Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
1976. november 2T.; vasárnap ÉSZAtC-MAGYARORSZÁG 7. Kisvonat helyett Ikarusok „Sínen” a bodrngközi utak Az elmúlt három évben, 1974-Löl kezdődően a KPM Miskolci Közúti Igazgatósága több, mint 100 millió forintot költött a bodrogközi utak javítására, felújítására. Az utak hengerlésével, szélesítésével mintegy 110 kilométeres hosz- szúságban kapott itt a közúti közlekedés „egyenesebb", biztonságosabb pályát. A fentiek hirüladását most egy másik, a közeljövőben hírül a'dandó esemény indokolja: a bodrogközi kisvasút 1077 januárjában megszűnik a személy- és teherszállítást szolgálni. A közlekedési koncepció megvalósítása során az országban eddig, 1968-tól, ezer kilométeren „terelték ál" a forgalmat a gazdaságtalanul működő kisvasúinkról a közútra. A bodrogközi forgalomátterelés- röl 1973-ban döntöttek az illetékesek. Ezt követően kezdődött meg az a munka, amellyel a közúton lebonyolítandó személy- és teherszállítás feltételeit meg kellett teremteni. — Befutott a bodrogközi expressz — adandó bosz- szúsággal is tréfásan, becézve emlegették az itt lakók ezt a kisvonatot. Megszokták, elnevezték, mindennapi életükhöz tartozónak tudták. Évek, évtizedek során meg is szerették, számítottak rá. Ismerik már előnyeit és hátrányait az így-ulazásnak, érthető hát, ha kérdések sokaságát szegezik a jövendő újjal szembe ... Utat nézni indultunk a Bodrogközbe, az utat látni, amelyen majd az aulóbusz- és egyéb személyforgalom zajlik. Az utat persze nézni és látni kevés. Érezni kell — utazás közben megta-' pasztáin i milyenségét. Sárospatakról gördültünk neki kocsinkkal, hogy „testközelből” szerezzünk tapasztalatot. Még simán mentünk, Patakot elhagyva, a laikus utazót egyelőre nem késztette semmi, hogy jegyzetfüzete után ' nyúljon. Utazásunk házigazdájának, Dávid Tivadarnak, a közúti igazgatóság osztályvezetőjének azonban akadt mondanivalója: — Nagyon kedvezőtlen itt az altalaj. Kéregszinten. vagy annál alacsonyabban fut az útpályu, aminek a szerkezete egyébként jó, de a „vastagítás” ráférne. \ Továbbhaladva, Dorkó- tanyánál, bizonyára emelkedtünk egy kicsit, már elégedett a szakember is: — Itt már láthatóan jobb az út, ki is emelkedik a környezetből . .. Amit mondott, s még hozzá az útfelújítás számadatait is, úgy-ahogy kényelmesen leírhattam ott a kocsiban. Csak később kezdett rakoncátlankodni a toll és a jegyzetfüzei, amikor rátértünk a Tiszakará- dig vezető bekötő útra. — Hát azért vannak még rossz részek — éktelenkednek egy mondat szavai a füzetben, a gidres-gödrös út emlékétől megviselten. Megjegyzésként — nem felejtendő! — Íródott e mondat akkor a tájékoztatásra, miszerint itt két éve hengerléses útmegerősítés volt, négyméteres szélességben. Bizony, most már két jármű találkozásakor kötelező az óvatos manőverezés. És itt járnak a tsz nagy testű gépjármüvei, erőgépei is. Nyugtatnak a kocsiban, de — nézzük csak „autóbusz- ablakon” a helyzetet... Ebben maradunk a községi tanács titkárával folytatott beszélgetés után is. Meg abban, amit Dávid Tivadar osztályvezető mondott: Az igazgatóság terveiben 1977—78-ra ütemezték a tiszakarádi bekötő út felújítását, szélesítését, addig is folyamatosan figyelemmel kísérik ezen a szakaszon az út állapotát. A közúti igazgatóságnak nemcsak az utakat kellett megerősíteni, felújítani itt, a Bodrogközben, meg kellett építeniük az autóbusz- fordulókat és a megállókban az autóbuszvárókat is. E célra 3 millió 810 ezer forintot kaptak a közlekedési alapból. Tiszakarádon két autóbuszváró és egy -forduló van. Körbejárjuk — elégedetten, feljegyezni sem kell, megállapítható: ez rendben. És rendben áll, szolgálatra, a többi is végig a Zemplénagárdig vezető út mentén. Magára az útra, e tájon, nem lehet panasz, egy öt kilométeres szakaszt kivéve. — Ennek az útszakasznak a javítását, szélesítését már a jövő év első munkái sorában elvégezzük — előzi meg Dávid Tivadar a jegyzetfüzettel és tollal bemutatandó „súlytalansági” gyakorlatomat. Nos, mondhatom: ígérete azon a rövid szakaszon jól „belerázódott” az emlékezetbe is ... — Milyen volt az út? — szoktuk kérdezni az utazás után. Zemplénagárdtól Miskolc felé jövet már magát formálja a kérdés, az elmúlt órák tapasztalásai is válasszá rakódnak. — Jó volt az út, megnyugtatóak az utak . .. Ha ebből az írásból egy- egy, nem ezt igazoló részlet mégis erősebben hangzik ki. az nem az okvetet- lenkedés hangjából táplálkozik. Nem a vasútpótló közlekedési utak előkészítését, túlnyomó többségben megfelelő állapotát garantáló közúti igazgatóság munkáját kisebbíti, kérdőjelezi meg. És persze, nem is kérdőjelek ezek! Az említett úton egyébként egy nappal korábban, Sárospataktól Zemplénagárdig. a megyei koordinációs bizottság szakemberei is végigutaztak. Megállapították. nincs akadálya a jövő évi forgalomátterelésnek. „Sínen” vannak a bodrogközi utak ... Ten agy József Visz a vonat i A Lil'lll/ kedvesen hdlUUÍ tessékel .fáradjak be a kocsiba, any- nyi a hely. aludni is lehet. Megköszönöm az invitálást. jobb. a peron ülésén, itt csak a saját dohányfüstöm szennyezi a környezetet. Azt nem köthetem az orrára, mi végre ez a makacs elvonultság — fáradt szemem pihentetem a szülőföldi tájon, a Hernád menti lapályon, mely valóban érdek nélkül tetszik, hiszen se eleimnek, se magamnak ... szóval, zsíros földjéből nem jutott. Másból jutott. A munkából. Persze, eleimnek inkább, mint nekem. Mire, sorsomban megbékélve, megszokhattam volna — megszöktem előle. A novemberi Nap kegyes a mezei szorgosko- dókhoz, még a mezgeré- lökhöz is (errefelé így nevezik a betakarítás után szedegetöket), akik nem szántottak, nem vetetlek, mégis aratnak — a telő műanyagzsákok sárgán virítanak a kukoricától. De hát ne vesszen kárba semmi. Az ablaküvegen úgy árad be a . fénj’, napozni lehet mellette. Nem, cseppet sem tartom rendhagyó esetnek, hogy — talán az ináncsi határban — egy csupa ősz bácsi derékon ragad egy nénit, táncra rángatja tréfás jókedvében, hadd lássák a vonatozók. erejéből még bolondozásra is futja. A cukorrépacsomókon pihenők benne vannak a mókában, kacagnak önfeledten, szájuk mozgásából nótát olvasok ki, ösz- szecsapódó tenyerükből taktust. Tűnődöm, üzenetük miféle értelmet takar, mit akarnak mondani a munkáért vonatozóknak? Találgatásra vagyunk utalva. „Látjátok, innen is meg lehet élni, nem is rokkanunk bele, még táncolni is szottyan kedvünk.. .” Méregetem az állomások cukorrépahegyeit, egyben- egyben hány vagonnal lehet, száz—kétszáz.—ezer? Szemre nem tudom megbecsülni. Tier/íá linn vaey°k veI lbAldUan le mennyi vesződséggel jár, amíg' mokkakockaként „fekete levesünkbe” csobban. De ha elgondolom, nincs egy darabja se a répahegyeknek, amelyet ne fogott volna meg emberkéz, igazgatva. hogy a kés lehetőleg egyetlen csapással elvégezze dolgát, bizony mondom, nem gyerekjáték. Csináltam magam is hajdanán, tudom tehát, meg is kell tisztogatni a földtől — a répákon jól látni a tisztogató kés nyomait. Az egyik állomáson szemtanúja vagyok. amint a behemót „bil- lencs” lezúdítja terhét. Rögvest ott terem egy „kacsacsőrű emlős”, azaz egy markológép, és nyomás: nőjön az a hegy! Ez még nem minden. Amikor a markoló elvégezte dolgát, öt-hat idősebb asszony ugrik fel egy gerendáról — ők a répapiramis szakmunkásai. ők visznek rendet az ömlesztett formátlanságba. akárha téglát raknának egymásra, répából húznak „falat”, hogy mennél több férjen a hegy gyomrába. Bár a vonat kicsallog az állomásról, lelki szemeimmel látni vélem, az asszonyok tekintete jólesően megpihen a közös művön. Mert amihez az ember hozzáér, formába igazodik, s ami forrpás, nemcsak célszerű, szép is. Miképp a tengernyi búzatábla a szikszói határban. Ha ősszel kis nyúl lenne, már elbújhatna benne, nehogy észrevegye a réti sas. Annak nézem legalábbis. Kényelmes, mondhatni, ráérős szárnycsapásokkal úszik a zöld tenger felett, mintha most, e kivételesen szép őszi verő- fényben nem megszokásból. a maga örömére vitorlázna. A lomfej avesztett akác mélyen meghajlik alatta, mintha üdvözölné a mezei madaraknak e védettséget élvező királyát. Későre maradt tarlót tör az ötös eke. Nem tudom, mi okból, szomorúság fog el. A néhai pásztorgyerek bánata az enyém. Hogy' is szól az a nóta, ami önkéntelenül nyelvemre tolult, ha a kiégett legelőre néztem ? Kiszáradt a tóból mind a viz, mind a sár. A szegény barom is csak felém kandikál. Én islenem-uram, adjál csendes esőt, A szegény baromnak jó legelöt-mezőt. A tarlót felverte a gyom, az elpergeti magvakból búzaszálak regimentje nőtt, a vadrepce bokrai másodvirágzásról álmodoznak. Nem mondom, jól jön a földnek a zöldtrágya, de azért mégis .. . őrizvén a jószágot, a nyálam elcsurrant ilyen legelő láttán. Meglehet, az én gyomrom korgott, mégis kimondhatatlan örömet éreztem, hogy a tehenek beesett hasa szemlátomást duzzadl-telt, s bár az őszi alkony hamar beköszöntött, dugig jóllakott állatokat tereltem haza. Bérünkre ugyan nem lettek egy szakajtóval se többet érte. úgy éreztem, „én vagyok a nap hőse”, a teli zsajtárok láttán gazdasszony és gazda nevemet motyogja hálál- kodón, s talán azt mondogatják: „ezt a pásztort érdemes jövőre is megtartani ...” Valahol Ongánál kitermelt cukorrépa tábláját szántja a traktor. Látom, az otthagyott répalevéí csomója kihajítja az ekét. A traktoros leszáll. Csóvál a fején. Aztán vissza a gépre, megfordul és teli gázzal neki. Sikerült! Száz meg száz ilyen levélcsomó a hatalmas táblán. A szakemberek nálam jobban tudják, kitűnő takarmány ez, s értékét csak növeli ez a takarmányszű- kös esztendő, frissen vagy silóként szívesen fogyasztja ■ a jószág. Ha mégis beszántják, nyomós okuk van rá, s arra is alapos magyarázattal szolgálnának, mért nem szórják szét, jusson mindenüvé — nincs hozzá se gép, se munkaerő, a szántással pedig nem lehet várni. \ Mire befutunk az ongai állomásra, a peronon is vágni lehet a füstöt — a délutáni műszakra viszi a munkásokat. Ebéd után vannak, kedély'esek, ki is alhatták magukat, pihenteknek látszanak- A vonat ugyan mezöségen halad még, de utastársaim sza- - vai már jóval a szerelvény előtt szállnak-csapongnak — gondolatban már vasat csapolnak, bugákat hengerelnek, kivert biztosítékot hoznak rendbe, mozdonyt vezetnek, sőt. egyikük éppenséggel kenyeret süt... Fiilnn it)ari mun~ 1 rt,1IU kások ők. Hiányuk még érződik a Hernád menti lapályon, de. hiszem, nem sokáig. Több és még jobb gépek lépnek helyükre, hogy amit a föld megadhat, adja meg, s amit megadott, veszteség nélkül kerüljön fedél alá. mindnyájunk hasznára. Gulyás Mihály Vállalunk. Érdeklődni egész nap telefonon. a 16-580-as y Gyermek mély ko- ti— esi eladó Erdélyi, seCsabavezér 62. Tel ai31-408. eladó. ‘koltozcsser eiaoo. 1UB " deklódni lehet: Papír Erzsébet-kornal? u. 18. lett, igényesnek cl—.............. ..........................—• adó. Közületitek is. S zövetkezeti gar- Minden megoldás órde- zonlakás eladó. Er- kel. Érdeklődni: 16-849 deklódni; Hutás u. 19. lel. Wartburg 312-es ^ bességvaltó. hűtő——--------10 ős futómű üvegrá- Erd.: Miskolq Ludanyi kcr.. Eper u. opapi. Kertészeti a7~7~^t ma eladó., asekévcl clZoltftn, Het*zió, Fő u. 1. IJEL T FE hé________________________ a dó BÉTÁN 1THATO BÉRMU NK AT KERESÜNK 30 fö csökkeni munkaképességű dolgozó számára. Szociális Foglalkoztató, Miskolc, 1., Blaskovics u. 22. Tel.: 36-127. Nagy választékban kaphatók különböző színű csempék a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi V. 101. sz. vasboitjában Miskolc III., Marx K. u. 37. Telefon: 73-514 NOVEMBER 22-30-IG 3IV-bütorok sm utalója D DOMUS LAKBERENDEZESI ÁRUHÁZBAN, BEN KAPHATÓ ÉS AZ 1976-OS BNV-N BEMUTATOTT EGYES TERMÉKEKBŐL EfciEfgqn» <fítu>u IvVlAtA\ f ndent egy helyen ison/i játékv ÍSZ-székházban i r f r t; t ü; b A s; ec I\ r fi 1 i ! t i 1 i > I nyolcról beszélünk, nem felejthetjük el említést tenni a mintegy húszféle babáról. A magyar babák mellett r h NDK-beli, román, szovjet sH babák között válogathatnak jiCÍ az érdeklődök, a 34 forintos árutól a 600 forintos beszóló babáig. Nem volt még ekkora vá-‘ lasztélc plüs játékokból sem. Színben, nagyságban, árban mindenki megtalálja a gyermekének leginkább tetsző plüslcutyust, -macit. Tavaly nem volt, most kapható a plüsjegesmedve és a 420 forintos kutyus is. Az elmúlt évben ugyancsak sokan ke- ‘ resték a pirosruhás Télapót, • most elegendő érkezeit, s I ára is mindössze 80 forint. A fiús szülők tucatnyi elemes autó, versenypályák, sok-sok repülőmodell, hold- l autó között választhatják ki i az idei ajándékot. Minden 1 bizonnyal az idén is sokan ‘ vásárolnák a fiúk műszaki < érzékét, kézügyességét fej- 1 lesztő fémópítőket, PIKO- ' vonatokat, szerszámkcszlcte- s két. i Nem maradnak játék nélkül a legkisebbek sem. Számukra elsősorban müanyag- I játékokat, műanyag macit, ■ műanyag autókat, műanyag I építőkockákat kínálnak, r A társasjátékok között most sláger lesz a Takarékoskodj és a Gazdálkodj okosan 1 Hiszen melyik szülő nem szeretné, ha gyermeke felnőtté válván, otthon lenne a család pénzbevételeinek legcélszerűbb felhasználásában. s ezek a játékok erre tanítják a gyermekeket. Természetesen számos egyéb társasjáték is megvásárolható az MHSZ-székház játékországában, a rulettül a focijátékokig. Szóljunk néhány szót a ki- állítás és vásár könyvárusitó részlegéről is. A legkisebbektől a nagyobbakig minden gyereknek vásárolhatnak ilt a szülök könyvet. Különösen a nagyobb gyerekek szüleinek figyelmébe ajánljuk Gyenes István: Mi illik, mi nem illik című rendhagyó illemtanát. Számos Verne-könyv. Defoe Robinsonja, a Tom Sawyer kalandjai, a Képes történelem sorozat egyes könyvei kínálják magukat mellette a polcokon. — A karácsonyi játékvásár december 24-ig naponta 10 órától este 18 óráig, szombaton 10-töl 14 óráig tart nyitva — mondják ismét a vállalat képviselői. — Ezüst- és aranyvasárnap is nyitva tartunk majd. December 6-ig érvényben van itt is az ajándékutalványakció. Vagyis: aki 200—400 forint érték közölt vásárol játékot 50 forint, 400—800 forint közölt 100 forint, aki 800 forint fölött, az pedig 200 forint értékű ajándékutalványt kap. Közületek részére december 6-ig 2000 forint értékű vásárláson felül 5 százalékos kedvezményt ad a BIK. Az MHSZ-székházban megnyílt karácsonyi játékvásár már az első, napokban nagy sikert aratott. A BIK dolgozói továbbra is szeretettel várnak minden érdeklődőt, ahol kényelmesen válogathat és vásárolhat.