Észak-Magyarország, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

1977. augusztus 2., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Magányosan, de nem egyedül Batyukkal, elemózsiával és különféle tisztítószerekkel felszerelve szállnak be a fe­hér köpenyes gondozónők a miskolci szociális otthon kis­buszába. A gépkocsivezetőnek csak 'a nevet kell bemondani, az utat már ismeri. Gyakran megjárják, hozzák-viszik a mosnivalót, az ebédet a har­madik kerületi öregek nap­közi otthonának házi gondo­zottjaihoz, Néhányukhoz most mi is ellátogatunk. Messze elhagyjuk a várost, a Kripiongyárhoz közeledünk. A gyár után keskeny erdei úton haladunk tovább, aztán balra megpillantjuk a házat. Gizi néni — a házi gondozott — már a kapuban vár ben­nünket. — Csakhogy megjöttek kedveskéim! — üdvözli a gondozónőket! — Már na­gyon vártam magukat! Miközben , elpanaszolja egészségének újabb károso­dásait. végigjárjuk a kertet, amelynek közepén gondosan ápolt veteményes van. Pár bokor paradicsom paprika, zöldbab és zöldség. Éppen csak annyi, ami a legszüksé­gesebb. Bent, a szobában hű­vösnek tűnik a levegő a kin­ti erős napsütés után. Giziké néni ovatos mozdulatokkal helyezkedik el a széken. Előt­te a régi stílusú? négyszögle­tes asztalon a legújabb né­met divatlap, mellette fonal és pár soros kötés. A falon régi, fából faragott kakukkös óra. Nem jár. Gizi néni ma­gyarázkodva mondja: — Ez is lassan elhasználó­dik, mint az ember szerveze­te. Amióta megállt, alig tu­dok esténként elaludni. Ügy hiányzik a megszokott hang­ja. .. Pedig szeretek itt élni. Nehogy azt gondolja, hogy olyan rossz egyedül lenni. Én már huszonegy éve élek itt. Minden vágyam az volt, hogy hegyek között, vadregényes tájon, legyen egy házam. Hát megvan. A gondozónők közben munkához látnak, takaríta­nak. A szépen berendezett szo­ba bútorzatán az évek sora megtompította már az erede­ti lényt, amelyeket a külön­féle tisztítószerekkel csak ideig-óráig lehet újra csillo­góvá varázsolni. A szoba sar­kában zsúfolt könyvszekrény. Benne régi pengős regények, lexikonok. Tolnay világlap és néhány évvel ezelőtt kiadott modern könyvek vegyesen sorakoznak egymás mellett, — Ennél sokkal több köny­vem volt — mutat a szek­rényre Giziké néni. — Ta­vai}’ nagyon beteg lettem és odaajándékoztam a legszebb és legértékesebb könyveimet a barátnőmnek. Ki tudja, ki nyitott volna rám először és milyen szándékkal ha velem történik valami. Sokáig fe­küdtem súlyos betegen, de most szerencsére már jobban vagyok .. . Etetem és gondo­zom az állatokat. Ö van ve­lem a legtöbbet. — mutat rá fekete, Közi nevű kutyájára — meg az anyja, a Kócos. Hűséges társak. Van macs­kám is, meg nagyon sok ma­daram. Nekik eszkábáltam ezeket az odúkat — lép az ablakhoz. amelyre három madáretetőt is felszerelt — Láthatja, nem vagyok én jtt soha egyedül. Gyakran jön­nék erréjáró turisták is hoz­zám. Hol sót kérnek, hol meg gyufát. Nem unalmasak a napjaim. A hosszúra nyúlt beszélge­tés alatt a gondozónők is el­készültek a ház körüli teen­dőkkel. A -kapuban Giziké néni Róza és Kócos társasá­gában köszönt el tőlünk: — Viszontlátásra! És kö­szönök mindent. A következő gondozott a diósgyőri vár melletti régi családi házak egyikében la­kik. Gabi néni nyugdíjas ta­nárnő. Vasalás közben talál­tuk otthonában. — Jó napot, Irénke — üd­vözölte a konyhába elsőként belépő gondozónőt —. Letelt a szabadság? Irénke gondozónőnek ugyanis a napokban ment férjhez a lánya. Néhány nap szabadságot vett ki, és a min­dig mosolygós, tettrekész fiatalasszonyt a gon­dozottak már nagyon hiá­nyolták. Most is azonnal munkához lát, közben pedig mesél az esküvőről. Befejezi a vasalást, megágyaz. — Mondtam már Gabi né­ninek, hogy ezeket is bevi­szem ■ az otthonba és kimos­suk. Nem kell itthon bajlódni vele. — Éppen eleget. tesznek értem. Vasalni pedig szere­tek, meg aztán nem nagy do­log ennek a pár ruhának a rendbehozatala. Én is meg tudom tenni. Nagyobb segít­ség nekem a takarítás. — A múltkor mégsem várt meg bennünket, Egyedül ta­karította ki a lakást. — Valahogy úgy érzem, most nekem kell kitakaríta­nom. Kicsit nehezen ment a lábam miatt, de azért, meg­csináltam. És ez jó mert azt jelenti, nem vagyok olyan te­hetetlen. A konyhában és a szobá­ban friss virág van az aszta­lon. Az embernek olyan érzé­se van, mintha Gabi néni várna valakit, Mintha csak gondolatunkban olvasna, így folytatja: —• Azelőtt gyakran eljöttek hozzám a régi tanítványai ni. Most már ritkábban. Elköl­tözött innen az iskola, és fel­nőtte].; már ők is. Persze egy­szer—egyszer ma is elláto­gatnak hozzám, és én olyan­kor nagyon boldog vagyok ... A rövid látogatás után Ga­bi néni botjára támaszkod­va kísér ki az ajtóig. Régi ház, a gang előtt végig szí­nes. gondosan ápolt virágok­kal. A kitárt konyhaajtón frissen vasalt ruha illata árad ki. Sokáig érezzük még távo­zóban. Kilián-északi városrész. Az egyik emeletes háznál megál­lunk. A lépcsőház bejáratá­nál három, .idős férfi ül. A gondozónő az egyiket isme­rősként üdvözli. — Jó napot kívánok! Mar­git néni lakáskulcsát szeret­nénk elkérni — mondja az idős embernek, aki máris in­dul a lépcsőn. Kisvártatva már kezünkben a kulcs. Mar­git néni egyedül lakik itt a földszinti egy szobás lakás­ban, ágyhoz kötött beteg. — Csókolom. Margit néni — szól a gondozónő. — Ne teáséit megijedni, én vagyok az, Irénke. Az ismerős hang hallatán eltűnik a riadtság az ágyban ülő. idős asszony tekintetéből. Halkan, remegő hangon szólal meg: — Gondoltam, hogy ma­guk jönnek meri már a gyomrom jelezte az ebédidőt. Bár a konyhában van enni­való. Az öcséméit tegnap itt jártak, de hát a konyha ne­kem túlságosan messze van. Margit néni alig egy hó­napja tartozik a házi gondo­zottak közé. Nagy szüksége van á segítségre, mert még ajtót sem tud nyitni. Ezért kelj a szomszédban tartania a kulcsot. Újdonsült ápolói­ról szeretettel beszél. — Olyan jó. hogy naponta kétszer is eljönnek hozzám. Nem is tudom, mi lenne ve­lem maguk nélkül. Hiszen az öcsémnek családja van. nem várhatom el tőlük, hogy ál­landóan itt legyenek. Én sem megyek hozzájuk, hiszen ez az én igazj otthonom. Az otthonához pedig min­denki ragaszkodik. Az ottho­nához. amelyhez emlékek ez­rei fűződnek. Itt élnek. így élnek hát az otthonukban. Magányosan, de nem maguk­ra hagyottan ... Monos Márta Ta n ácshozás Tarca Ion s A Mezőgazdasági Gépkisér- ieli Intézet, a MAE kerlgé- pesítési szakosztálya, a me­gyei AGROKER és a Tokaj- hegyaljai AG Borkombinát augusztus 9-én, a Borkombi­nát tarcali kerületében ta­nácskozást és bemutatót ren­dez a szőlőtermesztés gépei­ről. Az erőgéppark várható alakulását és a szőlőtermesz­tés géprendszerének fejlesz­tési célkitűzéseit ismertető előadásokra a borkombinát tarcali kerületének központjá­ban, a gépbemutatóra a tar­cali Terézia dűlőben kerül sóit A különböző erőgépek és szőlőművelő gépek mellett bemutatják a műanyagládós szüret eszközeit és a szüret szervezését, valamint egyéb, a szőlőben alkalmazható új gépeket. Kazal a gépből Százötven lóerős John Deer traktor vontatja, azt a rozs­dabarna bálázó gépet, ame­lyet nemrégiben vásárolt a mezőkövesdi Matyó Termelő­szövetkezet, Az, amerikai gyártmányú Hesston óriás­bálázó nem mindennapi tel­jesítményre képes. Az egy­millió forintot érő gép. egy­maga képes megoldani sok kazalrakó brigád munká­ját. Pontos adatot azért nem lehet említeni, mert a gép a tarjón heverő szalmát „dol­gosa fel”, úgy, hogy a hid­raulikával mozgatott: oldal­falai segítségéve! egy menet­ben ,15 mázsa szalmát présel össze bálának. A tarlón he­verő óriás bálákat pedig egy speciális, kaparó lánccal el­látott kocsi segítségével vi­szik be a majorokba. Ennek r. gépnek a teljesítménye, az eddigi, legjobb típusnak több mint tízszerese. Nemcsak téglát kell gyártani! Hírt adtunk már róla, hogy az Észak-magyarországi Tég­la- és Cserépipari Vállalat Putnoki Téglagyára a sok ne­hézség ellenére is teljesítet­te első féléves termelési ter­vét. Mint a gyárvezető tájé­koztatott, sajnos, a második félév startja nem sikerült valami jól. A belső anyag- mozgatással kapcsolatos gép­hiányok. a targoncák javítá­sának tőlük független akadá­lyai az állandó munkaerő­hiány és a kevés üres vagon — amelyet a MÁV-nak kel­lene a gyár igényeinek meg­felelően naponta kiállítani —, már az első félévben gondo­kat okozott a termelésben. Ezek a gondok tovább foko­zódtak. Egyik legnagyobb problémájuk — a már emlí­tetteken kívül — az alagút,1 üzem berendezéseinek el­avultsága. aminek következ­tében júliusban, a tervhez vi­szonyítva 200 ezer darab nor­mál nagyságú téglának meg­felelő építőanyaggal marad­tak el. A nyerstéglagyártást a szovjet. gvártmányú tégla­préssel végzik, amely kismé­retű téglából 7 ezer darabot, a B—30 lyukacsos téglából 2600 darabot állít elő óránként, A téglagyártás, a téglaégetés folyamatossága érdekében az elavult alagúti üzem mellett a régi. nehéz fizikai munkát' igénylő hagyományos beren­dezéseket és objektumokat is igénybe veszik. A putnoki téglagyárban tíz olyan munkáskollektíva dol­gozik ma már, amely egy­szer, vagy többször elnyerte a Munkában a szovjet gyártaná nyű téglaprés. szocialista brigád címet. Négy ezüst, és öt bronzkoszorús brigádjuk van. Az év elején a téglagyári munkáskollektí­vák csatlakoztak a csepeliek felhívása nyomán a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tiszte­letére indított munkaverseny­hez. Vállalták az oly fon­tos építési anyag, a tégla gyártásának fokozását, a mennyiségi terv túlteljesíté­sét, a selejt, csökkentését, a minőség javítását. Emellett Nagy szükség lenne még több targoncára a belső anyagmoz­gatás, a léglarakotlás gépesítésének fokozására. Laczó József felv. sok társadalmi munkára is tettek felajánlást. amelyek között szerepel — töb­bek között — a serényfalvi óvoda és iskola patronalása. És mivel a gyárnak, sajnos, sok olyan dolgozója van aki még nem fejezte be az álta­lános iskolát, számosán vál­lalták a hiányzó tanulmányok befejezését is. Június végén a gyárban brigádvezetői érte­kezletet tartottak, ahol érté­kelték az első félév’ eredmé­nyeit, elemezték a gondokat, problémákat, nehézségeket es meghatározták a második fél­év teendőit. Ezen a brigád­vezetői értekezleten hangzott el — többek között — az, hogy elsősorban sok és jo minőségű téglát keli gyárta­ni. A szocialista munkaver­seny, azonban nem csoda­szer, és ha a munkáskollekti- vák részére nem tudják biz­tosítani a folyamatos munká­hoz szükséges fettételeket, akkor a terven felüli vállalá­sok realizálásának kevés le­hetősége van. De itt hangzott el az is, hogy nemcsak tég­lái kell gyártani, hanem em­bert is kell formálni. A szo­cialista munkaverseny hár­mas jelszavának teljesítése magas követelmény. Csak abban • az esetben tudnak megfelelni ezeknek, ha felet­tes szerveik, a velük, a gyá­rai szerződéses partneri vi­szonyban lévő vállalatok és intézmények is maradéktala­nul teljesítik feladataikat, kö- telüzettsegeikel. O. .1. „Szörnyű lett ez az élet... ” Eliríelrn fékez, megránt a busz. A lelt 1! két testes asszony egy­másnak esik, alig tudja egyensúlyát visszaszerezni. — Nézd azt a hülyét, nem elénk ka­nyarodott ... — Azért a buszvezető is jobban vi­gyázhatna.' Utóvégre tele van a kocsi. Az ilyesmire számítani kell, s akkor nem törjük össze egymást. Én mindig figyelmesebb vagyok vezetés közben, ha más is ül a kocsimban. — Én is — így a másik. Nocsak! Kezdek odafigyelni, mert a beszélgetés a korábbi unalmas kis plety­káktól határozott ívben terelődik az autózás felé. — Voltatok a Balatonnál? — Igen. — Te vezettél? Egy pillanatnyi zavart csend. — Felváltva. Tudod hogy van az. — Ó. hogyne, mi is úgy szoktuk. De hogy inennyi szédült pasas száguld az utakon! Olyan dolgokat művelnek ezek a férfiak, hogy hajmeresztő. Sok bosz- szúságot okoz nekem az. autózás. — Ne is mondd, nekem is. Képzeld, hogy jártunk most is. Lelopták a ko­csiról a tükröt. No, mondja a férjem csak Gyöngyösig ússzuk meg, mert úgy-e most már kötelező az is. Szóval el is értünk szerencsésen Gyöngyösre Megvettük a tükröt, valami száznegy­venért. A férjem felszerelte, megnyu­godva beültünk, hogy most már minden rendben van. Alig megyünk néhány száz métert leállít egy rendőr, ötven forint büntetés. — De miért? — A biztonsági övét elfelejtettük be­kapcsolni. Én mondom, hogy kész rá­fizetés, meg méreg. Csak a sok gond ez­zel is. meg a vikkendházzal is. A beszélgetés hirtelen új medret mos magának. — Az a telek szinte őrjítő! Olyan ide­gesség jött rám tegnap is miatta, alig aludtam valamit az éjszaka. — Kinn voltatok? — Dehogy, de az a süket Pista! Teg­nap délután elkezdett szakadni az eső. s nem volt kirakva a csatorna alá a vízgyűjtő. Erre Pisla kocsival kiszaladt a házhoz. Kirakta az edényt, s amikor jönne haza, kirántotta a ház előtt a kul­csot. Ki a nagy gazba. Kereste, borié ázott a szerencsétlen, de nem találta. Képzeld el. hogy ott kellett hagyni nyit­va mindent... — Borzasztó! — Gyorsan be a kocsiba, s elrohant az apósomékhoz a másik kulcsért. Az­zal vissza, hogy mindent bezárjon. Ott­hon aztán este eszébe jutott, hogy mi lesz, ha valaki meglátja a kapu előtt a kulcsot? Egész éjszaka nem aludtunk az idegességtől 1 — El tudom képzelni! — Reggel négykor felkeltünk. Mon­dom kimegyek vele én is, segítek keres­ni. Ülnék be a kocsiba, hát nem ott volt i a kulcs a szőnyegen? Ilyen bosszúságai i vannak az embernek, s egyik ér a má- J sik után... i — És ez a zaklatott élet, amit élünk. J — Ezt mondom én is, mert se olt- i hon nincs nyugtunk, se odakint. Az em- i bér folyton csak dolgozik. Nem elég a ] munkahelyen, de otthon is gyoisan ősz- i sze kell vágni a mosást, vasalást, bevá- [ sárlást. hogy legyen idő kimenni. Oda- i kinn meg újra a pakolás, főzés, s ak- [ kor ott van az a kis kert is. i — Arról nem is szólva, hogy a család • folyton szanaszét van! — Hányszor emlegetem, milyen jó i volt, amíg semmink sem volt! — Te is? Én is azt mondom, hogy 1 olyan békés estéink, nyugodt pihenő va- , sárnapjaink, már soha nem lesznek mint > régen. J — Szörnyű ez a mostani hajszolt élet. [ — Szörnyül > Elcsendesednek, elméláznak egy ki- i csit. s közben meg is érkeztek. Lepré- j selik magukat a tömött busziól. s ro- i halinak haza. hogy nehezen megszerzett 1 örömeik terheit, új gondjait tovább hur- J coliák. ‘ • liloondulltodom f/a,vaikon-.aty.e‘! r* Ivek őszinték t toltak, hiszen nem éreztem benne sem- < mi nagyzolást. Inkább valami keserű rá- [ csodálkozást arra a valóságra, hogy i megszerezzük kényelmünk érdekében a j különféle javakat, de nem vagyunk ké- i pesek a magunk szolgálatába állítani | őket. inkább magunk válunk tulaido- i naink rabszolgájává. Tanulni kell még < a javuló életformát! I

Next

/
Thumbnails
Contents