Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-27 / 49. szám
1977. február 27., vasárnap ÉSZAK-MAG Y ARÜRáZ-AG ä 55 Bbsszé az tretet gyeket és a piÉkat...” Azt mondják, nemcsak beszelni kell a nőpolitikáról, hanem tenni is kell az érdekében. Mindez így igaz, azunoan nem árt, ha a szerteágazó tennivalók között, a mindennapok sodrában olykor szakítunk kis időt rá, hogy szavakban is megíogal- mazzuk eddigi eredményeinket, visszatekintsünk a megtett útra. A part nőpolitikái határozatának megjelenése óta, vagyis 1970-től több olyan alkalom volt már, amikor megálltunk egy kicsit beszélni a dolgainkról. A Központi Bizottság a nők között és érdekükben végzett munkát a mindennapi párt- S1 . munka részévé tette. Az irá- t nyitásban beállt változás jelentős módosulást hozott a magyar nőmozgalom központi szerve, a Mastyar Nők Országos Tanácsa feladatkörében. A MNOT feladata, hogy napirenden tartsa a nők alapvető társadalmi kérdéseit, dolgozzon ki ajánlásokat, javaslatokat a párt és az állam vezető szervei leié; foglaljon állást fontos kül- és belpolitikai kérdésekben, konzultációs kapcsolatot tartson a területi nőbizottságokkal. Mindezeknek a feladatoknak a megvalósítására készült fel a MNOT első országos konferenciáján, 1971-ben. Azóta Itat év telt el, elegendő idő ahhoz, hogy a testület felmérje eddigi tevékenységét. A második konferenciát március 5-én és 6-án,' a nemzetközi nőnap előestéjén tartják Budapesten. A konferencia előkészítésének utolsó napjaiban vagyunk. Kalóczkay Islvánné- tól, a megyei pártbizottság nőfelelősétől érdeklődtünk, hogyan kapcsolódik be Borsod a konferencia munkájába. — A konferencia« megyénk küldöttsége is részt vesz — tájékoztatott a nő-, felelős. — Meg kell mondani, hogy sok gondot okozott a küldöttek kiválasztása, mert csupán huszonhét ember vehet részt a tanácskozáson. Borsodban úgy kellett ösz- Rzeállítani a küldöttséget, hogy valamennyi társadalmi réteg, s lehetőleg a megye minden nagyobb közigazgatási egysege szerepeljen. Gondot iordUollunk rá, hogy többségben legyenek áz iparban és a termelőszövetkezetekben dolgozo nők. Ezen belül gon 'oltunk arra is, hogy helyet adjunk az ifjúságnak. Talán érdemes megemlítenem. hogy öl harminc evep aluli fiatalt viszünk magunkkal a konferenciára. Az elmúlt években országosan es megyénkben is jelentős eredményeket értünk el a nők politikai, társadalmi es anyagi megbecsülésében. Számos olyan üzemet hoztunk létre a megyében, anol zömmel nők dolgoznak, s ezzel sokat javítottunk a log- laikoztatás évek óla kísértő gondján. A különböző választott testületekben, a társadalmi szervezetekben egyre több a nő, s örvendetesen, olyanok kerültek be, akik hallatják is szavukat. Ha lassabban is, de növekszik a nők száma a vezető posztokon. Éppen ezért, a továbbiakban aziránt érdeklődtünk a megyei nőfelelöslől, hogy asszonyainkat, leányainkat most milyen ktuális témák foglalkoztatják, a konferenciára készülődés időszakában ? — Vagyis, mit viszünk magunkkal a konferenciára? — fogalmazza meg határozottabban a kérdést Kalóczkay Istvánné. — Hírt adunk —, ha nem kapunk elég felszólalási lehetőséget, akkor a különféle találkozások, beszélgetések során — arról az igen pozitív változásról, amely megyénkben az iparban foglalkoztatott nők élelés munkakörülményeiben az elmúlt évek alatt bekövetkezett. Most nemcsak a javuló anyagi megbecsülésre gondolok. hanem arra a szemléletváltozásra is. amely már érzékelhető társadalmi életünk minden területén. Nem fogjuk elhallgatni gondjainkat sem. hiszen, sajnos még sok megoldatlan feladat áll előttünk. Hogy csak egyet említsek, énpen a megye ipari jellege miatt, nagyon hátráltatva a nők helyzetének további javulását az a tény, hogy dolgozó nőink nagy százaléka szakképzetlen. Éppen ezért sokszor igen nehéz körülmények között dolgoznak, alacsony fizetésért. — Akkor folytassuk így a kérdést; — várhatóan, mit hoznak a konferenciáról? — A konferencia megyei • küldöttei olyan mozgalomban és közéletben jártás emberek, akik hazatérve széles kforben, különböző fórumodon — bizonya*"1 érdekesen — számolnak majd be a kétnapos tanácskozásról. A MNOT ez alkalommal nem látványos demonstrációt szervezett, hanem munkaérlekezle- tet, amitől sokat várunk. A beszámoló értékeli a nöta- nács első konferenciája óla végzett munkát. Egy ilyen több évre visszatekintő ösz- szegezés mindenképpen hasznos és gondolatébresztő lesz. A beszámolót követő vita pedig, amolyan tapasztalat- csere jellegű, hiszen a felszólalásokból bizonyára sok jó ötletet, helyi kezdeményezést ismerhetünk meg. — Borsod is kér szót a vitában? — Feltétlenül. Többen is készülnek, rendezgetik gondolataikat. Ha mégis úgy alakul, hogy a szűkre szabott idő miatt nem lesz rá mód, hogy elmondhassák gondolataikat. utólag írásban eljuttathatják a MNOT-hoz. Azt tervezi ugyanis az Országos Nőtanács, hogy a konferenciáról jegyzőkönyvszerű kiadványt jelentet meg, melyben mar helyet kapnak az el nem hangzott, de megfogalmazott észrevételek is. Érdekességként elmondjuk még, hogj' a nőküldöttségnek két férfi tagja is lesz: Dudla József, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Szcppelfeld Sándor,. a Lenin Kohászati Müvek vezérigazgatója. A két napig tartó tanácskozást nagy figyelemmel kiséri majd megyénk valamennyi nődolgozója, hiszen ez is egyik fórum lesz, ahol közvetlen dolgainkról esik szó. Jó, hogy már van mögöttünk annyi munka, annyi sikerélmény, eredmény, hogy a konferencia nem válhat panasznappá. Adamovics Ilona A Beton- és Vasbetonipari Müvek Miskolci Gyárában a nők korábban csak kézzel végeztek a drótok hajtogatását. Ebben az üzemrészben már hajtogatógép is működik. Itt a Tóth Árpád szocialista brigád dolgozik. Vezetője Kiss Géza. Képünkön a brigád egy csoportja látható. Emlékülés Robbantás— először Nevezetes dátum a bányatechnikában 1627. február 8. Ekkor robbantottak először bányában, a Selmecbánya melletti Szél-aknán, a Felső- Biber táróban. A bányatechnikát forradalmasító jeles eseményről emlékeztek meg pénteken délután Kazincbarcikán a Vegyipari Automatizálási Főiskolában a felsőfokú tanintézet, és a Ruda- bányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum közös rendezésében megtartott emlékülésen. A múzeum igazgatója, Murvay László a legrégibb időktől napjainkig értékes beszámolójában felidézte a bányarobbantás fejlődési szakaszait, majd a főiskolai hallgatóság által feltett kérdésekre adott válaszokat. Kiváló termelési eredményeket ért el az év eddig eltelt időszakában az Északmagyarországi Vegyiművek formaldehid üzeme. Nem egészen két hónap alatt, február 23-al bezárólag 4 ezer 440 tonna formaldehidet állítottak elő, ami 112 százalékos tervlelj esitésnek felel meg A túlteljesítést az eredményezte, hogy az üzémindítás jó előkészítésével a tervezett napi 79 tonnával szemben 90 tonna fölötti a napi gyártott késztermék mennyisége. A vártnál kedvezőbb az üzemi fajlagos, az alapanyagként használt metanol „kitermelése” is. Több éves adat szerint 540 kg-ról, 510-re csökkentették az azonos mennyiségű és minőségű késztermékhez szükséges alapanyag felhasználását. Az üzem idei terve 25 ezer tonna formaldehid — gyógyászatban, műanyaggyártásban nélkülözhetetlen alapanyag — előállítását írja elő. Az eddigi túlteljesítés több mint 6 napi termelésnek megfelelő előnyt jelent az üzem számára. Együtt - egymásért, a szövetkezetért Tegnap délelőtt Miskolcon, az SZMT-székházban rendezték meg a mezőgazdasági szövetkezetek szocialista bri- gádvezetöinek megyei tanácskozását, amelyen dr. Németh Pál, a TESZÜV titkára értékelte a brigádmozgalom eddigi eredményeit, ismertette a kollektívák előtt álló feladatokat. A tanácskozáson megválasztották azokat a küldötteket, akik megyénk szövetkezeteit képviselik majd az országos kongresszuson. A mezőgazdaságban a szocialista brigádmozgalom korántsem olyan régi keletű, mint az ipar, vagy a kereskedelem területén, mégis szerves, elválaszthatatlan része ma már a mezőgazdasági termelésnek, tartalommal teli kerete az ott dolgozó emberek életének. Hosszú lenne felsorolni mindazokat, az eredményeket. amelyek a mozgalom „gyümölcseként” jelentkeztek. Növekedett a dolgozók szakmai műveltsége. javullak u termelési eredmények. megnőtt a környezetért önként vállalt társadalmi munkaórák száma. Abban. hogy megyénk mezőgazdasági összterületének 15.4 százalékán a legkorszerűbb — úgynevezett iparszerü — technológia szerint történik a termelés, része van a gazdaságokban eredményesen, példamutatóan dolgozó brigádoknak is. Nem lenne azonban reális a kép, ha csak a pozitív példákat említenénk. Okvetlenül szólnunk kell arról, hogy megyénkben 48 szövetkezetben 1976-ban még nem volt megszervezve a brigádmozgalom. Félreértés ne essék, legtöbb ember brigádszervezet nélkül is jól, becsületesen dolgozik. Mégis, mi az a többlet, amit a szervezeti forma adni tud? Az igényszint-növekedés, amely jelentkezik a munka eredményességében, az együttélés harmóniájában, a közéleti aktivitásban. A januárban lezajlott helyi tanácskozások tapasztalatai azt mutatják: a kollektívák jól látják környezetük sajátosságait,' az ott fellelhető problémákat, de ugyanakkor tisztában vannak a megoldás módjával is. A tegnapi tanácskozáson ismét elhangzott: az idei év nehéz, de nem teljesíthetetlen feladatokat ró erre a fontos népgazdasági ágazatra. Ugyanakkor a résztvevők szóltak arról is. melyek azok a lehetőségek, amelyekkel élve reálisabbá tehettük ez évi céljainkat. A gépkapacitás jobb kihasználása, eszköz- és energiatakarékosság, az árualapok növelése, mind-mind lehetőség. Sok függ attól, hogy a már megalakult, illetve az ezután alakuló brigádok ezekből a lehetőségekből mit valósítanak meg. A mozgalom egyben verseny. a szó egészséges értelmében. Nem rivalizálás, nem erőfitogtatás, hanem önmagunknak évről évre magasabbra állított mérce. A mozgalom keretében kibontakozó verseny során a legfőbb „ve- télytárs” a brigádokra lebontott és a többletként vállalt terv kell, hogy legyen! Ekkor mondhatjuk el. hogy a brigádmozgalom nem csupán keret, sokkal inkább hasznos tartalommal teli együttműködés, összefogás. Találó az a megállapítás, amit a harsányi Petőfi Tsz küldötte mondott a tanácskozáson: Kezdetben a verseny- szellem ösztökéli a brigád taglalt a cél eléréséért, később ezt a hajtóerőt a megnövekedett belső igényszint táplálja. Ez hasznos az egyénnek, a társadalomnak, az egész népgazdaságnak. Ez a szocialista brigádmozgalom egyik legfőbb eredménye, s a tegnapi tanácskozás egyik legfontosabb tanulsága. (hajdú) 8 Kiváló munka, átlagos kereset? jelszó — tartalmát, értelmét de sokan és sokféleképpen magyarázták már — imigyen szól: „Egyenlő munkáért, egyenlő bér...” Ezt sikerült a gyakorlatban akként megfordítani, hogy „egyenlő bérért, egyenlő munka...” Vagyis: untig a nálam jóval kisebb képességű, alacsonyabb teljesítményt produkáló kollégám majdnem ugyanannyi bért kap. mint én, addig minek törjem magam ... miért hozzam ki magamból a lehetséges maximumot? Ugye ismerős szöveg? Sokan eszerint dolgoznak és hisznek is a maguk fabrikálta elméletben. Persze az igazsághoz tartozik, hogy vannak emberek — és vannak helyzetek —. akiknél és amikor nem az a fontos, hogy mit teljesít a másik és ezért a teljesítményért mennyit kap; amikor csak az a fontos, hogy a lehető legtöbbet nyújtsak, még akkor is, ha az átlagon felüli teljesítményt csak átlagos bérrel honorálhatják. Sajnos azonban nem ez a jellemző. A szakemberek is tudják, vallják, hogy a bérek differenciálatlansága a teljesítmények kerékkötője. Ebben mindenki egyetért, a vita — és az általános tanácstalanság — ott kezdődik amikor a differenciálatlanság, az egyenlösdi okait kutatják, illetve amikor magat a jelenséget magyarázzák. A múltkoriban megkérdezték tőlem: mit gondolok, hol nagyobb a különbség, egy minisztériumi portás és a miniszter fizetése között; Angliában, Vagy mondjuk Egyiptomban. S a válasz: nem Angliában! Mert a társadalmi, gazdasági fejlettség magúval hozza a bérek bizonyos lokú nivellálódását. Egy bizonyos fejlettségi fokon túl szükségképpen közelítenek egymáshoz a bérek legalacsonyabb és legmagasabb határértékei. Ebből a szempontból tehát a fejlődéssel szükségképpen együttjáró jelenségről van szó. Mások viszont megjegyzik— és nem alaptalanul —, hogy mindez lehet igaz és törvényszerű, de akkor nálunk, a bérek nivellálódásával alaposan megelőztük a korunkat, a saját fejlettségi színvonalunkat. Szociológusok bizonygatják: maguk a legérdekeltebbek, a munkások és az alkalmazottak sem fogadják el mindig a gyakorlatban érvényesített differenciálást. Amikor a boríték vastagsága jelzi a teljesítményt, a végzett munka értékét, akkor nagyon sokan nem hajlandók elfogadni az esetleges alacsonyabb minősítést, s a differenciálás mögött kizárólag a főnökség szubjektív szempontjait sejtik. Még akkor is, ha — formailag — a béreket nemcsak a főnökség, hanem az a bizonyos üzemi három- vagy négyszög határozza meg... Következésképpen: differenciálni népszerűtlen és hálátlan dolog: minek haragudjon meg a műhely, a munkahely közvéleménye a főnökre, ebben a munkaerőinséges világban? Ezt a félelmet ma már kevesen vallják be a vezetők közül, sokkal inkább arra hivatkoznak — s ebben is van elgondolkoztató igazság —, hogy ugyan miből differenciáljak? Miből, amikor a rendelkezésre álló bérfejlesztési összeg viszonylag kevés, az úgynevezett mozgóbér összege pedig egyre zsugorodik, hiszen egyre nagyobb hányadát alapbéresitik. Nemrégiben magám is tanúja lehettem egy munkahelyi vitának, ahol ötvenvalahány ember között kellett — volna — alig négyezer forintnyi bérfejlesztést differenciáltan szétosztani. Hosszas vita után — amelyben a többség az egyenlő szétosztás mellett kardoskodott — végül is a vezető döntött: 10—20 forintonként differenciált, vagyis az elvnek formailag eleget telt, de a közvéleménnyel sem szállt szembe. A szóban forgó munkahelyen továbbra is béke és csend honol: senki sem morgolódik a túlságosan nagy keresetkülönbség miatt. Akik viszont eddig is azt vallották, hogy az egyenlő bérért egyenlő munka jár, azok ezután sem változtatnak álláspontjukon. nnek veszélyét kellene minden munkahelyen,, minden vezetőnek felismernie, s e veszély elhárítására vállalni az erőteljes differenciálás esetleges ódiumát. Még akkor is, ha munkaerő-ínséges világban élünk — látszólag! — és sértődöttségükben a gyengébbek közül jó- néhányan ott hagyják a munkahelyet. A bértömeggazdálkodás — már a kísérleti szakaszban is — bebizonyította, hogy kellő érdekeltséget teremtve, egy sor munkahelyen igenis lehet a hiányzó embereket pótolni a meglevők szervezettebb. jobb és intenzívebb munkájával. (Ehhez persze alaposan és részleteiben kell ismernie a beosztottak képességeit, teljesítményét, produktivitását.) Ebből az is következik, hogy a differenciált bérezés nem csupán elhatározás. nem rendelet és szabályozás, hanem elsősorban vezetői rátermettség kérdése. V. Cs. E
