Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1977. június 10., péntek r (Folytatás az 1. oldalról) hivatcrttsága, hogy az embert szolgálja, aki Isten gyermeke és képmása, akinek óvni 'keil jogait és jogos törekvését, hogy emberhez méltó életet éljen, békében, igazságos tár­sadalmi rendben, a határo­kon is túllépő testvériség szellemében. Hisszük — folytatta VI. Pál —, hogy az eddigi ta­pasztalatok igazolják a meg­tett utat: azt, hogy párbe­szédet folytatunk a közös problémákról, ügyelve arra, hogy tiszteletben tartsuk az egyház és a hivők jogait, jo­gos érdekeit, ugyanakkor ügyelve arra is, hogy nyitot­tak és kellően megértőek le­gyünk az állam sajátos gond­jai és tevékenysége iránt. A párbeszéd arra irányult, hogy az igazi vallási béke légkö­rében elősegítse a társada­lom valamennyi rétegének egységét, a becsületes együtt­működést , közöttük, a nem­zet egészének egyre nagyobb hasznára. Mindez azt jelenti, hogy a Szentszék és a magyar kato­likus egyház őszintén es be­csületesen hajlandó tovább haladni ezen az úton. Kel­lően méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megál­lapodások formájában az ed­digi eredményekért, őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb cé-' lókat is elérhessünk. Tudjuk — fordult a pápa Kádár Jánoshoz —, hogy ön is több ízben kifejezésre jut­tatta erre irányuló készsé­géi. Ez arra ösztönöz ben­nünket, hogy látogatását, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső iga­zolásának tekintünk, egyút­tal ígéretnek is lássuk: hogy új eredményeket érünk el kapcsolatunkban, a kölcsönös megértésben, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttműködéssel szolgálják a magyar nép ér­dekeit. de ezen túlmenően más népek, az egész emberi­ség érdekeit is, a béke vé­delmét. az egyes népek tár­sadalmi, gazdasági, kulturá­lis és erkölcsi haladását. A Szentszék ismeri és nagy­ra értékeli mindazt, amit eb­ben a tekintetben Magyar- ország tehet. Ezt az orszá­got történelme és földrajzi helyzete Európa szívében szinte törvényszerűen a bé­ke szeretetére és óhajára ösztönzi. A magyar kormány a maga részéről ugyancsak értékelte a Szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájárul­jon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdonképpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük többek kö­zött, hogy a Szentszék 1969- ben éppen Budapestről kap­ta .először a felhívást, hogy támogassa az európai bizton­ság és együttműködés erősí­tését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki ér­tekezleten öltött testet. A Szentszék számára megtisz­telő volt. hogy részt vehe­tett ezen az értekezleten an­nak tudatában: ezzel is ko­moly erkölcsi és politikai alapot teremthet földrészünk népeinek jobb együttélésé­hez. Hőn kívánjuk — adott hangot kívánságának —, hogy a konferencia záróok­mányát. amelyet az európai államok legfőbb vezetői ír­tak alá, minden részletében minden aláíró ország mara­déktalanul végrehajtsa. A pápa végezetül ezeket mondta: Ezzel a kívánság­gal együtt üdvözletünket és jókívánságainkat / is tolmá­csoljuk önnek, feleségének és kíséretének, valamint a számunkra oly becses, emlé­künkben és imáinkban min­dig jelenlevő magyar nép­nek. Szálljon le rá a Min­denható áldása — zárta sza­vait. Kádár jenes nemzetközi sajtóértekezlete Kadar János, a _vatikani látogatás után nemzetközi sajtóértekezletet tartott az olasz es a Rómában akkre­ditált külföldi sajtó képvi­selői, s a magyar újságírók részvételével. A nemzetközi sajtókonfe­renciát Randé Jenő, a Kül­ügyminisztérium sajtóíőosz- tályának vezetője nyitotta meg. Köszöntötte a megje­lent újságírókat, s átadta a szót Kádár Jánosnak. A Köz­ponti Bizottság első titkára bevezetőben rövid nyilatko­zatot tett: ' — Örülök, hogy olaszor­szági látogatásom során ta­lálkozhatok a sejtő, a rádió és a tv munkatársaival. Kö­szöntőm önöket, az olasz és a nemzetközi sajtó tisztelt képviselőit, s megragadom az alkalmat, hogy megköszön­jem az olasz sajtó munka­társainak korrekt munkáját, amelyet mostani római láto­gatásommal kapcsolatban végeztek. Az egyik lap ugyan , azt írta rólam„hogy a „komp­romisszum robotosa” va­gyok, de szeretném meg­mondani: rámnézve nem sér­tő ez a jelző. Régen híve vagyok minden olyan komp­romisszumnak, amely segíti azt az .ügyet, amelyért dolgo­zom éá harcolok. — Amint önök is tudják, az Olasz Köztársaság mi­niszterelnökének meghívásá­ra látogattam Olaszországba. Ehhez a látogatáshoz kedvező alapot teremtett az, hogy a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsola­tai az utóbbi időszakban jól alakulnak, és minden lehe­tőség megvan arra, hogy a kapcsolatok a jövőben sok­oldalúan tovább fejlődjenek. — Most, amikor a hivata­los program már véget ért, megelégedéssel szólhatok arról, hogy az Olasz Köztár­saság nagyrabecsült vezetői­vel jó légkörben folytatott megbeszéléseinken kölcsönös törekvés nyilvánult meg a két ország együttműködésé­nek további elmélyítésére és kiszélesítésére, a lehetőségek fokozottabb kiaknázására. — Meggyőződésem, hogy a magyar—olasz kapcsolatok' fejlesztése jól szolgálja mindkét nép érdekeit, elő­mozdítja a béke ügyét, hoz­zájárul a különböző társadal­mi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésé­hez és az enyhülés megszi­lárdításához. — Mint az ismert, ma dél­előtt felkerestem a Vatikán­ban VI. Pál pápát, akivel hasznos eszmecserét folytat­tam az Időszerű nemzetközi kérdésekről, a magyar állam éfc az egyház viszonyáról, to­vábbá a Magyar Népköztár­saság és a Vatikán kapcso­latairól. Ezt követően Kádár János az újságírók kérdésemé vála­szolt. NÉPSZABADSÁG: Hivata­los látogatásának befejezté­vel, hogyan értékeli a tárgya­lások eredményeit, s ezek alapján milyen lehetőséget lat .a magyar—olasz kapcso­latok sokoldalú továbbfej­lesztésére? — Látogatásomat eredmé­nyesnek . értékelem. A ren­delkezéséé állt rövid idő alatt az Olasz Köztársaság politikai életének számos ve­zetőjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére. Vo­natkozik ez az államközi, a politikai kapcsolatokra, a gazdasági együttműködésre, a kultúra területére, a lakosság legszélesebb körű érintkezé­sére, a turizmusra és más ha­sonló területekre. Kölcsönö­sen azt állapítottuk meg, hogy nagyon jó lehetőségünk van a sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére. Meggyő­ződésem, hogy a jó lehetősé­gek kiaknázása megfelel mindkét nép, mindkét ország érdekeinek. — Nagy jelentőséget tu­lajdonítok annak, hogy bár két különböző szövetségi rendszerhez tartozó ország­ról van szó, mégis igen jó együttműködésre van lehető­ség. Tudvalevő, hogy Olasz­ország a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz, a Magyar Népköztársaság viszont a Varsói Szerződéshez, illetve a KGST-hez tartozik. Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű országok együtt­működésének, békés egymás ; mellett élésének. A CORR1ERE EUROPEO (olasz gazdasági hírügynök­ség) tudósítója arról érdek­lődött, hogy a látogatás nyo­mán várhatók-e konkrét eredmények a gazdasági együttműködésben? — Az ilyen jellegű tár­gyalásoknak, amilyeneket tegnap, tegnapelőtt az Olasz Köztársaság vezetőivel foly­tattunk, általában nem lehet feladatuk a gazdasági együtt­működés egyes kérdéseinek konkrét és részletes megvi­tatása. A fő területekkel és témákkal foglalkoztunk, azo­kat ajánlottuk kölcsönösen egymás figyelmébe. A többi a végrehajtás embereinek a dolga. Az olasz vezetők meg­nő, azt kérdezte Kádár Já­nostól, miként ítéli meg a magyar állam és az egyház viszo'nyát, és vár haló-e, hogy e látogatás nyomán a kapcsolatok tovább fejlőd­nek? — Azt hiszem, világnéze­temet ismerik, tehát objek­tívnak fogadják el vélemé­nyemet: a római katolikus egyház jelentős erkölcsi té­nyező. A • Vatikán a világ egyik legkisebb területű, a legkisebb lélekszámú a lla­ma, amelynek fegyveres ere­je nincs, de politikai súlya van. Illőnek tartottam, hogy Rómába ■ jőve, felkeressem VI. Pál pápát. Elmondhatom, hogy rend­kívül jó benyomásokat sze­reztem a Vatikánban töltött néhány óra alatt. Megen­gedhetőnek és jogosnak ítél­tem meg, hogy megköszön­jem a pápa. a Vatikán erő­feszítéseit, amelyeket a bé­ke ügye. a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megál­lapodás érdekében tett. Kér­tem, hogy Belgrádra is sonió szellemben késj jünk. Arra a közisnr tényre gondoltam, hogy a pápa és a Vatikán szavára többen hallgatnak, mint ahány állampolgára van a Vadkárul ak. VI. Pál pápa a mai talál­kozót úgy értékelté, hogy kapcsolatainkat illetően je­lentős esemény: lezárja a katolikus egyház és a ma­gyar állam viszonya rende­zésének folyamatát, és ez üdvözölhető. Nékem, sze­mély szerint az a meggyő­ződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztársaság sok-soik nem­zedéken át fenn fog állni, és még nemzedékeken át az egyházak is létezni fognak. Kötelességünknek tartjuk — érdekünk is fűződik hoz­zá —, hogy az állam és az egyház viszonya rendeződ­jék. Olyan műszert még nem találtak föl, a .bel«' megmu­tatná: ki igazi hivő, ki nem. Szám szerint nem lehet megmondani, hogy Magyar- országon hány hívő van. De bizonyos, hogy vannak .hívő emberek. Az állam és az egyház éles konfrontációja őket feloldhatatlan lelkiis­mereti problémák elé állíta­ná. Kijelenthetem hogy Ma­gyarországon ilyen probléma nincs. Igaz, sok évein át dolgoz­tunk a Vatikán megbízottai- val míg rendezni tudtuk az állam és a római katolikus egyház viszonyát Magyaror­szágon. De hazánkban a hí­vő embereknek nincs lelki- ismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk be. Ki-ki belá­tása szerint, ha akar, va­sárnap elmegy a misére, az istentiszteletre — az állam­mal nem kerül szembe. A római katolikus egyház magyar szóvivői hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányos tör vényeit betartják és a maguk eszközeivel tá­mogatják a magyar nép építő terveit. Többet mi az egyház embereitől nem kívánunk. Megköszöntem a pápa kép­viselőinek és természetesen magának a pápának a fára­dozást, viszonyaink rendezé­séért. Kölcsönösen elégedet­ten szóltunk jelenlegi viszo­nyunkról. Persze, a tárgyalá­sokon néha bonyolult kérdé­sek kerülnek szóba, sokáig tart a tárgyalás, lassan szüle­tik meg a megegyezés. De örömmel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrekten végrehajtja azt, amiben meg­egyeztünk. Mindketten elége­detten állapíthattuk meg, hejgy szándékaink találkoz­nak: a Vatikán és a Ma­gyar Népköztársaság kor­mányzata kölcsönösen ar­ra törekszik a jövőben is, hogy ez a kedvező folya- .mat tovább folytatódjék. Hallgassuk meg egymást, ve­gyük figyelembe és tartsuk tiszteletben a másik fél ér­dekeit. Magyarországon az lám és az egyház viszony; tartósan rendeződött. Bizonyára megértik, hogy az állam szempontjából sok­szor súlyos kérdésekről van szó. Jómagam megértem, hogy olykor az egyház olda­láról nézve sem egyszerű a dolog. De távolabbra kell előre néznünk és az általános érdekeket kell figyelembe vennünk. Abban a meggyő­ződésben jöttem el a Vati­kánból, hogy ezt az utat jár­juk. A CORRIERE DELLA SERA tudósítója a Magyaror­szágon működő többi egyház helyzetéről érdeklődött. — Amit az állam és az egyház viszonyának rende­zettségéről mondtam, az a Magyarországon működő ösz- szes egyházakra vonatkozik. A felszabadulás óta eltelt harminc év alatt egymáshoz való viszonyunk rendeződött. Az elvi alap ugyanaz: az egyházak tiszteletben tartják az állam alaptörvényét, az állam pedig tiszteletben tart­ja az egyházak autonómiáját és biztosítja a vallásszabad­ságot. — Magyarországon a pro­testáns egyházakkal már ko­rábban rendeztük viszonyun­kat. Nem vagyok illetékes arra, hogy egyházi személyi­ségeket minősítsék. Abban, hogy a magyar állam és a magyarországi római kato­likus egyház viszonya bo­nyolult és nehéz volt, nagy szerepe volt Mindszenty bíbo­rosnak. Alighanem ezért ke­rült legutoljára sor a kato­likus egyházhoz fűződő viszo­nyunk rendezésére. Körülbe­lül két éve azonban norma­lizálódott a viszonyunk, és ez számunkra rendkívül fon­tos és jó. — Egyik egyházzal sincse­nek napirenden különösebb viták. Persze, problémáik mindig adódhatnak, és bizo­nyára adódnak is. Az ilyes­mi más partnerek között, ígérték, hogy az együttmű­ködésre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet ténye­zőit. Jómagam is találkoz­tam a gazdasági élet egyes vezetőivel. Tapasztalatom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a kölcsönös érdekeknek megfe­lelő gazdasági kapcsolato­kat. Egyetértő volt a fogad­tatása annak a vélemé­nyünknek is, hogy nem kor­látozzuk a magyar—olasz kapcsolatokat egyszerűen az árucsere-forgalomra, tehát az „adok-veszeík”-re, hanem a tudományos kutatástól kezd­ve minden lépcsőt járjunk végig és keressük meg a fejlettebb gazdasági együtt­működés lehetőségeit. Ezek .közé tartozik például a ter­melési kooperáció. vagy akár a harmadik piacon megvalósítandó magyar— olasz gazdasági ewüttműkö- dés. Biztos vagyok abban, hogy mostani tárgyalásaink — és nem utolsósorban a sajtó konstruktív hozzájáru­lása — új lendületet és ösz­tönzést adnak a magyar— olasz gazdasági kapcsolatok­nak. És mivel kölcsönös az érdekeltség, bizonyos vagyok benne, hogy rövid idő,eltel­tével az itt tárgyalt kérdé­sek a konkrét megvalósulás szakaszába lépnek. AZ OSSERVATORE RO- MANONAK, a Vatikán lap­jának tudósítója a VI. Pál pápánál tett látogatásra utal­Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja háromnapos hivatalos olaszországi látogatása során a Magyar Népköztársaság római nagykövetségén találkozott és megbeszéléseket folytatott Luigi Longóval, az OKP elnökével cs Enrico Berlinguerrcl, a párt főtitkárával. Képünkön: a magyar és az olasz párlvezclok tárgyalás közben. még a legjobb családban is elő szokott fordulni. A leg­hatásosabb recept ebben a vonatkozásban is a, türelem. Ahhoz, hogy kérdéseket ren­dezzünk, meg kell érteni a másik felet is. Nagyon bí­zom abban, hogy miként jelenleg nincs, a jövőben sem lesz komoly konfliktu­sunk egyetlen magyarorszá­gi egyhazzai sem. A firenzei LA NAZIONE és a bolognai 1L RESTO DEL CARL1NO című lap tudósítói arra kértek vá­laszt, hogy a szocialista or­szágok összehangolják-e po­litikájukat egyházi ügyek­ben? á — Nem állítanám, hogy összehangolják, de tapaszta­lataikat időnként kicserélik, hiszen fontos társadalmi kér­désről van szó. A szocialista országok általában érdek­lődnek a magyarországi ta­pasztalatok iránt, és ezeket készséggel rende [kezesük re bocsátjuk. De az egyházakat érintő kérdéseket is minden ország maga intézi. Az olasz tv-hiradó mun­katársa azzal vezette be kér­dését, hogy jól ismerik a Ma­gyarországon húsz esztendő alatt végzett nagy munkát, tudják, hogy Magyarországon igen komolyan veszik az em­beri jogokat cs tudják azt is, hogy Magyarország v önálló ország. Ezek clórcbocsaiasa- val kérdezte meg: továbbra is ideiglenes jellegűnek te­kinthető-e, hogy szovjet csa­patok állomásoznak Magyar- országon? — Volt már szerencsém ezzel a kérdéssel találkozni. Megismétlem. amH mar több­ször is kijelentettem, hogy a szovjet csapatok ideiglene­sen tartózkodnak Magyaror­szágon. Az időpontot, hogy meddig, most nem tudom megmondani. Ez a nemzet­közi enyhülés, a nemzetközi helyzet alakulásának függvé­nye, összefügg a NATO léte­zésével. Nem szoktam jósol­ni, most sem akarok, de sen­ki ne számoljon azzal, hogy az ideiglenesen Magyarorszá­gon tartózkodó szovjet csa­patok kivonása után a népi hatalom veszélybe kerül Ma­gyarországon. A szocialista rendszer megalapozott, élvezi az egész nép támogatását. — Ami az emberi jogok érvényesülését illeti: nem hisszük azt, hogy amit eddig elértünk, az ideális, célunk és feladatunk a szocialista demokrácia további fejleszté­se. Mostanában nagyon di­vatosak az emberi jogokról hangoztatott szólamok. Ma­gam is hosszan tudnám so­rolni az alapvető emberi jo­gokat, például az élethez, a munkához való jogot, a nők és a fiatalok egyenlő bérhez való jogát, azután a minden állampolgárnak járó ingye­nes orvosi kezelés, az üdülés jogát, és számos más jogot, amelyek nálunk nem papí­ron, hanem a gyakorlatban is biztosítottak. Más országok talán más emberi jogokra tudnak hivatkozni. — Nálunk véleménysza­badság van. nem félünk az emberek véleményétől, sót, azt minden lehetséges alka­lommal kikérjük. Az emberi jogok kérdése nem jelent belső problémát. De ha eze­ket a belügyeinkbe való be­avatkozásra akarják felhasz­nálni, az ilyen próbálkozáso­kat kénytelenek vagyunk visszautasítani. Azt tartjuk: aki az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének a híve, támogassa az enyhü­lést. a leszerelést, a bizton­ságot. Akkor simábban, job­ban, könnyebben és gyorsab­ban tudjuk megoldani az előttünk álló kérdéseket. — A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak mindenütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterje­désének és annak függve* nye, hogy megszűnjék az ál­lamok veszélyeztetettség! ér­zése. (Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents