Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

1977, október 30., rasbmap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Szüret idején még a törvénykezés is szünetelt Él! és 1 F urcsa világ volt 1812- ben Tokaj-Hegyalján. Korán leemelt a ho, tartós, kemény hideg kö­szön toll be. ezéi I a szü relel csak 1813 februárjában tudták megkezdeni. A tör­ténethez tartozik, hogy a hideg a szőlőszemekben nem tett semmi kárt, csu- purf a must fakó' színe árul­ta el az ál telelést.. Hogy ez megeshetett, abban az idő­járáson kívül az emberi szokások, a hagyományok­hoz való feltétlen ragasz­kodás is ludas. A 150 év előlti tokaj- hegyaljai szüret valóságos nemzeti ünnep, ahová még külföldről is özönlik a nép, éjjel-nappal folyt a vendé­geskedés, a zene, a tánc. a játék minden fajtája, s még száz esztendeje is vendég- fogadókká váltak a hegye­ken levő borházak, ame-, lyekben a tokaji bor tüze és a házigazda vendégsze­retete ugyancsak verse­nyeztek egymással — ir.ia a krónikás. Tokaj-Hegyal­ján egyébként a múlt szá­zad nyolcvanas eveiben a szüreti ünnepélyt mindig a faluban tartották. A gazda­legények lóra ültek. négy. fehérbe öltözött lány rúdon vitte a nagy szőlőfürtöket, négy legény meg a hordó­ra ültetett borkirálvt. egv cifra ruhába öltöztetett kis­fiút, feién papiroskoroná- val, arcán kokorioaselymé- ből készített bajusszal, su­ba szőréből ragasztott sza- Itállal. A hajdanvolt szüretek nevezetességét, rangját jel­zi, hogy a XVI—XVII. szá­zadban még a hadviselő vitézek is hazasiettek, s vá­rosaink statútumai szerint, szüret idején még a tör­vénykezés is szünetelt. Os­torok pattogtak, harsogtak a tárogatók, a hegedűk •zengének, szólt ' a duda, tapsolt a tánc, s a sarkan­öltözetben ni, amely ténelesen maradni . . tyúk pengenék — íme a XVIII. századi ..úriszüret" Kisfaludy Sándor „előadá­sában’’. ahogy Csobánc cí­mű verses regényében meg­örökítene. Ugyanebből a korból származó prózaibb leírás szerint: ........ díszmo­netnél elöl megy a zene, utána a szürelelök csoport­ja. azt azon pár kötelezlel- ven ezen alkalommal -ál- mint első vezet- a szüretben tor- utolsónak talált .” A mellettük levőket borral kínálgatták. az őket kísérő szőlőpásztor meg vígan csattogtatta a piricskéjét. s azzal sokak­nak hátára veregetett. A birtokos házába vagy laká­ba érve egy arra kijelölt szoba mennyezete közepé­re akasztották fel a nagy szőlő levélkoszorút, mini valami csillárt, azután pe­dig tánchoz, lakomához láttak... — olvashatjuk tovább á krónikát. Mi jellemezte hát a szü­retet? A szőlőhegyek, a falvak, városok utcái szü­reti hangulatokkal teltek meg. árvalanyhaiú kalapos, lobogó inges-gatyás. lóhá­ton ülő legények szágul­doztak fel és alá. fellobo- gózotl Stráfkocsik pedig magyarruhás lányokat vit­tek a kerthelyiségekbe. A külsőség ma kétség­kívül kevesebb, de — ’ másfél évtizedes szünet után, a hatvanas évek végétől újra elednek az ápolható hagyományok. A szövetkezetek, szakszö­vetkezetek, s állami gazda­ságok rendezte szüretzáró felvonulásokon, ünnepsége-, ken természetesen a szőlőé a főszerep, ám a hagyo­mányos művelési eszközök melleit feltűnnek az új. korszerű gépek ezzel is ta­núsítva. hogv a mezőgaz­daság egészéhez hasonlóan a legigényesebb növényi kultúra, a szőlő termesztése is sokat fejlődött. Illyés Gyula*: Talajtalanul Maradék fényű őszi napon falusi ablakban érnek, nem szülőtalajukon, s gallyaikon: zöld füge. sárga paradicsom. Fagy a föld. de az édesanyás nap mosolyog, biztat, magyaráz. Folyik a cukros átváltozás e lefejezett főkben is konokul. És színt es zamatot kapnak. Érlelik micsoda akaratú agynak rögeszméiként a magval? Düh-vörösen, talajtalanul! Lesz már a levegő is jeges. De átdöfi sugarával tőrként a telet is, és tesz újra törvényt az édesanya Nap, a kegyes. Nem gyökérén, rég nem ■ talajon, de érek még én is, — mire érek ? Bozsog a ven fő, mint a malom — , Hajtsátok, égbeli fények! • * Illyés Gyula Rossuth-dijns kiiltA november 2-án lesz 75 éves. Élete! a muhancévcktól a nyugdíjig elkísérték a lo­vak. Az utolsó napon ma­gának fogja be a négyest* 1 i: kivezeti. fclszcrszámozza es cgycdiil lép fel a bak­ra. Utolsó napján, a falu­ban. szájtátva nézik, amint a parádés kocsis önmagát búcsúztatja. .. Az „őrszoba” az istálló­ban van. Az elfalazott ho­mályos zug besárgult va- kolatjával, szénával töltölt fekhelyével a falon lógó szíjszerszámokkal pontosan olyan, mini száz évvel ez­előtt. Úgy tűnik, ezek a falak megállították az időt, és megálljt parancsoltak egy haldokló szakmának. Ezek a ■ falak most csodál­koznak. Valaki a múltról mer beszélni nélkülük. De neki biztos elnézik, mert 25 éven ót itt lakott kö­zöttük. s mert ő. Szabó Eleit, a parádés kocsis a legtapasztaltabb kocsis. Mindig szerettem hall­gatni a kanyargó el-elröo- penő. de mindig visszatérő emlékeket. Egv emberi élet kisebb-nagyobb keserű, vidám történeteit. És min­dig voll, van és lesz. ami megfogott, mint most is. Szabó Elek csak a lovak­ról beszélt. Hogy önmagát közvetve említette, egyet bizonvít. A ló becsüléséi, értékét mindenek felet’ még akkor is. ha az idő máshol elröppen felettük, de a Tisza mellett a szik, a csúszós földutak terepjá­rót marasztaló ereje azért itthagyott egy halvány ké­pet a regi világból. Mint 1952-ben. Ugyanaz a könnyít. löcsösszekér. vagy a díszesebb „hintó” viszi a hátárba kocsisával együtt az elnököt. Csak ak­kor nem a díszes kocsi volt a fontosabb. legalábbis Szabó Elek számára, ha­nem a közönséges lófogat, ötven ember, rokon, sógor, férj és feleség alkotta a munkacsapatot, az alvég csapatát. akiket minden pirkadatkor a földeken ta­lált a felkelő nap. Addig­ra már kifogták a szekér­ből a lovakat, lepakollák az ekét. boronát, sőt a leg­gyorsabb. már „meghúzta” a nyitóbarázdát. A Isz meg­alakulásának ideje volt ez, a hajtásé, a feszülésé, de mégis jobb volt ez. mint a megelőző oár év földosz­táskor juttatott 12 holdjá­nak szolgálata. Kézzel szórták a magot. Bár akadt gazda, aki köl­csönadta a vetőgéoet em­berségből. de mások, in­kább megdolgoztattak érle. Idegen földön, idegen oor- tán. idegen lova mögött fogta az eke szarvát, hogy ege nuora kölcsönkapta a vetőaéoet. És azon a föld- darabon. amelyen a lerne­nd nan visszaadatta a köl- csüneénet. másnap már kö­tényből szórták a magot. Vetettek. Ennvi kínlódás után a belépésre nem kel­lett külön agitálni. Az övé­vel 52 fogatja lett a tsz- nek. Ma mar nyolc ló „ár­válkodik” az istállóban ... Ismeri ezeket a földekéi, mint a tenyerét. Mondják: gazdálkodásból még az ag- ronómusnak is tud taná­csot adni. Az igaz, eleget hajladozott rajtuk, eleget kaszálta a szél kuszálta bú­zát, eleget járta a táblákat körül, sok év tapasztalatát gyűjti már magában. Olyan földek ezek. amiből keser­ves munkával lehet termést nevelni, s gyakran öli meg a tavasz reményét az aszályban virágzó szik. Endre, aki tanítani akarta lányát, inkább elment Igricibe dolgozni. Az ál­lami gazdaság jobban fi­zetett. pénzzel fizetett. Az ő helyére lepett. És lett tiszti kocsis, parádés, vagy ahogy itt mondják — prá- dés kocsis. Azóta 12 párat tanított be. Csikókat, amelyekre ne­héz volt rákényszeríteni az akaratot. Érzékeny, vad. makacs, szelíd, vagy aka­ratos állatok. Illetve tár­sak. Mert a kéz. amely munkára kényszeríti, még sokáig uralkodik felettük. De hány ló verte magát a földhöz. hempergőzve a porban, szerszámával majd megfojtva magát? Hány­szor szabadította ki. és hányszor kezdte újra. mert ebben a tanulásban az győz, aki makacsabb. Az embernek úgy van haszna, ha húz a ló, ha be van' törve. S. ha nem hallgat a szép szóra, akkor... Mennyi ideig tanítja? A napokat az ember és a ló együtt szabja meg. Van ló. amelyik áz istennek sem akart baba fordulni. Pány- vával futtatták, sétáltat­ták az udvaron, mindig csak balra és balta. Testén őrzi a tanítások, szerszámozasok nyomát. Egy figyelmetlen pillana­téi. amikor elkalandozik a gondolat, és rúg a ló. Vagy harap, mint legutóbb, s rá­adásul a kedvenc, amelyik­ről feltételezni nem merte. Még. hogy nincs a lónak rossz kedve? Azóta két ol­dalt kikötve őrzi a kötél a múló hangulattól. Minden veszélye ellenére ezek vol­tak a legszebb idők. Mert a ló magán viseli a tanítás örömét, azt a percet, ami­kor először anélkül, hogv rángatná a kocsit, megin­dul és megy, mint Elek bá­csi 64 éve. egyre gyorsab­ban. A legöregebb, legtapasz­taltabb kocsis nyugdíjba megv. Mint sokan mások — akik szerekék, a mi t éle­tükben csináltak —. meg­válik a mpnkahelvtöl és még's ott marad. M<»-t a mozdulatok, ahogy a fiata­lok. pa’taiTonk fel a lóra. ahogv merülik, sőt. ahogy már hozzátenne!", az 6 ke- zenvoma. A lovak, melvek tovább jár iá ír lábukat emelve n dűlő'- latvakos óti^t tel-io irteeá„?iki e ba­kon nem. Szabó Elek tartja a kantárt. Kármán István „...hl a Hl nem Isiéi Új könyv: Adytól — Adyról” Az utóbbi esztendőkben, mintegy nyolc-tíz éve. sok­rétűbbé vált a Tankönyi'- liiadó tevékenysége. Túl azon ugyanis, hogy fő hi­vatását teljesíti, tehát hogy „megrendeli”, előkészíti és közrebocsátja a közoktatás valamennyi fokozatának tankönyveit, továbbá a ne­velők számára szükséges pedagógiai és szaktantár- gyi, módszertani — látóha- tár-lágitó vagy útmutató segédanyagként hasznosít­ható — munkákat, olyan műveket is megjelentet, fő­ként az irodalom témakö­rében. amelyek az oktatási intézményeken kívül álta­lános érdeklődésre. — az éppen nem tanulók vagy tanítok, tehat a „szelesebb nagyközönség” érdeklődésé­re is — számot tarthatnak. E müvek külső formája, nyomdai kivitelezése magá­ban is jelzi, hogy amit ke­zünkbe veszünk, bár a Tankönyvkiadó cégjelzésé­vel, az nem csupán és nem is elsősorban „tankönyv”, hanem: „olvasnivaló”: ma­gánkönyvtári darab is le­het. Így az irodalmi bre- viádiumsorozat: a „Vitéz Mihály ébresztése", a „Bol­dog, ’ ki fákat ültet...”, a „Hass. alkoss, gyarnpits!” és a „Forr a világ..cí­mű csinos kis könyvek, vagyis: Csokonai, Fazekas Mihály. Kölcsey és Berzse­nyi műveiből tárgykörök szerint válogatott gondola­tok gyűjteménye. Másik, az irodalmi .műveltséget tar­talmasán és vonzóan ter­jesztő közérdekű vállalko­zása a Tankönyvkiadónak: a ,,-töl-ról” sorozat. Ennek eddigi kötetei Petőfitől. .ló­kaitól, Mikszáthtóí, való és róluk szóló írások tükrében világítják meg az illetők pályáját, írói fejlődését és világát, küzdelmeiket és je­lentőségüket, — szemléle­tesen. mert eredeti művek és műrészletek összeállítá­sával. E ,,-tól-ról” sorozat leg­újabb, gazdag tartalmú és „olvasmányosan” is érde­kes, sőt „izgalmas” szép kötete, az Ad ytól-Adyról: a napokban került könyváru­si forgalomba. Még kellő időben ahhoz, hogy a dá­tum szerint, november 22- ikére eső Ady-centenáriutn: születése 100. évfordulója céljait is szolgálhassa. Vagyis: „házi olvasmányok­kal” mélyíthesse el és egé­szíthesse ki a (kevés és szűkre szabott!) tanítási órák anyagát: vezérfonala legyen szakköri foglalkozá­soknak, műsoros ünnepsé­geknek, igényes megemlé­kezéseknek. ismeretterjesz­tő előadásoknak: bevezesse a költő és újságíró Adyt még nem. illetve kevéssé vagy torzon ismerőket az igazi Ady világába és meg­értésébe: azokkal pedig, akik ezt a világod már is­merik és szeretik, kelleme­sen feleleveníttesse emlékei­ket és élményeiket.. . Hogv erre mind egyaránt alhr’ más ez a kiadvány: legna­gyobb dicsérete! Aki forgatja az Adylól- Adyról lapjait: okos cso­portosításban tekinthet vé­gig életének és belső fejlő­désének alakulásán, éspe­dig a költő legfontosabb verseinek, publicisztikai írásaiból vett gondolatok­nak segítségével. Megis­merkedhet az Adyról vagy egyes alkotásairól szóló ta­nulmányok, méltatások, elemzések (sőt, vitairatok) egy-egy részletével, vala­mennyire az — immár tör­ténelemmé vált — úgyne­vezett „Ady-kérdéssel” és Ady utóéletével is. A gaz­dag és változatos (kopekkel is es színesített) anyag váló­it gátasáért és okos csoporto­sításáért a kötet öszeállító- jáé, ár. Fenyvesi Margité elsősorban az érdem. Az okos csoportosítás rendező elve ciklusokban egyesitet- • te töretlenül Ady pályájá­nak és eszméinek, költé­szete jó motívumainak be­mutatását. Arra törekedett, hogy az igazi és — lehető­leg — a teljes Adyt ismer­tesse meg az olvasóval, hi­szen „ezt a költőt nem le­het kócbabaként szétranci- gálni”, ahogyan Németh László mondotta 1934-ben, Ady halálának 15. évfordu­lója alkalmából a debrece­ni Ady Társaság előadóest­jén. (E beszéd legfontosabb gondolatai is megtalálhatók a könyv szemelvényei kö­zött. épp úgy, mint. olyan Ady-kutatók és -méltatok írásainak részletei, mint Halvány Lajos, Bölöni Gvörgy, Lukács György. Révai József, Schöpflin Aladár. Bóka László, Ki­rály István és mások. — A tanulmányrészletek, mint­egy a magasabb értelem­ben vett „jó tankönyv”, jó irodalmi „olvasókönyv” mintáját adva mindig 1 az eeves pályaszakaszokhoz, a kötetben szerepeltetett ver­sekhez kapcsolódnak, azok­ról szólnak!...) A „teljesség” eszményé­nek a megvalósításában mindig határt szabnak a kiadó előírta terjedelmi korlátok. Mégis fájlaljuk, hogy olyan Adv-versek, mint a „Vitéz Mihály éb­resztése”. a „Néhai Vajda János”, a „Kétféle welszi bardok”. „A magyar taní­tókhoz”. az „Elbocsátó szép üzenet”, a „Barangolás az országban”: alkalmas he­lyen nem voltak már beil­leszthetők a kötetbe. Az „irodalmi olvasókönyv” jelleg lehetővé teszi, hogy mellőzzük a szemelvények eredeti címének vagv lelő­helyének pontos megjelölé­sét. Viszont azzal nem ér­tünk egyet, hogy a záró cik­lusban az idegen szerzők és költők műfordítóinak nevét — egy kivételével — nem tüntették fel. — Szeretettel ajánlom olvasóink figyelmébe ezt az új Ady-könyvet, mert segít elmélyíteni és megszokszo- rozni — a centenárium el­múltával is — a költő és gondolkodó Ady ma is, az általa ostrozott „magyar vi- t lág” eltűntével is ösztönző és megkerülhetetlen hatá­sát . . „.yáriás Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents