Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)
1977-09-17 / 219. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1977. szeptember 17., szombat A 60. évforduló tiszteletére Versenyben a több nézőért A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évforÁllandó felfutásban dulóját kiemelt gonddal ünnepük a filmszakma dolgozói is. Hazánkban már hagyomány, hogy november 7-e, illetve a november 7-e körüli napok jelentik egyben a szovjet film és a szovjet kultúra egyéb ágazatainak hazai ünnepét.. Most, a forradalom 60. évfordulója méltó megünneplése érdekében a filmterjesztés kiemelt feladata a szovjet filmek gondos, jól előkészített, széles körű forgalmazása. Hogy mind jobb legyen ez a forgalmazás, mind több hazai néző találkozzék a szovjet filmekkel, a mozidolgozók verseny vállalást tettek ennek elősegítése végett. A versenyt a Magyar— Szovjet Baráti Társaság, a Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatósága, valamint a Filmművészek és Filmal- kalmazottak Szakszervezete hirdette meg az 1977-as esztendőre. A cél. hogy a szovjet filmművészet alkotásainak széles körű terjesztésével, a nézőszám növelésével tartalmas propagandaakciók, a lkotó—közönség tál átkozok, díszbemutatók segítségével méltóképpen ünnepeljük meg az évfordulót. A verseny időtartama az idei év. © A felhívás alapján — az ország más moziüzemi vállalataihoz hasonlóan a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat is megtette a felajánlásokat. Kasztner Sán_ dorné, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára tájékoztatott róla. miként értelmezik a versenyt a borsodi mozidolgozók, hogyan bontották azt le saját területükre. saját adottságaikra. * GEPIDÁK A mohácsi síkságon, a Duna .árterületének szegélyén VI—VII. századi falut tárnak fel a régészek. Az 1300 évvel ezelőtt élt település lakói valószínűleg gepidák voltak, földműveléssel és halászattal foglalkoztak. A falucska másfél száz évig létezhetett. * VENDÉGSZEREPLÉS Magyarországon vendégszerepei a vietnami néphadsereg ének_ és táncegyüttese. Az 50 tagú művészegyüttes a többi között fellép Miskolcon is, és szeptember 20Azoknak volt ez a találkozója, akik „tiszta forrásból” merítenek. A néprajz- gyűjtők ismert és ismeretlen „katonái”, hivatásosak és amatőrök találkoztak egymással, s ismerkedtek egy rendkívül érdekes, nagy múltú etnográfiai tájegységgel, a „vízből nőtt” Takta- közzel. Autóbusszal átutazták a táját, hogy azután Taktabáj községben össze- gyűjtsék mindazt, amit idős File Józsi bácsi és a hozzá hasonló korú taktabáji öregek' elmeséltek. A JTT Borsod megyei Szervezetének Néprajzi Szakosztálya és a Herman Ottó Múzeum rendezte gyűjtőúton, amely a szerencsi várban, mint tájkonferencia folytatódott. részt vettek dr. Űjváry Zoltán docens vezetésével a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz- szakos hallgatói. S ha rövid időre is, de — az ottlevő borsodiakkal együtt — bepillantást nyertek ezen az izgalmas vonzódást kiváltó viA verseny valójában a vállalatoké. Aiapjáoan annak a tevekenységneK. keil eldöntenie a versenyt, meiyiK vállalat, miként tudja növelni a szovjet filmek látogatottságát, milyen , akciókat tud szervezni a nézőszám növelésen túl a közönség és a filmek kapcsolatának ápolására, erősítésére. Konkrét l el - auat, hogy a vállalat részére tervezett látogatói alapszintet a szovjet filmek esetében legalább 10 százalékkal felülmúlják, és azon belül is az „A” kategóriájú szovjet filmek aránya meghaladja a 35 százalékot. A harmadik feladat a filmajt- ciók, pályázatok, versenyek, egyebek eredményes szervezése. Természetesen, a díjakat, az esetlegesen eredményesen szereplő vállalatok a legjobban teljesítő moziüzemek és vállalati dolgozók között teljesítésük arányában osztják el, ezen felül a helyezést elért vállalatok legjobb kollektívái MSZBT-ki- tünletésbén és szovjetunióbeli társasutazásban is részesülhetnek. Ezt a versenyt, illetve annak feltételeit a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat gazdasági és szak- szervezeti vezetése, párt- es KISZ-szervezete lebontotta megyei szintre, illetve mozikra, meghatározta a különböző kategóriájú filmszínházaknál az alapszinteket, kitűzte a jutalmakat, s egy sor ösztönző intézkedést hozott. A filmek látogatottságának emelése azonban nem pusztán a mozivállalati dolgozókon múlik — nagymértékben függ — és ez természetes — a közönségtől. Elsősorban a fiatalokra építenek, s án az Operettszínházban fejezi be magyarországi vendégszereplését. * KÖLTÉSZETI BIENNÁLE A Radnóti Emlékbizottság október 27—28-án rendezi meg Győrött az Írószövetség költői szakosztályával közösen a IV. költészeti bienná- lét. A hagyományokhoz híven ezúttal is kiosztják a költészeti biennale díjait. * FOLKLÓR A jugoszláviai V i nkovei városban megrendezett folklórfesztiválon nagy sikerrel déken táj és ember kapcsolatába. Egy olyan vidéken, amelyet dr. Petercsák Tivadar, a szerencsi múzeum • igazgatója úgy jellemzett.’ vízből építkező, vízből élő, vízzel küszködő vidék volt ez; ahonnan az utóbbi két évtizedben már eltűntek a tárgyi emlékek, de a szellemi örökséget még őrzik néhányan. Tiszatardos, Tiszaladány, .Taktaharkány, Taktaszada, Prügy, Csobaj, ez a hat tak- taközi község és az ezen a tájon generációkban egymást váltó emberek életével, megannyi néprajzi vonatkozásával foglalkozott előadásában a tájegység két jeles, értő kutatója, a taktaszadai dr. Szabó Lajos és felesége, dr. Szabó Lajosné Futó Rózsa. A gyógynövények gyűjtögetéséről tartott előadásuk rávilágított arra a társadalmi problémára is, ami e táj intézményes egészségügyi ellátásának hiányából fakadt. A 18. században még egyetlen orvos sem működött a Takezért a megyei tanács művelődésügyi osztályával, valamint a KISZ Borsod megyei Bizottságával együtt a megyei moziüzemi vállalal felhívással fordult a középfokú oktatási intézményekhez, és Isméid meg a szovjet filmművészetet! címmel versenyt hirdetett a szovjet filmek szervezett látogatói aránya és az egy tanulóra jutó látogatói átlag emelése érdekében. A versenyben mind a tanintézetek, mind a közreműködő nevelők . értékes jutalmakat nyerhetnek. Hasonló módon a Miskolc városi Tanács Művelődésügyi Osztálya és a városi úttörőelnökség közreműködésével versenyfelhívást bocsátott ki a moziüzemi vállalat a miskolci általános iskolákhoz és úttörőcsapatokhoz az előbbihez hasonló célzattal, és többféle jutalmazással. Nagy szerepet kap a szovjet filmek látogatottsága, illetve a versenybe való bekapcsolódása a tanulóifjúság körében végzendő egyéb filmpropagandában is. • A Borsod megyei Moziüzemi Vállalatról a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének központi lapja azt írta, hogy: „versenyfelhívásában elsősorban a dolgozók ösztönzésének nagyon precíz kidolgozása a szembeötlő”. A verseny tehát megkezdődött, s ha az első fél évben még kevés eredmény is jelentkezett, a második fél évből eltelt több mint két hónap már biztatást ad arra, hogy Borsod mozijai és mozidolgozói eredményesen vesznek részt ebben, az egész szakmát; országosan átfogó nemes vetélkedésben. szerepeltek a mohácsi táncosok. Az 50 tagú együttes eredeti népviseletben mohácsi sokác lakodalmast mutatott be. „ * EGYEDÜLÁLLÓ LELET Franciaországban Európában egyedülálló leletre bukkantak a Párizstól északra fekvő Compiegme közelében. Feltártak egy őskohót, és felszínre hoztak 300 gall fegyvert. A kohó a bronzkor és a vaskor közötti időből származik, és arról tanúskodik, hogy már 2500 évvel ezelőtt is létezett fémkohászat. taközben, s ez a tény is „kényszerítette” a taktaközi embert a gyűjtögetésre, önmaga gyógyítására. A mondakutatás és népünk történelemszemlélete című előadás pedig azt is bizonyította, hogy évszázadokon ál úgy élték a Takta és a Tisza közé szorult emberek, mint „madár az erdőben”, hiszen mindig a fennmaradásra kellett figyelmüket fordítaniuk, mindig a fennmaradásért kellett küzdeniük. Mindent összegezve: a néprajzgyűjtők hasznos és emlékezetes tájkonferencián vetlek részt. Nem véletlenül fogalmazódott meg az óhaj: legyen rendszeres az ilyen találkozó! Hazafelé az autóbuszon a hernádkaki Leskó néni -és az ózdi Takács Jó- zsefné énekelte népdalok pedig azt bizonyították: a nép- költészet kincsei nemcsak adattárakban porosodnak, a „gyakorlott néprajz” a mai ember életének is szerves része. (ha) Aki tanít, apnak magának is tanulnia kell. Ha azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy az iskola csak az alapokat, a leglényegesebb összefüggéseket tudja átadni, s természetesen azt a képességet, hogy később szükség szerint tudja önmagát művelni, ismereteit gyarapítani, akkor általánosíthatjuk a „tételt”: a pedagógus sem tekintheti befejezettnek az ismeretgyűjtést, az ismeretfelhalmozást a diploma megszerzésével, hanem időről időre nem csak fel kell frissíteni ismereteit. hanem meg is kell újítani azokat. Köznapi szóval élve: tovább kel! képeznie önmasát. A pedagógia — az oktató- nevelő munka — változó tudomány, hiszen nemcsak a megtanítandó tananyag változik, újul meg, hanem tökéletesednek azok a módszerek is, amelyekkel a személyiség gyarapodását, fejlődését, kiteljesedését elősegíthetjük, így hát — az oktatás korszerűsítésének, kiterjesztésének időszakában — nem véletlenül került előtérbe a pedagógus-továbbképzés, mely. nek legíontpsabb alapjait politikai állásfoglalás is rögzíti. (Mint ismeretes, az oktatáspolitikai párthatározat és a pártkongresszus is foglalkozol! a pedagógus-továbbképzéssel.) A már említett általánosan törvényszerű ok-okozati ösz- szefüggésen túl az 1978-ban életbe lépő új tantervek is sürgetik a továbbképzés megújítását, hiszen az új tan tervek tanítására fel kell készíteni a gyakorló pedagógusokat. Ez a munka elkezdődött, bizonyítja azt az a tény, hogy a Borsod megyei Pedagógus Továbbképző Intézet az 1976-os évben összesen 3354 pedagógust vont be a továbbképzés tormáiba. A legtöbben, szám szerint 1984-en, az úgynevezett speciális tanfolyamok (ezek készítenek fel az új tantervek tanítására) foglalkozásain vettek rósrzt, de több mint kétszázan végezték a kétéves, úgynevezett komplex gyakorlati szemináriumot is, amely az ideológiai, pedagógiai, szaktudományi és móds zertan i ismere t felfrissítést egyaránt szolgálja. Tény és való, hogy megyénkben más megyékhez ké_ Két esztendővel ezelőtt „lépett" Miskolc képzőművészeti életébe a Fiatal Képzőművészek Stúdiója azzal, hogy itt rendezte meg — s azóta évente visszatérően itt rendezi meg — kollektív kiállítását. Ma már -— túl a harmadik tárlat menyitó ünnepségén — azt mondhatjuk: szerencsés volt a kollektív kiállítás megrendezésének gondolata (köszönet érte a Miskolci Galériának is, amely annyi országos jellegű tárlat megrendezése mellett még erre is vállalkozott), mert színt, érdekes színfoltot tudott hozni a kiállítások sorába. Ennek az előrebocsátása is jelzi talán már, hogy a sorrendben harmadik, az első két rajzkiállítást követő kisplasztikái stúdiótárlatra nemcsak az érdekes, hanem az értékes jelző is illik. Noha szakmai körökben — miként a plakátként is szolgáló katalógus tanúsítja — a kisplasztika műfaji problémái még korántsem tisztázottak, hogy úgy mondjuk vitatottak, a tárlatra látogató közönség bizonyára nem csalódik azon elvárásában, hogy változatos, sokszínű, a maguk helyét és útját, a maguk önkifejezési formáját kereső művészek munkáival ismerkedhet meg. Olyanokéval, akiknek neve már visszacseng valamilyen önálló Tárlatról, s olyanokéval is, akikpest tömegméretűbb és szervezettebb a továbbképzés. Csak összehasonlításképpen soroljuk fel, hogy Baranyában mindössze 1008-an, Békésben 1419-en, Pest megyében pedig 2630-an vettek részt továbbképzésben. Ezt ál. lapította meg egyébként az elmúlt év végén megyénkben történt oktatási minisztériumi felmérés is. Ám ez nem jelenti azt — amint a közelmúltban Gulyás István, a Pedagógus Továbbképzési Intézet igazgatója is mondla —, hogy elégedettek lehetünk. Hiszen a gyakorlati hasznú továbbképzés színvonalának folyamatos javítása éppúgy feladat, mint az újabb továbbképzési forrnak kutatása. Ezen belül is, az önképzésben, a minőségi önképzésben (esetlegesen doktori disszertációra készülésről is szó lehet) résztvevők száma rendkívül alacsony még, s nyilvánvalóan ez lesz a jövőben az ismeretgyarapításnak egyik legfontosabb útja. S amikor örömmel állapítjuk meg. hogy esztendőről esztendőre növekszik a kísérletekben, a pedagóguspályázatokon résztvevők száma —, az előbbiben például megyénkből 114 tanár vesz részt, s körülbelül hetvenre tehető a pályázatokat írók száma is —, nem hallgathatjuk el a kérdést sem: a kilencezer boi'sodi pedagógus közül valóban csak ennyi volna a kutatásra, a tudományos munkára is alkalmas tanítók, tanárok száma? A kísérleteknek, a tudományos pedagógiai munkának, s, a továbbképzés egyéb formáiban való részvételnek is egyetlen célja van: olyan új ismeretek birtokába juttatni a pedagógusokat, amelyek a tanító-nevelő tevékenység folyamatában kamatoztathatók. így hát érdemes odafigyelni arra is, hogy a megszerzett új ismeretekről, azok hasznosíthatóságáról mit mondanak maguk az érdekeltek, a pedagógusok. Mert nem minden esetben olyan nyilvánvalóan követleezö a hatás, mint mondjuk az intézel „keretén” belül megindított, az oktatástechnikai eszközök kezelését segítő oktatástechnikai bázis létrehozásában. (A megyei oktatás- technikai bázis mellett most szervezik meg az a huszonkilenc iskolát, amely a körzetekben, a járásokban lesz hivatva „gyakoroltatni” az eszközök kezelését.) nek talán még csak ezután fogjuk megjegyezni a nevét. Valamiféle egységes stílust. egységes elképzelési túlzás lenne számon kérni e tárt lattól — miként a hasonló, vagv általában kollektív tárlatoktól is az volna —, amelynek legfőbb célja minden bizonnyal a kisplasztika műfaját művelő alkotóknak a bemutatás, a bemutatkozás lehetőségének megadása. (Mélyen igazak ugyanis Pogány Gábornak azon megállapításai, hogy a szobrászat, s így a kisplasztika is, hátrányos helyzetben van a költ lektív, nagy tárlatokon, mivel az alkotások nemcsak teret, hanem egyfajta intimitást is megkövetelnek.) Ez a megadott lehetőség biztosítja — most már a közönség oldaláról nézve —, hogy egy.' más mellett láthatjuk az egy. mástól egyébként igencsak eltérő törekvéseket, művészi elképzeléseket. De bármenynyire is különböző stílust képviselnek ezek az alkotások — gondoljunk csak az ellentétek és nem a kiemelés kedvéért Barabás Márton Képmodelljére, Kiss György „A1 Verná”-jára vagy Lóránt Zsuzsa Temps perdu-jére, s persze még sorolhatnánk a példákat —, valamennyi elsősorban az érzelmekre épít valamiféle érzelmi hatásra törekszik. Talán mindebből is kitűnik, hogy a pedagógusok továbbképzése összetett feladat, amely magában foglalja a szakmai ismerelfelfris- sitést ugyanúgy, mint az ideológi ai -pol i ti ka i ismeretszerzést vagy a módszertani fejlődést. S ugyanakkor számolnunk kell azzal a reális ténnyel, hogy az új tantervek éietbe lépése megköveteli, hogy az elkövetkező 5—7 esztendőben átlagosan legalább háromezer pedagógust vonjanak be a továbbképzésbe. Nagyobb távlatokban pedig — a tudományos-technikai ismeretek rohamléptű gyarapodásával — elöbb-utóbb legalább az ötévenkénti továbbképzés is szükségessé válik. Az ismeretek gyors „elhasználódása”, elavulása ugyanis nemcsak a technikában, hanem a pedagógiában is érvényes ... A feladatoknak megfelelni nem könnyű. Az elvárások ma még lényegesen nagyobbak' a továbbképzéssel szemben, mint a reálisan adott lehetőségek. A Pedagógus Továbbképző Intézet személyi és tárgyi feltételei, noha lényegesen növekedett a továbbképzésben résztvevők száma, lényegesen nemv változtak meg. Megyénkben ma az egy pedagógusra eső továbbképzés.! költség 209 forint, amely elmarad az országos 357 forint 80 fillértől. De nemcsak az „anyagiak” jelentenek gondot. Elgondolkoztató az a tény is, hogy az intézet „birtokában” levő pedagógiai könyvtár kihasználtsága is alacsony. Jobbára csak a továbbképzésben záródolgozatra köte- lézettek veszik igénybe. Alig hatszáz a beiratkozótt olvasója. Pedig a könyvtárból bárki köicsönzhet, a megye legkisebb településéről is, sőt, fordításra (cikkfordításra) is lehetőség nyílik. De ezzel ismét visszakanyarodtunk egy. már érintett témához: az önképzésben részt vevők számának fokozásához. Annak a tudatosításához, hogy a legfelkészültebb pedagógusnak is — merjük kimondani, hogy megyénkben a pedagógusok többsége becsülettel, felkészülten látja el munkáját — szüksége van arra, hogy megújítsa önmagát. Csutorás Annamária Egyébként éppen ez a sokfélesége és sokszínűsége teszi annyira izgalmassá a kisplasztikát napjainkban, s teszi közelivé, hozzáférhetőbbé a művészetnek a „szobrászat” címszava alatt összefogott ágát. Noha természetesen a kisplasztika nem amolyan ,,ujjgyakorlat”, hanem önálló életet él, amit régmúlt és közelmúlt korok nagy művészegyéniségei, világhírű alkotóművészei is műveltek. És — legalábbis érzésünk szerint — napjainkban mintha a műfaj kiterjedésével, kitere- bélyesedésével is számolnunk kellene. Annyi azonban bizonyos, hogy egy, a műfajon belül is sokszínű tárlattal ajándékozta meg Miskolc város képző- művészetet szerető közönségét a Fiatal Művészek Stúdiója és a Miskolci Galéria közös tárlata. Izgalmas, szemet gyönyörködtető, érzelmeket, olykor indulatokat is felkavaró kiállítással. A Stúdió címet viselő kiállítást — a rend kedvéért — tegnap, szeptember 16-án délután nyitotta meg Kiss Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész. érdemes művész. A megnyitóünnepséget, megelőzően Pogány Gábor, a Fiatal Művészek Stúdiója művészeti vezetője (ártott előadást Fiatal művészeink helyzete társadalmunkban címmel. Cs. A. ' <bm) Kulturális körkép A néprajzi íájkonterencia után *
