Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-20 / 43. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1977. február 20., vasárnap Ha ilyentájt, a reggeli órákban nem takarná köd a Mályi-tavat, akkor sem lehetne túl sok mindent látni rajta. Megkásásodott havat, olvadó, szakadozott jeget. Vagy már ezt sem. Még nem is olyan régen korcsolyázók cikáztak rajta, igaz, nem a kora' reggeli órákban, hanem napsütéses, kemény hidegű déltájt, és az is igaz, hogy tulajdonképp akkor sem volt illő, nem nagyon lett volna ' szabad, de hát, aki szeret korizni, rámegy a jégre. Akkor is. ha éppen tízméteres víz van alatta. Miskolciak is ugye, hiszen még mindig közelebb van, mint mondjuk Jászberény. Reggel nézegetjük a tavat, melynek környéke sem ébredezik még, nem látni mozgást, hajókat, hullámokat, nem hallani jókedvű biztatásokat, csobbanáso- kat mert mindennek még odébb az ideje. De azért nem olyan messze már az ideje. A községi tanácson is el tudnak mondani egyet s mást, mintegy jelzéseként annak, hogy hamarosan megkezdődik itt a mozgás, megkezdődik a további fejlesztés. Elsősorban hadd említsük meg a villanyt: ebben az évben a hálózat ; építését befejezik, .ily módon az idén minden ví- : kendház megkapja az áramot. Az egészséges, jó ivóvíz biztosításán szintén dol- . goznak. Épül a főgerincvezeték, és a tervek szerint : a jövő évben az utcákon az úgynevezett közkifolyók már vizet adnak. A közle- ' kedés javításához lát) embert befogadó autóbuszt kaptak. Ez a hatalmas kocsi természetesen nemcsak az üdülőtelep, hanem a község közlekedését is javítja. Mint ahogyan a ve- ; zeték megépítése a község vízellátását is biztosítja. De szóljunk magának a tónak a vizéről is.^A régóta dédelgetett terv, a két tó . összekötése most is napirenden van. Űgyannyira, hogy jelenleg méréseket, vizsgálatokat végeznek, valójában az összekötés mun. kálatainak előkészületein ályin dolgoznak. Az összekötés persze nem lesz könnyű, hiszen a két tó között mintegy 400 méter hosszú, 200 méter széles terület húzódik. Az összekötés révén egyébként ismét mód nyílik majd területek felmérésére. Az elképzelések szerint ezeken a területeken főleg közületelc számára biztosítanak majd üdülőrészt és kempingtábort alakítanak ki. Kempingtábor ugyanis ezeknek a tavaknak a környékén még nincs, vendégek viszont jönnek az ország legkülönbözőbb részéből is. És persze mennek is tovább. A kemping kis időre letelepítené a távolból érkezőket, és nem utolsósorban jó propagandájául is szolgálna ennek a sajátos szépségű környéknek; Mely persze csak akkor marad szép, ha vigyázunk rá. Nem is olyan régen a tó vizének romlásáról, szennyeződéséről is sok szó esett, nem is alaptalanul. A szennyvíz elvezetése még nem megoldott, és nem is valószínű hogy belátható időn belül megoldott legyen. Ezeknek a csatornáknak a megépítéséhez ugyanis rengeteg pénz kellene. Egyelőre marad a derítőgödrös rendszer, de ezeket a gödröket valóban úgy kell megépíteni, szigetelni, ahogyan a terv előírja. A tó vize ugyanis csak úgy, magától nem szennyeződik el... A házak környéke sem. Ezekkel nincs különösebb baj, a szemétszállítást már gépesítették, a kocsi rendszeres időközönként érkezik, viszi a szemetet a konténerben — már amit bele lehet helyezni. De például a hosszú gallyakat, a tavaszi metszés utáni vesszőhalmokat nem tudják konténerben vinni. (Mellesleg néhány hónap múltán sza. lonnasütéshez vagy tábor- tűzhöz is jó lenne a gally.) Tavaszi metszés. Igen, ez is belekeveredik az idei tervezgetésbe. Reggel van még a Mályi-tónál, de már nem sokáig. (pl) l .. Akác István: Kültelki villamosok Kültelki villamosok, életem expresszei, akik viszitek a kedves szerelőket mindig-mindig valahova, — fáj a száz s száz tűnő soha; mért nem álltok meg a mentő pillanatban, mikor az ablakon át, esengő arcomra hull arcuk asszonyi mosolya. i — Miért mentek tovább?!... Rckassy Csaba munkája Pataki öregek Sárospatak városi Tanácsa a szociális gondoskodás egységes irányítása és ellenőrzése érdekében egy évvel ezelőtt gondozási központot hozott létre, s ennek a hatáskörébe vonta a szociális otthon, a két, öregek napközi otthona és a házi gondozó szolgálat ügyeinek intézését, A szociális gondoskodás mikéntjéről, hagyományairól nemrégiben tárgyalt a tanács végrehajtó bizottsága. A szociális otthon gondo- zottainak létszáma 202, többségük 60—80 éves. de idősebbek is találhatók köztük. Ez a magyarázata, hogy a 202 gondozottal 0Í) dolgozó foglalkozik. A szociális otthon felszereltsége, a lakók élelmezése jó — állapította meg a végrehajtó bizottság. A bútorokat fokozatosan kényelmesebbekre cserélik ki. Évente 10—15 öreg csereüdültetésben vesz részt, 20—25 gondozottat pedig nyaralásra a hozzátartozóikhoz szállítanak. A klubtermekben 18 rádió, 6 televízió, 3 magnetofon, 3 lemezjátszó. 2 diavetítő, 41 napilap, folyóirat és saját házikönyvtár áll rendelkezésükre. A szociális otthon 6 millió forintos költségvetéssel dolgozik, az egy gondozottra eső költség 1076-ban 26 ezer 674 forint volt. Mindez nagy örömet sze. réz az öregeknek, valahányszor az üzemek, vállalatok szocialista brigádjai meglátogatják őket, és amikor az iskolák, kollégiumok diákjai műsoros délutánokat tartanak számukra. Szeretettel gondolnak a kerámiaüzem a MÄV Fűtőház és nőbizottság, az áfész és a Cipész Ktsz dolgozóira, az Erdélyi János Leánykollégium, a Petőfi Általános Iskola, a Sátoraljaújhelyi Egészségügyi Szakiskola tanulóira, akik rendszeresen ellátogatnak a szociális otthonba. A gondozottak közül sokan szeretnek kézimunkázni, s a végzős diákoknak viszonzásul maguk hímezte „bal- lagótáskával” szoktak kedveskedni. A szociális gondozási központ irányítja Sárospatak két. öregek napközijének a munkáját is. Az egyik a város belterületén, a másik Bodroghalászon működik. Szükségessé vált a napközis gondozási [orma további kiterjesztése: legközelebb Végardón kíván a tanács újabb, öregek napközijét létrehozni, ahol a felmérések szerint mintegy 50 idős ember szeretné ezt a szociális szolgálatot igénybe venni. A feladatok közé tartozik a házi gondozás kibővítése is. Jelenleg 100, magára maradt, tehetetlen öreg otthoni gondozását egy főhivatású és néhány tiszteletdíjas társadalmi gondozónő látja el. Keresik a módját annak is, hogyan lehetne a házi gondozottak szociális étkeztetésének kérdését megoldani. II. J. A költő a legszebb tíz magyar szó között említi. Vér... Éltetőnk, testünkben áramló, keringő erő. Az orvos szemmel nem érzékelhető részecskékre bontja. Csak agyunkkal, szívünkkel tudjuk: minden cseppje kincs, illetve több: élet. A műtőben harc folyik. Fegyelmezett, kiszámított küzdelem, az életért. Az ember az életét visszaadó vért kapja. Egy ismeretlentől, egy. ismeretlen embertől. Vérükkel immár testvérekké lettek... A kisebbfajta busznak is beillő autó pontosan délben indul a kórház udvaráról. Fehérköpenyes utasait, a különleges palackokkal megtöltött rekeszeket, s a százféle rejtélyes műszert ezúttal egy kis községbe, Hejő- keresztúrba viszi. Véradás lesz ma itt: száz ember is feliratkozott a listára, hogv önszántából adjon vért. A megyei Vértranszfúziós Állomás dolgozói már nem idegenként jönnek a faluba. A helybeliek közül sokuk személyes ismerősük. He- jőkeresztúr hagyományosan élen járónak számít Borsodban az önkéntes véradásban. A kocsi befut az iskola épülete elé és megkezdődik = serény munka. Az orvosnő irányításával a szemünk előtt alakulnak át az osztálytermek „műtővé”, orvosi rendelővé”, mi több: „vendéglővé”. A padok helyére percek alatt makulátlan fehér lepedővel terített hordágyak kerülnek, az egyik sarokban máris rögtönzött kis laboratórium alakul, s íme, a katedra már terítve felvételi lapokkal. — Gyorsan, pontosan kell történnie mindennek — magyarázza a fiatal műtősnő, Szklenár Tiborné. — Fontos, hogy ne várakoztassuk meg a véradókat, arra is kell ügyelnünk, hogy a legnagyobb kényelmet biztosítsuk nekik. Ezek az emberek jórészt munka után jönnek ide, és akárhogy is nézzük, mindenképp áldozatot vállalnak. Nem, nem azért, mintha fájna a véradás. De maguk elhatározásából, önként tartják oda a karjukat. Az ember azt soha sem kérdezi, ki miért feszi. Tiszteljük és becsüljük érte őket Miközben a műtősnők, laboránsok. gyógyszerészek és asszisztensek felkészültek a fogadásra, benépesül az iskola előtere is. Megérkezésünk után már fél órával itt vannak a falubeliek. Ki megetette otthon az állatokat. szénen felöltözött, s aztán jött el; ki a műszak-: ból jön eavenesen. Érv ősz bácsi a kitüntetéseit is ka-, hatjára tűzte. Látszik, nem mindennapi ez az esemény. — Honnan érkeztek? — az iskola kapuját férfiak kis csoportja lépi át. — A Iiejőmenti Tsz gépműhelyéből. Délelőtt voltunk műszakban. A brigádvezető szólt, hogy mi lesz ma itt. Jöttek a többiek, jöttünk mi is. A felvételi irodában már tisztes sor áll. Vörösnyak- kendős úttörők ügyeskednek, az iskola ifjú egészségőrei. Az első véradó. Drahos György. A fiatalember az orvosi vizsgálat után elsőként veszi magára a zöld köpenyt, p fekszik a fehér ágyra. Aztán jönnek sorra a többiek is: Cinege Béla, Juhász Pál, Kopasz József. — Nem is tudom, nyolcadik vagy kilencedik alkalommal adok-e vért. Igen, jól érzem magam. Egyáltalán nem kellemetlen. — A fehérköpenyes nők, s a férfiak halkan beszélgetnek. Nyugodt, derűs légkörben történik a vérvétel. Korcsog János, ' a község tanácselnöke ismerősként üdvözli a vérellátó dolgozóit: — Késtem pár percet, — mentegetőzik, — még egyszer kihirdettük a hangosbemondóba, hogy véradás van. Elment a busz Szalon- tóra és Szakáidra, a társközségeinkbe, onnan is érkeznek jó néhányan. Tudja, errefelé büszkék az emberek, ha segíthetnek. Tavaly volt olyan is, aki egy nap szabadságot vett ki, csakhogy itt lehessen. Minden alkalommal eljön a termelőszövetkezet elnöke is, meg az iskola nyugalmazott igazgatója, Papp Arzén bácsi. Ó, ha jól tudom, száztizen- négyszer adott már vért. A folyosó végén levő osztályterem, a bizonyos „vendéglő” az utolsó, állomás. A fehér asztalokon ennivaló, zsemle, sör. A szőke asszony szíves szóval kínálja a férfiakat, jól jön most egy kis erőpótlás. Uher Bertalannal már egy pohár sör mellett beszélgetünk: — Még katonakoromban kezdtem. Néhány bajtársammal együtt egy balesethez hívtak bennünket. Ott, a' helyszínen, sürgősen kellett a vér. Nemcsak akkor volt szép, amikor adtam, hanem amikor négy hónap múltán eljött értünk a bajba jutott ember a családjával. Egészségesen, felgyógyultan, hogy köszönetét mondjon. Akkor értettem meg, mit jelent ez. Az idén már a- véradásért járó ezüst fokozatot kaptam ... Hová kerülnek, a különlegesen lezárt, teli palackok? Kikhez jut el az életet adó vér? A hejőkeresztúriak minden bizonnyal sohasem fogják megtudni. Mint ahogyan az a több tízezer ember sem tudja, személy szerint kinek az életét menti meg, aki Borsod megyében évente vért ad. Dr. Mády János, a megyei Vértransz- fúziós Állomás főorvosa mindenesetre úgy fogalmazta, hogy a véradónapokon ők a lególdozatkészebb emberekkel találkoznak: Az önkéntes véradók, véleményem szerint a társadalom legjavát alkotják — mondja a főorvos. — A legszebb példát a munkások adják. Ma már a szocialista brigádok egyik legkomolyabb tettévé vált a véradás. Meg kell hát találni a vállalatoknak is a viszonzás, az erkölcsi megbecsülés legmegfelelőbb formáját. A véradómozgalom szervezésében vannak kisebb-nagyobb nehézségek, amelyekkel számolni kell. Az azonban bizonyos, hogy ott a legeredményesebb, ahol a párt, a szakszervezet, a vállalati vezetés segíti. A községekben is a személyes példamutatás a döntő: tapasztalathatjuk, hiszen hetente négy-öt alkalommal szervezünk kiszállást. — A Magyar Vöröskereszt negyedik kongresszusának határozata szerint a folyamatos, biztonságos vérvételi ütem a cél. Borsod megyében hogyan jelentkezik az igény? — Tervről nem, sokkal inkább felajánlásokról beszélünk. A kórházak, egészség- ügyi intézmények várják a gyógyító vért. Megyénkben évente 25 ezer ember áldozatkészsége szükséges ahhoz, hogy biztonságosan elláthassunk minden vércsoportot. A legnagyobb kincs a friss vér: az újszülöttek vérének lecseréléséhez három napnál frisebb, a vérzékenység esetében pedig hat óránál nem régebbi kell. Hogy a megyei vérellátó minden igényt kielégíthessen, hetente 500 véradó vállalkozó szükséges. — A vértranszfuziós állomásnak különböző vérkészítmények biztosítása is feladata .. — Az az elv, hogy a véradó minden csepp vérét hasznosítsuk. Az alapos laboratóriumi vizsgálatok után a vért alkotó részecskéire bontjuk: az égési sérültnek plazmára, a vérszegénynek vörös vértestrészre van szüksége. Törekvésünk, hogy sokoldalúan hasznosítsuk az életmentő vért. Mindemellett viszont minden gyógyító intézménynek megfelelő tartalék kell, természetesen a ritka vércsoportokból is. Éppen ezért mindinkább fejlődik a készenléti véradó rendszer: ha életveszélyről van szó, éjnek idején is riasztani kell. A segélykérő telefon hívására az állomásról azonnal indul az életet jelentő palack. A műtőben harc folyik1 a beteg vért kap. Egy ismeretlen ember vérét, akivel immár testvérekké lettek. Mikes Mária I I
