Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-25 / 226. szám

1977. szeptember 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Töprengés Félelem az országutakon «yenkorJSÄ *. szállítási csúcs időszakában hét végeken is úton van a „nehéz” tehergépkocsik soka­sága. Több a pótkocsi vonta­tók és tehergépkocsik mögött egyaránt. És ami ugyancsak több, intenzívebb ,<}z utóbbi napok, hetek során: a bal­eset, a balesetveszély és a személygépkocsi-vezetők, a „kiskocsisok” félelme. Az utóbbi nem indokolatlanul. Alig néhány napja, hogy Miskolc közelében újabb tra­gédiát öltözött egy pótkocsis tehergépkocsi gondatlan, fe­lelőtlen, — valószínűleg ag­resszív, száguldozó típusú — vezetője. Az áldozat, egy fia­talember, aki szabályosan közlekedett személygépkocsi­jával életét vesztette. Az eset hasonló az ez évben már több hasonlóhoz: a gépko­csivezető, tekintet nélkül ar­ra, hogy pótkocsit vontat, még az útkanyarban sem csökkentette — a megenge­dettnél valószínűleg jóval nagyobb — sebességet. A pótkocsi átvágódott az ellen­kező úlvonalsávba és leso­dorta, összezúzta a személy- gépkocsit. Vajon mit mond­hat, mit érezhet ilyenkor a Vétkes? Van-e benne is fé­lelemérzet, megbánás, —ösz- szeroppan-e tettének súlyát érezve? S vajon miért nem Volt meggondolt? Hová szá­guldott? Az élete, kenyere függött-e attól, hogy néhány perccel később ér célhoz? Mindezt nem / tudni, s az utóbbi nem valószínű: Csak a tény, a tragédia az, ami biz­tos. És ami nemcsak elgon­dolkoztat, nemcsak töpren­gésre késztet, de cselekvésre is. A nyugati, —■ főleg az amerikai országutaknak meg Voltak és megvannak a ma­guk „rémei” az úgynevezett cirkálók, — a nagy, sok száz lóerejű személygépkocsijaik. S nyugodtan mondhatjuk: a mi országútjainknak is meg­vannak a rémei! Ezek: az olyan több tíztonnás, pótko­csis vagy anélküli tehergép­kocsik, amelyek vezetői, fity- tyet hányva a KRESZ-szabá- lyainak is, az emberi, erköl­csi követelményeknek is, ked­vük szerint száguldanak. Ka­vics-, répa-, homokoergető száguldással húznak el a sze- méiygépkocsik mellett, vagy nem hagyják, hogy azok előzzenek, pedig a legtöbbön ott van a felirat: „Legnagyobb sebesség 40, 70. 80 kilomé­ter”. Csak a tény más: 90, 100 kilométeres sebességek. És úgy tetszik, nincs kilátás változásra. A közlekedésren­dészet nem lehet ott minden­hol. Nálunk még nincsenek sem ritkábban, sem sűrűbben felszerelt ellenőrző műszerek, amelyek kiszűrnék a vétke­seket, azokat, akik agresszív hajlamúak és nem is alkal­masak a kulturált, a szabá­lyos közlekedésre, sőt, éppen ezek miatt nem érdemli meg a jogosítványt. A nagy kérdés az, vajon mit lehet, mit kellene tenni. A teherszállítás, az áru, a termés szállítása szükséges, elengedhetetlen. A jelenlegi­nél is több szállítójárműre van szükség. Azt viszont elő­re megmondani, hogy. melyik gépkocsivezető, milyen gya­korlati vezető lesz, nem le­het. Ezt sem a jogosító tan­folyam előtti műszeres vizs­gálat, sem a beszélgetések, sem a tanulási időszak nem mutalja, nem jelzi. Hiszen a leendő gépkocsivezető fel­ügyelet mellett tanul, s ak­kor kap jogosítványt, ha szi­gorúan betartja a szabályo­kat. Amikor vizsgázik, ezt te­szi, kénytelen ezt tenni. Ké­sőbb azonban a forgalomban már nem ül mellette oktató, vizsgabiztos. S egyeseknél kezdetét veszi a száguldás a tragédiáig. Ezt mintegy ins­pirálja is, hogy neki, aki ha­talmas járművel közlekedik, nincs mitől félnie. Még az is szerepet játszik, játszhat so­kuknál, hogy ha gyorsabban, a megengedettnél is gyorsab­ban megy, többet szállíthat, többször fordulhat és ez több pénzt jelent. És sokan, saj­nos nagyon sokan szágulda­nak is, egészen a tragédiáig, amely sajnos másoknak, vét- leneknek, a kiskocsisoknak a nagyobb tragédia. S töpreng az ember, mégis, mit kellene tenni? Többet, jobban ellen­őrizni esetleg megbízható társadalmi aktívák bevonásá­val, akik büntethetnének is?! Talán ez is segíthetne vala­mit, bár elég bonyolult meg­oldás, mert esetleg, visszaélé­sekre adhatna okot? Igaz, egy-eg.y ilyen szabálytalanság közel sem olyan veszélyes mint az esztelen száguldozás Kérdés, nem lehetne-e, kellene-e műszaki megoldá­son gondolkodni, bár — mint e kérdésben laikus is — ér­zem. ez sem könnyű. Tény azonban, hogy a sebességet lehet maximálni. Meg lehet oldani, hogy az adott teher gépkocsitípus maximálisan csak a KRESZ által és a más előírásnak megfelelő legna­gyobb sebességgel mehessen, azt ne léphesse túl. Vagy műszer kellene, olyan mű­szer, amely rögzíti, s utóla­gosan kimutatja ki lépte túl a megengedett határt, — s a túllépést szigorúan büntetni. Ügy, hogy az valóban nevel­jen a fegyelmezett, a szabd lyos, a balesetmentes közle­kedésre. Tény, hogy valamit tenni kell, s az eddiginél ha­tározottabban, eredménye­sebben. a vétlen ember, a jó­zan ember, az újságíró — addig is — csak egyet tehet: figyelmeztet. Figyelmeztet arra, hogy próbáljon minden ember: ember maradni a vo­lán mellett is, a leghatalma­sabb teherképkocsi volánja mellett is. Arra gondolni, tudni azt, hogy a közlekedés a legveszélyesebb üzemág, ahol az anyagi kár legtöbb­ször emberéletet is követel. Gondoljon minden vezető ar­ra: vajon ő maga szeretne-e tragikus körülmények között meghalni, vagy örök életére nyomorék, tehetetlen marad­ni?! Ha nem, akkor vigyáz­zon másokra is, mindenkire! Harcsa S. Az ember, a sz , A lyukkórtyalyukasztók versenyével szombaton befe­jeződtek ! a Lenin Kohászati Művek ifjúmunkásainak szakmai küzdelmei. A szep­tember elején kezdődött és 11 szakmát átfogó verse­nyekre több mint 300-an je­lentkeztek. A résztvevők az általános szakmai ismerete­ken túl politikai és kulturá­lis kérdésekből is vizsgáz­tak. Az„ Alkotó ifjúság” pályázat, keretében megrendezett ver­senyeken színvonalas, érde­kes küzdelmek bontakoztak ki. Ezeken újólag bizonyítot­ták ifjú szakmunkásaink, hogy alkotó módon alkal­mazzák az iskolában tanul­takat és a szakmai képzés mellett az önművelésről sem feledkeznek meg. A Kiváló Ifjú Szakmunkás és a Szakma Ifjú Mestere cí­mért folytatott versengés legjobbjai és helyezettjei no­vember 7-re, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett átadási ünnepségen vehetik majd át az értékes jutalmakat. Megcsonkított telefonfülkék Egy asszony, aki két éve költözött Miskolcra, még most sem tudja elfelejteni a következő esetet. Másfél éves kislánya rosszul lett. Sürgő­sen mentőt kellett volna hív­nia. Környékükön mindösz- sze egy telefonfülke állt, s amikor telefonálni rohant, csak a szétszaggatott telefon­drót lógott a fülkében elhe­lyezett készüléken. Nem te­hetett mást, leállította az el­ső arra jövő autót, és kis­lányát így szállította be a kórhába. Más. A közelmúlt­ban kigyulladt egy lakás. Amikor értesíteni akarták a tűzoltókat, kiderült, hogy a közelben levő telefonkészü­lék rossz. Kiszerelték a hall­gatót. Lehetne sorolni az ese­teket. akár tanulságképpen, akárcsak figyelmeztetésként is... FOGADÓNAP. MINDEN SZERDÁN A Miskolci Postaigazgató­ság városi távközlési üzemét sokan keresik fel ilyenkor szerdán. Fogadónap van, s nem ritka, hogy a panaszo­sok nagy része a nyilvános fülkék állapotáról beszél. Agócs László üzemvezető mondja, hogy tíz közül leg­alább négy-öt ember a hasz­nálhatatlan nyilvános állo­másokkal kapcsolatban kere­si fel őket. És joggal, hi­Pontok és tűk AZ ASZTALNYI térképen zöld, piros, és fekete pontok a megye ha­táráig futó utak mellett, mint faso­rok követik az utak vonallá sema­tizált azf altszalagját. Egytől-egyig balesetek színhelyei ezek. ahol a gombostűk végén levő fekete pontok a halálos, a pirosak a súlyos, a zöl­dek pedig a könnyű sérüléseket jel­zik. Ezen a furcsa térképen egyforma jelzési kap mindegyik halálos bal­eset: az ütközés után kigyulladt autóban égett ember esete a 37-es úton ugyanúgy, mint az autó elé állt, részeg stoposé. Egyetlen fekete pont jelöli annak a román család­nak a halálát is. amelyik ugyanazon az útón vétette el végzetesen, a szem­bejövő jármű he'vzetének felisme­résé!. A gombostűk végén a cvász.1 jelző pontok csomagoló papírral, új­sággal letakart áldozatok, alig fel­ismerhetővé roocsolődott utasok, járművezetők. Megyénk közlekedé­sének nehéz heteiben öt-hat is oda került a pont-térkép útjai mellé. Lehúzódtak a járművek az út szé­lére. amikor a hideg szombati reg­gelbe belehasított a mentő sziréná­ja. A baleset körülményeiről a hely­színen sem lehetett hirtelen többet, biztosabbat tudni azokban a percek­ben, minthogy valaki a busz elé lé­pett. Szoták Ferencet válságos álla­potban emelték a mentőkocsiba és a gyoi-s. szakszerű segítség ellenére kialudt az élete, még ott a helyszí­nen. Ez annak a fekete pontnak a lörténete. amely a nagyközség és a 37-es út metszésében áll a térképen. Budapestről érkezett, új autójával testvéréhez Ózdra. egy vékonyka, magasra nőtt fiatalember. Örömét meg akarván osztani testvéré­vel. útnak indultak. A gép jól vizsgázott, szerette a terepet, meg­foghatatlan paripa volt az úton. Egy éles kanyarban nein is sikerült meg­fogni. Az idősebb testvért, az ózdi sebészorvost, kollégái, akikkel nap. mint nap együtt dolgozott, igyekez­tek megmenteni, de nem sikerült. Hetek múltak el. amikor a hivatalos vizsgálatok i befejezése után maga elé meredten, vértelen arccal hall­gat (a a kisebbik testvér, hogv pon­tosan mi is történt. Faarccal állt a tények előtt, és ezekben magát lát­hatta. ml'ránt váltott át azon a va­sárnap délutánon szárnyaló kedve fagyos rémületté, hogy elvesztheti a testvérét. Büntetés, törvény szigora, az elforduló rokonok megvetése mind kevés, nem enyhíti a kínt. ami hónapok múlva is minden ébredést feketébe borító letargiába keserít, A naponta rohamozó ájulási hul­lámok elöl szinte éjjel-nappali mun­kában keres feledést az a szülő, aki az út szélén állva, bénultan hallotta már a fékek sikoltását és a gye­reke nem ért át az úton. Ma is. ha nem hoz gyors álmot az altató, a rohanó teherkocsi és széttárt saru gyerek találkozását a plafonon szét­futó tintafoltként teríti elé a két­ségbeesés. Ezernyi tűként hasít izomba, ide­gekbe a háromnegyed éve történt súlyos baleset, pedig a sebek régen és szépen gyógyultak már. Az iltas apa csak könnyebben sérült meg, 13 éves fiát pedig súlyos sérülésekkel vitték a sebészetre. Az a piros és zöld pont szorosan egymás mellett, az ő történetük. A gyerek bízik a szü­lőben. a felnőttben és nem kelt ben­ne gyanút, félelmet a pálinkaszagú lehelet. Mit mondhat az ilyen bal­eset után a fiának az apa, mert tát nem hivatkozhat semmire sem. ami­vel megmagyarázhatná a történteket. FEKETE, piros és zöld pontok vé­gi? az utak mentén, srinte erdői; al­kotva a nagyobb települések, n nagy­városok tenvémvi foltjain. Egyfor­maságuk. növekvő sokaságuk elta­karja italszagukat, a munkahelyen, a családban megfékezett gátlások széttört zabo'áit, a szerzés-loholás i zzadtságszagát. Nagy József szén a Miskolcon elhelyezett több mint száz nyilvános te­lefonállomásnak nagy része állandóan meg van rongál­va. Azt azonban még a szak­ember sem tudja megmon­dani, hogy egy' nap alatt hány készüléket tesznek tönkre. MÜC5ALÍ ÉS EGYCENTES A szolidabb rongálok „csak” potyázni akarnak. Legalábbis erről tanúskodik az a gyűjtemény, amelyet a távközlési üzem osztályveze­tője, Szupkai Mihály borít ki az asztalra. Az utóbbi egy év termése: körömreszelő, tíz. és húszfil­léresek, gondosan kieszter­gált. tantuszutánzat, ^gycen­tes, régi vas kétfilléres, bő­röndkulcs, függönykariika, az Osztrák—Magyar Monarchia idejéből származó 20 filléres, és égy műcsali... Ám a gyűj­temény — ahogy az osztály- vezető mondja — már hiá­nyos. A Miskolci Postaigaz­gatóság egyik dolgozója ugyanis elkérte nagy részét. Több száz darab ilyen, vagy ehhez hasonló „tanluszt” vagy „pénzpótlót” szedtek ki az utóbbi években a városi te­lefonok perselyeiből. Ha már a taníusznál tartunk: több mint tíz darab, átlyukasztott, cérnára felfűzött telefonér­méi is őriz a gyűjtemény. El lehet árulni ezt a trükköt, hiszen már érmés telefonok nincsenek. A telefonok igazi rongálói azonban ettől sokkal vandá­labb dolgokat is véghezvisz- nek. Kitöri, ablakú fülkék, megcsonkított telefonok, ösz- szetépelt telefonkönyvek jel­zik útjukat, s az már sem­miképpen sem zavarja őket, hogy a bosszankodó karban­tartók mindennapi káromko­dása. vagy éppen a kétség­beesett, átkozódó telefonálni kívánók keserűsége nyugtázza tettüket. A POSTÁT SZIDJUK? Esetek: A miskolci Eszpe­rantó téri telefonfülke ajta­ját már több esetben leemel­ték és elvitték. Nem tudni, van-e olyan, a rongálok kö­zött nagy népszerűségnek ör­vendő telefonfülke Miskolcon, mint a villanyrendőrnél, a készülékele ugyanis — ahogy azt az üzem vezetője mond­ja — éjszakánként csak a legritkább esetben jók. Kar­bantartók panaszkodnak, hogy van olyan nap. amikor egy fülkét háromszor kell „meglátogatni”. Az eltelt pár évben két­szeresére emelkedett Mis­kolcon a nyilvános utcai te­lefonállomások száma. Éven­ként körülbelül százezer fo­rintot kell a rongálásból ere­dő karbantartási munkála­tokra fordítani a Miskolci Postaigazgatóságnak. Évente mintegy tucatszor tesznek feljelentést ismeretlen ron­gálok ellen Miskolcon. Hiába az állandó ellenőrzés, a hiá­nyok pótlása, rossz, megron­gált. nyilvános telefonállomás Volt, van, és — ez nem a posta bűne —, úgy tűnik, lesz... Ki lehetne gyűjteni, hogy egy év alatt hány ezer fo­rintot fordít a posta a tele- fonrongálók „munkájának” helyrehozására. Arról azon­ban semmilyen kimutatás nem készült, hogy hányán, szenvedték meg e felelőtlen emberek tevékenységét. Pusztafalvi Tivadar Fotó: Laczó József Sikeresen teljesítik Sikeresen teljesíti a 'Sajó- szentpéteri Üveggyár 67 szo­cialista brigádja a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlását. Az üveg- gvári szocialista kollektívák a több mint 120 millió fo­rintos költséggel folyó re­konstrukció idejére vállalták, hogy a négygépes rendszerről a kétgépesre való átállás, to­vábbá a kemencék átépítésé­nek ideje alatt is a ten» sze­rint teljesítik feladataikat. Értesítjük tisztelt vevőinket, hogy az abgújszántói 25 A lerakatunk 1977. szeptember 28-tól október 7-ig év végi vagyonmegállapító és elszámoltató leltárát tartja, ezen idő alatt AZ ÁRUKIADÁS SZÜNETEL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents