Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-04 / 53. szám

1977. március 4., péntek .ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kubikos kőművesek MINDEN hétköznap ők ébresztenek, erőteljes, mély hangú motor zajával köszön­tének. Igen, reggel hét óra­kor a belváros új házrenge­tegei közti hepehupás talajon hol a íöldgyalu-markoló, hol a spirállúrógép, s most újab­ban a lánctalpas toronydaru a deres, a fagytól kemény, vagy a napokig zuhogó eső­től felázott talajon munká­hoz lát. Kék munkaruhás, vagy pufajkás kőművesek csusszannak az alapokhoz szükséges gödrökbe és szük­ségből derék kubikosként bánnak a csákánnyal, az ásóval, a lapáttal. Néha az ember még a meleg bérházi lakásban is borzong. Most komor az idő, kínos egyhangúsággal, szinte megállás nélkül zuhog az eső, máskor hózápor, szél korbá­csolja a bérházakat. A víz, a hóié, mintha gonoszkodás­ból tenné, elönti az alapok gödreit, latyakba merül a láb, az agyagos lé néha belöltyen a gumicsizma* szárán is. Nagyon megkap az építők kiállasa, az idővel való da­colása. Látom, hogy a gép olykor-olykor felmondja a szolgálatot. Megbillen, süly- lyed a nedves, agyagos ta­lajban. A kék munkaruhások eekigyürköznek. sóderral, kő- és betondarabokkal csinálnak utat a sárban pörgő kerekű járműnek. Régi épülétmarad- Ványra bukkannak. Az óriás spirálfúró nem tud benne dolgozni. Az építők légkala­pácsot ragadnak, azzal vés­nek helyet az új alapnak, a kelyheknek. A kíváncsiság az építők­kel való ismerkedésre ösztö­nöz. Nagy József a műveze­tőjük: — Rendes emberek. Addig el nem mennek, amíg az el­süllyedt gépet ki nem segí­tik, amíg a betont be nem dolgozzák. Délután fél né­gyig tart a munkaidejük, és tegnap délután három óra­kor befutott hat köbméter beton. Zuhogott a hó. de ők maradtak, s csinálták, „rá­húztak” egy órát. A MŰVEZETŐ reggeltől estig ott van köztük. Gyak­ran maga is szerszámot ra­gad, segít, példát mutat. Volt esel, amikor egyik kezével esernyőt tartott á feje fölé, a másik kezével öntözgette ki a vederből a mocskos lét, amit az építők adogattak ki az alapból. A nyolctagú építőbrigád vezetője Tóth Barnabás. Vattáról jár be mindenr/rp fíliskolcra. Hajnali fél öl­kor indul és este negyed hétre ér haza — ha időben végeznek a napi munkával. Miért vállalták kőműves lé­tükre a kemény kubikos­munkát is? — Egy év megszakítással 15 éve vagyok a BÁÉV-nél. Ez a második ilyen eset. amikor kubikosmunkát is végzünk. Nem vagyok meg­ijedve tőle. Szeretem a földi munkát, abban nőttem fel, így hát nem okoz gondot a kubikosság. Meg aztán meg­értő az ember. Nekem is van két fiam. Az egyik óvo­dás ... Elnézem az új házak lakóit:. Rengeteg ifjú házas, sok gyerek. Jönnek a mamák a csecsemőkkel a karjukon, és néha hallom a megjegy­zést: „Ide foglak majd hor­dani, bár csak már készen lenne”. — Tudjuk, hogy a bölcső­dére szükség van, az idő hajt, csinálni kell — véli Fidel László, aki december­ben szerelt le a katonaság­tól. — Messze. Hernádcécén lakom, így a munkásszállást veszem igénybe. Mik a ter­veim',' Ha minden sikerül, szeretnék itt dolgozni, itt maradni a vállalatnál. A be­vonulás előtt is jól kijöttem, megtaláltam a számításom. ‘Szeretem a szakmám, ezért is jöttem ide. Hogy most egy kicsit kubikoskodunk is? Kő­művesmunka nem nagyon volt, $z ember ezt is érti, mért ne csinálná. Igaz, né­ha elázott rajtunk az eső­kabát is, a csizmánk sokszor elmerült a latyakban, de hát csináltuk, dagasztottuk a sa­rat. Most már szerencsére kijöttünk a földből. Ez a „kijöttünk a föld­ből” azt jelenti, hogy a be­tonozással, a kelyhek készí­tésével már a felszínnél jár­nak. Ottjártunk után nemso­kára megérkezett a lánctal­pas daru is, és megkezdte a talpgerendáknak a kelyhekre való beemelését. Dolgozik a hegesztő, Papp Mihály is. — Ilyenkor kissé nehéz, kényelmetlen a munka, na­gyon kell figyelni a minő­ségre, de hát csinálni kell — összegezi szemléletét, néze­tét. Ö itthon van. Itt, Mis­kolc belvárosában az építő­vállalat segítségével kapott a Vörösmarty utcában lakást. — Tizenkét éve dolgozom a BÁÉV-nél, megtalálom a számításomat, itt is akarok maradni — ismerteti élet­célját, s jólesően állapítja meg, hogy egy jó hét múlva itt már a felső szerkezetet, fogják szerelni. Esőkabátos férfi, Szegedi G ábor építésvezető-helyettes szemlélgeti bíráló szemmel a munkát. Elmondja, hogy az új belvárosi OTP és bérhá­zak között 120 személyes — hat pavilonból és egy gaz­dasági épületből álló — böl­csödét építenek. Az új há­zak lakóinak gondjai szo­rongatják. az építőket. Sok az ifjú emberpalánta, mi­előbb kell a_.bölcsőde. S ha most télén, és ebben a bo­londos, szeszélyes időben nem kezdenek hozzá, s ha az építők nem vállalják a szakmához nem illő munkát, ez évben aligha épülne fel, s nem avathatnának Mis­kolcon új bölcsődét. A SIKER ott kezdődik, hogy van nyolc kőműves, aki kemény elhatározással meg­fogta a csákány, az ásó, a lapát nyelét, dolgozott, dol­gozik a fagyban, a zuhogó esőben, a hózivatarban, s mindennap megteszi igazi munkásember módján a na­pi tennivalóit. Csorba Barnabás Fotó: Szabados György Március 2-án ülést tártott a „Fiatalok lVIiskolcért — Miskolc a fiatalokért” moz­galom koordinációs tanácsa. Az ülésen többek között beszámoltak a „Miskolc jele­ne és jövője” elnevezésű, többfordulós vetélkedő dön­tőjének előkészületéről. A területi döntőt március 11-én délután 3 órai kezdettel tart­ják meg kilenc helyszínen. A városi döntőn 45 verseny­ző vesz részt, amelyben az előzőekhez hasonlóan három területi kategória, nagyüze­mi KlSZ-bizottság. taninté­zeti KISZ-bizottság és kis létszámú KISZ-bizottság (300 tag alattiak) versenyzői kép­viseltetik magukat. A dön­tőt április 4-én tartják, ahol a három, legjobb eredményt elért csapatok tagjait, 200- tól 500 forintig terjedő könyvjutalommal, a három legjobb egyéni versenyzőt pedig külföldi üdüléssel dí­ja zzák. Védekezés a beázás elles A házgyári lakásoknál gyakori panasz, hogy a pa­nelek közötti hézagok men­tén beázás tapasztalható. En­nek hatékony elhárítására dolgozta ki a Kalocsai Mű­anyag- és Gumifeldolgozó Vállalat és a Fővárosi Ingat­lankezelő Vállalat kollektívá­ja az úgynevezett szimetal gumiszigetelőt. Az új anyag alkalmazását, kidolgozását négyéves kutatómunka előzte meg, amelyhez széles körű épület fizikai méréssorozat szolgált alapul. Az egyik leg- figyelemre méltóbb ered­mény az volt, hogy a koráb­ban ismert véleményekkel ellentétben kitűnt: az úgy­nevezett csapóeső, vagyis a szél által oldalról a falnak préselt esővíz okozza az egyik legnagyobb kárt a há­zak homlokzatában. Ennek nyomán ugyanis az ablakok repedésein és a panelhéza­gokon a szél szinté bepasz- szírozza a vizet. Ennek meg­akadályozására kezdte meg a szi metál gyártását a kalo­csai vállalat. Korábban is alkalmaztak hasonló szigete­lőt, ennek élettartama vi­szont többszöröse az eddigi­eknél, 15 évig is ellenáll az időjárás viszontagságainak. Távvezeték-szerelők A hatalmas tartóoszlopok oldalt fekszenek az elöntött területen, s két lakókocsi is látható beljebb, kerékig víz­ben. A szuhakálló—sajókazai út mentén a bevetett földön erű- és munkagépek forgo­lódnak. Nem mindennapi lát­vány tanúi vagyunk. Az OVIT szakemberei oszlop­állításhoz készülődnek. A több mint harmincmé­teres oszlop 85 mázsát nyom, s a rádióadóhoz hasonlító to­ronyszerű „bika” már felál­lítva, drótkötelekkel kifeszít- ve. Távolabbról két irányban két erőgép motorzúgása hal­latszik. Somogyi Miklós művezető feszült figyelemmel kíséri az előkészületeket. A dolgozók ellenőrzik az összeköttetése­ket, majd zászlójelre meg­indul a teherkocsi a domb alatt, s a feszítőoszlop las­san emelkedni kezd. Egymé- ternyire a földtől ismét meg­állnak. még egy ellenőrzés, majd lassan-lassan két rög­zített lábára támaszkodva egyre meredekebb szögben ível a feszítőoszlop az ég felé. Megnézzük az óránkat. Ti­zenkét perc sem telik el, s a dolgozók már a „lyukfo­gáshoz” készülődnek. Mikor ez is megvan, megkapjuk a felvilágosítást a művezető­től: — Mi az OVIT II. számú iszerelésvezetöségéhez tarto­zunk, s a kazincbarcikai PVC —III. energiaellátását bizto­sító 120 kilovoltos távveze­ték oszlopainak felállítása a feladatunk. Ha optimálisak a körülmények — ezt ebben a sáros, árvizes időben nem lehet mondani —, akkor egy hét alatt négy oszlopot is a „helyére teszünk”. Egy-egy traverz felállítása, a. felvo­nulástól a végleges összecsa- varozásig fgl műszakot vesz igénybe. Jól összehangolt munkára van tehát szükség, szerencsére, eddig nem volt bajunk. Azokat az oszlopo­kat, amit ott látnak a dom­bon. még nem tudjuk, ho- gvan fogjuk majd felállíta­ni. Szűcs András távvezeték- szerelő szakmunkás arról beszél, hogy több mint ezer darabból áll egy-egy oszlop, s a színhelyre való szállítás mindig nagyobb darabokban történik. A Sajó árterületén 12 ha­sonló vastorony vár még felállításra, de ezekre már csak a száraz idő beköszön­tésekor kerülhet sor. A brigád tagjai javarészt szabolcsiak, s hétfőtől pén­tekig dolgoznak. Mikor elindulunk, a mun­ka nyomát már csak a fel­dúlt, zöldellő vetésen látjuk, a szerelőbrigád pedig a domb oldalán felfelé kapaszkodva ai újabb tartóoszlophoz kö­zeledik. Bcrcncsy Sándor Kozák Péter felvételei A Tiszai Hőerőmű építkezésein A minap megírtuk, hogy az új Tiszai Hőerőmű első gépegységének párhuzamos kapcsolása február 28-án megtörtént. Az erőmű az in­duláskor 20 megawatt ener­giát termelt, ezt a mennyi­séget azóta többszörösére nö­velte. Joggal kérdezhetné valaki, mit jelent az első 215 megawattos gép üzembe he­lyezése az országos villamos- energia-ellátásban. A sok példa közül ezúttal most csak egyet említünk: ha el­érik a névleges kapacitás felső határát, vagyis a 215 megawattot, ez az energia- mennyiség közel félmillió, átlagosan villamosított lakás áramszükségletét fedezi. * A 35-ös számú műúton Debrecen felé haladva, ha­talmas kéményre esik az ember tekintete. Aki régen járt ezen a vidéken, talán rá sem ismerne a megvál­tozott tájra. Azt viszont so­kan tudják, hogy a Lenin- város határában épülő új erőmű fontos szerepet tölt majd be az ország energia­igényének kielégítésében, hi­szen, ha teljesen elkészül, 860 megawatt teljesítmény­nyel bővül az ország ener­giatermelő kapacitása. Nagy dolog ez, különösen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a húsz évvel ezelőtt üzembe helyezett tiszapalkonyai erő­mű (mai nevén Tiszai Erő­mű Vállalat) a maga 200 megawattos teljesítményével az ország villamosenergia- íogyasztásának mintegy 20 százalékát fedezte. A hatvanas évek végén még nyoma sem látszott az építkezésnek. Azután 1971- ben megjelentek a Tisza jobb partján a hatalmas földgyaluk és markolók, és ezzel ■ kezdetét vette a ter­mészetét alakító munka. Ah­hoz ugyanis, hogy a kije­lölt területen erőmű épül­hessen, több millió köbméter földet kellett megmozgatni, mivel a különböző létesítmé­nyeket nagyobbrészt a Tisza árterületére tervezték. Ugyan­akkor szükségessé vált egy teljesen új, mintegy három és fél kilométer hosszú vé­dőgát építése is. Mert úgy kellett kialakítani az üzemi és a felvonulási területet, hogy később a Tiszán levo­nuló legnagyobb árhullám se veszélyeztesse. a leendő ob­jektumot. Iff Az első kapavágás óta hat év telt el. Sok minden tör­tént ezalatt. A több mint 7 milliárd forintos beruházás — amelynek teljes befeje­zését. 1978 végére tervezik — az első években az előirt program szerint haladt. Ké­sőbb — főként a szerelés időszakában — egyre több gondot okoztak a beruhá­zóknak a kivitelezésben je­lentkező hiányosságok. Kez­dődött azzal, hogy a külföldi partner nem tudta időben leszállítani a kazánokat es tartozékait. Emiatt elhúzó­dott a berendezések szerelé­se. Ezt látva az építők is „engedtek a gyeplőn”. Ez később megbosszulta magát. Már két évvel ezelőtt látni lehetett, hogy az első gép­egységet csak több hónapos késéssel lehet üzembe he­lyezni. (Az eredeti határidő 1976. augusztusa volt.) Az. újabb határidőt 1976. decem­ber 15-ében állapították meg. És elérkezett december 15-e is. Az eredmény: báf október 6-án megkezdődött az 1-es számú kazán és a hozzátartozó csőrendszerek savazása. párhuzamos kap­csolásra még csak gondolni sem lehetett. Olyan tetemes volt az egyes létesítmények­nél feltárt hiányosság — fő­ként kisebb építő- és szak­ipari jellegű, illetve csősze­relő munkákról van szó —, hogy a kivitelezők képtele­nek voltak megbirkózni a rá- juk háruló, feladatokkal. Égy jellemző példa: az. Erőmű Beruházási Vállalat öt alka­lommal kísérelte meg a víz­lágyító rendszer műszaki át­vételét. Tervük azonban minden esetben meghiúsult, mert olyan sok hibát lártak fel, amely miatt a vízlágyító alkalmatlannak bizonyult a rendeltetésszerű használatra. A szerelővállalatok lénye­gesen jobb munkát végez­tek. A beruházó kezdettől fogva elégedett volt a Láng Gépgyár, a Ganz Villamos- sági Müvek, az .„Április 4.” Gépipari Művek, s a Ganz- MÁVAG szakembereinek tel­jesítményével. Nem volt kü­lönösebb panasz a VERTESÉ munkájára sem. Igaz, elő­fordult, hogy néhány eset­ben egyes, nehezen beszerez­hető villamos kábelek hiánya hátráltatta őket a szerelés­ben. Az üzemindulásra azon­ban ők is elkészültek. Az igazság kedvéért el kell azt is mondani, hogy — bőr az építőipar és egyik-másik alvállalkozó sok borsot tört a beruházó orra alá — a kivitelezők részéről történtek kísérletek, hogy az első gép­egység építésében, illetve szerelésében bekövetkezett féléves határidőcsúszást, va­lamelyest csökkentsék. Így a 22-es számú Állami Építő­ipari Vállalat egy ízben már foglalkozott azzal a gondo­lattal, hogy változtatnak az eddigi hagyományos munka­renden. Belátták ők is, hogy a munkaidőalap számottevő növelése nélkül egyszerűen lehetetlen gyorsabb tempót diktálni a beruházáson. Ügy gondolták, hogy a tíz plusz négynapos munkarend beve­zetésével a vállalat a saját helyzetén is könnyítene. Mi­után a nyújtott munkahét bevezetésének híre — bár még csak elképzelés volt — a dolgozók fülébe jutott, na­gyon sok munkavállaló nyomban beadta felmondá­sát és más vállalatnál kere­sett munkát. A terv tehát meghiúsult. Iff Mondhatná valaki, mire jó az, hogy most, amikor az épülő erőmű mór áramot termel, a lap hasábjain ne­gativ jelenségeket teszünk .szóvá. Távol áll tőlünk, hogy lebecsüljük a beruházásban közreműködő több ezer fizi­kai és műszaki dolgozó mun­káját. A kivitelezők döntő többsége becsülettel , teljesí­tette feladatát. Ezért elisme­rés illeti őket. A tények (amelyeken a határidő-elto­lódást. a temérdek hiánypót­lást értjük) azonban tények maradnak. Ezenkívül a mun­ka egy része még hátra van. Májusban üzembe kell he­lyezni a második gépegysé­get. év végén pedig a har­madikat. A munkák rendkí­vül összetorlódtak. Hogy a tervből mi valósul meg. az nagyobbrészt a kivitelezőkön múlik. A követelmények mindenesetre igen nagyok. Egy biztos: csak jól szervik zeit, kellőképpen összehan«- golt és az eddiginél hatéko­nyabb munkával, a szerző­déses fegyelem további erő­sítésével lehet a kitűzött célt valóra váltani. Lavas Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents