Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

1977. július 9., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Hetente 2500 palack ínfúziés Miratírii» Szemesen Az életmentő folyadékot készítik Az aszeptikus helyiségben töltik meg a folyadékkal a palackokat. Ide csak a dolgozók i léphetnek be, — a felvétel az ablakon át készült. Az alapos előkészületek, majd a próbaüzemelés után idén júniusban kezdték meg a munkát Szerencs vado­natúj egészségügyi létesít­ményében, az infúziós labo­ratóriumban. Az eddig el­telt idő nagy eredményeket teremtett Borsod egészség- ügyi ellátásában: a megyei kórház « a hozzá tartozó gyógyító intézmények pó­tolhatatlan forrásává lelt a szerencsi állomás. Életmen­tő folyadékkal teli palac­kok készülnek itt. amelyre oly sok betegnek van szük­sége a feliér ágyon, a kór­házi ápolás során. Az infúziós laboratórium fontosságát még inkább nö­veli az a tény, hogy 'kívüle csali egy hasonló korszerű állomás van az országban. Sárváron. A valójában egy­fajta speciális gyógyszerké­szítés, az infúzió előállítása igen nagyfokú elővigyáza­tosságot követel: ennek meg­felelően szerelték fel Sze­rencsen hazánk egyik leg­korszerűbb laboratóriumát. A domboldalon álló mo­dern épület küszöbét átlép­ve patikai tisztaság fogad. Ha valahol, itt valóban nagy szükség van a hatványozott tisztaságra: a kékes fényű germicidlámpák a levegő csírátlanítását szolgálják, a csempék, a kövezet íertöt- lenítős víztől ragyognak. Az itt dolgozók két és fél órán­ként ismétlik az alapos be­mosakodást, s óránként cse­rélik a hófehér szájkendőt. Szabó Imréné vezető gyógyszerész: — Nem kevésbé fontos a palackok sterilizálása. ■ A többszörös mosás s a hét­szeres öblítés után töltjük a' félliteres palackokba a desztillált vízzel hígított törzsoldatot. Laboratóriu­mokban a leggyakrabban használt infúziót, a só- és cukorinfúziót készítjük, egy héten 2500 palackkal. Az indulástól kezdve kilenc szakember, laboratóriumi asszisztensek, mikrobiológus — dolgozik az állomáson. Az itt készített infúziós ol­datot kémiai vizsgálatnak vetjük alá: az összetétel meg kell, hogy feleljen a gyógyszerkönyvi előírások­nak. De a már megtöltött palackokat is egyenként lámpával átvilágítjuk: a tö­kéletes sterilitás a cél. hi­szen h folyadék a kórház­ban a beteg vérpályájába kerül. Az infúziós laboratórium raktárában minden nap újabb kétszázzal szaporodik az életmentő folyadékkal te­li palack a szállításra vár­va. A magyar egészségügyi ellátásban immár fontos szerepet tölt be Szerencs. (mikes) Elmaradt a várt fellendülés Az állampolgárok által kez­deményezett magánlakás- . építésről és az állami támo­gatás mértékéről, eredmé­nyességéről tárgyalt az Ede- lényi járási Népi Ellenőrzé­si Bizottság. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák: milyen intézkedéseket tettek a főha­tóságok, tanácsok, érdekkép­viseleti szervek a magánla­kás-építés továbbfejlesztése érdekében. Ennek során ki­lenc egységet vizsgált meg a járási Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Megállapították, hogy a magánlakás-építés szerve­zett ütemben és gazdaságo­san fejlődik. Az intézkedé­sek főként a telepszerű, több­szintes lakóházak elhelyezé­sét szolgáló területekre irá­nyulnak. Ez jórészt Edelányt érinti, ahol a vizsgált idő­szakban egy 32 lakásos és két lü lakásos, többszintes házat építettek fel, s jelen­leg épül két 16 lakásos ház. A telepszerű építkezések térhódításának akadályozó tényezői is vannak. Elsősor­ban a lakosság passzivitása, akik inkább szabadon álló családi házak felépítését, szorgalmazzák. Itt az éoité- si technológia lemarad a többszintes lakóépületek mel­lett. Ide sorolhatjuk még az elöközművesítés nehézségeit, a határidőeltolódást is. A közművesítés jelenlegi hely­zetén feltétlenül javítani kell a községi tanácsoknak. A vizsgálat során megál­lapították azt is, hogy a já­rás területén — a lakosok számát figyelembevéve — a legdinamikusabban fejlődő községek közé Edelény, Bold- va, Szendrő, Kurityán és Szögliget tartozik. Ezeken a helyeken házhelyekkel kap­csolatban probléma nem me­rült fel. Jelenleg csupán a „Cs”-lakások ingyenes ház­helyeinek biztosításában van lemaradás. A gondok közt kell meg­említeni az általánosan ta­pasztalt minimális típus­terveket is, amelyeknek sem választéka, sem minősége nem kielégítő. Így a házak nagy részét magántervezői elgondolással készítik el. Szükséges lenne legalább 15— 20 típus engedélyezése ezek­re a területekre, amely fi­gyelemmel van a helyi adott­ságokra is. A járás területén a magán­lakás-építés kivitelezését két szerv vészi. A járási éní'ő és szolgáltató szövetkezet és i az Edelényi nagyközségi Ta­nács költségvetési üzeme. A költségvetési üzem azonban felújítással és 'karbantartás­sal foglalkozik, az építéssel szinte egyáltalán nem. Mivel a szövetkezet pedig az állami támogatás hiánya és munka­erőgondok miatt fokozato­san felszámolta a családi há­zak építését, így nyilvánva­ló. hogy a lakásépítések zö­mét maguknak az építtetők­nek kell megoldaniuk. • Itt azonban ismét problémaként jelentkezik a kisiparosok ala­csony létszáma. Elmaradt a várt fellendü­lés a magánerős építésekhez nyújtott hitelezések terén is. Ez magyarázható a felemelt lakbérrel, a kamat emelke­désével. A vizsgálat során a járási Népi Ellenőrzési Bizottság a következő javaslatokat telte; a tartalékok jobb kihasználá­sa érdekében hozzanak léi­re az építkezéshez szükséges kisgépeket és zsaluzó anya­gokat kölcsönző telepeket. Engedélyezzék a mesterlevél­lel rendelkezőkön kívül a .segédleveles szakemberek közreműködését is egy-egy építkezésen, ezzel is eny­hítve a létszámgondon. Dz aknaméiyítök doyenje Ügy látszik, azoknak az eniüL-rekneK az eiele, sorsa, munkája, akik feni, a be­gyek közhit szülédé«., leni, a iold meiyeoeu telik el, tel­jesedni oe. a tardonai most épülő új iejios akna tszom- szedsagaoan latiam, amikor a minap uucsuzott oeoaztoii- jaitoi. iVfúszakváltas volt. Az amiauieiyitöK ieie, akik dei- eiott uotgoziak, mar utcai i Uiiciüciii, aivundokával, iiiasix leie uuuiKaruiiaoan, gunn- cstzniaoan, védősisakkal es karoicuampával aiua körül a nagy öregei, a oanyaszati Akuamelyilo Vallaiai oorsoai körzetének volt vezetőjét, Abonyi Andrást, aivi most nyugalomba vonul:. Kenéz perceket, órákul, kin keserves niuukunai inegeti, so«at pró­báit bányászéin oerekei lat­iam exeizekenyuini, iogcsi- kotgatva könnyezni. hitm u vezető oúcsuzotl a oeosztok- jaiiol, es nem a oeosztoitaii búcsúztak von vezetőjüktől. Az aknaméiyítök borsodi családja búcsúzott egyik tag­jaim, volt munkatársuktól. Szerencsés embernek tar­tom magam. Valamikor a fil­es éve« végén a keze alatt dolgoztam Lyukónányan. Jan­csi húszainak szólított akkor, pedig nem voltam huszár, csak csikó, csak csillés. Az­után több mint kél évtizeden keresztül nem láttam. Másfe­lé vezettek útjaink, másfelé szólítottak kötelességeink. Azóta és azalatt Bandi bácsi nem sokat; változott. Azt is mondhatnám, hogy „csak” megöszült. Ötvenhat éves. összesen 41 esztendőt szol­gált, ebből 40-et a bányászat­nál, azon belül 38-at az ak- namélyitöknél; ebből 34-et vezető beosztásban. 25 évet Borsod megyében. Kazincbar­cikán, ahol a kirendeltség központja működik, a válla­lati igazgató doyenje, vagyis az igazgatók legrégibbje, de a Bányászati Aknamélyitö Vállalat doyenje is a maga 38 esztendős szolgálati ide­jével. Rozsnyón született, bá­nyászdinasztia tagjaként. Ércbányász volt két nagy­bátyja, banyamérnök az öcs- cse és a fia. és egyéves er­dész inaskodás után ö is a föld alatti munkával kereste kenyerét. Ércbányászként kezdte. 16 éves korában, csillésként. Antimonitbá- nyában dolgozott, olyan öt­vözőanyagot fejtettek, ame­lyet az ólomhoz keverve a nyomdászok használnak be­tűiemként. Harminckilenc nyarán lett vájár, és ekkor került a Bányászati Akna­mélyítő Vállalat akkori jog­elődjéhez, a német HFK-hoz. Dolgozott Brenbergbányán, Pécsbányatelepen, később Pernyepusztán, aztán Puszta­vámon. Közben Pécsett elvé­gezte a bányászati középisko­Abonyi András lát. méghozzá úgy, hogy minden másnap éjjel a bá­nyában dolgozott, mert ma­gának kellett gondoskodnia a megélhetésről. Sokszor el­bóbiskolt az iskolában, de a tanárai hagyták aludni, mert tudták, hogy nem a lustaság nehezíti a szemhéjait. A bányászszakmávaí egy - időben ismerkedett meg a munkásmozgalommal. kap­csolódott be az akkor igen veszélyes politikai munkába. Negyvennégyben Pusztavá­mon mint üzemvezető, zsi­dó munkaszolgálatosokat búj­tatott, és most 33 esztendő­vel a történtek után is csak ökölbe szorított kézzel • tud arról beszélni, hogy a né­metek ott és akkor 240 zsidó munkaszolgálatost megöltek, ök akkor szabotázzsal, zsidók és katonaszökevények bújta­tásával. fegyverlopással vá­laszoltak erre. A legfonto­sabb. amit tehettek, hogy életük kockáztatásával meg­mentették az aknát a felrob­bantástól. A felszabadulás Pusztavámon érte, itt lett tagja a kommunisták család­jának. Negyvenötben már Do­rogon dolgozott, mint üzem­vezető. 1950-ben pedig a komlói nagy bányászati fej­lesztési munkák műszaki igaz­gatója volt. Ügy emlékszik erre az időszakra, hogy ez- idöben hordozták a legna­gyobb terhet a munkában, az, életben, a politikában egy­aránt. Gyöngyös következett ezután, de ott szinte meg sem melegedett, amikor 1954- ben Borsodba irányították. Azóta 1977. július l-ig az ak- namélyítők borsodi körzeté­nek a vezetője volt. — Az aknamélyítők a bá­nyászat pionírjai — mondotta ami'-or beszélgettünk. — A mi dolgunk a feltárás, a szén. az érctelepek megközelítése vágatokkal. A termelő bányá­szok a mi'ábunk nvomát kö­vetik. A mi munkánkban ez az. úttörő szeren a nehéz, de egyben a szén is. És még va­lami — emelte föl figyel­meztetően a Piutatóúiiát — az. hogy ne’"iink mind'g non- tosan, szintben és irányban kell haladnunk. De nemcsak lent, a töld alatt, a bányá­ban, hanem kint, a napon, az életben is. Irányban es szintben ... Hosszabb ideig egyikünk sem szóit. Bandi bácsi elővette a Kratke szi­varodat tartalmazó dobozát, és megkínált. Rágyújtottunk. — Szeretem ezt a csen­sziovák szivarfajtát — moai- dotia —, mert nem túl ki­csi. nem túl nagy, nem túl erős, nem túl gyenge. Szívtuk a szivart és én tudtam, hogy nem erről akar beszélni. De én ..kegyetlen” voltam, és nem kérdeztem. Tudtam, hogy mi jár az esze- ben. A nehéz idők nehéz óráinak legnehezebb percei, szinte elviselhetetlen pillana­tai. A bányamunka szinte szüntelen élet veszedelem. Azokra a bányászokra, akna- mélyítőkre gondolt. akik munkatársai voltak, és akik a munka hősi halottai lettek. Tudom, hogy tiszta a lelki— ismerete. Egyetlen baleset nem terheli a felelősségét, de még csak az emlékezetét sem. Nyugodtan ment nyug­díjba. Dolgozna még szíve­sen. de egészségi állapota most már ezekutan putnoki családi házához hívja, és a kiskerthez, amelyet nagyon szeret. Mindig is meg tudtam érteni a bányászokat, akik a kert, a jó levegő, a zöld növények, a színes virágok, az illatos gyümölcsök után vágynak.... Negyven esztendőt töltött a magyar bányászat szolgá­latában. Ideje nyugalomba vonulni. És a szíve mégis el­szorul, mert valahogy nem tudja elképzelni a bánya nélkül, a bányászok nélkül, az aknaméiyítök nélkül az életét. A nyugdíjazása utáni első napon maga elé rakta az asztalra a kitüntetést. A Munka Érdemérem arany fo­kozatát. a Munka Érdemrend bronz fokozatát a Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst es arany fokozatát, a Kiváló Bányász és a Bányá­szat Kiváló Dolgozója mi­niszteri kitüntetéseket, hat vállalati Kiváló Dolgozó jel­vényt, a Komló Építéséért és a Kazincbarcika Építéséért kapott emlékplakettet', és a csehszlovák magnezitművek- től kapott elismerő oklevelet. Végül egy kis araovozott bá- nyászjelvényt is betűzött az asztal abroszába, amit szin­tén Csehszlovákiában, kapott. Ez a bánvászielvénv volt a kitüntetések között a legki­sebb és a legjelentősebb. Két apró keresztbe rakott kala­pács. Egy kis bányászjelvény. Számára a legjelentősebb. Oravcc János Laczó József felv. Néma vetélkedő A könyvesbolt, ahová a mi­nap benyitottam, alig né­hány száz méterre van a TÜZÉP helyi lerakatától. Megvallom őszintén, talán soha nem.vettem volna ész­re a két kereskedelmi egy­ség egymástól való távolsá­gát. ha a könyvesbolt veze­tője egy sajátos példa kap­csán nem utal erre. Nemrégen olvastam, hogy állampolgáraink takarékbetét állománya immár meghalad­ja a 90 milliárd forintot, s mi tagadás, ebben jelentősen részesednek Borsod és Heves lakói is. Az egyéni gyarapo­dás rendhagyó módon 'tük­röződik a kereskedelem és a szolgáltatás legkülönbözőbb ágazataiban, árulkodva a di­vatos árucikkek iránti keres­letről. nemritkán pedig va­lamiféle hivalkodó, jómódú- ságot mutogatva. Ha a TÜZÉP-terakat for­galma azért növekedne job­ban, mint a nem messze sze­rénykedő könyvesbolté, hogy mihamarább ízléses korszerű otthona legyen azoknak is, akiknek állami költségvetés­ből, gondos, sokoldalú mér­legelés után is csak évek múl­va adhat lakást á tanács — azt mondanám, rendjén van a dolog. De itt nem erről van szó —, s erre megint a köny­vesbolt vezetője utalt — ha­nem arról, hogy megkezdő­dött valamiféle néma vetél­kedés a szomszédok között. Ki épít, illetve csináltat szebb, de főképpen drágább kerítést a porta elé. Parkett- mintás kőlábazatot rakatnak drága pénzen, a még drá­gább kovácsoltvas mezők alá. Több színre festik a vas­rács között hivalkodó, amúgy is ízléstelen giccses figurá­kat. Nem ritkán, biztatják is egymást, mi mindennel le­helne tovább . élénkíteni”, a másikétól elütöbbé tenni az amúgy is tájképpé cicoma - zott kerítést. Mostanában áthúzva egy- egy országút menti városkán, községen, faluhelyen, nem tu­dok szabadulni a figyelmez­tetéstől, nézem a kerítéseket, miközben ismételten eszem­be ötlik a könyvesbolti eladó szava: rosszul értelmezett ki­vagyiság, státuszszimbólum lett a takaros porták elé ál­lított; kerítés — csaknem el­veszítve eredeti funkcióját, miközben a mögötte húzódó házakban fehér holló szám­ba megy egy-egy új könyv vásárlása, ajándékozása. Félreértés ne essék, nem a TÜZÉP forgalmát sokallom, hanem keveslem azoknak a politikai, szakmai, irodalmi vagy ismeretterjesztő köny­veknek a mennyiségét, ame­lyek vásárlóra találnak a könyvesboltban. Érzésem szerint, ha ezek a hivalkodó rácsozatcsodák kissé szerényebbek lennének, több pénz jutna abból a bi­zonyos betétállományból a gondolkodást gazdagító, az is­mereteket gyarapító, a szel­lemi karbantartást segítő könyvekre. (Paulovits)

Next

/
Thumbnails
Contents