Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 6 T977. október 30., vasárnap Tevékeny türelmetlenek Keveseknek adatik meg, hogy az esküvő után saját lakás várja őket. Sokan is­merik ellenben az albérlet keselyeit és a szülő-gyer­meki kapcsolatokat rombo­ló együttélést. Legnehezebb sorsuk a kisgyermekes albérlőknek van, te?-mészet- szerűleg ők a legtürelmet­lenebbek. Sok esetben — sajnos — elkeseredést szül a türelmetlenség: ilyenkor rendszerint nem történik semmi, a kis család élet- körülményei évekig válto­zatlanul maradnak. Nem így történt Tarcalon, ahol negyven fiatal tettekre váltotta türelmetlenségét. Kétszintes öröm * Verőfényes októberi reg­gel. A nyitott ablakokban színes függönyök libegnek. Egy fiatal nő bébiholmikat tereget a loggián, kócos, kicsi lány segédkezik (neki. Popovics Ágnessel gyorsan megismerkedünk, a négy­évesek közlékenvségével mutatja be gyönyörű laká­sukat. — Látod, itt is be lehet jönni, meg ott hátul is. Itt szoktunk ebédelni. Gyere, megmutatom az én szobá­mat, fent van az emeleten. Végül is, Jancsi hemper­gője mellé telepedünk, a jól berendezett, földszinti szobába. Az egyéves kisfiú álmát nem zavarja a be­széd. Szót kap a mama is. — Albérletben. laktunk, előbb egy, aztán két gye- f rekkel. A férjem lakatos­ként dolgozik a termelő­szövetkezetben, én a gye­rekek születése előtt az Utasellátónál dolgoztam. Nemigen gondolhattunk ar­ra, hogy családi házat épí­tünk, sokáig kilátástalan volt a lakásügyünk. Ami­kor megláttuk az utcán a plakátot, reménykedni kezdtünk és belevágtunk. Harmincezer forintot kel­lett befizetnünk, ezt is két- szerre. A fizikai munkától nem féltünk. Jancsi pár hetes volt és. én már jöt­tem dolgozni. Mindent csi­náltam, amivel megbíztak. Nehéz visszaadni az épít­kezés hangulatát, öt ház épült egyszerre és minden­ki, mindenütt dolgozott. Fáradlak voltunk, nehéz fizikai munkát végeztünk, de igen jó kedvvel. — Tudta már akkor, hogy az első tömb. első la­kása lesz a maguké? — Dehogy. Hiszen altkor mindig csak arra koncent­ráltunk volna. Amikor te­tő alá került minden ház, kalapba tettük a lakások számát és sorsoltunk. Így kellett ezt csinálni. Amikor pedig megtudtuk, hogy ez a miénk, akitor jöttek az' egyéni elképzelések. A csempe színe, a fala’.: szí­nei, a . mozaikpadló ... Nincs itt két egyforma la­■ kas. — Adott esetben újra kezdené ezt a két nehéz évet? — Természetesen. Na­gyon boldogok vagyunk. Három hónapja tart ez az öröm. A szomszéd házban, Fá­bián Jánoséknál röpke számvetést végzünk. Atti­la, a négyéves nagyfiú szél­vészként rohangál a lakás­ban. -Eszter a maga hét he­tével tombol. — Össze­számoltam, harminc gye­rek él itt, mindössze egy házaspár van a húsz közül, akinek nincs még gyereke. A tavaszon játszóteret épí­tünk. További számvetés. — A férjem raktári munkás, én fonónő vagyak. Körülbelül hatezret kerestünk ketten, amíg én is dolgoztam. Ami­kor megszületett a fiam, itthon vállaltam különböző munkát. Almát , szedtem, szüreteltem, mindent vál­laltam, amikor megtudtuk, hogy mód nyílik az építke­zésre. A lakás 465 ezer fo­rintba került. A beugró 30 ezer volt, a többi OTP- kölcsönből van. Harmincöt évig törlesztjük, a gyere­kek után hatvanezret le­számítanak. Havi 880 forint a részlet. Mind a négy szo­bát bebútoroztpk, a búto­rokra 13 ezer forint tarto­zásunk van. A szülök se­gítségével tudtuk venni a bútorokat, no és, abból a pénzből, amit az OTP visz- szafizetett. — Visszatérített? Miért? — Mert nekünk csak az alapozást kellett volna megcsinálnunk, de ennél többet végeztünk el. A kü- lönbözetet megkaptuk. Se­gített a család, sokat segí­tettek a barátaink is. — Szó esik a tervekről: — Tavasszal kezdjük a te­reprendezést. Szőlőlugast, rózsát telepítünk és feltét­lenül ültetünk egy szomo­rúi űzet. Fénymásolt kedvcsináló A Tokajvidéki Kőbánya Vállalat autóvillamossági szerelőjének, Csarni Sán­dornak a fejében született meg a Könyvés Kálmán Ifjúsági Lakótelep ötlete 1074 nyarán. — A járási KlSZ-bizott- ság tagja voltam és itthon szervező titkár. Tudtam, hogy a KISZ támogatja majd az ügyünket. Plaká­tokat készítettem és fény- másoitattam a Bács-Kiskun megyei 9-es és 11-es számú tervdokumentációlíal: a la­kások homlokzatát és alap­rajzót. Esténként 18—20 házaspár keresett fel az albérletemben. A környező községekből is jöttek. Az elsői megbeszélésre 64 fiatal' jött el a községi ta­nács nagytermébe. Aztán húszán maradtunk. Húsz család. Ennyi emberrel már megkezdhettük az építke­zést. — Milyen volt az élete 1974 nyarától 1977’ őszéig? — Megőszültem egv ki­csit Roppant nagy felelős­ség terhelt. Az egész köz­ség minket figyelt. Voltak kétkedők is. A kisajátítás­sal jöttek az első bajok. Mi .ugyanis türelmetlenek voltunk és nem vártuk meg, amíg a községi tanács kisajátítja a kerteket. Egy telektulajdonos alig állt kötélnek, majdnem bele­buktunk ... Az anyagbe­szerzésben nagy segítséget kaptam vállalatunk veze­tőitől. Tíz kőbányász épít­kezett, i tehát segítettek a vezetők. — Ki irányította a mun­kát? — Először a községi ta- ná műszaki előadója, az­tán a kőbánya vállalat egyik építéstechriikusa. Társadalmi patronálónk, Papp Lajos szivvel-lélekkeí mellettünk állt. Az admi­nisztrációs munkát én vé­geztem, mivel engem vá­lasztottak a szövetkezet el­nökéül. A családtagok és barátok között mindig volt egy-két kőműves, vagy egyéb szakiparos. Végül is, jók a házak, jó minőségű­ek a lakások. Mesterembe­rek is megdicsérik. — Mindig, mindenki ott volt a közös munkákon? — Ha valaki nem jött el, mi megcsináltuk a részét, de szankciókat alkalmaz­tunk: nem kapott visszaté­rítést. Kevésszer fordult elő az ilyen. Gondolt, bajok azért ma is vannak. Ideiglenes a vil­lanyvezeték, a vízvezeték, nincs út. — A vízvezeték csalá­donként 4 ezer forintba ke­rül. Ezt már kiszámítottuk. Ha nem kapunk támoga­tást, saját költségen vezet­jük be a villanyt is. No­vember 7-én minden esetre megrendezzük a hivatalos avatást. Divat lett a tömblakás Oláh György, a községi tanács vb-titkára, nagy sze­retettel beszél a Könyves Kálmán lakótél épről. Öt házban, húsz fiatal mun­káscsalád teremtett magá­nak gyönyörű otthont. — Rangot vívtak ki ma­guknak a fiatalok, egysze­riben divat lett Tarcalon a tömblakás. Üjabb húsz csa­lád jelentette be igényét. A község vezetői örömmel tá­mogatják a lakótelep bőví­tését. Reméljük, a későbbi­ekben többet tud segíteni a tanács. Kezdetben féltünk az építkezéstől, mert bel­vizes az a terület. Ma már nincs mitől tartani, roppant ötletesen oldották meg ezek a fiatalok a belvíz elveze­tését is. — Mindeddig kevés se­gítséget kaptak az ifjúsági lakótelep tulajdonosai a községi tanácstól... —• Túlságosan türelmet­lenek voltak. Ezért végez­ték egyedül a kisajátítást is. A közművesítésben sem tudtunk ez idáig besegíteni, nem haladt az ügy olyan gyorsan, mint ahogy , az építkezés. Ma már folya­matban van a villanyháló­zat, a vízvezeték és az út építésének finanszírozása. Mindhárom célra biztosí­totta a pénzt a megyei ta­nács. Lcray Györgyi •-.i Lukovszky László munkája Miről olvashatunk a Szputnyik IL számában? A Szputnyik novemberi száma ünnepi tartalommal jelenik meg. A lap cikkei méltóan tükrözik a Nagy Októberi Forradalom 60. évfordulóját. A Szputnyik vezető helyen közli Mihail Zimjanyinnak, az SZKP KB titkárának írását „Le­nin és Október” címmel. A folyóirat a népgazda­ság és a társadalom szinte valamennyi területéről kö­zöl , írást. Az ipar fejlődé­séről, a mezőgazdaság át­alakításáról, a tudomány és a kultúra felvirágzásáról, a Szovjetunióban élő sok nép és népcsoport életéről ka­punk tájékoztatást. Négyveti évvel ezelőtt kezdte meg működését az Északi-sark közelében a földtörténet első olyan k.u- tatóállomása, amelyet sod­ródó jégtáblára telepítet­tek. Azóta további 22 állo­máson végeznek már ku­tatásokat. A Polaris kísér­let elnevezésű nemzetközi program keretében az Északi-sark 23 telepén te­lelő kutatók azt tanulmá­nyozzák, milyen okok idé­zik elő a sarkvidéken a tengervíz sótartalmának növekedését, valamint a le­vegő hőmérsékletének az utóbbi években megfigyelt csökken ését­Az emberi agysejtek rendkívül oxigénigényesek- A legutóbbi időkig azonban nem tudtuk pontosan, hogy az éltető gáz, az oxigén, mikén jut el a különböző szervek sejtjeibe. A Tudo­mányos Akadémia lenin- grádi Fiziológiai Intézetének tudósai vállalkoztak a kér­dés megválaszolására. Újjáépül a Városliget Drótkerítések, rönkfalak, szerszámgépek sokasága, kövek, faanyagok, törmelék- dombok és zöld gyep, han­gulatos botanikus kert, kis szoborpark, ez ma a Vá­rosliget, ahol nagyszabású építkezés folyik. Korábban tervpályázatot hirdettek meg a Városliget rendezé­sére. A nagyszabású re­konstrukció a HUNGEXPO kitelepítésével kezdődött meg, így közel 30 hektár­nyi terület szabadult fel. Az idén kezdtek hozzá a ját­szóterek kialakításához. A két nagy gyermekpark egykét — az óvodáskorúnk­nak tervezettet —. már szeptemberben átadáták. Az iskolások október végén vehetik birtokukba a mási­kat. Az óvodások játszó- kertjében nyolc rönkfállal elhatárolt zárt játszóhely készült. Így a kicsik biz­tonságban ugrálhatnak, csúzdázhatnak, hintázhat­nak, labdázhatnak, a na­gyobbak 50 ezer négyzet- méteren focizhatnak, ping­pongozhatnak, lábteniszez­hetnek, és itt van a roller-, a kerékpárpálya is. Nekik készült a kalandjátszótér: a műanyag csúzdák, az őrtor­nyok, a mászópalánkok, a műanyaghálók, a betonkőt' gyűrűkből kialakított vár, létrákkal felszerelve. Há­rom építésvezetőség dolgo­zik a Városligetben. Hátra van még a növényültet,és, az ivó- és díszkutuk felállí­tása. Üj szobrok és plasz­tikák gazdagítják majd a ligetet. Tervezik egy ifjú­sági központ és két sport- csarnok építését is. Rohanó vonaton r U trakelünk rohanó vo­naton, sürgető dol­gaink hajtanak. In­dulnánk már mielőbb, sie­tősen, mindenki más állo­másról. Türelmetlenek va­gyunk és nem vesszük ész­re, hogy az útközbeni meg­állóknál van aki már cél­ba érkezett. Rohan velünk csalóka látszatként a távoli villany­pózna is, és talán sosem tudjuk meg hová, kinek visz fényt, világosságot, hol ér véget az oszlopsor. Rohan a vonat velünk, s a szédült tempóban, süvöltő füttyök zakatoló áradatában vala­ki mindig meghúzódik mel­lettünk, közelünkben, fe­ledve a sietős türelmetlen- i séget, úti bosszúságot, és végtelen csendes nyuga­lommal álmodik. Álmodik egy asszony a zsúfolt vonatfülke sarkába szorulva. Nem könyököl, nem kevesli, hogy neki csak szűk hely jutott. Álmában íélrecsúszott kendője, és harisnyátlan lábán, vonat- ritmusra hintázik a nagy félcipő. Férfiről, fiúról le­hagyott, üregráncú, kitü- remkedett bütyköket is be­fogadó lábbeli, s egy zök­kenés után az asszony lá­bai odacsosszannak az alig hordott, kényelmes cipők közé. Az asszony álmodik és nem tudja, hogy útitár­sai, cipője felett mosolyog­va pillantást váltanak. Cinkosan, összetartóan. az. álmodót kirekesztőn, lené- zőn, és szótlanul elnézve, hogy közibük valami oda nem illő furakodott. Álmo­dik az asszony és talán most ízleli először a tétien alvás ízeit. Most nem neki kell tudnia, mikor kell éb­redni, mert most nem nyomja álmát a másokat ébresztés felelőssége', most nem kell sorolni félig alva: mi minden az aznapi ten­nivaló. Most nem ő szól majd elsőként, ébresztő­ként, hanem most majd a kalauz szól neki. Nem, nem szól. Rászól. Nem ébreszti. Felrázza. Nem figyelmezte­ti. Kioktatja. Pedig a kala­uz tud ám szépen is. szí­vesen is, kellemesen is, ud­variasan is. Dehát e for­maság csak a másképpen öltözötteket illeti. Az asz- szonv felriad és nem mond­ja azt sem a puhavállú nőnek, kinek vállán perce­kig oldalra billenve aludt, hogv bocsánat, hogy elné­zést, hogy köszönöm. Nem mond semmit. Hallgat. Te­kintetében hálával, s meg sem kísérli, hogy a forma­ságok útvesztőjében, az ál­tala ismeretlen illemszabá­lyok szerint, bái'mit is mondjon. A pillantások új­ra találkoznak feie felett, s míg a többiek összenéznek, ő egy leeső .könyv után kap. És mint mikor ismeretlen­ben, idegenek közt valami biztos kapaszkodót talál az ember, úgy simogatja meg a könyvel: — ilvenből ta­nul az én kisfiam. A" könw címoldalán nagy be­tűkkel a törvénvt. a jogot. |az igazságot tanító egyetem neve. Diáklány nyúl a könyvért. amiből majd megtanulja, kinek, mihez van joga, s e könyv talált majd figyelmezteti őt is, ormótlan cipőjű, álmatlan éjszakájú, messziről induló anyjára is. S vajon, tudod-e te, vonaton utazó, álmo­dó asszony, örökké kisfiúnak maradó gyereke, tudod-e mi minden hiány­zik a tankönyvekből? Tu­dod-e, hogy levetett cipőd­ben asszonyanyád másokat mosolyogva ingerel? Tu-, dod-e, hogy dolgod lesz az is, hogy a végtelenbe ve­sző! távoli villanypóznák utolsó lámpásánál élő, vilá­got felfedezni vágyó társai­dat magaddal hívd, és tu­dod-e majd, ha rohanó vo­naton utazol, igyekszel úti­célod felé, sürgetve az időt. hogy a törvény nevében igazságért szót emelj, ész- reveszed-e, hogy útitár. ad közt akkor is lesz egy asz- szony, aki álmodik, sután, látszatra oda nem illően húzódik meg a sarokban, akinek méeis jussa van, akinek kisfia, talán, a tiéd­del együtt tanul, s tudod-e majd akkor is. hogy ki in­dult messzebbről. Helyet adsz rpajd. vagy az álmodó asszony felett összemosolv- gók cinkosa leszel ? S eszed­be jut-e a rohanó vonaton, hogy van aki rövidebb táv­ra váltott jegyet, hogy le­száll egy kis állomáson, jóval innen végcélodnál, s nem felejted-e el. hogy a kis megállók utasát tisztel­ni illik, mert ők is célhoz érnek, csak a messszire száguldó vonat, iegyét ők méi 7 nem vehették meg. Sütő Enikő

Next

/
Thumbnails
Contents