Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-08 / 82. szám

1977- április 8„ péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3^ Binaisilüs feilte a Vasipari Telex és „forró drót” Távvezeték a város határában Kevés város van az or­szágban, amely annyi szál­lal kötődik a Szovjetunió­hoz, mint Leninváros. A két baráti ország között kiala­kult gazdasági, műszaki-tu­dományos együttműködés nagyszerű eredménye a TVK műtrágyagyárának felépíté­se, majd az ezt követő ma­gyar—szovjet oleíinegyez- rnóny gyakorlati megvalósí­tása, amely a leninvárosi és a kalusi vegyikombinát köz­vetlen termelési-tech nológiai kapcsolatában ölt testet. Említhetnénk más példát is. Sokak előtt ismert, hogy a város határában húzódik a Barátság és Testvériség távvezeték. Az egyik_. nagy mennyiségű kőolajat, az utóbbi pedig több száz mil­lió köbméter földgázt szállít hazáinknak. A magyar szén­hidrogénbázis alapját egyre inkább a gazdag szovjet nyersanyag-lelőhelyek jelen­tik. Az ország növekvő szén- hidrogén igényének kielégí­tése ma már 'elképzelhetet­len lenne szovjet kőolaj és földgáz nélkül. A Barátság kőolajvezetékre épül a le­ninvárosi Tiszai Kőolajfino- mító és ugyancsak itt fo­gadják, illetve tárolják majd a keleti termékvezetéken hozzánk érkező különféle kőolajipari kész- és félkész­termékeket is. A nagyüzemek dolgozói, a város lakói közül nagyon sokan megfordultak már a Szovjetunióban, s több száz­ra tehető azoknak "a szá­ma, akik szovjet üzemekben sajátították el a szovjet gé­pek, berendezések üzemelte­téséhez szükséges szakmai ismereteket, vagy szovjet egyetemeken szereztek dip­lomát. Nem véletlen, hogy az MSZBT-tagcsoport. kere­tében az egykori szovjet ösz­töndíjasok külön klubot hív­tak eleire. Nem múlik el hét vagy hónap, hogy ma­gyar és szovjet szakemberek ne találkoznának egymással, ne vitatnák meg közös dől-, gaikat. A TVK olefingyárának központi vezénylőlermében gyakran keverednek magyar és orosz nyelvű kifejezések, s az itt létesített „forró drót” és a közvetlen telex-össze­köttetés szintén fontos tech­nikai eszköze a szovjet és a magyar vállalat között im­már több mint két éve meg­valósult termelési kooperá­ciónak. Azután, megfigyelhe­tő egy olyan tendencia is a dolgozók kőiében, hogy mind többen igyekeznek elsajátí­tani az orosz nyelvet, így könnyebbé válik a szemé­lyes érintkezés is. A szovjet—magyar barát­ság Leninvárosban elsősor­ban a munkáshétköznapok tetteiben nyilvánul meg. Ezt a barátságot ápolja és erő- | siti mind szélesebb körben az MSZBT városi és üzemi tagcsoportja. Erről Sotkó'Jó- zsejné, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos el­nökségének tagja, a lenin­városi tagcsoport elnöke a következőket mondta: — Tagcsoportunk egész te­vékenységét áthatja a ma­gyar és a szovjet nép ba­rátságának ápolása. Arra tö­rekszünk, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegeinek bemutassuk a szovjethatalom 60 évének eredményeit, a szovjet tudomány és tech­nika vívmányait, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomnak a világ forradalmi mozgalmaira gyakorolt ha­tását és a Szovjetunió sze­repét a szocialista országok fejlődésében. — Az előző évekhez ha­sonlóan az idén is méltó­képpen emlékezünk váro­sunk névadója, Lenin szüle­tésének évfordulójára. A kö­zelgő ünnepi rendezvényso­rozat az április 20-án sorra kerülő magyar—szovjet kul­turális esttel kezdődik. Ezt követően április 22-én este, az évforduló napján — a Derkovits Gyula Művelődési Központban — egy, eddig magyar mozik műsorán még nem szerepelt szovjet film ősbemutatóját tervezzük. Ezen részt vesz majd a film rendezője és több szovjet filmszínész is, akik egy kul­turális delegációval érkez­nek hazánkba. Ugyancsak Lenin nagyságának állít mél­tó emléket a szocialista vá­rosok országos kórusfeszti­válja, hiszen ezúttal — áp­rilis 22—24. között — váro­sunk ad otthont ennek a rangos kulturális seregszem­lének. L. L. Jó gazdasági évet zárt a Miskolci Vasipari Szövetke­zet. Az eredmény — többek között — annak köszönhető, hogy idejekorán biztosítot­ták gyártmányaik piaci el­helyezését. Kedvezően hatott a gazdálkodásra, a termelés­re, hogy az orenburgi épít­kezésekhez gyártott vasipari termékek többségét az első negyedévben szállították el. A szövetkezet kollektívája két nagy jelentőségű munkát kezdett meg az év során: az iraki megrendelésű acélszer- kezetek gyártását, valamint a Német Demokratikus Köz­társaságnak a bérmunka jel­legű alkatrészgyártást. Mindkét munka alapos elő­készítést, számos szerszám és •készülék megtervezését, le­gyártását, vásárlást és több munkaszervezési intézkedést kívánt. Az előkészítő munka sikeres volt, mindkét gyárt­mány gazdaságosnak bizo­nyult. Ez tette lehetővé, hogy a szövetkezet vasszerkezeti termelése egyik évről a má­sikra 10 millió forinttal emelkedett, elérte a 42 mil­liót. Több mint 10 millió fo­rinttal nőtt az export árbe­vétel is, év végéig 16 millió 350 ezer forint értékű árut exportáltak. A tőkés export, aránya az 1975. évihez ké­pest megháromszorozódott. A szövetkezet a múlt év során megkezdte dobozgyár­tó üzemének kialakítását, amely a festékipar göngyö­leggondjain enyhít majd, ugyanakkor jó eredmények­kel kecsegtet. Azzal, hogy átvették a Mátravidóki Fém- művektől a 10 kilogrammos dobozok gyártását, tulajdon­képpen megkezdődött a je­lentős kis üzem kifejleszté­se, amely á következő évek során még számos szellemi és anyagi energia befekte­tést igényel a szövetkezettől. A Miskolci Vasipari Szö­vetkezet nyeresége 16,6 szá­zalékkal magasabb volt az előző évinél. Ezt a termelés Nemrégiben kezdték meg a termelést a lyukúi ..széngyárban", ahol naponta 265 vagon szenet bányásznak. Nagy segítséget jelent ebben, hogy a teljesen gépesített írontsoron önjáró pajzsberendezést állítottak munkába. ARKAI TAVASZ Árkán, a Hidegoldaliban még csak most virágzik az ibolya. Errefelé ezt tartják a megújulás legbiztosabb je­lének hiszen a falunak ezen a részén mindig utoljára éb­red fel téli álmából a ter­mészet. A kettőszáznál alig több lelket számláló kisközség a Magoska, a Gergely-hegy, a Hideg- és a Melegoldal csú­csai, emelkedői között meg­bújva, napról-napra szebb tavaszi ruhát ölt. Az apró Árka készülődik: hűsvétra, májusra, nyárra. Az égő avar kesernyés il­lata kitódul a kertek mélyé­ről a forgalmasnak jó aka­rattal sem nevezhető főut­cára. Két asszony akáchu­sángokat gyűjt kerítésnek a temető melletti garádból, az öreg Horváth Ferenc kecs­kéit legelteti a domboldal­ban. De legtöbb háznál ezekben a napokban a kert a leglá- toffatottab munkahely. Mun­kában az ásó, s közben a föld tavalyi szürke ruháját átvedli idei feketévé. Ahol frissebbek voltak olt már javában véleményeznek. Kez­detét veszi sok ezer parányi mag lassú átváltozása répá­vá, retekké, hagymává, ahogy az már a biológia nagyköny- trében írva vagyon. l i Pleszkóék udvara üres. Csak a kétszázéves hársfa vigyázza az udvar békéjét. A gazda, Pleszkó István, meg a felesége ezalatt a hátsó kertben az ásót forgatják. — Hogyunilyen a föld? — kérdez vissza a gazda, ki­egyenesedve a görnyedő test­tartásból. — Néhol jó a munkája, de van, ahol bi­zony kemény. Szombaton kezdtünk hozzá, két napja. Furikkal még trágyát is hordtunk rá. — Az uram úgy tervezte: felszántatja lóval. De, kinek van ma ' már lova? Nehe­zebb ma egy fogatot kerí­teni, mint bármi mást. Kü­lönben sem lett volna jobb a szántás. A fáknál, a fordu­lóknál csak maradt volna el szántatlan rész, Igaz, így las­sabban megy, fárasztóbb is, de apránként csak meglesz — toldja meg a feleség, — Azt mondják nincs már ló Árkán? — Azt bizony. A tsz-nek Boldogkőváralján van még néhány fogata, de az szinte semmi. Pedig azelőtt sok ló volt a faluban. Én most is azt mondom a gépek mellett ezekre a lejtőkre nagyon el­kelnének a lovak. — Nehezen boldogul erre­felé az ember a földdel? — Az már igaz, meg kell vele dolgozni, lis talán még akkor sem ad annyit, mint jobb helyeken. A háztáji földeket lassan már nem lesz, aki művelje. Nekünk is van két zártkertünk (ez a háztájink), de mindkettő partos, nehéz megdolgozni. Ha bevetjük árpával a gép nem tudja learatni. A trá­gyát sem bírjuk már oda felhordani. — Mi lesz a sorsa? — Felajánlottuk a tsz-nek, hogy vegye át, és természet­ben fizesse a háztáji járan­dóságot. Árkán már vannak ilyenek, akik így kapják. A mi kérésünk eddig még nem nyert meghallgatást. A tsz azt mondja: ő sem tud mit csinálni azzal a földdel. „ Pleszkóék udvara tipikus paraszti porta. Elöl a tiszta udvar az öreg hársfával ve- teményeskerttel, rózsatövek- kel, középen a gazdasági ud­var, régen szérűnek is mond­ták. Leghátul van a kert. Az istálló mellett szarvas­ba rakva nagy mennyiségű trágya. — Mondtam a szövetke­zetnek, vigye el. Nekünk a kertbe kevés kell belőle. Van ennek a csomónak az alján ötéves trágya is. Mi ndketlen termelőszöve\- kezeli tagok, a boldogkővár­aljai Hunyadi János Tsz- ben. A gazda már nyugdí­jas, a feleség még aktív tag. — Minden évben 400 öl cukorrépa teljes munkáját vállalom. Emellett itt a ház körül is van mit csinálni... Pleszkóék állatlétszáma ott- jártunkkor: két sertés, (le­szerződtek rá az állatforgal­minál), két szarvasmarha, az egyik még üsző, másik épp ellés előtt áll, no és számta­lan baromfi. — A* takarmány beszer­zése nem jelent gondot? — Különösebbet nem — mondja az asszony. — Leg­feljebb az a gond, hogy min­dent vásárolnunk kell. Ár­pát, kukoricát, silót, szénát. Ezeket a tsz-ből vesszük. Az uram emellett nyaranta min­dig kaszálgat, útszéleken, árokpartokon. A nyárerejű napsütés ha­tására a friss ásás feketéje hamar hamuszürkévé válik. Az alatt az idő alatt, amíg beszélgetünk bizony nem gyarapszik a felásott terület. Elköszönünk hát Pleszkó- éktól, s a csodaszép falutól Árkától. A kecskéit legeltető Horváth Feri bácsinak is bú­csút. intünk. De mielőtt végképp elhagy­nánk a falul, a Hidegoldal­nál még megállunk. A csa­lán sűrűjébe mi is találunk néhány , szál ibolyát. Mély- kéket, illatosat. Magunkkal visszük: emlékül Árkáról. (hajdú) élné és árbevétel volumenének növelése tette lehetővé. A termelésnövekedést alacso­nyabb foglalkoztatott lét­számmal érték el. Nyere­ségnövelő hatása volt a ter­mék-, illetve gyári mámyszer- kezet változásának is. Az eddigieknél korszerűbb, pi­acképesebb termék hagyta el az üzemeket. A termelé­kenység növekedése a vas- szerkezeti termékek sorozat jellegéből adódott. A jól sikerült 1976-os gaz­dasági év után is nagy fel­adatok várnak a tagságra. A termelésnövekedés exten- zív forrásai kimerültek, a tervidőszak hátralevő évei­ben az intenzív forrásokat kell felkutatniuk. Ezek jó kihasználásával és a haté­konyság emelésével realizál­hatják csak nagyszabású ter­veiket: 1980-na termelési ér­téküket 105 millió forintra tervezeték és ez az 1975. ért­hez viszonyítva 50 százalé­kos növekedést jelent. II dolgozlak A Putnok és Vidéke Álta­lános Fogyasztási Szövetke­zetnek a napokban megtar­tott küldöttközgyűlésén érté­kelték a végzett munkát. Horváth László, az áfész- igazgatóság elnöke beszámo­lójához 17-en szóltak hozzá. A szövetkezet a dolgozók, a vásárlók ellátását a lég­in esszeb bmen őki g bi ztosi 1 ot- ta kiskereskedelmi, vendég­látói és egyéb ipari szinten. Az 1975. évi 95 milliós for­galom 1976-ban 108-ra emel­kedett, a hárommilliós nye­reség négymillió forintra nőtt. A szocialista mun­kaversenyben kiváló szinten dolgozott a putnoki ABC- áruház, a putnoki 1. számú iparcikkből t kollektívája, a sajónémeti 17. számú hús­bolt, a sajóvelezdi 9. sz. ve­gyesbolt, az alsóivánkai 31. sz. vegyesbolt, a sajónémeti 7. sz. és a héti 5. sz. ital­bolt dolgozói. A közgyűlésen kitüntetésben, jutalomban részesültek. r Gondok a Borsodi Hőerőmű beruházásán Többször beszámoltunk már róla, hogy 1975-ben egymilliárdos beruházás ki­vitelezését kezdték meg a Borsodi Hőerőműben. A VI. ötéves tervre is áthúzódó fej­lesztés kapcsolódik az olefin II. programhoz, s részben bővítés, részben rekonstruk­ció. Módosultak, megnöve­kedtek az üzemmel szembeni népgazdasági igények, a régi elöregedett gépi berendezé­sekkel pedig mar képtelen­ség ezelmek eleget tenni. Röviden arról van szó, hogy az üzem a soron kö­vetkező években fokozatosan hőszolgáltatóvá válik. A hő­energia mennyisége a jelen­legi ötéves terv végére 1,4 millió gigakalória lesz, szem­ben a korábbi nem egészen egymillió gigakalóriával. Ez­zel párhuzamosan jelentős mértékben, 930 ezer mega­wattórára csökken a fejlesz­tett villamos energia. A beruházás zavartalan megvalósítása országos érde­ket érint, ugyanis a Borsodi Hőerőmű látja majd el gőz­zel és meleg vízzel a 11,3 milliárdos költséggel épülő PVC—III. gyárat. Az üzem­nek ez év októberétől órán­ként 125 tonna 29 atmoszfé­ra nyomású gőzt és 130 köb­méter ionmentes (desztillált) vizet kell adnia a vegyipari létesítménynek. Enélkül nem kezdhetné meg a próbaüze­meltetést a PVC—III. gyár, márpedig itt mindennap ké­sés milliós veszteségekkel egyenlő. A vázlatos ismertetésből is kitűnik, mennyire komoly, összetett feladat a Borsodi Hőerőmű beruházásának megvalósítása. Tucatnyi ide­gen vállalat érdekelt a kivi­telezésben, ezek munkáját kell összefogni, irányítani. Az eredmény valamennyiük tevékenységének függvénye. A PVC—III. gőz- és víz­ellátásának biztosítása 303 millió beruházást tesz szük­ségessé. Többek között épí­tenek egy új sótalanítót, melynek munkálataiban a 22. számú Állami Építőipari Vál­lalat 4—5 hónappal elmaradt. Az üzemcsarnokot az erede­tileg célul tűzött határidő­vel, tavaly október 15-el szemben csak ez év február 15-én adia át, hiánypótlás­sal. A technológiai szerelést végző Április 4. Gépgyár munkásainak köszönhető, hogy némileg már sikerült csökkenteni a lemaradást, ehhez azonban mindmáig túlórázniuk kell. Csakhogy a vállalat túlórakerete hama­rosan kimerül, s kérdés, hogy a Kohó- és Gépipari Minisz­térium engedélyezi-e a köz­ponti keret, igénybevételét. A gőzellátáshoz átalakítják a hőszolgáltató rendszert, s gépeseiével üzembe helyez­nek egy 12,5 megawattos, el­lennyomásos gőzturbinát. Az építőknek az elmúlt év de­cember 15-re kellett volna átadniuk a munkaterületei, a gépészeti szerelőknek, er­re azonban mindmáig nem került sor. Nagymértékben csúszik a program a sajóivánkai vil­lamos alállomás építésénél is, emiatt be nem tervezett munkákat kell elvégezniük az üzem dolgozóinak. Mivel remény sincs arra, hogy az építők pótolják a lemara­dást, a PVC—III. gyár a 120 kilovoltos ózdi távvezetékről kapja majd a villamos ener­giát. Ebből adódik a teen­dő: üzembiztossá tenni a vo­nalat, az ÉMÁSZ-nak pedig gondoskodnia kell Özd más irányból való villamosener- gia-ellátásáról. A hőerőműben öt darab, egyenként 100 tonna gőzka­pacitású kazánt újítanak fel, korszerűsítenek a jelenlegi tervidőszakban. A kazánok­ba elektromos pernyelevá­lasztó berendezéseket is be­építenek, ezáltal eleget tesz­nek a környezetvédelmi elő­írásoknak. A 22, számú ÁEV eredetileg .vállalta a mun­kát, tavaly novemberben vi­szont váratlanul nemet mon­dott. Hosszas rohangálás után az ÉMÁSZ sietett a be­ruházó segítségére. A mun­ka tehát elkészül, ez azon­ban nem menti az építő­ipari vállalat illetékeseit a szószegésért. A derekasan dolgozó sze- relővállalatok előrelátható­an nagymértékben csökken­tik az építőipari lemaradás okozta késést, ám a kiesést teljes mértékben nem pótol­hatják. A PVC—III. gyár p róbaüzerne 1 éséh ez szü kséges gőzt és meleg vizet ennek el­lenére biztosítja az üzem. s erre garancia a meglevő gőz- és vízkapacitás. A 2700 méter hosszú távvezetékek építése jól halad, bár ez sem a 22. számú ÁÉV érdeme. A vállalat mindössze 20 millió­val részesedik a 110 milliós összköltségből. Mi mást tehetne a beruhá­zó, ha a kivitelező nem tel­jesíti kötelezettségét, mint­hogy bírósághoz fordul. Ezt tette a Borsodi Hőerőmű is, s napjainkban is tart a pereskedés. Az üjem egyik vezetője szomorúan mondta: mindennek nevezhető már az építőipari vállalathoz fű­ződő kapcsolatuk csak ép- oen együttműködésnek nem. Erről pedig csakis a mun­kájukat hanyagul végző, a határidőkre fittyet hányó építők tehetnek. Knlaj László

Next

/
Thumbnails
Contents