Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

ez ÉSZAK,MAGYARORSZÁG 5-s ÍM®..;jtifeis-fft,.vasárnap Ugyanazokért a célokért Akik letöltöttük katona­idejüket, azoknak nem szük­séges bizonygatni: a haza védelmében eltöltött két esz­tendő nem csupán őrszolgá­latokkal, menetgyakorlatok­kal, riadókkal, lövészetekkel és harcászati feladatokkal telik el. A felsorollak mel­lett a katonafiataloknak bő­ven marad idejük pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozás­ra, művelődésre is. A sza­bad idő hasznos programok­kal való kitöltésében, s fő­leg a fiatalok politikai ne­velésében, szakmai képzésé­ben minden alakulatnál je­lentős szerepet töltenek be a KlSZ-bizottságok és alap­szervezetek. A KISZ-munka célja itt is ugyanaz, akár a civil életben: a szocializmus építésének részeseivé, válla­lóivá nevelni a felnövekvő nemzedéket. Mindez persze saját körülmények között, sajátos eszközökkel, módsze­rekkel történik. De éppen a katonaidejüket leszolgált KISZ-tagok bizonyíthatják: milyen fontos szerepe és sú­lya van az ifjúsági munká­nak a honvédség köteléké­ben. A Magyar Néphadsereg egyik híradó alakulata KlSZ-bizottságának titkára Karaj fa István hadnagy. A vele folytatott beszélgetés minden részlete — az ifjúsá­gi munka fontosságáról, ne­velő, jellemíormáló szerepé­ről, a saját alakulatnál fo­lyó KISZ-munka eredmé­nyeiről, tapasztalatairól —a fenti állítás igazáról győzött meg. A KISZ-bizottságukhoz tartozó hat alapszervezet munkája az MSZMP Politi­kai Bizottsága 1968 júniusi határozata alapján öt ki­emelt területre terjed ki. Első helyen az eszmei, poli­tikai, nevelő munkát kell említeni, de a kulturális és sportmunka, a szakmai fel­készülést segítő tevékeny­ség, a szervezeti élet formái­nak fejlesztése, a területi kapcsolatok elmélyítése mind-mind keretét és egy­ben irányvonalát adják a tartalmi munkának. A bevonuló sorállomány­nak mintegy 45—50 százalé­ka KISZ-lag. Ez az arány a katonaidőszak . végére ná­lunk a 60 százalékot éri el. Ez az arány is mutatja; szó sincs arról, hogy minden fiatal KISZ-tag legyen. Sőt... A katonai KISZ- alapszervezet tagjának lenni elismerés, megtisztelő fel­adat. — Sorainkba szívesen lép­nek be a fiatalok. Ennek ok.a ügy érzem, a jó munka, va­lamint az a vonzó munka­stílus, ami szerteágazó te­vékenységünkre jellemző. Három if júsági klubunk van, ezek színterei a KISZ-mun- kának, a szabad idő eltölté­sének. Az itt folyó munkát az alapszervezetek irányít­ják... Havonta egy alka­lommal a klubok a politi­kai vitaköröknek biztosíta­nak otthont. Az a tapaszta­latunk, ezek a fórumok nö­velik a fiatalok probléma- érzékenységét' és közéleti ak­tivitását. Szívesen jönnek el rá, kevésbé katonás, s itt kötetlen beszélgetés formá­jában cseréli ki tapasztala­tait at DIGÉP-es szakmun­kásfiatal. a TVK-ból bevo­nulta kkal. vagy a Nyíregy­házáról érkezettekkel. A le­szerelés előtt állók részére külön Aktivisták fórumát szerveztünk, alwl elsősorban módszertani ismeretekkel látjuk el a fiatalokat, s ezzel már a civil életben végzen­dő politikai munkára készít­jük fel őket. Mint már említettük, a K'SZ-bizott ságnak politikai súlya van és jelentős érdek- védelmi feladatokat lát el. Beleszólási, tanácsadási joga van a fenyítések, dicséretek kiszabásánál, a leszerelési segélyek összegének megha­tározásánál. Számos társadalmi tett di­cséri katonáink munkáját. Az LKM-be évi három­négy alkalommal mennek társadalmi munkára és segí­tenek a mezőgazdaságban, a betakarítási munkák idején. Az innen kapott pénz egy részét tavaly a VIT-alapra fizették be, de ebből vásá­roltak a klubokba barkács- f elszerelést, rádiót, magnót, lemezjátszót. Az idei tervük például egy hűtőszekrény vásárlása. S ha már a szabad idő el­töltését szolgáló berendezési tárgyakról szó esett, feltétle­nül meg kell említeni egy hasznos kezdeményezést. A katonák jórészt maguk jvé- szítik a klubok berendezési tárgyait, dekorációit. A kultúrmunkáról, a kato­nák művelődéséről már a KISZ-titkárral folytatott be­szélgetés előtt volt tapaszta­latunk. Jártunk az alakulat könyvtárában, ahol 5200 kö­tet várja a betúk szerelme­seit. Molnár Györgyné könyvtárostól tudjuk, hogy a fiatalok 70 százaléka könyv­tári tag és 65 százalékuk rendszeres olvasó. Sokan a leszerelés után tovább szán­dékoznak tanulni, számukra nagy segítséget ad a könyv­tár. Harminckét napi-, heti­lap és folyóirat hoz hírt a katonáknak az ország-világ eseményeiről. A legutóbbi könyvhét alkalmával a Zrí­nyi Katonai Könyvkiadó legújabb kiadványaiból tar­tottak jól sikerült bemutatót és vásárt. Azt már a K1SZ- titkárlól tudjuk, hogy a kul­turális bemutatókon még elég alacsony az aktívan, produkcióval részt vevő ka­tonák száma. Pedig rendsze­resen tartanak Ki mit-tud?- bemutatókat, legutóbb pedig Ady-szavalóversenyt rendez­tek, amelyen 15—20 százalé­kos volt a részvétel. Idén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából „Hatvan év hat hónapban” címmel politikai és kulturális mozgalmat in­dítottak. Minden kiképzési időszak fontos eseménye a szocialis­ta versenymozgalom, amely­nek szervezésében, előkészí­tésében, a katonák felkészí­tésében a KISZ-re is nagy feladat hárul. Eredményes munkájuknak tudható be, hogy a benevezettek 60 szá­zaléka elér valamilyen ki­tüntető címet. Karaft'a Ist­ván büszkén említette, hogy idén már a harmadik alap- szervezeti titkáruk érte el a Magyar Néphadsereg há­romszoros Kiváló Katonája címet, s ezzel együtt a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát. Utoljára szólunk a testne­velési és sportmunkáról, amelynek a honvédség köte­lékében kiemelkedő szerepe van. Bizony bevonuláskor sok az úgynevezett „kripli” fiatal. (A gyenge fizikumúa- kat és görbe hátúakat neve­zik így tréfásan a hadsere­gen belül.) A kiképzés, a rendszeres reggeli torna, a szabad idői testmozgás sokat javít az állóképességen, moz­gáson. Ezt a célt szolgálja, a katonai tízpróba is. Az innen-onrjan kiraga­dott példák legfeljebb arra elégségesek, hogy pillanat­képet adjanak egyik katonai alakulatunk KlSZ-munlcájá- ról. A teljességre törekvés­nek határt szab egyfelől a mondanivaló bősége, másfe­lől a lapterjedelem szűke. Ezért mi mást. írhatnánk végső konklúzió gyanánt, mint azt: a Magyar Néphad­sereg —. s így az írásban szereplő híradó alakulat — keretében folyó ifjúsági munka, a leírtaknál is széle­sebb körű, gazdagabb. Hajdú Imre Buksza és Túllépve gyakrabban találkozhatunk félévi mérlegekkel, számve­tésekkel. Elhangzanak olykor a számok, tények közlése után a mentegetőző magya­rázatok is: többet is tettünk volna, de az anyagi lehető­ségek „behatároltak” voltak. A pénz, mióta Montecuccoli az ismert formában felemle­gette, mintha kicsit jobban is „megülte” volna gondola­tainkat, mint kellene. Nem tagadván ezzel persze azt a nyilvánvaló dolgot: hiába is szánnánk rá magunkat egy új üzem. egy szolgáltatóház, egy iskola, egy óvoda — és so rolh at ná nk bevégezhet elle­nül — felépítésére; hiába is vágyunk bicikli helyett mo­torkerékpárra, motor helyett gépkocsira: számot kell vet­nünk azzal; van-e rá ele­gendő pénzünk? (Van per­sze, ugyanakkor, példa arra is: ha a zsebben nem is volt meg az elegendő pénz: mégis felépült az óvoda: mert volt hozzá- lelkesedés: pénzzel meg nem váltható szándék, tenniakarás és cselekvés)... A példát, a példákat ki-ki tovább „ragozhatja” saját tapasztalata, ismerete alap­ján. Hogy miért hozakodtunk elő most e témával? — Ké­zenfekvőnek látszik az eddig leírtak alapján is a félévi számvetés. Az igazság azon­ban az, hogy a címben is szereplő szavak már koráb­ban és jóval nagyobb időt összefogóan megfogalmazód­tak. Akkor, amikor megyénk hivatott szakemberei — tár­sadalmi bizottságban — a levegőtisztaságról, a levegőt szennyező források csökken­téséről. megszüntetésének le­hetőségeiről tanácskoztak. „Hiába a mi nagy lelkesedé­sünk, ha a bukszában nincs elég pénz” — mondta a je­lenlevők egyike, amikor ar­ról volt szó: milyen ördögi körben forog — például — a Borsodi Ércelőkészítő Mű lc- vegőtisztltó berendezéssel va­ló felszerelése. Mert azt, hogy szükség van rá, azt nem le­het; tagadni. Nemcsak a kör­nyék lakói — még Miskolc egy részén is —, nemcsak a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek tanúsíthatják ezt; maga a vállalat is ugyancsak sürgetően szükségét érzi és Uidja: végül is, neki kell ki­fizetnie a bírságokat. És azok végösszege, bizony, nem csekély összegre rúg. Akkor tehát? Miért nem építik be azokat a bizonyos filtereket? Nos, amikor elhangzott az összeg — másfél milliárd fo­rint — amiért ezt; meg lehet­ne tenni, úgy, hogy az a jö­vőnek is jó legyen: akkor sokan érezték — érezhették — a szükségesség és a lehe­tőség mindennapjainkban megmutatkozó „vívódásait”. Sokakat bírt szólásra e téma azon a tanácskozáson, és még a „legreálisabb”, a leg­inkább „fekete-fehéren” gon­dolkodók szavaiból, is a jövő igénye, ' a mindannyiunk egészségéért, környezetünk óvásáért érzett felelősség lelkesedés szenvedélye mutatta meg magát. Mert legfőbb ériek maga az ember; amiért min­den anyagi áldozatot meg kell hozni. A lelkesedéstől természetesen még nem lett elegendő pénz; de hasznos javaslatok, a lehetségesen ésszerű intézkedésekkel ja­vítani akaró gondolatok el­hangzottak. és biztató fele­lősséggel munkálkodók azt a reményt hagyták: joobá lesz a jelenlegi helyzet... És amikor minderre azt mondjuk: biztató, remény el­telő; akkor az emlékezet fel­idéz egy ugyancsak nemregi­ben lezajlott tanácskozást; amelyen a jelenlevők hason­ló akarattal keresték a most már igazán sürgősen szüksé­ges továbblépés, a megoldás út jait-módjait. Tulajdonkep­pen jó érzéssel töltötte vol­na el ez a tapasztalat is e sorok íróját: csakhogy, en­nek meg volt egyi szépség­hibája. A Miskolci Patyolat Vállalat új telepének építé­séről volt — van — szó ... Hat évvel ezelőtti döntéssel mondták ki egy uj központi textiltisztító kisüzem és iro­daház megépítését. Néhány hete, az említett tanácskozá­son még arról hallottunk, hogy nincs elfogadott terv, és azt meg az írásos anyag- ban is olvashattuk, hogy „ ... a beruházási tervelőké­szítések, a kiviteli tervek készítésének ily nagy mérté­kű elhúzódása a költségeket is megnövelte”. Körülbelül 60 millió forinttal. Most már te­hát igazán tenni kell, lépni kell. Jelenleg — ez is meg­fogalmazódott — nem a fele­lősök, a hibát vétők keresése kell, hogy lekösse figyel­münket, hanem a megoldás keresése és megkezdése. Nos, ezzel az adott: helyzetben egyet is lehet érteni. Csak ki kívánkozik mégis: ha a té­mában érdekelt illetékesek kezdettől — az e mostani ta­nácskozáson tapasztaltakhoz hasonló — lelkesedéssel, fe­lelősséggel tették volna dol­gukat: milliókat takaríthat­tunk volna meg ... És itt most ismét mondhat­nánk: a példák tovább „ra­gozhatok”. E helyen azonban már csak egy dolgot kívá­nunk rögzíteni. Egy megálla­pítást a megyei tanács kö­zelmúltban tartott üléséről, amelyen az elmúlt évi költ­ségvetési es fejlesztési alap­pal való gazdálkodásról volt szó. Az írásos anyagban ol­vastuk a beruházásokkalkap- csolatos részben: .„Nem egy esetben okozott feszültséget a műszaki tervező munka hiá­nyossága és további tartalé­kok vannak a tanácsok és lebonyolítók előkészítő tevé­anyagi lehető­ségeink „beha­tárol tságáról” beszélünk, alighanem egy kicsit a lehe­tőségeinken alul adjuk a „témát”. Mert igenis: fele­lősségünk. lelkesedésünk, gon­dolkodásunk is mind e „té­makörbe” tartozik ... Ténagy József kenységében Amikor í'y irtrtirirtéVM­centrikusságról KISLÁNYOMAT még csak most írattam be az általános iskola első osztályába, és a rokonságomban sincs olyan fiatal, aki az érettségit köve­tően a közelmúltban felvéte­lizett valamely egyetemre vagy főiskolára — mégsem tudtam elkerülni azt a hul­lámverést, amely előbb az írásbeli, majd a szóbeli vizs­gák körül kavargót!. Miközben esténként meg­néztem a televízióban azokat a matematika vagy fizika té­makörébe tartozó feladatokat és megoldásokat, amelyeket meg kellett oldaniok megha­tározott környezetben, szűkre szabott időn belül, eszembe ötlött néhány olyan jelenség, mely érzésem szerint elvá­laszthatatlan a nemrég véget ért felvételiztetéstől. Félreértés ne essék, nem „fúrni” akarom azt a felvételi rendet, amelyet nálam sok­szorta szakavatottabb embe­rek az oktatáspolitikában jár­tas és széles látókörű kollek­tívák készítettek elő —, hogy a felügyeleti szervek igenlése után, ebben a modellben mé­rettessék meg minden felső­fokú iskolára jelentkezett ifjú. Azt viszont nem bírom ma­gamba gyűrni, ami sajátos melléktermék formájában fel­gyülemlett sokunkban — ép­pen e téma kapcsán. lsmerelanyag-centrikusság, ismételgetem a szokatlan fogalmazást, miközben isme­rős diákok utóbb megtörtént felvételizésének előzményeire gondolok. Volt közöttük, aki orvostudományi egyetemre készült, s a szülők idejekorán megmagyarázták neki és pe­dagógusainak is, hogy a fizi­kát és a biológiát fokozottabb mértékben kell elsajátítania, ha a többszörös túljelentkezés ellenére be akar jutni az egyetemre. Sajnálatos módon, szinte tudat alatt, vagy ép­pen a speciális tárgyakra való koncentrálás miatt, né­hány más, talán a személyi­ség formálását segítő, az ál­talános ismereteket gazdagító témakör elkerülte a figyel­mét. Hallottam róla, hogy ál­dozatokra képes és tehetős szülők minden hét végén Deb­recenbe utaztak érettségi előtt álló gyermekükkel, akik az alföldi városban esténként tucatra való olyan példát ol­dottak meg, hozzáértő' — és némileg beavatott tanársegé­dek. adjunktusok segítségével, amelyekhez hasonlók lapul­hattak a felvételi vizsgák példatárában. Mások megint szakkörbe íratták az egyéb­ként is alaposan megterhelt, szabad időhöz és a vele járó felfrissüléshez már-már alig jutó gyereket. De hasonló volt a helyzet számos olyan ifjúnál, aki műszaki, társa­dalomtudományi vagy peda­gógiai egyetemre, illetve fő­iskolára jelentkezett — csu­pán az ismeretanyag-centri- kusság tárgya változott, a módszer viszont maradt. Azonban nem minden fel­sőfokú intézménybe jelent­kezett diáknak volt olyan családi háttere, amely garan­tálta a sokszor igen drága kü­lönórákat, az egyetem szék­helyére történő utazást hét­végeken és ünnepnapokon, vagy a szakkörbe járást — nem is mindig csak azok ju­tottak be a főiskolára és az egyetemre, akik -előnyösebb helyzetből startoltak a felvé­teli vizsgán. Bejutottak az úgynevezett hátrányos hely­zetben levő szülők fiai és lá­nyai is — felkészültségük és tehetségük arányában. Főis­kolára járhatnak olyan fizi­kai munkásszülök gyermekei, akiknek felkészülését az egyetem KISZ-istái segítet­ték. mindenfajta honorárium nélkül, egy nemes ügy iránti elkötelezettséggel, vagy álla­milag szervezett előkészítő tanfolyamokon bővíthették is­mereteiket. AZOK a különbségek, ame­lyek napjainkban fellelhetők a családi hátteret, illetve a felkészülési lehetőségeket il­letően, minden bizonnyal né­hány évig még megmarad­nak. Ennek ellenére bízunk benne, hogy évről évre több munkás-paraszt szülő tehet­séges gyermeke kerül a fel­sőfokú oktatási intézmények­be. És még valamit; abban, hogy valaki megszerezze a felvételhez szükséges ponto­kat, sokat segíthet egyfajta ismeretanvag-centrikusság is. De akik csak erre támasz­kodnak, nem biztos, hogy jól sáfárkodnak vélt vagy valós tehetségükkel. Paulovits Ágoston Egymillió külföldi sülős Egymillió külföldi autós fordul meg. a nyári hónapok­ban a hazai benzinkutaknál. Az ÁFOR műhelyei ország­szerte felkészültek az‘autó­sok fogadására: festettek, parkosítottak, kicserélték a kutak felszereléseit, megja­vították a légkompresszoro­kat. A vállalat 410 töltőállo­másánál augusztus 30-ig nyá­ri ügyeletet tartanak. Havon­ként egymillió 280 ezer ton­na motorbenzin-forgalomra számítanak. Nagy mennyiségű szuperbenzint vásároltak a Szovjetuniótól. II magyar vasát első napjai 1844-ben kezdődtek meg az első — Pest—Vác — vasút­vonal építési munkálatai. En­nek előrehaladása lehetővé tfftte. hogy 1845-ben a no­vember 13-1 próbamenetről mint „ritka ünnepály”-röl számoljon be a budapesti Híradó november 13-i száma: „Hirdetve volt, tudniillik, hogv tíz órákor a központi vasúton első kirándulás fog történni Palotáig, s ennek hallatára már 8 órakor ezer meg ezer ember foglalá el az indulási pont környékét.” 1846 májusában befeje­ződött, az építkezés és a mü- lanrendőri bejáráson részt- vett bizottság véleménye sze­rint: ..e vonal tökéletesen fel lévén építve, s a mozdonyok, s a személyszállítási kocsik is kellő szilárdsággal és csín­nal készítvén, úgy, hogy az a nagyközönség használatára akár mikor teljes bátorság­gal megnyittathatik." Elérkezett a rég várt nap, 1846. július 15-e. Idézet a Pesti Hírlap 1846. július 17-i számából, a megnyitás ese­ményéről: „Meg van te­hát elvégre. Mit régen óhaj- tank, minek mindenesetre meg kellett történnie, de mit a sok halogatás után már szinte nem mertünk hinni, csakugyan elértük. A központi vasút készen lévő része a pest—váczi vonal iúl. 15-én valósággal megnyitta­tott:.” Az első ünnepélyes mene­ten 250 meghívott, vett részt. A szerelvényt, amely 7 ko­csiból állt. a „Pest” és „Bu­da” nevű. belga gyártmányú mozdonyok vontatták. A Pes­ti Hírlap ígv tudósított az ünnepi utazásról: „A pálya közelében fák. őrházak, zász­lók és az árbóczokra húzott 'kosárgombok mintegy ösz­szeolvadni látszanak a se­bes rohanás alatt. A köz­benső állomásoknak Palo­ta és Dunakeszi csak máso­dikénál állapodnánk meg s beszámítva az itt töltött tíz percnyi időt. 5!) perc alatt értünk Váczra.” Az első gőzüzemű vasút­nak nemcsak lelkes hívei voltak, hanem ellenségei is. A Pannónia című lap az 1847 szept. 30-1 számában erről így számolt be: „A pest—vá­czi vasúton nasv szerecsét- lenség történhetett volna, ha a Gondviselés hóit élettelen tárgynak nem kölcsönzött volna erőt ellökni egy követ és megakadályozni esv go­nosz, elvetemült embernek rossz szándékát. Egy rossz­akaratú ember az utóbbi na­pokban a mozdony útjába egy követ, helyezett el. azt a sínekre rakta és köréje tö­köket rakott azért, hogy a mozdony vezetőt megtévessze, ezáltal a vonat a sínekről leesen és tudja isten hova rohanjon. A vonat már kö­zeledett az ütközésre szánt kőhöz, mikor a mozdonyve­zető a tököket meglátta, de nem tartotta azokat veszé­lyesnek. hogy megállítsa a vonatot, ezért azokon átro­hant, A gén kolosszális ereje a nagy követ azonnal porrá Zúzta. így nem volt. veszé­lyes.” A középponti vasút egyéb­ként 1845-ben 4 db. míg 1846- ban 12 db gözmozdonyt szer­zett be külföldről. A vasút­társaság kocsiparkja a kezdeti időszakhoz 'kénest nagyon korszerű volt. Ugyanis négy- tengelyű. foreóvázas személy- kocsikat építettek oesti mű­helyükben. Az ehhez szük­séges alkatrészeket külföld­ről hozatták és itt szerelték össze. A pest—váci vonal ré­szére az 1845—-46 években 33 db személykocsi készült el. „lckctc László ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents