Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-19 / 90. szám

1977. április 19., feedcí ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tanulságos eszmecsere A gyét és a fiatalok Már az első előadás után, amit munkaügyi és bérpoliti­kai intézkedésekről és teen­dőkről Szoboszlui Árpád fő­osztályvezető tartott, tartal­mas vita kerekedett volna, ha ... — Ha valakinek lesz kér­dése, problémája, kérem, hogy a délutáni íórum-jelle- gii beszélgetésen tegye szóvá. Akkor ugyanis itt lesznek a vállalat igazgatóhelyettesei, a a pártbizottság és a KISZ- bizottság képviselői is, akik érdemben tudnak és akarnak válaszolni.— kérte az egész napos tanácskozás résztve­vőit Lclióczky László, a sze­mélyzeti és oktatási osztály megbízott főosztályvezetője, e rendezvény házigazdája. Ezzel — természetesen — nem az volt a szándéka, hogy elvágja az eszmecsere fona­lát, hiszen ő is, és mindenki jól tudja a Borsodi Vegyi­kombinátban: a mondanivaló a vitával, a pro1 és kontra véleménycserével együtt vá­lik teljessé, s a — távlato­kat is tekintve — előremu­tatóvá. A fiatalok, akik mintegy harmincán (húszán sajnos távol maradtak!) részesei vol­tak a BVK-ban immár ha­gyománnyá érett randevúnak a gyár vezetőivel, a délutáni vitában nem is fukarkodtak a szóval. Ha szabad ezt mon­dani, helyenként meredeken is fogalmaztak, a sértő szán­dék, az elégedetlenség, a túlzott igények hangoztatásá­nak a legkisebb jele nélkül. Kifejezésre juttatták viszont, hogy helyesnek, továbbra is helyénvalónak tartják az ilyen jellegű beszélgetéseket, hiszen mindig jó tudni, ho­gyan is áll a gyár „szénája", mi a jelenlegi helyzet, s mit hoznak a távlatok. Az ilyen találkozóknak sú­lyuk, szerepük van a gyár és a fiatalok életében egy­aránt. Különösen azok szá­mára jelent sokat,- akik friss diplomával a zsebükben két- három éve, hogy átlépték a gyár kapuját. Elméleti felké­szültségük, szakmai tudásuk vitathatatlan, gyakorlati és élettapasztalatuk viszont még kevés. Ezek megszerzéséhez nyújt tájékozódási pontokat, feltételeket, a feltételeiről szükséges ismeretek megszer­zéséhez alapot egy-egy ilyen találkozás a vállalat magas szintű vezetőivel, A vállalat éleiébe, munká­jába, • terveibe nyújtottak be­tekintést az elhangzott elő­adások. A munkaügyi kérdé­seken túl, a vállalat közgaz­dasági helyzetének alakulá­sáról a jelenlegi tervidőszak­ban dr. Gombos László köz- gadasági főosztályvezető, a gyár beszerzési, értékesítési, piackutatási és marketing te­vékenységéről Pázmándi Gyula kereskedelmi igazga­tóhelyettes, a BVK fejleszté­si stratégiájáról, a vállalat ezzel összefüggő terveiről pe- d'i Czieger Bertalan, fejlesz­tési főosztályvezető beszélt. Rengeteg információ, tény, adat birtokába kerültek e fiatalok. Értesülhettek arról, hogy e nagy vegyipari üzem két év múlva már hétezer dolgozót foglalkoztat, hiszen akkor már teljes kapacitással dolgozik az új pvc-üzem is. Ebben az időszakban a gyár termelési értéke eléri a 7— 7.5 milliárd forintot, s az egy főre jutó termelési érték a jelenlegi 600 ezer forintról egymillióra növekszik. Vé­gig követhették a vállalat fejlődését napjainkig, amikor jóleső érzéssel mondhatták el a vállalat vezetői; a dolgo­zók jövedelmi arányai a le­nelő legkedvezőbben alakul­tak. A múlt évben végzett munka alapján több mint 21 napi munkabérnek megfele­lő nyereséget oszthattak szét, s tavaly a bérfejlesztés szín­vonala elérte a hat százalé­kot. A -számítást megtalálni nem csupán pénzt, fizetést jelent, hanem — idő múl­tán, a munkában tanúsított eredmények, a rátermettség és felkészültség alapján — az előrelépést is. Az állandó­an és dinamikusan fejlődő nagyüzemben ez nemcsak re­mény, hanem hosszabb-rövi- debb távon valósággá érle­lődő lény. Még akkor is így van ez, ha esetenként egye­sekben kétségek támadnak, ha egyfajta, ma még érzé­kelhető jelenségek okán el­lentmondásokra is van példa. Mert akad még néhány meg­oldásra váró gond, amivel küszködnek, amit mielőbb szeretnének leírni a mérleg­ből. A gyár vezetői ezekről sem hallgatnak. Nem árul­nak zsákbamacskát, távol áll tőlük a felelőtlen ígérgetés. Többen arra kértek vá­laszt; mi az oka annak, hogy két, ugyanolyan végzettségű és felkészültségű fiatal mér­nök, akik közül az egyik a fejlesztési osztályon, a má­sik lenn az üzemben dolgo­zik, > miért nem esik azonos elbírálás alá a bérezésben? Az egyiknek gyakran ezer fo- iinttal is több a pénze, mint a másiknak, a fejlesztési mérnök hátrányára. E prob­léma valóban megoldásra vár — ismerték el többen is a jelenlevő vezetők közül —, s már készül a tervezet is, ho­gyan, miként szüntessék meg ezt az ellentmondást. Mások az idegen nyelv ismerete utáni nyelvpótlék jogosságát feszegették, többen a majda­ni vállalati szervezeti felépí­tésre voltak kíváncsiak, mondván: ha termelni kezd az ú.i pvc-gyár, ez kikerül­hetetlen. Kitűnt a válaszból, hogy önálló gyáregységeket hoznak létre, ami jelenleg a legjobban bevált lehetőség. Élénk vitára adtak alapot a rekonstrukciós elképzelések, például a műtrágyaüzem (MAS) fejlesztésével össze­függő feladatok. Hirtelen nem is lehet cso­korba szedni mindazt a mon­dandót, ami ezen az egész napos eszmecserén „teríték­re” került. Egy azonban biz­tos: a fiatalok tettrekészsége vitathatatlan, ami kitűnt ab­ból is, liogv felszólalásaikban mindenekelőtt a gyár gond­jait, feladatait vették bonc­kés alá. Még a látszólag sze­mélyes jellegű észrevételek is valamilyen módon szerve­sen kapcsolódlak a gyár egé­szének a munkájához. Ez is egyik biztosítéka volt a szín­vonalas tanácskozásnak, ami sokat jelentett a magas be­osztású vezetőknek éppúgy, mint, az egész napos eszme­cserében részt vett fiatal diplomásoknak. Tóik Ferenc T Az ózdi Kohászati Üzemek drófheugorniü nagycsarnoka Fotó: Mizcrák István Új ítylenyésztő szakcsoport Az aszalói Szabadság Ter­melőszövetkezet támogatásá­val — zömmel a közös gaz­daság tagjaiból — új nyúlle- nyésztő szakcsoport alakult a községben. A termelőszövetkezet segít beszerezni számukra a szük­séges törzsállományt, s a to­vábbiakban biztosítja a nvu- lak tartásához szükséges lu­cernás területet, abraktakar­mányt, s megrendeli a nyúl- tápot 's. A tenyészanyagot a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát szendrői üzemének országos hírű nyúltenyészeté- ből rendelték meg, s remélik, hogy a 250 nyulat mielőbb át­vehetik. Már az első évben mintegy ötezer darab export­képes vágónyulat szeretnének értékesíteni. Egy kisüzem új élete üaacsafi a „gazda” változóit... Kattognak a présgépek az olajszagú munkatermekben. Asszonyok, lányok tapossák a sűrített levegőt szabályozó pedált, s gyors egymásután­ban hullanak az alkatrészek a vaskosárba. — A délelőtti műszakban olyanok dolgoznak, akiket Plánokról helyeztek ide — mondja Berentés Miklós üzemvezető, majd mintegy magyarázatként hozzáfűzi: — Megszüntették az ottani gal­vanizáló üzemet... Üj életét éli a királdi he­gyek közé ékelődött, mind­össze 162 dolgozót foglalkoz­tak kisüzem is, tudniillik 1976. január elsejétől .gaz­dát cserélt”. Korábban, ki­lenc évig a Farkaslyuki Bá­nyaüzemhez tartozott, jelen­leg a Villamos Berendezések és Készülék Művek világítás­technikai gyára ózdi gyár­egységének részlege. — Elektromos alkatrésze­ket gyártunk, a tevékenység nem illett: bele a szénbánya profiljába — indokolja a változás okát az üzemveze­tő. — Nehéz voll az átállás? — Megváltozott a szerve­zeti felépítésünk. sajnos több Hz adminisztráció. Az­előtt a Nehézipari Miniszté­rium hatáskörébe tartoztunk, most a Kohó- és Gépipar' M intsz! éri ti m alárendeli jei vagyunk. Csaknem egy évti­zeden át önálló üzemként termeltünk, mindenről ma­gunknak kellett gondoskod­nunk, beleértve az értékesí­tést is. Manapság egy közös­ség része vagyunk, csak gyártunk, s azt, amire a gyárnak szüksége van. — Az első hat hónaljban kisebb törés következett be a 'brigádmozgalomban — kapcsolódik a beszélgetésbe Schok Marion, a Hl tagú Súgvári Endre szocialista brigád vezetője. — Egysze­rűen nem tudtuk, mit csi­náljunk, hozzánk sem szól­tak, ezért „futotta erőnkből” csak az ezüst fokozatra.. Azt megelőzően ugyanis kétszer nyertünk aranykoszorút... Mostanra már jó kezekbe került a verseny irányítása, s mi bizakodunk a fellendü­lésben. A csatlakozást megfelelően előkészítették. A VBKM ve­zérigazgatója is ellátogatott az üzembe. A kötetlen be­szélgetés hasznos volt. mert az emberek sok kérdést tisz­táztak, s megnyugodtak. Ugyanakkor az új termékek gyártása nem ment zökke­nők nélkül, gyakorlatra kel­lett szert tenni. — Csak tavaly, az első félévben' 93 új alkatrész elő­állítását kezdtük meg — tá­jékoztat a szakember. — A gyorsan változó piaci igé­nyok megkövetelik a korsze­rű, kiváló minőségű árul. Napjainkban már a nemzet­közi szabvány előírásai sze­rint dolgosunk. Megállunk az egyik gén mellett, melyen Tuza Ernő­vé biztosító betétekhez záró­lapot sajtol. Kiabálnunk kell, a hatalmas zajban alig értjük egymást. — Négyezer a mű szakon­kénti norma, de általában túlteljesítem — újságolja büszkén a íiatalássxony, aki csak egy hónapja került Ki- ráldra, s három műszakba jár. — A fizetése? — Olyan teljesítménybér­ben dolgoznak, ami ösztön­zőbb a korábbinál — szól közbe Berentés Miklós. — A lényege, hogy 1 százalékos tervtúlteljesítéséért 2 száza­lékos bérnövekedést fize­tünk. Akik pedig vállalják az éjszakai műszakot, 30 száza­lékos pótlékot kapnak. A következő gépnél alu­míniumból gyártanak alkat­részeket. Rugalmasabb, kedvezőbben megmunkálha­tó ez az alapanyag, a VBKM- hez való csatolás óta alkal­mazzák az üzemben. Azelőtt csak vassal és sárgarézzel dolgoztak. — Újszerű technológiákat is bevezettünk az utóbbi idő­szakban — magyarázza kí­sérőm, s rámutat egy maró­gépre. — Hűtő tönköket ké­szítünk rajta, félvezetőkhöz. Védőgázos aluminiumheg ísz- téssel is foglalkozunk, a hi­gany 1 á m p ák előáll í t á sáná 1. Hamarosan rátérünk a pont- hegesztésre, ezzel felesleges­sé válik az ezüsttel való for­rasztás. Tetemes megtakarí­tásra lesz lehetőség... — Mivel gazdagodott még az üzem a közelmúltban? — Felépítettünk egv 24x18 méteres raktárt, gépesítet­tük az anyagmozgatást. Kap­tunk egy forrasztó berende­zést, egy automata sajtoló- gépet és egy esztergapadot. Ma már a helyszínen dara­boljuk a lemezeket, így jobb az anyagellátásunk. Patvaros István csoportve­zető hozzáteszi: — Megígérték, hogy má­jusra új férfiöltözőt is épí­tenek. Eddig negyvenhár­mán voltunk egyetlen helyi­ségre . .. Ebédlő szoba is kellene... — Tervezik a Dolgozz Hi- bállanul! munkarendszer be­vezetését — toldja meg a brigadéros. — Ezt a világí­tástechnikai gyár verseny- szabályzata kötelezően előír­ja a brigádoknak, természe­tesen mi is ennek szellemé­ben akarunk dolgozni. Örü­lünk minden új kezdeménye­zésnek ... Az üzemvezető kiikíeér egészen a kapuig. — Ahogyan látom, nem­csak a „gazda” változott meg az üzemben — rriondom. mi­közben kezet szorítunk. Felragyog az arca, önérze­tesen elmosolyodik. — Még nem is említettem, hogy másfélszeresére növel­tük az éves termelésünket — emeli fel sokat mondóan az ujját. — Amíg két éve 35 milliós értéket állítottunk elő, addig egy esztendő alatt az elmúlt évben már 56 mil­liós eredményt könyvelhet­tünk el. Remélhetően az idén ezt is túlszárnyaljuk. 1 Sikeresen indult tehát a királdi kisüzem új élete... Kolaj László Szeretem az embereket, különösen azokat, aiuk a haluuo eszme, a mozgalom szoigaj-ataoan marzsoigaijax ifjú éveiket, egész életüket, 'tiszta szívvel, tiszta kézzel munkálkodnak a közösse­geit, amelyért minden áldo­zatra készén. Az ilyen era- DeieiineK kétszeresen íaj az értetlenség, az oktalan ütés, ue, mert minden íuensejiju- ket átható meggyőződés el bennük, a belső erő hajtja ónét újra és újra bizonyíta­ni. E rövid eszmefuttatásra a Hantos ivíikiossai vaio ta­lálkozás ösztönöz. A Hegy- aija Ruházati Szövetkezet einöke a felszabad ulus 32. évfordulója alkalmaitól kap­ta meg a — Magyar Tudo­mányos Akadémián — ki­emelkedő tevékenységéért az Eötvös Loránd-dijat. Ritka kitüntetés ez, hiszen az ipa­ri szövetkezeti mozgalom­ban ő az egyetlen, s me­gyénkben tudomásom sze­rint a harmadik, aki e díj birtokosa tenet. Portrét szeretnék róla, életéről rajzolni. A 53 éves ember lebilincselő erővel, nagy meggyőződéssel tud küzdeni, agitálni, ha a szö­vetkezet ügye kívánja, de szűkszavú, ha a saját életé­ről van szó. — Kérdezem — ösztönöz, de pillantásában az van: ugyan mi újat tudnék mon­dani a szövetkezetei jói is­merő újságírónak, s egész életem nyitott könyv. Emlékek pörögnek, gon­dolatban évek suhannak vissza bennem... Jo sze­mű, jó emberismerő, a szö­vetkezet egykori szervezője Duró József. Ű így jellem­zett: 1 — Több lletet töltöttem Sátoraljaújhelyen. Elsőnek Lantos Miklósra hívták fel a figyelmet. Jó szervező, vezetőképességű ember, sze­retik és tud bánni az em­berekkel, fogékony az új iránt. Vele hamar szót ér­tettünk. Együtt jártunk szervezni a szövetkezetét. A szövetkezet — hosszú agitáció, vergődés, kínlódás után — 1951-ben 17 em­berrel alakult meg. Az egy­kori alapítók visszaemlé­keznek: szegények voltait, a berendezéseket szinte ösz- szekönyörögték, még az ülő­helyül szolgáló hokedliből sem volt elég. Anyagra egyáltalán nem volt pén­zük, Lantos Miklós — koc­káztatott — édesapja házá­ra tábláztaivá vett fel hi­telt erre. Az Eötvös Lóránd-díj, plakett kiemelkedő tevé­kenységet jelképez. Ennek forrása, hogy a szövetkezet mindig lépést tudott tarta­ni az igényekkel, a miisza­ki fejlődéssel, és mindig a kitűnő szervezettség jelle­mezte. — Kérdezzen — hangzik a csöndes óhajtás. Minden előrelépést vita, küzdelem, az újtól való fé­lelem előz meg. így volt, amikor a lábhajtásról, az elektromos meghajtású gé­pekre tértek át, s a szabá­szatnál olló helyett fűrész­gépet kezdtek használni. Korántsem ment könnyen, hogy 1954-ben nagy szalag­ban szervezték meg a mun­kát, majd a következő lé­pésként a kétműszakos ter­melést, a melegváltást. A szövetkezet a 60-as évek elején kezdett export­ra termelni. Ez létkérdés volt. Az egykori megyei székhely és környéke ipar­ban szegény volt. Az em­berek százainak — nőknek — kellett valahogyan ke­nyérkereseti lehetőséget biztosítani. Az exnortter- tnelés, a nagyarányú gépe­sítés, a kitűnő szervezés tet­te lehetővé, hogy a sátor­aljaújhelyi korszerű -üzem­házban és az öt vidéki egy­ségben ma már 1800 ember dolgozik. 1062-ben még csak 15 ezer darab terméket ké­szítettek exportra, ma már túl vannak az évi félmillió darabon. A nagyarányú fej­lődéshez hozzá tartozik, hogy érdekeltté lettek a dolgozó­kat a mennyiségi,, u minő­ségi termelésben, meghono­sítottuk a minőségi, majd a határidő prémiumot. A fejlődés ot évenként megduplázódik. „Kollektí­vánk — -számolt be Lantos Miklós a KiBZOV 1971. ju- liusapan tartott k muoi .Köz­gyűlésén — nagy eredmé­nyekét ért el a III. ötéves terv időszakában. A létszám a kétszeresére nőtt, ezzel segítettünk a munkaerő­gondok megoldásában. Ter­melésünk két es félszeresé­re ugrott... Most a fejlődést igy tö­mön u az elnök: — A IV. öteves tervidő­szakban az előzőhöz viszo­nyítva a termelés a dupla­jura, a devizabevétel a Há­romszorosára nőtt. Az új középtávú tervidőszakban megketozerezzÜK az előző ót év eredményeit... Ez év első negyedeben 22 száza­lékkal exportáltunk többet, dollárban, mint a múlt év azonos időszakában. Az elnök jóleső .érzéssel beszél róla, hogy a szövet­kezetben a lehető legkor­szerűbb gépekkel dolgoz­nak. Csak korszerű gépeket érdemes beszerezni, ez teszi termelékennyé a munkát, s a gép ára jóformán egy év alatt megtérül. Igen, termé­szetes a ragasztásos techno­lógiát ők honosították meg először a megyében. A ter­mékek 80—85 százaléka a lökés cégek megbízásából készül, s e cégek több mun­kafolyamatnál a hagyomá­nyos kézi munka helyett a ragasztásos technológiát ír­ják elő. — Mik a terveik? — Ez évben kétszer is rá­jöttünk, meggyőződtünk ró­la, hogy a korszerű terme­lési módszerünk sok tarta­lékot rejt magában. A Kön.v- nyüipari Szervező Iroda és a Textilkutató Intézet ki­mutatta, hogy az üzem- és munkaszervezés korszerűsí­tésével 30 százalékkal nö­velhető a termelés. Ez de­vizában évente 600 ezer dol­lár többletet jelent. Hat­százezer dollár többletet! Ezt mi el akarjuk érni a népgazdaság, a szövetkezet és a dolgozók érdekében. Az elnök szereti, becsüli, a tagságot. Ez megnyilvánul abban, hogy segít a hozzá fordulók gondjainak meg­oldásában. Egy ízben külö­nös kéréssel kereste fel szerkesztőségünket. Nyáron szokatlanul nagy megren­delés érkezett, amelynek teljesítésétől további meg­rendelések függtek. A dol­gozók vállalták a többlet- munkát. ez nagy keresetet is hozott a számukra. Az elnök azt kérte, hogy a lap segítségével tolmácsoljuk a párt- és gazdasági vezetés köszönetét, hiszen pénzzel nem lehet megfizetni azt, amit a dolgozók valójában tettek. A köszönömliöz hoz­zá tartozik, hogy öt év alatt 52 százalékkal nőtt a dol­gozók keresete. Ez idő alatt a kollektívát minden évben kitüntették — megkapták az MT vörös vándorzászla- ,iát is. és most várományo­sai az ágazat Kiváló Szö­vetkezete címnek. — Valamit, • önmagéról. — Részt vettem a szövet­kezet szervezésében. 26 éve vagyok elnök. Amikor 17-en neki indultunk, nem remél­tem, hogy 1800 fős erős szövetkezetté leszünk, s évi exporttermelésünk — anvagértékkel számolva — túllépi a 300 millió forintot.. — Masamról? Nekem csak a család van — a két fiam — egyik a szövetke­zetben dolgozik, a más’kaz egyetemen tanul — és a szövetkezel. Fz tölti ki az életemet. Jólesik a kitünte­tés. Az ember cl Ind szá­molni vele. hosv nem dol­gozott hiába Köszönöm a tagságnak a hiznlmát a kö­zös eavüHrnölcödós'. hiszen a kitüntolésem az ö mun­kájuk elismerése is. Csorba Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents