Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-20 / 43. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. február 20., vasárnap» Közművelődési sztereotípiák és új feladatok K özművelődéssel foglalkozó emberek, közöttük az e munkaterületen tevékenykedő újságírók igen gyakori olvasmánya ezekben a hetekben az éves közművelődési munkaterv, a különböző művelődési házak, központok, egyéb közművelődési intézmények éves programja. Mivel az elmúlt évben új ötéves tervet kezdtünk. erre a tervidőszakra a legtöbb helyen középtávú közművelődési terv is készült, s így az 1977-es terv ennek a középtávúi tervnek egy részlete, természetszerűen az éves tervek ehhez az átfogóbb és hosszabb időre szóló programhoz igazodnak. Mégis kíváncsian forgatjuk, böngésszük e terveket, vajon az elmúlt év októberében hozott közművelődési törvény hozott-e valamilyen markánsabb változást? Számos munkaterv, elsősorban szakszervezeti művelődési intézmények terveinek átböngészése azt a tapasztalatot kínálja, hogy meghökkentően markáns változásról általában sehol sincsen szó. bár tagadhatatlan, ho'gy a törvény megszületése és célkitűzése realizálásának szándéka a munkatervek legtöbbjében érződik. Megfogalmazva, vagy megfogalmazat- lanul felismerhetők benne a törvény intenciói. Látszólag ez ellentmondás: ugyanis az előbb azt állítottuk, hogy nincs markánsabb változás, mégis szembetűnőek a törvény jelenlétének jegyei. A magyarázat egyszerű: az ötödik ötéves tervre szóló középtávú közművelődési tervek már az 1974-i közművelődési párthatározat szellemében fogantak, annak iránymutatásait kívánták realizálni, és maga a közművelődési törvény 1976 októberében ugyanennek a realizálásnak a jegyében született. Ügy fogalmazhatnánk meg, hogy o legfelsőbb állami jogszabály kereteibe foglalta a törvény mindazt az iránymutatást és törekvést, amely a közművelődési párt- határozat szelleméből következik. Így adódhat hát, hogy markáns változás nélkül is jelen . van a közművelődési törvény a munkatervek legtöbbjében. munkaterveket böngészve, ízlelgetve tagadhatatlanul felismerhetők bizonyos sémák, sztereotípiák. Sok-sok évé kialakult gyakorlatnak megfelelően épül fel a tervek szerkezete, s oszlik fejezetekre, az egyes tervfeladatok szinte fogalmazásbeli azonossággal ültetődnek át egyazon intézmény egyik évi tervéből a másikba, és veszedelmesen hasonló megfogalmazással bukkannak fel egy teljesen más intézménynél, mintha csak valami közös forrásból táplálkozna a munkatervnek nemcsak a szelleme, hanem tartalma és megfogalmazása is. Nem ritkák még az olyanfajta sztereotip megfogalmazások, amelyek csaknem szó szerint valamely felsőbb, vagy középfokú határozatból „emelőének át”, és így helyi konkrét tartalmuk nem eléggé pontosított, meglehetősen lazán körvonalazott. Ami felső, vagy középfokú szervnél általános útmutatást adó jó célkitűzés, az a végrehajtás helyén már konkretizálásra szorul. Mindez természetesen inkább fogalmazási, mintsem tartalmi problémákat jelent a közművelődési' intézmények gyakorlati munkájánál. Ugyanakkor örömmel tapasztalható, hogy az egyes feladatok megfogalmazásának sztereotípiái ellenére rendkívül sok olyan vonás található, amely a feladatok jó értelmezésére utal, azt tanúsítja, hogy az általános iránymutatásból az adott szervnél ki tudták választani a helyileg legfontosabbat, leghaszno'abbat, le tudták fordítani az általános feladatot helyi teendőkre. Elsősorban a munkásmüvelödés szerteágazó területén jelentkeznek ezek a jó tapasztalatok. Például a bányászok olyan tervfeladataiban, amely szerint a munka döntő része áthelyeződött a művelődési intézményből a munkahelyre. Az akna melletti könyvkölcsönzés, a leszálló-műsorok (a műszakváltáskor, azaz leszállás előtt, vagy után az aknánál tartott rendezvények), a bejáró dolgozók munkahelyén rendszeresített közművelődési alkalmak, vagy például a diósgyőri vasasoknál a két nagyüzem sajátosságaihoz alkalmazkodó, az igények és a kínálat jobb egyeztetésével tervezett és szervezett munkahelyi műsorok sora, meg néhány ózdi elgondolás. Az éves munkatervek többnyire tartalmazzák az általános feladatokon kívül az egyes részterületek éves, naptárszerű programját is. Természetes, hogy ezekben is igen sok az évek óta bevált teendő, folyamatos feladat, de a részfeladatoknál is mind inkább fel lehet ismerni azokat a törekvéseket, amelyek a közművelődés új értelmezéséből adódóan jelentkeznek feladatként. A fenti néhány feljegyzés nem kíván általánosítás lenni, hiszen az általunk megismert közművelődési munkatervek semmiképpen sem jelenthetik a megye közművelődési intézményhálózatának összességét, de még döntő hányadát sem. A megismerteket sem említettük meg mind, de Diósgyőr, Ózd; a Hónai Sándor Művelődési Központ, vagy a bányász művelődési intézményhálózat tervei egy részének megismerése, és még néhány munkaterv ismerete olyan betekintést adott, amelyből bátran levonható az a következtetés, hogy bár a megfogalmazásbeli és a feladatok megszabásában is jelentkező sztereotipiák még elég nagymértékben jelen vannak közművelődési munkaterveinkben, azokban a közművelődés új feladatai és új szelleme már erőteljesen felismerhető. Benedek Miklós Lenkcy Zoltán munkája Véget ért a játékfilm-szemle Szombaton véget ért a IX. magyar játékfilm-szemle eseménysorozata. Az elmúlt év teljes hazai játékfilmtermését felvonultató szemle tapasztalatait Lugossy László filmrendező, a Magyar Film- és Tv-mű- vészek Szövetsége filmművész tagozatának titkára foglalta össze: — A szemle ismét kiváló alkalmat adott arra, hogy az 1976-os esztendő magyar játékfilmjeiről teljes, átfogó képet kapjanak a nézők és a szakemberek. Az egy hétig tartó „visszaidéző” és bemutató vetítéseinket — az előzetes becslések Szerint — 3Ó ezren nézték meg. Rendezvényeink központjában, a Vörös Csjllag filmszínházban ezalatt csaknem 15 ezer néző fordult meg. Némileg ez is érzékeltet valamit a fokozódó érdeklődésből. — További kérdés, hogy hol tart a magyar film a nemzetközi arányokhoz és filmművészeti értékekhez képest? Alkotásaink tavaly is a világ több táján sokféle, igen különös összetételű zsűrik előtt arattak elismerést, sikereket, beleértve ebbe a külföldi kritikákat is Moszkvától Cannesig és Karlovy Varytól Teheránig. Bizonyára ez sem véletlen. Számunkra azonban fontosabb, hogy a magyar film továbbra is létező, élő szerves része művészeti életünknek. Ismeretterjesztés és közművelődés A z ismeretterjesztés eredendően művelődési feladatok „jegyében” született meg, hiszen ha az, Ismeretterjesztő Társulat megalakításakor a közművelődés mai értelmezését a dolgok természetéből adódóan nem vallhatták magukénak, a köz művelődéséért, a tudományos ismeretek terjesztéséért, azaz az önművelés sajátos formájáért tevékenykedtek aktivistái a múltban és a jelenben is. Ezt az eredendő funkciót csak megerősítette a közművelődési törvény, amely nemcsak számít, hanem, épít is a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tevékenységére, s közművelődési intézményhálózatunkon belül sajátos helyzettel bíró társulat sajátos feladatait is megjelölte. Hiszen a szocialista műveltség terjesztésében, a permanens művelődés lehetőségeinek biztosításában a Tudományos Ismeretierjesztő Társulat eddig is igen hatékony tevékenységet fejtett ki, s különösen az elmúlt esztendőkben, amikor módszereiben is megújult munkájuk, egyre szélesebb rétegekhez is eljuthattak, s eljuthatnak méginkább a jövőben. Erre többé-kevésbé garanciának látszik, hopr a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat már korábban igen határozott elképzeléseket dolgozott ki társadalmi bázisának szélesítésére, s ezek az elképzelések a gyakorlatban — bár még korántsem váltak általánossá —, igen eredményesnek is mutatkoztak. A kiscsoportos formák térhódítása mellett az úgynevezett komplex ismeretterjesztés fokozatos térhódítása az egyik legékesebb bizonyítéka annak, hogy az ismeretterjesztés belülről korszerűsödik, s igazodva a társadalmi- egyéni elvárásokhoz, a mai igényeknek megfelelő ismeretátadást tűzte célul. Azaz: nem elszigetelt ismeretek birtokába kívánja juttatni az érdeklődő, művelődni szándékozó közösségeket, liánom a különböző társadalmi, természeti jelenségek átfogó, sokoldalú, a közérthetőség fokán elemző megmagyarázására törekszik. Pontosabban szólva: a különböző kérdésekre úgy igyekeznek a hallgatóság bevonásával is megadni a választ hogy ezek a sok oldalról megközelített válaszok meggyőződéssé formálódjanak az emberekben. M indebből is világosan kitűnik, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tevékenységét korántsem lehet leszűkíteni csak ismeretátadásra,- legalább annyira fontos — ha nem fontosabb! — tényező tevékenységükben a szocialista gondolkodásmódra, a marxista—leninista világnézetre nevelés. S ez ismét olyan eleme a mindennapi munkájuknak, amely alapvetően kapcsolódik nemcsak, a közművelődési törvény szelleméhez, hanem társadalmi célkitűzéseinkhez is. Az új magyar dráma ügyében Restaurálás antibiotikumokkal A légszennyeződés okozta betegségben szenvedő műalkotások „betegágya” felett a restaurátorok, az orvosok és a mikrobiológusok gyakorta tartanak konzíliumot. Az említett tudományágak képvise- j lői egyre gyakrabban fognak össze a speciális mikrobák által megtámadott márványok, fára és vászonra festett képek megmentése érdekében. Mielőtt a restaurátorok eldöntőnek, hogy milyen restaurálási vagy konzerválási eljáráshoz folyamodnak, mindenekelőtt meg Kell határozni, mégpedig mikrobiológiai, szövetkémiai, biokémiai, és enzimológiai vizsgálatok segítségével, hogy milyen mik- robatörzs támadta meg az adott műalkotást. A kutatók a korszerű technika minden vívmányát latba vetik Leonardo da Vinci erősen megrongálódott Utolsó vacsora című festményének megmentése érdekében. A festékanyag néhány apró töredékét vizsgálják elektron- mikroszkóp segítségével. A műszer félreérthetetlenül kimutatta spórák, elemi szálak, mikrokristályok, egy egész mikroflóra jelenlétét, amelyet most analitikus tenyészetekben vizsgálnak azonosítás végett. 1 A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Déryné Színház írókkal. szakértőkkel rendezett „találkát” Nógrád megye székhelyén, Salgótarjánban. Mai színházi életünk gondjai kerültek terítékre a szerdai vitán. Mint minden hazai színház, így a Déryné is új magyar drámákkal szeretné szolgálni közművelődésünket a maga sajátos eszközeivel, s mivel a társulattal nem rendelkező vidék színházigényének a kielégítése a dolga, szívesen pártfogolna olyan színpadi szerzőket, akik főképp a dolgozó ember mindennapi életéből merítenek témát. A színház igazgatója, Szalai Vilmos, erőteljesen hangsúlyozta ezt az igényt. A felszólaló írók. különösen a fiatalok, őszintén adtak hangot ama aggodalmuknak. hogy az úgynevezett mai lémával szemben általában fenntartással viseltetnek . színházi szakemberek. Né- hányan saját elkedvetlenítő tapasztalatukat mondták el: beküldött drámájukra választ se kapnak, pedig akár jó. akár fogyatékos a kezdő színpadi szerzők munkája, a válaszként kapott; szakvélemény segíthetné fejlődésüket. Szentmihálvi Szabó Péter többek véleményének adott hangot, amikor a Szécsényben bemutatott darab kiválasztását kifogásolta (Kertész Ákos: Sziklafal). Egy színész- sorsban való mélylélektani búvárkodás — különösen az első felvonás cselekményszegény „félidejében” — nem tudta megragadni a közönség figyelmét, székrecsegtetés, ki- bejárás, beszélgetés hallatszott. a közönség a maga életétől fölöttébb távolinak érezhette a színészvilág belső problémáit. Bárány Tamás védelmébe vette a darabot. Rokonszenves őszinteség jellemezte a tanácskozást, hiszen mindenki egyetértett abban, hogy az új magyar dráma szorgalmazása valóban közügy, a fejlett szocializmus társadalmának kimunkálása mai viszonylatainkban tudatosan, cselekvőén eligazodó, művelt emberfők sokaságát kívánja. A Déryné Színháznak évente kb. 5—6 százezer nézője van, mivel azonban ennek a színháznak nincsenek bérletesei, ez a hatalmas tömeg valóban egyesekből tevődik össze Évente 12—14 bemutatót tartanak, amiből eddig — átlagosan — csak kettő volt az úi maevar dráma. A Kulturális Minisztérium, a színház anyagi ösztönzést is kilátásba helyezett, a Magyar írók Szövetsége nevében Fábián Zoltán titkár tett ígéretet szakmai és anyagi támogatásra. Fábián Zoltán megfontolandó javaslattal élt: két éven át Nógrád megye legyen a Déryné Színház ősbemutatóinak színhelye. A bemutatókhoz szakmai közönséget is lehet szervezni, továbbá megfelelő sajlófi- gyeletet. hogy a közvélemény az eddiginél jobban tájékozódjék hazánk egyetlen „tájoló” színházának produkcióiról. Végezetül a színház igazgatója reményének adott hangot hogy a tanácskozás részvevői valóban segítenek majd a színház közművelődési missziójának sikeresebb teljesítésében: mai tárgyú, művészileg értékes színpadi munkákkal állítanak „tükröt” korunk emberének, melyben megláthatja erényeit csakúgy, mint fogyatékosságait. Társadalmunk két alapvető osztályát nemigen kényeztetik el színpadi szerzőink. Egy tanácskozástól ugyan nem várható, hogy fordulatot idézzen elő az új magyar dráma ..frontján”, de reményekre feljogosít: a szerzők figyelme fokozottabban fordul mai gondjaink felé. (g. m.) Ezek a törekvések egyébként jól tükröződnek a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei Szervezetének tevékenységében is. A megyei testület vezető szerveinek idei munkatervében nem véletlenül kapott hangsúlyos megfogalmazást az, hogy törekedni szeretnének a TIT mozgalmi jellegének erősítésére, azaz, az ismeretterjesztés tömegbázisának növelésére. S ez nemcsak a TIT-tagság számszerű gyarapodását jelenti, hanem azt is, hogy a helyi csoportok és szervezetek létrehozását elsősorban az ipari üzemekben, a magas színvonalon gazdálkodó termelőszövetkezetekben és a nagyközségekben kívánják szorgalmazni. S ez a törekvésük párhuzamos azzal a maguk elé tűzött feladattal, hogy elsősorban a munkások körében kívánják növelni a műszaki és a természettudományos ismeretek terjesztését, azok világnézeti,- politikai megalapozását. S ezzel párhuzamosan jobban be kívánják mutatni a tudományos-technikai, valamint a tervszerű arányos fejlődés követelményeit, hatásait és azokban az ember szerepét. S ugyanezen feladatok jegyében kapott a korábbinál is hangsúlyosabb szerepet a szocialista életmódra nevelés is a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei Szervezetének munkájában. S em a feladatmegjelülés, sem annak a megyei jelentősége — úgy vélem — nem lehet vita tárgya, vitatni legfeljebb a módszereket lehet, a kitűzött célt nem. A tartalmi munka színvonalának növeléséhez részint a megyei szervezet eddigi tevékenységéből hasznos tapasztalatok állnak rendelkezésükre, s bizonyára megerősíti majd munkájukat a közgyűlések és a küldötértekezlet tapasztalata is. A legutóbbi, 1972-ben megtartott megyei küldöttértekezlet erjesztően hatott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének munkájára — az ismeretterjesztő tevékenységben, annak újbóli fellendülésében meghatározó szereppel bírt —, s minden bizonnyal az idei számvetések is gyümölcsöztethe- tők lesznek a mindennapi munkában. Már csak azért is, mert ezeken a tanácskozásokon az elvégzett munka értékelésekor és a feladatok megjelölésekor is a közművelődési törvény megszabta elvárásokkal és feladatokkal szembesítve kell meghatározni tennivalóikat. És a közművelődési törvény szellemében, abból kiindulva a társadalmi elvárás növekedett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal szemben. S a társadalmi igény egyben kötelezettségeket is jelent. Csutorái Annamária
