Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG V777. június 4., szombat Köszöntő É vről évre, június első vasárnapján köszönti egész társadalmunk azokat, akik az ifjúság nevelését választották életcélul: a pedagógusokat. Óvónő­ket, tanítókat, tanárokat ünnepelünk, köszöntünk, akik nagy odaadással, áldozatvállalással szolgálják az ifjú­ság tanításának, életre való felkészítésének ügyét. Pártunk és kormányunk a legfontosabb társadalmi kérdésekkel együtt, foglalkozik az ifjúság nevelésének kérdésével, és elismeri; megbecsüli mindazokat, akik ebben a munkában részt vállalnak. Társadalmunk figyelme kíséri minden lépésüket, s ők a jövőért érzett felelősséggel vállalják a közösségi emberré nevelést. Emberformálók ők, akik a felnövekvő nemzedéket' nemcsak tudással fegyverzik fel, de szocialista társa­dalmunk hasznos tagjaivá is nevelik. Megbecsülés és elismerés illeti őket, akik örök fiata­lon, fáradhatatlanul munkálkodnak azon, hogy gyer­mekeink. fiataljaink élete tartalmas, szép és vidám legyen. Megismertetik őket eszméinkkel, megtanítják őket annak gyakorlására, szocialista társadalmunk épí­tésére. Nagy politikai és társadalmi felelősség ez, amelyben a pedagógusok részt vállalnak, s amelyben különösen sokat segítenek az úttörővezetők. Így hát nem véletlen, hogy ezen a napon az ifjúsági szövetség és a gyermekszervezet vezetői mondanak köszönetét, köszöntőt. Hiszen munkánkban mindig mellettünk áll­nak. s az ő segítségük nélkül fénytelenebb lenne az őrsök, a rajok, az alapszervezetek munkája. Mi, KISZ- és úttörővezetők tudjuk, hogy mindenben számíthatunk rájuk, hogy segítő kezet nyújtanak nekünk mozgalmi céljaink valóra váltásában, mert közös célért dolgo­zunk: az ifjúság neveléséért. Köszönjük ezt a munkát. S kívánjuk, hogy adjon még több erőt, kitartást és türelmet fáradságos, áldozatos munkájukhoz az a tudat, hogy tanítványaik ismeretekben gyarapodnak, érzel­mekben gazdagodnak, s általuk növekszik bennük, ami szép és jó. Köszöntjük megyénk pedagógusait a gyerekek, a kis­dobosok és úttörők, a szülők, a KISZ-fiatalok és a tár­sadalom minden tagja nevében. A KISZ BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI ÜTTÖRÖ ELNÖKSÉG Pedagógusnapi virágok ygminden esztendőben van egy nap, amikor a diák jffl megfogadja, hogy igazán-igazán jó lesz, hogy ellenáll a csínyre csábításnak, s hogy a becsen- getés után — kivételesen! — szép rendben várják a be­lépő tanárt. Ilyenkor virágokat is dugdosnak a padok­ban; ott, ahol máskor a táska lapul, s az összekacsin- tasra elővarázsolják a csokrokat, hogy kedves meg­lepetésként elöálljanak velük, s az elsuttogott „köszön­jük” után. már felszabadultan nevetve kérjék, kérdez­zék: „Ugye, via nem lesz felelés?” Minden esztendőben van egy nap, amikor a pedagó­gusokat köszönijülc. Őket, akiknek köszönjük a tudás jó ízét, az eredményes munka felett érzett örömöt, s akik megértő-segítő türelemmel próbálnak átvezetni minket a diákéletet kísérő kisebb-nagyo'ob kudarcokon is. Virágot adunk. A szeretet és a megbecsülés virágait. S azokra gondolunk, akik kedvesek voltak nekünk, akik először fogták meg a kezünket, akik letörölték a bátortalanság könnyet az anyukája után síró óvodás arcáról, akik bevezettek minket az írás-olvasás rejtel­meibe, akik megmagyarázták a számok titkait, a vers szépségét; akik felfedeztették velünk a minket körül­ölelő világot. Rájuk gondolunk nagy szeretettel, akik­nek anyánk és apánk után a legtöbbet köszönhetjük, mert emberré formálni ők formáltak. Virágot adunk nekik, akik értünk haragudtak — ha haragudtak ránk —, s nem ellenük, de akiknek a szidás mellett volt idejük megsimogatni bennünket, s dicsérni is, ha csak szikrányi igyekezetünket felfedezték. Szárnyakat adtak nekünk — a tudás szárnyait. S ké­sőbb, amikor már elváltak útjaink, s a magunk életét éltük- a magunk munkáját végeztük, velünk örültek s értünlc bánkódtak, hogy élni tudjunk azzal, amit átad­tak nekünk. Virágokat adunk. Cserébe az éjszakába nyúló dolgozat­javításokért. az órák izgalmáért, a kirándulásokért, a szünetközi beszélgetésekért. A tisztelet és a szeretet virágait. A pedagógusokat köszöntjük, akik eggyé forr­tak az ifjúsággal, a felnövekvő nemzedékek sorával, mert életüket tették a fiatalságra, s minden, amit tesz­nek, bennünk él tovább. (cs. a.) f^liskolci színházi napok A fürdőigazgató A miskolciak ősbemutatója Ügy látszik, :á délibábtól nem tudunk szabadulni. Per­sze. Inogj' nem, hiszen a dé­libáb mindig tetszetősebb, mint a valóság. Bertha Bul- csi, A fürdőigazgató című játékának szereplői ilyen dé­libábos bősök, vagy — ha úgy tetszik — áldozatok. (Egyébként úgy tetszene. hogy tragikomikus sorsuk állítson meg bennünket, de erről majd később.) Szóval, a kicsiny gyógyhely igazgatója, egy hatalmas für­dőkombinátról álmodik (mo­tellel, golfpályával, rulettel, sőt barlangfürdővel), a jobb sorsna érdemes revizor — aiká beleszürkül, — színtelenedet!; a hivatali robotba és a csa­ládi életbe — egyetlen felhőt­len napról vidéken, mikor ki­rúghat a hámból, s álmodo­zik a Ids fürdés lány is. Mi­ről? Természetesen egy kis­polgári otthonról (hiszen csak ilyen minta jutott el hoz­zá) brokát paplannal, puha heverővei, özikés, holdfényes festménnyel. Ha ez a három ember ösz- sae találkozik — ha ez a há­rom álom összefonódik — ke­serű, könnyesen kacagtató dráma születik. Mert világos, hogy a valóság és a lehetősé­gek között óriási szakadék tá­tong. Az előadás első pillanatai sejtetik, hogy a darabot való­di író írta, nem afféle szín­padi mesterember. De az is rövidesen kiderül, hogy az író még nem mestere a szín­padnak. „Lehet, hogy a drá­maíráshoz nem elégséges a prózaíró tehetsége? Aligha elégséges. Valamit tudni kell még, valamilyen mágikus tit­kot..." Mindezt Bertha Bul­csú írja a színházi napolt mű­sorfüzetének beköszöntőjé­ben. Nos, a „mágikus titkot” tudja az író, mert tehetséggel áldatott (veretett) meg, s olyan érzékenységgel, mely azonnal jelez, ha a magyar társadalom mindennapjaiban valami hibádzik. (Sűrűn kell jeleznie ...) Egyszerűen a drá­maírás (dramaturgia) megta­nulható mesterei ível van baj. Ezek a kitűnően kitalált alakok ügyetlenül funkcionál­nák a darabban. Az író olykor belefeledkezik egy-egy hely­zetbe (ilyenkor mélyen és ár­nyaltan ábrázol, de elnyújtja a jelenetet), máskor megelég­szik néhány vígjátéki köz­hellyel. A szálak persze el vannak varrva. Ha a darab elején bejön, egy vadász, annak a dráma végén el kell ..sül­nie” stb. De be kell-e egyál­talán jönnie a vadásznak? A felvázolt alaphelyzet groteszket — sőt abszurdba hajló játékot — sugall. Ezt sejteti Gyarmatiig Ágnes ki­tűnő díszlete is, mely végiig a színpad fölött lebegteti a megálmodott fürdő délibáb­ját — a fejtetőre állított ob­jektumot. Beké Sándor részletező ren­dezése azonban nem vállallá elég következetességgel a da­rab groteszkségét, abszurditá­sát. Egyáltalán: a színházból hiányzott az a szigor, mely nélkülözhetetlen a szerzőava­táshoz. De nevezhetjük ezt szeretetnek is. Főként a dra­maturgiai segítség hiányát ér­zem az előadáson ... Sajnos nem ez az első ilyen miskolci produkció. Bertha Bulcsu kitűnő író, de hát az volt Móricz Zsig- mond is, alti így ír Hevesy Sándornak egyik darabja 75. előadása után: „Ha most megnézem az én eredeti anya­gomat, amit Neked átadtam, s latra vetem azt az átalaku­lást, mely közös munkánk alatt történt vele, kicsiben a Kháoszból való születés mun­kája volt az.. A káoszból kell újraterem­teni Bertha Bulcsu drámáját is. Ezzel tartozunk mindazok­nak, akiknek fontos közéle­tünk tisztasága. Akik elég bátrak és őszinték —, s per­sze tehetségeseik — ahhoz, hogy szóljanak. S elég tisz­ták is. Az előadás csak őszre ke­rül közönség elé. A téma — ez már most látható — na­gyon érdekli az embereket, így hát dolgozni kell még a produkción. (gyarmati) Munkahelyi művelődés A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ megjelentette Munkahelyi művelődés című módszertani kiadványának második szá­mát. Már á címből kitűnik: a kiadvány célja segítség- nyújtás az üzemekben folyó kulturális nevelőmunka ter­vezéséhez és segítéséhez, s ezért ötleteket, javaslatokat adnak közre, néhány követés­re méltó tematikát, illetve tervteljesítést mutatnak be. Nagyszabású összeállítást ta­lálunk a szocialista brigádok kulturális vállalásainak meg_ fogalmazásához való javasla­tokból — és számos egyéb hasznos útmutatást. Eszmecserék a vígjátékról A miskolci színházi napok programjának megfelelően két gondolatgazdag eszme­csere zajlott le csütörtökön este illetve pénteken délelőtt. A fürdőigazgató bemutatása után, este 10 órakor a színház balett-termében baráti beszél­getésre ültek össze a miskolci színházi napok szakmai részt­vevői rendezők, dramatur­gok, színigazgatók, kritiku­sok, színművészek és nem kis számban írók —, hogy Bertha Bulcsu kitűnő prózaírónk frissiben látott első színpadi művét, A fürdőigazgatót meg­vitassák. Az éjfélig tartó be­szélget ésben igen sokan mondtak véleményt a látott műről, s a gondolatcsere alapján kialakuló összkép nagyjából megegyezik fentebb közölt kritikai jegyzetünk lé­nyegével. A tanácskozáson szóba került a kritika hozzá­állása, e körül kisebb vita is bontakozott ki, gyakorló dra­maturgok és íróik pedig rész­letekbe menően boncolgatták a darabot, vitathatatlanul a javítás, segítés jó szándéká­val. Pénteken délelőtt került sor a színház nézőtéri társal­gójában a színházi hét an~ hatjára, amelynek bevezető előadását Szalag Károly, iro­dalomtörténész tartotta Hu­mor és szatíra a mai magyar színházművészetben címmel. Az alapos felkészülésről ta­núskodó, igen sok összeha­sonlító adattal operáló, és a humornak és szatírának a magyar színpadon történő je­lentkezését kitünően tükröző előadást követő vitában első­ként Páskándi Géza író tar­tott nagyszabású korreferátu­mot, a vígjáték néhány kér­déséről. A tanulmány értékű, csaknem egyórás előadás el­méleti szinten foglalkozott a vígjátékkal. mint színházi műfajjal, ezt követően pedig tíznél több felszólaló beszélt a vígjátékok írásának, be­mutatásának, a nézői igények és a műsorkínálat ellentmon­dásainak időszerű kérdéseiről. ' 'ind a bevezető előadás, mind a felszólalások rendkí­vül sok érdekes gondolattal gazdagították a résztvevőket, illetve a miskolci színházi na­pok eseménysorozatát és ezek­nek egyikére-másikára a ké­sőbbiekben még visszatérünk. Ma, szombaton délelőtt 11 órakor a vendégek megtekin­tik a 11. miskolci országos díszlet- és jelmezterv írien- nálét, délután 3,órakor és este 7 óraKor a Mikroszkóp Szín­pad mutatja be, Ki fog gólt lőni? című műsorát, éjjel — 22 órai kezdettel pedig — a miskolciak Komámasszony, hol a stukker? című játéka szerepel a programban. Kortársunk: Illés Endre Évforduló és tanulmány Illés Endre Kossuth-díjas író, műfordító ma 75 éves. A ma záruló ünnepi könyvhét kiadványai között találjuk az Akadémiai Kiadó Kor lámáink sorozatában Dersi Tamás ta­nulmánykötetét illés Endréről. Tegnap este a televízió né­zői Illés Endre tv-játékát lát­hattak, az Aki szeretni gyá-1 va című, tizenkét év előtti színpadi művének tv-Változa- tát. A 75 éves szerző mind­nyájunk ismerőse. Novellás- köteteinek, tanulmánykötetei­nek hosszú sora, 1941 óta be­mutatott színpadi művei, tele­vízióra alkalmazott írásai, • nem utolsósorban saemélj'es jelentkezései a képernyőn új­jászületett Krétarajzok című íróportrékban még azokhoz is közel hozták, akik talán kevésbé érdeklőditek sok olda­lú , munkássága iránt. Illés Endre, aki sok oldalú írói és l műfordítói tevékenysége mel_ ' lett nem kisebb feladatot lát el, minit a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatói tisztjét, a mai magyar irodalmi élet messze kiemelkedő egyénisé­ge. © A magyar Irodalmi Lexi­kon 19ö3-ban megjelent I. kötete még elég szűkszavúan foglalkozik vele. „Már a har_. rnineas évek elején tekinté­lyes kritikus, Mikes Lajos pártfogoltja, a Pandóra, a Nyugat ismert munkatársa. Elményanyaga , jelentős ré­szét orvostanhallgató emléked, az értelmiségi emberek életé­ről, válságairól formált ta­pasztalatai táplálták. írói fej­lődése, nyugodt, állandó, nem mutat ugrásszerű változáso­kat. Polgári humanista világ­képe 1945 után a szocializ­mus építése iránti őszinte és tevékeny rokonszerivezéssel. a polgári társadalom iránti kö­nyörtelen szigorral, leleplező szenvedéllyel gazdagodott, hajdani — túlontúl választé­kosnak, „literátorinak” tűnő — stílusa szűkszavúságában is gazdagodott, írói érdeklő­dése méginkább közéleti ih­letésűvé fejlődött a finom mí_ vesség, a rendszerező pontos­ság feladása nélkül”, — olvas, hatjuk róla. E szűkszavú jel­lemzés — ismételjük — im­már tizennégy éves. Lényegé­ben ma is helytálló. De az el­telt, mintegy másfél évtized alatt Illés Endre munkássága tovább gazdagodott, színese­dett. méltán írta róla Németh László, hogy azok közé a sze­rencsés esszéisták közé tarto­zik, akik tanulmányaikat nem ifjan, hanem érett, sőt ősz fej­jel, már-már-öreg, korukban írják meg; azokban a szeren­csés években, amikor a szem­lélet már rögződött, de a szí­nek még frissek. Munkássá­gáról igen sokan és sokat ír­tak. Illés Endre életműve már egy darab magyar iro­dalomtörténet. És még hihe­tőleg igen messze van a le­járástól. hiszen a 75 éves író. rendkívül frissen, energiától duzzadóan dolgozik napjaink­ban is. © \ Illés Endre életművének összefoglalására, átfogó meg­írására a sajnálatos módon igen korán, másfél évvel ez­előtt elhunyt Dersi Tamás vállalkozott, akinek poszlu- mu z kötete — mint beveze­tőben jelezi ük — mos! jelent meg az ünnepi könyvhétre, egyben Illés Endre 75. szü­letésnapjára. Dersi kötete négy nagyobb fejezetre osz­lik: nem kronologikus sor­rendben mutatja be az fró életpályáját, hanem műfajon­ként! tagolásban, tehát külön a novellista, a kritikus, a drá­maíró és a műfaj teremtő'. Il­lést. Megállapítja róla, 'hogy az újságíró életforma — hi­szen újságíróként kezdte — Illés Endre szamára a felké­szülés, az anyaggyűjtés idő­szaka volt. A társadalmi jel­legzetességeket sűrítő szer­kesztőségi mondavilág nyers­anyagából is novellákat épít Rendkívül részletesen mutat­ja be novelláinak társadalmi hátterét, megállapítva azt, milyen nagy jelentőségű iro­dalomtörténeti összefüggésben Illés Endre dzsentri novellisz­tikája, az a tény, hogy legjobb írásaiban szokatlan kemény­séggel emlékeztet a tragikus végjáték éveire, az ország- vesztés atmoszférájára, a 11. világháborús pusztulásért fe­lelős rétegek vakságára, üres­ségére és önzésére. Sorra ve­szi légid emelkedőbb novellá­it, beavat azok születésének folyamatába, majd a kritikus Illés munkásságát veszi ha­sonló munkamódszerrel iro­dalomtörténeti bonckés alá. Így ismertet meg aztán a drá­maíró Illéssel, elemezve drá­máit, bemutatva azok fogad­tatását, végül a műfajteremtő Illésről kapunk roppant ér­zékletes képet, csaknem nap­jainkig. Derei kötetéből kitűnik, hogy Illés Endre pályája rendhagyó voltában sem sza­kad el az 1919 utáni magyar irodalom folyamataitól. A Nyugat második nemzed eke­vei induló novellista saját hangját kereste, és arra töre­kedett, hogy legfrissebb meg­figyeléseit sűrítse az iroda­lomba. Az ifjú elbeszélő és kritikus a polgári sajtó veze­tő orgánumaihoz kötődött, de meglátta, hogy a régi társa­dalom megszilárdításával re­ménytelenül próbálkozó kon­zervatívok nagyúri gögje fe­lelőtlenségei rejt, s hogy a vezető rétegek ellenzéki moz­galmai sem ígérhetnek na­gyobb vonzerőt, meggyőző igazságot. Az ellenforradalmi propaganda változatait tuda­tosan elutasította, a felszaba­dulás utáni harminc eszten­dőben művészi, alkotói pályá­ja pedig aszerint alakult, hogy a külső körülmények és' az egyéni adottságok mennyire tették lehetővé számára a közösségbe — történelembe -r- lépését. Megállapítja Der­si, hogy Illés Indre pályamű­ve a szocializmus félé tartó szakasz előtt a humanizmus elvont, eszményi voltában szinte testetlen, az ízlés vá­lasztékosságát már-már sü etika rangjára emelő válto­zatát képviselte. I.acionaliz- ■ -usa ugyanakkor mindvégig kikezdhetetlen volt. Ami pe­dig az elmúlt évtizedek során munkásságában változott és változik, egyszerre utal az író emelkedésére, életművének kibontakoztatására és arra 11 fordulatra, ami — társadal­munk szex'kezetének és tuda­tának fok >zatos újjáformáló'' dását követve — az érték* rendben végbemegy. é> A tanulmánykötet rendkí­vül sokoldalúan mutatja be egy igen gazdag írói, alkotói pálya legfontosabb szakaszait Dersi Tamás könyve értékei tisztelgés Illés Endre 75. szü­letésnapján. (u cm: deli) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents