Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1976, november 21,, vasárnap Az ocsút nem kell megőrizni Közművelődési munkánk százezreket érintő ágazata a honismeret. Művelődési házak, tanintézetek, különböző társadalmi szervezetek, azok között is elsősorban a Hazafias Népfront különböző szintű bizottságai irányításával országszerte folyik ez a nagy tömegeket megmozgató és sokoldalúan hasznos tevékenység. Lelkes szakköri tagok, vagy önállóan kutató „nemes megszállottak” vallatják lakóhelyüket, környéküket, mind többet szeretnének megtudni szükebb pátriájuk múltjából, fel szeretnének tárni olyan mozzanatokat, amelyek a no.gyobb, átfogó történetírásoknál természetszerűen figyelmen kívül maradtak, de egy község, vagy kisebb tájegység múltbeli életére érdekes és értékes adalékokkal szolgálhatnak. Gyűlnek az értékes és kevésbé értékes tárgyi emlékek, feljegyzésre vagy hangszalagra kerülnek az emlékezések, közöttük a szájhagyományban élő mondák, regék egy-egy falu múltjából, egy-egy régi létesítmény vél t vagy valós történetéből. Ezt az átfogó gyűjtőmunkát nemcsak helyesli, hanem sokoldalúan támogatja is kulturális kormányzatunk, a múzeumok sok segítséget nyújtanak a maguk szakem- berhálózalával, a művelődési házak a szakkörökkel, sokfelé jelenik meg helyi kiadásban publikáció is a végzett kutatásokról, és általában egyre több és több olyan adalék válik tudottá és köz- kinccsé, amelyekből már a tudomány, a szakember hiteles következtetéseket is levonhat. A rendkívül sokrétű honismereti. helytörténeti kutatómunka — éppen mert igen széles társadalmi alapra épül, és mért a legkülönbözőbb felkészültségű, sőt világnézetileg sem mindig egyazon platformon álló emberek is végzik — meglehetősen sokféle hatás alá kerül és e sokféle hatás nem mindig képes a központi irányítást megfelelően ellensúlyozni. Életkorban is igen nagy különbségek adódnak a gyűjtők között. Általános iskolástól az idős korosztályig találhatók e lelkes társadalmi munkások között. Diplomások és pusztán csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők. Politikai munkások és egyházi emberek. És lehetne még sorolni, hányféle szóródás jelzi a honismereti, néprajzi gyűjtők nagy-nagy táborának heterogenitását. Ez persze azzal a veszéllyel is jár, hogy mind a tárgyi emlékek gyűjtésénél, mind pedig a szóbeli hagyományok megörökítésénél adódhatnak eltérések a megítélésben, nem egyforma mindenütt az értékmérő. Igen sokszor a legnagyobb jószándék is eredményezhet melléfogást, felesleges munkád,-és, értéknek véllen begyűjtésre kerülhet sok-sok értéktelenség. Alaposan meg kell hát mindig rostálni a gyűjtőmunka eredményeit és csak az értékest érdemes megőrizni, ápolni, annak nyomán továbbkutatni, s az. <al múltbeli ismereteinket kiegészíteni, az így nyert ismereteket a korábbi helytörténeti. honismereti kénünkbe megfelelő helyre beilleszteni. Ami nem marad fenn a rostán, a haszontalan ■>csú, nem érdemel törődést, azt nem kell megőrizni, sőt, nogy zavart se okozzon, legjobb azonnal íélrfedobni. Vannak területek, ahol nehéz az ocsút különválasztani. Különösen nehéz a gyiíj- ‘óm unka lázá ban, elsősorban i fiatal iskoláskorú gyüjtők- nél. akik életkori sajátosságaiknál fogva eleve örülnek minden eredménynek, nem tudnak még különbséget tenni az igazi érték, a csökkentett érték, vagy éppen az értéktelenség között. Ezért {ordítandó fokozott figyelem az iskolai gyűjtőmunkára, es ezért illeti az ilyen szakkörökéi vezető, vagy éppen személyesen is honismereti, helytörténeti gyűjtést vegzó pedagógust fokozott felelősség. Mint említettük, a jószán- dék is járhat eredménytelenséggel, vagy éppen nagyon is negativ eredménnyel. Hallottunk olyan esetről, hogy egy lakóterület múltjának jobb megismerése vegeit az általános iskolás gyermekekkel a 3U-as évek elején kiadott füzetből kívánta a pedagógus megismertetni a hajdan azon a területen állítólag száj hagyomány ként ismeri mondákat, regéket, hellvel-közzel legendákat. A könyvecskét 1934-ben u helybeli cserkészcsapat-parancs- nok szerkesztette, ő írta Hozzá az előszót, és talán már ez is felkeltheti a ma emberének gyanakvását, vajon egyáltalán nem lüzbevaló-e inkább az nyen kiadvány, mintsem mai gyermekek forrásmunkaként használják (?!). A cserkészmozga- lomrol nem árt tudni, hogy Magyarországon a két világháború között, de különösen a 30-as években és a 4U-es évek elején, a felszabadulásig, nem egyszerűen az az önállóságra nevelő, természetet mcgkcúveltető, tábo- roztató, embertársaink segítésére serkentő szervezel volt. aminek a század elején alapítói szánták, hanem meglehetősen fasisztoid alakulat, amely egyre inkább a fasizmus segítője, mondhatni egyik tartalékcsapata lett. Nos, ennek a szervezetnek a hagyatékából alighanem csak ocsú kerülhet elő, és nem további termesztésre való tiszta mag. A füzet tartalmára talán kár is szót vesztegetni, primitív, vallásos babonáktól áthatott. írások,, amelyeken napjaink nyitott szemű 13 éves gyereke már csak nevelni tud, és nem fogja elhinni, hogy lakóhelyének történetéhez ilyesfajta históriák fűződhettek. (Nem is fűződtek, éppen az akkori fasisztoid nevelés szüleményei, vagy átfogalmazásai lehetnek.) Csak példaként említettük ezt a furcsa módon való hagyományápolást. Nincs'okunk kétségbe vonni, hogy a pedagógus valóban jószándékkal kutatja lakóhelye múltját, és ezt a cserkészcsapattól származó forrásanyagot is tovább ápolandó hagyománynak gondolta, tekintette. Nagy kár, hogy nem kezelte megfelelő kritikai gondossággal, ami minden pedagógustól, a honismereti és helytörténeti gyűjtőmunka minden kvalifikált ápolójától elvárható, mert ha marxista alapállásból, nézi ezt a negyvenegynehány esztendő előtti leletet — hiszen másképpen nem is nézheti —, feltétlen észre kellett volna vennie, hogy a szocialista közművelődésben, honismereti, helytörténeti munkában ennek keresnivalója nincs, ezt félre kell dobni. Honismereti gyűjtőmunkánkra — szerencsére — nem ez a jellemző. Kutatóink, legyenek a legkülönbözőbb korúak, és szakmai fel- készültségűek, döntő többségben helyesen látják és értékelik munkaterületüket, a feladatokat, kritikus szemmel nézik az eléjük kerülő tárgyi emlékeket és hagyományokat, a szakkörvezetők, pedagógusok nagy többsége jól különbözteti meg az értéket az ocsúlól. Igen sok helytörténeti gyűjtemény, ma már-már múzeumnak tekinthető kisebb-nagyobb közintézmény köszönheti létét ennek a munkának., őrzi az értékeket az utókor számára, tanulságokkal szolgál a ma és a holnap kutatóinak. Munkálkodni kell tovább, gyűjteni a honismereti és helytörténeti adatokat, emlékeket, de csak az értéket. Az öcsül nem kell megőrizni. Benedek Miklós r-.n IIP f vá-; Megjelent a barka is. A miskolci piacokon és a nagyobb boltok, áruházak előtt kínálgatják a fehéres bolyhos ágakat, együtt a krizantémmal. A krizantémmal. Hogy is van ez? A krizantém őszi virág, a barka megjelenésének ideje pedig inkább a tavasz, amikor már mondható a vers: Selymít a barka már kitakarta, sárga virágát bontja a som . .. Mit keres altkor most, novemberben a fehér bolyhos ág az utcán, a piacon? Igaz, ami a néhány napos sze- merkélést megelőző, eddigi őszt illeti, nem szólhatunk rá semmi rosszat. Az időjárás-jelentésnek talán leggyakrabban hallott mondatai voltak: Az enyhe idő tovább tart. Az évszakhoz képest meleg idő. Csak pár napja adtunk hirt arról is, hogy a kiskunsági nemzeti parkban kinyílt a homoki 'szegfű, a Duna és a Tisza közötti határban pedig' több helyütt is illatozik az erdei ibolya, virít a gólya- hír. Gólyahír! Pedig már hire-hamva sincs a gólyáknak, és igen messze tartunk azoktól a napoktól, amikor még nincsenek itt. Biztos az is, hogy a Mecsek déli lejtőjén ezekben az enyhe, kellemes napokban szintén kinyílt valami, virágzik valami. aminek nem most lenne itt az ideje, legföljebb az ottaniak csak azért , nem adták hírül, mert minek? Most másutt is kinyink. virít hol ez, hol az. A barkát igen gyorsan megtalálták az ügyes emberek. Mert nem hihető, hogy valamennyit hajtatták, inkább felhajtották, megkeresték. Különös életerő lehet egyébként ezekben a barkásodó fákban, bokrokban. Tavasztájt ■ késekkel, bicskákkal lenyesett, szétszabdalt fákat, bokrokat lehet látni, erdő- széleken, hegyoldalakban, különösen a városok, azok közül is főként Miskolc környékén, és íme mégis újra és újra képesek ágakat növeszteni. Egy-egy fa, bokor valószínűleg elöbb- utöbb belepusztul, de valahol mégis, mindig nőnek ágak, bolyhosodnak, barkósodnak, ismét van mit levágni, piacra vinni. Szépek persze ezek a bolyhos ágak, szépek, különben nem is vágnák le, nem is adnák el. Szépek, mutatósak, csak... Egyszer talán már azt is jó lenne 'tkivárni, mi lesz belőlük, mivé fejlődnek, ha netán ott. maradnak a helyükön. (pl) A lcö közmű v lemébe) Művek t Gépgyá polcban szintre dési tervek adását napoki győri a két delcelt- megvi látják. tősége jövő lapotí az L az ef müve Mi sic lcépv a be tívu( l-ült lém; fels; lend_ A' megjelentek egyhangúan egyetértettek abban, hogy a művelődési igény felkeltését és az alapműveltség megszereztetését már az általános iskolákban kell megkezdeni. Többen elmondták, hogy ezt igen gátolja a jelenlegi oktatási rendszer szinte rapszodikusnak tűnő, folytonos változása. Többen beszéltek a gimnáziumok és a szakmunkásképző intézetek szerepéről is. Mint mondták, ezeknek nagy szerepe van a helyes felfogások kialakításában. A munJ/A ható komoly változás. A diósgyőri nagyüzemek dolgozói részére szervezett közművelődési fórum több mint három órán keresztül tartott, számos kérdés nyitott is maradt. Egyben azonban megállapod talc a résztvevők : olyan lehetőségeket kell biztosítani a jövőben, amelyek pozitívan hatnak vezetőre és kétkezi munkásra egyaránt. Meg kell „kóstoltatni” az emberekkel mindent, hogy legyenek igények. — vásárhelyi — Akác István: Ven a kommunistákhoz Itt kuporgok közöttük ezer eve. — Az ö árnyuk lett az én fekhelyem. — S halálomban sem lesz majd nyugovásoin, ha szavaik nyitját meg nem telem. A megkövült döbbenet fájhat így, melynek ívein I- istály-madarali pihcgnelc a sustorgó csólcú levegőben. Olyan vagyok, mint a beteljesületlen vágy: vészes szárnyam felig nyitva-maradl. ... És mégiscsak sikerült talpra állnom! — És konok eskü véssél megfogadnom: esendő sorsú, rövid életemben c végtelen iránytű-célt szolgálom ..; Oly annyira hevített a makacs láz, szinte meghaltam perzselt dallamától. S már tudtam, tudtam, hajnali harmatokban csakis tűzbe-vágó ököl lelheti enyhülését,------------nem amely tüzbe bámul... ( Hát eszméletemmel fájom, ami kínzó, és vele írom ezt a levelet.) Hangos szókkal az ö nevükben kiáltom: a sötétség magasa: fekete rózsa, könny csorog le róla ... — Hadd mondják cl a súlytalan lapálynak, sikoltásom*bércek harangja lett! Pörgess, te vulkán, egyre hevesebben, s hogyha majd tántorogva térdre estem, s hogyha létemről a csend végleg lehullt, akkor röpítsd csillagokig a testein. ... Szívem körül csillagok seregeinek. Mégis arra kérem c hű kegyelmet: pörgess, te vulkán, dobolj, te verő láz, látomásaim talán fölemelnek ... Világító lábszárcsontok árján, hajnal-tenyerű, napszak-cirádás pajzsot tartok. Nem ékesíti szeszélyes szivárvány, — és mégis áldott csók öntözik ím, c pajzsot. Mert kimondatlanul is. benne él: a béke. Mert. kimondatlanul is, benne él: a jóság. Mert, kimondatlanul is, benne él: a szépség. Mert, kimondatlanul is, benne él: a szabadság. — Sorsunk négy’ ívű regénye. Ivcgyctlcnségig-tiszta már c fájás, mely több a röghöz-kölött szeretetnél, — négy égtájnak példázza, milyen áron tűztem testem a világ négy falára. Ügy kaszaboltak fel láthatatlan kardok, mosolyogtam pengésük dallamára... — És nem hagytak elpusztulni! — És nem hagytak elpusztulni!-------M ost kalapom a térnek emelem meg. S szememben villámok nyugalma reszket. És így szólok magamhoz, meghatódva: Köszönöm hogy ilyen nagyon szerethettél. Boldogító ez a négy jegyű jegyesség; engem halálomig, őket örökig hevíti a hála ... u§ií?ÍÖéM!luíSKt,Ösh,'í zokogásom. daba járnak az oktatást. A felsőbb évfolyamokon kél-kél egészségügyi szakközépiskolai osztály kanul, az első évfolyamon viszont teljes a létszám: három egészségügyi és egy óvónői osztályt indítottak. (A harmadik egészségügyi osztályt Özdról irányították át Kazincbarcikára.) Az egészségügyiselc a városi kórházzal tartanak fenn kapcsolatot, az óvónőjelölteknek pedig a közeli Béke téri óvodát jelölték ki gyakorló intézményül. A 20 lei. Elvállalták egy idős. beteg asszony gondozását is. Így azután a nehézségeken túljutva, most már iskolájuk saját „hagyományaira” is gondolhatnak. De a legfontosabb mégis az, hogy az önállósulással mindkét intézményben — a gimnáziumban is — nagyobb tér nyílik az oktató-nevelő munkára. Csulorás Annamária Buzsilt István rajza KÓRUSTALÁLKOZÓ Komlón szombaton megnyílt a szocialista városok 111. kórustalálkozója. 1970-ben Ajka nyitotta a fesztivál- sorozatot, a másodiknak Dunaújváros adott otthont. A mostanit, a várossá nyilvánítás negyedszázados jubileuma alkalmából rendezték Komlón. Ajkát, Komlót, Le- ninvárost, Ózdot, Dadragku- lat, Százhalombattát, Szolnokot, Tatabányát' és Várpalotát egy-egy kórus képviseli, összesen négyszáz dalossal. A fesztivál programját gazdagítja, hogy itt került sor az országos minősítő hangversenyre is. Négy egyiilles szereplését értékeli a zsűri és dönt arról., hogy eddig szerzett címeiket megvédik. vagy előbbre lépnek, A szocialista városok kórustalálkozóját legközelebb Le- ninvárosban tartják.
