Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-04 / 53. szám

£S^*MAG¥AAOftSZA&4, mépciös A., péntek BBSS Közművelődési témák Ajánlás a brigádoknak . A munkásmüvelődési intézmények többségéhez hasonlóan, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ tájékoztatót adott ki erre az évre a szocialista brigádoknak, hogy azokat kulturális vállalásaik teljesítésében mind hatékonyabban segítse, figye­lemre méltó, hogy már az előszóban arra int a tájékoztató: „Kulturális vállalásaikban a brigádok mindenkor az egyéni igényekből induljanak ki és a közösség vállaljon felelősséget a teljesítésért, mert a vállalások csak úgy lehetnek reálisab­bak, ha a társadalmi célkitűzések mellett jobban figyelembe veszik a brigád-tagok helyzetéi, egyéniségét és érdeklődését.’’ Ez az útmutatás azért is hasznos, mert benne megtalálható a szembefordulás a keveset mondó, nagyon általános és sok esetben csak formális kulturális vállalásokkal. A kiadvány megemlíti a vasas-évfordulót, mint nevezetes eseményt, éves eseménynaptárt ad közre, majd tömören ösz- szegezi a politikai, kulturális, társadalmi vállalások helyét és szerepét a szociaiista brigádmozgalomban. Megállapítja: „A szocialista brigádmozgalom végső célja, a hármas jelszó komplex értelmezése sem lehet más, mint a szocialista tár­sadalmat tudatosan és egyre magasabb színvonalon építő szocialista embertípus kialakítása... Éppen ezért a brigád- mozgahiton belül megfelelő szintre kell emelni a politikai, kulturális, társadalmi jellegű vállalásokat, és- biztosítani, hogy az elbírálásnál a termelési vállalásokkal egyforma értékrend szerint kerüljenek megítélésre.” A konkrét ajánlások között elsőként a politikai képzési és önképzést említi a tájékoztató, mint a marxista—leninista politikai ítéletalkotás megszerzéséhez, kialakításához feltét­lenül szükséges tényezőt, s amelyet a párt-, szakszervezeti, a KISZ, a különböző magasabb szintű pártoktatási keretek kö­zött, valamint a politikai vitákon és vitakörökön belül való­síthat meg minden brigádtag. A szakmai érték növelésének előfeltétele az alapműveltség megszerzése, és ezt is rögtön a politikai képzés után ajánlja, mint brigádvállalást. Rámu­tat, milyen fontos szerepe van a vállalásokban a nyolc álta­lános iskola elvégzésének, a szakmásító és másodszakmát biz­tosító tanfolyamoknak, a munkás továbbképzésnek, a szak­munkások középiskolai képzésének, a szakkönyvek és .szak- folyóiratok tanulmányozásának. Harmadik helyen említi kulturális értékeink tiszteletét, mint a hazafiság és az internacionalista magatartás egyik vonását, a művészetek, tudományok megismerését, mint az egyéni értékek kibontakoztatásának lehetőségeit. Ennek kap­csán említi a rendszeres olvasást, a színház- és múzeumláto­gatást, az ismeretterjesztésbe^ való részvételt, vetélkedőket, kirándulásokat, a klubokban, szakkörökben, művészeti együttesekben való részvételt. Részletes ajánlásokat olvashatunk az olyan vállalásokra is, amelyek a szocialista módon élni jelszó megvalósítását segít­hetik. Ilyenek a különböző társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági szerveknél végzett konkrét társadalmi megbíza­tások, Védnökségváilalások, patronálások, továbbtanuló fizikai brigádtagok korrepetálása stb. A tájékoztató ezt követően igen részletesen ismerteti mindazokat a lehetőségeket, ame­lyeken belül kulturális vállalásokat célszerű tenni: a külön­böző oktatási formák kereteit, az önművelés fórumait, s egé­szében olyan széles körű ajánlást tár a két diósgyőri nagy­üzem szocialista brigádjai elé, amely valóban hathatós segít­ségnek látszik a kulturális vállalások tartalmasabbá tételé­hez. Megállapodások, együttműködések Szerencsére mind gyakoribbak már a különböző együtt­működési megállapodások, szocialista szerződések egy-egy közművelődési intézmény és a vonzáskörzetében működő termelőszövetkezet, iskola vagy egyéb közösség között. Az Edelényi Bányászklub egyike azoknak a szakszervezeti köz­művelődési intézményeknek, amelyek jelentős területi felada­tot is ellátnak, s így szinte természetesnek tűnik, hogy a rendkívül gazdag és sokrétű munkát előirányzó éves munka­tervükhöz függesztve három megállapodást, együttműködési szerződést is találunk. Áz első együttműködési szerződést a helyi Alkotmány Mezögazdasagi Termelőszövetkezet kötötte az Edelényi Bá­nyászklubbal. Bevezetőben hivatkozik a szerződés a közmű­velődési párthatározatra (csaknem egy évvel előbb kötötték, mint a közművelődési törvény megszületett), majd megfogal­mazva a tsz-tagok műveltségének emelését szolgáló leendő­ket, felsorolja a szerződés pontjait. A legelső, hogy a ter­melőszövetkezet évi 10 ezer forinttal járul hozzá az Edelényi Bányászklub működéséhez. Most mit ad ennek ellenértéke­ként a művelődési intézmény? Könyvtárat hoz létre a szö­vetkezet klubjában, azt működteti, állományát cseréli, fel­tölti. A könyvtáros a tsz dolgozója, honorálását a tsz bizto­sítja. A klub a könyvtárat folyóiratokkal, kézikönyvekkel, lexikonokkal is ellátja, rendszeresen végzi az állománygya­rapítást. Szükség szerint kihelyezett rendezvényeket is bizto­sít, ismeretterjesztő előadásokat, író—olvasó találkozókat. A saját rendezvényeit propagálja a tsz-tagok körében, aján­lásokat teáz a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítéséhez. A megállapodás mintegy másfél éves, azóta gyakorlatilag jó az együttműködés, ismerve azonban a lehetőségeket, a szövetkezet részéről nagyobb aktivitást, szélesebb körű kapu­nyitás, s nem utolsósorban magasabb támogatás is elvárható lenne. A bányászklub is többet tudna nyújtani, ha igényel­nék. A másik megállapodást a helyi 3. számú Általános Iskolá­val kötötték, s ebben már markánsabban mutatkozik meg a kéloldalúság. A bányászklub szakköröket tart fenn az iskolá­ban, helyet biztosít az énekkarnak, szereplési lehetőséget teremt, különböző foglalkozásokhoz helyet ad. könyvtárat biz­tosít, előkészítő tanfolyamokat és korrepetálást szervez. Az iskola ugyanakkor családi és társadalmi rendezvényekre mű­sort ad, a szakkörök működési feltételeit biztosítja, szak­tanári segítséget nyújt a felnőttoktatáshoz és a korrepetálás­hoz. Tehát a két intézmény kölcsönösen, a maga eszközeivel segíti a másik munkáját, nem egyszerűen fizet az egyik a másik szolgálatáért, vagy segítségéért. Hasonló alapon nyug­szik a harmadik, a helyi gimnáziummal, kötött megállapodás, amelyben szintén saját, lehetőségeikkel segítik egymást, sőt h gimnázium egy tanárt ki is jelöl a szoros kapcsolattartásra. Természetes, hogy az iskolák nem anyagiakkal viszonozzák a művelődési intézmény segítségét, mint ahogy az is termé­szetes, hogy a termelőszövetkezet nem tud énekkart vagy irodalmi színpadot adni. mint a tanintézetek. De jó lenne, ha az együttműködési szerződésekben a kölcsönösség dominálna mindenfelé, nem pedig a szolgáltatás és annak kifizetése. Teliinger István munkája Fiatalok munkái Zsűrizés a Csanyikban Az országos diáknapokon bemutatásra kerülő képző- és iparművészeti alkotásokat zsűrizték március 1-én. Ma- zsarpff Miklós festőművész elnökletével a csanyiki KISZ-iskolán. A Borsod megyei KISZ- bizottság által meghirdetett pályázatra, akik közül az el­ső hármat oklevéllel jutal­mazták. mintegy háromszáz alkotás érkezett be megyénk fiataljaitól. A díjazott alkotások részt vesznek Szegeden, az orszá­gos kiállításon, amelyet 1977. április 1—2—3-án rendez meg a KISZ Központi Bi­zottság. valamint a sárospa­taki '.diáknapokon, amelyet április 29-e és május 2-a között tartanak meg. Egy izgalmas önéletrajz Manfred von Ardenne vonzalmát a természettu­dományhoz és a techniká­hoz már gyermekkorában felismerték. Mée kiskorú volt. amikor első kutatóla­boratóriumát felépítette, és ez a magánlaboratórium rövidesen nemzetközi te­kintélyre tett 'szert. A ku­tató. alkotó tevékenység megszállottja. A társadal­mi megfontolások akkor­tájt még alig érdeklik. Ta­lálkozása Max Planckkal és más jelentős humanista személyiségekkel . azonban arra ösztönözte, hogy a tu­dós erkölcsi felelősségéről elgondolkozzék. Szemlélete tágult és gazdagodott a Szovjetunióban töltött tíz év alatt. Kapcsolata a szo­cialista valósággal és szá­mos kiemelkedő szovjet tu­dóssal megmutatja neki az utat a szocializmushoz és a békéért folytatott munka fontossága és lelentősége egyre inkább tudatosodik szemléletében. Elhatározza, hogy az NDK-ban fog él­ni. Hatszáz bel- és külföldi szabadalom fémjelzi sike­res életútját, valamint az utóbbi időben világszerte nagy figyelemmel kísért eredményeit a rák és a szív- és érrendszeri meg­betegedések leküzdéséért folytatott harcban. Ez az életút —. amelyet a szerző boldognak nevez — ko­rántsem volt konfliktus­mentes. Éppen bonyolult­ságában és sokrétűségében rejlik nagysága. Önéletraj­zát is élményeinek őszinte és hiteles története tette világszerte az utóbbi évek egyik legkeresettebb siker­könyvévé. A most hetven­éves tudós önéletraizát — Egy boldog élet a technika és tudomány szolgálatában címmel — az Európa Könyvkiadó adta közre a közelmúltban. A művésztanár Két esztendő híján húsz éve él Miskolcon Zsignár István, aki szinte az első pillanattól kezdve „kettős életet”. élt. A főiskolai dip­lomával a zsebében a peda­góguspályán kereste meg mindennapi kenyerét, de so­hasem mondott le arról, hogy, mint kiállító-, alkotó- művészt is számon tartsák, így azután kezdettől .fogva, idekerülésétől fogva rend­szeresen jelentkezett a kép­zőművészeti életben, részt vett a különböző kiállításo­kon, egyéni tárlatokkal is jelentkezett időről időre, s több alkalommal díjat is nyert. Miskolcon, a Kossuth Mű­velődési Házban két eszten­dővel ezelőtt mutatta be ki­állítását — ti tiképek cím­mel — s jól emlékezhetünk, még a szakma is „meglepő­dött” egy kicsit, oly friss szemű alkotásokkal lepte meg a képzőművészet bará­tait, s azokat, akik szeretik Zsignár alkotásait. Tavaly Mezőkövesden állított ki nagy sikerrel — tegnap, március 3-án pedig Nagyka­nizsán nyílt tárlata az Egry József teremben. Zsignár Istvánnal kapcso­latban azonban soha sem le­het nem tudomást venni kettős életéről. S azt hiszem — bár folyton-folyvást igyekszik önmagában is meg­különböztetni kétféle elhiva­tottságát — ő maga sem tud nagy különbségeket tenni. ' Hiszen, amikor legutóbb be­szélgettünk s i többé-kevésbé művészi ars poeticáját is megfogalmazta, mindig visz- szautalt arra, hogy pedagó­gusként, a miskolci Zrínyi Ilona UNESCO asszociált gimnázium művésztanára­ként. városi szakfelügyelő­ként, a rajztagozatos tanu­lókkal is arra törekszik, hogy megsejtesse velük a belső látás érzetét, s a szub­jektív érzéseken keresztül a realizmus felé vigye őket. Mert —. ahogy mondta — minden alapja a realizmus. Csak egészen véletlenül került szóba a beszélgetésen, hogy a közelmúltban a rajz­tanítás országos szakfelügye­lője levélben gratulált oeda- gógusmunkájához, s nagy­szerűnek jellemezte azt a szakfelügyelői tevékenysé­get, amellyel a miskolci rajzoedagógusok továbbkép­zését segíti. Arról viszont nagy örömmel beszélt, hogy tanítványai közül a közel­múltban ketten kapták aranyérmet a diáknapokra beküldött munkáikra Szege­den. s most egy harmadik is csatlakozott hozzájuk. A gyerekek jelentik Zsignár egyik énjét, s az ő apró si­kereiknek talán még jobban örül, mint a magáéinak. Pedig keményen megdol­gozik saját sikereiért is. Igaz. 1961-től tagja az Észak­magyarországi Területi Szer­vezetnek, s 1964-től a Ma­gyar Népköztársaság Művé­szeti Alapjának is. a művé­szeti életben azonban min­den kis sikerért keményen kell dolgozni. Neki azonban van ereje —, s tehetsége is hozzá. Egyszer azt mondta: kovács apjától tanulta, tisz­tességgel, becsülettel kell dolgozni, úgy. hogy értelmét lássa munkájának. S ezzel az életfelfogással, csak természetes, hogy örül a. műteremnek, amit egy mosókonyhából alakítottak ki, hiszen a Csabai kapui építkezéssel „elvesztette” a műterem lehetőségét. Most legalább van hol dolgoznia! — mondta, s hozzátette: ta­lán ezzel is kifejezésre akar­ta juttatni a város, hogy ér­tékeli munkáiét. S ez újabb alkotásokra ösztönzi ... S azután szinte váratlanul arról kezdett beszélni, hogy ;ió lenne, ha a rajztagozatos gyerekeinek a helyiséggond­ja is megszűnne — a gim­náziumban folyó munkála­tok miatt „kiköltöztek” g rajzteremből, hiszen a gye­rekekben annyi az értelem, s az igyekezet, hogy megér­demelnék a nyugodt munka- körülményeket. A beszélgetésünk csapon- gása — csak látszat. Neki mindig eszébe jut valami más is. de annak a másnak köze van a kiindulóponthoz. A látó emberek közé tarto­zik. S ez nemcsak a salát, alkotásaiban, saját alkotás­módjában — lokális színek­re építő művészetében — mutatkozik meg. Zsignárban benne van a szüntelen ta­nulni vágyás, s a tisztelet a művészettel szemben. S nem­csak azokkal szemben, akik a pályán előtte járnak. Ö tanítványaiban is tiszteli a még csírájában levő tehetsé­get. Ezért olyan szimpatikus. S ezért tiszteljük mi is, s örülünk, ha miskolci mű­vésztanárként előbb-tílöbb lép a művészetben is. Csulorás Annamária PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK Miskolc-Perecesen levő szabadkasszás, élelmiszer-csemege jellegű, havi 350-400 ezer Ft forgalmú, 3 fö beosztottal működő boltunk ÍIOiiZÉ és totatö-klvellesi munkaköreinek betöltésére. Jelentkezés; AGROKONZUM, személyzeti osztály, Miskolc, Baross G. u. 15. Felhívás! Felkérjük B.-A.-Z. és Heves megyei T, megrendelőin­ket, hogy lakossági és közületi gázszerelési, tervezési és kivitelezési megrendeléseiket 1977. április 15-ig küldjék meg a TIGAZ Miskolci Üzemegység részére (3527. Mis­kolc, József Attila u. 20. sz.) — az őszi munkatorlódá­sok elkerülése érdekében. A határidő után érkezett megrendeléseket — kapacitás hiányában — csak a következő évre tudjuk ütemezni! TIGAZ MISKOLCI ÜZEMEGYSÉGE a mAeyi téglagyár értesíti vásárlóit, hogy egyes osztályos válaszfal-tégla termékeit 18%-os árengedméiiByel értékesíti amíg a készlet tart! , Megrendelés esetén HÁZHOZ SZÁLLÍTÁST IS VÁLLALUNK! Érdeklődni és befizetni: A MALYI TÉGLAGYÁRBAN LEHET (benedek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents