Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 1976. december 5., vasárnap Barátok közt Vologdában Vnlmriln meR5'e Mos7jk­vától észak­keletre, mintegy 500 kilo­méternyi távolságra helyez­kedik el. Másfélszer na­gyobb, mint hazánk. Szék­helye Vologda város. La­kosainak száma 200 ezerre tehető; korát tekintve pe­dig Moszkvával egyidős: 1047-ben ünnepelte í!00 éves fennállását. Vologda megyében fe­lejthetetlen élményekben volt részünk. Lépten-nyo- mon éreztük az őszinte tisz­teletet. meleg barátságot, amelyet a szovjet nép ta­núsít hazánk és népünk iránt. Mindenütt, ahol megfor­dultunk, a szeretet, a ba­rátság és a ligyelmssség számtalan megnyilvánulá­sával találkoztunk. Természetesen, nemcsak a baráti légkörű találkozások tették felejthetetlenné utun­kat. Nagy -hatást telt ránk az a fejlődési ütem. amit a meglátogatott 14 ipari és mezőgazdasági jellegű, már termelő vagy épülő üzem­ben tapasztaltunk. A Vo- logdai Állami Golyóscsa- Págygyár íláüO dolgozója ma naponta 160 000 darab különböző méretű golyós- csapágyat állít elő. Most folyik, és még ebben az öt­éves tervben befejeződik a gyár bővítése, amelynek révén a termelés a jelenle­ginek a négyszeresére nö­vekszik. A gyárban a dol­gozók átlagéletkora 25 év. A nők aránya 52 százalék. Lenyűgöző volt számunk­ra. amit a Cserepoveci Ko­hászati Művekben láttunk és hallottunk. Ez a gyár­óriás már ma több nyers­vasat és acélt termel, mint amennyit hazánk összes ko­hászati üzeme. Már elkez­dődött a gyár további bő­vítése egy 5500 köbméte­res kohóval. E bővítéssel a termelés megduplázódik. A Cserepoveci Nitrogénmű­trágya Üzemben, a foszfor- műtrágyát előállító vegyi­kombinátban pedig még nagyobb mértékű lesz a ter­melés növekedése. Hasonló fejlesztés történik a mező- gazdasági. vagy az élelmi­szerfeldolgozó üzemekben is, mint a cserepoveci 54 ezer férőhelyes sertéshiz­laldában, vagy az épülő, de jövő évben már termelő Seksznai Baromfifeldolgozó Gyárban. A gyárak nemcsak űj ter­melőberendezéseket létesí­tenek. A dolgozóknak la­kást. a gyermekek elhe­lyezésére óvodát bölcsődét építenek. Szinte minden vállalatnál, üzemnél hallot­tunk arról, hogy saját üdü­lővel, úttörőtáborral, kul­turális és szociális létesít­ményekkel rendelkeznek. és jól szervezett munkaverseny folyik a X. ötéves terv fel­adatainak teljesítéséért. A verseny alapvető formája a kommunista munkabrigá­dok mozgalma. A brigádok tagjai ismerik a rájuk eső feladatot, s annak túltelje­sítésére az úgynevezett „el­lentervben'’ egyéni vállalá­sokat tesznek. A Cserépo- veci Nitrogénműtrágya Gyárban nem kis büszke­séggel beszéltek arról, hogy az' SZKP XXV, kongresz- szusát követően innen in­dult el a minőség javításá­val kapcsolatos mozgalom. Ennek lényege, hogy a bri­gád az általa gyártott ter­mékét garancialevéllel ad­ja át. Amennyiben a fel­használó minőségi hiányos­ságot észlel, annak mag­szüntetését a brigád ingye­nesen elvégzi. A verseny nagy nyilvá­nosságot kap. Az. üzemek­ben naponta értékelik és közzéteszik az eredménye­ket. A legjobb eredményt elért dolgozók fényképei nemcsak az üzemekben lát­hatók, hanem a városi di­csőségtáblán is. A brigádo­kat vándorzászlók odaíté­lésével és pénzjutalommal ösztönzik a jobb teljesít­mények elérésére. A gyors ütemű fejlődés a megye városaira is jellem­ző. Nagyon szembetűnően mutatja ezt Cserepovec pél­dája. A jövő évben fenn­állásának 200 éves évfor­dulóját ünneplő városnak most 245 000 lakosa van. A város vezetői elmondták: a X. ötéves terv végére, 1980- ra viszont már 400 000 la- 'kója lesz. Ennek megfelelő ütemben épülnek a laká­sok. zömében házgyári ele­mekből, de téglából is. A fejlődés üteme azonban itt is többet, még korszerűb­bet követel. Ennek érdeké­ben Vologdában a jövő év­ben egy olyan házgyárat helyeznek üzembe, amely nem paneleket állít: elő, ha­nem a lakásokat teljes egé­szében a gyárban szerelik össze. Sőt! A szakipari mun­kák 80 százalékát is a gyár­ban végzik el. A nagv üte­mű lakásénítés következté­ben. mind Vologdában. mind Cserepoyecben egymás után szüntetik meg a múlt _ században épült faházakat. Az utolsó napot Moszk­vában töltöttük, amely egy­ben befejezése is volt a Szovjetunióban tett baráti látogatásunknak. Leróttuk kegyeletünket a Lenin-mnu- zóleumban. megcsodáltuk a Kreml kincstárának gyé­mántkiállító termében a felbecsülhetetlen értékű ék­szereket, a szebbnél szebb értéktárgyakat. A borogyi- nói csatát megörökítő kiál­lításon szinte beleéltük ma­gunkat a sorsdöntő ütközet eseményeibe, és sokáig fog­juk őrizni emlékezetünk­ben a Hattyúk tava balett­előadás képeit, amit a Kreml imoozáns kongresszusi pa­lotájában nézhettünk meg. Pollin! az élmények- Ij/A HIÍLI ]íel eazdagodva vettünk búcsút Moszkvától, a .Szovjetuniótól és volog- dai barátainktól, akik min­dent megtettek azért, hogv jól érezzük magunkat. S hogy minél többet megis­merjünk a kommunizmus építésének eredményeiből, és azoknak az embereknek a munkájából, életéből, akik — valóra váltva az SZKP XXV. kongresszusának ha­tározatait — e nagyszerű siker kovácsai. Takács István • • 17! Minden rendben van valami látható, megérezhető. Több is ennél, mert vonzza a figyel­met. Vonzó, mondanám tehát mert hiszen minden itraz? rend az emberről tudósít, küld va­lami üzenetet; nem véletlen­szerűen, hanem figyelmet éb­resztőén . . . Két piros MTZ összekötve — ekét húznak neki a hidegség­től felengedett földnek. Jönnek feltartóztathatatlanul, legyőzve a tapadó föld egyhelyben ma­rasztaló ellenállását. Parancsot kap a gép, indul. Parancsot kap az eke. leszáll a levegő­ből, hogy felküldjön egyfajta üzenetet a barnássárga fel- színlfcketc táptalajából. Két gép, egy eke; egy cél. Két ember — egy és ugyanaz a feladat. Nem forognak, nem beszélnek. Előre néznek mind­ketten. Csak a második látja az előtte haladót. Nem inte­getnek, nincs jelbeszéd. Csak a tennivaló pontos ismerete van. az ezért szükséges moz­dulatok. A kéz, a láb, a szem, a gondolat egysége. A bizalom a másik cselekedetében. A két embert eggyé avató közös aka­rat cselekvésfolyamata. Fogy a felszín, a sárgásbarna, sza­porodik a fekete táptalaj üze­nete. Gazdagodunk a két em­ber munkája láttán . .. — Figyeld meg, még a gázt is teljesen egyformán adják! — Éppen ötven másodperc alatt érnek végig a táblán . . . ' — Láttad, hátra se néz, ami­kor fordulnak, tudja, hogy a másik már oldalra megy . . . Állunk már vagy tíz perce a bodrogkercsztúri állomás előtt, a személyvonattal. Unatko­zunk? Nem ezért: a kocsiban utazók a másik oldalról is ide helyezkednek, ezekhez az ab­lakokhoz. Látni, amit az iít- ülők olyan önfeledten néznek, amiről hangosan beszélgetnek. Együvé folyik a szó, egy irányba hömpölyögteti forrása. Messzebbről csak a két pi­ros MTZ látható, drótkötéllel összekötve vontatják az ekét. Amikor közel érnek, amikor visszafordulnak a barázdába, látható a kél ember is. Lát­ható és érezhető; egymáshoz kötve, együtt dolgoznak. Elindul a vonat, nézzük, amíg látható. Aztán már csak uta­zunk . . . valamivel többet ér­ve ... értve. (ténagy) Jegyzeteli a faluból Többség Akik gyakorta járnak kü­lönböző tanácskozásokra, gyűlésekre, azok minden bi­zonnyal jól ismerik a több­ség fogalmát. Például: dön­teni keli, határozatot kell hozni valamilyen ügyben, valamilyen kérdésben. Ki­nek ez a véleménye, kinek az. Következik a szavazás. Amit a többség megszavaz, az érvényes. A többség kérdése azon­ban nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy a je­lenlevők közül ki szavaz erre, ki szavaz arra, ki tartja helyesnek ezt, lei amazt az álláspontot, hi­szen ez könnyen eldönthe­tő. Csak össze kell számol­ni a szavazatokat, a magas­ra nyújtott kezeket és kész. A többség .kérdése azonban nem ennyiből áll. Egyebek között erről a kérdésről is szó esett nemrégiben a szö­vetkezeti törvény módosítá­sával kapcsolatos tanács- - kozáson. Azért esett szó róla, mert ma rhár szüksé­gesnek tűnik az úgyneve­zett minőségi többség fo­galmának módosítása, meg­változtatása. Megyénk egyik mezőgazdasági termelőszö­vetkezetének elnöke pana­szolta az ezzel kapcsolatos bonyodalmakat, hiábavaló­ságokat. Például: a szóban forgó tsz-nek körülbelül 700 tagja van, a tagság nagy része 65 évesnél idősebb. Ezek között a szerencsére jó egészségnek örvendő, idősebb tagok között sokan már a 90 évet is elérték, sőt már 100 éves embert is köszönthetnek, tisztelhet­nek! Falusi emberekről van szó, ismeretes viszont, hogy a falvakból az idő­sebb emberek egynémelyi- ke elköltözik a lányához, a fiához valamely városba, az ország valamely távolabbi részébe. De: annak a ter­melőszövetkezetnek a tag­ja. amelyikbe annak idején beállt, bevitte a földjét, sőt — jól emlékezhetünk még a tsz-szervezés hőskorára ■— meglevő mezőgazdasági gépeit is. Közben évek múltával nyugdíjassá vált — milyen magától értető­dő, ugye, ma már, hogy a föld munkása, a paraszt nyugdíjas — következés­képp már nem dolgozik a szövetkezetben. Egyikük- másikuk eléggé beteges is már, néhányan közülük pe­dig esetleg más községben. városban élnek. A tsz-nek viszont természetesen tag­jai. A gondot az okozza, hogy például egy közgyűlésen, ahol súlyos kérdésekről kell dönteni, az érvényben levő szabályok szerint az összes tagság 07 százalékának je­len kell lennie. Ez a minő­ségi többség. De hogyan és honnan szedje össze a tsz vezetősége az időseket, az esetleg másütt élőket a szá­zalék kedvéért? Mert: ha nincsen ott az összes tag­ság 07 százaléka, úgy nem érvényes a közgyűlés hatá­rozata, döntése semmilyen kérdésben. Ezek szerint nem is olyan könnyű egy szabályszerű, szavazóképes közgyűlést összehívni, meg­tartani. Nyilvánvaló, hogy az idős, nyugdíjas tsz-tagok jelenlé­tére mindenütt szükség van. Nemcsak a szabályok mi­att, hanem azért is, mert ezek az emberek — egyéb­ként általában a szövetke­zetek megalapítói — rend­kívül gazdag tapasztalatok­kal. helyismerettel bírnak, (öviről hegyire ismerik a dűlők, kaszálók, dombok, völgyek értékét, termőké­pességét, miqdent, amit is­merni érdemes közvetlen környezetükről. Tanácsai­kat mindig is érdemes volt megfogadni, észrevételeikre mindig is érdemes volt hall­gatni, nyilvánvaló, hogy ezentúl is ugyanígy érde­mes lesz figyelni rájuk. Hasznára válnak most is a köznek, ugyanúgy, mint ahogyan például az ipari üzemek is szívesen látják, fogadják a régi szakik ta­nácsait, észrevételeit. A többség kérdése azon­ban merőben más kérdés. Érdemes lenne megfontolni azt a bizonyos 67 százalé­kot, hiszen ennek szigorú megkövetelése ma már in­kább csak formaság. Az idős emberek jelenlétét mindenütt szívesen veszik a tsz bármely rendezvé­nyén. Ez természetes. Fö­löslegesnek tűnik viszont megkövetelni azoknak a je­lenlétét is, akik — éppen mert idős. fáradt emberek — csak üggyel-bajjal tud­nak eljutni a közgyűlés színhelyére. A megbecsü­lést, az öregek iránti tiszte­letet más módon kell kife­jezésre juttatni. Gondosko­dással, törődéssel, amint azt á tsz-ek legtöbbje teszi is. Helyénvaló lenne, ha a szövetkezeti törvény módo­sításánál a többség kérdé­sével is foglalkoznának. És mindenki számára meg­nyugtató megoldási talál­nának. Egyébként: nem is tűnik nehéznek. Priska Tibor Fclcdy Gyula rajza Kap lairÉ a Loh EheIíim Internacionalista kolónia Moszkvában a Sabalovka utcában Az MSZMP oktatáspoli­tikai határozatának ered­ményeképpen, az Oktatási Minisztérium néhány évvel ezelőtt az idegen nyelvsza­kos tanárok szakmai to­vábbképzésének új formá­ját vezette be. Így lehet­tünk boldog részesei, 9-en borsodiak az ősz folyamán szeptembertől novemberig, annak a 24 tagú magyar középiskolai orosz szakos tanárcsoportnak, amely a moszkvai Lomonoszov Egyetem hathetes tovább­képzésén vett részt. Felejthetetlen napokat töltöttünk el abban a nyel­vi közegben és nyelvi at­moszférában, ahol úgy éllünk, mint a moszkvai emberek. Szakmai szem­pontból ez a közel két hó­nap nagyon sok hasznosat nyújt.ti. A Lomonoszov Egyetem világviszonylatban előkelő helyet foglal el az intenzív nyelvtanításban. Korszerűen felszerelt nyel­vi laboratóriumok, oktató­gépek segítették a szocia­lista országokból odaérke­zett 272 középiskolai ta­nárt. A leningrádi, a tbili­szi, zágorszki, szuzdáli liosz. szabb kirándulások csodá­latos élményei, az épülő Moszkva, a lenini emlék­helyek bejárása — mind megannyi kimeríthetetlen témát szolgáltatott a tár­salgási gyakorlatokhoz. A politikai vitakörök, előadá­sok emberközelbe hozták az énülő kommunizmus or­szágát. Szalóki Károly, a miskolci XII. sz. Ipari Szak- közéniskola igazgatóin tar­talmas előadást tartott a Magyar Népköztársaság belpolitikai, gazdasási éle­téről. Ehhez hasonló elő­adások más szocialista or­szágok életébe is bepillan­tást engedtek. Értesülhet­tünk a bolgár, a csehszlo­vák, az NDK, lengyel, ro­mán. mongol testvéri szo­cialista országok legfris­sebb eredményeiről is. A politikai és szakmai hasznosság mellett érezhet- l tül; a szovjet emberek köz­vetlen szeretetét, határta­lan békevágyukat. Nyugod­tan mondhatom, hogy a Magyar Népköztársaság a szocializmus építésében el­ért eredményeivel nagy el- ism..ásnék örvend a szov­jet emberek körében. Felejthetetlen élmény volt számunkra a moszkvai Lo­monoszov Egyetem tanév­nyitó ünnepélye, ahol az egyetem dékánjának me­leghangú köszöntője után a világ minden részéből ott tanuló külföldi ösztöndíjas diákok koncertet adtak. Él­vezettel hallgattuk a vene­zuelai lányok gltártrióját, a kubai fiúk népdalait és a mozambiki vegyes kamara­kórus előadását, a finn el­sőéves hallgató virtuóz har- mónikajátékát. Az egyetem dísztermének hangulata át­forrósodott, amikor öt ne­gyedéves hallgató átadta a BAM-on dolgozó ifjúsági brigádok üdvözletét. Esti szabad óráinkban a Sabalovka utcai kollégium kényelmes lakosztályaiban spontán tapasztalatcseréket tartottunk. Megismerhettük a testvéri szocialista orszá­gok iskolarendszerét, okta­tási. pedagógiai gondjait és eredményeit. Közösen éne­keltük a lengyel hegvila- kók dalát, a berkenvefa szomorúságáról szóló, meg­hatóan szép uráli népdalt. Nemesek a szakma, a nvplv szeretete. hanem a nagy, közös célért való fáradozás fűzött közöttünk egész élet­re szóló barátságot. Az egyetem vezetősége hivatalos ünnenélv kereté­ben dékáni kézfogással ad­ta át a tanfolyam elvégzé­séről szóló bizonyítványt. Így búcsúztunk: Reméljük, újra találkozunk. Sebestyén Károly n mezökör cucli I. László Gimnázium és Szakközépiskola tanára

Next

/
Thumbnails
Contents