Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

1977. január 22., szombat ESZAK-MAG’. AKORSZÁG 3 Országosan is az élvonalban a megyei kirendeltség Á minőség és a színvonal forrásai... a GELKA vezérigazgatójával velőséről is. A ' borsodi ki­Beszélgetés Öt és íél ezer embert, any- nyi dolgozót foglalkoztat or­szágosan a GELKA, mint a Borsodi Vegyikombinát. Te­hát nagyvállalat, nagyüzem. Feladata a szolgáltatás, ami kétirányú: kétharmadrészt a lakosság igényeinek színvo­nalas kielégítése, egyharmad- részt pedig ipari jellegű te­vékenység. Négy fővárosi és 19 vidéki kirendeltségen fogadják nap mint nap az ügyfeleket, akik bizalommal viszik televízió- és rádiókészülékeiket, vagy háztartási gépeiket a szervi­zekbe. Borsodban 27, igénye­sen felszerelt GELKA-szer- viz foglalkozik lakossági szolgáltatással és ipari jelle­gű megbízatások teljesítésé­vel. Nincs mit tagadni azon, hogy volt időszak — a me­gyei kirendeltségek megala­kulása előtt —, amikor sok bírálat, időnként erős elma­rasztalás érte a GELKA munkáját. Sok volt a rekla­máció, a kifogás a lakosság köréből, főként a minőség, vagy — a javításoknál — a hosszú átfutási idő miatt. Ha valaki most netán megírná a GELKA megyei kirendelt­ségének a krónikáját, ezt a 8—7 évvel ezelőtti időszakot bizonyára így Jelölné: mély­pont ... A mélypontról is van azon­ban kiút, ami bár küzdel­mes és nehéz, de megér min­den fáradtságot. Csaknem fél évtizedbe került, amíg — a megyei kirendeltség meg­alakulását követően — a GELKA Borsodban túljutott ezen az akadályon. Nem is akármilyen eredményekkel és sikerekkel. Ehhez állandó és rendszeres segítséget kaptak az országos központtól és a megye vezetőitől. Kozma György, a GELKA vezérigazgatója — aki a minap hivatalában fogadta e sorok íróját — őszinte nyílt­sággal ki is jelentette: — A megyei kirendeltség megalakulása óta állandó és hathatós segítséget és támo­gatást kapott és kap a me­gyei és a városi pártbizott­ságtól, a megyei és a városi tanácstól. A dinamikus, min­den szempontból színvonalas fejlődés elsősorban ennek köszönhető. A kirendeltség javára írandó viszont, hogy élni tudtak a számukra biz­tosított lehetőségekkel. Ez volt a másik feltétele annak, hogy az a bizonyos mélypont már csak emlék. Az utóbbi öt esztendőben nemcsak a feladatok nőt­tek, de a feladatokhoz fel­nőttek az emberek, a borsodi kirendeltség vezetői és dol­gozói is — hangsúlyozza a vezérigazgató. — Hogy mást ne mondjak: a múlt évben 200 ezer javítást végeztek el, és a panasz mindössze 300 volt. Ez országosan is figye­lemre méltó, hiszen a rekla­mációk csak ezrelékekben fejezhetők ki. Kiváló telje­sítménynek számít az is, hogy az átlagos átfutási idő a korábbi 5,8 napról .3,1 napra csökkent. Ebben az állandóan korszerűsödő mun­kafeltételek mellett annak is nagy szerepe van — hogy megítélésünk szerint — a kirendeltség dolgozói komo­lyan és nagy felelősségtudat­tal dolgoznak — mondja a vezérigazgató. — S tanulnak. Ez utóbbit külön is szeret­ném kiemelni, hiszen énei­kül helytállni a legmoder­nebb feltételek mellett sem lehet. Országos és helyi törekvés — s ezt csak helyeselni le­het —, hogy mind többen szerezzék meg a technikusi képesítést, és gondoskodja­nak a speciális képzésről is. (Például színes tv javításá­hoz szakemberek stb.) Tö­rődnek az üzletpolitikai el­vek helyes, gyakorlati érvé­nyesítésével is. Ennek érde­kében azok számára, akik közvetlenül kapcsolatban vannak az ügyfelekkel, tan­folyamokat szerveznek, hogy a GELKA képviselője és az ügyfél között kiegyensúlyo­zott, a társadalmi normák­nak legj'obban megfelelő ma­gatartás alakuljon ki. Gon­doskodnak az utánpótlás ne­rendeltségnél több mint száz tanulót foglalkoztatnak, akik magas szintű képzés alapján készülnek hivatásukra. Ezt a fajta törekvést megkövetelik a távlatok is, hiszen az V. ötéves terv során — többek között — még hét új szervizt 'adnak át rendeltetésének a megyében. A vezérigazgató a borsodi helyzetet elemezve, így fo­galmazott: — Nagyra értékeljük a ki- rendeltség munkáját, az el­múlt években elért nagyfokú fejlődést. Ehhez a. feltétele­ket mi a magunk részéről is ig} 'ekeztünk és a. jövőben is igyekszünk megteremteni. Elképzeléseink között szere­pel például, hogy minden ki­rendeltségei igazgatósággá szervezzük át. Ez indokolt és szükséges igény, aminek azonban van még néhány szubjektív és bizonyos fokú objektív akadálya. Én repié- lem, hogy ezen is sikerrel túljutunk majd ... Túljutni egyetlen akadá­lyon sem könnyű. De ami korszerűbb — bármiről le- gven is szó — az előbb, vagy utóbb helyet követel magának még akkor is, ha időközben nehéz, vagy ne­hezebb az előrelépés. Az az 557 dolgozó, aki Borsodban képviseli a GEL- KÁ-t és nap 1 mint nap a la­kosság rendelkezésére áll, jöggal büszkélkedhet az ed­dig elért sikerekkel és ered­ményekkel, amelyeket a ve­zérigazgató így jellemzett: — A megyei kirendeltség országosan is az élvonalban van. Nem volt könnyű kiér­demelni ezt a helyezést. Most már az a feladat: továbbra is dolgozzanak úgy, hogy az él­vonalon belül is, még előbb­re jussanak ... Tóth Ferenc iílEPSé! az lem Nyomdában Az Athenaeum Nyomda új színes mélynyomóüzemét pén­teken avatták fel a X. ke­rületi Kozma utcában. Az avatóünnepségen részt vett Győri Imre, az MSZMP KB titkára. Havasi Ferenc, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. Keserű Jánosné beszédében hangsúlyozta, hogy bár még félidejéhez sem érkezett a nyomdaiparnak az évtized elején kidolgozott hosszabb távú fejlesztési programja, de máris érezhető a megúj­hodás. Győri Imre, az MSZMP KB titkára a Központi Bi­zottság és Kádár János ne­vében köszöntötte a részve­vőket, az új üzem tervezőit, kivitelezőit. A nyomdaipar valamennyi dolgozóját. — Napjainkban a tömeg­kommunikáció viharos fejlő­désének korszakát éljük. Ma már minden családnál ott a rádió és szinte minden ott­honban a televízió — még­sem csökken, sőt növekszik az érdeklődés a nyomtatott kiadványok, á napilapok, a folyóiratok, a könyvek iránt. Ezt. a felfokozott érdeklődést csak megfelelő anyagi, tech­nikai feltételek mellett lehet kielégíteni. — Ez az üzemátadás nem­csak a nyomdaipar és nem is csak a magyar ipar ün­nepsége. Ünnepe ez szélesen kibontakozott kulturális for­radalmunknak is, amely most nagyszerű anyagi-technikai bázissal gazdagodott. Győri Imre üdvözlő be­széde után a könnyűipari miniszter átnyújtotta Soproni Béla vezérigazgatónak a Munka Érdemrend arany fo­kozatát, egy dolgozót a Mun­ka Érdemrend ezüst, hármat a bronz fokozattal tüntettek ki. A kivitelezésben élenjárók közül számosán- részesültek a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója kitüntetésben. Többen kapták meg az Építőipai- Kiváló Dolgozója kitüntetet, amit Sárosi János építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettes nyújtott át. KeSIemes gondok Akik bemérik a villamost... ötezer kilométeres teljesít­mény után karbanlarlasra hozzák, be a villamost a Miskolci Közlekedési Válla­lat villamosüzemébe. A ta­karítónők máris mossák az ablakokat — a legfontosabb azonban, hogy a műhelyben megállapítsák és kijavítsák a villamossági hibákat. — Kettőre ki kell menni a kocsinak a forgalomba — mondja Bársony Péter üzem­vezető. Akkor pedig sietni kell. hiszen elmúlt egy óra. Fles- kó Gábor beosztott villamos- mérnök fogja a műszert, s indul a hiba keresésére. A munkások lebontják a le­mezburkolatot, a vezetékek végeit rácsíptetik a bemé­rendő pontokra, majd lassan tekerik a szabályozó karját. A mutató hirtelen kilen­dül.’ túlhalad minden meg­engedett ellenállási értéket. Itt a hiba a villamosszabá­lyozóban! Megjegyzik, aztán folytatják a kocsi bemérését. Kiderül: a gyorsító fokozat sincs bekötve. — Laci. korrigálják a* hi­bákat! — hangzik az utasí­tás, mire a karbantartók Biunkához látnak. — Mindössze nyolc perc kellett a beméréshez. Ennyi­re egyszerű az egész?... — Ma már igen — feleli , a fiatal szakember, s elmo­solyodik. — Köszönhető ez ennek a „kisokosnak” — mu­tat a jelentéktelen külsejű műszerre —, valamint hét társának. Velük 12 óra alatt átvizsgáljuk a 4tí villamos­ból álló kocsiparkot. Koráb­ban beletelt két-három hét is. Ez aztán termelékenység­növekedés! . .. — Hasonló villamos diag­nosztikai mérési rendszer nincs több az országban — dicsekszik az üzemvezető. — Budapesten ugyan tőlünk korábban készítettek ’ egy műszert, de mi már jobban csináljuk. Aki ezek után nagyképű­nek. beképzeltnek tartja ifjú barátainkat, az léved. Ügyes­ségük. leleményességük .ered­ménye ott függ az iroda fa­lán, vándorzászló formájá­ban, rajta a felirat: 1976, üzemek közötti versenyben 1. helyezés. Persze, az üzem mind a 110 dolgozójáé az elismerés. „Mindentudó” füzetet la­poznak fel, abból sorolják: — Tavalyelőtt még csak 97,57 százalék volt a menet­rendszerűség, az elmúlt év­ben már 99,öl százalékra emelkedett ez az arány. Üzembiztosabbak tehát a villamosok, kevesebb a ki­maradt járat. — A 100 százalékot elérni szinte lehetetlen. Azért mi mégis megpróbáljuk. — A műszerekkel ? — Is — vágja rá egyikük. — Az ember gondosságát, lelkiismeretességét a műsze­rek sem pótolhatják. A villamos diagnosztikai mérési rendszer legfontosabb tagját maguk tervezték, ké­szítették. Célfeladatként va­lósították meg, óm újításként is elfogadták tőlük. — Mit tudnak a műsze­rek? — Mindenféle villamos-hi­bát kimutatnak, sőt a me­chanikai károsodást, is jel­zik.' Könnyen, gyorsan, idő­ben megállapíthatjuk a vár­ható hibát, s elejét vehetjük azoknak. — Létszám és anyag ta­karítható meg. Három ember műszaknyi munkáját 15 percre csökkentik. Ha meg­előzzük például 20 darab vil­lamos-kerékpár kopását, nyertünk 200 ezer forintot. I Ha nem megy tünkre tíz hajtómotor, egymillióval ke­vesebbet kell kiadnunk. — Közkinccsé kellene ten- ,ni ... — Szívesen látunk minden érdeklődőt. Bizonyos, hogy más közlekedési vállalatok is hasznosíthatnák a mérési rendszert, kis átalakítással. A két fiatalember nem ül a babérokon. Keresik, kutat­ják. mit, hogyan lehetne to­vább korszerűsíteni. — A következő lépés: osz­cillográfot készítünk a mű­szerekhez. Papírról, pillana­tok alatt leolvashatjuk majd a mérés eredményét. — Régebben kézicsörlővel vontatták a villamosokat a mosóberendezés alatt. A jö­vőben 110 voltos egyenáramú motor hajtja keresztül a ko­csikat. Ezt még a Szovjet­unióban, az egyetemi évek alatt lestem el — újságolja Gábor. — Külföldi cégekkel leve­lezek. A küldött szakirodal­mat lefordítom. Minek ad­nánk ki dollárt azért, amit mi is elkészíthetünk — így Péter. Azt tartják: tanulni soha­sem szégyen. Átplántálták a tudásszomjat, a dolgozókba is, akik közül többen jártak már más közlekedési válla­latoknál, tapasztalatcserére. — Ott. tartunk mór, hogy nincs hová menniük. Mi dol­gozunk ugyanis a legkorsze­rűbben — „panaszolja” Pé­ter. s Soha kellemesebb gondjuk ne legyen!... Kolaj László Az MMG Automatika Művekben olaj- és gázvezetékhez ké­szítettek műszereket a Szovjetunió megrendelésére. Most ké­szült el a Moszkvába vezető távvezeték Urgcnes és Szaralov közötti szakaszának irányítóközpontja. MMmk, ............... R égebben bizonyára meg­mosolyogták volna azt az em­bert, aki a különböző mező­gazdasági növényekből szár­mazó hulladékot — mint amilyen a napraforgószár és a napraforgó héja, vagy a gabonaszalma — összegyűjti, megszárítja, megőrli, és liszt formájában az állatok eteté­sére használja fel. Évekkel ezelőtt valamirevaló takar­mánynak elsősorban a kuko­rica, a széna, a zab és még néhány ismertebb termény számított. Legalábbis ez a felfogás élt az emberek tu­datában. Igen ám, csakhogy azóta nagyot fejlődött a vi­lág, óriási változáson ment keresztül a mezőgazdaság is. Az emberek helyett gépek dolgoznak, a legfejlettebb ag­rotechnikai módszerekkel fo-1 lyik a mezőgazdasági kultú­rák termesztése, sokszorosá­ra nőtt a terméshozam. Az viszont ma is tény, hogy egy-egy közös gazdaság­ban temérdek növényi hul­ladék (búzaszalma, kukorica- és napraforgószár stb.) ke­letkezik a betakarítás alkui- mával. Sokszor olyan nagy mennyiség halmozódik fel belőlük, hogy gondol okoz, mit is kezdjenek velük. Nézzünk egy konkrét pél­dát. A mezőkövesdi egyesí­tett. Matyó Tsz-ben csak napraforgóból mintegy 200 vagonnyit termelnek evente, amelyből a feldolgozás során 20 százalék hulladék szárma­zik. A kukorica szárításakor ugyancsak több tíz vagonnyi selejt keletkezik, nem be­szélve a sok kukoricaszárról, amelyet nem egy helyen a földbe szántanak. A szakemberek a takar­mányozási gondok megoldá­sát célzó kísérletek során rá­jöttek, hogy a különböző nö­vényi hulladékok nagyon jól hasznosíthatók. A kövesdi Matyó Tsz-ben különben már régóta készítenek úgyneve­zett „hízómarha-koncentrá- t úrnőt”. Ebből a mestersége­sen előállított takarmányból, amelyet a HSZV keretén belül gyártanak, részben a gazdaság saját szükségletét elégítik ki, ugyanakkor a társulás tagjai szintén nagy mennyiséget vásárolnak be­lőle. Bebizonyosodott ugyan­is. hogy a különféle lápok előállításával és felhasználá­sával változatossá lehet ten­ni az állatok takarmányozá­sát. Nem véletlenül határozta el a termelőszövetkezet, hogy szükség van egy nagy kapa­citású, forrólevegős szárító­üzemre. A múlt évben üzem­be helyezett. berendezés nemcsak lucerna és szemes­termények (búza, kukorica, napraforgó stb.) szárítására alkalmas. Ugyanitt készítik elő az őrlésre szánt gabona- szalmát, a kukorica- és nap­raforgószárat és egyéb növé­nyi hulladékot, amelyből az­után a keverőüzemben érté­kes takarmányliszt, táp ké­szül. A növényi hulladékok ily módon történő hasznosításá­val kellőképpen ki tudják használni a szárítóüzem ka­pacitását is. Ezt a munkát ugyanis holtszezonban — ké­ső ősszel és a téli hónapók­ban — végzik, így az itt dolgozóknak állandó munka- lehetőséget biztosítanak, más­részről gazdaságosabbá vá­lik több tízmillió ’ forintot érő berendezés üzemeltetése. Kérdezhetné valaki; ki ✓ veszi meg a termelőszövetke­zetben készített takarmány- keveréket? Egyáltalán érde- rnes-e vele foglalkozni? A válasz egyértelmű: belföldön és a külföldi piacon egyaránt keresett áru a fehérjében gazdag takarmányliszt. Na­gyobb részét ma még expor­tálják. A legnagyobb vásárló Olaszország, de más államok is szívesen megveszik. Ki gondolná, hogy egyetlen év alatt, — tulajdonképpen nö­vényi hulladékból, amit más célra nem tudnak felhasznál­ni — tízmillió forint értékű takarmánykeveréket szállí­tottak külföldre, valutáért. Az meg külön szenzáció- számba megy. hogy a terme­lőszövetkezetben most '' an kísérleteket folytatnak: mi­lyen módon tudják a ba­romfi trágyát takarmánynak feldolgozni. Mert erre is rö­videsen sor kerül Kövesden. A szakemberek szerint a ba­romfit vágy a (amiből van bő­ven. hiszen évenként csak­nem 2 millió darab húscsir­két nevelnek) igen gazdag tápanyagban — különösen fehérjében — amit ha meg­őrölnek, kiválóan alkalmas szarvasmarha-hizlalásra. L. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents