Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
É5ZAK-MAGYAROR5ZAG 4 1977. július 3., vasárnap Veszprémi visszatekintés A heted A VII. veszprémi tévélalálkozú eredményének kihirdetéséi a televízió nézőinek nagyobb hányada közvetlen adásban látta. Néhány nappal ezelőtt szokásos heti lóvékommentárunkban néhány gondolatot fűztünk a két zsűri döntéséhez, kiemelve belőle, hogy elsősorban a napjaink kérdéseire reflektáló művek jutottak a díjazottak közé, hiszen hét díjázott film közül öt merítette témáját napjaink életéből. Ez feltétlenül figyelmet érdemel, mégha az ilyenfajta témamegközelités nem is lehet kizárólagos mérce. Érdemes a televízió számvetésének néhány más vonását is feljegyezni, nem haszontalan visszaipillantani a veszprémi számvetés napjaira. Mindenképpen új vonása volt ennek a hetedik meg" méretesnek, hogy a rendező bizottság oly módon bővítette a mérlegelendő művek körét, hogy túllépett a szorosabban értelmezett drámai alkotásokon, azaz nemcsak tévéjátékokat, tévéiil- meket, vagy zenés dramati" kus alkotásokat telt mérlegre, hanem a művészeti igazgatósághoz tartozó főosztályok produkciói közül a már említetteken kívül olyan zenés műsorokat —, amelyek nem drámai szerkezetűek, — valamint egyéb, a dramatizálthoz közelálló, vagy oda sorolható más müveket is. Érdemes viszont megjegyezni, hogy míg a versenymezöny ■ „megszerkesztésénél” markánsan érvényesült ez a bővítés, a né t zsűri döntésében már kevésbé, hiszen a Dokumentumok U. M.-ról című Nyitott könyv-adás kivételével valamennyi díjazott mű tévéjáték, illetve tévéfilm kategóriába tartozik, legyen az olyan súlyos tévédráma, mint a Miért? vagy olyan rövid szatíra, mint A fej. Tagadhatatlan viszont, hogy mindkét zsűri méltányolta a televíziónál feltétlenül szükséges tévészemlyiségelc szerepét, és ez nyilvánult meg abban, hogy Mihály András professzort külon- díjjal jutalmazták A TV Zenei Klubja című sorozat verseny programban szereplő adásában a Mozart: Egy kis éji zene bemutatásában végzett munkájáért. Húsz versenymű meglehetősen szüli keret ahhoz, hogy egy esztendei drámai, illetve dramalikus jellegű termést felsorakoztasson, reprezentáljon. Mivel a nevezés a rendezőkön múlik, nincs arra mód, hogy pontosan megtudjuk, vajon az elmúlt év során látott egyikmásik értékes mű miért maradt távol az éves mérlegeléstől, nem tudhatjuk, vajon a rendezője nem nevezte, vagy esetleg az elő- zsüri szűrte-e ki. Mindenképpen akadt azonban olyan mű a húsz között, nem is egy. mely helyett akár a kategóriáján belül is tudtunk volna jobbat elképzelni. Apropo, kategória! A nagy zsűri a fődíjaknál kategóriák szerint Ítélt. Ez viszont olyan következményekkel is járhatott, hogy a kategóriákban szereplő művelt egyenlőtlensége következtében a különböző műfajú művelt nem egyforma esély- lyel indullak, amelyik kategóriában kevesebb volt a versenytárs, nagyobb volt a díjazási esély. Mindenképpen jó azonban, hogy a szorosabban vett drámai műfajok mellett helyet kapott ebben a műfajilag még besorolhatatlan könyvajánló műsor, a Nyitott könyv, a show-műsor, más könnyűzenei összeállítás, opera-népszerűsítő adás, vagy a már említett zenei klubműsor, s más, nem drámai alkotás. Szélesebb lett a skála, jobban feltárult a Magyar Televízió művészeti tevékenysége, több betekintést nyertünk az alkotóműhely zugaiba. Jó, hogy folytatta ősbemutató-sorozatát a televízió, és a már kialakult hagyományoknak megfelelően veszprémi, illetve környéki üzemek dolgozóinak mulatott be a nagyközönség elé későbben kerülő műveket. A három ősbemutató mindegyike olyan. művel ismertetett meg, amely ugyancsak napjainkban játszódik, témája mai életünkből merített, és igazán sajnálatos, hogy akadt köztük olyan, aminek a maiságon kívül mást nehéz a javára írni. Mindenesetre ezek az új bemutatók is segítenek a televízió drámai műhelye megítélésében, markáns vonásokat adnak az összképhez. A már bemutatott és a bemutatásra váró művek gyakorlatilag nehezen is választhatók el egymástól. egiiüttesen rajzolják meg azt a képet, amelyből az egyéves mérleg előtűnik. Ismételten hangsúlyozni kell: kár, hogy olyan mű is szerepelt ősbemutatón, amely jövőre aligha. reprezentálhatja majd az idei termést az akkori számvetésen. Ezeken az ősbemutatókon nagyszámú érdeklődő volt jelen, és az élénk viták azt igazolják, van érdeklődés a televízió műhelymunkái iránt, s érdemes is e közönség-találkozó sorozatot így folytatni. A hangsúly az így szócskán van. Mert az is kitűnt Veszprémben, hogy a közönség a müvekre kiváncsi, esetleg a művekhez kapcsolódó gondolatcserékre, és sokkal kevésbé a tévés-alkotók ruházatára, személyes megjelenésére. Ugyanis a verseny- filmek alkotógárdáinak és a közönségnek a találkozója nagyon balul ütött ki, a száznál jóval több televíziósra alig húsz-húszonöl ember volt kiváncsi. Alánosán meggondolandó hát, kelle- nek-e az ilyenfajta formális találkozások. Találkozni a művek kapcsán érdemes. • A hagyományos vita-fórum tovább terebélyesedett az idén. Három aukciót is rendeztek, és azoknak a bevezetője volt az a tanácskozás. amelyen a televízió- kritikának a megyei sajtóban való jelentkezését elemezték. Ez a tanácskozás messze túlmenl a megyei lapok televíziós munkájának témakörén, az egyetemes magyar televízió-kritika több gondját érintette, és bőven feltárta, mennyire téves elképzelések élnek fővárosi alkotókban és újságírókban is az elsősorban vidéken végzendő, televízióval kapcsolatos újságírásról. A termékeny és sokrétű vita nagy mértékben tisztázta az utólagos televzízió-kritikák közművelődési funkcióját is, s ez — a heterogén olvasó- közönséget figyelembe véve — nem elhanyagolható, hanem szinte elsődleges teendő. Megtartották a szokásos sajtókonferenciát is, amelyen a kritikusok és a televízió művészeti vezetői mü- sorszefkezeli és egyéb gyakorlati kérdésekről cserélték ki gondolataikat, nem egy témakörben élesen vitázva. Végül meg kell említeni a találkozó szakmai tanácsko zását, amelyen Herman István, egyetemi tanár tartott előadást A televíziós drámai műfajok eredményei és problémái címmel. Az előadásához illusztrációként a versenyprogramban szereplő műveket használta fel, és rendkívül gondolatébresztő és széles körű vitát is kiváltó előadáson minden bizonynyal jó iránymutatásul szolgál, részben a látott művek megítélésben, részben a lo- vábi munkában. Különös figyelmet érdemel előadásában és az azt követő felszólalásokban a szatíra szükségessége, illetve a szulira- alkolás nehézségeinek problematikája. rxmmmm A már említett és élő adásban látott ünnepélyes díjkiosztással lezárult a VII. veszprémi tévétalálkozó rendezvénysorozata. Gyakorlatilag azonban az csak formális lezárás, hiszen már bizonyára nem egy rendező ki is választotta a következő évre szánt versenyművet, a stúdiókban, a dramaturgián a munka folyamatos, s a találkozók évenkénti megrendezése valójában ennek « folyamatos alkotómunkának egy-egy mérföldköve. Ez a mostani két dologról lesz emlékezetes: a versenymezöny okos bővüléséről, szélesedéséről, és a legjobb müvek maiságáról, közéleti,- ségéröl. Ebben a visszatekintésben nem esett szó a látott művek esztétikai értékeiről, illetve fogyatékos- ságiéiról. Hihetőleg annál többet beszélnek majd róla a televíziós alkotóműhelyekben. Befejezésül egy kajánkodó gondolat: a veszprémi tévé- lalálkozó hetében egy üres késő esti időszakban a szakmai vendég-közönségnek bemutattak egy új magyar filmet. Kitűnő alkotás. Méltán zúgott a bemutatás után a taps. A nagyközönség augusztus második felében fogja látni. Igaz, a moziban. Merthogy nem tréflimet, hanem mozifilmet mutattak be „csemegének”, András Ferenc elsőfilmes rendező alkotását, amelynek címe Veri az ördög a feleségéi. Nagy sikerűnek ígérkező mozifilm a televíziósok éves számvetésén. Mi ez? A televíziósok önkritikája? PATAK az első főiskolai tanév istán i Sárospatakon, a Comenius Tanítóképző Főiskolán, az idei tanév végén 191 tanító- és óvónőjelölt jelent meg az államvizsga bizottságok előtt, hogy számot adjanak tudásukról, képességeikről, egyszóval arról, hogy miképpen hasznosították a tanítóképzőben eltöltött három esztendőt, hogyan készültek fel hivatásként választott életpályájukra, az óvodás, illetve az általános iskola alsó 1a- gozatába járó gyermekek nevelésére és oktatására. Száz- kilencvenegyen államvizsgáztak, i s egy héttel ezelőtt ugyanennyien vehették kézbe a diplomaátadó ünnepségen az oklevelüket dr. Károly István főigazgatótól. Benedek Miklós Nem túlzás állítani, hogy a pataki intézet történetében jelentős eseményként tartják majd számon az idei, most már véget ért tanévet, hiszen befejeződött áz első főiskolai tanév, noha a most végzett hallgatók tanulmányaikat még döntő részben a tanítóképző intézetben végezték. De, s ezt hangsúlyozni kell, a főiskolává válás már megadta számukra is azt a plusz lehetőséget, amelyet a speciálkollégiumokkal ki is használtak, hogy igen magas szinten készüljenek fel a tanítói és az óvónői pályára. Szeptemberben, az első főiskolai tanév megnyitása után, dr. Károly István főigazgató arról beszélt, hogy a főiskolai rang milyen ú j lehetőségeket jelent a képzésben, hiszen új tanszékeket szerveztek, javultak a felsőfokú oktatás tát;gyi és személyi feltételei, s az oktatáspolitikai párthatározat szellemében korszerűsödhet, megújulhat a képzés tartalma is. Egy év elmúltával arról adhatott számot, hogy az oktató-, nevelő-, képző-, tudományos munkát kedvező körülmények között végezhették, az új tanterv és nevelési program, valamint az új szervezeti keretek magasabb szintű nevelőképzést biztosítottak az intézetben. A főiskola jól sáfárkodott az 1976 —77-es tanévben megteremtett tárgyi és személyi feltételekkel, s a „tanszékeken, az előadói és szemináriumi termekben, a laboratóriumokban, a hivatalokban nyugodt körülmények között és alkotó légkörben dolgozlak oktatók, dolgozók és a hallgatók.” Az elmúlt tanév munkájának értékelésekor — ebben a tanévben egyébként összesen 750 főiskolai hallgató és 320 gyakorlóiskolai tanuló tartozott az intézményhez — külön kell szólni az első évfolyamosokról, hiszen az ő képzésükben érvényesült maradéktalanul mindaz, ami a főiskolai tanítóképzéssel egyet jelent. Tény, hogy a főiskolává válás megnövelte az érdeklődést a tanítóképző iránt, ami megmutatkozott az ide jelentkezett fiatalok jobb felkészültségében, jobb tanulmányi eredményében is. Az általános tanítóképzéssel együtt jelentkező differenciált szakkollégiumi képzés ugyan több feladatot rótt az elsőévesekre, mint a képzés korábbi első éve, de ismereteik is sokoldalúbbá váltak. Általában elmondhatjuk, — s erre többek között évzáró összegzésében is utalt dr. Károly István főigazgató —, hogy „mindhárom évfolyamon jelen voltak azok a korszerű ismeretek, amelyek színesebbé, komplexebbé és gazdagabbá tehették tudásu-. kát, hivatásszereletüket, emberségüket”. Viszont nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a főiskola koránt sincs megelégedve a levelező tagozat munkájával, s bár nyilvánvalóan a folyamatos felkészülést a mindennapi munkában való helytállás akadályozhatja, a tanuláshoz való hozáállás sok levelező hallgatónál kívánnivalót • hagy maga után. , színvonalában, a tudom tevékenységben országot élen járnak a patakiak: sonló eredményességgel dezték meg a Comenií júsági napokat, ama nemcsak tudományos I köri része volt igen sí nalas, hanem szakmai \j kozásai is, hiszen — l( között — „versenytan is rendeztek. A főiskola] galóinak kulturális tévé] sége Sárospatak műve] életében számottevő szc játszik. Énekkarukat pe a rádióban is többször: gathatlák milliók. Sil megnyerni a hallgatóság Edzett ifjúságért mozgl nak, s ezzel a vers] sportolóit mellé a fő! teljes hallgatóságát fetzij tatni. S ha már a vá! való kapcsolatát említ az intézménynek; ild megemlíteni azt is, hd társadalmi munkában í őszi mezőgazdasági mi során nyújtott teljesítml kért a megyei tanács a zösségért” plakett aranj kozatát adományozta az Iának. Természetes dolog, hogy egy összegzés; a végzett munka számbavétele sem térhet ki sem az eredmények, sem a hiányosságok felsorolása elől. Nos, eredményes tanév áll a Coméni- us Tanítóképző Főiskola nyögött, s nemcsak a szorosan vett képzés területén. Bár, feltétlen említést érdemel, hogy az idén végzettek között Dobó Katalin vörös diplomát kapott, s tanítói szakon 5-en, óvónői szakon pedig hárman (Butkai Jolán, Csengeri Éva, Fábián Judit, Gutper Katalin, Paulik Paine Darmos Ibolya, valamint Ttáez Mária, Szendrei Ágnes, Tóth Sáhdorné Dávid Mária) jeles diolomával végeztek. Ám a főiskola joggal lehet büszke a XIII. országos diákköri konferencián szereoelt hallgatóira is, akik öt külön- díjat hoztak „haza”. Ez/ ugyanis jelzi, hogy a képzés Ez utóbbi ered mi számbavétele — érz| szerint —, már csak azt fontos, mert pedagógusi intézetről lévén szó, kü sen fontos, hogy a föl ne csak ismereteket ri son, — a mindennapi f lő-oktató munkában fel! nálható módszereket i át —, hanem olyan pe( gúsokat bocsásson ki aj közül, akik személyisí ben is alkalmasak a sí lista nevelés célkitűzés] megvalósítására. Az c •zeit munka értékeld ezért esik jelentős süli)1 latba az is, hogy a mi nevelő óvónőket, tani hogyan neveli maga a! kola. Á Sárospatak az 1977— tanévre 99 tanítót és 92 nőt ad Borisodnak és as szédos megyéknek. Jó 1 valót vjsznek magukká helyüket azok az új hí tők foglalják majd el. I most, ezen a héten feli Űzlek a Comenius Tál képző Főiskolára. Tanítónak 272-cn. óv nek 51-en jelentkeztek] Károly István főigazgató rint. a főiskolai hallj jelöltek felkészültsége még jobb, mint tavaly Csulorás Annaini Rigó Jonathán doktorkodá: Moiiére ringlispilje a diósgyőri várban Moliére rozoga, fáradt, ringlispilje a színházi évad után — valamiféle ráadásként — kiköltözött a Miskolci Nemzeti Színházból a diós_ győri vár udvarára, hogy három estén szórakoztassa a vásári komédiára éhes közönséget. Pénteken este kezdődött ez a kis vendégjáték-sorozat, de még az első nap délelőttjén is alighanem kevesen hitték, hogy az eső nem avatkozik bele a szabadtéri műélvezetbe. Ám a sors kegyes volt a színházhoz,ja nézőkhöz, s mire a záró darabra került a sor, A botcsinálta doktor kezdetén a telihold is elő- bújl a rongyosodó felhők mögül és az egyik bástya ormáról nézte Rigó Jonathán doktorkodását. Bizonyára jól szórakozott ö is, legfeljebb nem fázott annyira, mint a néhányszáz néző, meg a színészek. Amikor e sorokat írom, a meteorológiai jelentés szerint jó idő várható. Hihetőleg lapzártakor sem zavarja az időjárás az előadást, s nem lesz baj a mai, vasárnap esti játékkal sem. A mi Moliére-ülik előadását — Csiszár Imre kitűnő rendezését — a most zárult színházi évad egyik legkiemelkedőbb értékének tekintettük és tekintjük. Ölömmel láttuk az elmúlt őszön az apróhomoki magtárban a premiert, meg a további előadásokat az egyetemi aulában, vidéki művelődési házak alkalmatos helyein, nem utolsósorban a bérleti sorozatban, a színházban. Érdeklődéssel vártuk a várudvari előadást is, s ha az nem is elégítette ki maradéktalanul a várakozást, annak oka elsősorban nem a játszó együttesben, vagy egyes szereplőkben keresendő. Akik most látták először az előadást, — s azok voltaik döntő többségben a széksorokban — kitűnően szórakoztak. Ezt tanúsították a gyakori ltacagás. hullámok, önkéntelen kommentálások, tapsok. Akik már ismerték a produkciót, s — éppen mert szeretik — újra megnézték, azok. sem csalódtak, hiszen a színészek a nehéz évad végén sem lazítottak, nem nóta benézte] friss előadás lelkűidével! Iák vissza Moliére előde vásári komédiáit, meg i liére játékait, pedig a lan hideg és néhány «e/ii körülmény ugyancsak 1? sun halhatott rájuk; Hi] zott viszont —, s ezt aj ismerősök várhatták —■ a többlet, vagy eltérő ví amit a várudvari körn)] adhat. És itt merül fel • nem egészen új kérdés. Vj mit. és hogyan lehel ésl a. színháznak, bármely i háznak a diósgyőri vár uí rán játszani. De ez már leülön dolgozat témája, aj érdemes lesz még Visszató Ma este még mfegperdt várudvaron Moliére rini pilje. Érdemes kimenni.' gignézni és végigkacagii komédiákat, élvezni a kit együttes játékát, a fúrni lallan Blaskó Péter, M& Márta, Csapó János, t, Ibolya, Üflaky Dénes. ' nyadkürli István és mi ragyogó produkcióját. , nem árt melegen öltővé < (bml Ív Ü, ki ti: el á b, hí H é. bi v
