Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-16 / 166. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. július 16., szombat Mi a véleménye a víkendtelekről? Előadás és vita az életszínvonalról Ormosbányán Magát az előadót is meglepte, s bizonyára a II. miskolci nyári szeminárium szervezőit is, hogy olyan élénk, és eleven vita bontakozott ki Ormosbányán az életszínvonal és életmód kérdéseit lejtegetö előadás után. ■Ezen a július 13-án, szerdán megrendezett szekcióülésen Szabó László, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem adjunktusa tartott színvonalas. gondolatébresztő előadást. Áz életszínvonal és az életmód gazdasági vetületeit vizsgálta. Az a tény, hogy napjainkban olyan sokat és sokoldalúan foglalkozunk az életmód kérdéseivel, az élet- színvonal emelkedésével magyarázható. Azzal, hogy ma már nem az a kérdés, hogy miből éljünk hanem az, hogyan éljünk. Hogyan éljünk úgy az adott gazdasági lehetőségeink között, hogy ez az életmód szocialista legyen. Ez a tanácskozás, — amelyen a nyári szeminárium hallgatóin kívül ott voltak az ormosbányai szocialista brigádvezetők is — újra igazolta; a ma emberét érdeklik a gazdaságpolitikai kérdések, töpreng azon, miként tehetné a munka- és életkörülményeit még gazdagabbá, tartalmasabbá. Lebet, hogy ebben a töprengésben olykor nyersen, élesen fogalmazódnak meg bizonyos jelenségek, de véleményünk szerint csak így van értelme és haszna a vitának. . Az első kérdés, amit az előadónak „szögeztek” így hangzott: — Mi a véleménye a ví- kendtelkekröl ? Arról a jelenségről, hogy az emberek egyre többen igyekeznek ilyet szerezni? A válasz: — nem idegen a szocialista életmódtól. Részletesebben is kifejtette az előadó, hogy a nagyvárosi élet kevés mozgást biztosító keretei szinte egészségügyi követelménnyé is teszik, hogy a dolgozók szabad idejükben jó levegőn többet mozogjanak. Másrészről ez oldja azt az egymástól való elzárkózást is. ami szintén a városi élet velejárója. Ügy éreztem, ebben a kérdésben az egymás után záporozó. gyakran egymásnak ellentmondó vélemények elhangzása után sem sikerült mindenkinek azonos álláspontra helyezkedni. Elmondották a felszólalók, hogy esetenként még jobban befelé fordul az. az ember, aki letéve munkáját rohan a telekre, s ez tölti ki az életét. Érdekes és elgondolkodtató viszont annak a felszólalónak fejtegetése, aki utalt rá, hogy néhány évvel ezelőtt azokat bírálták, akik ..frizsidervá- sárlasra” törekedtek. Azt követően a , gépkocsi ellen szólaltak fel. Ma mór természetes. hogy mindenkinek van a lakásában hűtőszekrény. s a gépkocsit is egyre kevesebben tekintik luxusnak. Most a vikendtelek, ví- kcndház került központba, de bizonyára eljön az idő. amikor ez is természetes szükségletté válik, senkinek sem jut majd eszébe hogy ettől féltse a szocializmust. Mint említettem a vita őszinte és helyenként éles volt. Így többek között volt. aki elítélte azokat, akiknek lakásuk, kocsijuk, telkük: van, mondván, hogy mindezt nem lehet a keresetből elérni. Erre felszólalt egy munkás, s a következőket mondta: — Nekem van öröklakásom, kocsim is. Nem örököltem semmit, de elmondom, hogy lehet mindezt 12 év alatt elérni, — mert ennyi idő kellett hozzá. Amikor megnősültem, feleségemmel együtt, közös akarattal tűztük ki ezt a célt. Fizetésünkből havonta forintot tettünk takarékba, s mindig annyival többet, amennyivei nőtt közben a jöv Nem éheztünk de nem is éltünk nagylábon, s amit akartunk,'viszonylag fiatalon elértük. Egy biztos, 'kocsmára közben nem telik. Nagyon érdekes felfigyelni a jelenségre, engem például meglepett, milyen szenvedélyes vita alakult ki a frissen bevezetett műszakpótlék körül. Sokan állították, hogy ez a többlet pénz feszültséget fog okozni a munkások között, különös tekintettel azokra, akik hasonló szakképzettségűd:. de a munkakörülményeik nem teszik lehetővé számukra, még ha akarnák sem, hogy három műszakban dolgozzanak. Előfordul majd, hogy a három műszakban dolgozó betanított és segédmunkás jövedelme magasabb lesz, rrjind az egyműszakos szakmunkásé. Ez bizonyára elő fog fordulni. de azokkal érthettünk egyet, akik az mondották, hogy ezt a döntést nem szociális indítékok szülték, hanem termelési szükségletek. Sok helyen nagy értékű termelési berendezések állnak kihasználatlanul, s meg kellett találni azt az ösztönzési rendszert, amely végül is a termelékenység növekedésében hozza meg a hasznát. Nem mindenki hitle el, hogy a három műszakban dolgozó többet vállal, de ezt a vitát mintegy lezárta egy .határozott hangú felszólaló: — Húsz éve dolgozom váltott műszakban. Én tudom mit jelent, milyen idegi és fizikai megterhelés. Ezt csak az értheti meg igazán, aki maga is próbálta! Az említett kiragadott gondolatokon túl még számos kérdés ' kerüli szóba Ormosbányán, s ha nem is sikerült mindenben közös nevezőre jutni, valamit mindenki tanult a vitából. Azt mindenesetre. hogy az életszínvonal nem csupán bér és ár kérdése, hanem annál sokkal összetettebb, bonyolultabb dolog. Jó értelemben tisztázódott viszont; — az élet- színvonal emelkedését úgy kelj vizsgálni, hogy beletartozzék a bérben ki nem fizetett. széles körű társadalmi juttatás is az, amit az állam oktatásra, művelődésre, kommunális létesítményekre fordít. , Adamovics Ilona Ereáiéiyesea fejűd« kapcsolatait 1 harmadik genfi „front” (Folytatás az 1. oldalról) jetunióba. E beruházások nyomán pedig továbbra is kiegyensúlyozottan fejlődhet gazdaságunk. — A magyar dolgozó nép ezekben a hetekben, hónapokban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára készül. — A termelőüzemekben nagyszerű munka verseny-felajánlások születtek. Az emberek tudják, hogy életszínvonaluk növekedése szorosan összefügg kiegyensúlyozott munkájukkal, minőségi teljesítményükkel, fa pontos exportszállításokkal. Ez, a magyar—szovjet gazdasági együttműködéssel is megalapozott színvonalas építőmunka záloga jó hírnevünknek a" világpiacon, ez teszi lehetővé, hogy tekintélyünk növekedésével — a helsinki záródokumentum szellemében — jól szolgáljuk a népek gazdagodó, gyümölcsöző kapcsolatait —. fejezte be nyilatkozatát Bíró József. H peseta leérfékeiéséril A spanyol lapok aggodalommal írnak arról, hogy a hét ölején végrehajtott jelentős mértékű pesetalecrlé- kelés, ha szigorú ellenőrző intézkedések és más gazdasági lépések nem követik', nem állítja meg az inflációs folyamatot | és ugyanolyan kudarccal jár majd, mint az 1976-ban végrehajtott elözó leértékelés. A lapok arról is beszámolnak, hogy a pesetaleértékelés következmény eként, elkerülhetetlennek tűnik a benzin, a gáz és a villanyáram díjának közeli emelése. Ezen a héten emelték, még a leértékelés előtt, a cukor árát, s tanácskozások folynak a kenyér árának a felemeléséről is. „Külföldiek" a miskol Az Avas aljában, vásár előtt Éppen tíz éve, 1967-ben rendezték meg Miskolcon az első helyiipari kiállítást. Akkor mindössze 13 tanácsi vállalat mutatkozott be termékeivel. A későbbiekben és egyre Eiagyobb számban szerepeltek az ipari szövetkezetek, kisiparosok, majd mind több minisztériumi vállalat igényelt helyet gyártmányainak bemutatása végett. kiállításon A fejlődést, e rendezvények népszerűségét kitünően jellemzik az adatok. 1968- ban például 42 kiállító, csak 900 négyzetméter területet igényelt. Négy év múlva éppen a duplája: 88 kiállító 1800 négyzetméteres területen 3 ezer darab különféle terméket mutatott be. A jelenlegit megelőző, az 1974. évi nagy seregszemlén 95 kiállító 2 ezer négyzetméter területen 5000 árucikkel hívta fel magára a 30 ezer .látogató. köztük sok ipari, kereskedelmi szakember figyelmét. A július 22-én megnyíló- VII. helyiipari . kiállítás és vásár a jelek szerint, s minőién ' vonatkozásban többet, minőségileg jobbat hoz az előzőktől. A rendezőbizottsag — több más célkitűzése mellett — arra is törekedett, hogy lépjünk túl megyénk határain, mutassuk be egész Észak-Magyarország ipari fejlődését. Az elvek valóra váltása nyomán tekinthetjük mtjd meg a balassagyarmati Ipoiy Cipőgyár, a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat, a gyöngyösi Agrotechnikai, a szécsényi Palóc Háziipari, a salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezet termékeit. A „külföldi” kiállítók között szerepel az Eger—Mátravidé- ki Borgazdasági Kombinát, valamint a Székesfehérvári Bútoripari Vállalat. így kitűnő alkalom nyílik Borsodban és a szomszédos megyékben gyártott termékeit: összehasonlítására, a korszerűbb megoldások „hazai” alkalmazására. G enf, a konferenciaváros ezúttal egy újabb, nagy fontosságú eszmecsere színhelye. A Leman-tó partján egyidejűleg három „fronton” folytatnak tárgyalásokat diplomaták és szakértők nem kisebb témakörben, mint az emberiség félelem nélküli jövőjéről, vagy legalábbis azokról a feltételekről, amelyek a fejlődésnek ezt, az irányát elősegítik. Szerda óta a leszerelési konferencia és a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások mellett egy harmadik tanácskozás is munkához látott a svájci városban: szovjet, amerikai és brit diplomaták részvételével megkezdődött a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról inézkedő szerződés előkészítő megbeszéléssorozata. Félreértések tisztázására nem árt hangsúlyozni: csupán előkészítő tanácskozásra gyűltek össze a három ország képviselői, hogy kipuhatolják, milyen mértékben értek meg a feltételek az érdemi tárgyalások megkezdésére. A küldöttségek összetételé bizonyos jogos reményeket táplálhat. A szovjet delegációt Igor Morohov, az állami atomenergia bizottság első elnökhelyettese, az amerikait pedig Paul Warnke, az USA fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója vezeti, míg Nagy-Britannia küldöttsége élén Percy Cradock nagykövet áll. A két atomnagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült ÁJlamok tehát a küldöttség vezetőjének megválasztásával is nyomatékos hangsúlyt adott a tárgyalásoknak, híven kifejezésre juttatva felelősségérzetét is az atomfegyver-kísérletei: iránt. Kétségtelen, hogy az egyre népesebb atomklub — a nukleáris titok birtoklóit szokás így nevezni — három tágjánál: ezsmecseiéje talán a leglényegesebb kérdéseket les'zegeti. Fia ugyanis létrejönne egy szerződés, s ahhoz — eddigi gyakorlatával szakítva — Franciaország és Kína is csatlakoznék —, akkor a nukleáris fegyervezetek fejlesztése egy csapásra leállna. A Leman-tó parti városban legutóbb kezdődött tanácskozássorozat azonban egyelőre csak reményekre jogosít lel, s közeli kézzelfogható eredményekkel aligha kecsegtet. Síimül kfejtzle látogatását A Német Szövetségi Köztársaság washingtoni nagy- követségén a Mondale amerikai alelnök tiszteletére adott bankettel csütörtökön befejeződött Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár egyesült államokbeli látogatása. A fogadáson jelen volt Vance külügyminiszter, McNamara, a Világbank elnöke, valamint Kissinger volt amerikai külügyminiszter. Schmidt és Carter' ellentéteiket azzal a megfogalmazással is érzékeltette, hogy „az emberi jogokkal kapcsolatos differenciált politika nem válhat a Nyugat kárára, ha a nyugati országok az alapelveket illetően egységesek”. Carter kifejezte azt a meggyőződését. hogy további erőfeszítéseket kell tenni — a meglevő különbségek ellenére —• a Moszkva és Washington közötti párbeszéd folytatására.' Schmidt kancellár Cartert bonni látogatásra hívta meg. Az NSZK kormányfője pénteken Washingtonból Izland- ra utazott, ahonnan szombaton érkezik haza. Látogatás a széngyárban AZ ELMÚLT napokban az SZMT elnökségi ülését nem a székházban, hanem a lyu- kóbányai üzemben tartották. Ezt megelőzően az elnökség tagjai bányajáríjson vettek részt. Reményi Gábor főmérnök adott tájékoztatást. Közölte, hogy itt minden munkafolyamat gépesített. Naponta 2400 tonna szenet termelnek. Egy műszak alatt, egy bányász 22 tonna szenet juttat a felszínre. A régi, lapátos bányában ez a szám mindössze 5—6 tonna volt. Jelenleg tehát a négyszeresét állítják elő. A gépi berendezés, amely 130 millió forintba került, magyar és nyugatnémet gyártmányú. A Borsodi Szénbányáknál még 23 ilyen bányaművelési munkahelyet kívánnak a jövőben biztosítani. Az elnökségi tagok, miután bányászruhába, gumicsizmába öltöztek, leszálltak a föld mélyébe. Széles utca fogadta őket, amelyen sétálni lehetett. Az egyik felében éghetetlen gumiszalagon a szenet szállították fölfelé, a másik felében csillék közlekedtek. Másfél kilométert kellett gyalogolni, hogy a frontra érkezzünk. S itt bizony, a hatalmas szénfa] előtt a bányalátogatóknak kikerekedett a szeme. Meglátták a hatalmas gépezetet, az óriási szénmarófejet, amit működés közben is bemutattak. Lapátot és csákányt úgyszólván nem is lehetett látni. Az a régi fogalom a bányászról szintén a múlté már. Ebben a bányában, amelyről elmondhatjuk, hogy Európa-szerte a legmodernebb: géplakatosok, villany- szerelők, hidraulikához értők dolgoznak. Ok a bányászok. A gépet működtetik. Amikor lent jártunk,- Pav- lyás László csoportvezető brigádja dolgozott.. Elmagyarázta, hogy a gép percenként 3 méteres sebességgel halad a szénfalon. 1 Itt is szocialista brigádok dolgoznak. Az 1977. I. félévi tervet 117.9 százalékra teljesítették. A termelést acéltámmal biztosítják. Az aknamező északnyugati részén gyakoribb a vizes homok; itt a művelési körülmények rendkívül kedvezőtlenek. A szén, amit kitermelnek, tüzelésre kiválóan alkalmas. Igen alacsony a hamutartalma. Mint megtudtuk, Lyukóbányán a művelés 1938-ban kezdődött. — Ezt a bányát látpi kellett, mert csak így lehet fogalmat alkotni arról, hogy milyen is egy gépesített szén- termelés. Ez nem bánya, ez széngyár. A NAGY élmény elfeledtette azt a kis fáradtságot, amit a bányajárás okozott. B. I. légi 1 amcfii illa Menahem Begin izraeli miniszterelnök pénteken elutazott az Eovesült Államokba, hogy kormányra kerülése óta első ízben személyesen találkozzék az amerikai vezetőkkel. A repülőtéren adott nyilatkozatában kijelentette: javaslatokat terjeszt Carter elnök elé, amelynek alapján megvalósítható a közel-keleti tarlós és igazságos béke. Javaslatainál: részleteit nem is- mertette: mint mondotta, azok titkosak és elsőként az amerikai elnököt kívánja tájékoztatni róluk. Kormányforrásokból kiszivárgott hírek szerint a Be- gin-féle terv rendkívül csekély eredményeket tartalma/.. Begin a hét végét New Yorkban tölti, és a program szerint első ízben kedden találkozik Carter elnökkel. 1 '
