Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-20 / 43. szám
1977. február 20., vasárnap fc'SZM.MAGVARORSZAG 3 nkaerő nagy szere Del játszik a munkai irányító vezetők és beosztottak közötti kapcsolat milyensége. Egy kicsit a politika nyelvére lefordítva a szót, és szabadon idézve Kádár Jánosnak, egy angyalföldi választói nagygyűlésen elmondott véleményét: az emberek egyetértenek a párt politikájával, azzal a közszellemmel, ami az országban általában jellemzi az életet, s ezért az ország jól érzi magát. Az azonban, hogy az egyes emberek külön-külön jónak vagy rossznak érzik a helyzetüket, sokban függ a gyárigazgatótól, a tsz-elnök- től, a hivatali vezetőtől, a brigádvezetőtől, a művezetőtől, vagy akár — fegyveres testületeknél — a rajparancsnokoktól. Ezért a munkaerőhelyzettel összefüggés* ben is nagy gondot kell fordítani arra, hogy vezetőink rendelkezzenek a vezetéshez szükséges képességekkel, s azokkal jól is tudjanak élni. Hogy e tekintetben sok még a tennivalónk, azt a vitázó cikkek, riportok, nyilatkozatok sokasága tanúsítja. Egymásra utáltán a munka- folyamatokban Többször szóba került a vita során, hogy milyen sok formában, s milyen differenciáltan és árnyaltan jelentkezik naponta a vezetők és beosztottak jó vagy rossz kapcsolata. Bárhol dolgozunk is, egymásra vagyunk utalva, egymás kezére dolgozunk — gazdasági erőforrásaink feltárásában, munkánk hatékonyságának növelésében, gondjaink megoldásában —- minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap a kiegyensúlyozott kapcsolat igénye. Mert abban, hogy az egymás közötti kapcsolatok milyenek, plasztikusan kifejeződhetnek a közösségi akarat- értékei, a szocializmus társadalmának emberi értékei, a munka minőségének értékei — helyesen vagy torzított formában. Még pontosabban fogalmazva: a vezető és a beosztott kapcsolata éppen a fejlett szocialista társadalom építésének sajátosságai miatt aa emberek jó részének a szemében óhatatlanul az állam és az ember kapcsolataként jelentkezik, ' akkor is, ha igazgatói szerv, gyár vagy akár termelőszövetkezel, hivatal vezetői és beosztottai közötti viszonyról van szó. Ezért lehel országos kérdés, politikai kérdés a vezetés kulturáltabbá — ha ,úgy tetszik emberibbé — tétele minden területen. Ahogy erről az MSZMP XI. kongresszusának határozata is szól. A jobb munkahelyi környezetben kamatozik Mi lehet az előrelépés módja? Elsősorban a helyes vezetőképzés. Jelenleg sokfajta céllal, sok vezetőt képeznek nálunk különféle iskolákban és tanfolyamokon. Ennek eredményeként sikerült eljutnunk odáig, — s ez önmagában is igen nagy eredmény —, hogy a különböző posztokra kerülő emberek szaktudása, világnézeti állásfoglalása ma sokkal jobb, mint korábban, bármikor volt. De a szaktudás, a politikai elkötelezettség önmagában még nem vezetni tudás is, s ennek visszásságait gyakran érezzük. Éppen ez a helyzet teszi fontossá, hogy vegyük számba mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel a legfontosabbra: az emberi kapcsolatok ápolásának tudományára is rávezethetjük mindazokat a tisztségviselőket, akik elhivatottak a gondjaikra bízott ki- sebb-nagyobb kollektívák irányítására. Értéke szerint kell foglalkozni ezzel, mert minden energia, amelyet ilyen célokra fordítunk, sokszorosan visszatérül az emberek munkájában. nemcsak a szó szakmai, hanem emberi értelmében is. S noha mindez sokfajta áttételen kamatozik a m un ka erőgon d ok m e goi d ásá - ban. de minden bizonnyal kamatozik az emberek jobb munkahelyi környezetében, amely fundamentuma volt és a jövőben is fundamentuma lesz a törzsgárda1' gyarapodásának. Kőszegi Frigyes Hogyan tovább? A vitának, amelyet a Magyar Televízió tavaly decemberben indított, s amelyet tizenkilenc megyénk napilapja több mint egy hónapig gombolyított, visszatérő refrénje voll, hogy honnan vegyük, ami nincs. Vagyis: növekvő gazdasági és társadalmi feladataink megvalósításához honnan biztosítsuk a megfelelő számú és képzettségű munkaerőt? A több száz újságcikk. riport és nyilatkozat közül különösen érdeklődéssel olvastam egy pártmunkás hozzászólását, amelynek az a lényege, hogy az egyik gazdasági vezetőt átküldték a megye másik gyárába: nézzen csak körül, hogv miért jobb a munkahelyi légkör,* mint a saját portáján. A szomszédolás után a' „küldött”,, köntörfalazás nélkül elmondta: „szó, ami szó, olt jobban hallgatnak minden munkás, minden vezető véleményére, ott jobban gazdának érzik magukat az emberek, mint mi- nálunk... És az is igaz, hogy olt valamivel kevesebb a kereset, de mégis kisebb a vándorlás, mint'itt. Valahogy jobban értenek az emberek nyelvén, egy kicsit mindenki jobban töri a fejét a közös gondok megoldásán...” A vezetés és a beosztottak kapcsolata Hangsúlyozom: nagyon tetszik ez az őszinte nyilatkozat, mert feleletet ad rá, hogy mit várnak az emberek a vezetőiktől,. s mire kell ügyelniük azoknak, akik a vezetés tudományát — igen a tudományát, ne féljünk ettől a megfogalmazástól — hasznosan az emberek gondolkodásának, érzéseinek felhasználásával, és nem mellőzésével, kívánják alkalmazni. A vezetés elsősorban emberi kapcsolat, hiszen mindenfajta vezetés emberrel —■ a televízió és a megyei lapok szóban forgó, vitájánál maradva, munkaerővel — függ ' össze. Emberrel, munkaerővel, aki irányit, s emberekkel, munkaerőkkel, akiknek a feladatot végre kell hajtaniuk. Bizonyítani sem kell, hogy ebben milyen Kajszi, burgonya, cukorrépa ... Ha megyénk gazdaságaiban íeltennék a kérdést, hogy a három közül melyikkel foglalkoznának szívesebben, eltérő válaszokat kapnánk. Érthető, hiszen a cukorrépa termesztése népgazdasági kívánalom, a burgonya ültetésé a kedvező árrendezés és bőven termő holland fajták behozatalával nyereségessé vált, a kajszi pedig — ahol telepíthető — maga a „nagy” jövedelem. De együtt? Tagadó fejcsóvá* lás a felelet mert kockázatos vállalkozás lenne bármely üzemben a három kultúrát egyszerre termeszteni, hiszen művelésük a speciális — drága gépek — mellett, kedvezőtlen időjárás esetén eleve kudarcra van ítélve. — Akkor miért vetjük fel, ha egyszer megvalósíthatatlan? — kérdeznék sokan. Ráadásul a 25 hektárnyi földben maradt cukorrépa, amely a gönci Kossuth Termelőszövetkezetben található, ..szem. beszökően” bizonyítaná, a kételkedők igazát. A „miértre” a termelőszövetkezet középtávú terve is lehetne a felelet. A százéves „kort” meghaló, dó barackfák a gönci kertekben élő tanúi, az itt meglevő kajszi termesztési hagyó. mányoknak. A tájkörzet, — amely a zempléni hegyek lankáin kialakult — ízletes, az alföldinél később érő. — s ezáltal utóprimőrként elkönyvelt — gyümölcsei méltán híresek. És az üzemi tervek szerint meglevő 200 hektáros ültetvény mellett, a jövőben még 00 hektárt telepítenek. A másik növény termesztésének a szomszédos Göncruszkán vannak évtizedes hagyományai. Amikor a két termelőszövetkezet egyesült, a burgonya is bekerült a közös vetésszerkezetbe. A szokásokra alapozott tervek főleg erre' a két ágazatra épülnek. A barackültetvényen az elmúlt évben rekodtermés került le a fákról. A 123 vagonnyi gyümölcs hatalmas jövedelmet jelent. A ma már 150 hektáron termesztett burgonyái, a Borsodi Burgonyatermésztő Társulás rendszerében öt kombájn szedte fel. Igen jó. 240 mázsás volt a hektáronkénti termés. Ha hozzátesz- szük. hogy a háztájiban száz hektáron termesztenek burgonyát, akkor felmérhető: az őszi munkacsúcs megszervezése milyen nagy feladatot jelent a tsz életében. A két kultúra gépesítésének ■ fejlesztése es területi növelése jelenti a tsz jövőbeni feladatát. Például csak a burgonyánál ez 9 millió forint ráfordítást jelent. Az összeg harmadáért — a már üzemelő — gépeket vásárolták, a nagyobbik rész pedig a inast épülő 200 vagonos tároló költségeit teszi ki. A létesítmény kettős feladatot tölt majd be. hiszen a nyáron érő barack tárolási gondjait is megszünteti. A két jövedelmező kultúra árnyékában szegény „rokonként” húzódik meg harmadik társuk, a cukorrépa. Vetésterülete évről évre változatlan. 90 hektár. Ez a méret eléri a nagyüzemi keretet. de a növény művelésének folyamatai nagyrészt kézi munkaerőre alapozódtak. Ez érthető, hiszen a szövetkezet más irányú beruházásai mellett, ebben az ágazatban nem tudott kellő anyagi alapot teremteni. Ennek ellenére a múlt év őszén is hektáronként 300 mázsányi termést ástak ki. A betakarítás közben érkeztek az esőfelhők és a kevés munkáskéz „megbosszulta magát”, mert 25 hektáron földben maradt a répa. — Idén már nem lesz baj. — jegyezték meg a termelő- szövetkezetben. A barack A PAMUTFONÖBAN Közlekedési fiatalok parlamentje Szombaton az Építők székhazában tartották ifjúsági parlamentjüket a közlekedés és hírközlés ágazatában dolgozó fiatalok. •Dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár tájékoztatta a résztvevőket a tárca ifjúságpolitikai munkájáról, és az 1977-es feladatokról. Mint elmondta, az elmúlt években emelkedett a munka melletti továbbtanulásban résztvevő fiatalok száma. Az ágazat 130 000 30 éven aluli dolgozójának 20 százaléka foytatja tanulmányait a munka mellett. A 30 éven aluliak család- alapításának elősegítése érdekében az intézmények, vállalatok különböző módon támogatják a lakásépítést. A MÁV-nál például a vállalati bérlakások 43 százalékát fiatal házasok kapják, a Volán Tröszt vállalatai pedig az elmúlt hét évben 21 millió forintot fordítottak a lakásépítés támogatására. ugyanis „kétéves” növény, a nagy termés után „megpihen”. és az előző évinek csak „töredéke ’ lesz az ágakon. A kisebb termés kevesebb bedolgozott napot jelent s így ősszel a tagság vállalni fogja a répatáblákat is. Az érvelés nem meggyőző, hiszen „kétéves növénnyé” lenné a cukorrépát. De mivel termesztése népgazdasági érdek, évről évre vetik, és bíznak a páros évek — a barack ilyenkor terem — napsütéses öszvégéjében. hogy a termést be tudják takarítani. Veszélye: a remény könnyen ábránddá válhat, mint tavaly. Hogyan tovább? A szövetkezet agrónómusai nem tudtak határozott választ adni. Ügy tűnik, minden marad a régiben. A gondok, a bizony, talanság. Pedig a rendelkezésre álló munkaerő ésszerűbb felhasználásával, ha nem is megszüntetni, de enyhíteni leltet a meglevő feszültségeket. Esetleg a szomszédos termelőszövetkezetek növelhetnék cukorrépa- területüket. — mert így a népgazdaság kívánalma is teljesítve lenne — viszont a gönciek lemondanának róla, s helyette azokat a növényeket termesztenék, amelyek vetése, ültetése szintén közérdek, de folyamatai teljesen legépesílettek. Erre a törekvésre példát is tudunk mondani, az eöelényi és a borsodsziráki szövetkezet így egyszerűsítette vetésszerkeze, tét. s ma már az egyikben találjuk a cukorrépát, míg a másikban a burgonyát. — kármán — A verseny sodrában NÉPGAZDASAGUNK jelenlegi helyzetének tükrei tartotta az ország közvéleménye elé a napokban a Központi Statisztikai Hivatal: tárgyilagosan, a gondokat is egyértelműen meghatározva. Kitűnt ebből a számvetésből. hogy hazánk, reális alapokra építve, népünk jólétének biztonságát szavatolva. egyenletesen fejlődik annak ellenére, hogy — a múlt évben — a gazdasági növekedés üteme nem érte el a tervezettet, amiből az következik, hogy a jövőt, a távlatokat illetően e ténnyel feltétlenül számolni kell..Egy valami azonban biztos és cáfolhatatlan: gazdasági fejlődésünk üteme alapvetően a kijelölt irányba halad. . Gondjaink ismertek, amelyekből az is kitűnik: jelenlegi tervidőszakunk második esztendeje többet jobbat követel — személy szerint is — mindenkitől. Tévedés ne essék! Nem áldozatokat kér az ország, a népgazdaság. Az ország igénye világos és egyértelmű. Arra van szükség, hogy a rendelkezésre álló erőforrások maximális kiaknázásával és továbbfejlesztésével mindenki tehetségéhez és tudásához mérten legye meg a kötelességét. Dolgozzék úgy. hogy ne legyen kárbaveszett idő, ne legyen üresjárat, ne pazarolják sehol az anyagot és az energiát, egyszóval mindenki végezze el azt, ami a munkakörében a feladata. EZ A KÖVETELMÉNY. ez az igény! Ami — természetesen — nem azt jelenti, hogy csak ennyit lehet tenni. cselekedni. Ahol van egy kis — helyesen értelmezett — virtus, ahol nem elégednek meg egy már elért színvonallal. ott bőségben sarjad a kezdeményezőkészség, a kincseket érő rejtett, vagy éppen jól ismert tartalékok hasznosítása. Hogv mindenütt, a megye legkisebb zugában működő munkahelyen is akad ilyen, azt jól példázza az a napjainkban egyre bővülő, immár az országhatárokon is túljutó szocialista verseny, a csepeliek által kezdeményezett jubileu-' mi felhívás. Ebben olvasható. hogy az iparban, a mezőgazdaságban. a közlekedésben. a kereskedelemben és a szolgáltatásban dolgozó szocialista és munkábrigá- dok verseny vállalásokkal, illetve azok teljesítésével köszöntsék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. A csepeliek felhívását és kezdeményezését jól ismerik a szocialista országokban is, ahol a magyar dolgozók példájára teszik meg vállalásaikat, felajánlásaikat a jubileumi évforduló tiszteletére és köszöntésére. A CSEPÉLI kezdeményezés óta alig valamivel több. mint egy hónap lelt el. Ez idő alatt Borsod üzemei, gyárai és vállalatai, az intézmények. valamint a mezőgazdaság kis- és nagyüzemei figyelemre méltó mun- kaverseny-vállalásokkal csatlakoztak a felhíváshoz. E felajánlások többsége konkrét. célratörő, jól illeszkedik a népgazdasági és helyi feladatok sikeres valóravéltá- sához. Általában igényesen és megalaoozotian előkészített elhatározásokkal kapcsolódtak be a nagy jelentőségű verseny sodrába megyénk dolgozói. Olyan felajánlások fémjelzik ezt az egész országot áafogó versenymozgalmat. amire joggal lehet büszke Borsod. A megye bányászai például azt ígérték, hogy éves termelési tervükét kel százalékkal túlteljesítik, ami 100 ezer tonnával több sz.enet jelent. Ez. a mennyiség 25 ezer család téli tüzelőszükségletének a fedezésére elegendő. A Beton-' és Vasbetonipari Müvek Miskolci Gyárának dolgozói úgy határoztak. hogy éves tervüket két, héttel korábban fejezik be.1 Ez az időnyereség 15 millió forintot „hoz a konyhára”. ami annyi, mint 1000 dolgozójuknak fel éves keresete. A Hejőcsabai Cement- és Mészművek 20 ezer tonnával több cementet ad a népgazdaságnak, ami elegendő 800 családi ház fel- ■ építéséhez. Az Északmagyarországi Vegyiművek többek között 100 millió forint értékű megtakarítást határozott el anyagból és energiából. Ez az összeg több mint 1200 Zsiguli gépkocsi árát fedezi. Hasonló példák tanúi lehetünk a mezőgazdaságban is, ahol az ipari üzemekhez hasonlóan a vállalások konkrétak és alaposak. A verseny itt is sok tartalékot tár fel, olyanokat, mint amiben a sajópüspöki Sajóvölgye Termelőszövetkezet mutat példát. E közösségben azt vállalták, hogy 600 vagon burgonyát és zöldséget adnak a népgazdaságnak, ami 100 vagonnal több az 1976- ban elért eredményeknél. Ha e vállalást sikerrel teljesítik. ez azt jelenti, hogy az általuk megtermelt meny- nyiségböl Özd egész évi zöldség- és burgonyaellátása biztosítható. A Szerencsi Állami Gazdaság ez évi tervét 10 millió forint értékű többtermeléssel igyekszik zárni. A mezőkeresztesi Aranykalász Tsz 1975-höz viszonyítva 12 millió forinttal növeli árutermelését. A megye legnagyobb termelőszövetkezete. a mezőkövesdi Matyó Tsz 1975-höz viszonyítva az eredeti tervben előirt 9—10 százalékkal magasabb termelési érték elérését tűzte célul Többek között 30 vagonnal több húscsirkét termelnek. Az ilyen vállalások és felajánlások öszlönzöek. másokat is hasonló kezdeményezésekre buzdítanak. Nem sokat ér viszont az olyan felajánlás. amely csak általánosságokban szab teendőket mindenféle konkrét feladat nélkül. Ezek a sablonos törekvések a lényeget tekintve nem járnak, nem is járhatnak kellő eredménnyel, mindössze a bizonyítvány egyfajta megmagyarázására valók csupán. Altot ilyenfajta tartalommal tettek vállalásokat, helyes ha felülvizsgálják elhatározásukat és nem félnek „nevén nevezni a gyereket”, hogy mit is akarnak tulajdonképpen tenni?... A JELENLEGI tervidö- , szak második évére gondosan, kimunkált tervek mellé" ha odakerülnek az okosan és nagy körültekintéssel hasznosított tartalékok is. akkor az év végén jogos büszke-, seggel mondhatjuk majd el: megyénk eleget tett kötelezettségeinek és a csepeli felhívás nyomán kibontakozón jubileumi versenyben tett' vállalásoknak is. Tóth Ferenc
