Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-27 / 49. szám
eSZftK-MÄGYAKORSZÄG 7 ‘ ■ W7v fäife>tÄi 27.v yo-sömopSorsunk a víz A férfi türelmesen szűri a Bódva vizét hálójával, reménykedve, hogy összejön egy halászlére való. Jó ötvenes lehet, s mivel régről méri az idők változásait, gyermek- és legénykora élményei felé hajtja az emlékezet. Sóhajtozva meséli, volt olyan esztendő, amikor egy-egy délután több, mint száz halat, fogott, j'ó nagyokat, természetesen. Okát is tudja, miért csappant meg a folyó halállománya. Az egyenesre szabályozott mederben felgyorsult a vízfolyás, a halak elveszítették fészküket, nyugtalanokká váltak... A Nap már magasan hordja a „fejét”, szélárnyékban nyárias a meleg, de ahol én állok, elkel a télikabát is. Ami víz itt hömpölyög, nem a Bódváé, távoli hegyek havának leve. Már reménykedtünk, hogy a Sajó . visszatér medrébe, tudja fogadni a Bódva vizét. Ám a nagy meleg, és a hirtelen csapadékosra fordult időjárás másképp döntött. Február 22. estéjén még szabad volt a Szirmabesenyő és Sajóvámos közötti út, az enyhe átfolyás nem akadályozta a forgalmat. Február 23-ra virradóra zsákot húztak' az irányjelző táblára Sajóvámoson, Szirma- besenyőn át nem közelíthető meg Miskolc. És Felső- zsolcánál már a Sajó vize kíséri a 3-as számú országutat. — Sorsunk a víz — mondta a halászó férfi. — Ha kevés van belőle, baj, ha sok, katasztrófa. Az esős őszre igazi tél következett, rengeteg hóval. A Kárpát-medencébe betörő meleghullám szinte napok alatt eltakarította a havat. Február első napjaiban szokatlan jelenségre figyeltem fel. Pincémben vizesedő foltok jelentek meg. Tapasztalatlan lévén, a legrosszabbra gondoltam: csőrepedés lehet valahol, netán a kazán folyik. Már csak ez hiányzik nekem! A foltok mind nagyobbak lettek, az egyik reggelen aztán tócsára esett pillantásom. Környezettanulmányozásba fogtam, azaz: szomszédolásba. Nos, kiderült, én elégedett lehetek, hogy meg csak most kezd vdzesedni a pincém — szomszédaim már térdig gázolnak benne. A következő reggelen már az én pincém is megtelt, a talaj láthatatlan hajszál- csövein át bőségesen jött az utánpótlás. Vödörrel láttunk kihordásához. Számoltunk százig, akkor abbahagytuk — felmentünk reggelizni. A falon egy vonalat húztunk. Mire letudtuk az étkezést, a vonal eltűnt a víz alatt. Egykettőre elérte a kazán tűzterét. A lakás fűthetetlenné vált. Nesze neked központi fűtés»'. Most az egyetlen fűthető mellékhelyiségben, a nyári konyhában húzzuk meg magunk, egymás hegyin- hátán alszunk. A felszíni árvíz úgy-ahogy megfékezhető — homokzsák-gátakkal, egyébbel —, a láthatatlan árvíz, a talajvíz ellen nincs megoldás. Az állandó szivattyúzás azzal a veszéllyel jár, hogy az így mozgásra, folyásra kényszeríteít víz alámossa a fundamentumot, a talaj hajszálcsövei kitágulnak. Nap mint nap reménykedve járjuk a Bódva-par- tot. Néhány nappal ezelőtt már bizakodtunk, kirajzolódott a meder eredeti nyomvonala, és úgy tetszett, alábbszállt a pincevíz szintje is. Február 23. reggelére beüzent házunkba a Bódva: pincénkben egy egész lépcsőfokot emelkedett a vízszint, egyetlen éjszaka alatt! A bölcs öregek tapasztalatai arra intenek; ami egyszer megesett, máskor is bekövetkezhet, tehát nem ajánlatos „lefelé” építkezni folyó menti lapályon, magyarán: a lakóházak alatt ne legyen pince. Felfelé építkezni ugyan drágább, de biztonságosabb. A talajvíz szintje most egy méterre van a felszíntől. Az én, léi méterre ásott zöldséges pincémben nincs víz — szomszédom mélyebbre merészkedett... A házak most láthatatlan árvízben állnak. Utcán, kiskapuban, boltban egyébről se esik szó: sorsunk — a víz, amely most megváltja természetének lerú- tabb oldalát. Settenkedve, . alattomban tört ránk, lehengerlő erőszakossággal. Aggódva figyeljük a falakat, hajszőlrepedések után kutatunk, amelyekből baljós következtetésekre jutunk. Idestova egy hónapja áznak a falak, és az újabb árvízhullám semmi jóval nem kecsegtet. Kitekintve a szerkesztőség ablakán, áprilisi égre esik pillantásom: szél kapkodja a kémények füstjét, egyik percben süt a nap, a másikban beborul, a horizontot esőfellegek borítják. Ilyen magas talajvízre szomszédaim nem emlékeznek — ezután fognak. Akinek már áll alápincézett háza, semmit se tehet, aki ezután fog építkezésbe, bizonyára másképp járatja majd az eszét. A természet kihívására az ember okosabb megoldá- - sokkal válaszol. Reggel első utunk a pincéhez vezet, este onnan térünk nyugovóra. Már álmaink is térdig-kölözkö- désig gázolnak a vízben. Ázottak, lucskosak, szomorúak ezek az álmok. Gulyás Mihály [Egymillió forint bizalom Voltak kétkedők, voltak szép számmal, miért tagadnánk. Az emberek értetlenül, bizalomban megcsalva, nem dühösen — inkább szomorú kérdőjelként álltak a tények előtt. Mint akiket mélyütés ért. Szabályt, egyezséget, emberségét semmibe véve: meglopták, megkárosítottak őket... ★ A megye határain is túlterjedt a hír, sokáig és sokfelé — , mindenekelőtt persze „itthon” — beszédtéma volt: a Taktaharkány és Vidéke Takarékszövetkezet három alkalmazottja több milliós kárt okozott tagjainak, a közösségnek. Mindez másfél éve történt. A bűnügyre azóta már . pontot tett a bíróság. Közel másfél éve ennek, másfél éve, hogy a takarékszövetkezet elére ú.i elnök. könyvelő és pénztáros került. Hogy nem könnyű feladatra vállalkoztak — talán nem is kell mondani. Hogy mekkora nagy feladatra vállalkoztak ebben a helyzetben — azt nehéz lenne megfogalmazni. Még annak idején, fül- tanúja voltam egy beszélgetésnek : Taktaharkánytól távol eső község takarékszövetkezetének dolgozója mondta, hetekkel a napvilágra került bűntény után: ő bizony fél attól, hogy mindez más községek lakóiban is bizalmatlanságot ébreszt, fenntartásokat szül a takarékszövetkezetek munkájával szemben. Nos, ók azóta talán már el is felejtették ezt az egeszel . ★ Akik ott ültek három község — Taktaharkány, Taktaszada és Tiszalúc — képviselőiként tegnapelőtt, vasárnap a Taktaharkány és Vidéke Takarékszövetkezet küldöttértekezletén, bizony, még nem feledték a múltat. Megszólalt a hallgatásokból, benne rebbent az elkapott tekintetekben, szavakat keresett a felszólalók mondataiban. Most zárták „azóta” az első. teljes gazdasági évet. Az ügyvezető elnök sorra vett mindent; mit, hol, hogyan, mennyit tettek. Amit mondott, ami tényekkel-számokkal igazolható, dicséretére válna bármely takarékszövetkezetnek. Közel ' háromszázan ,— pontosan 289-cn — léptek be új tankén! a szövetkezébe. A tervezett nyereséget 150 százalékra „realizálták”. Hatmillió forintot kölcsönöztek tagjaiknak. A betétállomány a tervezett 2 millió forint helyett 3 millióval emelkedett az elmúlt esztendőben. A MÉSZÖV képviselője szerint ez a takarékszövetkezet jelenleg egyike a megye legjobbjainak. Az ügyvezető elnök a múltról nem szólt, kezdeti nehézségekről, rossz örökségről nem beszélt. A jelennel és a jövővel volt dolga. A propaganda- és felvilágosító munka fokozásáról, a szolgáltatások színvonalának emeléséről beszélt. Feladatokról. Meg arról, hogy az eredmények, a visszaszerzett bizalom, a megnyert bizalom nem lehel senkit elbizakodottá ... ★ A bizalom minden emberi kapcsolat alapja. Ha mélyüléssel egyszer megrendítjük, nagyon nehéz még egyszer közelébe kerülnünk. Mindezt súlyos áron tanulták meg ebben a takarék szövetkezetben. De akik vállalták az így adódott'feladatot: nagy munkával. felelősséggel tették dolgukat, érték el eredményeiket. Becsületükre legyen mondva! «énagy) Rendhagyó turistaút Tetszenek az aulás iskolák Eszmecsere a tervezőkkel Bogorodcsány lakosai izgalmas éveket élnek: kezdetét vette a 3500 lelkes járási központ fénykora. A kis ukrán faluból lassanként modern, szép városka válik. Sorra épülnek a korszerű lakások, a gyermekintézmények, üzletek. Az egyik leginkább óhajtott, legjobban várt épület a bogorodcsányi iskola. A három emelet már kész, jelenleg a belső munkálatokat végzik a magyar szakemberek. Az 1977—78- as tanévet már ebben az iskolában kezdik a bogorodcsányi gyerekek, öreg, többször átépített, a mai igényeknek nem megfelelő iskolát helyettesít majd ..' ★ Prémsapkás férfi száll le a délelőtti vonatról a miskolci Tiszai pályaudvaron. Színes prospektust szorongat a kezében, ez az egyetlen. „csomagja”. Veszti Mi- hajlovics Var varuk ötnapos turistaútra érkezett hazánkba. — Szép városok, meleg vendégszeretet — foglalja össze pár napos tapasztalatait. Turistaútja meglehetősen rendhagyó. A bogorodcsányi tízosztályos iskola igazgatóját egyfajta csillapító atatlan k íváncsi- ság hozta ezúttal Magyar- országra. — Magyar tervek alapján, magyar szakemberek építik a mi iskolánkat. Ök tervezték — mutatja a prosoektusba reitett írást. — ÉSZAKTERV — betűzi — Dézsi János, TI. Boros Mária. — Az épülő iskola gyönyörű, de nem tudom milyenek lesznek a búlol rok, a berendezés. Szeretnék megnézni egy ugyanilyen, de már berendezett iskolát. Elköszönt hát Budapesten a csoporttól, és Miskolcra utazott. Kerepesi Ferenc, az ÉSZAKTERV igazgatója és Dézsi János építész főmérnök szeretettel fogadja a bogorodcsányi vendéget. Vaszil Mihajlovics Varvaruk köszönetét mond a nagyszerű tervekért, és beszámol az építkezésről. — Az első fényképeket akkor készítettük róla, amikor még csak alapoztak. Azóta minden mozzanatot lefotózunk. A fotókat a Szovjet—Magyar Baráti Társaság emlékszobájában helyezzük majd el. Tanáraink és tanulóink tagjai a társaságnak, az emlékszoba az iskola épületében. lesz. Ha elkészül az iskola, koncertet adnak diákjaink a magyar munkások tiszteletére. Hálásak vagyunk önöknek, a tervezőknek és a kivitelezőknek, hogy ilyen nagyszerű létesítménnyel gazdagítják Bo- gorodcsányt. Meghívom az elvtársakat az ünnepségre, kérem, osztozzanak örö- münkben. A tervezők arra kérik, hogy ne feledkezzék el róluk az iskola átadása után sem, írja meg az üzemeltetés tapasztalatait. ★ Kilencszázhatvan fős iskolának, húszta.n termesnek, au 1 ásnak — többféleképpen emlegetik ezt az iskolatípust. Az első Szerencsen épült fel, 1968-ban. aztán Kazincbarcikán. Putnokon, és Miskolcon is több. Dunakeszi, váci. gödöllői gyerekek is járnak már aulás iskolába, és építettek néhányat Nógrádban. Hevesben is. H. Boros Mária építésztervező képzeleteben. rajzain született meg a mai oktatási kívánalmaknak megfelelő és — ez sem mellékes — 'szép, barátságos* iskola terve. Az első sikerek arra késztették az ÉSZAKTERV kollektíváját, hogy több éves, csoportos munkát fordítsanak ezekre az iskola-, később óvoda- és bölcsődetípusokra. A borsodi vázpanelből felépült gyermekintézmények kifejlesztéséért 1974-ben építészeti nívódíjht kapott a tervezőgárda, és a munka másik részét végző Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat. —• A vázpaneles épületelv előnye, hogy építésének üteme összeegyeztethető a házgyári lakóházak építési ütemével, tehát az új lakótelepek lakóinak nem kell várakozniuk az óvoda, bölcsőde, iskola átadására. Az építésükhöz szükséges élőmunka-ráfordítás negvven százalékkal ' alacsonyabb, mint a hagyományosé — mondja Kerepesi Ferenc. — Az üzemeltetési tapasztalatok kedvezőek, építészeti nívódijat, is kaptak, sőt egy külföldi, a bogorodcsányi építési tapaszta- ■ latok is jók: miként alakulhat a továbbiakban ezeknek az épületeknek a karrierje? — A tervek tipizálása folyamatban van. a jelek szerint még ebben az évben típustervvé nyilvánítják. ★ Dézsi János, az orenbur- gi építkezések létesítményi főmérnöke elkísérte a bogorodcsányi vendéget a miskolci, belvárosi lakótelep aulás iskolájába. Vaszil Mihajlovics Var varuk tetszését megnyerték a magyar gyártmányú iskolaberendezések, a tantermek és kabinetek felszerelései. Jó híreket vihet, hát haza diákjainak. De megtetszettek a miskolci iskola tanárai, tanulói is. és az iskola pontos címével a zsebében szállt fel délután a vonatra: — Tanulóink felveszik a kapcsolatot — mondja. — Bízom benne, hogy jó barátságok születnek majd a miskolci és a bogoródcsá- nyi fiatalok között. Lévay Györgyi Fotó: Laezó József Bo/.sik István munkája J BERENCSY SÁNDOR: J Nem látok i hallok az örömtől | mellkasomban i szívem dörömböl. i i Tüdőm, [ kitáguló szárnyam i elhiteti 1 itt rontás van i j Fejemen korona i nyakamon járom, 1 mégis mindennapi , táncom bokázom. í Hej!! Nem látok i az örömtől! J Mellkasomban i sziveit» dörömböl...
