Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-06 / 55. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 4,

j— 1977. március 6., vasárnap

Közművelődés és társadalmi mobilitás

A közművelődésről szólva igen gyakran hajlamosak vagyunk ezt a jogaimat leszűkíteni a tanácsi és szakszervezeti művelődési házak, meg könyvtárak tevékenységére, feledve ennek újabb, szélesebb körű értelmezését, átfogóbb jellegét. A köz- művelődési hálózat most már nemcsak a művelődési házak rendszerét jelenti. S mert a közművelődést a társadalom egyetemes ügyének tekintjük, a művelődés egészét átfogó fogalomnak, nemcsak az iskolán kívüli művelődés tartozik ide, hanem természetszerűen az iskolarendszerű tanulás, maga az iskola is. És ha az iskola a közművelődés része, úgy feltétlenül megéri néhány gondolat feljegyzését a közművelődés és a társadalmi mobilitás kapcsolata.

A társadalom a gyorsuló időben és a hatványozottan sokasodó technikái, tudományos, műszaki, s nem utolsósorban társadalomtudományi jellegű feladatok megoldására — közöttük a fizikai munka korszerű végzésére — mind több és mind magasabban kvalifikált dolgozót igényel. A holnap feladatai magasabb felkészültséget kívánnak, mint a maiak, a holnaputáni feladatok pedig annál is többet.

SS^mSBSSBS

Amikor egyes fizika; munkáskategóriák körében az önképzést, a továbbtanulást propagáljuk, gyakran találkozunk olyan ellenvéleménnyel, hogy a lapát nyelét lehet alacsonyabb iskolai végzettséggel is fogni. Mezőgazdasági munkaterületeken pedig még gyakoribb a hasonló hivatkozás. Valóban, vannak még olyan munkakörök, amelyek igen fárasztó fizikai munkát kívánnak. Különösen a képesítést nem kívánó segédmunkás kategóriák körében adódnak ilyen feladatok. De vajon törvényszerű-e. hogy egy rakodómunkás egész életében hórukkoljon, vagy sódert lapátoljon? Hiszen előbb-utóbb mind nagyobb területen veszi át az anyagmozgatást a gép, a daru, a targonca, a sóderlapátolást pedig felváltja a szállítószalag, s ezeknek a kezelése bizony már valamiféle magasabb szintű ismeretet kíván. A mezőgazdaságban is a kemizálás és a gépesítés egyre szűkebbre szorítja a pusztán kézzel végzendő verejtékes munkák körét, s ott sem közömbös, ki, mihez ért, tudja-e a használt vegyszerek káros és hasznos oldalait, ismeri-e a gépet, amellyel dolgozik, vagy éppen tud-e valarrjit a munka- területére előírt gazdasági tervekről, és azok közgazdasági vonatkozásairól. Nem elhanyagolandó vonatkozás az sem, hogy például a darukormányos, vagy a targoncavezető, meg a hórukkoló segédmunkás helyzete a termelő közösségben bizonyos differenciálódást mutat, és a keresete is másképpen alakul.

Nem egészen új dolog, de a közművelődési törvény megvilágításában ismét hangsúlyt kap a művelődés fontossága, illetve a mind szélesebb tömegek művelődésének, szakmai és általános műveltsége növelésének szükségessége. Az egyén szempontjából közelítve egészen egyszerű példája ennek, ha az általános iskola nyolc osztályával nem rendelkező dolgozó tovább folytatja és befejezi tanulmányait, ezzel olyan munkakörök betöltésére, vagy olyan szakmai továbbtanulásra válik aU kalmassá. amelyeket korábban — éppen hiányos iskolai végzettsége miatt — nem közelíthetett- meg. A közművelődés kínálta a legkülönbözőbb művelődési fórumokon szerzett ismeretanyag segíthet ezreket és tízezreket ahhoz, hogy több tudást birtokukba véve különböző szaktanfolyamokat végezzenek, magasabb studiomok- ra váljanak alkalmassá és magasabb képesítést szerezzenek. De ez nem,csak az egyén érdeke. Ugyanakkor társadalmi érdek is, hiszen mint a bevezetőben említettük. a jövő mind több és mind kvalifikáltabb embereket kíván a legkülönbözőbb posztokon. Itt. nemcsak egyszerűen

arról van szó, hogy a technikai haladás a jövő szakmunkásától magasabb felkészültséget vár, mint a tegnapitól, vagy a maitól. Hanem arról is, hogy a munkásosztály és a parasztság fiainak a különböző irányító posztokra való helyezése a mi társadalmunkban folyamatos feladat, e két társadalmi osztály fiaiból kell a különböző szintű irányító posztok utánpótlását is biztosítani. Ez is érintkezik köz- művelődési feladatainkkal. Részben a már magasabb képzettséget szerzettek folyamatos továbbképzésének biztosítása formájában, részben pedig mar az általános iskola elhagyása időszakában, a pályaválasztásnál ró ránk olyan társadalmi feladatot, hogy e két alapvető társadalmi osztály fiainak és lányainak pályairányultságát fokozott figyelemmel kísérjük, és gondunk legyen rá, hogy részarányuknak megfelelően tanuljanak tovább olyan iskolaformákon, amelyek majdan kisebb- nagyobb irányítóposztokra teszik alkalmassá őket.

Mindebből nem következik és nem következhet, hogy a közművelődés célja az egyén előrelépése lenne. A cél a művelt egyénekből álló társadalom jövőjének a biztosítása. S mert a társadalom az egyénekből tevődik össze, műveltebb társadalom nem képzelhető el tagjainak folyamatos művelődése nélkül. így válik a köz- művelődés közvetett úton napjaink és holnapunk társadalmi mobilizációjának mozgatójává, így lesz a közművelődési munka során, különböző szakmásító tanfolyamok közbeiktatásával, a segédmunkásból betanított munkás, a szakmunkásból többszakmás munkás, a nehéz fizikai munkát , automatizált gépek kezelésére váltó dolgozó. S mert a műveltségi követelmények a termelés folyamatában is folyamatos mozgásban vannak, a műveltség megszerzését segítő közművelődés a társadalmat is folyamatos mozgásban tartja, mobilizálja, előbbre viszi.

Társadalmi fejlődésünkben már korábban lezárult a nagy látványos mozgások kora, az az időszak, amikor a hatalom megszerzésének és megerősítésének különböző fázisai indokolták mind több, a rendszerünkhöz hű, adottságainál, származásánál, politikai elkötelezettségénél fogva vezetésre alkalmasnak mutatkozó ember kiemelését, vezető pozícióba helyezését. E vezetők döntő többsége jól megállta helyét, s közben a szükséges szakmai ismereteket is megszerezte, sőt magas kvalifikációt szerzett. Napjainkban már nem lehetne általános gyakorlat ez a fajta társadalmi mozgás. A mai és a jövőbeni társadalmi mobilitás, azaz a társadalom egye- deinek, illetve egyes rétegeinek mozgása, haladása, elsődlegesen a tudáson múlik. A megbízhatóság, a rendszerünkhöz való hűség, a politikai elkötelezettség, a különböző adottságok ma sem mellőzhetők. De naprakész tudás nélkül már nehéz a meglevő munkakörben és társadalmi helyzetben is elboldogulni, nemhogy haladni.

A társadalom minden tagjának, aki napjaink és holnapjaink hasznos munkálója kíván lenni, folyamatosan részt kell vennie a nagy átfogó közművelődés valamelyik ágazatának tevékenységében. Beleértve ebbe az iskolarendszerű oktatást, a politikai és szakmai képzést, az általános műveltséget adó társadalmi formákat egyaránt. Az így szerzett és mindig megújított ismeretanyag nélkül az egyén mozgása a társadalomban elképzelhetetlen,' vagy csak ideig-óráig tartható. És részt kell venni a közművelődésben, tanulni kell akkor is, ha nincs lemérhető egyéni érdek a láthatáron, mert a mai ismeret- anyag holnapra és holnaputánra már kevés, és aki megáll a mai felkészültségnél, holnapután• már lemarad. A társadalom egyénekből áll, a közművelődési részvétel egyéni érdeke így válik társadalmi érdekké, társadalmi szükségességé.

Benedek Miklós

Miskolci Űj zenei műhely

A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár rendezésében a Miskolci Üj zenei műhely harmadik hangversenyét március 9-én, este 8 órai kezdettel rendezik meg a megyei könyvtárban. A koncert műsorán Vidovszky László, ifj. Kurtág György, Dubrovay László, W. Ko- tonski Is Ingolf Dahl szerzeményei szerepelnek.

A magyar fotográfia története

Hatrészes sorozatban mutatja be a Magyar Televízió a magyar fotográfia, illetve fotóművészet 136 esztendős történetét. Az első adás március 9-én jelentkezik a képernyőn.

Ma már az egymilliót is eléri azoknak a száma hazánkban, akik kedvtelésből, vagy hivatásszerűen fényképeznek. mégis mindez ideig fényképészetünk története a magyar művelődéstörténet, a magyar művészettörténet ismeretlen területe maradt. A sorozat olyan korszakokat, alkotókat és irányzatokat emel ki amelyek, illetve. akik döntően meghatározták fényképészetünk fejlődését. A hat egymással összefüggő rész. egyenként húszperces időtartamban e 136 esztendő egy-egy fontosabb fejezetét foglalja össze.

Család

a képernyő előtt

A menetrend szinte torvenyszeru. A délelőtti műsort a nyugdíjasok kezdik nézni, meg a lecketanulás idejéből lecsípő délutáni iskolás gyerekek, s a betegek. Az esti műsoridőt ugyancsak a család legfiatalabb és legöregebb tagjai „nyitják meg”, hét és nyolc óra között többnyire bekapcsolódnak a munkából hazatért férfiak, s rendszerint nyolc óra van, amire a háziasszony is hozzájut — ha hozzájut, — hogy a képernyő elé üljön. E legáltalánosabb tv-nézési szokástól, persze, családonként sok eltérés lehetséges, de a |mű- sorszerkesztők nagyon jól tudják, hogy a különféle műsortípusok időbeni elosztásának igazodnia kell a munkanap, vagy ünnepnap életritmusához, az átlagos magyar családi szokásokhoz. Ezeknek az ismereteknek a segítségével igyekeznek „megcélozni” a közönséget, hogy az adott műsor lehetőleg azokhoz jusson el, akiknek szánták alkotóik. Mégis, a legpontosabb és leglelkiismeretésebb nézőlélektani tanulmányok se tudják biztosítani azt, hogy a műsor és közönség mindig ideális módon találkozzék. Sok családban egészen fiatal korú gyerekek legalább annyi bűnügyi filmet megnéznek, mint amennyi mesét, fáradt, elkalandozó gondolatú felnőtt nézők pedig „végigszenvednek” számukra szinte teljesen érdektelen adásokat, mert „nincs elég lelkierejük” elszakadni a készüléktől. Nyilvánvaló, hogy sem az előbbi,, sem az utóbbi esetet nem mondhatjuk hasznosan eltöltött szabad időnek. A gyermek személyiségfejlődését egyenesen károsan befolyásolhatja a bűnügyi történetek halmozott nézése. A felnőtt pedig a passzív várakozással és érdektelenül eltöltött időt lényegében elvesztegeti, mert ezalatt sétálhatna, levegőzbetne, olvashatna, a gyermekkel, a családdal foglalkozhatna.

I

gen, a tv-nézés módszere is egyfajta kultúrát jelent, amelyet a társadalom nem képes egy csapásra kialakítani: csak hosszú idő alatt fejlődik ki bennünk az a határozott iránytű, amely általában segít a műsorválogatásban. Valahogyan úgy, ahogyan az autók tömeges megjelenése útjainkon nem hozta magával rögtön a közlekedési kultúra magasabb szintjét, amely kellő udvariasságban, türelem - ben és figyelemben nyilvánulna meg. S ez bizony, sokáig növelte a balesetek számát, olykor kellemetlenné tette autós, vagy gyalogos sétánkat. Ha nem is pontos a hasonlat, abban viszont találó, hogy mind az autó, mind a tv-készülék tartó- sabb használata és természetes birtoklása kialakítja a célszerűbb használati szokásokat. Ma már kimutathatóan javul a közlekedési kultúra és bizonyíthatóan fejlődnek a családok műsorválogatási szokásai is. A tv információi, sugalmazásai, irodalmi és művészeti élményt adó film- és színházi játékai, természettudományos- és társadalmi ismeretterjesztő műsorai, a politikai közélet áramkörébe bekapcsoló vitái és fórumműsorai a modern emberi kultúra közvetítői. Mai életünk éppen úgy elképzelhetetlen lenne nélkülük, mint a közlekedés gépkocsik nélkül. És bizony a hasonlat azzal is folytatható, hogy amint q gépkocsi mértéktelen használata elkényel- mesíl, elfelejteti velünk, hogy a természet lábakkal teremtett bennünket, úgy a tv célszerűtlen, válogatás és belső kritika nélküli használata is eltéríthet bennünket a megismerésért, a művelődésért, az önálló gondolkodásért és ítéletért folytatott erőfeszítésektől.

Egy évtizeddel ezelőtt sokan még arról beszéltek, hogy a

Évtizedes

Az országos hírű tokaji Zilaby György Művészetbarátok Koré — mini korábban megemlékeztünk róla — ez év elején kezdte meg működésének tizenegyedik esztendejét. A január 10-i ösz- szejüvetelen a—kör tagjai nemcsak az idei tervet vitatták meg, hanem az előző esztendőről is mérleget, készítettek. sőt évtizedes számvetést csináltak. Ennek a számvetésnek eredményeként született az a. kiállítás a helyi művelődési otthonban. amely ma _ zárul, s amelyet nyitva/ tartásának nyolc hete. alatt sok sz.ázan tekintettek meg a velepárszámvetés

huzamosan látható képző- művészeti tárlatokkal együtt.

A művelődési otthon belső termében tárlókban és tablókon sorakozik ma estig az a válogatott dokumentum-anyag. amely — bár nagy léptékű, de igen hű, érzékletes — képet ad a kör tíz évéről. A bejárattal szembeni főfalon a névadó Zilany György emlékét idéző fotók, kivágott újságcikkek, meghívók, egyéb nyomtatványok láthatók, s nem messze ettől az összeállítástól a néhány éve ka- ' pott magas kitüntetés: a Ki- / váló együttes oklevél.

(bili — Sic. Gy.)

tv a maga lenyűgöző sokoldalúságával és mindenütt: jelenlévő természetével, vizuális erejével felváltja azt a sokévszázados kultúrát, amelyet a könyvnyomtatás feltalálása, az írott tudás elterjedése vezetett be, s amelyre egész mai civilizációnk épül: Ez természetesen túlzás volt: az írásos kultúra jelentősége semmit nem csökkent és nem is fog csökkenni; a tv nem tudja helyettesíteni sóm az olvasást, sem a személyes kapcsolatokat és élményeket. Ám ha a válogatás nélküli felhasználás egy „pót-valóság”, átélésévé, passzív befogadássá, közönséges fogyasztássá változtatja, cl is torzíthatja a műveltség és művelődés fogalmát. Ilyen folyamat főként azokban az országokban figyelhető meg, ahol a tv kapitalista vállalkozás; lényege az üzlet és annak van alárendelve műsorpolitikája is. Nálunk ilyesmiről tömegesen azért nem lehet szó, mert a műsorösszetétel alapjaiban szocialista elvek szerint alakul, és az emberi személyiség sokoldalú fejlődését szolgálja.

D

e azért ez sem történhet automatikusan. Igazi kultúra, megismerés, önálló ítéletalkotás, politikai látókör és közösségi magatartás csak olyan tv-közönségben fejlődhet egészségesen, amely önmaga is tudatosan fejleszti igényeit, hogy amit lát, válogat és befogad az cselekvőerejét növeljt* és személyiségét gazdagítsa.

K. U