Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
- 1977. május 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hivatásának élnek Vallomások a munkáról Jegyzetfüzeteimet nézegetem. Egyik-másikon már meglátszik az idő vasfogá- nak nyoma, de van néhány, amelynek lapjain még friss szántásé a golyóstoll nyoma. A feljegyzések emberekről szólnak, a termelt áru tonnái, a megtett utak ezer és ezer kilométerei, a kábel- erdők beszerelése, mind emberi tettekről, a szakma megszállottjairól, hivatásérzetről tanúskodnak... Rusz János ... zömök, izmos férfi, mozdonyvezető. Nincs társa, nincs kísérője, csak a véletlenül vele utazók, akik inkább zavarnak, mint segítenek. . A távvezérlésű automatikus térközbiztosítón zöld lény villan. Szabad az út. A mozdonyvezető izmos uj- jai a menetszabályozó kerékre tapadnak, s most olyan, mintha ő és a gép egyeLlen szervedet lenne. A villamosmozdony megmozdul, néhány centi út után leáll. A szabályozó kerék visszazökken előbbi helyére. Újabb kísérlet, a szerelvény nem indul. Ütközők csattognak, most hátrafelé tolat a mozdony, újabb kattogások. A mozdony nekiindul, aztán megtorpan. Fékezés, nyitás, fékezés, nyitás. A 9. vagon fékrendszerei akadozik. Újabb hátra- tolatós, ütközők csattogása aztán a szerelvény borsodi szénnel, acéllal megrakva egyenletesen felgyorsulva robog Nyíregyháza felé. Engem a mozdonyvezető végtelen nyugalma, a mozdonnyal való együttérzése ragad meg. Csak vadabb indítás kellett volna, s a mozdony talán kifult lélegzettel ott maradt volna a tokaji állomáson. Mi a hitvallása? — Szeretem a mozdony- vezetést. Nehéz, sok felelősséggel járó szép szakma ez. Nagy a l'elősség is. Hiszen ez a szerelvény legalább 100 millió forintot ér:.. Hatalmas teremben ezrcd- niagammal vagyok. Vasutasünnepség. Pozsonyi Tibor a November 7. kollektíva vezetője i néhány perce vette át a MÁV Kiváló Szocialista Brigádja kitüntetést. Mit érez? — Érdemes jól dolgozni, vállalni, tenni. Nem tudom elképzelni az életemet a munka, s a társadalmi munka nélkül — tömöríti életelvét. A vékony, hivatalnok kinézésű emberben a ten- nivágyás lobogó tüze ég Ö és brigádjának tagjai örökké új és új megoldásokon töprengenek, elsők minden új mozgalom elindításában. S mi ad jó érzést ? — Jó érzés időben a célhoz érni. látni Pesten a Keletibe érkezés után, hogy az utas felnéz a mozdonvál- lásra és pillantásában benne van: iól jöttünk vezér... Autóbuszon ülök. A jármű simán indul, majd simán, a legkisebb zöttyenés nélkül áll meg a következő megállóban. A vezető jól , megtermett őszinte, robbanékony természetű ember, de ha a volán mögé ül higgadt, kitűnő vezető. Hogy nehéz-e a közlekedés az „egytengelyű” Miskolc zsúfolt utcáin? — A munka éltető elemem. Nehéz a vezetés,, s csak úgy érdemes csinálni, ha az ember szereti. És szerelek vezetni, szeretem az embereket... Dorkó László, rendszerint a hivatalos munkakezdés előtt az MKV központi telepén van, átnézi, rendbeszedi, szépíti kocsiját, mert csak akkor, úgy érzi jól magát, ha a jármű rendben van és tiszta ... Vasárnap, éjszaka van. A j durvahengermű hatalmas I csarnokában daru csörömpöl. acélfogai között izzó önteccsel. ' A kormánypa- don ülő ifjú, középmagas vékony előhengerész mozdít a kapcsolókon, s a blokksor hengerei engedelmesen nyelik el, lapítják, tolják előre, vissza az öntecset, s az alaktalan anyagból méretre előírt bugát formálnak. Mi ebben az éjszakai műszakban az érdekes? Kádas Imre előhengerész. jelenleg egyéves pártiskolán tanul „hivatalosan” nem dolgozik a diósgyőri kohászatnál. Somiért ment be mégis? — Nagyon hiányoztak a fiúk, s még jobban hiányzott a munka. Mondjam azt, hogy imádom a szakmám? Nagyon szeretem, és nem is tudnék más, rokonszakmában dolgozni, úgy érezném magam, mint akiből kiszakítják a lelket... Ifjú, ősz hajú, tennivá- gyással, szinte föltöltött, mozgékony ember a MÁV egyik biztosítóberendezéseket, automatákat szerelő főnökségének főmérnöke: — Itt ragadtam meg, szeretem a munkám. De ne rólam, inkább a fiúkról írjon. Megérdemlik. Csak ennyit mond. Hallgat róla, hogyha a munka úgy kívánja az éjszakákat a nappalokkal olvasztja ösz- sze, és ha a berendezések élesztéséről, üzembe helyezéséről van szó, a szerelőkkel együtt fagyoskodik, éjszakázik. Csikorgó éjszakákon velük együtt alszik a kocsikban, amikor a takaró pokróc is bederesedik. S csoda-e, az emberei még a pokolba is követnék? Újból hallom jegyzetfüzeteim lapjainak zizegését. Olvasom a gyors feljegyzéseket, és csak töprengek, milyen is a ma embereinek, munkájukat hivatásként teljesítő emberek jelleme, korrajza. Csorba Barnabás M egpróbálom elkerülni a közhelyeket, megpróbálom kivédeni a meggondolatlan, felszínes cinizmust, megkísérlem Önt, az olvasót elvezetni a tiszta forráshoz, a munka lényegéhez, ami Önnek is, nekem is ellető elem. lelki egyensúlyunkhoz, normális közérzetünkhöz elengedhetetlen és feltétlen szükségszerű. A sajtó es propagandánk -— talán éppen idő és kellő hely híján — a munkával, a termelés aspektusából foglalkozik a leggyakrabban, s annak a jelszónak szellemében: — dolgozz többet, jobban élsz. Mi van akkor, amikor már többet dolgoztunk és jobban élünk? És egyáltalán, mit jelent Önnek nekem és mindannyiunknak az, hogy dolgozni? A munka amely „kényszer volt egykor” ma valóban „hősi lett”, vagy a hétköznapi életben végbemenő önmegvalósulásunk lényege? Naponta felkelni, számlálni a pereket, hogy időben beérjünk, tenni azt, ami aznapra ki van szabva részünkre, közben esetleg vitatkozni a munkatársakkal, nyelni, vagy óvatosan visszavágni, ha a főnök ránk szól, hadakozni anyagminőséggel, határidővel, szívni a cigarettát, inni a kávét, bosszankodni mások ostobaságán, sajnálni a terméketlen értekezletek szó- cséplésére fecsérelt időt. vagy állni a gép mellett, amely zsarnok módjára behatárolja mozdulatainkat, vagy amelyik már olyan tökéletes, hogy tőlünk csak ellenőrzést, időt igényel, megcsúfolva minden ambíciónkat, fizikai erőnket. Ez a szépitetlen valóság, ez a hétköznapi munka, s ez az. ami nélkül nem lehet élni. így van. ne legyinlsen. ön sem, én sem lennék boldog és 'kiegyensúlyozott nélküle. A munka nemcsak a népgazdaság, a termelés, a társadalom szempontjából fontos, hanem az egyén számára is az. Amikor erről, a témáról politikai síkon szólunk, feltételezzük az öntudatot, vagy az öntudat kibontakozására serkentünk. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a társadalom öntudatos, esetleg kevésbé öntudatos tagjai az egyénből tevődnek össze, s olykor nem árt felvillantani, hogy a társadalom érdeke nem idegen és elkülönült az egyénnek, mint biológiai lénynek az érdekétől. A munkával, mint az ember számára fontos aktív tevékenységgel nagyon sokan és sokoldalúan foglalkoztak már. filozófusok, biológusok. orvosok egyaránt. Kezdjük talán Marxnál, aki a legnagyobb társadalmi igazságtalanság, a kapitalizmus kizsákmányoló voltának feltárása és bizonyítása közben számos helyen utal az emberi munkára olyan céllal, hogy önmaga nagyságára ébressze az embert. Az alapoknál kezdi, az ember és a természet viszonyánál. A természet mindig hatalmasan és ijesztően nőtt az ember felé, de győz az ember, s ezt Marx szavai így összegzik: „A természeti anyaggal szemben az ember maga is mint természeti hatalom lép fel. A testi mivoltához tartozó, természeti erőket, karját és lábat, fejét és kezét mozgásba hozza, hogy a természeti anyagot saját élete szempontjából használható alakban elsajátítsa. Miközben e mozgása által hat a rajta kívül álló természetre és 'megváltoztatja azt, egyúttal megváltoztatja saját természetét. Kifejleszti a benne szunnyadó képességeket, és saját uralma alá hajtja erői játékát.” Ez az emberi munka heroizmusa. De ön és én, amikor naponta nyűjük magunkat, vajon képesek vagyunk-e mindig' filozófiai magaslatokból szemlélni tevékenységünket, amely már olyan nagyon, de nagyon messze van a természettel való látványos viaskodástól ? Mi kényelemben, civilizációban élünk, s munkánkkal nem mozdítunk hegyeket, nincsenek napi látványos eredmények, mi azért dolgozunk. hogy megéljünk. Igaz ez? Tényleg csak azért dolgozunk? Henri Bergson francia filozófus nem volt marxista, de még materialista sem, témánkkal kapcsolatban azonban figyelemre méltó az a megállapítása, amely szerint a Homo sapiens (gondolkodó ember) elnevezés helyett jobban illik fajunkra a Homo faber (tevékeny emoer), mivel az embert bölcsességénél jobban jellemzi állandó munkálkodása környezete és . önmaga fejlesztésén. Az emberek százezrei valóban jól megélnek úgy, hogy elvégzik dolgukat a munkahelyén, a ház körül, aztán esetleg leülnek a tv mellé, s amit látnak is, csak szórakozásnak fogják fel, de mi lenne ezekkel, ha elvennénk tőlük a munkát? Mivé lenne a „tevékeny ember”? G ondolkodott Ön már azon, miért foglalkozik a napi sajtó és az ismeretterjesztő jellegű előadások nagy része is a szabad idő felhasználásával ? Azért, mert. az ember, lényegéhez, egészséges biológiai létéhez hozzá tartozik a tevékenység. A céltudatos, valamire irányuló tevékenység. Nagyon érdekes — napjainkban igen nagy figyelmet felkeltett Selye János orvosbiológus fejtegetése: „A tudomány és az automatizálás fejlődése a jövőben feleslegessé teszi a legtöbb egyhangú és kellemetlen munkafajtát, és egyre többen törhetik majd a fejüket azon, hogy mit kezdjenek szabad idejükkel. A kötelező munkaórák számát nemsokára olyannyira lecsökkenthetjük, hogy a legnagyobb gondot már a munka hiánya fogja okozni. Ha az embert semmi sem készteti arra, hogy Homo faber természetének megfelelően dolgozzék, akkor hajlamos lesz arra, hogy pusztításban és felforgatásban élje ki alapvető érvényesülési vágyát. Az embernek többé már nem kell arca verejtékével megkeresnie a kenyerét, de megjelenik minden utópia ősellensége az unalom Amikor majd a műszaki haladás már minden „hasznos munkát” feleslegessé tesz, akkor új elfoglaltságokat leszünk kénytelenek kitalálni. A semmittevés nem pihenés, a gondolattalan fej és a tunya test a hiányérzet di- stresszétól szenved. Készüljünk fel már most a környezetszennyeződés és a fölnépesedési küzdelem mellett arra is, hogy felvegyük a harcot az unalom ellen, amikor majd a munka hiánya már túlságosan veszélyessé válik.” Micsoda utópikus jóslás! Mosolygunk rajta? De vajon ki az, akinek nem borzong meg a háta arra a gondolatra, hogy esetleg oly korban kellene élnie, amelyben az unalom, a hasznos tevékenység hiánya fordítja ki valóságos mivoltából az emberi természetet? Sötét a kép. de úgy gondolom, hogy ez sfe a mi generációnkat, se a következő generációt még nem fenyegeti, legyen ez a vészes előrelátás a tudomány embereié. Legyünk kissé önzőek, maradjunk a mi világunkban. Fogjuk fel a dolgot úgy, hogy mi vagyunk az a boldog kor. amikor még miénk a munka öröme. Gazdagok vagyunk, mert miénk a munka, amit kedvünk szerint variálhatunk, amelyben válogathatunk, alkatunkhoz, hajlamunkhoz igazíthatjuk. Miénk még -az az öröm, hogy olykor elfáradhatunk. Mert édes-e a pihenés annak, aki nem fáradt el? Az mit kezd vele? Igaz az, hogy a szabad Áprilisban indult útjára — a KISZ KB 1977—78. évi akcióprogramjában meghirdetett — százezer tonna hulladék összegyűjtését vállaló mozgalom. Sikeréért, ' hogy nkájuk nyomán új érték lessen, minél több hasznos nyersanyag kerüljön vissza a termelésbe — a KÍSZ-tagokkal vállvetve serénykednek majd a kisdobosok és az úttörők tízezrei is. Az idei gyűjtőmunka legfőbb célja, hogy legalább 90 idő maradéktalan élvezéséhez előbb el kell fáradni, eppen úgy, mint ahogyan az éhség a legjobb szakács. Idézzük még egyszer Selye, Jánost: „Valójában csupán a betegek és a szellemileg visszamaradottak nem szeretnek dolgozni. Azok, akik nem találnak kielégülést munkájukban, és másféle módon nem tudják megkeresni a kenyerüket, joggal kívánnak kevesebb munkáért több bért. Ezek szabad idejükben más utakon keresik vágyaik beteljesülését. Szerencsére azonban ez a ritkább eset.” Mindezek után hogyan vélekedik ön a „mindennapi robotról” ? Szívesen gondol rá és sürgeti a nyugdíjas évek közeledtét? Ha ‘mégsem. ennek nem az az oka, hogy közeledik az öregség, hogy a nyugdíj az ifjúság az erőteljes évek záró akord- ja. Benjámin Franklin keserűen humoros véleményével érthetünk egyet, aki szerint addig nincs semmi rossz a nyugalomba vonulásban, amíg az ember nyugodtan végezheti a munkáját. Az elmúlt évtizedek alatt .sok jelzővel öleltük körül a munkát; volt becsület és dicsőség dolga, mondtuk azt, hogy a munka tette emberré az embert, de ritkán szóltunk az ön munkájáról, az én munkámról. arról a mindennapi tevékenységről, amely nekünk szükséges. Amely szükséges és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az önbecsülésünk fennmaradjon. hogy kiteljesítsük egyéniségünket, amely megadja nekünk azt a rangot, hogy esztergályosnak, orvosnak, fonónőnek, tanárnak, kertésznek. traktorosnak, nyomdásznak, újságírónak, ápolónőnek, hogy Homo íabernek mondhassuk magunkat. H olnap újra felkelünk, számláljuk a perceket, hogy időben beérjünk tenni azt, ami ki van szabva részünkre. Ez az életünk és jó, hogy így van. Talán nem vagyunk a mindennapok hősei. csak élünk, mert éltető elemünk a munka. Adamovics Hona ezer tonna vas- és fémhulladék kerüljön a begyűjtőhelyekre. A tervezett 10 ezer fonna papír- és textilhulladék ösz- szegyűj lését elsősorban a kisdiákoktól várják. A legügyesebbek között országszerte mintegy 270 ezer forint értékű jutalmat osztanak ki. Valamennyien a klubéletben hasznosítható felszereléseket, illetve sporteszközöket kapnak. Ugyancsak sok külföldi jutalomút talál majd gazdára. Százezer torma
