Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-20 / 16. szám

1977. január 20., csűtörtöV É5ZAK-MAGYARORSZAG 3 Ivóvíz — Csatornázás — Öntözés — Árvízmentesítés Folyószabályozás — Belvízrendezés Az V. ötéves tervben ha­zánkban összesen 44 milliárd forintot fordítanak a vízgaz­dálkodás fejlesztésére, ami­ből Borsod megyére 4,5 mil­liárd forint jut. A vízügyi ágazat országos szinten 1977-ben csaknem 10 milli­árd forintot költhet fejlesz­tésre, ebből megyénkben 1 milliárd forintot költenek az ivóvízellátás, a csatornázás, a mezőgazdasági vízhasznosí­tás, az árvízmentesílés, a folyószabályozás, a vízrende­zés, Illetve a belvízrendezés fejlesztésére. Ez az egymil- liard forint állami, országos vízügyi hivatali, tanácsi, tár­sulati, ipari és mezőgazdasá­gi üzemi költségelőirányzat­ból ' tevődik össze. A vízgaz­dálkodási ágazat területi gaz­dája az Észak-magyarorszá­gi Vízügyi Igazgatóság, amely a szakigazgatási és a szakhatósági tevékenységet is ellátj'a. A vízgazdálkodás idei fejlesztési feladatairól Borsod .megyében Stéfán Márton, az KVÍZIG igazgató- helyettese tájékoztatta la­punk munkatársát. Eszerint továbbra is nagy gondot fordítanak megyénk­ben g lakosság ivóvízellátá­sának a fejlesztésére. Az idén hozzákezdenek a Dél- borsodi Regionális Vízmű 11. ütemének megvalósításához, melynek eredményeként 1978 végén már ivóvizet biztosíta­nak Mezőkeresztes, Mező- nagymihály és Szentistván lakosságának. Már tavaly megkezdődött, az idén nagy erőkkel folytatják a lázbérei vízmű bővítését. A vízter­melőképesség növelése által oldják majd meg az Ózd és Putnok térségében épülő új lakótelepek ivóvízellátását. A lázbérci vízmű bővítése kap­csán biztosítanak vizet a Bélapátfalvai Cementgyár­nak, ahová majd több mint 29 kilométeres távvezetéken, több vízátemelő telep segít­ségével jut el a víz. Az idén folytatódik a Miskolc keleti csúcsvízmű II. ütemének épi- .tése, szerelése, hogy a me­gyeszékhely egyre növekvő vízigényét ki lehessen elégí­teni. Sor kerül a sajóládi vízmű építésének előkészíté­sére is. A vízműtársulati be­ruházások között szerepel 1977-ben a tiszatarjáni. a ti- szakeszi, a hercegkúti törpe- vízmű üzembe helyezése, a bekecsi, a legyesbényei, a mályi, az abaújszántói. a módi törpevízmű építése, va­lamint a ricsei körzeti vízmű építésének előkészítése, amely első lépcsőben, az V. ötéves terv végén 8, a későbbiek folyamán pedig összesen 11 községet lát majd el kitűnő ivóvízzel. Sátoraljaújhelyen a vízmű bővítéséi szolgáló be­ruházás kezdődik meg az idén. A vízgazdálkodás idei me­gyei fejlesztési tervében fon­tos helyet foglalnak el a szintén elsősorban a lakossá­got érintő csatornahálózati bővítést szolgáló munkák. Az idén folytatják, illetve meg­kezdik a miskolci városi szennyvíztisztító telep és csatornahálózat bővítését. Hasonló munkálatokra kerül sor Kazincbarcikán. Mezőkö­vesden, Ózdon, Sárospata­kon. Szerencsen, MeZöcsáton és Putnokon. Az utóbbi esztendők aszá­lyos időjárása is komolyan befolyásolhatta a mezőgaz­dasági vízhasznosítással kap­csolatos és az ez évre ter­vezett munkálatokat. A ter­vek szerint 1977-ben befeje­zik a bogácsi tározó építé­sét és előkészítik egy ú,i, a monoki víztározó kialakítá­sát, Tovább folytatják a tar- cali, illetve a taktaharkányi öntözöfürt építését. Az árvízmentesítési mun­kák közül kiemelkedik a Bodrog bal parti töltés erő­sítésének a feladata. A nagy mennyiségű földmegmozga­tással járó feladat megvaló­sítása az idén kezdődik el Vajdácska és az országhatár között, de csak 1979 végére fejeződik be. Remélhetőleg ezt követően sok. olyan prob­lémától szabadulhatunk majd meg, amely a Bodrog gya­kori árvizével kapcsolatos. Tovább folytatódnak a Sajó mentén Miskolc térségében, a I-Iernádon Hernádnémeti térségében, a Tiszán Kenézlő és Tiszakarád közötti szaka­szon az ármentesitési mun­kálatok. Sor kerül az idén folyószabályozási munkála­tokra is. Előkészítik a min­dig is sok gondot okozó tak- tabáji Tisza-kanyar átvágá­sát, de kisebb folyószabályo­zási munkálatokra kerül sor a folyó tokaji szakaszán, a Bodrogon a folyó torkolatá­nál, a Hernúdon Hernád- szurdok és Vilmány, a Sa­jón Dubicsány és Sajószent- péter közötti szakaszokon. A szakemberek vízrende­zésnek nevezik a patakok szabályozását. Ennek kereté­ben kerül sor az idén a Bódván a már tavaly meg­kezdett munkálatok befeje­zésére Perkupa és az ország­határ között. Az idén kez­denek hozzá a Bózsva. a Hó­dos, a Kis-Sajó, a Harica i sza p ta 1 a n í tásá hoz, a Rony- ván pedig fenntartási és karbantartási munkálatokra kerül sor. Belvíz alatt van jelenleg 1600 hektárnyi — szerencsé­re elsősorban rét-legelő, és csak kisebb mértékben szán­tó — terület. Ezért is indo­kolt, hogy az idén is szere­pelnek a tervekben a belvíz­rendezési munkálatok, meg­oldások. Így például befeje­zik az inérháti és a lakta- földvári szivattyútelep kor­szerűsítését, és hozzákezde­nek a tiszavalki szivattyúte­lep építéséhez. Iszaptalaní- tani fogják a jelenleg is sok gondot okozó taktaközi és bodrogközi belvízlevezető fő­csatornákat. A Bodrogközben mintegy 6—8 kilométer hosz- szúsúgban eddig csak kísér­letileg kipróbált új eljárás­sal, robbantással kerül sor a csatornák tisztítására. Oravcc János Természeti ériehta is gazdag H megye Következik a Cserehát komplex felmérése Szervezett természetvéde­lemről hazánkban az 1935- ben megjelent második er­dőtörvény óta beszélhetünk, melyben külön fejezet fog­lalkozik a természetvédelem­mel. Ennek alapján az első védetté nyilvánítás Magyar- országon 1939-ben volt, me­gyénkben pedig csak két év­vel ezt követően, 1941-ben hoztak határozatot a ritka növényzetéről jellegzetes fü- zéri várszikla védelmére. A felszabadulásig tehát a ter­mészetvédelem területén nem sok minden történt. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1961-ben hozott tör­vényerejű rendeletet a ter­mészetvédelemről, ezt követ­te a kormányrendelet, amely a törvényerejű rendelet vég­rehajtását célozza, s amely jelentős állomása ennek a fontos feladatnak, s amely megyénkben is érezteli ha­tását. A Minisztertanácsnak egy újabb rendelete megnö­velte és megerősítette a me­gyei tanácsok természetvéde­lemmel kapcsolatos feladata­it. A Borsod megyei Tanács mellett is megalakult a Me­gyei Természetvédelmi Bi­zottság, amely tanácsadó, vé­leményező, javaslattevő tár­sadalmi szerv. Munkájukról, feladataikról dr. Juhász And­rással, a Megyei Természet- Védelmi Bizottság elnökével, • Borsodi Szénbányák Válla­lat íögeológusával beszélget­tünk. — A húsztagú bizottság — mondotta — még körülbelül harminc szakember bevoná­sával négy szakcsoportban, földtani, vízvédelmi, bioló­giai és tájvédelmi területe­ken fejti ki tevékenységét. A bizottság első feladatának tekintette a már eddig is vé­dett természeti értékek egyez­tetését, állapotuk felmérését, és a védettség tárgyát, okai­nak szakszerű feldolgozását. Ezzel párhuzamosan megin­dult a még nem védett ter­mészeti értékek sokirányú felmérése és rangsorolása. A fontosabbakat, melyeknek ál­lapota sürgősséget kívánt, külön bizottsági határozattal terjesztettük fel a védettség határozathozatalra jogosult szervekhez. Minden túlzás nélkül elmondhatom, hogy Borsod megye igen gazdag különféle természeti értékek­ben, hiszen a bizottság je­lenleg közel háromszázat tárt fel. tart. nyilván és tart. al­kalmasnak védettségre. Ezek között vannak több száz éves. illetve ritkaságnak számító fák, állatok, források, ős­maradvány-lelőhelyek, szik­lák stb. — A természetvédelmi bi­zottságnak, sajnos, javaslato­kat kellett tenni olyan termé­szetvédelmi értékek megóvá­sára is, amelyeket már ko­rábban védetté nyilvánítot­tak. Ezek állapota, állaga ugyanis nem felelt meg, vagy nem felel meg az előírások­nak, a kívánalmaknak. Ezek­nél ismételt gyors beavatko­zásra volt és van szükség. Kiemelném ezek közül a tel­kibányai Királykút-forrás vízvédelmének megoldását, a 400—500 évesre becsült zilízi kocsányos tölgy korhadásá- nak megakadályozását, vagy például a boldogkőújfalui vulkáni kőzetből álló Kőten­ger tisztán tartását. — A bizottság további fel­adatának tekinti a még fel nem dolgozott természeti ér­tékek, fák, állatok, források, ősmaradvány-lelőhelyek, sziklák feltárását, tudomá­nyos feldolgozását, javasla­tok készítését megvédésükre, és megfelelő propagandával ezek megismertetését a ter­mészet kedvelőivel. Ezek kö­zé tartozik, többek között, az 500 évesre becsült jósvafői hársfa, a tornanádaskai kas­télypark, amelyben több fa­ritkaság is található, az aba- újkéri több száz éves szürke nyárfa, a Cserépváralján látható több száz éves eper­fa. vagy Sajókeresztúron, egv pincében cédrustölgy megkö­vesedett maradványa, Sze­rencsen egy ősmaradvány- lelőhely. De folytathatnám a listát a füzérkomlósi kőbá­nyában található, megköve­[Vallomások a hűségről Jól kezdte az évet a VAS- V1LL Vállalat Borsod me­gyei kirendeltségén tevé­kenykedő 15 szocialista bri­gád. A gazdasági munkát se­gítő vállalások — jobb mun­kaszervezés, takarékosság — mellett felajánlották, hogy a társadalmi munkában is pél­dát mutatnak. A kirendeltség brigádtag- jai személyenként 24 órát ajánlottak fel térítés nélküli munkára. Külön is említésre érdemes a Május 1., a , Jupi­ter, a Polion és a Ferro, va­lamint a Kilián nevű kollek­tívák vállalása: tavaly 280 órát dolgoztak az iskolák, óvo­dák átadásának meggyorsí­tására, s most is ugyaneny- nyit terveznek erre a célra. Az újítómozgalom kiszé­lesítése, elősegítése érdeké­ben 6 szocialista brigád je­lentette be, hogy idén 3—3 újítást nyújtanak be. Ezek mindegyike a kisgépesités ja­vítását. a gyorsabb árurako­dási segíti majd elő. H világ yí teleszkópja A kaukázusi Zelencsuk kö­zelében elkészült a világ leg­hatalmasabb reflektoros rá­diócsillagászati teleszkópja. A stadionhoz hasonlítható objektum átmérője 600 mé­ter. ..Falai" alumíniumból készült homorú tükörreflek­torokból állnak. A 895 tükör­reflektor mindegyike 15 négyzetméternyi területű tég­lalap, amely vízszintes és függőleges tengely körül egyaránt elfordítható, előre- mozgatható, homorúsága is szabályozható. A Rátán—600 elnevezésű teleszkóp gyűjtő- felülete eléri a 10 ezer négy­zetmétert. A rádióteleszkóp gyűrűs szerkezete, alakjának változtathatósága lehetővé teszi, hogy a tudósok az ég­bolt bármely részét megfi­gyeljék. sédéit növényi lenyomatok, a Füzérkajatán levő megszene- sedett, kokszosodott fatör- zsek, a Megyer-hegyi ten­gerszem megóvása érdeké­ben tett javaslatainkkal. — A közhiedelemmel el­lentétben — mint dr. Juhász András elmondotta —, nem elsősorban a pénzhiány aka­dályozza pótolhatatlan tudo­mányos és esztétikai értéke­ink megvédését, állaguk meg­óvását. Korábban valóban kevés anyagi fedezet jutott erre a célra, most azonban, tudomásunk szerint, többet fordíthatunk erre a munká­ra. A legnagyobb probléma az, hogy az ehhez a speciá­lis munkához értő vállalatok és intézmények száma kevés, a vállalatok egy része pedig nem szívesén foglalkozik ilyen megbízatásokkal, hi­szen nem profiljuk, s így ezt a kérdést csak mellékesen kezelik. A természetvédelem, pótolhatatlan természeti, tu­dományos és esztétikai érté­keink megvédése új, speciá­lis feladat, ariielyre nincs megfelelő vállalkozó, illetve nincs elegendő kapacitás. Megjegyezném, hogy ez nemcsak Borsod megyei, ha­nem tudomásunk szerint or­szágos probléma is. — Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a Megyei Természetvédelmi Bizottság, illetve annak négy szakcso­portja a jövőben egy-egy te­rület komplex feltárására, tudományos feldolgozására készül, földtani, vízvédelmi, biológiai és tájvédelmi szempontból egyaránt. Az el­ső ilyen terület a Cserehát lesz. O. J. Vándorolnak emberek, ezer indokkal, viszik sérelmeiket, viszik reményeiket, A Hejőcsabai Cement- és Mészmüvekből távozók nagy többsége még akkor is visz- szatér, ha korábban maga­sabb fizetésért dolgozott — mondta Szabó István igazga­tó, és hozzátette; ebben meg­határozó szerepe van a mun­kahelyi légkörnek. Fülep Imre szállítómunkás zavartan fürkészön válaszol a kérdésekre: — Nem haraggal számol­tam le. Felelőtlenül... Rend­ben volt velem, és körülöt­tem is minden, mégis egy kicsit több pénzért. 14 év után, 1967-ben elmentem. Ma már tudom, hiba volt. A MÁV Járműjavítóban meg­becsültek, nem mondok én rájuk semmi rosszal, csak nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan vártam, elképzel­tem. Meg aztán nem volt ott egyetlen hejőbábai sem. ide­gen is maradtam közöttük. Igaz 9 évet „lehúztam” a Járműjavítóban is. de ez rám vall. Nehezen mozdu­lok. Fülep Andrással, öcsém­mel korábban együtt dolgoz­tunk a cementgyárban. Mondta is mindig: jobb len­ne neked is. nekem is, ha visszajönnél. Hallgattam még az asszonyra, a régi munka­társakra is. így 1976-ban rá­szántam magam, és vissza­jöttem. Hogy miért mentem el, korábban miért nem jöt­tem vissza?! — nem tudóim Pedig nem haraggal számol­tam le... Jakab Istvánná takarítónő sérelmesnek érezvén azt, hogy tovább nem dolgozha­tott három műszakban, 1976. októberében leszámolt. — Amikor ez az új gyár elkészült, átcsoportosították, átszerveztek, s én is létszám- feletti lettem. A fürdőben, ahol akkor dolgoztam, két műsza­kot vezettek be, így nekem, és még három embernek más munkahelyet ajánlottak fel. Nagyon bántott a dolog. Fi­zikai munkát végeztem. Tíz évig szállítógépkezelőként, később egészségi állapotom miatt könnyebb munkára kértem magam, de három műszakot mindenképpen vál­lalni akartam, hogy több időt tölthessek a családommal, az unokámmal. Ez volt a leg­fontosabb, de nem tagadom, közre játszót falc az anyagiak is. Kértem, hadd maradjak három műszakban, kértem, de hiába. A kőbányához ebédkihordásra helyeztek volna egy műszakba. Akkor szólt egy ismerősöm, hogy a széntelepi óvodába elmehet­nék dolgozni. Elmentem. Bi­zony az első nap után sírva mondtam a férjemnek, én az óvodába többé nem... Ide­gen vagyok, idegen ott min­den. Az én helyem a ce­mentgyárban van, 16 évesen kezdtem, az első munkahe­lyem volt. minden ideköt. A férjem, a lányom, a vöm, a nászom, a nászném is a ce­mentgyárban dolgozik, én meg járjak óvodába. Másnap visszajöttem, szívesen fogad­tak. ugyanazt a pénzt meg­kapom. mint korábban. Igaz. egy műszakban dolgozom, itt vagyok a gyárban 22 éve. il­letve ... azt az egy napot igyekszem elfelejteni. Harsányt István autószere­lő óvatosan fogalmaz: — Mióta visszajöttem, em­berileg kell bizonyítanom. Számomra minden adott volt. Háromszoros kiváló dol­gozó. a szakma ifjú mesíeie arany fokozat, brigád vezető, alapszervi párttitkár, és so­rolhatnám az. erkölcsi és anyagi elismeréseket. Hogy ipiért mentem el? Egyszóval, maszek voltam. Így aztán . .. Tudtam én. hogy nincs iga­zam. mégis sérelmesnek éreztem bizonyos dolgokat, s \ akkor adódott egy lehetőség, így 11 év után, 1972-ben el­. mentem. Két év alatt több helyen is dolgoztam, láttam • a „világot”, de ez a világ, amelyben a családommal együtt dolgozhatok, minden­nél fontosabb nekem. Válla­lom a bizonyítást, hiszen a vezetők ugyanazok, ismer­nek, de tudják azt is. mi­lyen a kezem, bármilyen munkát rám bízhatnak. Nem éreztetnek velem semmit, de a levegőben benne van a dolog, s ez rossz. Vannak itt emberek, akik végig csinál­ták az átállást, s én éppen a legnehezebb időszakban hagytam magára a gyárat. Nincs jogom követelőzni. A fizetéssel meg vagyok elé­gedve, s ha, a munkámat, csakis a munkámat becsü­lettel elvégzem, ki tudom érdemelni az erkölcsi elis­merést is. Ifj. Fercnczi István kő­fejtő: — Az én bolyongásom ■ a kőbánya szikláin hároméves koromban kezdődött. Tapol­cán laktunk, apám bányász volt, erős, kemény ember, akár a kő, s számomra pél­dakép a mai napig is. Büsz­ke voltam arra, hogy apám­mal egy brigádban dolgoz­hattam. mellette bizonyíthat­tam. Szakszervezeti bizalmi leltem, 1974-ben pedig tíz­évi munkám után „Kiváló dolgozó” elismeréssel jutal­maztak. Soha nem felejtem el azt a napot: november 22-én a Szentpéteri kapui kórház előtt a zebrán bal­eset ért a családommal együtt. A feleségemmel pár hónapos fiúnkat vittük ke­zelésre. A gyereket, a fele­ségemet védtem. Meginog­tam, három hónapig feküd­tem idegösszeroppanással. Amikor újra dolgozni kezd­tem, szédültem a sziklákon, az erőm elhagyott. Nem bírtam magammal, nem bír­tam a kővel. Elmentem a bányából a megyei tanács gépkocsiszervizébe. A kocsik délután, este érkeztek be, így a tisztítást, javítást éj­szaka végeztem. Éjszaka dol­goztam, nappal alva jártam, vagy aludtam. A családom­nak nehéz volt, én pihentem, erőm visszajött, visszajöttem. Azt érzem ma is, ha bá­nyásznak születtem, bányász­nak is kell lennem. Karosi Imre Függőleges marógépen, marófejes megmunkálást gyakorol­nak a D1GEP szakmunkástanulói. Fotó: K, Pál János

Next

/
Thumbnails
Contents