Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-08 / 82. szám

•ÉSZAK-MAGYARORSZÁ GM, 1977. április 8., péntek Mit csinálunk ma este? A Ki mit tud? után Április 2-án és 3-án véget ért a Ki mit tud? vetélkedő- sorozat Nem tévedés a két nap feljegyzése, hiszen a döntő 2_án kora este. vagy késő délután kezdődött és 3-an kora hajnalban ért vé­get. A hosszú hetek, a pén­tek esti rendszeres találko­zások során megszoktuk a tartalmas és érdekes szóra­koztatást, megszerettük a szereplők többséget. Tréfá­san, de okkal kérdezte Ma­jor Tamás zsürielnöki zár­szavában. hogy mi lesz ezen­túl péntek esténként. * A Ki mit tud?-ról 1962. óta sokszor elmondtuk már, mennyire hatékony, milyen nagy a tömegmozgósító ere­je. Tízezrek álltak verseny­be helyi, területi, járási, me­gyei vetélkedőkön, előselej­tezőkön, amíg a képernyőn megismertek a többszörös akadály után a legjobbaknak bizonyultak. A tömegmozgó­sító erőt kell elsőként a Ki mit tud? érdemeként felje­gyeznünk. Rögtön utána, vagy ettől elválaszthatatlanul o közművelődési hatást, hi­szen a képernyő előtt ülő százezres tömegekre nem­csak maguk a produkciók hatottak, hanem a zsűrita­gok sokszor kiselőadás ér­tékű. művészeti ismeretter­jesztő jellegű indokolásai is. És természetesen érdeme a vetélkedőnek — ha nem is elsődlegesen alapvető célja —• új, friss tehetségek felfe­dezése, bizonyos mértékig a művészi utánpótlás kutatása, a más pályákon működő, de adott művészeti ágban ki­magaslóan tehetséges fiata­lok népszerűsítése. A mina­pi döntőn sokan ott voltak. a régi Ki mit tud?-soroza- tok győztesei közül, többség­ben hivatásos művészek. Ér­demes itt megemlíteni, hogy éppen felszabadulásunk év­fordulója alkalmából kapott művészeti dijat két korábbi kimittud-os: Koncz Zsuzsa és Schiff András. A verseny, a vetélkedő jel­legéből adódik, hogy sokan lemaradlak, nem jutottak to­vább. Ezek sem „vesztek" el, ha igazán tehetségesek, ha a választott művészeti ágat igaz szeretettel, és nemcsak a nyilvános szereplés ked­véért művelik. Katona Ág­nes szegedi venpmondóra, a döntőben is látott Kecskés András panlomimművészre, az egyensúlyozó kiskalonára es másokra sokáig és igen szívesen emlékezünk, s hisz- szük, hogy még találkozunk velük. * Tizenöt évvel ezelőtt je­lentkezett először a Ki mit tud? Átalakult az elmúlt másfél évtized alatt. Műfaji eltolódások jelentkeztek, egészségesebbek lettek az aranyok. Ez utóbbi vetélke­dő azt bizonyítja, hogy egy­re inkább nö az érdeklődés a mélyebb, tartalmasabb, magvasabb ágazatok iránt, eltűntek a meghökkentő pro­dukciók. Növekszik az ér­deklődés a népi tánc és ze­ne, a folklór iránt, vissza­vonulóban van a táncdal- éneklés — egyébként e ve­télkedő leggyengébben sze­replő ágazata volt! —. elő­retör a közéleti érdeklődés (irodalmi színpad, pop-zene, mai dal). A döntőben egyéb­ként 15 kategóriában 39 szám vonult fel. Ez már valóban a győztesek találkozója volt, hiszen negyedik helyezett senki sem lehetett, s nem­csak az első helyezettéit ré­szesültek kitüntető jutalom­ban, nagyobb külföldi tur­nén való részvétel lehetősé­gében. különböző külföldi, nemzetközi versenyeken való szereplésben, hanem ' igen sok esetben az arra érdemes második, sőt harmadik he­lyet elérteit is És ez így jó. Nem hagyható azonban fi­gyelmen kívül, hogy a dön­tőn — néhány messze-mesz- sze kiemelkedő értékű pro­dukció (és ezek közé kell sorolnunk Oláh István vers­mondását is!) ellenére — je­lentkezett a nagyotakaras es vele együtt a kifulladás is. Extrém műsorváiasztás is gyengítette égyik-másík ko­rábban jobban szerepelt ver­senyző együttes, vagy egyén j teljesítményét Szembetűnő | volt ez a kamarakórusoknál, j irodalmi színpadoknál, az egyik gyermek-bab csoport­nál, a pantoniimművésznel stb. Külön kell szólnunk a Köz- művelődési Tanács négy, egyenként 50 000 forintos ju­talmáról. amelyet a legtöbb és legjobb versenyzőket kül­dő közületek — a pécsi és a debreceni művelődési köz­pont, a szegedi Tömörkény Gimnázium és egy katonai főiskola — kaptak a közmű­velődési lehetőségeik továb­bi bővítésére. (De szép is lett volna Borsodnak is egy ilyen jutalom! Ahhoz vi­szont kevés versenyzőt küld­tünk.) * Szólnunk kell a mieinkről. Őszintén sajnáljuk, hogy a diósgyőri vasas táncosok nem jutottalt el a döntőig, s örömmel jegyezzük fel. hogy a döntőbe jutott három ver­senyzőnk közül kettő első helyet ért el, egy pedig har­madikat. • Ez á döntő — túl­zás nélkül állítható — Oláh István kazincbarcikai vers- mondó dicsőséges napja volt. Izgalommal figyeltük szerep­lését, versenytársainak pro­dukcióját, s amikor bemond­ta a kevéssé ismert Radnóti- vers címét, felszisszentünk; jaj. csak meg ne haladja erejét. Oláh István, kazinc­barcikai munkásfiatal, akit nem a származási környezet indíthatott el az irodalom iránti érdeklődés útján, nem a magasabb iskola plántálta belé a vers szeretetét. le­győzte aggodalmunkat. Vers­mondása a döntő egyik fény­pontja volt. Méltán kapta meg a negyvenhét pontot a zsűritől, kilenc ponttal előzve meg a második he­lyezettet. Ez a döntő, illet­ve Oláh István itteni sze­replése fényesen bizonyítja, hogy igaz érdeklődéssel, aka­rattal, szenvedélyes elszánt­sággal meddig lehet eljutni. Ennek a Radnóti-versnek az előadása azt is bizonyította, hogy Oláh István méltó volt a közönség korábbi bizal­mára, mert tehetséges, érté­kes ember, kitűnő munkás­fiatal. Büszkék lehetünk te­hetségére, akaratára, felké­szültségére. intelligens nyi­latkozataira. Külön örülhe­tünk annak, hogy a döntő a fél ország előtt igazolta: Olali István fiatal munkás- ember a tehetségével jutott előre és nem pusztán ilyen, vagy olyan indítékú rokon- szenv segítségével. És ez a győzelem így még értéke­sebb. Adámi Béla ifjú bűvész­nek nem volt kis feladat magabiztos • versenytársát megelőzni. Szépen szerepelt, megérdemelten győzött. Sze­relnénk hinni, hogy később is hallunk még róla, az ígé­retes tehetségű gyermekből tehetséges felnőtt lesz. Ka­sai Katalin harmadik helye­zését és kettős jutalmazását is örömmel jegyezzük fel a borsodi sikerek közé. A Ki mit tud?-sorozat rá­világított művészeti tömeg- munkánk sok-sok eredmé­nyére, hiányaira, s ezzel megmutatta a feladatokat is. Köztük azokat, amelyek min­ket. borsodiakat is érintenek, s külön, hangsúlyozottan, ha kimondatlanul is megfogal­mazta: kézen kell fogni Oláh Istvánt és a többi Ígé­retes munkásfiatalt, tovább kell vezetni. Egy vetélkedő győzelme nem végső cél, csak a további művelődés fontos mérföldjelzöje lehet. * Ma újra péntek van, de este már nincs Ki nőit tud? Mit csináljunk? Csak ül­jünk a képernyő elé, majd mesél Vitray ... ✓ Benedek Mikié« Kilenc kitüntetés A Miskolci Vontatási Fő­nökség Vöröskereszt szerve­zet kilencszer nyerte el a „Mintaszervezet” című ki­tüntetést. Az elmúlt napok­ban megtartott vezetőséget újjáválasztó gyűlésen Bod­rogi Károlyné vöröskeresztes titkár számolt be a végzett munkáról. A főnökségén rendszeresen tartanak vét- adónapokat: 3 arany-, 3 ezüst- és 34 bronzjelvényes véradó dolgozik a vontatás­nál. A közelmúltban létre­hozták a véradó készenléti brigádokat, akik sürgős eset­ben a kórházak rendelke­zésére állnák. A szervezet 11 tagú vezetőséget választott. Az ünnepséget a 3. számú Általános Iskola „felfedező raja” kedves műsorral kö­szöntötte. A közeli napokban ülést tartott a TIT Borsod megyei ügyvezető elnöksége, s az ülésen — többek között — tárgyalta a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat me­gyei szervezetének munkáját az 1972—76 közötti időszak­ban. (Az anyag egyébként néhány nap múlva az elnök­ség elé kerül, s akkor egy- egy ismeretterjesztési terület konkrét eredményeiről, tar­talmi fejlődéséről is szólni fogunk.) Kétségtelen, hogy meg egy kívülálló, az ismeretterjesz­tésbe csak esetlegesen be­kapcsolódó — akár mint hallgató akár mint előadó — ember is észreveszi; az elmúlt években határozott fejlődésnek indult az isme­retterjesztés, új, friss for­mák születtek, s a hagyo­mányos témákból is kinőt­tek azok az új hajtások, amelyek közvetlenebbül kapcsolódtak az emberek^ a nagyközönség érdeklődésé­hez. Úgyhogy nem lett iga­zuk azoknak, akik azt jósol­ták; a televízió elterjedése, térhódítása visszaszorítja majd a hagyományos isme­retterjesztést. Hiszen — mon­dották a kétkedők — a tele­vízió anyagi és technikai, eszközeivel, a dokumentum és ismeretterjesztő filmekkel, a különböző kerékasztal be­szélgetésekkel nem verseng­het még a legfelkészültebb előadó sem. Tulajdonképpen volt alap­ja a kétkedők érvéi nek. Ám az ismeretterjesztés meg tud­ta újítani önmagát sőt, — habár ezen a téren még min­dig bőségesen van tennivaló — saját javára tudta hasz­nosítani még a televízió va­lóban izgalmas, értékes, hasz­nos ilyen jellegű műsorait is. Az összesített statisztika sze­rint ugyan az 1972—1976 kö­zötti időszakban csökkent valamivel az ismeretterjesz­tő előadások száma — a ko­rábbi években megtartot­taknak mindössze 93 száza­léka, — de növekedett az előadásokon résztvevők szá­ma négy százalékkal, összes­ségében viszont — az egyéb kategóriába sorolt rendezvé­nyekkel együtt — a megelő­ző öt évhez képest 103 szá­zalékkal emelkedett a TIT i-endezvényeinek száma Bor­sod megyében, míg a han­gátoké 109 százalékkal. Nos, e statisztikai adatok már igen sok mindenről árul­kodnak, különösen akkor, ha évenkénti bontásban vizsgál­juk a TIT Borsod megyei szervezetének munkáját. így ugyanis kiderül, hogy évről évre „terjeszkedni” tudtak, ami nemcsak a számszerű gyarapodásban, hanem az eddig „fehér” területek csök­kenésében is mutatkozik. Az üzemi és községi csoportok létrehozásával olyan közös­ségekhez tudtak közel jutni, amelyek eddig kiestek az is­meretterjesztés hatóköréből. Mindez mar csak azért is örvendetes, mert —, s ez újabb garancia lehet az is­meretterjesztő tevékenység tartalmi elmélyülésére, nép­szerűsítésének fokozására — épp az ismeretterjesztésben ismerték fel elsők között — még a közművelődési tör­vény megalkotása előtt —, hogy sajátos lehetőségeikkel az önművelődés feltételeinek biztosításában minden em­bernek segítségére tudnak lenni. Ennek a felismerésnek kétségkívül szerepe van ab­ban hogy ki tudtak lépni a hagyományos — már-már megrögzött — formákból, s nemcsak mertek, hanem tud­tak is kísérletezni, s újat •hozni, például a komplex ismeretterjesztő sorozatok bevezetésével. Egy-egy, nap­jaink emberét érdeklő téma körbejárása, majdhogynem körbefotózasa sokoldalú in­formálódást tesz lehetővé, s egyben köti is hallgatóságát. Nagy tartalékok vannak még a már több mint egy évszázados ismeretterjesz­tésben, mélynek alapvető célja tálán csak annyiban módosult hogy — idomulva a kor követelményeihez — nemcsak kész, behatárolt és meghatározott ismereteket nyújt, hanem a kérdezés jo­gai is .megadja. S ha most utalnánk a korábbi évek vi­tájára, akkor azt modanánk: az ismeretterjesztés már csak azért sem avult el, vesztett talajt a televízió mellett, mert megőrizte, megőrizhet­te a személyes kérdezés le­hetőségét. Ez a személyes kontaktus azonban felveti azt a kér­dést —, hogy mennyire si­kerül vajon megújítani, gya­rapítani az ismeretterjesztés­be aktívan bekapcsolódó munkatársak számát. Mert nyilvánvaló, hogy szüksége van a megyei szervezetnek is arra, hogy a meglevő, nem kis áldozatokat vállaló is­meretterjesztők mellé felzár­kózzon az új nemzedék is. Nemcsak a pedagógusok —, akik az ismeretterjesztő társulat magját képezik —, hanem az értelmiség más ré­tegei is. akik közül különö­sen 'az agrárértelmiség képvi­selteti még kevésbé magát. De számítanunk keli a jól kvalifikált, szakmájában, szakterületén tájékozott mű­szakiakra is. Az .ismeretter­jesztő tjársulat megyei szer­vezetében egyébként e téren is érezhetően megindult a fejlődés. Csutora« Annamária A vers­es novellapályázat Immár ötödik alkalommal került sor vers- és novella­pályázat . eredmenyhirdetése- re Kazincbarcikán. A KISZ zászlóbontásának 20. évfor­dulója tiszteletere ugyanis a KISZ városi bizottsága es a városi tanács művelődésügyi osztálya tehetségkutato iro­dalmi pályázatot hirdetett meg olyan fiatalok számára, akik Borsod megyeben. il­letve szocialista városban él­nek. A Napjaink szerkesztősé­gének tagjaiból alakult zsű­ri véleménye a következő volt: A korábbinál színvona­lasabb. nehány figyelemre méltó tehetségei is felmuta­tó, értékes anyag gyűlt, ösz- sze. Külön érteke a pályá­zatnak, hogy a korábbinál több a más szocialista vá­rosból küldött pályamunka­A versenypályázaton Vá­sárhelyi Tibor (Ajka) és Cseh Károly (Eger) — megosztva — első helyezést ért el. A második Sajó László (Me- gyasZó) lett. A harmadik di­jat — szintén megosztva Galyó Géza (Miskolc), vala­mint Kalmár Julianna (Aj­ka) kapta. A novellapályazat első di­ját nem adták ki. A ináso-i dik — két teljes összegű díjjal — Szendrei Lórink (Miskolc) es Takács Pétét: (Százhalombatta) lett. Mad­zag Pál (Százhalombatta) harmadik dijat kapott. A meghirdető szervek úg 1 döntöttek, hogy legközelebb két év múlva rendeznek te­hetségkutató pályázatot, éíj hogy az eddigi pályázatok-j ra beérkezett verselj és no­vellák legjobbjaiból válogat-! va hamarosan antológia): fognak megjelentetni. bagi Felvételre keresünk műszaki ellenőrt (vízgépészeti gyakorlattal) beruházási előadót (szakvizsgával) pénzügyi bonyolítónak, gép- és gyorsirónőt (titkárnői munkakörbe), takarítónőt, árokásó nehézgepkezelöt, esztergályost, műhelyi segédmunkást, tehergépkocsi vezetőt („D” vizsgával rendelkező előnyben), gépkocsirakodót Jelentkezés: Borsod megyei Vízmüvek Miskolc, Tömösi tt. Z. munkaügyi osztály ...........................................................-< |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents