Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4, 1977. január 30,, vasárnap Önművelő közösségek Az 1074. márciusi közművelődési párthatározat óla nem népművelésről, hanem közművelődésről, közművelődési feladatokról beszélünk, és 1976. októberében már az országgyűlés is a közművelődésről alkotott törvényt. Régi beidegződés bennünk, hogy még napjainkban is népművelést emlegetünk a közhasználatban — még augusztus 20-án is népművelőket tüntet ki a kulturális miniszter, mert a közművelődés aktivistáira eddig nem született megfelelő szó —. de az a folyamat, amely tömegművelődési munkánkat jelenti, messze nem azonos már a korábbi népműveléssel, jóllehet még a kezdetén vagyunk közművelődési céljaink realizálásának. Ez a változás nem egyszerűen fogalmi, vagy névbeli, hanem elsősorban tartalmi különbözőséget jelent. A közművelődés eleve feltételezi az aktivitást, a közösségi művelődést és szemben áll azzal a korábbi szemlélettel, hogy a művelt kisebbség okítja, tanítja, iskolán kívül is neveli az alacsonyabb képzettségű tömeget. Erre a módszerre korábban igencsak szükség volt. Súlyos művelődési örökségeket vettünk át a felszabaduláskor és nagyon is szükség volt arra, hogy az iskolázott, művelt kisebbség népművelőként tevékenykedjen azaz az iskolán kívüli oktatás, a népművelés címszó alatt végzett különböző tevékenység keretében ismereteket, tudást adjon át kevéssé felkészült tömegeknek. Ugyanekkor figyelmen kívül maradt, hogy nemcsak a magasan kvalifikált ember, hanem mindenki birtokában van valamilyen ismerétnek, tudásnak, ami egy másiknak a javára szolgálhat, s így a népművelésen belüli egymás neve-, lése, tanítása meglehetősen egyoldalú maradt. Az MSZMP Központi Bizottságának 1974. márciusi közművelődési határozata szakított ezzel a fentiekben vázolt aufklerista szemlélettel. amikor a kisebbség művelte a népet, és helyette a művelődésben a közösségi formákat és intézményeket helyezte előtérbe, illetve azok" fejlesztését jelölte meg irányként. Ez természetesen nem zárja ki, hogy továbbra is lesznek hivatásos nevelők, elsősorban a pedagógusok, mert a mindenki mindenkit művelhet elve ezt nem zárja és nem is zárhatja ki. Sőt a közművelődési törvény is vallja, hogy legfőbb közművelődési intézményünk továbbra is az iskola. Erre épül mindenfajta művelődés. A mi közművelődés-politikánk semmiféle elért eredményt nem akar lerombolni, megsemmisíteni, hanem eprien az eddigi eredményekre kíván építeni. A fentiekben már szó volt a közművelődés közösségi formák közötti folytatásáról. Többek között erről is szólt Pozsgay Imre kulturális miniszter az elmúlt napokban Miskolcon tartott közművelődési tájékoztatójában. S amikor a mindenki mindenkit művelhet gyakorlatát elemezte, a miniszter is megfogalmazta a kérdést: vajon megvannak-e nálunk a közösségi művelődéshez alkalmas kisebb-nagyobb közösségek? S meg is válaszolta, hogy a szocialista fejlődés létrehozta ezeket. Érdemes ezekről néhány gondolatot feljegyezni. 'A mi közművelődési felfogásunk. illetve koncepciónk nem választja el mereven a munka és a szabad idő világát. A munka, illetve a munkavégzés nagyrészt meghatározza a szabad idő eltöltésének mikéntjét is, azaz a munka világa nagymértékben hat a szabad időre. Ezt nem . választjuk és nem választhatjuk szét. Ebből már következik .az a gondolat, hogy a szabad időben folytatandó önművelést jelentős mértékben befolyásolja nemcsak a munka, hanem a munkahely, illetve a munkahelyi közösség. A munkahelyi körülmények, a munkatársak együttese, a munkahelyi környezet már egyfajta olyan közösség, amely a szabad, időben folytatandó szórakozást, tanulási magvasabb vagy kevésbé hasznos időtöltést nagyrészt meghatározza. S mert a közművelődés egyetemes társadalmi ügy, s ebből adódóan minden szerv ügye — legyen az társadalmi, állami, vagy gazdálkodó —, gyakorlatilag minden embert érint. Ez így azt jelentené hogy tulajdonképpen valami nagy össznépi közösség keretében folyna a közművelődés, az emberek önművelése. Ez végső soron igaz is, hiszen minden ember egy olyan általános hatásrendszer sugarában ól, amely születésétől, illetve a bölcsőjétől nyugdíjas aggkoráig érinti cselekvéseit, ténykedéseit, mindennapi életét. De ez az általános, minden emberre ható közösségi környezet. Amikor önművelő környezetről, önmiívelő közösségekről beszélünk, nem ezt a nagy országos közösséget értjük alatta elsősorban. Hanem azt a kisebb közösségei, amely mindennapjainkban közvetlenül körülvesz. és amely közösségben a közművelődés eszközeivel — jól, rosszul — kulturális környezetünket is alakítjuk. Aki a. munkahelyén kiegyensúlyozott, kulturális körülmények között él, szabad idejében is ilyennek szervezi többségben az életét, de ugyanez áll fordítva is. A kultúrálatlan, rossz munkahelyi hatás a szabad időt is megfertőzi, a művelődési lehetőségeket károsan befolyásolja. Jóllehet, a művelődés nem gazdasági haszonra, hanem a személyiség fejlesztésére irányul, mégis fontos tényező, hogy a műveltebb ember termelő- tevékenységében is jobb, értékesebb. Eljutottunk hát, oda, hogy a közművelődés egyik meghatározó közegének a munkahelyi környezetet fogadjuk el. Lépjünk hát tovább. A munkahelyi közösségek egyik legismertebb formája, ennélfogva a közművelődés lehetőségeinek is egyik biztosítéka a szocialista brigádok rendszere. Tagadhatatlan, hogy a szocialista brigádok kulturális vállalásaival szemben rendkívül sok kétkedés merült fel, mert nem ritkák a formális, az átlátszó, csak statisztikáért történő vállalások, illetve teljesítések. Ennek ellenére az utóbbi három évtized legtiszteletreméltóbb mozgalmát kell, hogy lássuk a szocialista brigádokban még akkor is, ha egyes brigádközös- ségek élete ennek ellentmondani látszik. Mint említettük, legprob- lematikusabbak a brigádok kulturális vállalásai, mert sok bennük a formalitás. Az is igazság viszont, hogy sokszor olyan követelményeket támasztunk a brigádok kulturális vállalásaival kapcsolatban, amelyeket eleve nem teljesíthetnek. Ezeknek qz oka rendszerint abban keresendő, hogy könnyebb, látványosabb — dokumeniál- hatóbbnak tűnő — vállalásokkal operálnak, s igen gyakran olyanokkal, amelyek elszakadnak a munkájuktól. életmódjuktól, környezetüktől. Ez teszi ezeket elsősorban formálissá. A sokféle dokumentáció, a mozi- és színházjegyeik gyűjtése. a különböző rendezvényeken való részvételek igazoltatása mit sem ér, ha ugyanakkor az esetek igen nagy hányadában ezek mögött semmiféle . tartalom nincs. Nemcsak azért, mert nagyon sokszor el sem mennek a — mi tagadás —nem megalapozottan dokumentált rendezvényekre, hanem ha részt is vesznek, az életmódjuktól, munkájuktól idegen környezetben, az érdeklődési körüktől távol eső rendezvényen az idegenség, a. szoron- gatottság taszító hatása meg- - semmisíti a kapott kulturális élmények értékét. Éppen ezért a szocialista brigádokon. mint a dolgozók termelő, művelődő, együttélő közösségén belül, olyan szellemnek kell kialakulnia, hogy a művelődési vállalásokba ne belekényszerüljenek, hanem maguk válaszszák azokat. Ezt pedig okosan támogatni, irányítani, ugyancsak közösségi feladat — az adott üzem társadalmi és i gazdasági irányító szerveinek a feladata. Például nagyon jó keret lehet a szocialista . brigádközösség a Mindenki iskolája tanfolyamába való bekapcsolódásra, a brigádtagokat jobban érdeklő ismeretek elsajátítására. egyéb közös rendezvényekre, még ha azok kevéssé látványosak is. Ter-mészetesen nem kizárólag a szocialista brigád az egyetlen önművelő közösség. De mert elsődlegesen a munkásosztály művelődését kell figyelnünk, legelsőként a munkahelyi hatást és a szocialista brigád alkotta közösséget kell feljegyeznünk, mint a közművelődési célkitűzések megvalósítását mind hatékonyabban segítő közösségi formákat, illetve lehetőségeket. SERFÖZÖ SIMON: Rátermettem Fejem fölül a vicsorító gerendát clrágom. Mászásom felrúgom. Rátámadok gacsos ajtómra, magam világgá szabadítom. A lélekben lassúakkal nem vánszorgok. Magányom letagadom, sose volt, nem láttam. Megríkatotl a múlt, elátkoztam. Torkomban kemény szavak teremnek. A bátorságra rátermettem. Tudom, kiknek bizalmát kell őriznem. S nem akármiért: dolgozzak tenylőbb, emberibb időért. Erőmtől szétreped fölöttem a fedél. Életem még van annyi, holnapra is elég. Benedek Miklós „Mindenki újakra készül” „Mindenki újakra készül” elnevezéssel, Ady szavaival hirdette meg a Magyar Úttörők Szövetsége 1977. évi nyári művészeti szaktáborát. A részvételre február 1-ig pályázhatnak azok az úttörőközösségek, úttörő művészeti csoportúik., amelyeknek tevékenységében kiemelkedő helyet foglal el az internacionalista, forradalmi kultúra, művészet hagyományainak ápolása. A tábor a magyar úttörők ünnepi felkészülését szolgálja, műsorokkal, ötletekkel kíván hozzájárulni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő csapatünnepségekhez. A csillebérci tábor augusztus 18— 27. között 1000 úttörőpajtásnak nyújt majd minden bizonnyal felejthetetlen élményt.-í "V • ‘vl-i Barczi Pál munkája Keresni kell a Miskolc közművelődési intézményhálózatának helyzete éhány esztendővel ezelőtt — ha nem is iennlarlásoit nélkül! —1 egy viszonylag kiegyensúlyozod, közművelődési intézményhálózatról beszélhettünk az ország második legnagyobb városaoan, s amikor 1900-ban Miskolc város Tanácsa tanácsülésen vitatta meg a város közművelődési — akkor még népművelésinek nevezett — intézményhálózatának- fejlesztési tervét, a város dinamikus fejlődését is íigye- iembé vették az igények megfogalmazásánál. S ezek az igények valósultak meg részben akkor, amikor a Szent- péteri kapuban felépült a József Attila Klubkönyvtár, válnak valóra, amikor — a tervek szerint az év végére — elkészül a diósgyőri Vasas Művelődési Köz-ont. Ám, ahogyan azt Tok Miklós, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese megfogalmazta; a közművelődési parthatározat és a tavaly az országgyűlés által megszavazott közművelődési törvény végrehajtásához Miskolcon tulajdonképpen még mindig az 1968-ban megfogalmazott és a tanácsülés állal jóváhagyott fejlesztési elképzelések az irányadók. Hiszen ez a fejlesztési terv már számolt a lakótelepek művelődési lehetőségeivel — a József Attila Klubkönyvtár a lakótelepi művelődési intézmény egyik prototípusának is tekinthető —, s megfogalmazták benne a komplex intézmények kialakításának kívánalmait is. Ez utóbbi részint a kényszerítő körülmények miatt is, gyakorlattá kezd válni Miskolc városában: művelődési intézmény híján a lakótelepeken a már megéoült és a már működő iskolákban igyekeznek megteremteni a közművelődés feltételeit. Nos, ahogyan a város tanácsának elnökhelyettese és Tolnay Ferenc, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője is megfogalmazta: a korszerű — épületi adottságaiban is korszerű! — lakótelepi általános iskolákban erre van lehetőség. Az iskolák könyvtárai, — erre a Kilián-délen, van jó példa —, lakókörzeti, könyvtári szolgáltatást is biztosít- hatnaik, az aulában pedig kiállításokat rendezhetnek, hangversenyeket tarthatnak. Ez — mondotta Tok Miklós —, egyelőre ugyan még gyermekcipőben járó kísérletnek számít, de vitathatatlanul nagy lehetőségeket rejt magában ahhoz, hogy a művelődési intézményhálózat „foghíjait” pótolni tudják. S talán nem véletlen, hogy most már a város legújabb lakótelepén, a belvárosi lakótelep iskolájában is kísérlet történt az iskolai-lakótelepi koncert megtartására, s a rövidesen megnyíló iskolai könyvtár is „nyílt” könyvtárként működik majd. K étségtelen, hogy abból a szempontból kényszer- megoldásnak is tekinthetjük az iskolák közművelődési funkcióját, hogy a legtöbb lakótelepen nincs más művelődési lehetőség. Ugyanakkor épp a reális lehetőségek és a közművelődési törvény — no, és az oktatásoolitikai párthatározat — szellemében nem mondhatunk le az iskolák nyújtotta ilyen lehetőségekről sem. Egy idő múlva a lakóteleni iskolák tanulólét- száma is megállaoodik, s/a tantermek „felszabadulásával” bővíthető az .iskolai könyvtár. Az aulák akusztikája pedig kiválóan alkalmas a hangversenyekre, — s tere a ’ -‘állítások megrendezésére. Miskolcon egyébként mindez többé-kevésbé kényszerítő körülményként is jelen van. Hiszen — mint már mondottuk —, az intézményhálózat fejlesztése nem tartott lépést a város dinamikus fejlődésével, s ráadásul az elmúlt évben a Miskolci Galéria váratlan „bezárásával” nemcsak a kiállítási intézmények és a kiállítási lehetőségek csökkentek jelentősen, hanem a Kossuth Művelődési Házzal való egy fedél alá költözésükkel a másik intézmény munkájában is több-kevesebb nehézség jelentkezett. A Miskolci Szimfonikus Zenekar kiköltöztetése az ifjúsági házba pedig — bár szükséges —, de . ugyancsak kényszermegoldás lehet. Ráadásul az Ady Művelődési Ház tevékenységében is nem várt gondokat okozott, hogy a lakótelephez mar amúgy is kicsi intézményt egyszerűen nem lehet kielégítően fűteni. Az Ady felújítása egyébként már régóta szóban forgó téma, sőt, az 1975-ös árszintűn mar készen van a felújítás tervdokumentációja is, amelyet azonban — kivitelezők, és nem pénz hiányában —- eddig nem sikerült megvalósítani. Nos, úgy néz ki, hogy a felújítás az év második felében megkezdődik —, a Miskolci Építőipari Vállalat másfél-kétéves átfutással vállalta a kivitelezést. A felújított Ady és az év végén átadásra! kerülő diósgyőri Vasas Művelődési Központ pedig mar alkalmas e terület, a városrész közművelődési igényeinek kielégítésére. S tavasszal végre átadásra kerülhet —• várhatóan —, a Petőfi Em- lékkönyvtí.r is. n Lényegesen nagyobb gondot okoz viszont az életveszélyessé vált Miskolci Galéria épületének rendbehozatala. Az épület nehéz megközelíthetősége és a kiviteli kapacitás szűkössége egyaránt gondokat okoz. A Miskolci Galéria felújításának kiviteli terve rövidesen elkészül, s még ebben az évben megkezdődik a helyreállítás is. Ebben az évben viszont megoldódik Perecesen a könyvtár működtetése — a városi könyvtárhoz tartozik majd. Működik majd — az általános iskolához csatolva — több klub is. S rövidesen megkezdődik a József Attila Klubkönyvtár kiállítótermének rendbehozatala is, ame- . lyet az elmúlt év végén elöntött a szennyvíz. Megnyugtató megoldás itt csak az lenne, ha az átemelő szivaty- ty"út a vízművek beépítené, hiszen a klubkönyvtár negyven centiméterrel lejjebb „fekszik” mint a csatorna. Jóllehet a város közművelődési intézményhálózatával kapcsolatban eddig jobbára a gondokról beszéltünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az elmúlt években részint egy sor felújításra került sor, részint pedig a peremkerületekben, mint például a Martintelepen, új intézményt, könyvtárat hoztak létre. O végezetül még egy — a ^ városi tanács elnökhelyettese által is hangsúlyosan megfogalmazott megállapítás: A város közművelődési intézményhálózatának helyzete, gondjai, szerencsére nem jelentkeznek közvetlenül a város közművelődési elejében. Ebben pedig a népművelőké, a közművelődés hétköznapi munkásaié az érdem. Csutorás Annamária 1
