Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-27 / 49. szám
ÉSZASÍ-MAGYARQRSZAG 6 7977. február 27., vasárnap Százéves „hírcsokor" Száznyolc évvel ezelőtt,' 1869-ben. Borúth Elemér szerkesztésében, és kiadásában lap jelent meg Sátoraljaújhelyen, fejlécén ezzel a fő- és alcímmel: . hetilap! főtekintettel e metéltei e megye szellemi és anyagi érdekeire.” I A lap hosszú évtizede- 1 ken át tudósította a ze-mp- I lénieket a megye és a vá- I ros eseményeiről. Mi. min- í den történt kereken 100 j évvel ezelőtt Sátoraljaúj- i helyen, néhány érdékessé- i get kötöttünk csokorba a f „Zemplén hetilap, íőtekin- | számaiból. A város polgármestere Hornyay Kálmán volt, akit azzal keresett meg a kassai városi színház igazgatója, bizonyos Lászy nevű úr,- adjon engedélyt a polgármester 12, esetleg IS előadás tartására, mert „a kassai színiidény megszűnvén, a társulat az erők együttmaradása végett jobb nevű városok felkeresésére van utalva ...” Ügy látszik, az útépítés akkor is nagy gondja volt a városnak. Ilyesmi miatt i panaszkodik a Zemplén -glosszaírója is 1877 telén, ''emlékeztetve a „köveztető ‘bizottságot” a lapban a főutca burkolásának meg- " kezdése előtt közölt cikkre, amelyben „a felhasznólás- .ra kerülő anyagok silányságára” figyelmeztették a -városi hatóságot. Az illetékesek azzal hárították el a ■'ilap kifogásait, hogy „a kő kitűnő, a homok non plus ultra". A főutca kövezése befejeződött, s ezt a lap így kom m entál j a: „T,i zen - -hétezer forintba került a burkolat, s kevés híjával éppen olyan rossz, sáros, mint a művelet előtt volt... Fájdalom, az eredmény a mi laikus mézet ün- |fcet igazolta, de ez éppúgy, -■mint a csütörtököt mondott fszaikértelem, a rengeteg jpémt többé fel nem tá- fma&zthaitja...” A város gazdag polgárai: ^orvosok, ügyvédek, keres- Jlkedők — a megyei urak- Skal közösen — 200 ezer /forint alaptőkével, , részit vényt ársaság formái ában, konyakgyár létesítését tervezik. Ugyártóikkor „a nagy-méltóságú honvédelmi ■ miniszter úr pályázatot hir- ^detett népfelkelő élelmezé- |s.i járulnoki állás betöltésiére.” A diákok gyakorlati oktatásának kérdése száz esztendővel ezelőtt is napirenden szerepelt. Erre mutat a Zemplén egyik cikke, amely szerint „óhajtandó volna”, nogy az iskolák karolják fel a háziipar egyes ágainak tanításai, elsősorban a szalma-, vesz- sző- és gyéké-nyfonást, mivel az ehhez szükséges anyagok „környékünkön legkönnyebben megszerezhetők”. Követendő például említi a sárospataki „állami tanítóképezdét”, ahol ,.Zombory Előd tanár úr a minisztérium által megbízva, kiváló buzgóság-gal tanítja a szalma-, vessző- é-s gyék-ényfonási munkákat. A „százesztendős jövendőmondás” — úgy látszik — 100 esztendővel ezelőtt ugyancsak „divat” volt, mert még az újságok is foglalkoztak ilyesmivel. A Zemplén „hírneves szaktekintélyekre” hivatkoz-a, 1877-ben úgynevezett „fe- nyegetöleg kritikus napokra” hívja fel olvasói fi- • gyeimét. „Legveszedelmesebbnek” jósolja a szeptember 28-át, majd „enyhülő fokozatban” következnek: augusztus 30., február 19., március 20., július 31. és október 31. A régiek tapasztalatai szerint — olvashatjuk a jövendölés folytatásaként —, aki januárban születik, „az kicsi és csinos, okos, de heves természetű”. Ugyanígy sorra veszi születés szempontjából a többi hónapot is. „Február: pénzmegvető; március: komor és gondolkodó; április: vastag nyakú és erős; május: sok gyermeke lesz; június: bizalmas és szeretet- re méltó; július: szereti az irodalmat, tudományokat, és ezekből nagy kincset szerez magának; augusztus: értelmes és vérmes kedélyű; szeptember: szerény és takarékos; október: bátor, vakmerő; november: szerencsétlen a szerelemben; december: gyönge és beteges.” Mit mondhatnánk ezekre i a mosolyt keltő naivitásokra? Csak azt. amivel ez a 100 esztendővel ezelőtt íródott cikk is végződik: „Higgye, aki akarja ...” Hegyi József A rajzórának vége Ülnek a gyerekek a padokban. Rajzóra van, a tanterem elején rajzállvány : sötétkék háttéren felfüggesztett, derékszögű vonalzó. Vörössel, kékkel, sárgával pingálják a színeket. A falakon régi, pontosabban tavalyi rajzok. Az egyik a szemben levő domboldalt, a másik hímzett íejkendőt ábrázol. Meg fákat, amiből ezen a környéken jócskán van. Lehet, hogy a most készülő, vörösre, kékre, vagy sárgára festett vonalzók közül is felkerül valamelyik a hegy és a fejkendő mellé. A díszhelyre. Pusztafalun, ebben az eldugott kis hegyközi településen tizenöten járnak az általános iskola alsó tagozatába. Meg néha többen is. Pöttömke gyerek áll fel az egyik pádból, ötéves, ha lehet, és kiballag a rajz- állványhoz. Megnézi közelről a vonalzót, igazít rajta, azután visszamegy testvére mellé. A tanítónő azt mondja, sokszor van úgy, hogy elkísérik az iskolásokat a testvéreik. A tanítást nem zavarják, figyelik az órát, sőt, van, amikor ők is jelentkeznek. így tel-/ nek itt az órák. Az, hogy a mai tanításból már nem - lesz semmi, biztos. A rajzállványt egészen az ablak mellé teszik, hogy legyen hely. Kipakolnak a szekrényből is. Magnó, doigozatfüzetek, szemléltetőeszközök kerülnek a félig kész rajzok fölé; kell a hely, ami —' már most látszik — nem lesz elég így sem. A könyvek, amiket ma kaptak, talán két szekrényben sem férnének el. Mert könyveket kaptak. Majdnem négyszázat. Igaz. nem új könyvek, de könyvek. El lehet őket olvasni. Itt, Pusztafalun nem szoktak az efféle ajándékokhoz. És a könyvekhez sem. Igaz, van a helyi' klubnak egy kis könyvtára, de az nem az iskolásoké. Meg már az olvasni szerető emberek szinte betéve ismerik valamennyi kötetét. A tanítónő három éve van itt. Mutatja a televízió alatt levő kél-há- rom agyonolvasott könyvet. Az iskolának mindöSz. sze ennyi volt. Lehetett így készülni tanulmányi versenyekre? Lehetett, de nehezen. Most is lesz egy, február végén. Versmondásból. Verseskötet még a helyi klubkönyvtárban sem volt. Most egy másodikos kislány a sárga fedelű Ady-kötetet szorongatja a hóna alatt. Barátnője egy műszaki (tv-szerelés) és egy vastag, Hegelről szóló könyvvel indul a helyére. És a többiek is válogatnak. Ki ezt. ki azt íratja fel magának, hogy legyen mit olvasni otthon. Szótagolva, vagy folyamatosan, csendben, vagy úgy. hogy hallja a mama is. Kucsmás kisember büszkélke'dik: sokszor mondja el otthon hangosan a leckét. A nagymamának, aki még sosem olvasott. A másik meg azt mondja, hogy náluk, otthon, van nyolc könyv. Nem olvasta még el őket, de ezeket, amiket most hoztak ide az iskolába, majd elolvassa. A tanítónő is segít a pakolásban. Néha- néha belelapoz valamelyik kötetbe, azután a többi mellé teszi a szekrénybe És azok is segítenek, akik hozták ezt a nagy halom könyvet. A miskolci ÉPFU Vállalat dolgozói. Ok keresték meg ezt a községet. Minden selejtezéskor ösz- szegyülik pár száz könyv, amit olyankor azoknak az iskoláknak adnak, ahol szükség van erre. És itt iiiiKv szükség volt már rá. Egy jó félórás pakolás után megtelik a szekrény. A hátsó padokra is Jut könyv. És a táskákba is. A gyerekek felírják, hogy mit visznek haza. A tanítónő ezen a napon már nem tart több órát. A rajzállványról is lekerül a vonalzó. A rajzóránalc vége, a padokon, a rajzlapok mellett, könyveket lapozgat tizenöt gyerek. Pusztafalvi Tivadar SAJÖ LÁSZLÓ Noé Néhány perccel dél előtt, míg egybegyiil a délelőtt, a nyitva hagyott vízcsapok, az égve hagyott csillagok alatt a Tóra ballagok. Boldogok, mondom, boldogok- Arcuknál ruhám szárítom. Sikoltozó sirályom is nicgül a villámhárítón. AKÁC ISTVÁN: Két költemény l ; ■ Gyöngyvirág-mellű, szcllő-futású lányok örök mosolyát röpítik tova a suhanó napok. i A madarak, mint feszített, karcsú gitárok ' zengik a legszebb pillanatot. , r n. | i Salátákon gyémánt-harmat, szívemen konok hatalmak — i esteledik: kapualjak tűnődő homályba halnak. i Pára a város feleit... Á lánynak be, hogy jó lenne felmenni az Avasra. Kissé félve pislogott a fiúra, jól ismerte kényelemszeretét, áltól tartott, sajnálja majd a Kossuth téri padot. — Ha akarod ... — Szívesen jössz? — A kedvedért! Mindig ilyen röviden beszél — gondolta a lány, míg felfelé kapaszkodtak a Bortanya előtti lépcsőkön. Ilyen volt fél évvel ezelőtt is, amikor az ifjúsági klub egyik rendezvényén megismerkedtek. Szótlan, magába forduló. Eleinte tetszett a zárkózottsága, titokzatosnak tűnt, később azohban — éppen az elmúlt hetekben döbbent rá — távolodtak egymástól. — Menjünk a kilátóhoz, jó? — Menjünk a kilátóhoz — ismételte , a fiú, s megszokott kúria mozdulatával hátrasimította barna, hullámos haját. A zöldbeborult fák alatt bandúkolt^k, a lány néha játékosan előreszaladt, belemarkolt a lecsüngő ágakba, letépett néhány levelet, és pajkosan a fiú arcába dobta. Várta, hogy a fiú is kedvet kap a játékhoz, az azonban semmi hajlandóságbt nem mutatott. Ez a mosoly felháborította a lányt, újabb és újabb rohamokkal ingerelte, utánozhatatlan női haj- longással repdosett a zöld fák alatt, míg csak fel nem értek a betonba álmodott kilátóhoz. — Jaj, de kifáradtam — mondta a fiúnak és nekidőlt háttal a mellének, szemközt a várossal. — Ha kifáradtál, üljünk le — felelte a fiú. Máris vetette kiskabátját, dobta le a gyepre, hadd pihenjen a lány. — Nem, inkább állok — durcáskodott a lány. így szebb a kilátás. Figyeld, milyen könnyű pára lebeg a város felett?! — Por az — mondta a fiú tárgyilagosan és röviden. De azért nézte. Engedelmesen, mintha attól függne a boldogsága, holott legszívesebben végigfeküdne a íüvön, a délelőtti műszakja zsúfolt volt. úgynevezett zűrös nap. A főmérnök kétszer is bejött az üzembe, s nézte, hogy működik a nemrég vásárolt új gép, amit éppen ő kapott a keze alá. Szerette volna tudni, vajon elégedett-e a főmérnök, de egyelőre nem szólt. Nem szívesen érdeklődött a lánynál. Pedig a lány tudta; legtöbbet értől beszélne, hiszen a főmérnök titkárnője — több mint egy éve. Végül győzött szófukarságán kíváncsisága. Megkérdezte: — A főmérnök nem szólt az új gépről? A I • í i* v hátradobta a fért hitit jét> szőke hajfürtjei megremegtek, s most már leült a földre terített kabátra. Valami motoszkált a fejében, éppen abban a pillanatban fogant benne a gondolat, amikor a főmérnök szóba került. — Csüccs ide — mutatott maga mellé a lány. Céllá formálódó gondolata már nem hagyta nyugton, ebből az aludttejből . valamit ki kell csiholnom — gondolta. Időnyeréskémt az alattuk zsongó, egyre dúsabb pára- búrát magára öltő várost nézte. — Nos,' tényleg nem mondott semmit? — Az új gépről? Ha jól emlékszem, valami olyasmit hogy még sok baj lesz vele, és a kezelője, mármint te ... — Nos, mármint én?... — Várj. Pontos akarok lenni, mintha, de nem, szóval nem emlékszem ... — Tényleg mem emlékszel, vagy nem akarsz? Támadó él volt a fiú hangjában. Apró fűszálakat tép- desett, aztán ő is a város vastagodó porbúráját kezdte figyelni, meg az itt-ott felgyulladó villanyfényeket. Kicsit meg is borzongott. A gyár felől rövid szélfutamok indultak, s ütköztek a zöld fáknak. — Ha tudni akarod — kezdte a lány, és ismét megrázta a hajfürtjeit — olyasmit mondott, hogy nem bízhat egy gépet olyan emberre, aki nem ért hozzá. — Ezt mondta volna ..., hát ez disznóság ... Cigarettát vett elő, ingerülten dugta ajkai közé, még a keze is reszketett. — Aztán azt is mondta, vagy nem értesz hozzá, vagy lusta vagy beszélni, és hogy úgy látszik, téged nem érdeke] semmi. j£n persze rögtön védelmembe vettelek —, különben is tud róla, hogy együtt járunk — és azt feleltem; a szakismeretedhez kétség nem férhet. Ami pedig a szófukarságot illeti, az meg képtelenség. Engedje meg a főmérnök elvtárs — mondtam — én jobban ismerem. Néha annyit, de any- nyit beszél, hogy unom. Igen, így mondtam, unom. Soha nem i'ogy ki a szóból, és minden, minden érdeldi. Még én is ... — Hát ez érdekes — mondta a fiú. Szívta erősen a cigarettáját, s arra gondolt: lám, ez a lány milyen jól ismeri őt. Mert szent igaz, annyi, de annyi szép szó van benne, meg gondolat, csak éppen ... Itt ül például mellette a lány. Szép, feszes a melle, a fekete nadrágja is feszes, s ezt már régen el kellett volna mondani. Meg azt is, hogy furcsa íze és illata van ennek a tavaszi szélnek, s hogy féltékeny, igen, féltékeny a fői-mérnökre, aki jóképű ember, s olykor szeretne berohanni az üzemből és kihallgatni, miről is beszélnek ők ketten. De arról is beszélni fog, hogy ideje lenne egyszer elmenni a lány szüleihez, mert szereti, az első csók óta. És arról is beszélni fog... — Megharagudtál? — kérdezte a lány. A városban felpattanó apró fények mór elborították az utcákat — jó lesz szedelőzködni, — gondolta és bánta, hogy fájdalmat okozott a fiúnak. Elég együgyű módon' próbálta tudtára adni szófukarságát, s az a géphez való nem értés, az szintén erős volt. — Miért haragudnék — kérdezett vissza a fiú. Rámagafelé fordította arcát és megcsókolta. Először gyengéden, aztán egyre erősebben. Néhány fiatal srác arrafelé menet felvihogott, nem sértően, csak éppen su- hancos jókedvvel, s még csettentgettek is. Amikor elengedte a lányt és felsegítette a kabátját, úgy érezte, ma este roppant sok mondanivalója lesz __ M ert nem hagyhatja cserben a lányt, mint ahogy az sem hagyta. Kiért hazudott? Érte! Ám megbocsátható, hiszen megérezte a ki nem mondott szavakat, elhallgatta hallgatását suta magába zárkózását. Nemcsak simo- gatós, szép szó is kell a lánynak. Olyan ez, mint ételben a só, ízt ad. Mentek lefelé a zöld fák alatt és a fiúból egyszercsak eleredt a szó. A reggeli napfénnyel kezdte, beszélt a villanyfényben csillogó városról, s a lány két feszes melléről. Arról, hogy vasárnap végre elmegy a lány szüleihez. és ... jlf i /» | ti i í a Bori-anya elé 1T11L14! 11 őrtek volna, a fiú még egyszer megállította a lányt. Megcsókolta, azonban a lány kibontakozott karjaiból. — Még beszélj, még.». — kérlelte mosolyogva. — Ha akarod ... Mentek le a lépcsőn, a lány sokkal boldogabban, mint felfelé menet. tette kezét a lány vállára, Holdi János
