Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-24 / 225. szám

1977. szeptember 24., szombat £SZAK-MAGYAROR$ZÁG 3 Annyit lenni, ennyit a feladat megkövete A pártaiapszervezelek mindennapos munká­jában, a különböző ta­nácskozásokon gyakran téma a párt politikai befolyásának növekedése, vezető szerepé­nek érvényesülése. A párt vezető szerepének érvényesülése és politikai be­folyásának növekedése ter­mészetesen alapszervezeten- ként más és más képet ad. Nyilvánvaló, hogy az olyan pártszervezetnél, ahol a tag­ság következetesen végre­hajtja a különböző párthatá­rozatokat, ott megfelelően alakulnak a helyi politikai, társadalmi és gazdasági kö­rülmények. Máshol viszont ahol baj van a helyi kezde­ményezéssel, ott elég gyak­ran tapasztalható határozat­lanság, idegeskedés, sőt kap­kodás is. A pártalapszerve- zetek működési területét te­kintve elmondható, hogy je­lentős részük egymástól elté­rő körülmények között tevé­kenykedik. Ennek ellenére eredményeik, különösen az utóbbi éveket alapul véve, kedvezően alakulnak. Tovább nő tömeg befolyásuk, erősö­dik irányító tevékenységük. A belső szervezeti élet erő­södésével, egyre inkább a helyi adottságoknak legjob­ban megfelelő módszerek jutnak érvényre. Az elmondottak mellett helytelen volna figyelmen kí­vül hagyni azt, hogy egyes pártalapszervezeteknél még gyakran jelentkeznek külön­böző problémák, véleményel­térések. A párt vezető szere­pének érvényesülésénél, a párt politikai befolyásának növekedésénél felszínre kerü­lő fogyatékosságok oka sok helyen a kedvezőtlen össze­tétel, ez azonban csak az egyik motívum, nem a teljes valóság. Igaz, hogy több pártalapszervezetnél . jelent­kezik. a káderhiány és válto­zatlan gondot jelent, hogy egy-egy meghatározott tiszt­ség betöltésére nem áll ren­delkezésre megfelelő felké­szült párttag. Ennek követ­keztében az, akit megválasz­tottak, megbíztak a legjobb szándék mellett sem képes minden esetben megfelelő szinten megoldani a felada­fogasolluk, egyszóval pusztí­tottuk a tarackot. — A személyi feltételek alatt sokáig csak azt értet­tem — folytatta az elnök —, hogy képzett emberek legye­nek a vezetők. Belátom, té­vedtem. Az egyesülés évében a ter­melőszövetkezet szakembere­ket alkalmazott. A megnöve­kedett terület, a magasabb mércéjű tervek, a nehezebb feladatok igényelték a ma már szinte nélkülözhetetlen vezetési formát, az ágazati irányítást. Bevezették, s pár hónapra rá meg is szüntet­ték, mert több szakember megvált a termelőszövetke­zettől. A „miért” helyett két vélemény: Kodor József ke­rületvezető: — Az igazság, hogy szét- forgácsolódott a vezetés. A sok bába között elveszett a gyerek. Ügy tűnt, hogy vala­kinek a felelősségét egysze­rűen nem lehet megállapíta­ni. Így fordult elő, hogy te­rületünk túlnyom 1 részén kétszer vetettük a kukoricát, sőt a napraforgó egy részét is, mert nem kelt ki. És ilyenkor kit lehetett hibáz­tatni? Az első, a másodikat szidta, az a harmadikat, aki pedig az elsőt. Ma minde­nért én tartom a hátam, igaz keményebben kell dolgozni, de legalább nem vagyok ide­ges. Mint akkor. Szabó István: — Képtelen­ség úgy dolgozni, hogy min­dig van fontosabb. Kapko­dást szül, s nem eredménye­ket. Az biztos, hogy ami tol. Az ilyesfajta gond min­denekelőtt a kis létszámú alapszervezeteknél jelentke­zik inkább, de előfordul a területi pártszervezeteknél is. Egyes alapszervezeteknél a nagyobb településtől való távolság miatt a távlati ká­derképzés megoldását nem tudják megoldani. Ilyen eset­ben üzemektől átirányított káderekkel több pártfunkci­ót, pártmegbízatással ered­ményesen lehet betölteni. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Az esetenként jelentkező kádergondoknál a felsőbb irányító pártszerv felelőssé­ge is felvetődik. A párlalap- szervezeten túl az irányító pártszervek sem elégedhet­nek meg azzal, hogy rend­szeresen tájékoztatják a párt­titkárokat az időszerű politi­kai és gazdasági kérdések­ről. Többet kell törődniük főleg a kis létszámú alapszer­vezetekkel úgy, hogy a hely­színen ellenőriznek, segíte­nek. Figyelembe kell venni, hogy ma még a párttitkárok egyike-másilta sem tud meg­felelően bánni a kapott in­formációval, az eligazítással, s van aki a feladatokat, — éppen az elmondott káder­problémák miatt nem tudja kik között megosztani. A z ellenőrzés és a .segít­ségnyújtás érdekében szervezetileg jobban össze kell fogniuk az irányí­tó pártszervezeteknek az ak­tívacsoportot, amely igen so­kat lehet a pártalapszerve- zetek megerősödéséért, a párt vezető szerepének ha­tékonyabb érvényesítéséért. „Súlyozni” kell a pártszer­vezeteket, s ennek alapján minden pártalapszervezet annyit kapjon az irányí­tó pártszerv segítéséből, amennyi a megfelelő szintű munka elvégzéséhez szüksé­ges. Csakis így érhető el, hogy a ma még jelentősen el­térő körülmények, feltételek ellenére minden területen egységesen és következel esen jussanak érvényre a párt- alapszervezetek tevékenysége során a legalapvetőbb párt- határozatok, s érvényesüljön a párt politikája. V. M. munkát a táblákba „beleöl­tünk”, annak csak hányadát takarítottuk be. És ezért nem a traktoros felel, hanem a vezető, aki reggel odairányít­ja, két óra múlva visszaro­han, s homlokegyenest más feladatot ad. Visszatekintve úgy tűnik, hogy a sok más irányú el­foglaltság mellett a vezetők pont a következetes munká­ról feledkeztek el. Mert ez a termelőszövetkezet — nem úgy mint a vattai —, már nem ocsút vetett, hogy fél­mázsás „antirekord” napra­forgótermést takarítson be hektáronként. Hanem jó ve­tőmagot, és mégsem, azok az eredmények jöttek, amelyre a tagság számított. — A kényszer, miután több szakember elment — emlí­tette az elnök —, azt a dön­tést szülte, hogy rossz meg­fogalmazásban a „talonba ra­kott” középszintű vezetőin­ket bízzuk meg az agrármér­nöki tudást igénylő felada­tokkal. A mellőzés ellenére nem sértődtek meg, s min­den tudásukat beleadva el­érték, hogy a szövetkezetünk ügyei jobban állnak, mint egy évvel ezelőtt. Számokra hivatkozhatnánk, a gazdaságot torzítás nélkül tükröző adatokra; hogy idén őszi búzából kereken tíz má­zsával takarítottak be töb­bet, mint tavaly, vagy a jég­verés ellenére négy mázsá­val több napraforgó, és nyolc mázsával több kukorica ke­Kooperáció, üzletkötés A hét második felében, miután végre kisütött a nap a kőbányai vásárváros felett is. ugrásszerűen megnőtt a látogatók száma az őszi BNV-n. Csütörtökön és pén­teken tízezrek keresték fel a Budapesti Nemzetközi Vá­sárt. A B-pavilonba — a ko­rábbi évekhez hasonlóap ez­úttal is itt kapott helyet a magyar vegyipar — hosszú sorokban özönlöttek az em­berek. A szakemberek és a nagy- közönség figyelmét különö­sen megragadta a Borsodi Vegyikombinát kiállítása, amely igen ötletesen, szem­léltetve mutatja be a válla­lat hagyományos és legújabb pvc-termékeit. Az érdeklődők sűrűn megálltak a BVK és ÉPFA kooperációban készí­tett harmonika-ajtó előtt, amelynek működését közvet­len közelről is megtekinthet­ték. Sőt ki is próbálhatták, ugyanis ehhez a termékhez hozzá lehetett nyúlni. A nagydíjas ONGROPAT pvc- ablak szintén a slágercikkek közé tartozik. Nem véletlenül jött létre a megállapodás a BVK és a PEVDI között egy, a Solymáron létesítendő kon­fekcionáló üzemről, de ter­vezik a harmadik győri te­lephely kialakítását is, ezál­tal megteremtik az ONGRO­PAT pyc-ablakgyártás, illet­ve -felhasználás bővítésének feltételeik A műanyagból ké­szült konyhai mosogatót szintén keresni fogják a vá­sárlók, már csak azért is, mivel az előzetes számítások szerint, alacsonyabb áron ke­rül majd forgalomba, mint a hagyományos, nem pvc-böl gyártott hasonló rendelteté­sű berendezés. Ezt a termé­ket a Tisza Bútoripari Vál­lalattal közösen a jövő év második felében kezdi el gyártani a BVK. A tegnapi sajtótájékoztatón a kombinát illetékes vezetői elmondták: igen kelendőek, keresettek a vállalat pvc-böl készült termékei. Jó példa erre, hogy országosan az ösz- szes ablakredőny-forgalom több mint kilencven százalé­ka a ROLPLAST pvc-redőny eladásából származik. Vagyis az idén mintegy félmillió négyzetméter (száz íutball- pálya nagyságú) pvc-redőny kelt el Magyarországon. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a Borsodi Vegyikombi­nát és a PEVDI pénteken megkööttte azt a kooperációs szerződést, amelynek értel­mében Solymáron konfekcio­náló üzemet létesítenek az ONGROPAT pvc-ablak gyár­tásához, A megállapodást Édes István, a PEVDI vezér- igazgatója és Pázmándi Gyu­la, a Borsodi Vegyikombinát kereskedőimi i gazga tóhely e l- tese irta alá. >)c Bal oldali képünkön: a TVK egyik új terméke, a matrózcsónaklakk. Jobbról: dr. Simon Pál (középen), a BVK termékeivel isimerke- dik. Fotó: Szabados György KotiiiiÉ műszak A mai napon nagyszabású munkaakcióra kerül sor a Tiszai Vegyikombinátban. Á nagyüzemi KISZ-bizottság szervezésében szeptember 24- én, szombaton kommunista műszakot tartanak a vállalat gyáraiban, üzemeiben. A fia­talok kezdeményezéséhez csatlakoztak az idősebb dol­gozók is, így összesen 900 TVK-s vesz részt a munka­akcióban. Több mint 350 vál­lalati dolgozót várnak a poli­propiléngyár építkezéséhez. rült le hektáronként a táb­lákról az elmúlt évinél. A „niegújhodott” baromfitelep év végére 1700 mázsával ne­vel több szárnyast, mint az eddigi legjobb esztendőben. De ezek a számok — bár rögzítik a fejlődést —, egy valamit nem mutatnak. Hogy a viták, a rossz, meggyökere­sedett szemléletek csak mun­kával oldhatók fel. Mert, aki dolgozik, az bőven arat. A bükkábrányiak talpon tudtak maradni olyan két év után, amelyet minden fel- lengzőssóg nélkül viharosnak lehet mondani. Egy, a maga nemében egyedüláiló, „hozo­mányt” vettek át, s eddig már 1,1 millió forint tarto­zást az államnak kiegyenlí­tetlek. Es hogy a becsületes munka (csak a munka) ma­radt a gazdálkodás alapja, annak annyi köszönhető, hogy idén, szinte mellény­zsebből fizetik vissza a tar­tozásból erre az évre eső 880 ezer forintot. Napjainkban, a lehetetlenség hazájában, a vízmosások szabdalta, kopár, termőtalajtól megfosztott biikkaranyosi lejtőkön ügy termelnek, s olyan eredmé­nyeket érnek el, mint- még soha, s ez is az embereknek köszönhető. Akik legyőzték az „úgyis mindegy” szemlé­letet. mert célt látnak. Ve­zetők, alkalmazottak egység­ben.' Ennek az «ÄU egy akarásnak, vagy a jobb varasának eredménye, hogy október közepén nem lesz munka a határban. Addigra minden terményt betakaríta­nak, s minden mag földbe kerül. És ennyi Biikkábrány hitele: önmagában a mun­ka... Kármán István A diósgyőri nemesacél-hen­germű — becenevén a NAC — még óvodás körbarí van. Kitűnő termékei azonban nemcsak a hazai, hanem, — ez elsősorban a finomsorra vonatkozik —, a nemzetközi piacon is keresettek. Az igé­nyekkel számolva a tavalyi­hoz viszonyítva a középsoron 22 ezer tonnával több termék gyártását tervezték. A fi­nomsoriaknak 20 ezer tonná- ■ val többet írtak elő, de az itt munkálkodó szocialista bri­gádok a NOSZF 60. évfordu­lója tiszteletére még 10 ezer tonnával több áru készítésé­re tettek Ígéretet © Egy adat elgondolkoztató: a íinomsori brigádok tavaly havonta 10 ezer tonna acélt hengereltek. Ha ezt tekint­jük mércének, akkor e kol­lektívának egy év alatt, 15 hónapi hengerlésnek megfe­lelő munkát kell elvégez­nie. Külső emberként arra gondolhatunk, hogy ez feszí­tett tempót, több erőfeszítést, nagyobb izomerőt kíván. A Dobó József főmérnökkel és (másokkal folytatott beszélge­tés, s az üzemlátogatás arról győz meg, hogy — mint ál­talában, de itt különösen — a munkaverseny nem annyi­ra kezek, hanem inkább az agyak mérkőzése. Az győz benne, aki másoknál jobban hasznosítja munkájában a technika vívmányait és kere­si az új megoldásokat. A mű gazdasági, politikai vezetésének, a szocialista bri­gádoknak fő célkitűzése, hogy a hengersorokon maximális telj esi l mén nyel d okozhassa­nak. Evégett igyekeznek le­csökkenteni a veszteségi idő­ivel, növelni a termelés fo­lyamatosságát. Ebben jócskán előrehaladtak, hiszen a kö­zépsoron a forgási idő a ta­valyi 56.2 százalékról ez év­ben 64,2 — a finomsoron 51,7-ről 57 százalékra növe­kedett. — A veszteségi időben, — magyarázzák —. a henger­esére vezet. Erre szükség van, ha új szelvény gyártá­sára kell átallnunk, ha el­kopott a henger, vagy eltört a csapágy. Ez évben a szükséges hen- gereserék száma több mint a múlt évben volt. Ennek oka, hogy elsősorban a külföldi cégek'kisebb tételű megren­deléseket adnak, gyakrabban kell átállni más szelvény ké­szítésére. E munka gyors el­végzésénél minden perc szá­mit © A hengercserét végző szak­emberek eddig is küzdöttek minden percért. Bármennyi­re is erőlködtek a munka el- ■ húzódott egy és fél—három óra hosszúra. A változásban a gondolkodás segített. Üj megoldások születtek. Esze­rint átalakították a finomsori gyorscserélő berendezést. Ennek nyomán az egyik áll­vány kihúzását és helyébe a másik betolását kevesebb fi­zikai munkával 6—10 perc alatt tudják elvégezni. Ez az egyetlen megoldás is jelentő­sen növeli a forgási időt, aminek eredménye éves vi­szonylatban sok ezer tonna áru. A veszteségidő másik fő oka technológiai zavar: hen­gerkopás, törés, a lefejtő szerszámok kopása, a csapágy törése, gépészeti, villamossági zavar. A csapágycserét látogatá­sunk pillanatában is a kor­szerű műhöz méltatlan kö­rülmények között, őskori mó­don végezték. A jókora gyár­nak is beillő anyagraktár­ban ezt látjuk: a henger két vége felfüggesztve egy daru­ra. Egy munkás nekifeszülve hátrahúzza a hengertestet és a véget, rajta a sok ezer fo­rintot érő csapággyal egy acéltuskóhoz csapja. Társai újból beállítják az acéltuskót és a henger újból és újból nekicsapódik, hogy helyére kerüljön a csapágy. Ez az erőfeszítést igénylő módszer már nem tart soká. Az erőlködő emberek közelé­ben már ott áll és rövidesen működésbe lép a hidraulikus csapágyszerelő gép. A kieső idő csökkentését szolgálja, hogy ez év febru­árjában átalakították a hen­gersor villamos vezérlését. Gondot okozott, hogy — mi­után a hengereket vízzel hű- filc — a kapcsolók beáztak. Ügy módosítottak, hogy ke­vesebb kapcsolóra van szük­ség, és azt is kicserélik mág­neses érzékelésűre. A tech­nológiai okokból való állási idő csökkenő tendenciájú: a finomsoron 1,1, a középsoron 2 százalékkal kisebb, mint. a múlt év azonos időszakában volt. A célok között szerepel a beállítási idő csökkentése is. Műanyagból nagy szilárdságú sablonokat készítenek, a hen­gerüregeket előre pontosan be tudják állítani. Nincs pró- bapad, így a profilacélokhóz szükséges szerszámok készí­tése sok gondot, pontosabban időveszteséget okoz. Az üre­gekről műanyag mintát vesz­nek és ezek segítségével ké­szítik elő. méretre köszörülik a ki- és a bevezető szerszá­mokat. ­A NAC-ban behatóan fog­lalkoznak a hengerüreg élet­tartamának növelésével. A gyár acélöntödéjével együtt­működve kísérleteznek, dol­goznak a henger minőségé­nek változtatásával, az élet­tartamuk növelésével. Foglalkoznak egy érdekes megoldással is. Ennek lénye­ge, hogy külön részből áll a henger, az alaptest és külön a gyűrű, amely magas szi­lárdságú anyag, s amelybe különféle méretű üregeket vágnak. Az alaptestet • hid­raulikus nyomással szorítják a gyűrűhöz. Kopás esetén a gyűrű viszonylag könnyen le­cserélhető. A gyűrűs hengert a finomsoron csapágyhuzal gyártásánál próbálták ki. Olyan a hengerelt anyag fe­lülete. mintha azt le is húz­ták, csiszolták volna. Készséggel fogadnak külső segítséget. A Dunaújvárosi Kohászati Főiskolával együtt­működve kidolgozták a hen­gerüreg kenését © Száraz, hideg, rideg té­nyek, adatok ezek. Ám a sok fizikai és műszaki dolgozó lelkesedése, tenni, alkotni vágyása, töprengése húzódik meg mögöttük. Az agyak mérkőzése ez, amelynek vég­ső kihatása több, még jobb minőségű acél, időnyerés és az emberi munka megköny- nyitésé. Csorba Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents