Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
GSZAK-MAGYARORSZAG 6 1977. január 30., vasárnap „Nem az alkotó, hanem az üzenet a fontos” Pozsony, Szlovákia fővárosa terjeszkedik. Egymás után olvasztja magába környékének közeli községeit, falvait. A várostól északra új, hatalmas ipartelep — többek között az új személygépkocsi-gyár — arculata alakul most ki. Azt mondják, ez a vidék értéktelen mezőgazdasági terület. Egy másik irányban csendesen húzódik meg Devin — magyarul Dévény — a Duna mellett, a Morva torkolatánál. A közigazgatásilag már régen Pozsonyhoz tartozó ősi településen sötét vörös ribiszkeborral kínálják a vendéget és szívesen eldi- csekednek vele, hogy itt még a kajszibarack is beérik, míg például a lama- csi részen meg se fogan a fa. Merthogy ez a város legmelegebb éghajlatú része. Rendben tartott portára nyílik a kapu előttünk, amikor Mária Zilavahoz és férjéhez. Martin Zilavahoz megyünk látogatóba. A házat a természeti értékei miatt védett Kobyla-domb tövében, a két nagy folyó ölelkezésénél, a sok vihart átvészelt dévényi vár szomszédságában még a fafaragó népművésznő nagyaoia építette. Az udvar és a ház inkább hasonlít műhelyhez, műteremhez, múzeumhoz, mint lakóházhoz. A vendéglátó. az idén 68. évébe lénő Mária Zilava köpenyének gyűrődéseiben, ráncaiban faforgácsok fészkelnek, a kis műhely — az eiöszoba. a konyha — hokedlin fiatal lányok, fiúk ülnek, rajzolnak, faragnak. mintáznak. A holnap népművészei, képzőművészei. önképzőkör! alapon Mária Zilava — hajlott kora ellenére — ma is Szívesen foglalkozik a fiatalokkal. A képzőművészeti főiskola elvégzése után nem egy szlovák szobrász- művész mondja magáról, hogy első bátortalan, de már alkotó mozdulatait a fafaragó művésznő irányította annak idején. Szeretetteljesen, de szigorúan foglalkozik ifjú tanítványaival. Nemcsak a szuny- nyadó művészi kvalitásukat műveli, hanem markáns etikai élű embereket akar nevelni. Tanításai, útmutatásai olyan élesek, mint a svéd acélból készült penge-szerszámok, ame- 1 vekkel megfaracia a hálás hársfát, a tohonva topolyaiét. és a csengő. cseresznyefát. A népművészet' mindig is a környezetéből vette anyagait, eszközeit, mint ahogy mindig is a környezetét ábrázolta, onnan vette mondanivalóját, motívumait, figuráit. Mária Zilava nemcsak fafaragó népművész. Kerámiával és festészettel is foglalkozik még gyerekkori emlékeként. Az alkotás szeretetét, a tehetséget, a művészet mérhetetlen becsülését apjától örökölte. Agyag szülőfalujában is volt, festeni meg kezének ujj'aival kezdett, ecsetet ma sem használ, annál inkább az élénk színeket... De azt mondja, ’ hogy leginkább a fa engedelmeskedik akaratának. Szereti a topolyafát, első munkáját is ebből faragta, hiszen jól megmunkálható, a hibája viszont az, hogy nem tartós, mert könnyen hasad. Kedvence a cseresznyefa, melynek számos előnyös tulajdonsága van, hátránya viszont az, hogy kézzel nem lehet, vagy igen nehéz formálni, faragni, vésni. Éppen ezért a leginkább a hársfát szereti, amely könnyen megmunkálható, nemes anyag és tartós is. A fa megmunkálása, megformálása — akármilyen magról is fakadjon — fizikai munkának sem lebecsülendő. Mária asszonyon azonban egyáltalán nem vehető észre a fáradtság, még a késő esti órákban, villanyvilágításnál sem. Miközben alkot, dú- dolgat magában, és ha tár- ' sasága van, legyen az kisgyerek, felnőtt, vagy maga-korabeli, beszél, magyaráz, mesét mond, balladát hangsúlyoz, legendát sző. Mielőtt munkához látna, rendszerint egyszerű vázlatot rajzol papírra, ceruzával, ‘aztán kezelésbe ve-" szí a fát. A rönkben, a tuskóban, a fatörzsben, az ágban ő már előre látja, mit akar belőle csinálni, csak a legkevesebbet veszi el a természet szüleményéből, a fából; vagyis minden olyan, természetileg kialakult alakzatot felhasznál. ahogyan a fa megszületett, teremtődött és növekedett, egészen a haláláig. — Azt tartom — mondja Mária asszony —, hogy. csali kevés erőszakot szabad elkövetni a természet által megteremtett fán, ki kell használni minden adottságát, ahogyan az ember kezébe kerül. Csak annyira szabad beavatkozni az éles szerszámok, az ember szeme, szíve és tudása, fantáziája szerint a fa szöveteibe, amennyire ez feltétlenül, szükséges. Mária Zilava alkotásainál figyelemre méltó, hogy általában egy darabból mintázza meg a szobrokat, sokszor meghagyja a kérget a domborműveknél, a szoborkép kereteként. Ez utóbbiak közül van néhány alkotása, amelyek szinte már szobrok, hiszen majd háromdimenziósra képezte őket, áttörésük finom, csipkézett. A fa törzse, vagy deszkája nyújtja meg, vagy teríti szét alkotásait, amelyeknél nem mindig tapintható ki pontosan az emberi test anatómiájának tökéletes szabályismerete. Robusztus és nagyméretű alkotásaiban a figurák Sokszor durván elnagyoltak, de mégis légiesek, az arcok nagyon kifejezők. Nem egy faragása az ősi indián művészet totemszerű figurakompozíciójára emlékeztet. Lakása tele van diplomákkal, oklevelekkel, könyvesszekrénye róla és művészetéről szóló könyvekkel, kiadványokkal, fényképekkel, újságcikkekkel. Európában több kiállításon nyert díjat, 1975- ben egyik alkotása a Budapesten megrendezett nemzetközi amatőr képzőművészeti kiállításon is szerepelt. Az egyik elragadtatott újságcikk, amely jugoszláviai kiállításáról tudósít. így ír róla: „... a világ legiskolázatlanabb és legnagyobb tehetségű fa- f a ragó-mű vésznője.” Alkotásai nemcsak Csehszlovákiában, hanem a világ számos múzeumában és galériájában megtalálhatók, legszebb faragásait pedig a szlovák nemzeti kincstárban őrzik. Látogatásom alkalmával szerencsém volt, hiszen kész alkotásai közül a legújabbakat még nem szállították el. Láthattam a Cigánylakodalom, a Dévényi szövetkezet tagsága, A béke dala, a Hold-utazás és a Hazafelé című munkáit. Feltűnt, hogy néhány nagy értékű alkotásán nem látom az alkotó szignóját. Mikor rákérdeztem, így válaszolt: — Nem az alkotó fontos, hanem a mondanivaló, hogy úgymondjam, az üzenet, amit az alkotó csak közvetít alkotásaival... 'Máriái Zilava és férje, Martin Zilava — aki társa a művészetben is — már egy kerek kis erdőre való fát megfaragott, alakított át szobrokká, formált meg a maga, a gyerekei, px unokái, a szomszédai, ' a munkatársai, falusi ismerősei arcára és hasonlatosságára, O. J, Mária Zilava munka közben. A gát egyik tövén a folyó, a másikon a szántó kanyarog, igazodva az ösvényekhez, a gátat kereszt- be-kasba átszelő vadnyomokhoz, s magához a gáthoz, mely a 37-es útra merőlegesen fut valahová a ködbe, túl még a falun is. Nyáron szép erre járni, akkor egy kis séta után a falu is látszik. Most eltévedne az ember, ha nem a hóba taposott nyomokból olvasna: amerre már elkanyarodnak a vadak csapásai, ahol a töltésen sűrűsödő, kásás hó alól néha elő-előkandikál a felázott barna föld. ott kell letérni jobbfelé, Belegrádra. Itt, a falu alatt a Her- nád is közelebb húzódik a gáthoz. Készer fagyott be idén, de a jég már elment, s most sötéten, kedvetlenül mossa a partot. Szemben a másik oldalon I-Ier- nádkak. Talán két éve volt, amikor egy februári napon két gyerek belefulladt itt a folyóba. A ladikból estek ki és hiába ugrott utánuk a belegrádi kondás fia, mindketten a folyóba vesztek. Este volt már, a két gyereket nem tudták , kimenteni. Nem sokkal utána leszakadt a part. A tartószerkezete L nem javították meg, mert megtiltották a ladik használatát. Most ott árválkodik a part mellett, a vastag drótkötél meg a vizet szeli egészen a másik partig. Révész nem jön ide, enélkül meg nem lehet a ladikot használni, így hát a belegrádiak a 37-es úton mennek jó négy kilométert a légvonalban két-három- ázáz méterre levő falúig. Az első, amit meglátni, egy félig lebontott épületszárny. A hétszobás Po- toczky-kastélyhoz tartozott valamikor. Bent, az épületben az egyik szoba falán szénnel írt szöveg hirdeti ,.Potocki kastélya volt”. Évtizedek vakolatai takarják egymást; a padláson, az egyik gerenda tövében rozsdás kés árválkodik. A kémény is megdőlt az idők során. Szemben a főépülettel, a gulyakút mellett kopott postaládát szögeztek az egyik fára. Gilányi Anna néni az arrébb levő ve\ gyesbolt pultja mögül ezt a fát, s rajta a postaládái látja csak az ajtón keresztül. — Tizenkilenc' éve vagyok ebben a boltban. Itt születtem Belegrádon. Hogy milyen itt az élet?... Jó. Régen adott ez a táj tüzelőt, takarmányt, csend voR erre mindig, és úgy éltünk, mint egy nagy család. Most szeretek itt lakni, hiszen itt szoktam meg. Sokan elmentek, ma már csak negyven család lakhat itt. A férfiak a csavargyárban, vagy Miskolcon dolgoznak. Az asszonyok közül a tsz- be járnak néhányan. A forgalomra sem lehet panasz, igaz, nyáron többet árulok, mert akkor végig, majdnem Bőcsig tele van a part kirándulókkal. Nem rossz itt. csak az a baj1, hogy abból a postaládából nem mindig viszik el a le"velet. Meg telefon sincs, és ha valaki megbetegszik, kilométereket kell gyalogolni a telefonig, hogy mentőt tudjunk hívni. Gyalogolni, mert a 37-es útról kitiltották a kerékpárt és a kismotort. Autót, meg ugye, nem tesznek mindenki alá ... Dél körül száll fel a köd. A kondás kiáll a háza sarkához, szájához emeli a kürtöt, három rövidet és egy hosszút fúj bele. A .kutyák haragszanak, meg- ugatják a tülköt és a gazdát. Pedig ez a kürt már kiszolgálta a magáét. Juhász Ferenc csinálta annak a tehénnek a szarvából, amit ezelőtt vagy harminc évVel ütött agyon a villám a kázsmárki halárban. — Nagyobb volt ez, mint most... Lehetett majdcsak méteres, aztán így lerepedezett. De így is szolgál, csak ezek a kutyák, vesznek meg a hangjától. Már akkor is megugatnak, ha a kezembe veszem. íT Megyünk az utcán, és a nyitott kapukon át sertések futnak ki. — Nem sok van már, csak úgy húsz darab — bölj feléjük a tülökkel. — Télen is kell járatni őket, nyáron meg reggel indulok, és csak este érek visz- sza. Mindég is dolgoztam, kint az esőben, a melegben. Merthogy kondás vagyok. A kutyák pár lépésről követik. Nézik a kürtöt, meg az öreg zsebéből kikandikáló kenyeret. Azután nekiiramodnak a legutolsó disznónak, és könyörtelenül a sorba terelik. Ilyenkor, déltájban csendes a falu. Az emberek dolgoznak, a gyerekek az iskolában vannak. Fiatal- asszony tapossa a kásás havat. Dobai Iniréné Felső- zsolcáról jött ide, ahogy mondja, az isten hála mögé. A férje idevaló, tavaly házasodtak össze. —• Nem fogom én ezt megszokni — mondia keserűen. — Pedig rendes emberek laknak itt, csak hát kicsi ez a falu, meg elzárt. Gyűjtünk egy kis pénzt, aztán elmegyünk. Legalábbis jó lenne elmenni, de a férjem nem akar. Tudja, ilyenek itt az emberek: szeretik ezt a falut, akármilyen kicsi is. Aki elindul a 37-es útra merőleges gáton Beleg- rád felé, alig egy kilométert kell gyalogolnia, hogy elérjen a faluig. Ilyenkor télen nehezebb az út. Tapad a hó, s ott, ahol a gát tövénél vadcsapások keresztezik egymást, a csizma is feliéi-. Ez a táj nyáron a legszebb. Télen is szép. És csendes. A levegő is tiszta. Nem ér idáig az országút fekete aszfaltját lékelő autók hangja, füstje. Puszta falvi Tivadar Vendé Kelten állunk a liftajtó előtt egy Vörösmarty utcai toronyház földszintjén. A kislány, aki mellettem áll, már nyitja is az ajtót, előreenged. — A bácsi kihez megy? — kérdi, aztán tovább érdeklődik. mert segíteni akar. A tizediken a szülők nyitnak ajtót, tekintetükben az érthető kérdéssel. Mónika, aki már negyedikes. továbbra is szívesen kalauzol. — Nem kell levenni a cipőt, erre van a kistestvérem, itt a nagyszobában. A kisfiú már itt született, vagyishogy ide jött haza a kórházból, új év előtt. — Az anyósoméknál laktunk — magyarázza a fiatalasszony, közben kimegy a konyhába teát melegít a kisfiúnak. A férj hellyel kínál és félszemmel a kicsit figyeli, aki mocorog, arcát a hangok felé fordítja. Mónika tudatja, hogy kistestvére most tízórait kér, csak mi nem értjük. A színes függönyök mögött tejfehér ködfal takarja a kilátást. — Az erkélyről kéznyúj- tásnyira tűnik az avasi torony. de ellátni az Avasdéli lakótelepig is —mondja Appel István és érezhetően sajnálja, hogy ezt most nem mutathatja meg. — Egyelőre messzebb nézni jobb, mint a házak közé. Idő kell ahhoz, hogy eltűnjenek a gödrök, a sár. a tócsák. — A legfontosabb, hogy a lakás szép — szól a fiatalasszony. — Minden bútor új, akkor vettük, amikor ide költöztünk. Appel- né az ÉPFU-nál dolgozik, most. három évig a kisgyerekkel 1111100 marad. Mónika türelmetlenül topog. — Ez a kisszoba az enyém, megmutathatom? Itt tanulok. Ez az asztalom, ez a székem. — Ez az ellenőrződ, ugye? — Igen. Meg lehet nézni, néhány négyes, a többi ötös. Mónika költözés előtt a selyemréti iskolába járt. Most új játszótársai vannak: — Mivel telik a szabad idő? — Most hógolyózásSal, de nem unatkozunk majd tavasszal. nyáron sem. Csöppnyi edények, tarka tápszeres dobozok a konyhában. — Nem kell vizet melegíteni, fűteni, a gáz fölött egykettőre kész az ebéd. Egyszóval más az életünk — így az asszony. — A költségek? — Reálisak. Ennyi szolgáltatásért. a kellemes melegért igazán nem sok. — Mennyi idő kellett, amíg megszokták az új otthont? A férj válaszol: — Nem is tudom. Mindjárt, amikor beköltöztünk, vagy inkább másnap reggel, ahogy kinyitottam a szemem. Nagy József
