Észak-Magyarország, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

.. ÉSZAK.MAGYAROR5ZÁG4 «L ' ' - - •­1 977, augusztus 7», vasárnap Tudom profánnak, vagy legalábbis érdekeske- dőnek tűnik a cím. Pedig igenis edzésről, azaz szelle­mi kondicionálásról van szó. Az elmúlt néhány nap folyamán „tompult szándé­kok” élesedtek ki, kihunyó, vagy pislákoló szenvedélyek éledtek újjá. Egymás közel­ségében, egymással mérkőz­ve, egymást erősítve. Okos gyülekezet? Egy gyü­lekezet — alapvetően azonos céloktól hevítve —. ha nem is találja fel a bölcsek kö­vét, mindig fontos dolgokra tapint. Még akkor is, ha olykor úgy látszik: „lerá­gott csontokat hajigáinak” egymás felé, vagy periféri­kus dolgokat helyeznek köz­pontba. S ezzel — bár a tábor aligha szorul védelemre — kivédtük az esetleges táma­dást, melyet divatosan fo­galmazva úgy mondhatnak: parttalan volt az írótábor vitája. Keményebben: sok volt az üresjárat. Ami a partlalanságol ille­ti, a Szocialista kultúra — szocialista ember probléma­kört vizsgálták a tábor résztvevői. A téma központ­jából ezer szál ágazik (mindegyik fontos), s ugyan­ennyi vezet a központba is. Ki-ki előképzettsége, vér- mérséklete, „mániája” sze­rint ragadott meg egy-egy szálat. Magyarán, sok gon­dolatnak adtak hangot, sok­féle megközelítésben. \ Aki csak úgy becseppent a jelenlevők — az együtt élők — közé, sok mindent nem értett, vagy nem tartott fontosnak. Akklimatizálód- nia kellett. S akkor egy­szerre világossá váltak a fu­tó utalások, a derültséget keltő gesztusok, a sajátos „tolvajnyelv”. Miért említjük mindazt? Azért, mert fontosnak tart­juk valamiképpen érzékel­tetni azt az atmoszférát, melyben a tábor résztvevői éltek, frissültek, kondícioná- lódtak. Azt talán mondani sem kell, hogy az edzés folytatódott a hivatalos prog­ramok után is. Üzenetek ju­tottak el egymáshoz, melye­ket év közben — a munka miatt, meg henyeségből — nem bíztak levélre, sarkított vélemények szikráztak ösz- sze, melyeket csak szóban, s csak a fehér asztal derű­jében lehet kimondani. Pó­tolta a tábor a hajdani — klasszikus — irodalmi ká- véházakat, közös vacsorákat, szerkesztőségi együttléteket. Ami a hangvételt, s a lég­kört illeti, kicsit példát adott ez a tábor az értelmes, hasznos együttlétből —, ha úgy tetszik — a szocialista demokráciából. S ebből bizony kell a pél­da. Ezt bizonyították a tá­borlakók „családlátogatásai”, különböző munkahelyi kö­zösségekben való íorgolódá- suk. Jövőre minden bizonnyal a szocialista demokrácia kérdései kerülnek Tokajban terítékre. Es, ha így lesz, az tulajdonképpen törvényszerű, hiszen most a- szocialista kultúra és a szocialista em­ber viszonyát vizsgálva, már eljutottak ahhoz az alapve­tő megállapításhoz, hogy kultúránkat tágabban kell értelmezni. Mindig a sokré­tű- emberi kapcsolatok kul­túrájáról van szó, ha szo­cialista kultúráról beszé­lünk. Ami magába foglalja a munka kultúrájától kezd­ve mindazokat a követel­ményeket, melyek elsajátí­tása nélkül nem születhet meg a szocialista ember. Ez a gondolat - természetesen nem új. nagyon jó' azonban, hogy az írók, kritikusok, esztéták ehhez szabják cse­lekvési programjukat. Az első és legfontosabb feladat — lehetőleg min­denféle formalizmust ki­szűrve a közösségek életé­ből — élményt, mintát, mo­dellt adni az új minőségű — emberibb, gazdagabb, teljesebb — élethez^ Ehhez nem elengedőek a szocialis­ta brigádmozgalomban szü­letett és születő szűk körű vállalások. Valamiféle él­ményt kell nyújtani, . mely igényt kelt a tártalmasabb élet iránt. Az írókat vendé­gül látó munkások elmond­ták, hogy nem esztergálást, s „üzemszagú” riportokat akarnak látni a tévében, ha­nem olyan drámákat, me­lyek helyettük, értük mon­danak ki — a nagy közös­ségek számára — fontos dolgokat» Ebben a megfogalmazás­ban is benne rejlik az igény: a művészi élmény megtisz­tító erejéről nem mondha­tunk le. Vagyis: feladatott a lecke. A kitűnő szociográ­fiai, szociológiai tanulmá­nyok után, szülessen végre meg korunk regénye, mely túlmutat az arasznyi léten, több a talpalatnyi realiz­musnál. Nemcsak regisztrál­ni, hanem ábrázolni kell a történelmi jelenlétei; örö­meinket, gondjainkat, drá­máinkat. Az ellentmondáso­kat, a "küzdelmet, mely köz­ben új minőség születik. És miközben 'ezek a mű­vek készülnek, születnek, fel kell készíteni az embereket azok befogadására. Nem olyan igényeket kell tá­masztani, mely —, mint va­laki mondotta — elzúg a fe­jük fölött, s nem stabilizál­ni az igények .jelenlegi szint­jét, vagy akár az igényte­lenséget. Meg kell keresni az emberek kultúrájának valódi talaját, ahonnan el lehet ru­gaszkodni,.. ahonnan maga­sabbra lehet jutni. Tudomásul kell venni, hogy ma még nagy a sza­kadék a kulturális kereslet és kínálat között. Ez kam­pányokkal, akcióprogramok­kal, formális vállalásokkal aligha szüntethető meg. Pár­beszédre van szükség. Pár­beszédre a munkahelyi (mű­szaki) vezetők és a munká­sok, a politikusok és a mun­kások, a művészek és a mun­kások között. Nem majd, hanem most! Hogy hol kell kezdeni? Mindig a valóság talaján. Illúziók nélkül, de hittel. Ez a Ilii nem hiányzott a tokaji tábor vendégeiből. Mi hiszünk a hitükben és a tehetségükben. S hisszük, hogy az elmúlt napokban edződtek legszebb, legnemesebb szándékaik. (gyarmati) Tatarozzák az iskolákat Még egy hónap és kezdő­dik a tanítás. Addig viszont az építőmunkások és a kar­bantartók minden napot ki­használva, nyújtott műszak­ban dolgoznak, hogy az is­kolakezdésig elkészüljenek a tanintézetek tatarozásával, felújításával. Már számos megyei iskolában tiszta tan­termek várják a gyerekeket. Túl vannak a meszelésen, a festésen. Több helyen a karbantartók és a szakipari munkások javításokat vé­geznek. A munkálatokból derekasan kiveszik részüket a helyi üzemek és gyárak is. A patronáló vállalatok ne­véhez nem egy iskola építé­se fűződik. Az új tanítási évre Borsod megyében is több városban és községben, Miskolcon, Ózdon és Sajó- szentpéteren befejezik az új iskolák építését, amelyekben összesen 40 tantermet alakí­tottak ki. Az építők viszont a kazincbarcikai és a lenin- vúrosi új tanulóotthonnal, illetve kollégiummal csak az esztendő végére készülnek el. Kazincbarcikán 400, Le- ninvárosban peaig 340 szak­munkástanuló és középisko­lás kap helyet a két új in­tézményben. Kulturális körkép © BALATONI INFORMÁCIÓK Üj, tetszető^ kiadvány je­lent meg Balatoni informá­ciók címmel 150 ezer pél­dányban. A Balatoni Intéző Bizottság megbízásából az Idegenforgalmi Propaganda Kiadó gondozásában megje­lent 64 oldalas^ kiadvány magyar, angol, "'német és cseh nyelven adja közre a Balaton vidékének legfonto­sabb idegenforgalmi isme­retanyagát, adatait. © RÉGÉSZETI LELETEK Vajon a legendás Kama városa került-e felszínre Torinótól mintegy 30 kilo­méterre? Ez a kérdés fog­lalkoztatja az olasz archeo­lógusokat. Építési munkála­tok során értékes leletek ke­rültek felszínre. Számos cse­rép- és márványedény, va­lamint egy nagy vízvezeték maradványa. A hagyomány szerint ezen a vidéken terült el Rama városa, egy máso­dik Pompey, amelyet csupa márványból építettek fel. @ AZ USA IRODALOMTÖRTÉNETE Orosz nyelven is megjele­nik Az Amerikai Egyesült Államok irodalomtörténete című háromkötetes alkotás, amely 55 amerikai tudós kö­zös munkája. A Progress ki­adó gondozásában/ megjele­nő mű első kötete, amely az első angol gyarmatosítók megjelenésétől a XIX. szá­zad közepéig terjedő idő­szak irodalmát fogja át, már napvilágot látott. © BEMUTATKOZIK A GRÚZ TÁNCEGYÜTTES Augusztus 18-án mutatja be műsorát Budapesten, a Margitszigeten a Szovjetunió Állami Akadémiai Grúz Népi Táncegyüttes. Az ope­rairodalom legszebb dalla­mai csendülnek fel az au­gusztus 15-i margitszigeti gálaesten, neves operaéne­kesek közreműködésével. { ""gy kérdezni, mondhatni, képtelenség. Inkább a meghök­kenés kedvéért teszem. Hiszen, aki közművelődésben munkálkodik, lehetetlen nem politizálnia. Persze, en­nek vannak közvetlenebb, meg áttételesebb formái. Kezdjük a sok áttételen keresztül érvényesülő politizálás­sal. Végső soron a közművelődés a személyiség alakítását segíti, befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy a művelődési intéz­ményeknek, egész közművelődési hálózatunknak szocialista személyiséget kell formálniuk társadalmunk számára. Az egészséges közösségi szellemet, haladó világszemléletet, nép­hűséget, a kulturált életmód szocialista változatát hivatott „betáplálni” az emberekbe. Ha ezt teszi, akkor jól politizál, bár nem csinál mást, minthogy az ember és az egész embe­riség értékeit őrzi, élteti. A népművelő szervezhet bármilyen „politikamentes” műsort (lehet az akár szórakoztató rendezvény), végső soron többé- kevésbé találkozik a politikával, amennyiben köze van az emberhez, az ember életmódjához. Szokást. ízlést, készséget sugall és fejleszt általa. Midőn az egész nép kulturális fel­emelkedéséről beszélünk, lényegében arról a feladatról szó­lunk, hogy lehetőséget adjunk minden embernek, az egész népnek az átalakulásra, amelyet a szocializmus építése igé­nyel. Legátíogóbban tehát így függ össze a művelődés minden­napi élete a politika mindennapjaival. Persze vannak köz­vetlen egybekapcsolódások is. Ezúttal nem a különböző po­litikai-ideológiai oktatásokra gondolunk (ami szintén közmű-, velődés), nem is az akadémiák és szabadegyetemek soroza­taira, amelyek valamilyen politikai-történelmi jubileumhoz kapcsolódnak. Az idén egyik ilyen fontos évforduló a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat évtizedes jubileuma. Üzemi vetélkedők, brigád „Ki mit tud...?”-ok bővítik isme­reteinket a Szovjetunióról, a forradalomról. Ám művészeti rendezvények is szólnak e témában, különös fényt adva az októberi emlékezésnek. Művelődési szakemberek feladata, amatőr művészeti csoportok, illetve csoportvezetők hivatása erről meggyőzően, a tiszta szó, a művészeti hatás erejével beszélni a közönség előtt. Hogy az októberi jubileum meg­ünneplése ne kampányfeladat legyen, hanem az ünnep poli­tikai mondanivalójához kapcsolódjanak a különböző rendez­vények. Lehet ezt szolgálni kiállítással, könyvekkel, vers­mondással, színjátszással. Az a jó, ha a jubileum szelleme szervesen beleilleszkedik egész kulturális életünkbe. Ugyancsak egész évre szóló jubileum az Ady-centenárium. A közművelődés irányítóinak és mindeneseinek arra kell vi­gyázniuk. hogy (hozsannák helyett) Ady szellemiségét, íorra- dalmiságát hozzuk a ma közelébe. Azt az elvet engedjük érvényre jutni, amellyel a költő a közép-európai népek egy­másrautaltságát hirdeti. Október és Ady találkozása a jubi­leumi megemlékezéseken kölcsönösen erősítheti egymást, hiszen mindkettőben azonos politikai mondandó — a forra- dalmiság. A forradalom szelleme és a szellem forradalma édestestvérek. A közművelődés tehát nem élhet politika nélkül. Aki nem kíván „politizálni”, az végül is rosszul politizál a művelődésben. Ügy jár, mint a hanyag gazda, aki nem veti be földjét nemes magvakkal —, olt aztán gyom terem. Vigyáznunk kell tehát a művelődési élet egészséges, szocialista szellemére. Átgondolt művelődési koncepciót, po­litikai érzékenységet, az elhivatottság és tudatosság egyült- létét feltételezi mindez a népművelőktől. B. 0. VALAMI BAJ lehel! Ve mi? Ez a miskolci férfiú ugyanis talán soha az életbén nem töltött egy napol sem kempingben, most meg innen, távo­labbról is jól látszik; bizony éppen ő állítja /öt sátrát. Begyakorolt, gyors mozdulatokkal, de mintha ideges len­ne. Mit kereshet ez egy kempingben, holott mindig is becsmérlöleg szólt az ilyen bekerített, túl civilizált valamik­ről. Pancsereknek való! Akiknek jo­galmuk sincs az igazi táborozás szép­ségéről! Ö ugyanis csak a folyók, holtágak, rétek, erdők szépséges, szabad terüle­teit kedveli. Ahol lehet horgászni, fényképezni, diafilmezni, megfigyelni, tapasztalni, gyönyörködni és ellöpreng- ni lehet a látottakon, tapasztaltakon. Megyénk egy-egy részéről olyan lelke­sedéssel, meggyőzően tud szólni, hogy az embernek rögtön kedve kerekedik odamenni, ott időzni. Évtizedek alatt össze is gyűjtött mindent, ami a tábo­rozáshoz, megfigyeléshez szükséges. Valószínűleg nem túlzott, amikor azt mondta, hogy az országban tíz ember sincs, aki igy lenne fölszerelve, mint ő. Ezeknek a kellékeknek a begyűjtése persze nem megy másként, csakis úgy, hogy minden nélkülözhető — időnként nem is. nélkülözhető — pénzét ezekre költi. És csakis a legjobb kellékekre. Ezek közé tartozik például: utánfutós nagymotor, kitűnő felépítésű, összerak­ható műanyag kajak vitorlával együtt, fényképezőgép, távcső, kismikroszkóp, vízhatlan zsákok, horgászfelszerelés, békaember-uszony, búvárszemüveg, ká­véfőző és minden apróság, ami a több hetes, kényelmes táborozáshoz szüksé­ges. — Láttam, hogy már egy fél órája figyelsz — mondja, — Nem hiszel a szemednek ugye? Hál igen, itt vagyok. Szevasz... Kis idő csendben lelik. Gondolkodom. Lehet, hogy megunta a nomád életet és mégis ki akarja próbálni a kempin­get, ahol televízió, melegvizü zuhany is van. Most éppen egy madzagot altar elvágni, a zsebéi tapogatja, majd le­mondóan legyint és megkérdi. — Van bicskád? — Bi... Hogyne! Itt van! Tessék.! Bicska. Nincs néki bicskája! Még­sem a zuhany, meg a televízió miatt jöhetett ide. Készletet gyűjtött össze a különböző késekből, törökből, bicskáid­ból, melyeken a legkülönbözőbb nyitó, vágó, húzó alkalmatosságok találhatók. Most meg bicskát kér! ÍÍWWArtWIVWWWWWVWIWWl/WWtíWW Optimizmus Összekatlinlva a bicskát nézi. — Itt tudod hagyni? — Itt. Táblából még egy kicsit, keresi, mit lehetne még megcsinálnia; de már nem lehet semmit, minden készen van. — No, gyere! Elmondom ... — Ideje lenne! És mondja — elmondja. Az előző nyáron már járt a Bodrogközben. Ügy tervezte, hogy pár napot ezen a vidé­ken tölt, majd a kajakkal — pardon, a hajóval — a Bodrogra, a Tiszára, in­nen a Keleti Főcsatornára megy és va­lahol a Kőrösöknél összepakol, vonat­ra ül és vissza Miskolcra. Szép terv. de a Bodrogközt még szebbnek találta. Annyira változatos, gazdag világának, hogy mindvégig itt maradt. Sőt! Most újra visszajött, újra eljött, Bodrog- keresztúrtól indult befelé. Táborozásra olyan helyet választott, ahová csak csónakkal lehet bejutni. Csatorna is van ott egyébként. És főleg milliónyi látni-, nézni-, feljegyezni-, megérteni- való a környéken. A vizekben, a náda­sokban, a laposokban, a réteken meg mindenütt. El-clportyázgatott a kajak­kal. Akkor is átlátszó, tükörsima vize­ken evezett. Szikrázó napsütésben, me­legben, amikor még a nádirigó is ab­bahagyja örökös kiabálását, rezzenetle- nül állnak a máskor mindig sziszergő nádak. A leveleken itt-ott szitakötők pihentek apró törékenységükkel, az erős illatú, viaszvaslagságá tavirózsák hűvösre várlak, lenn, a mélyben a csukák már csak megszokásból lapul­tak a hínár melletti vadászlesükön, ar­rébb, a víztükröt is csak enyhén hul- lámozlatla egy kicsiny vízisikló, mely periszkópszerűen feltartott fejét mél­tatlankodva forgatta a kajak felé. Per­sze, hogy az ilyen szépségek, csendes­ségek között az ember szívesen elen­gedi magát, énekelni támad kedve, er­ről meg eszébe jut a sátornál a lehű­tött palack, amit elfelejtett magával hozni. Milyen jó lesz viszont azt meg­húzni, ha visszaér! Élő is bukkant a sátor hamarosan. OH színeseden, szépen, hivogalóan, ap­rócska, biztonságos otthonként. Pár perc múltán azt is tapasztalhatta: ki­takarítva. Módszeresen, alaposan kita­karítva. Fényképezőgéptől, horgászfel­szereléstől, vízhatlan zsáktól, miegy­mástól teljes egészében kitakarítva. Még a lehűtött palackot sem hagyták olt! Csak a sátrat. Több tízezer forint értékel elloptak. Ezt a megállapítást már itt, a kem­pingben tettük a történet végén, hogy ihégis tegyünk valamit. A tolvajiás utáni másnapon. Szóval minden eltűnt, a nyamvadt szitakötők, az undok vízi­siklók, a büdös tavirózsák, a pocsolya- szagú csulcálc világá ban a nádas a pos- vány közölt. Szóval ezért nincs bicska, ezért áll most a sátor a kempingben. Mit lehet ilyenkor mondani? Még egy sört ide! Meg valami erőset! — És .. . most mi lesz? — Elkezdek gyűjteni mindent elöl­ről. Minden szükséges felszerelést. Pár év múlva, ha belegebedek, akkor is meg kell lenni mindennek ... Legalább­is a legszükségesebbeknek. És persze, hogy megyek újra a vizekre! Van ne­ked fogalmad, milyen gyönyörűséges tud lenni például egy holtág, amely­ben ... és a partján ... és ... VALÖSZlNÜ, hogy mégsem jól mér­jük fel a szabad táborozások értékét. Szóval jobb hatással vannak az em­berre, mint gondolnánk. Például az op­timizmust még sohasem említettük. Priska Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents