Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-19 / 90. szám

E5ZM-MA0WARÖRSZAGA 1977, április 19,, kedd A képernyő előtt Emlékeztetés és játék Az elmúlt műsoi'hetet zárta, de a heti kritikai jegyzet élére kívánkozik az a dokumentumJihn, amelyet Bihari Sándor szerkesztett, Zolnay Pál rendezett és Berek Katalin, meg Mensáros László közreműködésével Ascher Oszkár emlékét, művészetét idézte szobáinkba, hogy a késő esti időben, a szokványos krimi után igazi, értékes művészeti élménnyel búcsúzhassunk el a héttől, A magyar előadóművészét meg­alapozója most lenne nyolcvanéves. Tzenkét éve hunyt el. Kitűnő versmondó, előadóművész, az előadóművészét kiváló szakértője; korán megtalálta az utat a munkásmozgalomhoz, a versmondás, előadóművészét ú.i, pátoszmentes útjainak út­törője, a magyar vidéket jaró első rendszeres színházi moz­galom, a Faluszínház megszervezője és irányítója volt. A do­kumentumfilm úgy emlékezett rá, hogy elsősorban öt idézte: fennmaradt hangját, munkáit hallottuk, ez utóbbit a már említett két színművész tolmácsolta.1 Hallottuk, páratlan elő­adásában sok-sok, hajdan megcsodált produkcióját, nagy ön­életrajzi müvének, a Minden versek titkainak részleteit, fel­tárultak egy művészi életpálya fordulópontjai, művészi-ba­ráti kapcsolatai. Pátoszementes volt ez az emlékeztető doku- mentumfilm is. Nem a külső díszítésre ügyelt, hanem a tar­talomra, a mondandóra. Mint a megidézett Ascher Oszkár művészete. Ezért volt jó, érdekes, méltó a témájához. A hét két tv-játéka importált szövegkönyvre épült. Szom­bat éjszakai műsorban láttuk közülük az egyiket, a Franz Xaver Kroelz írta, Oravecz Imre fordította és Goihur Péter rendezte Felső-Ausztria címűt. A kétszereplős játék egy fiatal nazaspar tükrében a mai német,— münchery — átlagembe­reket akarta megmutatni a maguk kisszerűségében, de sok rokonszenvvel ábrázoltán. Gépkocsivezető a férj, adminisztrá­tor a feleség, különösebb igények nélkül élnek. Műveltségi fokuk sem valami magas, a szleng pedig, amit beszélnék, hazai fiatalabb ácsorgóinknak is becsületére válnék. Szókin­csük szűkös, minden „frankó”, ellenesetben „ciki”; hároméves házasság után bizonyos körülmények közölt az együttlél „túrót sem ér”, s a „mi már ilyenek vagyunk, nem is aka­runk másféléit lenni” alaphangulalú belenyugvást csak a trónörökös jövetelének váratlan előjelei zavarják meg. Ez mar kizökkenti őket a megszokott tunya életmódból, feszült­séget teremt a házas társak között. Negyvenöt percben — két kitűnő színészi alakítás (Kotlái Róbert és Pogány Judit) ré­vén — egy igen jelentős társadalmi réteg életmódja, men­talitása kapott realista képet, hozzátehetjük, eléggé lehan­goló képet. Igaz, a müncheni kisember számára is „a fiam- birozott kaja piszokul drága” a vendéglőkben, „ziehet”, hogy ott is „eikis” az élet úgy, ahogy a megismert ifjú pár ezt be­mutatta. <* ? A szlengért nem kell külföldre mennünk, sőt nem is kell játékfilmben, tehát konstruált körülmények között keres­nünk a fülsértő kifejezéseket. Szombaton délután elkezdődött egy háromrészes ifjúsági vetélkedő ezzel a címmel: A mi su­link a Szovjetunióról. A műsorvezető Déri. .Jánosnak már volt korábban is műsora, amelyben nem iskolák szerepelték, hanem sulik, most is tőle hatottuk, hogy1 „ez volt a meló”, ő emlegette többször a pulit, és ö intette a versenyzőket, hogy „ciki ne legyen”. A vetélkedő egyébként több száz. iskola több ezer diákja nemes versengésének nyilvános záróakkordja; az első nyilvános adás — u feladványok agyo-nmagyarázása ellenére is — nehezén ivóit áttekinthető, feladatot hol a ver­senyzők kaptak, hol a nézők, hát várjuk ki a folytatást, hát­ha nem lesz ..ciki”. Bár megjegyzendp, hogy o. rossz szleng erőltetése már a műsor címében is, egy közművelődési jel­legű műsorban, nem éppen dicséretes törekvés. Igen tetszett viszont vasárnap a Játék a múzeumban című középiskolai képzőművészeti vetélkedő. Imponáló volt a versenyzők fel- készültsége. tájékozottsága, s alighanem magas volt e műsor művészeti ismeretterjesztő hatása is. * A hatodik résszel befejeződött A magyar fotográfia törté­nete című ismeretterjesztő sorozat. Az első adásoknál je­lentkező aggályaink és kifogásaink egy része végig fennállt, például az egyes nagy értékű régi fotók közelebbi bemutatá­sának hiánya zavart; az utolsó adások szöveges kísérete vi­szont a bemutatott későbbi időszakok törekvéseit inkább né­zőközeibe hozta. Különösen állt ez az utolsó. Szociofotó — riportfotó című fejezetre, bár az egyes képek témamegjelö­lésére itt is többet adhatott volna. Benedek Miklós Értesítjük a lakosságot, hogy Miskolcon, a Dankö Pista utca 55. sz. alatt <r létesítettünk. Az átvevőhely felvásárolja a lakosságtól a színesfém-, vas-, papír- és textilhulladékokat. ÉSZAK-MAG VAKOK,bZAGI N V ERS ANYAGI! ASZNOSÍTÓ V. MISKOLC — SAJÓ-PART MSZBT-est— LEN FI LM-bemutató Kórustalálkozó Ünnepnapok Leninvárosban Két kiállítás Díszítőművészet és fafaragás Utolsó napjait ..éli” — vál­tozatlan érdeklődés mellett —, az immáron harmadik al­kalommal megrendezett Mis­kolc városi díszítőművészeti és fafaragó kiállítás, amely­nek ezúttal is a Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőház adott otthont. Ezrekre tehető azok­nak a száma, akik látták már a kiállítást, s bizonnyal több százan keresik fel az utolsó nyitva tartási napokon Is. Nemcsak azért, mert tömeg­bázisa van napjainkban a népi hagyományokra építke­ző. de azt a mai Kor igenjei­vel ötvöző díszítőművészeti 'kiállításoknak, hanem,. azért is, mert e kiállítássorozat al- kalomról-alkalomra egyre igényesebben és színvonala­sabban tárja a látogató elé az újjáélesztett népi művé­szetet. Legutóbb c kiállítás kap­csán annak az örömünknek adhattunk hangot, hogy a fa­faragások megszabadultak a felesleges sallangoktól, visz- szatértek készítőik ahhoz az ősi szokáshoz, amely a fara­gásnak használati jelleget adott, természetesen az alko­tás esztétikai értékével együtt. Nos, e mostani tárlaton — nem utolsósorban a Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőház fafaragó szakkörének jóvol­tából — még tovább erősítet­ték a faragások használati funkcióját, azaz olyan eszté­tikai igénnyel készült alko­tásokat láthattunk, amelyek jól illeszkednek a mai lakás­kultúrába, a mai ember hasz­nálati eszközei köze. Meggyő­ződésünk, hogy a népi fara­gásra támaszkod óknak ezt az utat kell tovább járniuk. Ugyanakkor szolgált meg­lepetéssel a díszítőművészeti anyag is. (Manapság, amikor képletesen szólva szinte egy­mást érik a díszítőművészeti kiállítások, ez nem kis ér­demnek számít!) A kiállított több mint másfélszáz munka között igazán csak elvétve találtatott olyan, amelyik az általánosan ismert tájegységi népi díszítőművészeti motí­vumokat fogalmazza újra. Az eddig kevésbe ismert, vagy éppen kevésbé elterjedt motí- vumkincs kapott hangsúlyos megfogalmazást az alkotáso­kon, a párnákon, a térítőkön, s a blúzokon. így például az ókalocsai hímzés vagy —. s ez is újdonság! — a nemze­tiségi díszítőművészetből a rátkai motívumkincs. Érde­kes és tanulságos az is, hogy bizonyos kísérletező kedvvel azonos motívumok többféle feldolgozása, színbeli megfo­galmazása jelentkezik, ami elsősorban a mai lakásokba való beillesztésüket segítheti elő. A Miskolc városi díszítő­művészeti es fafaragó kiállí­tásra több száz alkotás érke­zett be —, s a beküldött anyag nagyobb része kiállításra is került. Pontosan 179 textil és 123 faragás bizonyítja az amatőr díszítőművészek és fa­faragók hagyománytiszteletre építő, töretlen alkotókedvéi. Amatőr Leninvárosban a bét végén ünnepnapok követik egymást. A város névadója születés­napjának tiszteletére április 20-án magyar—szovjet kultu­rális estet rendez a helyi vá­rosi MSZBT-tagcsoport, a Tiszai Vegyikombinát üzemi MSZBT-tagcsoportja, a Haza­fias Népfront városi Bizott­sága és a Derkovits Gyula Művelődési Központ. A mű­velődési központban este 0 órakor kezdődő ünnepséget Sotkó József né. az MSZBT városi tagcsoportjának elnö­ke vezeti be, a műsorban helyi öntevékeny művészeti csoportok, iskolai együttesek mutatnak be verseket, kórus­számokat. zeneműveket, tánc- produkciókat. részben szovjet müvekből, részben a magyar folklór kincseiből. A leningrádl LENF1LM Stú­dió magyarországi ünnepi hetének keretében a Borsod megyei Moziüzemj Vállalat és a Derkovits Gyula Műve­lődési Központ megrendezi a LENFILM Stúdió ma már vi­lághírű, de hazánkban még nem játszott, szovjet—ame­rikai koprodukcióban készült Kék madár című filmjének magyarországi ősbemutató­ját. A bemutatón szovjet filmkűldöttség is reszt vesz. Az április 22-^én este 7 óra­kor tartandó bemutatóra ven­dégül várják többek között Joszif lieiíic szovjet rende­zői. Az ünnepségsorozat a szo­cialista városok III. kórusta­lálkozójával folytatódik. A Borsod megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya, a KÖTA megyei szervezete, a Lenin- városi városi Tanács műve­lődésügyi osztálya, az MSZBT városi és TVK üzemi tagcso­portja, a TVK, a T1FO és a TEV 'szakszervezeti bizottsá­ga, valamint a Derkovits Gyula Művelődési Központ közös szervezésében, április 23-án és 24-én tartandó kó­rustalálkozón nyolc szocia­lista város 9 kórusa vesz részt, valamint meghívott­ként két további kórus. A kórustalálkozót is Sotkó Jó­zsefire nyitja meg szombaton délelőtt 9 órakor. Ezzel egy­idejűleg a művelődési köz­pontban kiállítás látható a Szovjet Kultúra Házának rendezésében, Lenin a kép­zőművészetben címmel. Ugj’ancsak kollektív tárlat a Borsod megyei Rónai Sán­dor Művelődési Központ szín­házi előcsarnokában az el­fúlt hét végén megnyílt ki­állítás. A Borsod megyei amatőr képzőművészeti stú­dió tagjainak munkáiból első ízben rendeztek bemutatói —, s a vendégkönyv bejegyzése szerint nagy érdeklődéstől kísérve. Már az első két na­pon is sokan megtekintették a kiállított festményeket, gra­fikákat és fafaragásokat. Ez utóbbiak plasztikai igénnyel készültek, — ez az eltérés az előzőleg méltatott kiállítás fa­ragásai és az itt láthatók kö­zött. A bemutatásra került anyag döntő többsége azon­ban a festmény és a grafika köréből került ki. s az alko­tók többsége is ismert más amatőr képzőművészet: kiál­lításokról. Így hál egy vi­szonylag kiegyensúlyozott amatőrgárda munkáit láthat­juk, időben viszont — már, ahol jelölve van — eléggé szóródnak a munkák. Akár­csak az alkotások stílusa, noha a kiállítás rendezői tö­rekedtek valamiféle szétvá­lasztásra. A magunk részéről a figura tív, a'reálisabb anya­got értékeltük jobban, — kü­lönösen tetszettek Bordás Lenke képei —, ezt éreztük kiforrottadnak 'és meggyő­zőbbnek is. Mindenesekre ér­deklődéssel várjuk a stúdió későbbi, további jelentkezé­sét is, hiszen az amatőr kép­zőművészeti mozgalomnak nemcsak jó fóruma, hanem erjesztőlé is lehet majd ez a kiállítás. Csulords Annamária A Borsod megyei Állami Építőipari Vállala! miskolci és vidéki munkahelyeire dolgozókat vesz fel az alábbi szakmákban: — hőszigetelő 1 — tetőfedő-szigetelő — üvegező — bádogos — központifűtés-szerelő — ács 4 — kőműves — lakatos — hegesztő valamint a fenti szakmákban jártas betanított és segédmunkásokat, kubikosokat, kiszolgáló segédmunkásokat: Jelentkezés: a vállalat központjában, Miskolc, Magyar—Szovjet Barátság tér 4. Vidéki dolgozók részére szállást biztosít. ítaa: uűisrtlií a háztartási tüzelőolaj! április IG—tol átmenetileg, a készlettől függően, literenként tiO fillérrel olcsóbban árusítja a háztartási tüzelőolajat. A kedvezmény a. nyugdíjasok és a dolgozók tüzelőanyag-utalványaira is vonatkozik

Next

/
Thumbnails
Contents