Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-07 / 289. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 2

1976. december 7., kedd

Dr, Bruno Kreisky

Ifi akarunk tartani az enyhülés politikája melleit

(Folytatás az 7. oldalról.)

Dr. Bruno Kreisky az ebéden mondott pohárköszön tőjében kiemelte:

— E mostani ausztriai látogatásban kifejeződik az, hogy az elmúlt évtizedekben minden területen, igy gazdasági, kulturális és politikai téren is különleges kapcsolatok fejlődtek ki közöttünk. Néhány nappal ezelőtt, a mostani tárgyalásokra való felkészülés során átnéztem néhány anyagot, s jómagam is elcsodálkoztam azon: immár milliós nagyságrendben mozog azoknak a száma, akik a magyar határon át beutaztak Ausztriába. Úgy vélem kapcsolataink fejlesztése során sokat elértünk abból, ami a helsinki dokumentumok alapjául szolgált.

A kancellár a továbbiakban emlékeztetett a két ország közötti kapcsolatok legfontosabb elemeire, így az

árucsere, a művészek kölcsönös látogatásaira, a turistaforgalomra. Hozzáfűzte: ..Közöttünk nincsenek problémák az emberi kapcsolatok terén. Ha pedig mégis adódnának, akkor a láloga lás idején érinteni fogjuk fcs — tapasztalatból tudjuk, hogy gyorsan, eredményesen megoldjuk azokat".

— Kezdetben kapcsolatainkat illetően a körülmények kedvezőtlenek voltak, határainkon felmerültek problémák. Amióta azonban létrehoztuk a közös bizottságokat. s mindkét oldalról kölcsönös a jó szándék, hogy jószomszédi viszonyt tartsunk fenn, efféle konfliktusok csak véletlenül adódhatnak. Országaink — a nem túl nagy Ausztria és a szintén nem túl nagy Magyar- ország — bebizonyították, hogy két nép akkor is békében élhet egymás mellett, két állam akkor is fejlesztheti kapcsolatait egymással, ha rendkívül eltérő, különböző társadalmi rendszerhez tartoznak. Úgy vélem, ilyenformán hozzájárultunk ahhoz. hogy Európában az enyhülés politikája érvényesüljön. Ismerjük azt a politikát, amely ellentétes az enyhüléssel. S éppen, mert saját tapasztalatunkból ismerjük, ki akarunk tartani az enyhülés mellett. Tulajdonképpen ez adja, első titkár úr, az ön ausztriai meghívásának mélyebb értelmét, ismerjük azt a nagy munkát, amelyet személyesen népéért végez, és tudjuk, hogy milyen nagy az Ön tekintélye népe körében, ez még értékesebbé teszi számunkra az ön itteni látogatását.

Dr. Bruno Kreisky a két ország népének jólétére és együttműködésére emelte poharát.

Kádár János

Kapcsolásaink megfelelnek a helsinki záróokmánynak

Kádár János bevezetőben köszönetét mondott a meghívásért, a fogadtatásért és dr. Bruno Kreisky hozzá intézett szavaiért, majd ezeket mondta:

— A magyar—osztrák kapcsolatok jelenlegi helyzetét értékelve elmondhatom, hogy értékelésünk azonos az önével: megítélésünk szerint állami, politikai kapcsolataink rendezettek, gazdasági és kulturális kapcsolataink fejlődnek, állampolgáraink tömegesen keresik fel egymás országát.

— A régmúltban — (jóllehet népeink között volt bizonyos sorsközösség — a magyar—osztrák kapcsol a tok bonyolultak voltak. Ezt a múltat azonban már magunk mögött hagytuk, íj emberi szokás szerint inkább a jóra emlékezünk. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy különböző okok miatt a ijin- sodik világháború utáni újabb keletű kapcsolatainkban is voltak problémák egy időszakban. De ez az időszak is elmúlt, s csupán azért emlékeztetek rá mert annál nagyobbra becsülöm azt a közös erőfeszítést, amely- lyel a viszonyunkat zavaró kérdéseket megoldottuk.

— Meggyőződésem, hogy országaink és népeink valódi érdekeiből kiindulva kellett és kell rendeznünk közös dolgainkat. Talán nem megalapozatlan dicsekvés. ha azt mondom. hogv mi már a helsinki értekezletet megelőzően is Helsinki szellemében kezdtünk hozzá kapcsolataink rendezéséhez. Mert azt teljes bizonyosságai állíthatjuk, hogy kapcsolataink megfelelnek a helsinki záróokmánynak. Nagyra értékeljük, hogy kapcsolataink a jelenlegi szintre fejlődtek, már csak azért is, mert az eredményeket nem erőfeszítések nélkül értük el. S bar visszatekintve a fejlődést örvendetesnek tartjuk, további eredményeket szeretnénk elérni.

— Felhatalmazva érzem magam arra, hogy ne csak saját nevemben beszélje!:: magunkkal hoztuk vezető testületeink, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, továbbá a magyar nép üdvözletét. Biztosítom önt kancellár úr, s az Osztrák Köztársaság kormányát és népét, hogy a Magyar Népköztársaság részéről teljes a készség kapcsolataink továbbfejlesztésére. Kívánjuk, azon munkálkodjunk, hogy a magyar—osztrák kapcsolatok minden fontos területen úgy alakuljanak, hogy példaként szolgálhassanak a különböző társadalmi rendszerű országok közötti jó viszonyra. Abban a meggyőződésben hangoztatjuk ezt, hogy ez feljes mértékben megfelel a két ország, a két nép valódi érdekeinek, nagy várakozással tekin tűn k m eg beszél ései n k

elé. amelyek minden bizonnyal újabb előrelépést hoznak majd ezen a téren.

Kádár János a továbbiakban kifejezte reményét, hogy a mostani látogatás jó alkalmat kínál a kél ország javát szolgáló munkára.

— Amikor ezért dolgozunk — folytatta — meggyőződésem, nemcsak a magyar és az osztrák nép alapvető érdekeit, hanem — erőinkhez mérten — Európa egészének érdekeit is szolgáljuk. Magyarország is, Ausztria is kis ország, lehetőségeink tehát szerények. De tenni tudunk, s kötelességünk is,, hogy hozzájáruljunk az európai helyzet jobbátéfeléhez. Örvendetes. hogy a nemzetközi politika számos kérdésében együttesen, vagy azonos irányban tudunk tevékenykedni: Mi azon leszünk, hogy e kérdések körét tovább bővítsük.

Végül Kádár János jókívánságait fejezte ki dt;. Bruno Kreiskynek és feleségének, az ebéden részt vett osztrák vezető személyiségeknek. „Minden jót kívánunk jő szomszédunknál-;, Ausztriának és népének” — zárta pohárköszöntőjét.

\ l

Dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök és felesége hétfőn este a Iíofburgban vacsorát adott Kádár János és felesége tiszteletére. A szívélves légkörű vacsorán dr. Rudolf Kirchschläger és Kádár János pohárköszöníöt mondott.

Szovjet

líbiai tárgyalások

Moamer El-Kadhaíi ezredes, a Líbiai Arab Köztársaság forradalmi parancsnoki tanácsának elnöke hétfőn az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A líbiai államfőt és kíséretét a repülőtéren Nvikolaj Podgornij. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták.

Hétfőn a Kremlben megkezdődtek u szovjet—líbiai tárgyalások. A részvevők megelégedéssel nyugtázta1-. hogy erősödnek és fejlődnek a két ország kölcsönösen előnyös, egyenjogú kapcsolatai. Mindkét fél kifejezésre

juttatta a kél ország közötti politikai, gazdasági, kultúra4

mindkét ország népeinek érdekeit szolgáló bővítésére

Kénünkön Podgornij fogadja Kadhafit

A

sajtonapi köszöntők ismétlő furcsasága: újságírók fogalmazzák őket, az ünnepeitek méltatják önmagukat. Ebből következik, hogy több esztendő megemlékezését újraolvasva sem találni patétikus szólamokat, nyilván restellte volna a téma feldolgozásával megbízott bármelyik kolléga, s helyette sorolta a hivatás, a pálya kötelmeit. Ezek — a fejlődés velejárójaként — minden évben gyarapodnak. Igaz, hogy ezzel párhuzamosán gazdagodott és gazdagszik a kifejezési mód, az eszközök tára.

A sajtó. nagyhatalom — találó megállapítás, korunkban érvényes igazán, amikor az írott sajtó mellett általánossá vált a rádiózás, a tévézés. Amikor a világ bármely tájáról az eseményt követő percekben befuthat a jelentés, a kép, a hang vagy a leírt szöveg. A nagy hírügynökségek gyorsasága mindössze percnyi, órányi előnnyel mérhető. Földünk szinte ösz- szezsugorodott, esténként a képernyőn kontinenseket utazhat be- a néző, a „kapcsoljuk” jelzést követően Amerikából vagy éppen Japánból érkezik kép és hang, A nyomtatott sajtó — bár sokan jósolták bukását — állja a versenyt. Ha gyorsaságban nem is vetélkedhet, győznie kell az összefüggések bemutatásával, kommentálásával, s azzal, hogy az írás megmarad. Dokumentuma lehet az olvasónak, ha az megőrzésre érdemes.

Aki dolgozik vele, gyakorta panaszolja az újságcsinálás gondjait. A papír fossz minőségét, a terjesztés átkait, de a panaszok is „fejlődnek”, tegnap még dicsekedtünk volna a ma korszerűtlennek ítélt megoldásokkal. Nincs megállás, mindig többet kell nyújtani az ismeretlen ismerősnek — az olvasónak, a hallgatónak, a nézőnek. A több jelent mennyiséget és minőséget. A mennyiségre kár sok szót vesztegetni. Az információ olyan áradata önti el a szerkesztőségeket, hogy valójában a válogatás a nehéz. Minden nap készülhetne lap vagy műsor, akár csupán a meghökkentő hírekből, vagy oldalakaj. tölthetne meg a fegyveres összecsapásokról szóló jelentések tömege, sajnos; vagy órákig onthatná a telex az új alkotások lelőhelyét, készítőik nevét, a mű hasznosságát, i

Fontos és jelentéktelen eseményekből válogat a sajtó, s ahogy válogat, amit kiválaszt, az hovatartozását mutatja. Eligazodni segít a világ dolgaiban. Ahogy segít, amilyen céllal az elkötelezettségét bizonyítja. Soha ilyen igény nem vplt a tisztánlátásra, s mert az információk sokfélék, sok helyről érkezők, minden eddiginél nagyobb szükség van a határozott elviség- re, a világos állásfoglalásra.

Hazánk lakosságának döntő többsége naponta tájékozódik az úgynevezett tömegkommunikációs eszközök segítségével.

A rádiózás, a tévézés, az újságolvasás ilyen-olyan mértékben hozzá tartozik mindenkinek az életéhez. Milliók véleményalkotását befolyásolni rendkívüli felelősség.

A sájtó napján illendő a példákra is emlékeztetni: a Vörös Újság, az illegális Szabad Nép teremtette szocialista újságírás hagyományaira. Az igazsághoz ragaszkodnunk, a dolgozó nép iránt el kötelezetten szólnunk — alapvető kötelesség. E nélkül nincs, nem lehet szocialista társadalmat szolgáló sajtót .művelni. Ám a pályát azért is szereti meg mind jobban az újságíró,' mert rákényszeríti a fejlődéssel való lé- péstartásra. Nem lehet büntetlenül hónapokat vagy heteket sem „kihagyni”, mert aligha pótolható a mulasztás.

Álszerénység nélkül megállapítandó, hogy ennek a mesterségnek is megvannak a korlátái. Az unalomért, a rossz fogalmazásért terheli felelősség a riportert, a szenzáció azonban nem egészen tőle függ. Az újságíró lelke szerint minden napra szállítaná az izgalmat, világgá kürtölné1 sikereinket. De nem tehet mást, mint a valóságból merít, a lényeket sorolja. Hiába reked be az igyekezettől a. sportriporter, ha a csapat gyengén játszik, de talán még a dadogva, vagy pöszén bejelentett világrekord is válthat ki ujjongást. Az újságíró nem ad. nem adhat mást, mint a valóságot, Képesség, tehetség dolga, hogy miként tart tükröt a valóság elé, rátermettség dolga, hogy a kép színes vagy töredezett, homályos vagy kristálytiszta, de mást nem adhat, mint amit. tükrözni hivatott.

a szakma folytonosan specializálódik. Sokféle érdeklődésű kolléga írása tölti meg a hasábokat, szerzi a rádió, a televízió anyagait. Valamiben azonban egységes ez a mesterség: hazai gya- j korlóinak abbeli meggyőződésében, hogy a 1 .szocialista társadalom építése, védelme az alapja a sokféle gondolatnak.

1

k

ti

u

k

n

u

n

b

g

k

1<

s

;é

v

Ti

2

ti

l

$

fi

l

}

7 1 < 1

8 ]

\<

i

I 1

1

Megemlékezés s magyar sajti napjáról

Epos Vance nyilatkozata

Ötvennyolc évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság. Az évfordulón, amely egyben a magyar sajtó napja, héttőn délelőtt koszorúzás! ünnepséget tartottak a Magyar Sajtó Házában.

Pálfy József, az Újságíró Szövetség elnöke köszöntötte az ünnepség részvevőit, majd Egressy István elszavalta Majakovszkij: Teli lo-i rokból című versét. Ezután Máté György, az Újságíró Szövetség elnökségének tagja mondott ünnepi beszédet, Méltatta az első magyar legális kommunista lap megjelenésének, jelentőségét, s utalt arra. hogy a forradalmi újságírás előtti tisztelgés egyben elkötelezettség a kommunista újságírás, a ma feladatainak vállalása mellett.

Ezután! koszorúkat helyeztek el a Vörös Újság márvány emléktábláján az

MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács Tájé- .koztalási Hivatala, a Nyomda-, a Papíripar és á Sajtó Dolgozói Szakszervezetének és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének- nevében. továbbá a Népszabadság szerkesztő bizottsága, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, valamint az újságíróiskola hallgatóinak képviseletében,

A kormány Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a sajtónap alkalmából fogadást adott a Magyar Sajtó Házában, melyen részt vetlek a lapok és a sajtószervek vezető munkatársai. Megjelent a fogadáson Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és dr. Várlconyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. '

Finn nemzeti ünnep

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Urlio Kekkonen köztársasági elnököl a Finn Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György. a Minisztertanács elnöke Mártii Miettunen miniszter- elnökhöz. Apró Antal, az or- szággyűlés elnöke Veikku Helle parlamenti elnökhöz intézett üdvözlő táviratot.

Paul Jyrkänkallio. a Finn Köztársaság budapesti nagykövete a finn nemzeti ünnep alkalmából, hétfőn fogadási adott rezidenciáján.

A fogadáson részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Cselerki Lajos, az Elnöki Tanács li lkára. dr. 1Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Ino- kai János, az országgyűlés alelnpke. ■ Czinege Lajos vezérezredes. honvédelmi miniszter. dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Rácz Pál külügyi államtitkár, s a politikai, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is.

Cyrus Vance, az Egyesült Államok kijelölt külügyminisztere külpolitikai kérdésekről nyilatkozott a Newsweek című hetilapnak. A hétfői számban megjelent nyilatkozatában Vance kiemelte a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok jelentőségét. Hangoztatta: különösen fontosnak tartja, hogy mozgásba lendüljenek a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások. A sikeres SALT- tanácskozások ugyanis — mondotta — jelképezik azokat a kapcsolatokat; amelyeknek a két nagyhatalom között szövődni keli. Cyrus Vance üdvözöl le Leon.vid Brezsnyevnek James Carter- hez nemrég küldött üzenetét. amelyben az SZKP KB főtitkára újólag hitet tett a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolaiainak további javítása mellett,

Cyrus Vance síkraszállt a közel-keleti válság rendezése mellett. Azt a véleményét hangoztatta, hogy az időpont ma „különösen kedvezőnek tűnik” az átfogó közel-keleti rendezéshez és ezért,az új washingtoni kormány elsőséget kíván biztosítani a válság rendezését célzó erőfeszítéseknek.

A kijelölt külügyminiszter hangsúlyozta, nem látja indokoltnak, hogy a közel-keleti kérdésekben igénybe vegye Henry Kissinger mostani külügyminiszter szolgálatait. Ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy nemzetközi válság esetéri éljen Kissinger tapasztalaiéival