Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
SSZAK-MAGYARORSZAG 7 1977. január 30., vasárnap fent a hegyen A hegy nyugalmat ad. A fák, az ösvények, a tisztások az évszakok változásaival változtatják önmaguk arcát is. Az ember más. Hiába szeretne görcsösen- erőszakosan változtatni önmagán — nem megy, vagy nehezen megy ... A hegy nyugalmat ad, munkát, és otthont. Feljött ide dolgozni, alig pár kilométerre a várostól, remélve azt, hogy elfelejti a kálváriát és nyugalmat, biztonságot talál. Itt senki sem zavarja. Munka után megiszik egykét sört, beül a szobájába, bekapcsolja a magnetofonját. és — gondolkodik. („Nem régen vagyok üt. Hogy koravén lennék? Nem hiszem. Igaz, ebben a. magányban magába zárkózik az ember, s ez különösen 23 éves korban nem éppen sikkes. De itt nem lehet unatkozni. Itt van például a kutyám. Ha mostanában le-leugrunk a városba, alig lehet vele bírni. Megszokta már ezt a levegőt, a szabadságot. a napi 10—20 kilométeres csavargásokat. Alig várja, hogy megálljunk a buszmegállóban, s induljunk visszafelé.”) Muszáj volt feljönnie ide. Így mondja, miközben bömböl a magnó. Régebbről ismerem, s az a pár hpnap, amióta nem találkoztunk, teljesen megváltoztatta. Emlékszem, sokszor beszélgettünk annak ideién a gyerekről, a kislányáról, aki akkor úgy 4 éves lehetett. Most meg lassan már iskolába megy. A fiú korán nősült. Tizennyolc éves alig volt, amikor megismerkedett egy lánnyal. Valahonnan vidékről ment abba az üdülőbe, ahol ő dolgozott. Sok-sok lányt ismert így meg, akik elszabadultak valahonnan két hétre, s ez alatt a két hét alatt mindent ki akartak próbálni, amit otthon, ismerős környezetben vétek lett volna. És ki az, aki kihagy! a az ilyen ziccereket? („Gondoltam magamban, eggyel több vagy kevesebb — egyre megy. Tudod, ilyen az ember. Én sem, ők sem jártak rosszul. Azután egyszer kaptam egy levelet. Tőle. Azt írta, terhes. Az az igazság, hogy meglepődtem. Nem tudtam, magammal mit kezdeni, hiszen házasságra add.ig gondolni sem mertem. Mert szerintem bolond az az ember, aki tizennyolc éves korában beugrik ebbe a kútba. Amikor feleségül vettem, egyáltalán nem éreztem azt, hogy szeretem. De hát a gyerek... Ö is tudta, hogy csak a gyerek miatt vettem el.”) Felhozta a városba a családot. A lány, aki falun nőtt fel, nem tudott „tájékozódni” a városi életben; a szokások, amelyeket abban a zárt közösségben mindenki természetesnek vett, itt szánnivalóak, s érthetetlenek voltak. Nem lehet azt mondani, hogy buta volt, de a beilleszkedés ebbe a környezasságuk lassú, de biztos összeomlása. Azután, szintén hónapokig, már csak a gyerek miatt maradtak együtt. Mindketten látták, ez se megy már sokáig. Azon a napon, amikor különköltöztek, a gyereket — ahogy ez már természetes — az asszony magával vitte. A fiú akkor határozta el, hogy elmegy a városból egy olyan helyre, ahol nem sokan zavarják, s ahol számot tud adni önmagának zetbe nagyon nehezen ment. Legalábbis az elején. Azután, ahogy teltek a hónapok, ezek a gondok is kisebbek lettek. Az asszony ma egy nagyvállalatnál dolgozik jó beosztásban, és már egyáltalán nem az a mindenféle gátlásokkal, vidéki szokásokkal, előítéletekkel „telített” nő, aki volt. A munkájával elégedettek. Szereti, amit csinál és úgy érzi, megtalálta —, ha nehezen is — a helyét itt, városon. („Eleinte nehéz volt így együtt élnünk. Közös témánk a gyereken kívül jóformán alig volt. Ö is, én is dolgozni jártunk, s viunka után alig vártuk, hogy pihenhessünk. Bevallom, eleinte egyáltalán nem érdekelt semmi, ami vele történik. Nem érdekelt a munkája, cs ő sem. Aztán megszoktam. És egy-két cv után megszerettem. Nem furcsa ez?”) A házasságban nehéz eldönteni, hogy az apró-cseprő vitákon keresztül egészen a „nem szólok hoz- zád”-ig kinek van igaza. Azt mondja, egyszer sem veszekedtek, még a legapróbb dolgokon sem. De talán jobb lett Volna... És a nagy hallgatások után az asszony bizalmatlansága szinte mindennapossá vált. Féltékeny volt — oktalanul. Itt kez '"dötta baj, hámindenről. Így került ide fel. („Sokáig nem találkoztunk. Nem akartam zavarni, de a gyerekért majd megörültem. Most minden héten lejárok megnézni. Van tehát rá okom. hogy őt is láthassam. S udvarolok. Neki, a feleségemnek! Lehet, hogy nevetséges, de ez így van. Sokszor mondtam neki, csináljunk visz- sza mindent, próbáljunk másképpen élni, nem úgy, mint eddig. De most már ez sem menne. Tudja ő is. Nem haragszunk egymásra, nem csináltunk —, ahogy ez az ilyen eseteitöbbségében lenni szokott — városra szóló cirkuszokat, ám ez a csendes kihűlés a legrosszabb.”) A gyereknél a múlt héten volt. Eltöltött egy délutánt náluk. Beszélgettek egy keveset, s e kevésnek is a legnagyobb részét a kislány nevelésével kapcsolatos x tennivalók tették ki... Itt fent a hegyen nyugalom van. És hó, rengeteg hó. Ügy tervezi, munka után megiszik egy kis szíverősítőt, és elindul csatangolni egyet. Szép ilyenkor télen az erdő. A fák, az ösvények, a tisztások most szemet bántóan fehérek. Vétek ilyen időben lemenni a füstös, latyakos városba ... Pusztafalvi Tivadar ■ Hogyan left egy suszterból köpenicki kapitány? A lapok, rádiók híradásából értesültünk róla, hogy ezen a bélen, »0 éves korában, Svájcban meghalt Carl Zuckmaycr, századunk elő felének egyik ismert, népszerű drámaírója. A hitleri fasizmus elöl 193:1- ban az Egyesült Államokba emigrált, ahol nemcsak irodalmi munkásságot fejtett ki, hanem farmerként is dolgozóit. A háború befejeztével Svájcban telepedett le. s ott élt haláláig. Elsősorban drámai müveket írl, amelyeket szinte az egész világon bemutattak. Nagy sikert ért cl Az ördög generálisa e. antifasiszta drámájával, de igazi népszerűségét a Köpenicki kapitány «•. müvével alapozta meg. Ebben egy valóban megtörtént, kacagtató históriát vitt színpadra. Történt ugyanis, hogy 1906- ban egy Wilhelm Voigt nevű 56 éves* suszter a berlini ócskapiacon néhány márkáért vá_ sárolt egy kimustrált századosi egyenruhát, s azt fel öltve, meg- jclcnt a Berlinnel egybenölt Koncunk városka pnmlzon.iá- ban. A fess „tüzértisztnek” mindenki feszesen tisztelgett és határozott parancsait végrehajtotta. Habozás nélkül úgy intézkedett, hogy egy hadnagyból. káplárból és nyolc közlegényből álló őrjárat kövesse öt a városházára. Olt felmutatott egy ügyesen hamisított rendeletét) ennek alapján lefoglalta a városi pénztárt, a benne levő összeget magához vette, a megszeppent polgármestert pedig megbilincselve bekíscrtetie a kaszárnyába. A tisztviselők minden parancsát teljesítettek, s mire észbekaptak, a „kapitány úrnak” bottal üthették a nyomát. No persze, azért hamarosan kézre került Voigt mester, és annak rendje-módja szerint pár evre dutyiba zárták. Amikor büntetését letöltötte, kitoloncolták Németországból, de a „ini_ ni” Luxemburg állam vezetőinek volt annyi humorérzékük, hogy befogadlak a „köpenicki kapitányt”. IMcrt mondanunk sem kell, hogy a század elején és Zuckmaycr darabjának bemutatója után eveken át ezen a histórián, illetőleg a porosz nülit&Hfcmuson nevetett az egész világ. Hiszen ilyen csíny- tevés csakis ott fordulhat elő, ahol a tiszti egyenruha kivételes hatalmat kölcsönzött viselőjének. Azt is feljegyezték, hogy Vilmos császár még büsz_ ke is volt névrokona, Voigt Vilmos kalandjára, s liotry ö»*n. lilében így kiáltott volna fel: „Ezt csinálja utánunk valaki:” Ötvenöt évvel ezelőtt, 1922- ben halt meg Wilhelm Voigt Luxemburgban. S mióta Carl Zuckmaycr a róla írt komédiával „halhatatlanná” tette az egyszerű suszter emlékei, valóságos „zarándokhely” lett a sírja a luxemburgi temetőben. Sót, a közelmúltban, születésének 125. évfordulójáról is megemlékeztek a nyugati lapok, cs gyűlést rendeztek, hogy díszes emlékművet állítsanak minden idők egyik legnagyobb „csíny tevőjének”. Amint a Süddeutsche Zeitung írja, az adakozók közt hivatalos hatóságok, politikusok, magas rangú katonatisztek, bankárok neve olvasható. Es természetesen adakoztak a „szakira” büszke cipészek, s halála előtt elküldte adományát Carl Zuckmaycr is, és nem hiányzik a névsorból a Voigt szerepében nagy sikert aratott Heinz Riihmann színész sem. így hát nemsokára olyan nyugatnémet „emlékhely” lesz a luxemburgi temetőben, amely mellett elhaladva ..mindenki kedve szerint, szabadon nevethet” — fejezi be cikkét ar úl.. J.) | A miskolci város központról (2.) i AV. 1ÍI7G. évi tervpályázatnak legtöbb célja .az volt, hogy a kiemelt felsőfokú központ szerepkörű város központjára, az adottságokat figyelembe vevő ütemezett megvalósításra építészetileg is színvonalas javaslatokat szerezzen be. A díjazott tervek egészükben, vagy egyes részleteikben a követelményeket kielégítették. E pályamunkák alapján a bíráló bizottság munkája révén lehetővé vált olyan összefoglaló javaslat kidolgozása amely a további tervezés számára megteremti az alapokat, ■ egyeztetett és megoldható célkitűzéseket jelöl ki. A pályázat legfőbb feladatát az képezte, bogy a központ területe nagy részének alapvetően módosuló funkciójához megfelelő szerkezeti változtatásra adjon javaslatot. E feladatot jól megoldani csak akkor és úgy lehetett, ha a tervezők mérlegelték és figyelembe vették a már kialakult igazgatási, középfokú oktatási, kereskedelmi és művelődési súlypontokat, a jelenlegi adottságoknál nagyobb szerkezeti egy/ ségekre törekedlek, végül az építészetileg értékesebb cs megtartásra kijelölt különböző rendeltetésű épületeket az új; immár változott szerkezeti rendbe befoglalták. A szerkezeti változtatás keretében elsősorban a Széchenyi utca járműforgalomtól való mentesítését és azt. kellett biztosítani, hogy az új központ kelet-nyugati útja egyben, szervezője legyen az új városközpontnak is. Közlekedési vonatkozásban a terület feltárásánál az 1972. évi pályázat néhány eredményének átvétele szükséges. A meglevő észak-déli átkötéseken kívül a Dayka Gábor uica nyomvonalának szélesítése és déli-északi irányú továbbvezetése, a Beloiannisz utcánál hasonló fejlesztések szükségesek. A kelet-nyugati közlekedési kapcsolatok képzésénél; a Búza téri csomópont és az Északi tehermentesítő út megoldásánál az ütemezhető lehetőségek bizonyultak leaiobbnak, melyek első ütemben a Szeles utca —Jókai utca nyomvonalát használták fel. A Déli tehermentesítő út megoldására a bíráló bizottság a Vörösmarty utca folytatásaként Két nyomvonalat jelölt meg, az egyik a Rudas László utca, a másik a Rákóczi utca nyomvonalát követve fordulna rá nyugatra, a Szánva meglevő medrének egy részére. A Széchenyi utca járműforgalmát kiváltó új kelet- nyugati irányú út legcélszerűbben a Zsolcai kapu egyes folytatásaként volt megoldható a Tanácsház téren enyhe ívekkel csatlakoztatva a Hunyadi utcába. A burkolat alatti vil- lamosvasutat — mint legfőbb tömegközlekedési eszközt — azok a pályaművek oldották meg legjobban. amelyek egyrészt megközelítették az autóbuszpályaudvart. másrészt a megépült Pece-csatorna- szakaszokat is figyelembe vették. A nyugati kivezetés célszerű iránya a Tanácsház tér—Hunyadi utca vonala. A gyalogos-aluljárókkal kombinálható másfeles mélység lényegesen kedvezőbb a közvetlen útburkolat alatti vezetésnél. A Széchenyi utca közlekedését azok a pályázók oldották meg helyesen, akik számításba vették a kereskedelmi egységelv járművel — kizárólag célforgalmi jelleggel — való megközelítési igényét is. A parkolóhely-igény á tervezett lakásszámtól függően. a lehetséges kétszeri kihasználást számításba véve 6000—7200 között határozható meg. Ezt a pályázók jelentős része reálisan elégítette ki. A beépítési javaslatokat tekintve azok a pályaművek adtak előnyös javaslatokat, amelyek a funkciójuk szerint csoportosított együtteseket nagyvonalú, jól komponált rendszerekbe fogják össze, s ezzel a városközpont területén határozott súlypontokat biztosítottak. Helyesnek mondhatók azok a megoldások, amelyek a megtartandó éDületeket figyelembe véve oldották meg a feladatot és a városközpont területén elsősorban központi jellegű létesítmények elhelyezésével biztosították az adottságokhoz igazodó esztétikus és urbánus városkáéi megjelenítést. Építészetileg azok a pályázók jártak el helyesen, akik a meglevő városszerkezet építészeti értékeit megtartva, azokat továbbfejlesztve az új beépítésekkel Miskolc városközpontjához méltó és építészeti színvonalú, ütemezhető javaslatokat adtak. . Ennek keretében a Széchenyi utcai és a Tanácsház téri beépítés megtartása mellett, attól északra és délre zárt, városias, de gyalogátjárókkal és üzlethálózattal átszőtt tömbök kialakítása kívánatos. Az Avas alatti téren a természeti, táji, terep- és növényi kultúra adottságait kellően felhasználva a térfalak olyan meghatározása szükséges, amely döntően mérlegeli az avasi műemléki komplexum megjelenítését. Helyes megoldásnak bizonyultak azok a javaslatok is. amelyek az Avas alatti területet úgy alakítják ki, hogy a Tanácsház térről a műemlék együttesre megfelelő rálátás nyíljék. Az igazgatási alközpont legmegfelelőbb elhelyezésére a mai igazgatási központ és közvetlen környezete kínál kedvező megoldást a Tanácsház tér, az Avas alatti tér és a Patak utca térségében. A művelődési intézmények célszerű helye a Kossuth utca nyugati oldalától a Kazinczy utca keleti oldalán kezdődő tömb felezővonaláig szervezhető kedvezően. A kereskedelmi alközpont szerves részét képezi a Széchenyi utca üzleti hálózata, a Centrum Áruház és környezete. Ezen üzlet- hálózatot a Széchenyi utcai térfal északi és déli kiterjesztésével és észak-déli irányban a Beloiannisz ut- * ca melletti területen célszerű kialakítani. A tervpályázat azt • igazolta, hogy optimálisan mintegy 4000—4200 lakás helyezhető el a városközpontban. Ennél nagyobb igény kielégítése csak az intézményterületek és az állóforgalom rovására biztosítható. A tervezési területen belül kialakítható lakóterületi egységeket egyrészt a meglevő lakásállomány korszerűsítésével, foghij- jelleggel, másrészt a Széchenyi utcai beépítés korszerű építészeti megfogalmazásban formálandó lezárásával, urbánus módon továbbfejlesztve leiietséges. Fontos feladat ezekben a térségekben, hogv a földszinten az üzlethálózat folytatása és megfelelő vizuális kapcsolatok kialakuljanak. A tervezési területen belül elhelyezendő lakásépítésnél kerülni kell a túlzott zsúfoltságot, olyan külső és belső környezet kialakítására törekedve, amely kellemes tartózkodási lehetőségeket biztosít valamennyi korosztály számára. A városközpont építészeti formálása nem nélkülözheti szerény mértékben a megfelelő térformálásokat, burkolatokat, kisebb architekturális eleme- ■ két.. Az Avas lejtőjére támaszkodó összefüggő zöldterületi rendszer kiépítését célszerű biztosítani. Ezen - belül a kisebb-nagyobb tér- kapcsolatokkal, intézményekkel együttesen a parkolók és útvonalak mentén megkell oldani a biológiailag is mértékadó lombos növényzet telepítését. A klasszikus értelemben vett, és méretezett zöldfelületi rendszert a városközpontban azonban csak csökkentett mértékben lehet biztosítani. Az eredményes pályaművek a beépítési tömböket úgy alakították ki. hogy azokból olyan középtávú építési szakaszokat lehessen képezni, amelyek sorrendiségükben szervesen illeszkednek egymáshoz, ütemeiken belül tartalmi komplexitásukkal a folyamatos ellátottságot biztosítják. E lielyen természetesen nincs mód az egyes nálva- munkák egyedi részletes ismertetésére, illetve értékelésére. A pályázat anyagát azonban széles körű szakmai bemutatók kereteben. kiállításokon minden érdeklődő megtekintheti további javaslatokat, megállapításokat és ezzel segítséget is nvújtva a korszerű miskolci városközpont kialakításához, úr, Horváth
