Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

1976. december 5., vasárnap ,ESZAK-MAGYARORSZAG Idei munkánk meghatározza az V. ötéves terv teljesítésének realitását Év végi beszélgetés Uojcsák János vezérigazgatóval dt Fejlődő, vallozó gazdasági és gazdálkodási körülmények között, nagy ieladatok meg­oldására gyürkőzött az év el­telt 11 hónapjában a Diós­győri Gépgyár már koráb­ban is sok sikert elért kol­lektívája. Úgy tűnik, a gyár vezetése egyetértve a terme­lést közvetlen irányító mű­szakiakkal és a kétkezi mun­kásokkal, a nehézségek nagy részén már túljutott. S most azon fáradoznak, hogy a hát­ralevő napok és hetek jó munkájával teljes egészében teljesítsék terveiket — ezzel megalapozva az V. ötéves terv sikeres megvalósítását. Erről beszélgettünk Dojcsák János elv társsal, a DIGÉP vezérigazgatójával. — A DIGEP kollektívájának az V. ötéves tervben talán minden korábbitól nagyobb feladatokat kell megoldania, így jelentős, hogy az első esz­tendőben miként teljesítik a termelési tervet. — . Népgazdaságunk jelen­legi helyzetében valóban dön­tő az, hogy vállalataink ho­gyan teljesítik az V. ötéves terv első évét. A népgazdasági érdeken kívül a Diósgyőri Gépgyár számára sem lehet közömbös, hogy az 1976-os terv milyen szinten teljesül, azon túlmenően, hogy a IV. ötéves terv időszakában el­nyert kitüntetések és a fel­sőbb szervek részéről meg­nyilvánuló bizalom egyrészt erkölcsilegv is kötelez ben­nünket a nagyobb feladatok teljesítésére, másrészt évi feladataink megoldása meg­határozza V. ötéves tervünk teljesítésének realitását is. A Vállalati terv az egyes szer­vek konkrét feladatát egyér­telműen előírja, melyet min­denkinek kötelessége mara­déktalanul teljesíteni. Ehhez segítséget kapunk a Lenin Kohászati Művektől és több társvállalattól egyaránt. Tizenegy hónap teljesítését értékelve nem lehet okunk kétségbe vonni évi tervünk teljesítését. Ehhez azonban összehangolt munkára van szükség vezetőink, dolgozó­ink részéről. A párttagság és a szocialista brigádok meg­felelő tájékoztatásával, moz­gósításával — meggyőződé­sem — eredményesen telje­sítjük az évi feladatokat. — Milyen gondol okozott a gyárban az exporttervek telje­sítése, a mennyiségi és minő­ségi igények kielégítése? — Az 1976-os exportfel­adatok minden eddigit felül­múltak. Nemcsak azért, mert a tőkés export értékesítés piaci feltételei, a korábbi évekhez viszonyítva a legne­hezebbek voltak, hanem azért is, mert ilyen körülmények között tőkés exportunkat az első évhez képest 20 száza­lékkal növeltük. A szocialista exportot célkitűzéseinknek megfelelően 15,7 százalékkal növeltük, 1975-höz képest. A hárommilliárd forint évi ter­melési értékesítési feladatból megközelítőleg 50 százalék export. Az ilyen nagymér­tékben növekvő export ori­entáció feladatainak megol­dásához nemcsak a külső pia­ci, hanem a belső feltétele­ket is meg kellett teremteni. A piaci előkészítést már jó­val korábban elkezdtük. En­nek legjelentősebb része volt az 1974-ben aláírt szerződés, amely a Szovjetunió részére 1976-ban már leszállított, il­letve leszállításra kerülő ter­mékekre vonatkozott. A bel­ső feltételekhez tartozott olyan hitelek igénybevétele, amelyek lehetővé tették szá­munkra az export növelésé­hez szükséges műszaki és ka­pacitás feltételek javítását. A Magyar Nemzeti Bank­kal kötött hitelszerződésben vállalt kötelezettségünket tel­jesíteni fogjuk. A pénzügyi feltételek megteremtésén túl­menően 1976-ban az export termelési feltételek javítása, a termékstruktúra átalakítá­sa, a minőség javítása, nagy­fokú belső átszervezést tett szükségessé. Ezeknek az in­tézkedéseknek az eredmé­nyeként az eddigi teljesítése­ket is figyelembe véve, min­den reményünk megvan rá, hogy export-kötelezettsége­inket teljesítjük. — Mit tettek a gyártmányok fejlesztése érdekében? Hol tör­ténlek jelentős technikai, vagy technológiai változások? — Az V. ötéves tervünk termékszerkezeiének kiala­kulását, illetve a termékszer­kezet változásának irányát a piaci és gazdaságossági té­ri yezök figyelembevételével határoztuk meg. Számitógé­pes feldolgozással elkészítet­tük a vállalat lermékrangso- rolását. mely alapján intéz­kedtünk egyes termékek, il­letve termékcsoportok gyár­tásának beszüntetésére, ki­váltására, profilátadásra és a piaci háttérrel rendelkező .termékek jövedelmezőségé­nek fokozására. A fejlesztési elképzeléseink kialakításában ezenkívül jelentős szerepe volt és lesz a továbbiakban is a külföldi intézetekkel •megerősített műszaki-tudo­mányos együttműködéseknek is. Ezek közül volumenben és jelentőségében a leglénye­gesebb a kábelgépek fejlesz­tésével kialakított együttmű­ködésünk a szovjet Kábel­ipari Kutató Intézettel. A megállapodás szerint a KGST-n belül Vállalatunkra szakosított kábelgépek fej­lesztését közösen végezzük. A szakosításkor egyúttal rögzí­tettük a gyártandó gépek paramétereit, meghatároztuk az 1980-ig elérendő műszaki színvonalat, hangsúlyozva a gépeli termelékenységének növelését. A szakosodáshoz kapcsolódó kereskedelmi megállapodás lehetővé teszi, hogy egv-egy típusból 5—100 darab termeléssel számolha­tunk event"'--1. — Hogyan segítik i gyár ve­zetésének elképzeléseit a meg­valósulás útján a szocialista brigádok és a kommunisták? — A gazdasági fejlődés csak abban az esetben való­sulhat mtíg. ha még fokozot­tabban támaszkodunk a szo­cialista brigádmozgalomban rejlő tenniakarásra, dolgo­zóink tudatos munkájára. Az V. ötéves terv feszített kö­rülményeit is figyelembe vé­ve, ez évben tovább formál­tuk a szocialista munkaver- seny irányelvét és szabály­zatát. Ügy <’ zzük, hogy a kiadott irányelv és szabály­zat megfelelő keretet biztosit a tervidőszakban a szocialis­ta munka verseny-mozgalom továbbfejlődéséhez, ezen be­lül is a hármas követelfnény érvényesüléséhez. Az irányelv továbbfejlesz­tésének azért tulajdonítunk nagy jelentőségei, mert vál­lalatunk összlétszámúnak 82 százaléka dolgozik eredmé­nyesen a szocialista munka­verseny keretén belül. 1976- ban 803 brigád telt vállalást s ezek 1800 darab újítást ad­tak be. A beadott újítások eredménye 18 és fél millió forint, melyen belül az anyagmeglakarítás több mint 12 millió forint. A szocialista gondolkodás feilődését egyértelműen iga­zolja az a lény is. hogy vál­lalaton kívül 24 367 óra tár­sadalmi munkát teljesítet­tünk. Vállalaton belül pedig 20 400 órát. Ezekben a szá­mokban nincs benne a ’bri­gádok öntevékeny patroná- lási munkája. — Milyen a gyár munkaerő- ellátottsága, liogvwn Ivrtositják a szakmunkás-utánpótlást? — A IV. ötéves tervben a teljesítménybéres létszám . évenként folyamatosan csök­kent. Ez népesedési okoicra, a környezetünkben végre­hajtott iparosítás elszívó ha­tására. a kötött - technológiá­jú, és a nehéz fizikai mun­kát igénylő szakmáktól való idegenkedésre és részben belső problémáinkra vezet­hető. vissza. Vonatkozik ez a fiatal szakmunkásokra is, annak ellenére, hogy tanul­mányi ösztöndíj, normaked­vezmény, munkamódszer-át­adók. patronálok segítettek beilleszkedésüket. A nehéz fizikai és egész-ségre ártal­mas munkakörülmények kö­zött foglalkoztatott dolgozó­ink létszáma — kovács, hő­kezelő, segédmunkás stb. — szintén csökkenő tendenciát mutatott, de a kovács- és sajtoló üzemünkben beveze­tett darabbérrendszer, vala­mint a megtett bérintézke­dések mérsékelték a csökke­nést. Vállalatunk V. ötéves ter­vében megfogalmazott gaz­dasági feladatok megvalósí­tásához a létszámbiztosítást kiemelt célként határozzuk meg. Biztosítani kell a telje­sítménykövetelmények alap­ján foglalkoztatott dolgozók körének szélesítését. E . terü­leten továbbra is a fiatalok munkába állításával, vala­mint a felnőttkorú munka- vállalók átképzés útján tör­ténő foglalkoztatásával szá­molhatunk. Szakember-utánpótlásunk érdekében szocialista együtt­működési szerződést kötöt­tünk a 100. sz. Ipari Tanu­lóintézettel, a Zalka Máté Szakközépiskolával. Kapcso­latban állunk a Nehézipari Műszaki Egyetemmel, és újabb szocialista szerződések ■ -------’--tóoóf- cznrg a1 m'— l ésének eredményeiből, azoknak az embereknek munkájából, életéből, akik valóra váltva az SZKP ■CV. kongresszusának ha­jzatait — e nagyszerű tér kovácsai. Takács István Autódaruk segítik « szerelők munkáját Lcninvárosban, a Ti­szai Erőműnél. Első helyen a fizikai dolgozók csapata A fizikai dolgozók csapata nyerte a Beton- és Vasbeton­ipari Müvek Miskolci Gyárá­nak munkavédelmi vetélke­dőjét. Ennyi a hír, s talán sokak szerint említésre sem méltó, hiszen november hó­napban sok helyütt rendeztek munkavédelmi vetélkedőt. A statisztikai adatokból azonban kiderül, hogy a me­gye gyáraiban, üzemeiben a balesetek sérültjei, főként a fizikai dolgozók. A munka­védelmi hónap, a kiállítások és vetélkedők éppen azi a célt szolgálták, hogy a fizi­kai dolgozók körében tudato­sodjon a munkavédelem fon­tossága. Reméljük, hogy a BVM Miskolci Gyárából ér­kezeti híradás nem egyedül­álló csel a megyében. Kar— Korszerűsítik az üveggyártást Tovább korszerűsítik a ter­melést az Üvegipari Művek Sajószentpéteri Gyárában. A fejlesztés első ütemében 125 milliós devizahitelből vásá­rolnak egy fehér és zöld üve­get egyaránt gyártó speciális belga gépet, s 60 százalékkal növelik két gép kapacitását. A második ütemben 400 mil­liós beruházást valósítanak meg. A gyár az idén 120 ezer tonna üveget állít elő, 514 milliós értékben. A korsze­rűsítés eredményeként 30—33 ezer tonnával lokozzák az éves termelést, emellett je­lentős mértékben bővítik az exportot. Felkészültek a télre Az AG ROKON ZU M Szö­vetkezet Közös Vállalat dol­gozói idén is nagy erőfeszí­téseket tettek Miskolc és me­gyénk lakosságának j"obb zöldség- és gyümölcsellátásá­ért. A nyári hónapokban pa­radicsomból és zöldpapriká­ból a tervezettnél 30 száza­lékkal, vöröshagymából 45 vagonnal, burgonyából 400 vagonnal többet szállítottak a boltokba. November 28-ig 4321 vagon árut forgalmaz­tak, s ezzel túlteljesítették éves feladatukat. Az elkép­zelések szerint decemberben még 250 vagon zöldséget, gyümölcsöt értékesítenek. A vállalat megfelelően felké­szült a téli' időszakra, a ko­rábbinál 500 vagonnal több árut raktároztak el a hűtő- és halmostárolókban. \isS7.al Ol'íut inat, ,t ............ látható a Két ember is. 1.át­ható és érezhető: egymáshoz kötve, együtt dolgoznak. Elindul a vonat, nézzük, amíg látható. Aztán már csak uta­zunk . . . valamivel többet ér­ve .. . értve. (lénagy) városban élnek. A tsz-nek viszont természetesen tag­jai. A gondot az okozza, hogy például egy közgyűlésen, ahol súlyos kérdésekről kell dönteni, az érvényben levő szabályok szerint az összes tagság 67 százalékának je­len kell lennie. Ez a minő­ségi többség. De hogyan és honnan szedje össze a tsz vezetősége az időseket, az esetleg másült élőket, a szá­zalék kedvéért? Mert: ha nincsen ott az összes tag­ság 67 százaléka, úgy nem érvényes a közgyűlés hatá­rozata, döntése semmilyen kérdésben. Ezek szerint nem is olyan könnyű egy szabályszerű, szavazóképes közgyűlést összehívni, meg­tartani. Nyilvánvaló, hogy az idős, nyugdíjas tsz-tagok jelenlé­tére mindenütt szükség van. Nemcsak a szabályok mi­att, hanem azért is. mert ezek az emberek — egyéb­ként általában a szövetke­zetek megalapítói — rend­kívül gazdag tapasztalatok­kal, helvismerettel bírnak, töviről hegyire ismerik a dűlök, kaszálók, dombok, völgyek értékét, termőké­pességét, mindent, amit is­merni érdemes közvetlen környezetükről. Tanácsai­kat mindig is érdemes volt meglogadni, észrevételeikre mindig is érdemes volt hall­gatni, nyilvánvaló, hogy ezentúl is ugyanígy érde­mes lesz figyelni rájuk. Hasznára válnak most is a köznek, ugyanúgy, mint ahogyan például az ipari üzemek is szívesen látják, fogadják a régi szakik ta­nácsait, észrevételeit. A többség kérdése azon­ban merőben más kérdés. Érdemes lenne megfontolni azt a bizonyos 67 százalé­kot, hiszen ennek szigorú megkövetelése ma már in­kább csak formaság. Az idős emberek jelenlétét mindenütt szívesen veszik a tsz bármely rendezvé­nyén. Ez természetes. Fö­löslegesnek tűnik viszont megkövetelni azoknak a je­lenlétét is, akik, — éppen mert idős. fáradt emberek — csak üggyel-bajjal tud­nak eljutni a közgyűlés színhelyére. A megbecsü­lést, az öregek iránti tiszte­letet más módon kell kife­jezésre juttatni. Gondosko­dással, törődéssel, amint azt a' tsz-ek legtöbbje teszi is. Helyénvaló lenne, ha a szövetkezeti törvény módo­sításánál a többség kérdé­sével is foglalkoznának. És mindenki számára meg­nyugtató megoldást talál­nának. Egyébként: nem is tűnik nehéznek. Priska Tibor Minisztérium néhány évvel ezelőtt, az idegen nyelvsza­kos tanárok szakmai to­vábbképzésének új formá­ját vezette be. Így lehet­tünk boldog részesei, 9-en borsodiak az ősz folyamán szeptembertől novemberig, annak a 24 tagú magyar középiskolai orosz szakos tanárcsoportnak, amely a. moszkvai Lomonoszov Egyetem hathetes tovább­képzésén vett részt. Felejthetetlen napokat töltöttünk el abban a nyel­vi közegben és nyelvi at­moszférában, ahol úgy éltünk, mint a moszkvai emberek. Szakmai szem­pontból ez a közel két hó­nap nagyon sok hasznosat nyújt.tt. A Lomonoszov Egyetem világviszonylatban előkelő helyet foglal el az intenzív nyelvtanításban. Korszerűen felszerelt nyel­vi laboratóriumok, oktató­gépek segítették a szocia­lista országokból odaérke­zett 272 középiskolai ta­nárt. A leningrádi, a tbili­szi, zágorszki, szuzdáli hosz. szabb kirándulások csodá­latos élményei, az épülő Moszkva, a lenini emlék­helyek bejárása — mind megannyi kimeríthetetlen témát szolgáltatott a tár­salgási gyakorlatokhoz. A politikai vitakörök, előadá­sok emberközelbe hozták az épülő kommunizmus or­szágát. Szalóki Károly, a miskolci III. sz. Ipari Szak­középiskola igazgatója tar­talmas előadást tartott a Magyar Népköztársaság belpolitikai, gazdasági éle­téről. Ebhez hasonló elő­adások más szocialista or­szágok életébe is bepillan­tást engedtek. Értesülhet­tünk a bolgár, a csehszlo­vák, az NDK. lengyel, ro­mán. mongol testvéri szo­cialista országok legfris­sebb eredményeiről is. vetlen szeretetét, határta­lan békevágyukat. Nyugod­tan mondhatom, hogy a Magyar Népköztársaság a szocializmus építésében el­ért eredményeivel nagy el- ism., ősnek örvend a szov­jet emberek körében. Felejthetetlen élmény volt számunkra a moszkvai Lo­monoszov Egyetem tanév­nyitó ünnepélye, ahol az egyetem dékánjának me­leghangú köszöntője után a világ minden részéből ott tanuló külföldi ösztöndíjas diákok koncertet adtak. Él­vezettel hallgattuk a vene­zuelai lányok gitártrióját, a kubai fiúk népdalait és a mozambiki vegyes kamara- kórus előadását, a finn el­sőéves hallgató virtuóz har- inóni ka játékát. Az egyetem dísztermének hangulata át­forrósodott, amikor öt ne­gyedéves hallgató átadta a BAM-on dolgozó ifjúsági brigádok üdvözletét. Esti szabad óráinkban a Sabalovka utcai kollégium kényelmes lakosztályaiban spontán tapasztalatcseréket tartottunk. Megismerhettük a testvéri szocialista orszá­gok iskolarendszerét, okta­tási. pedagógiai gondiait és eredményeit. Közösen éne­keltük a lengyel hegvila- kók dalát, , a berkenvefa szomorúságáról szóló, meg­hatóan szép uráli népdalt. Nemcsak a szakma, a nvelv szeretete. hanem a nagy, közös célért való fáradozás fűzött közöttünk egész élet­re szóló barátságot. Az egyetem vezetősége hivatalos ünneoélv kereté­ben dékáni kézfogással ad­ta át a taofolvam elvégzé­séről szóló bizonvítványt. Így búcsúztunk: Reméljük, újra találkozunk. Sebestyén Károly a mezőkövesdi I. László Gimnázium és Szakközépiskola tanára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents