Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-27 / 49. szám

1977. február 27., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 Előtérben a szociálpolitika Beszélgetés Koszorús Ferenccel a Vasutas Szakszervezet főtitkárával Érettségizett borjúnevelők, avagy... Igaza van-e Oláh Sándornénak? öt évvel ezelőtt Balta, Já­nos, a eigándi Arany Kalász Termelőszövetkezet akkori elnöke azt tanácsolta Oláh Sándorné állatgondozónak: tanuljon tovább, a szövetke­zetnek szüksége van, s a jö­vőben még inkább az lesz a szakképzett dolgozókra. Oláhné hosszas fontolga­tás után — a napi munka, a család, a háztáji gazdaság kötöttsége mellett — vállal­ta, hogy 34.évesen beiratko­zik az abaújszántói Gyárfás József Mezőgazdasági Szak- középiskola levelező tagoza­tára. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, azért dön­tött így, mert a termelőszö­vetkezet érdeke ezt kívánta, magasabb fizetést, s termé­szetesen a végzettségének megfelelő beosztást remélt. Nincs ebben semmi kivetni­való, már csak azért sem, mert az Aranykalász Tsz ak­kori vezetője neki is, és a nála néhány évvel idősebb Fodor Gézánénak is ugyan­ezt ígérte: A két asszony együtt kezdte el a szakközép- iskolát, 1976-ban együtt is érettségiztek. Eddig látszólag rendben is volna minden, valójában a probléma már az első tanulmányi évben megkezdődött. — Mi nem tudtuk, milyen kedvezményekkel jár a to­vábbtanulás. A tsz-ben erről nem világosított fel senki sem. I/énvec az. az első két évet úcv végeztük el. hogv nem voltunk tanulmányi sza­badságon. amikor oedig kon­zultációkra, vizsgákra utaz­tunk. azo'at a napokat a tsz-irodán fizetetl»n szabad­ságnak írták be. Csak a má­sodik év végén tudtuk meg. Csuhái Istvántól, az iskola oárttitkárától, hogv minket tanulmányi szabadság illet meg ... Az eset: meglenő. A tsz ve- zeiőségé rábeszéli a két asz- szonvt. tanuljon tovább, ugyanakkor a legalapvetőbb jogaikról nem táiékoztatiák őket, illetve azokat részükre nem biztosítják. — A későbbiek során volt olvan érzésünk — ez az ér­zés ma is megvan — a szö­vetkezet csupán azért iskolá­zott be bennünket, hoev ja- vulion a sfalisztjikn. amit a medvére küldenek be. 1975. január 1-ével egye­sült a eigándi Petőfi és az Aranykalász Tsz. A vezetők eev része kicserélődött. Oláhné és Föd ómé ellenben maradtak ugyanott, ahol hét évvel ezelőtt elkezdték a munkát, a borjúneveidében. 1976 nyarától szakközéois- kola érettségi bizonyítvány­nyal a zsebükben. — A faluban sokan a sze­münkbe mondják, ki sainál- kozva. lei gúnyoson: megérte iskolába járni? Érettségi kel­lelt: a trágya bordáshoz.? Fél­reértés ne essék, én nem né­zem le ezt a munkát. Meg­csináltam mindig, elvégzem ezután is. De' kérdem én. mi­nek tanultamy Miért végez­tették el velünk az iskolát? IW érzem — s azt hiszem reálisan — jelenleg nem a képzet! sédünknek megfelelő munkakörben dolgozunk. Sőt anyagilag sem jártunk job­ban. A tsz-npk van egy má­sik boriúneveldéje is. Az, olt dolgozóknak — hololt nincs képesítésük — ugyanannyi a fizetésük, mint a miénk... Fodorné. Oláhné közvetlen felettese január 1-ig Dóes János brigádvezető volt. őt — mivel mmaállománvba vo­nult — Kertész Károly vál­totta fel. Sem Dócsnak, sem Kertésznek nincs semmiféle szakképzettsége. — Nekünk azzal indokol­ták a brigádvezetőségüket. hogy mindketten védett kor­ban vannak, nvuadíj előtt állnak, nem tehetik őket akart1 óva .. . Hallgatva a panaszokat, ta­lán úgv tűnik. Oláhné afféle kákán is csomót kereső nsz- szony. Sző sincs róla. Mind­össze az igazát keresi: — A rr>ellözöfty0" érzése el­vűére nem bántam mer, hogy tovább tanultam. Jó is­kola volt a szántói alma ma­ter, en úgy érzem, mindket­ten sokai tanultunk, s a ta­nultánál itt a bor.) úneveidé­ben is tudjuk Hasznosítani. Javultak az eredményeink. Például a múlt ev közepétől nem történt nálunk borjúel- hullás ... Oláh Sándorné hét éve dol­gozik a eigándi termelőszö­vetkezet borjúneveldejéoen. Több mint fél éve, mint érett­ségizett borjúnevelő. Munká­ja mellett — ami ellen kü- lönösöbb kifogas soha nem . merült fel — számos társa­dalmi feladatot ellát. Tagja a megyei pártbizottságnak, a küz.ségi PB-nek, a tsz-vezetö- ségének, a tegyelmi bizott­ságnak. a nőbizottságnak. Nos, ez az Oláh Sándorné mindössze egyetlen dolgot ki­fogásol. Annak az alapvető igazságnak a hiányát, amely világosan kimondja: kerül­jön mindenki a képességé­nek, tudásának legjobban megfelelő beosztásba. És ez elsősorban nem az egyén haszna, sokkal inkább a kö­zösségé, a népgazdaságé. * Az Oláhnévai folytatott be­szélgetés után a eigándi szö­vetkezet irodáján a tsz párt- titkárát kerestem meg. A párttitkár, Bállá János az egykori Aranykalász Tsz el­nöké. — Annak idején én agitál­tam Oláhnéékat, hogy tanul­janak tovább, hiszen én is idős fejiel végeztem el a szántói szakközépiskolát... — Mi a véleménye Oláh Sándornéról? — Nem mondhatok róla rosszat. Különösebb probléma nem merült fel a munkájá­val kapcsolatban. Igaz, egy­szer megtörtént, hogy nem tettek eleget az utasításnak, de nem indítottunk fegyel­mit. .— Mi volt a fegyelemsér­tés? — Nézze, az a borjúnevel- de nem rossz hely. Reggel kimegy a két asszony, nyolc órára végeznek az itatással, és egyéb munkákkal. Akkor hazamennek délig, mert mindkettő családos, pedig hat az egyiküknek ott kellene maradni szolgálatban. Ezt az előírást szegték meg. — Olábnénak, Fodornénak ugyanolyan végzettsége van, mint a főállattenyésztő-he- lyettesnek, s magasabb, mint a brigád vezetőknek. Helyes­nek tartja, hogy ők „csak” borjúnevelők? — Valóban luxusnak tűnik, bár itt többet keresnek, mintha például brigádvezetők lennének. Különben már az idén felvetődött, hogy az ál­lattenyésztésben áttérünk az ágazati rendszerre, s mint egyik ágazatvezető. Oláhné neve is felvetődött. Ez a terv egyel őre ki vi telezh etetlen, mivel állatállományunk sok, apró tanyán van elhelyezve, szétszórtan, és mindenhol megtalálható valamennyi ál­latfai . . A termelőszövetkezet elnö­ke, György Károly. Neki is elmondtam Olahne panaszát. — A borjúneveidében lé­nyegesen többet keresnek, mintha brigádvezetők lenné­nek. S tudomásom szerint Oláhné nekünk nem is telte szóvá, hogy pályázik ilyen beosztásra ... Furcsállom a válasz máso­dik leiét. Furcsállom, mert véleményem szerint egy ve­zetői állas betöltése nem csu­pán óhaj és kívánság kérdé­se. Olyan helyre rátermett, megfelelő szaktudással ren­delkező ember alkalmas. Ez a szövetkezet érdeke. — ön személy szerint elé­gedett a két asszony munká­jával? — Nem mondhatom, hogy rosszul dolgoznak. — Az asszonyok panaszol­ják, nincs különbség szak­képzett és szakképzetlen borjúnevelök közölt. — Nálunk egyelőre nincs bevezetve az a bérezés, ami szerint a szakmunkás 10 szá­zalékkal több bért kap. Ez csak adható, de a tsz jelen­legi anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé ... * Az elmondottakhoz sze­mély szerint a következőket fűzném: — A eigándi egyesült ter­melőszövetkezetről nem mondhatom el, hogy a leg­jobban áll a szakemberellá­tás terén. Az álattenyésztés- ben dolgozó vezetők közül egynek egyetemi, kettőnek szakközépiskolai végzettsége van. A többi középvezetőnek nincs szakképesítése. Ugyan­akkor ebben a gazdaságban a borjűnevelőben középszin­tű szakvezetői képesítéssel, két asszony takarítja a já­szolt, itatja a borjakat, hord­ja a trágyát. Félreértés ne essék, a borjúnevelők mun­kája valóban szakképzettsé­gei kíván, hiszen munkáju­kon végsősoron milliók múl­nak. De a borjúnevelői állá­sokat még a szakemberekben bővelkedő gazdaságok is szakmunkásokkal töltik be. Ez így természetes és helyes, hisz ez a beosztás szakmun­kásbizony ítvénvt kíván. A eigándi tsz az idei zár­számadáskor az év közben kifizetett 60 százalék mun­kabérre csak 12 százalékot tudott fizetni. Tehát elma­radtak a 100 százaléktól. Ez­zel nem azt akarom bizony­gatni. hogy azért történt mindez, mert Oláh Sándorné nem brigád-, vagy kerület­vezető. Mindössze azt. hogy a eigándi és a hasonló cipő­ben topogó gazdaságoknak nagvobb figyelmet kellene fordítani arra. hosy tagsá­guk és sa;át maguk érdeké­ben minden tartalékot — még a szellemieket is — ki­használták. írásom címe eg1- kérdés' igaza van-e Oláh Sándorné- nak? Nos. meggyőződésem: igen. Hajdú Imre Az utóbbi időben egyre több szó esik a vasutasok helytállásáról, nehéz körül­mények közötti példás mun­kájáról, egyszóval mindarról, amit e nagy, az egész orszá­got átfogó szervezet, a MÁV tesz azért, hogy a nyersanyag eljusson a gyárakba, üzemek­be és a vállalatokhoz, a kész­termékek pedig minél hama­rabb a hazai és a külföldi megrendelők ..asztalára” ke­rüljenek. S miközben a vas­utak dolgozói derekasan helytállnak, számos központi, szakági és helyi intézkedés történik azért, hogy minden­napi munkájukat megfelelő műszaki és szociális körül­mények között végezzék el. A MÁV Miskolci Igazgató­ságának területén több mint 16 ezer ember munkálkodik, az ők helytállásáról, a Vas­utas Szakszervezet szerte­ágazó tevékenységéről beszél­gettünk Koszorús Ferenc elvtárssal, a Vasutas Szak- szervezet főtitkárával. — Hogyan lehet megítél­ni a MÁV Miskolci Igaz­gatósága dolgozóinak el­múlt évi tevékenységét és melyek a legsürgősebb fel­adatok? — kérdeztem a fő­titkártól. — 1976-ban a Miskolci Igazgatóság nagyon szép eredmény ért el. Közismert, hogy az év első felében azért volt pehéz helyzetben a MÁV, mert kevés volt az elszállí­tásra váró áru. Ez akkor je­lentős gondokat okozott. Az év második felében viszont azért kellett fokozott erővel gvürkőzni, hogy a nagy mennyiségű árut, tehát azt is, amit az első fél évben nem lehetett elszállítani, most el­juttassuk rendeltetési he­lyükre. Ez utóbbi időszakban példásan helytálltak a Mis­kolci Igazgatóság dolgozói, s a nehéz helyzetben kiemel­kedő eredményeket értek el. Ezért elnyerte a Közieked és- és Postaügyi Minisztérium és a Vasutasok Szakszervezete Vörös Vándorzászlaját. A szóbanforgó eredmények azért is érdemelnek dicsére­tet, mert őszintén meg kell vallani, hogy törekvéseink ellenére sem fejlődik a vas­út oly nagy ütemben, mint például Borsod ipara. Mégis, az iparnak és általában Bor­sod gazdaságának ilyen je­lentős előrelépésével úgy ér­zem. sikerült lépést tartani a vasút dolgozóinak. Azt kell mondanom, hogy 1977 sem lesz könnyű, hiszen gazda­sági célkitűzéseinket ismerve szembetűnik, hogy a MÁV- nak a tavalyinál nagyobb feladatokat kell a következő hónapokban megoldania. — Milyen szociálpolitikai törekvések jellemzik a MÁV tevékenységét, az önök szakszervezetének célkitűzéseit? Hogyan ér­vényesül ez a miskolci igazgatóság területén? — Ügy érzem, a vasutas dolgozók szociális ellátásának érdekében a vasút szociálpo­litikai meghatározásában és megvalósításában megfelelő előrelépés történt az utóbbi időben is. A fejlődés lemér­hető az. Észak-Magyarország területre jutó Miskolci Vas­éi tigazgat óság tevékenységén is. Nagy gondot fordítottunk és erről a jövőben sem fe­ledkezhetünk el. a munka- feltételek könnyebbé, egész­ségesebbé tételére, a dolgo­zók egészségügyi és jóléti el­látásának javítására, az el­avult berendezések korszerű­sítésére. illetve kicserélésére. nehéz fizikai munka meg­könnyítésére, a szociális lé­tesítmények bővítésére, dol­gozóink megfelelő védőesz­közzel és védőruhákkal tör­ténő ellátására, hogy csak néhányat említsék legfonto­sabb tevékenységünk közül. A Miskolci taa?"atösáa te­rületén az elmúlt évben 29 millió forintot használtak fel — megítélésünk szerint na­gyon helyes arányokban — szociálpolitikai célok megva­lósítására. Több mint 350 dolgozót érintő öltöző, mosdó, illetve melegedő létesítése fe­jeződött be. A különféle szo­ciális helyiségek bővítése, il­letve korszerűsítése 1200 dol­gozót érintett. Bővítettük üzem étkeztetésünket, s arra törekszünk, hogy mindenkép­pen javítsuk a nehéz körül­mények között dolgozó pá­lyafenntartok munkáját. Hoz­zájárultunk dolgozóink lakás­gondjainak megoldásához, felhasználva a támogatás szinte valamennyi lehetséges formáját; jelentős anyagi eszközökkel 243 MÁV-dolgo- zó lakásgondját oldottuk meg az igazgatóság területén, és további 88 család lakásépí­tése van folyamatban külön­böző helyeken társas-, szö­vetkezeti, valamint OTP-há- zakban. Megfelelő intézkedé­seket tettünk azért, hogy enyhítsük az igazgatóság te­rületén a gyermekelhelyezési gondokat, terveink szerint 1980-ig további 200 gyermek óvodai elhelyezését szolgáló intézmény építését segítjük csupán Miskolcon. Ügy ér- zen), a MÁV területén a mű­szaki fejlesztéssel egyenran­gú téma lett a szociálpoliti­kai feladatok megoldása. — Manapság gyakran szó esik a személyszállítás kulturáltságáról, a MÁV- nak eme sajátos tevékeny­ségéről. Mit terveznek e témát illetően a jövőben? — 1976-ban is nagy fi­gyelmet fordítottunk a sze­mélyforgalom kulturáltságá­nak, ha úgy tetszik, „minő­ségének” javítására. E fel­adatunk idén tovább foko­zódik. Ügy tűnik, a gépko­csipark növekedésével, a köz­úti utasforgalom bővítésével 1977-ben valamelyest csökken a vasút személyforgalma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kisebbek lesznek' fel­adataink. Ügy érzem, az uta­zás színvonalának növelése, kultúrál tabbá, jobba tétele egyfajta életszínvonal-növelő tényező is. Ezért 1977-ben a személyszállítás minőségén úgy kívánunk javítani, hogy fejlesztjük az utastájékozta- lást, fokozzuk a vonatok pontosságát. Nagy gondot fordítunk szerelvényeink és váróhelyiségeink tisztaságára, kulturáltságára, az utasok korszerű ellátására. Olyan körülményeket akarunk te­remteni, amelyekben az uta­sok jól érzik magukat, kel­lemesen tölthetik el azt az időt. amit az utazás igénybe vesz. — Borsodban éppen a megye, iparát és mezőgaz­daságát figyelembe véve rendkívül jelentős szerepe van az áruszállításnak is. Fontos ez a már nemcsak meglevő gyárak és üzemek nyersanyaggal történő el­látása. illetve a készáru elszállítása szempontjából, hanem nagyberuházásaink megvalósítása is rendkívül „szállításigényes”. Mit tesz­nek az igazgatóság terüle­tén az áruszállítás feltéte­leinek javításáért? — Alapvető feladatunknak tekintjük — és ezt igyek­szünk megértetni dolgozóink­kal is —. hogy a MÁV hi­bájából nem keletkezhet ter­melést. vagy a beruházást lassító, illetve gátló szállítási gond. Borsodban az áruszál­lítás nem kis teladat. hiszen a bányák, az építkezések, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek a gépgyárak az építöanyaaioari üzemek rendkívül nagy szál­lítási kapacitást kötnek le S ha mindehhez még figyelem­be vesszük a most megvaló­suló. vagy a lövőben sorra kerülő országosan kiemelt beruházásokat, máris szem­betűnik. mennyire fontos sze­repe van a megye határain> belül a MAV-oi érintő áru- szállításnak Ismert, hogy a megye feilödése gyorsabb dinamikusabb, mint a vasút fejlesztése. Feladatainkat azonban ilyen ellentmondá­sos körülmények között is mindenképpen meg kell ol­dani. Ez nemcsak helyi, ha­nem népgazdasági érdek is. Éppen ezért egyre jobban előtérbe helyeztük a MÁV- nál is a jobb munka- és üzemszervezést, a forgalom- •irányítás javítását, az utazó személyzet munkájának pon­tosabbá tételét és így to­vább. Ezek mind olyan té­nyezők, amelyek hozzájárul­nak megnövekedett felada­taink eredményesebb megol­dásához, A miskolci vasuta­sok ismert lelkes és hozzáér­tő. néha áldozatvállalásokban sem szűkölködő munkája egyfajta garanciának tűnik eme megnövekedett tenniva­lók sikeres teljesítéséhez. Bí­zom benne, hogy 1977-ben sem lesz olyan áru, amely a vasút hibájából nem kerül elszállításra. Persze, a vál­lalatok és az üzemek is so­kat tehetnek a kocsipark tervszerűbb kihasználásáért. — Mi foglalkoztatja ezekben a napokban a MÁV Miskolci Igazgatósá­gának dolgozóit? — Általában a mindenna­pi élettel és a munkával szorosan összefüggő kérdé­sekre várnak őszinte és tár­gyilagos választ. Gondolok itt elsősorban arra, milyen ja­vulás várható a lakásellátás­ban és elosztásban, mit tesz­nek az illetékes szervek a jobb munkaruha-ellátásért. Ez utóbbi témát hamarosan megvitatja elnökségünk is, és reméljük, olyan változások történnek, amelyek egybees­nek dolgozóink jogos igényei­vel. Szeretnénk javítani az üz.emi étkeztetések színvona­lát, növelve az üzemi étkez­tetésben résztvevők számát is. Különösen a pályafenn­tartási dolgozók voltak ne­héz helyzetben, s ezen min­denképpen változtatni keli. E témához szorosan kapcso­lódik a munkahelyre való szállítói;, mely napjainkban még szintén sok kívánnivalót hagy maga mögött. Fontos feladatunknak tekintjük a vasúti forgalomban dolgozók szakmásítását. Ez régi gon­dunk. de bízunk benne, hogy hamarosan sikerül változtat­ni rajta. Ezért szakszerveze­tünk is sokat fáradozik, s úgy érzem, megfelelő javas­latokkal élünk állami szer­veink felé, s bízunk benne, hogy a vasutasok e régi sé­relme hamarosan orvoslást nj'er. Végül sok szó esik mostanában is a MÁV dol­gozói körében a munkásvé­delemről, a balesetek elke­rüléséről. Indokolt ez azért is, mert az utóbbi időben sajnálatos módon nem csök­kent. hanem növekedett a balesetek száma. Ez olyan dolog, amelyen minden kö­rülmények között változtatni kell. E kedvezőtlen tenden­ciának 1977-ben gátat aka­runk vetni — Végül milyen felada­tok foglalkoztatják a Vas­utas Szakszervezet vezeté­sét az 197*. évi feladato­kat illetően? — Sajat munkánk színvo­nalasabbá tételével eredmé­nyességével szeretnénk hozzá­járulni megnövekvő felada­taink megoldásához Számos intézkedést teszünk mun­kánk hatékonvsásának javí­tására Legfontosabbnak tart­juk a vasút termelési tevé­kenységének, tellát a sze­mély- és áruszállításból adó­dó feladatok, megoldásának segítését. Ebben mindenkor számíthatunk arra a több mint 30 ezer szakszervezeti aktívára, ak eddig is pél­dásan helytállt. Egvre job­ban előtérbe helyezzük — s ez a szakszervezeli tevékeny­ség feladatából fakad — a nevelő munkát Végezetül mindezekkel párhuzamosan javítjuk érdekvédelmi tevé- kenvségíinket is — válaszol­ta Koszorús Ferenc elvtársi Paulovits Ágoston Állandó felügyeletei kívánnak a Miskolci üveggyár ke­mencéi Fotó: ív. Fái János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents