyeink: Özd III., Szabadság út 51.; Hódoscsépány, Széchenyi út 130.; Hangony, 16. sz. iparcikkbolt; Borsodszentgyörgy, 12. sz. vegyesbolt; Borsodnádasd, 25. sz. iparcikkbolt; Sáta, 18. sz. iparcikkbolt.; Kissikátor, 11. sz. vegyesbolt; Arló. Zombori út 4. sz.; Csernely, Lenin út 114. sz.; Borsodbóta, Rákóczi út 87. sz. VEGYE IGÉNYBE, JÖL JÁR! Néprajzosokkal a Taktaközben — Óesztendő napján a há­zak előtt rigmust mondtak a pásztorok: „Most jöttem Bu­dáról, budai vásárról. Hajtot­tam két ökröt., meg szabad-e téríteni?” Erre a házakból kiszóltak, hogy: meg. Ók ekkor kürtöl­ni kezdtek, csengőt rázlak, s voltak nagy zajjal. A régi pásztorok még nagy kolom- pot is vittek magukkal. Olyat, amilyent a kóborlásra hajla­mos állat nyakába szokás akasztani. Amikor azután abbahagy­ták a zenebonát, a háziak természetesen megvendégel­ték őket. Én mondom, szép szokás volt. Ha nem csal az emlékezetem, nevezték ezt nyájfordításnak is. — Mióta nem csinálják már? — Áh, nagyon régen nem! A háború óta már nem szo­kás .,. * Amikor megérkeztünk a fa­lu lemplomjelezle közép­pontjába, még fogalmunk sem volt arról, mit is rejt Taklabáj. Akkor még nem tudtuk — honnan is tudtuk volna? —, hogy szerencsénk lesz. Követve dr. Ujváry Zoltánnak, a debreceni egye­tem néprajzi tanszéke docen­sének a tanácsát, az ösztöne­inkre bíztuk magunkat. Is­meretlen helyen a néprajzos mindig hasonlóképpen cse­lekszik. Az ebből adódó bi­zonytalanság: szerencsém lesz-e, vagy sem. ez jelenti igazán a gyűjtőút varázsát, izgalma t. A közelmúltban és a má­ban átöltözködő falu hom­loka mögé csak az utcáról, nehéz belátni. Márpedig jó volna, tudni, kit és mit őriz­nek az ablal<szemek; meny­nyire vetették le rég: ruhá­jukat a házak? És a nép­rajzgyűjtő arra is kíváncsi: adatközlőket talál-e a kert­kapukon belépve. Fi léékhez azt hiszem a füs­tölgő kéményű nyári kony­ha csalogatott be. Az a nyári konyha, amelyről File néni később bevallotta: — Én job­bat szeretnék, rangosabbat, de az uram nem akarja. Azt mondja, minek az már ne­künk? Alacsony, vékony ember jött elénk. Arcába vonalakat vésett a 70 esztendő. A gör­bebot pedig már, társa a láb­nak. Állva indult a beszélgetés a Nap mosdatta, otelló illa­tosította udvaron. Ez az a pillanat, amikor a néprajzos emberismeretére, kérdéskul­túrájára egyaránt szükség van. S ha ezalatt, vagy ezek után emberünk beszól pár­jának a nyári konyhába: — anyjuk, hozzál már ki szé­keket, a néprajzgyűjtő meg­nyerte az első csatát. Ez igazolja, szívesen látott ven­dég. Kedvéért a házigazda éppen soros munkáját is ab­bahagyja. Ültünk a nyári konyha mellett, a kemence tövében, az eperfa alatt, idős File Jó­zsef körül. — Már a nagyszüleim is itt laktak, Bájon. Ennek a háznak a helyén akkortájt Sövényház állt. Ismerik-e mi­lyen^ A faluban a legtöbb ilyen volt. Ha árvíz jött a víz ugyan átfolyt rajia, de az épület nem dőlt össze. Csak tapasztani kellett új­ra. Még mi is éltünk ilyen­fajta paticsházban. Hunyorogva szólt az öreg. A Nap tette-e a 'szemével, vagy csupán az emlékezet vissza! gazílása? Maga-maga elé nézett és rá-rábólintott, ha a néprajzkutató, azt kér­dezte tőle: Józsi bácsi, Tak- tabájon volt-e ez, szokás volt-e az... ? — Hallottam, hogy a bo­szorkányok képesek elvenni a tehenek tejét. De nem hit­tem én akkor sem, pedig ak­koriban még patkót is vertek az istállóajtó küszöbére, hogy ; a boszorkányok ne tudjanak i rajta bemenni... — Luca napjához is fűző­dött valamiféle babona? — Fűződött hát! A gazda- ! asszonynak pontosan éjfélkor fel kellett kelnie és egy hosz- szú rúddal meg kellett pisz- í kálnia a nyugvó tyúkokat!! Ettől állítólag jobban tojtak., — Maga nem hitte? — Nem én. Hogy’ is hin­nék ilyen bolondságot! A történelem mérte évek­ben, szokásokban, a szemé- J lyes sorsban kutattak Ujváry : Zoltán kérdései. •— Régi nótákat tetszik-e tudni? — Ha a rádió mondja, eszembe jutnak. Valamikor fiatal korban sokat daloltunk. Lagzikban, aratáskor... Kerestem rajta a fiatalabb évek arcvonásait, a kölyök File Jóskát. A kemencepad- kán ücsörgő öregben azonban hitelesen nem tudtam elkép­zelni a tízéves gyermeket. Miért éppen tízéveset? Csu­pán azért, mert a beszélgetés fonala erre a korra vezette a szót. Akkor aratott, először, ügy mint félkezes. A marok­szedőket nevezték így. j — A legelső alkalommal a régi aratók közül „kereszt­apát” kellett választanunk, akinek aztán kötelező volt fizetnünk fél liter pálinkát így (kívánta a hagyomány, meg a tisztesség is. . — A marokszedőnek ho­zott-e „hasznot” a kereszt­apa-választás? — Hozott hát! Ha lehe­tett, kímélt bennünket. — Ez mit jelentett? — Azt, hogy a keresztfiá­nak mindegyik keresztapa kisebb rendet vágott... Kaszaüllő és sulyok „han­ga tták” velünk az öreg val­lomását'' A szépen rakott, ré­gen rakott kemence tetején már úgy pihentek, akár a* idős emberek a ház előtti kispadokon: munka nélkül, emlékekből élve. Fából, fém­ből; kiszáradva, rozsdásan. — Az aratás végén felvo­nulást rendeztünk a Pata? kastélyhoz... Kepésbál zár­ta az egészet. — A vöfélyvers? Már nem jut eszembe. Pedig múltko­rában kezembe került a pa­pírja ... — Aki a kontyoló előtt „megszökött” a lagziból, aí után csengő« szekérrel men­tek, amit legények húztak és á „szökevényt” szekéren vit­ték vissza a lakodalmas ház­hoz ... Dr. Ujváry Zoltán utólag elmondta,,; ismeretlen helyen,: ismeretlen adatközlő esetében bele-belekérdez a néprajz mindegyik területébe. lg? tudja meg leginkább, aü adatközlő miről tud legtöb­bet. miről érdemes vele ké­sőbb a múltba merülni. File Józsi bácsit elhallgat­tuk órákon át. Szavakba tor-: máit élete gyűjtőmunkánk érdemi tartalmát adta. Nép­szokásokon, a hétköznapi munkákon át bontakozott ki előttünk a paraszti sors. Mi az írás eszközével próbáltuk megörökíteni a múltat, eg? át nem élt élet kronológiáját, emberi tartalmát. Sajnos, ép­pen ezért az átélés élmény« nélkül. Taklabáj felett azon a dél- előttön búesuzkodott a nyáf> Mi valamennyien szomjasat» ittuk fáradó sugarait. Belől« nekünk már csak ennyi ma­radt ... Hajdú Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents