Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

1977. január ^0., vasárnap ESZAK-MAOYAKORSZAG 5 éviek kinccsé váljék... Lillafüredi tel Fotó: Lac/.ó József Megkeresik a felelősöket zó takarékosság emberek éle­tét, néha értékes rakományok ffogy as As Országos Természetvé­delmi Hivatal elnöke 1977. január elsejei hatállyal vé­detté nyilvánílotta es nem­zeti parknak jelölte ki a Bükk hegység Borsod- Aba- uj-Zempléu es Heves me­gyében fekvő 38 ezer 774,6 hektárnyi területét, amely Miskolc város, Bükkszcnlke- reszt, Bülckzsérc, Cserépfa­lu, Cserépváralja, Dédesla- polcsány. Kacs, Kisgyőr, Má- lyinka, Parasznya, Répáshu­ta, Súly, Tárd, Varbó közsé­gek, illetve Eger város, Bél­apátfalva, Eelsölárkány, Má­llásból, Nagyvisnyó. Szarvas­kő, Szilvásvárad községek közigazgatási területén fek­szik. A határozat kimond­ja, hogy a Bükki Nemzeti Park — vagy ahogyan hiva­talosan is rövidítik, a/ BNP — országos jelentőségű ér­ték. amelynek megőrzéséről és fenntartásáról az Országos Természetvédelmi Hivatal gondoskodik. Mint a hatá­rozat kimondja, a BNP ren­deltetése megvédeni a bük­ki középhegységi táj jelleg­zetes és változatos ar­culatai, kedvező termé­szeti tulajdonságán, meg­őrizni jelentős természeti es kulturális értékéit, biztosíta­ni a tudományos kutatások­hoz szükséges feltételeket, a természetes környezel meg­őrzésével elősegíteni a sza­bad idő kulturált felhaszná­lását, a szabadban történő felüdülést és élményszerzést, szolgálni a természeti és kullúrérlékek megismerésére irányuló turizmust és' ide­genforgalmai, és végül kör­nyezetvédelmi mintáié fülei­ként természeti környeze­tünk, védelmét. A BNP leg­jelentősebb értékeinek foko­zottabb védelme érdekében a nemzeti parkból szigorúan védett területié nyilvánított a határozat 5664 hektárt, kö­zöttük a dédcsi vár környé­két, a Garadna-oldalt, a lillafüredi lslván-barlang felszínéi, a Szinva-oldalt, Jávorkút környékét, a Sza- lajkavölgyet —, hogy csak a legismertebbeket említsük. A feladatok ellátására már korábban, a múlt év köze­pén létrehozták Miskolc székhellyel a BNP igazgató­ságát, meghatározták ennek feladatait is. Sztregova Sán­dor igazgatóval és helyette­sével, Simkó Józseffel arról beszélgettünk, ml minden kell ahhoz, hogy a BNP, éji az országos jelentőségű ér­ték valóban nemzeti kinccsé váljék. Mert nyilvánvaló, hogy csupán a határozattól, néhány tábla elhelyezésétől önmagában még nem vár­ható gyors és lényeges vál­tozás. Mint a tájékozta tóból megtudtuk, sajnos sok u félreértés a különféle termé­szetvédelmi kategóriák terü­letén. Előfordul — még szak­mai berkekben is —, hogy például a tájvédelmi körzet­tel összetévesztik a nemzeti parkkal. Érdemes ezért idéz­ni 'Rakónezay Zoltánnak, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének ide vágó definícióját: „A nemzeti park a legteljesebb, legsokolda­lúbb rendeltetésű és általá­ban nagy kiterjedésű ter­mészetvédelmi egység. Ez olyan terület, amelyen: l.a természetes ökológiai rend­szert a gazdálkodás és a te­lepülés nem, vagy csak alig zavarta meg, továbbá a földtani, földrajzi különle- gességek, valamint a nö­vény- és állatvilág, a tudo­mány, a nevelés és a fel­üdülés számára nagy jelen­tőségűek. a táj pedig eszté­tikai szempontból igen érté­kes: 2. Az állam illetékes főhatósága a teljes területen intézkedik a hasznosítás és a településlétesités lehetőség szerinti megelőzésére, illető­leg elhárítására, valamint az ökológiai, geomorfológiai és esztétikai értékek megfelelő gondozására; 3. A látogatás a szabályozott körülmények között — nevelési, kulturá­lis és felüdülés cél érdeké­ben — megengedett.” Már ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a Bükki Nem­zeti Parkkal kapcsolatosan összetett, sokoldalú és hosz- szan tartó feladatok meg­valósításúra van szükség. Nemcsak a BNP igazgató­ságának, illetve a terület gazdasági használóinak — erdőgazdaságok, termelőszö­vetkezetek — dolga ez, ha­nem az idegenforgalom, a turizmus. tehát szűkebb- mindnyájúnké is. Ahhoz, hogy ez az országos jelentő­ségű érték valóban nemzeti kinccsé váljék, nemcsak pénzre, időre, de szemlélet­változásra is szükség van. Mint a tájékoztatóból kide­rült, a BNP igazgatóságának vezetésével nagyméretű és hosszan tartó tudományos ku­tatás kezdődik, amelynek ke­retében feltárják, felmérik, szinte „leltározzák” a Bükk természeti értékeit. Ezzel párhuzamosan gátat szabnak az ember gazdasági tevé­kenysége kapcsán bekövet­kező táj rombolásnak. és hozzákezdenek a már meg­levő sebek begyógyílásához. A területet használó erdő­gazdaságokkal és termelő- szövetkezetekkel jó együtt­működés kialakítására tö­rekszenek, hogy a fakiterme­lő munka, illetve az erdősí­tés inkább a hasznára vál­jék a nemzeti parknak, mintsem a kárára. Az ötö­dik ötéves tervben a BNP igazgatóságának rendelkezé­sére álló szerény anyagi esz­közöket a lehető legcélratö­rőbben kívánják felhasznál­ni. Itt elsősorban arra töre­kednek majd. hogy a Bükki Nemzeti Parkot olyan elő múzeummá alakítsák ál, amely jól szolgálja — töb­bek között — az idegenfor­galmi igények kielégítését, ezen belül a szabad idő hasznos eltöltésére, a turiz­musra. a sportolásra, kikap­csolódásra, a felüdülésre, az ismeretterjesztésre ad lehe­tőséget. A BNP igazgatósá­gának ezért megfelelő járu­lékos létesítményekkel ki­egészítve bemutatásra alkal­massá kell tenni a területet; ki kell jelölni, alakítani, épí­teni a megfelelő utakat, a b c.i'á i • ó ö s v é n y e k e t, a parkí- rozóhelyekét, a játékra, a letelepedésre, az étkezésre, a táborozásra alkalmas terüle­tekéi. el kell látni a terüle­tet megfelelő eligazító-, fi- e vei meztető- és tájékoztató- táblákkal. Vagvis, a szoká­sos természetvédelmi felada­tokon túl, össze kell hangolni az idegenforgalom és a ter­mészetvédelem érdekeit, és ,.a békés egymás mellett éles” elve alapjan ki keli alakítani a helyes gyakorla­tok Ez idő szerint az egyik legaggasztóbb probléma az autós turizmus „bükki mód­ra”, illetve annak káros kö­vetkezményei. A Bükköt lá­togató autósok ugyanis nem sokat törődnek ezzel az or­szágos jelentőségű értékkel, nagymértékben károsítják annak egészséges környeze­tét. Annak idején borsodi kezdeményezés volt a „Szállj ki és gyalogolj 1" mozgalom. Ez azt jelentené, és bizo­nyára azt is fogja jelenteni, hogy az autós turisták csak a kijelölt útvonalakon és határig használhatják gép­kocsijaikat, azt követően gyalog folytathatják útjukat. A gyalogos turisták, a ki­rándulók szemléletváltozásá­ra is szükség van. hiszen egy-egy hétvége, vagy ün­nep után olyan nagy meny- nyiségü szemét, szennyező anyag marad a Bükkben, amelynek eltakarítására évenként több százezer fo­rint szükségeltetik, nem be­szélve a szennyező, károsító hatásról. A BNP igazgatósága és más, e tevékenységbe kap­csolódó szervek munkássága tehát nem elegendő ahhoz, hogy az országos jelentőségű értéket; képviselő Bükki Nem­zeti Park az idők folyamán valóban nemzeti kinccsé vál­jék, hogy valóban ember­centrikus tartalommal telí­tődjék meg ez a törekvés. És így nyilvánvaló az is, hogy nem csupán anyagi kérdésről van szó. hanem sokkal többről. mindnyá­junk magatartás-, illetve szemléletváltozásáról. „A Bükk hegységet, az emberi környezetet szennyező nagy ipari létesítmények veszik körül — mondja ki a Bükki Nemzeti Park alapító határo­zata. — E környezetből még viszonylag érintetlen sziget­ként emelkedik ki a hegy­ség. Országosan egyedülálló, nemzetközileg figyelemre méltó, tájképi megjelenése meredek ormaival, a kövek vonulatával, mély szurdok­völgyeivel, a fennsík hullá­mos felszínével, hegyi rétjei­vel. hatalmas erdőségeivel, bővizű patakjaival, magas­fokú esztétikai élményt nyújt.” Nem kevésről vá,n tehál szó. Az erdő valóban min­denkié, valóban nincs tilal­mas vadon. Az intézménye­sített természetvédelem olvan lehetőséget kínál, amellyel élni kell. De nemcsak élni kell ve­le. Hanem őrizni is kell ter­mészeti értékeinket! Oravec Jáno« A főbb útvonalakon már pénteken a keso esti órák­ban erezhető a teherforga­lom csökkenésé. az országuta­kon mind kevesebb teher­autó jár. A nagyvállalatok szabad szombatjain pedig még kevesebb teherautóval találkozhatunk. Ez általában hasonlóképpen alakul majd’ minden hét végen. Kivételek persze adódnak, mert ha sok a szállítanivaíó, szauad szom­bat ide, vagy oda, menni kell. Egy ilyen szombati napon in­dultunk el Miskolcról, hogy képet kapjunk: a szállítok mennyire veszik komolyan feladataikat a mindössze né­hány órából álló munkana­pon. A legszembetűnőbb a siet­ség. A hatvanas tempóban haladó rendőrjárőr kocsija mögül ki-ki villantják iránv- jelzöjüket a teherkocsik, az­tán mégsem előznek, hiszen csak ötven kilométeres sebes­séggel hajthatnának. A siet­ség azonban nemcsak a kap­kodásban, az igyekezetben látszik meg, de a rakodásban is. Két teherkocsi fordul ki a hármas útra papirzsákok- kal piramisszerűen magasra pakolva. Kötél, rögzítés se­hol. Az andornaktályai Eger- völgye Termelőszövetkezet kocsijai csirketápot visznek, és annyit raktak fel, ameny- nyi a kocsira felfért. Magasí­tó nélkül. Papp László, az egyik jármű vezetője felpil­lant a toronymagas rako­mányra és a vállát vonja: — Lehet, hogy szabályta­lan? — Fékezésnél, fordulásnál gyalogosokra, járművek elé eshet, balesetet okozhat — így a válasz. A helyszíni bír­ság kétszáz forint. Fizet a másik teherkocsi vezetője is. Az SF 42-10-es rendszámú teherkocsi vezetője egyálta­lán nem lepődik meg, amikor a gumiprofilmérés után közli vele1 a járőr, hogy a gumik állapota nem éri el a hasz­nálhatóság határát. — Vegyék le a rendszámot! — tárja szét a karját. — Legalább elhiszi végre a fő­nököm. hogy így nem lehet kijönni a telepről. Nap, mint Az alabb felsorakozó pél­dáknak, eseteknek, történe­teknek még nincs szakálluk. De, ha lenne, akkor is sokat mondanának, és mindenkit, akiben cseppnyi önbecsülés, a mások iránti tisztelet és se­gíteni akarás van, önkénte­lenül így fogalmazna: mi ez? Közömbösség vagy szívtelen­ség?... Vagy valami más? Történt, hogy... — Igencsak összetorlódott a munkánk. Szorított a ha­táridő. sürgetett a feladat, a közvetlen főnök percnyi szü­netel sem engedett számunk­ra. Túlóráztunk nyakló nél­kül. Itt egy kis lélegzetet veit a beszélő, szinte átélte azokat a napokat, amikor — bizo­nyára — a külön megszabott, de mindenki által megértett program egyfajta feszültséget is szült. Ilyenkor gyorsabban és idegesebben pattan a szó, háttérbe kerül a meggon- doltság és lobban a szikra . . . Mint kiderült, a közvetlen főnök egy megjegyzése adta a szikrát, aki nyersen és el­lentmondást nem tűrő han­gon ripakodotl rá az egyik, valamit kifogásoló beosztott­ra: — Ha nem tetszik, me­het ! Kereshet más munkahe­lyei !... Elképzelhető, milyen hatá­suk volt ezeknek a szavak­nak, amelyek valaha elhan­nap mondom a iömérnöknek is, hogy a takarékosságnak ez lesz a vége. Ott állnak a gumik a raktárban, de azt mondják: „jó ez még...” — Csakhogy a büntetést a gépkocsivezetőnek kell kifi­zetni. — Előfordult már, hogy az 'egyik társuk kijelentette, ilyen kocsival nem indul el. Levették az autóról, órabéres munkára osztották be a te­lepen. Alig keresett. Máskor azt mondták hasonló esetben, hogy aki nem indul el, úgy veszik, mintha megtagadta volna a munkát... Müanyagládákkal leli te­herautót állít meg a járőr, és amíg a gépkocsivezető az ok­mányokat keresi, morog, mert olajos, sáros a keze. — A kocsi már reggel rossz volt, amikor indultam, eddig kétszer álltam meg javítani. Nézzék a pótkereket, hasz- nálhatatlanul rossz, kopott. Furcsa helyzet, amikor a gépkocsivezető panaszkodik az ellenőrzést végzőknek és tanácstalanságában inkább vállalja a büntetést, csak­hogy nyomatékot adjon a te­lephelyen hangoztatott véle­ményének. ‘ Az utak a köd, az olvadás, az esti fagyok hatására szin­te óráról órára változnak, Ilyenkor még azok is szá­molnak megcsúszással, úthi­bák miatt előadódó íelcsapo- d ásókkal, akik biztosak a járművükben, úgy indulnak el. hogy ilyen okok miatt ne érje őket meglepetés. Ugyan­akkor egyetlen ellenőrző úton tíz-tizenkét teherkocsi-veze­tővel találkoztunk, akik arra panaszkodtak, hogy szabály­talanságokra kényszerítik ölvet. Volt köztük olyan, aki írás­ban kérte munkahelyi veze­tőjétől, hogy cseréljék ki a lefutott gumikat. A nagy súly alatt, a néhol jeges uta­kon ezekre a gumikra nem lehet számítani, megcsúsz­nak. A válasz az volt: ha minden gépkocsivezető ilyen volna, megnézhetné a nye­reségét év végén. Csakhogy az ilyen mindenáron való. a gozhattak egy kiskirály szá­jából, de ormótlanul kegyet­lenek egy felelős beosziásű ember ajakén. Mert —, s gon­dolom, ez a kérdés itt és most jogos —, mit szólt volna ő, ha neki mondják a szemébe u'T\,anezt?! Ezzel az utóbbi mondattal fejeződött be a nem éppen szívderítő kis monológ, mi­után az autóbusz beállt a megállóba. így a történet folytatása is megszakadt. Az eset önmagáért beszél. Hogy kiről (vagy kikről) van szó. nem tudni, de most ez nem is lényeges. Lényeges viszont, hogy aki, vagy akik magukra ismernek ebből, ne felejtsenek el változtatni munkastílusukon, magatartá­sukon, egész szemléletmódju­kon. Nem ártana változtatni munkastílusán és magatar­tásán annak a gépkocsivezető­nek sem, aki karácsony má­sodnapján se szó. se beszéd. NyéUládházán otthagyta az utasokat (köztük egy kis­gyermekkel utazni akaró há­zaspárt) a megállóban. Nyá­ron sem kellemes a várako­zás, de ebben az esetben ... Nagy hideg volt. metsző szél­lel fűszerezve, s az említett autóbuszban hely is volt. A történetet utasok mesél­lek el, akik a bosszúságra ingerlő kis közjáték miatt sorát teszi kockára. Ki a íelelös az elhanya­golt állapotban levő teher­gépkocsikért? A munkahe­lyén választás elé állított gépkocsivezetők többsége in­kább megalkuszik a helyzeté­vel és újra, meg újra volán mögé ül, amíg nem történik baleset Az esetenkénti bün­tetéseket persze a gépjármű­vezető fizeti a saját zsebéből. (Egyikük-másikuk ugyan re­besgeti, hogy jutalom, illetve prémium formájában vissza­kapja a vállalattól ezt az ősz- szeget, hiszen a központban nagyon is jól tudják, milyen állapotban levő kocsival jár. Mondván, ez még mindig ol­csóbb, mint az alkatrészpót­lás.) Más kérdés, hogy mi­ként is értelmezhető a több ember felelőtlenségét takar­gató prémium kiutalása, a szabálytalanságokba való be­lenyugvás, azok elfogadtatá­sa. lievér István rendőr alez­redes, a Borsod megyei Rend- őríőkapitányság közlekedés- rendészeti osztályvezetője: Ha az ellenőrzések során megállapítható a fuvart el­rendelő mulasztása is, akkor együtt felelnek a szabálysér­tési előadó előtt. A jövőben még szigorúbban járunk el azokkal szemben, akik enge­délyezik, vagy netán elvár­ják a műszakilag kifogásol­ható állapotban levő kocsik elindítását;. Ilyen szabálysér­tési ügyek egyre gyakrabban fordulnak elő. Baleset esetén kiterjed a vizsgálat azokra is, akik az ilyen járművek for­galomba tartását engedélye­zik. illetve akik közvetlenül felelősek a gépjárművek kar­bantartásáért. A műszaki szakértői vizsgálat ugyanis, tévedhetetlenül megállapítja: okozhatta-e a balesetet a jármű állapota. A felelősök tehát elérhe­tők, ha nem is éppen a volán mögött ülnek az ellenőrzések idején. val kesébb érték úticeljuk- hoz. Lehet, hogy oka volt a járat túlzott sietségének, ami indokolta ezt a fajta Maga­tartást. Mindenesetre az eset tanulsága — bárhogyan is történt — kézenfekvő. Kézenfekvő a közömbössé­ge annak a szintén nj’éklád- házi boltvezetőnek a maga­tartása is, aki a savanyú tej miatti többszöri reklamáció­ra szinte sértődötten — in­gerülten — csak annyit vála­szolt a vevőnek: ~r Mit tehe­tek én róla? Hogy tehet róla, nem vi­tás! Mégpedig úgy. hogy elő­ször is udvariasan elnézést kér. és megígéri: a panaszt továbbítja azokhoz, akikre tartozik, s akik — bizonvára — gyorsan intézkednének is. A vásárló ugyanis olyan árut kér és vár a pénzéért, ami el is fogyasztható. Még akkor is, ha ezt a bolt vezetője, vagy vezetői nem. vagy nehezen akarják megérteni és tudo­másul venni. A közömbösség idegen a szocializmus elveitől, a társa­dalmi együttélés szabályaitól. Aki ilyesmire akad, jól te­szi. ha nem hagyja szó nél­kül. és a leghatározottabb módon nyesegeti a vadhajtá­sokat. X. F.

Next

/
Thumbnails
Contents