Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-01 / 50. szám

1977. március 1., leedd

JÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Eh fialés története

10 ezer tonnával több hengerelt áru az LKM-böl

Hódos János aranyjelvényes szocialista brigádja a torony diffúzió hajtóművének szétszerelése közben. Fotó: Szabados György

A veszteségforrások csökkentésével

A többtermelésért

AZ ÉRTESÍTÉS röviden '8y szól: az LKM nemesacél- mű finomsorának szocialista brigádjai a csepeli munká- ■sok felhívásához csatlakozva, valamint a vasas centenárium tiszteletére az évi 140 ezer tonna hengereltáru-ter- vüket 10 ezer tonnával túlteljesítik. Felajánlásiak teljesítését számos feltételhez kötötték, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ezek biztosításán keresztül a vállalat néhány más egységét is jobb, szervezettebb munkára serkentsék.

— Nagyon örültünk a szocialista brigádok kezdeményezésének — mondta Hegedűs Lóránt gyáregységvezető. — Annál is inkább, mert biztosra vehetjük a teljesítést még akkor is, havpil-* lanatnyilag valóban sok feltételt kell ehhez biztosítani. Az itt dolgozó hengerészek, előkészítők ugyanis már többször bizonyították: képesek a nagyobb eredmények elérésére.

í Elismerését indokolva, a finomsor beindulása óta eltelt időszak sikereit említette, Eszerint már a start évében, 1975-ben 2 ezer tonnával több hengerelt árut állítottak elő az itt dolgozó brigádok, tavaly ugyancsak túlteljesítették az éves tervet. Idén pedig nemcsak a 140 ezer tonna előállítását vállalták, hanem a már említett mennyiséggel meg is toldották. A felajánlás külön értéke, hogy a tervezett mennyiség — forintban meghaladja a 70.6 milliót — 30 százaléka exportra készül. A 10 ezer tonna plusz terméket: lapos- és köracélt pedig teljes egészében tőkés exportra szánják.

Balogh . István művezető kalauzol a hengermű finom- során. Mutatja, elmagyarázza, melyek is 'azok a feltételek, amelyek teljesítése elengedhetetlenül szükséges a hengerészek vállalásának az eléréséhez. Ottjártunkkor éppen kígyóvá tekeredik —

ahogy itt mondják — begyűrűzik az izzó vasszál a hűtőpadon.

— Látjaj ez az egyik legnagyobb gondunk, *a fotocellák, elektromos berendezések gyakori meghibásodása. Ezen az itt dolgozó hengerészek nem tudnak segíteni, kifejezetten a villamos szakemberekre tartozik. Számítunk az ö segítségükre is.

A 10 ezer tonna többlet hengerelt áru előállítását 4 brigád 170 tagú kollektívája vállalta, a teljesítést — a kikészítőket és a szállítórészleget is ideszámítva — közel 300-an segítik elő. A brigádok közül a Szoboszlai. 7'ibor előhengerész vezette kollektívát találtuk munkában, délelőttös műszákban. Harmincötén vannak, hengerészek, kemence-vezérlőpult kezelő, kormányos, ollókezelő.., összeforrott, kitűnő gárda, valamennyien több esztendeje dolgoznak azonos poszton, kiválóan értik a dolgukat. A maga területén mindegyikük elsőrangú szakember.

AMIKOR ELDÖNTÖTTÉK,

hogy felajánlást tesznek, kollektiven megbeszélték, kinek, miben kell javítani munkáján, hogyan tudja legjobban segíteni a folyamatban utána következők fennakadás nélküli tevékenységét. A brigádon belül is sok ötlet, javaslat megvitatása szülte az elhatározást. Kocsis András kemencekezelő, Szilágyi János kormányos, a négy hengerész: Farkas János és Untisz András, a középszakasz igazitól, Csécsi Dániel az előszakaszról, Almást Imre előnyújtó éppúgy egyetértettek a megvalósítás szükségességével, mint Zaveczki András, a hidegolló kezelője. Valamennyiükön igen sok múlik, egyik munkája meghatározó a másik számára — végső soron javíthat vagy ronthat a brigád összteljesítményén.

A brigád saját berkein belül felosztotta a tennivalókat. Ám ezek realizálásának is egész sor, tőlük független munka pontos elvégzése a feltétel. Szoboszlai Tibor előhengerész brigádvezelő szerint a legfontosabb, hogy az acélmű és a durvahengermű gyárrészlegek időben, megfelelő minőségben és mennyiségben, az ütemezett programhoz igazodva lássák el őket alapanyaggal, ezáltal ugyanis lényegesen növelni tudnák a hengersor úgynevezett forgásidejét, ami azonos idő alatt több egytípusú termék készítését tenné lehetővé, más szóval többet tudnának hengerelni egy-egy műszakban.

Fontos feltételként szabta a négy brigád az év elején megkezdett nagyjavítás haláridő előtti befejezését is. Ezzel kapcsolatban Schön Péter üzemvezető elmondta: jó úton halad, „sínen van” a felajánlás teljesítése. A 14 naposra tervezett felújítás ugyanis két nappal hamarabb elkészült — így az ez idő alatt hengerelt 700 tonna termek máris 9300-ra csökkentette az „adósságot”.

SZÉP FELAJÁNLÁST tett az LKM nemesacélmű hengersorának négy szocialista brigádja. A megvalósítás azonban nemcsak, sőt talán nem is elsősorban rajtuk múlik. Sokkal inkább a munkájukhoz kapcsolódó, az őket kiszolgáló gyáregységek, részlegek a hengerészekéhez hasonló lelkiismeretes tevékenységén. Bizonyára az itt dolgozó szocialista brigádok is csatlakoznak majd és saját területükön jó munkával segítik elő a felajánlott 10 ezer tonna finomhengerelt- áru előállítását.

N. I.

Vasárnap Szentendrén tartották meg a vízügyi ágazatban dolgozó fiatalok II. ifjúsági parlamentjét. A tanácskozáson dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tájékoztatta a több mint 30 ezer fiatal vízügyi dolgozó képviseletében egybegyűlt küldötteket az ágazat ifjúságpolitikai munkájáról és a további feladatokról. Hangsúlyozta. hogy az ágazatban dolgozók csaknem egvhar- mada a fiatalok korosztályába tartozik. A feladatok megoldása tehát — köztük, 'hogy a tervidőszakban épülő 430—440 ezer lakásnak legalább 90 százaléka be legyen kapcsolva . a vízhálózatba: hogy a vízművek termelő kapacitása napi egymillió köbméterrel növekedjék, s ezzel a lakosság 72—73 százaléka részesedjen közműves vízellátásban — nagyrészt a fiatalok munkájától függ.

— Ha a veszteségforrások megszüntetésével is megoldható a termelés fejlesztése, enyhén szólva fölöslegesnek tűnik újabb és újabb milliók ráfordításával ugyanerre törekedni — érvelt Botya Péter, a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet elnöke és még hozzáfűzte: — A cél változatlan, de elérésének módja gazdaságosabb...

A mondat logikus. Ha a mindennapi munkában, a termelési folyamatokban van gyenge pont és azt át lehet hidalni, meg lehet szüntetni, akkor anyagi áldozatok nélkül eljuthatnak odáig, amit esetleg csak több milliós beruházásokkal valósíthatnának meg. Különösen olyan termelőszövetkezeteknél érvényesül ez a gondolat, amelyek az elmúlt évtizedekben megteremtették a nagyüzemi termelés alapjait. A borsodsziráki éppen ilyen, hiszen — csak példaként idézzük a közelmúlt zárszámadásának adatát — az elmúlt évről 222 millió forint termelési értéket mutathatnak fel. Más kérdés az, hogy ez a pontosabb és minőségi munkára alapozott, nagyobb munka- fegyelmet feltételező gazdálkodási terv megvalósítható-e? Hiszen a Bartók Béla Termelőszövetkezetben is úgy határoztak, hogy 10 millió forintos költséggel bővítik, korszerűsítik sertéstelepüket. Ez pedig az elnök korábbi Száváival ellentmondásosan: ráfordított milliók.

— „Védekezhetnénk”, mert a sertéstartás népgazdasági kívánalom, növelése közérdek. Ezzel szemben maradok előbbi kifejezésem mellett, hogy a számunkra legolcsóbb, legkevesebbe kerülő és hibaforrások megszüntetéséből . származó módokkal igyekszünk megvalósítani terveinket. És lényegében mindez vonatkozik a sajó- ecsegi telepünk építésére is, hiszen az elavult régi épületeket viszonylag csekély költséggel új anyakocateleppé alakítjuk át.

A 400 férőhelyes telep beruházási költsége így csak töredéke lesz egy hasonló újnak. Évente 6000 malac születik majd itt, s ez a létszám alapjá vá válhat a nagyüzemi hízótermelésnek. Mivel korábban a termelőszövetkezet vásárlásokból biztosította a hizlalótelepek süldőszükségletét, az új létesítmény azonkívül, hogy biztosabb, folyamatosabb alapanyag-ellátást jelent, kedvező irányba tereli az ágazat jövedelmezőségét.

— Ha már veszteségforrásokról beszélünk, fogalmazzunk egyértelműen — vetette közbe az elnök. — Mert. a vásárolt süldők között, mivel

az állategészségügy korántsem annyira megoldott, mint egy szakosított telepen, nagy volt az elhullás. A süldő árának emelkedése pedig érzékenyen érintette a hústermelés önköltségét. Így ezzel a beruházással „egycsapásra két legyet ütünk”, s a rá- költött tízmillió nagyon gyorsan megtérül.

Más a helyzet a növénytermesztés folyamataiban, ahol már tényleges ráfordítások nélkül megvalósulhatnak az elképzelések. A fejlődést szolgáló tervek mércéje magas. Idén az 1975-ös évhez viszonyítva a növénytermesztési és az állattenyésztési hozamok 50 százalékos növekedésével számolnak. Ez pedig olyan ütem-, amely nagyfokú gépesítettséget, kialakult vetésszerkezetet, korszerű technológiát feltételez.

— A korábbi években kialakított szakosítás és az iparszerű rendszerben történő termelés nálunk is bevált. Csökkentettük a kultúrák számát és a megmaradtak teljes gépesítésére törekedtünk. Áz eredmény a‘ múlt évben már megmutatkozott, hiszen a búzából hektáronként elért 44 mázsás termés termelőszövetkezetünk eddigi legjobb eredménye.

A kalászosoknál sikerült, a kapásoknál nem. Így foglalhatnánk össze az elnök mondanivalóját. A helyeslés és a nemtetszés az alacsony és magas termésátlagokon kívül a szakvezetői munkának szólt. Például annak, hogy rosszul határozták meg a cukorrépa-betakarítás kezdetét, a cukorgyár átvételi idejéhez kapcsolták, ami hiba volt.

— A kétszáz hektáron termesztett 500 vagonnyi cukorrépát kézi erővel kellett betakarítanunk, hiszen a fel- ázott talajainkon rém boldogultak a költséges gépek. Ha. a betakarítást tíz nappal előbb kezdtük volna, alig hiszem, hogy szükség lett volna ekkora erőfeszítésre. Pedig csak annyi történt, hogy a szakvezetők elfelejtkeztek a mezőgazdaság „örök” tényezőjéről, az időjárásról, s máris nagyobbak a termelés költségei, és ezzel fordított arányban gyengébbek az átlagok.

Sorolhatnánk azokat a veszteségforrásokat. melyekre az előző évben felfigyeltek. Némelyik olyan jelentéktelen, hogy csak kedvezőtlen gazdálkodási évben kerül „felszínre” és véteti „magát” észre. De csak akkor, ha a folyamatokat figyelik és tudatosan keresik a hibákat, mert ezek az apróságok több megtermett répát vagy kukoricát jelentenek.

— kármán —

Mozdonyok

„orvosai”- A szerelőcsarnok előtt 3009 , lóerős villamos mozdonyán.

. Az 1-es mozdonyállás alváj zát három fiatal hibakereső

i nézegeti. Egyetértő fejbólin: tás, a fülkében levő ember

, rákapcsolja az áramot, pukkanás jelzi, hogy ott zárla- , tos a fűtési csatlakozó, ahol

, sejtették. Néhány másod. perc múlva a gép a csarnokban van, s másik három ifjú szakmunkás az aknában , dolgozik a hiba elhárításán.

Jelenleg négy villamos gép ’ áll a miskolci nagy szerelő’ csarnokban. Mozdonyjavitó

' brigádok tagjai szorgoskodnak a javítással.

Volt egy szakmai vita:, szabad-e a mozdonyokon ' eredeti technológiától, előírástól eltérő megoldásokat alkalmazni. Hernádi István, a fűtőház vezetője így ösz- szegzi a tapasztalatokat:

— A választ a mi főnök- , ségünk adta még: nemcsak

kell, hanem nélkülözhetetlenül fontosak az új megoldá- ; sok. Ezek nélkül a mozdo| nyaink egy része használha« tatlain lenne.

[

A gondot az okozza, hogy nincs elegendő alkatrész. Bármennyire is különös, de } olykor 10—20 forintnyi al\ katrész hiányában 10—12

milliót érő gépek állnának. A fejlődést viszont az biztosítja, hogy a vontatási főnökségen a műszaki vezetők, fizikai dolgozók egész hada I töpreng, töri a fejét hasznos,

yümölcsöző megoldásokon, khhez meg is vannak a feltételek, hiszen a dolgozók nagy része technikusi szintű tudással, 15—20 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

Érdekesek az életutak, célok találkozásai. Tóth József villanyszerelőként- kezdte munkásságát. Elvégezte a híradástechnikai technikumot.

— Eredetileg a GELKÁ- hoz szerettem volna menni. Létrejött a villamos mozdonyjavító műhely. Itt ragadtam. Olyan a munka, ami kielégít, s olyan a légkör, ami maraszt. Jól ismerjük egymást, a munkatársi viszony barátivá fejlődött. Ezer szál köt már ide a vontatási főnökséghez.

Szerényen hallgat róla, hogy brigádvezetőjével. Szabados Istvánnal együtt a Ward Leonard mozdonyok vontató motorjainak bejáratásánál olyan megoldást ötlött ki, amely évente közel félmillió forint megtakarítást hoz.

— A múlt év — állapítja meg Szabados István, a 23 tagú Bláthy Ottó szocialista brigád vezetője — rendkívül eredményes volt számunkra. A bVigád 12 tagja újít, s ezek összességében tavaly közel másfél millió forint népgazdasági hasznot hoztak. A brigád a műhely magva. Közel kétharmada párttag, a fele érettségizett, öt technikumi bizonyítvánnyal rendelkezik. Hogy 'sokat töprengünk-e az újításokon? Nem. Aki szereti a szakmáját, felelősséget érez a munkájáért, látja a célt, annak nem kell sokat töprengenie.

No Igen, a motorbejáratás. Korábban a Leonardoknál 200 kilométeres bejáratás kellett. Szükség volt rá, hogy az új, vagy felújított motor komutátorai megfelelő pali- naréteget kapjanak. A brigád újítóinak javaslata alapján a motort próbapadon járatják be. Ebben az évben — mint a brigádvezető elmondotta — a V 43-as mozdonyoknál akarják megvalósítani ezt. E gépeknél a motort nehéz kiszerelni, a javításokat is a motor kiszerelése nélkül végzik. Azt tervezik, hogy az egész mozdonyt megemelik, s megfelelő feszültségű energiával 3—4 óra alatt bejáratják.

Ez rendkívül meggyorsítja a futópróbát. Nincs szükség külön mozdonyvezetőre, a gépnek nem kell „lekötni” az amúgy is túlterhelt acélpályát, sok időt, s energiát nyernek vele.

A legtöbb alkatrész a Diesel-mozdonyokhoz hiányzik. Ebben a Kincsik János vezetésével dolgozó Jedlik Ányos brigád tevékenysége emelkedik ki a legjobban. Bella Sándor csoportvezető így jellemezte a kollektívát:

— Kitűnő emberekből áll. Majdnem minden tagja brigádvezetőként is megállná a helyét.

A Romániából ismportált mozdonyoknál nagy hiánycikk a hengerfej-tömítés. A

dieseles brigád kidolgozott egy eljárást, amely szerint •házilag, az import acéllemezzel azonos minőségű alkatrészeket készíthetnek.

A fűtőháziak az útkeresésben, a gondok megoldása végett sok külső segítséget is igénybe vesznek. Az M—44- es Diesel-mozdonyoknál gyakori a hengerfej-öntvényre- pedés. Korábban a repedt alkatrészt selejtezték. A Nehézipari Műszaki Egyetem hegesztőmérnöki tanszékének útmutatásával új megoldást alkalmaztak: feltöltő hegesztést végeznek, így hengerfej hiányában egyetlen mozdony sem áll, mind üzemben van.

Az M—62-es mozdonyoknál a perselygumi hiányzott. Sokszor egy ilyen húszforintos alkatrész hiányában nem tudtak üzembe helyezni Diesel-mozdonyokat. A íűtőházi műszaki kollektíva kisütő szerszámot készített, a MEDICOR — bérmunkában — el is vállalta a gyártását. Ma már ott tartanak, hogy ők segítenek másokat, így többek között a dombóvári főnökségre is jutott a Miskolcon gyártott műszaki gumicikkből. Ugyancsak hiánycikk a segédhajtómotor- csapszeg. Ebben a DIGÉP segít: krómozással teszi újból használhatóvá e csap- szegeket.

— Az igazság az: nem üdvözítő megoldások ezek, sok munkával járnak, olykor a megoldások többe kerülnek, mintha újat kaphatnánk — mondja a vontatási főnök —, de az élet erre kényszerít. Az áru- és személyszállításokhoz gépekre van szükség, s olyanokra, amelyek jó! engedelmeskednek a mozdonyvezetőnek.

Csorba Barnabás