Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-04 / 287. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 í Eamtitkári ellenőrzés ez ÓKÜ ben (Folytatás az 1. oldalról) Unger Ervin, a Magyar Vas­es Acélipari Egyesülés mű­szaki igazgatója, Vajda Ist­ván, az MSZMP Özd városi Bizottságának első titkára, a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium képviseletében Emödi Jánó.s. Jelen voltak továbbá a vasasszakszervezet és az építőipari szakszervezet kép­viselői. Az ellenőrzés alkalmával megállapították, hogy a szep­tember 9-én megtartóit mi­niszterhelyettesi és államtit­kári szemle óta meggyorsult a beruházás kivitelezése, jó ütemben halad az oxigén­gyár szerelése, és reális le­hetőség van arra, hogy a gyorsítási programban meg­határozott, határidőt betart­hassák. A munka gyorsítá­sát nem kis mértékben elő­segítette az október 28-án megkötött szocialista szerző­dés. amelyet a kivitelezésben résztvevő legnagyobb válla­latok írtak alá. ; Vendégek Romániából A Vöröskereszt Borsod megyei Szervezetének meg­hívására a Román Vöröske­reszt lapja, a Sanalalea cí­mű újság delegációja érke­zett tegnap megyénkbe. A vcdves vendégeket, Maria Silca főszerkesztőt és Ma­rietta Vitrescu szerkesztőt a Vöröskereszt megyei veze­tősége fogadta. A küldöttség a délelőtt fo­lyamán a Lenin Kohászati Művekben üzemlátogatáson vett részt, s ismerkedett a vállalat vöröskeresztes tevé­kenységével. Délután a ven­dégek Kazincbarcikára utaz­tak: megtekintették a fia­tal szocialista várost, amely a közelmúltban immár he­tedszer nyerte el a „Tiszta, virágos város” címet, s ellá­togattak a korszerű kórház­ba. A román vendégek az esti órákban elutaztak me­gyénkből. Névadót tartottak a na­pokban az Állami Biztosító és a TÜSZI rendezésében a Molnár Béla Ifjúsági Ház­ban/ Az ünnepségen megjelent dr. Fövenyessy József, az Ál­lami Biztosító megyei igaz­gatója. Az ünnepi taggyűlé­sen az Állami Biztosító III. kerületi, a járási, lerüleli és a városi fiók KlSZ-fiataljai- ból álló alapszervezet vette fel Asztalos János, volt ve­zérőrnagy nevét. Elsőként Tóth Miklósné. az alapszer­vezet KISZ-titkára tartotta meg ünnepi beszédét, s mél­tatta Aszalós János érde­meit, ismertette életének főbb állomásait. Ezután az alapszervezet egyhangúan el­fogadta Asztalos János ne­vének felvételét. A taggyű­lés a 39-es számú bolgárföl­di Általános Iskola énekka­ra és az alapszervezet tagjai által előadott kultúrműsor­ral ért véget. 1976. december 4.,>szombat Dr. Zsögön Éva államtitkár átadja a kitüntetéseket Összehívták az nrszáigyí A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1976. december 16. napján (csütörtök) délelőtt 11 órára ösz- szehívla. Az ülésszak napirendjén szerepel előreláthatólag az 1977. évi állami költségvetésről szóló törvény javaslata, valamint a külügyminiszter beszámolója a kormány kül­politikai tevékenységéről. Koszorúzások Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról) elmúlt évtizedek nehézségei­ről. eredményeiről, s arról a tiszteletre méltó tevékeny­ségről, amelyet a kórház ré­gi és jelenlegi dolgozói a gyógyítás érdekében végez­tek és végeznek ma is. A kórház fennállásának 75. évfordulója alkalmából ki­tüntetések átadására került sor. Dr. Zsögön Éva állam­titkár az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést nvúi- totta át dr. Pósalaki László igazgatóhelyettes főorvosnak, A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott, Losonczi Pál tájékoztatta az Elnöki Tanácsot Urho Kekkonennek, a Finn Köz­társaság elnökének hazánk­ban tett hivatalos látogatá­sáról. Az Elnöki Tanács módo­sította a lakosság községfej­lesztési hozzájárulása rend­szeréről szóló 1967. évi 28. sz. törvényerejű rendeletnek a községfejlesztési hozzájá­dr. Bárkai László és dr. Fe­kete Tamás osztályvezető fő­orvosoknak. dr. Gárdosi Je­nő és dr. Pap Sándor főor­vosoknak. Dudás Istvánná és Móricz Teréz osztályveze­tő főnővéreknek, Farkas Ist­ván sterilize tor vezetőnek, Csehovies József gépkocsive­zetőnek. Szolga Istvánná sze­mélyzeti előadónak és Mit- terpa.ch Margit nyugdíjas fő­asszisztensnek. Egészségügyi miniszteri dicséretben tizen­hármán részesültek. Nyolc rulás egyéni mérsékléséről és törléséről szóló hatásköri rendelkezését. Az igazságszolgáltatás in­dokolt szervezeti egyszerű­sítése érdekében az Elnöki Tanács járásbíróságokat és járási ügyészségeket szünte­tett meg. Az intézkedés kö­vetkeztében — amely 1977. janáur 1-én lép hatályba —» egyes igazságszolgáltatási szervek területi illetékessége úgy módosul, hogy a Csor­nai, a Bonyhádi, a Móri, a Zaiaszentgróti, valamint a dolgozónak Bujdos János, a megyei tanács elnökhelyette­se nyújtotta át a megyei ta­nács elnöki dicséretei. A Le­nin Kohászati Művek Kiváló Dolgozója kitüntetést hatan, a Diósgyőri Gépgyár Kiváló Dolgozója kitüntetést szintén hatan kanták meg. az előb­bit dr. Szeppelfeld Sándor, az LKM vezérigazgatója, az utóbbit Dojcsák János, a DIGEP vezérigazgatója adta át. Csermely László, az er­dészet vezérigazgatója két Kiváló Dolgozó kitüntetést adott át. Az évforduló alkal­mából dr. Ditrói Sándor kór­házigazgató főorvostól öt egészségügyi dolgozó vette át az emlékplakettet. A kitüntetetteknek Drótos László, a városi pártbizott­ság első titkára fejezte ki jókívánságát a párt- és ál­lami szervek nevében. Ezt- követően számos üdvözlő-, köszöntő szó hangzott el, fel­szólalt többek közölt dr. Fűzi István, az Orvos-egészség­ügyi Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára, dr. Szabó Gábor, aki a Debreceni Or­vostudományi Egyetem rek­tori tanácsának jókívánsága­it tolmácsolta, és még sokan mások. Az ünnepi nagygyűlés résztvevői ezután megtekin­tették az évforduló tisztele­tére rendezett orvos-egész- ségügytörténeti és a Kórház­jubileum és Miskolc város felszabadulásának 22. éve cí­mű bélyegkiállítást. Cclldömülki Járásbíróság és Járási Ügyészség megszűnik, feladatkörüket a Győri, a Szekszárdi, a Székesfehérvá­ri. a Zalaegerszegi Járásbí­róság és Városi-Járási Ügyészség, valamint a Sár­vári Járásbíróság és Járási Ügyészség veszi ót. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és menteti fel, egyéni' kegyelmi ügyek­ben döntött, továbbá más folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (Folytatás az 1. oldalról) detteJ a Román Hősi Emlék­műnél is. A kegyelet és a hála . koszorúit a Miskolci Kereskedelmi Szakközépisko­la ifjúgárdistái vitték. Elsőként a Miskolc városi Tanács első kerületi Hivata­lának elnöke, párt- és KISZ- alapszervezetének titkára rótta le kegyeletét a hősi állították ki a miskolci Téli Tárlaton, amelyet hagyomá­nyosan decemberben rendez­nek meg a Miskolci Galé­riában. A Borsod megyei Tanács és a Miskolc városi Tanács, a Magyar Képzőmű­vészek Szövetsége észak-ma­gyarországi területi szerve­zete. valamint a Miskolci Galéria állal gondozott kiállí­tásra 140 alkotó több mint négyszáz munkáját küldte el és a tizenhárom tagú zsűri döntött abban, hogy mely művészi alkotások kerülje­nek bemutatásra. A tárlat hagyományaihoz híven grafi­kai. festészeti és szobrászati anyag, valamint textilmun­kák kerültek kiállításra a Miskolci Galéria ideiglenes otthonában, a Kossuth utcai épületben. A miskolci Téli Tárlatot tegnap, december 3-án, este 6 órakor nyitotta meg Kiss István Kossuth-díjas szob­rászművész, érdemes mű­vész, a Magyar Képzőmű­vészek Szövetsége elnöke. A megnyitóünnepségen Rózsa Kálmán, Miskolc város Ta­nácsának' elnöke adta át az idei tárlat díjait. Miskolc emlékműnél, majd a Borsod } megyei Ipari Szövetkezetek ! elnöksége, pártbizottsága és j szakszervezeti bizottságának képviselői tisztelegtek a hő­sök emlékére. Koszorút he­lyeztek' el a miskolci Sem­melweis Kórház és a Tüdő­kórház igazgatóságának párt-,' szakszervezeti és lílSZ-bi- I zottságának képviselői is. ' i város Tanácsa díját Varga ; Éva szobrász kapta meg. I Borsod megye Tanácsának díját megosztva nyerte el ! Feledy Gyula kétszeres Mun- j kácSy-dijas grafikusművész, érdemes művész. Tölg-Mol- nár Zoltán és Kárpáti Tamás \ festőművészek. A Szakszer- ! vezetek Borsod megyei Ta­nácsának díját Nagy Gábor grafikusművész kapta meg- í A Lenin Kohászati Művek , díját Püspöky István grafi- ! kusművész nyerte el, míg a Borsodi Szénbányák Válla­lat díját Szehtgyörgyi. Jó­zsef, az Ózdi Kohászati Üze- i mek díját pedig Mazsarol! j Miklós festőművészek vették ! ál. , A megnyitóünnepségen j Dubrovay László Hat duó,, hegedűre és ütőhangszerre l című müvét Dobos Márta és Siklósi Gábor, a Liszt Fe- j renc Zeneművészeti Főisko­la hallgatói adták elő. A mis­kolci Téli Tárlatot, amelyet január 2-ig tekinthetnek meg j az érdeklődők, Szamosi Fe- j renc rendezte. A katalógust j Árendás József tervezte, a ! fotókat Kamarás Jenő készí­tette. orvosnak és egészségügyi Dz Elnöki Tanács intézkedései Meiayiit a «ishe'ci " Téli Tárlat Száz művész 206 alkotását Hegyközről, hegyközeiből (V.) Fáiról, vadról, rapsicolról... Hajdanán — a legöregeb­bek sem tudják, hogy mikor — az erdő „behátrált” a, völgyekbe. Az ember tölgye­ket döntő baltacstapásaival oda már nem követhette, hi­szen a sziklák tördelte me­redélyeken még az elvetett gabona sem bírta megterem­ni önmaga súlyát. A Károlyiak birtoka volt valamikor ez a terület. A kiterjedt, messzire nyúló er­deirengeteg elűzte az itt la­kókat. Az erdőhöz kevés em­ber kell. Nőhet zavartalan száz évig is amíg törzsébe belekap a fűrész. De így is megsokszorozza önmagát. A huszonnyolcezer holdon mind­össze kétszáz férfi dolgozott. Kétszáz, de a legjavából. Na­pi húsz kilométereket gyalo­goltak úttalan utakon; föld­kunyhókban, szalmán alud­tak. hogy a reggel ott érje őket az erdőn. És vágták a fákat, úgy, ahogy az ország­ban senki. Baltájuk hossza mértékként szolgált a ía mellett. Fokával lefelé állí­tották, megbuktatták, és ahol élének karcolása ki­mérte a fát, az biztos, hogy egy méter voll. Sem több, sem kevesebb. Hívták őket az ország min­den részébe. A Bakonyban, ahol az odavalósi erdei em­berek sem vállalták a lej­tökön egymásba fonódó ágú törzsek elöntését, ők szépen, komótosan haladtak csapá­saikkal, tarolták le a mere­délyeket. Csodálkoztak azon, hogy rajtuk csodálkoznak. Gönczi Bertalan, a kemen­cepataki erdészet vezetője még emlékszik ezekre az időkre. — Ahová szekérrel, lóval nem juthattak fel — és ilyen helyekben bővelkedik ez a környék — szánon hozták le a fát. Még nyáron is . .. Vállukon cipelték fel a negy­venkilós * alkotmányt, meg­pakolták, orrát a völgy felé fordították. Volt olyan, ami­kor a szán érkezett hama­rabb. nyomában a káromko­dó. bicegő emberrel. Ma a kemencepataki és a füzérkomlósi erdészet évente mintegy 100 ezer köbméter fát-termel. A modern, csuk­lós traktorok és a motoros fűrészek mellett sokszor kell még igénybe venni a lófoga- lokat is. Az embereket ma már autóbuszok viszik az ir­tásokig. Jól keresnek, de az apáról fiúra szálló mesterség — úgy tűnik — már nem olyan népszerű. Meg aztán itt van közel Hollóháza is, ahol a porcelángyár fűtött csarnokaiban jelenleg már több, mint ezer embert fog­lalkoztat. Igaz, az erdészet­nek nincs ilyen sok ember­re szüksége. Jól szervezett erdőtelepítéseivel, ritkításai­val. gondozásával mindössze négyszáz ember munkájára van igény. Ennek is körül­belül fele a Károlyiaktól örö­költ pálházai fűrészüzemben és az Állami Erdei Vasút­üzemben dolgozik. Az erdő azonban nemcsak munkát ad. Az Elő-Kárpá- tok kiváló vérvonalú ér­tékes vadállománya is ott­honra talál itt. Szívesen jár­nak ide vadászni külföldről, s az ország más területéről is egyaránt. Mielőtt Gönczi Bertalannal beszélgettünk, éppen osztrák vadászokkal járta az erdőt. Muflonra mentek és találtak is. (Egy hetvencentis mufloncsiga ér­téke eléri a 30 ezer forin­tot.) Évente kétmillió forint értékű trófeát lőnek ki Ke­mencepatakon. Jó rejtekhely ez a tízezer hektáros erdő a vadnak, s ugyanilyen jó rejtekhelye az orvvadásznak, a rapsicnak. A háború után a sörétes puskával járó er­dészek sokszor gépfegyver- lövéseket is hallottak. Ma ez már nem dívik, csak a hurok. Az utóbbi években az orvvadászat emelkedik. Bizonyítani szinte lehetetlen, mert ahogy Gönczi Bertalan mondja, nehéz tetten éxni az erdőt igazan jól ismerő, rap- sicokat. Lehet büszkélkedni a tró­feákkal, de a vad. mint hús­termelő is figyelmet érde­mel. mert a takarmány ára nem terheli. Vagy mégis? Az erdész ,,fülemüle”-pe- rckről beszél. A tsz és a/, er­dészet, vagy a vadásztársa­ságok közötti állandó huza­vonáról. amelyet a vadak dézsmálásai okoznak. Hát igen: a vaddisznónak, a szarvasnak jobban ízlik a zsenge kukorica, búza, mint a tisztások gyepe. A kár­adatok, még a sokadik hal­lásra is ijesztőek. A füzér­komlóst erdészet vezetője, Csuka István mondja, hc\gy évente 350—400 ezer forintot fizetnek a kár fejében. Ami-, kor makk terem az erdőn, jóval kisebb a kór. Ám ami­kor nem terem, szinte a fél termés- kárba vész. Az er­dészek javasolták hogy az erdőszélekre füvet kellene telepíteni, és akkor a vad azt legelné. A termelőszö­vetkezetek azzal vágnak vissza, hogy nem lehet meg­magyarázni a vaddisznónak, az őznek, hogy a füvet ve­tették nekik, és nem a ku­koricát. Így tehát, a vadhús sincs ingyen, sőt, ha utána számolunk, egy kilója ha­talmas összegekbe kerül. Az átalány pedig kevés, de a pereskedések elkerülése ér- ■ deliében a lsz-ok mégis ezt az utat választották. A múlt­koriban egy termelőszövet­kezet beperelte az egyik va­dásztársaságot, és 40 ezer fo­rintos kártérítést követelt, a vadkár fejében. Még ez az összeg is csak hányada volt a kár tényleges nagy­ságának. A szakértők meg­hallgatása után egyértelmű volt a tsz igazsága de en- j nek ellenére a termelőszö­vetkezet jogásza kiegyezett I 4 (!) ezer forint kártérítés- | ben — amit eddig sem kap­tak meg. — Ugyan miért? Talán nem is erőltetik, hi­szen a beperelt vadásztársa­ság tagjai a termelőszövel- j kezet dolgozói... / * Mit lehetne meg elmon- dani a Hegyközről? Évente ezrek és ezrek keresik fel egy vagy több napra. Szál­lást azonban, ha keresnek is, ritkán találnak, ugyanis \ a. telki bányai és a sátoralja' ; újhely turistaszállót kivéve máshol nincs szálláslehető­ség. Ezeket is jó előre le! kell kötni. Elsőként Telki' j bányán ismerték fel a turis-: taforgalom kamatoztatásának ! lehetőségeit: körülbelül eg/ éve működik a községben fi- j zetővendég-szolgálat. Lehet-e. szabad-e ilyen közkedvelt kirándulóhelyen ennyire cl-! hanyagolni az idegenforgal- j mat? Ha már itt tartunk: érdemes megemlíteni a Fii-j •zérkomlósig vezető kisvasutak is. ; Állítólag a hegyköziek nem sokáig örülhetnek ezen ide­genforgalmi nevezetességük­nek. Még egyelőre nincs el­döntve a sorsa, de úgy néí ki, a zemplénagárdi vonali' hoz hasonlóan ez is meg' szűnik. Pedig azonkívül/ hogy hangulatos, beleillik a tájba — hasznos is. Csak maga az erdészet évente át­lagosán 100 ezer köbméter fát, a pálházai perlitbánya pedig több ezer tonna perli-1 let szállít ezen a vonalon. Kármán István Pusztafalvi Tivadar (Vége) TiiiRáyis illés és niygyflts a 75 éves Vasi vári Kérházbaa

Next

/
Thumbnails
Contents