Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 4 1976. október 5., kedd A képernyő előtt ■ Aürmanynyi a nemzetközi mim i (Folytatás az 1. oldalról) és a fejlődő államok legfon­tosabb érdekei ezen a terü­leten alapjában véve egybe­esnek. A szocialista államok erőteljesen fellépnek a disz­kriminációs politika min­denfajta megnyilvánulása el­len, a fejlődő országok ki­zsákmányolásával szemben — állapítja meg a nyilat­kozat. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a szocialista orszá­gok. amelyek az ENSZ ke­reskedelmi és fejlesztési ér­tekezlete (UNCTAD) összehí­vásának kezdeményezői kö­zött voltak, előterjesztették a nemzetközi gazdasági együttműködésre vonatkozó t’0 elveket. Ezeknek az el­veknek az elfogadása meg­mutatta az utat „az állam­közi gazdasági kapcsolatok radikális átalakítása” felé. A Szovjetunió nagy erőfeszíté­seket tett és tesz annak ér­dekében, hogy ezek az elvek ne maradjanak holt betűk, hanem a gyakorlatban meg­valósuljanak. Valóban demokratikus el­vek alapján, az egyenjogú­ság és a kölcsönös segítség alapján valósul meg a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő szo­cialista országok együttmű­ködése. A nemzetközi gazda­sági kapcsolatok minden vo­natkozásában a Szovjetunió védelmezi az összes országok szuverenitását természeti kin­cseik felett, valamennyi nép jogát arra, hogy akadályta­lanul megválaszthassák saját fejlődésük útját, síkraszáll azért, hogy szűnjék meg a fejlődő országok népeinek kizsákmányolása a nemzet­közi tőke, a multinacionális társaságok részéről, hogy te­remtsék meg a lehető leg­kedvezőbb feltételeket a nemzetközi munkamegosz­tásnak az egész emberiség javára való kihasználásához. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításának kérdései jelentős helyet fog­laltak el az SZKP XXV. kongresszusának határozatai­ban. Kitűzték azt a felada­tot. hogy törekedni kell a hátrányos megkülönböztetés és minden mesterséges aka­dály felszámolására a nem­zetközi kapcsolatokban, az egyenlőtlenség, a diktátum, a kizsákmányolás minden megnyilvánulásának meg­szüntetésére a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A Szovjetunió abból indul ki, hogy ez megfelel minden or­szág, minden nép alapvető érdekeinek, a társadalmi­gazdasági haladás érdekei­nek. A nyilatkozat megalapítja, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításáért ví­vott harcba tevékenyen be­kapcsolódtak a fiatal, füg­getlen államok. A Szovjetunió nemcsak politikailag támogatja az ázsiai, afrikai, és latin-ame­rikai országok megalapozott követeléseit, hanem közvet­lenül is segítséget nyújt gaz­dasági problémáik megoldá­sához, a nemzeti ipar —. a gazdasági függetlenség alap­ja — megteremtéséhez. A Szovjetunió kifejezi kész­ségét arra, hogy a továbbiak­ban is demokratikus és igaz­ságos alapon fejlessze egvütt- működését a fejlődő orszá­gokkal. erősítse velük gazda­sági és műszaki-tudománvos kapcsolatait, hosszú távú. szi­lárd és kölcsönösen előnyös alapon, segítse őket termé­szeti kincseik kiaknázásában, növelje a fejlődő országoknak nyújtandó műszaki támoga­tása volumenét. Mint a nyilatkozat megál­lapítja. a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok demokrati­kus alapon való radikális át­alakításának fő akadálya a kapitalista államok monopo­lista köreinek álláspontja volt és maradt: Tényében nem változott az az irányvonaluk, hogy folytassák és elmélyít­sék a fejlődő országok kizsák­mányolását. A kizsákmányoló politika igazolásának céljait szolgál­ják azok a kísérletek is, hogy teljesen alaptalanul be­vonják a szocialista világot abba a rendszerbe, amellyel az országokat szegényekre és gazdagokra osztják és ily módon egyenlőségjelet te­gyenek egyrészt a szocialista államok, másrészről az im­perialista hatalmak között a fejlődő országok gazdasági elmaradottságáért, a gyar­mati elnyomásuk következ­ményeiért, a neokolonialista kizsákmányolásukért való történelmi felelősség kérdé­sében. A szocialista országok nem felelősek a fejlődő országok gazdasági elmaradottságáért, amely azok gyarmati múltjá­nak öröksége. A szocialista országok sohasem zsákmá­nyoltak és nem zsákmányol­nak gazdaságilag ki semmi­lyen országot, semmi közük azokhoz a súlyos következ­ményekhez, amelyeket a gazdasági válságok, a valu­takrízisek és a kapitalista rendszer termelési anarchiá­jának más megnyilvánulásai okoznak a fejlődő országok­nak. A szocialista államok által a fejlődő országoknak nyúj­tott segítség nem az okozott kár megtérítése, nem a régi bűnökért való fizetség, ha­nem a barát és a szövetséges segítsége a közös ellenfél — az imperializmus, a gyarma­tosítás és a neokolonializ- mus ellen vívott küzdelem­ben. Ha nem létezne a Szovjetunió, nem létezne a szocializmus és annak meg­bízható segítsége, akkor az imperializmus csírájában el­fojtaná a közelmúltban fel­szabadult. államok minden kísérletét arra. hogy kivív­ják igazi nemzeti független­ségüket — hangsúlyozza a nyilatkozat. Magáiéi értetődik azonban, hogy a Szovjetunió lehetősé­gei nem korlátlanok a gaz­dasági segítségnyújtás terü­letén. A szovjet állam ter­mészetesen köteles gondos­kodni saját népének jólété­ről. A Szovjetunió nagy ter­het visel a népek békéjének és biztonságának szavatolá­sában az agresszív imperia­lista körök kísérleteivel szemben, a többi szocialista országhoz hasonlóan gondos­kodik a világszocializmus gazdasági és műszaki-tudo­mányos potenciáljának erő­sítéséről, amely a népek sza­badságáért. békéért és hala­dásért vívott harcának tá­masza, és saját lehetőségei­ből kiindulva fordít eszkö­zöket a fejlődő országok gaz­dasági és' műszaki megsegí­tésére. A fejlődő országoknak azt a jogos követelését, hogy bő­vítsék a számukra az elma­radottság leküzdéséhez ren­delkezésre bocsátott tényle­ges erőforrásokat, elsősorban a kapitalista monopóliumok profitjainak és az imperia­lizmus által kierőszakolt fegyverkezési hajsza nem termelő jellegű, kiadásainak terhére kell kielégíteni. Az ENSZ adatai szerint a katonai kiadások jelenleg vi­lágszerte mintegy 300 milli­árd dollárt emésztenek fel évente. Nem nehéz meglátni, hogy korunk legidőszerűbb gazdasági problémáinak megoldásához milyen távla­tokat nyitna a katonai ki­adások lényeges csökkentése, kezdetben 10 százalékkal, amint ezt a Szovjetunió ja­vasolta az ENSZ-ben. Ez vonatkozik a leszerelés és a katonai enyhülés kér­déseivel kapcsolatban elő­terjesztett más javaslatok megvalósítására is. A nem­zetközi légkör általános ja­vítása. a nemzetközi bizton­ság erősítése lehetővé tenné az államoknak, hogy a fej­lesztés elősegítésére fordít­sák az olyan erőforrások egyre nagyobb részét, ame­lyeket jelenleg a fegyverzet erez rr növelésére fordítanak — ál­lapítja meg a nyilatkozat. Ez azt'jelenti, hogy jelen­tős a kölcsönhatás egyrészt a nemzetközi gazdasági kap­csolatok átalakítása, más­részt a fegyverkezési hajsza korlátozása, a leszerelés és a biztonság erősítése közölt. Az egyetemes béke erősítése szempontjából elsőrendű fon­tosságú politikai és katonai enyhülés területén a további haladás ugyanakkor elősegí­ti majd . a világgazdasági helyzet normalizálását. Más­felől a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok átalakításá­nak szférájában tapasztalha­tó haladás hozzájárul majd a feszültség enyhülésének elmélyüléséhez. A Szovjetunió szüntelenül szem előtt tartja ezt a köl­csönös kapcsolatot és számol vele külpolitikai tevékenysé­gében. Mindkét vonatkozás­ban kész együttműködni mindenkivel, aki érdekelt a nemzetközi béke és bizton­ság erősítésében, az emberi­ség gazdasági és szociális haladásában. A szovjet kor­mány minden államtól azt várja, hogy hasonló jóakara­tot tanúsítson a kölcsönös megértés, az együttműködés, á történelmi jelentőségű nemzetközi eredmények együttes elérése iránt — ál­lapítja meg a nyilatkozat. crcr Munka&gés kongrei Az üzemegészségügy, az üzemorvosi hálózat és a munkaegészségügy fejleszté­sével összefüggő kérdések és vizsgálódások szerepelnek a Magyar Munkahigiéniás Tár­saság és a Magyar Üzem- egészségügyi Tudományos Társaság hétfőn, az Orszá­gos Munka- és Üzemegész­ségügyi Intézetben megkez­dődött háromnapos kong­resszusának napirendjén. A tanácskozást dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár nyi­totta meg. ho. met, al. sze üg. neret, vetélkedő gádók ’ tag j’ai fiák“kiemelt ’ íé­• hetőséget biztosítson az ön- ■ műveléshez, nemes szórako- 1 záshoz, a brigádvállalások < teljesítéséhez. ; A színes programot ígérő hónap keretében többféle ki- i állítást rendeznek, tegnap pe- i dig megnyitották a bizalmi- 1 képzést, valamint a törneg­Az Autóközlekedési Tanintézet Miskolci Iskolája 19* *6. év október hónapban személygépkocsi-vezetői, tehergépkocsi-vezctöi, és autóbuszvezetői tanfolyamot indít, rövid kiképzési idővel. Üj szolgáltatásunk: jogosítvánnyal rendelkezők tanintézeti gépkocsin gyakorlóórát vásárolhatnak. Személygépkocsi gya­korlati oktatás Zsiguli és Skoda típusú gépkocsikon történik. Jelentkezni lehet: Miskolc, Major u. 2. sz. alatt szombat kivételével 8—16 óra között. Özd: Volán 3. sz. Vállalat, Scitovszky Tibor. Sárospatak: ATI kirendeltség. Leninváros, Kazincbarcika, Mezőkeresztes, Szerencs a tanfolyamszervezőknél. ESZKEBOK A fiatalember álla alá vet­te a hegedűt, s olyan merev tartással, mintha valamely finommechanikai műhelyben készítették volna tagjait, el­kezdte „fűrészelni” a Monti csárdást. Nem, nem kellett hozzá zenész fül. hogy meg­állapítsa: ez valami szörnyű. De a fiút mindez egy pilla­natig sem zavarta; dolgozott, mint egy sikkesebb robot. A zsűri asztalánál ülő muzsiku­sok — évtizedes tanításban edzett zenetanárok — hihe- iellen 'önfegyelemmel őrizték nyugalmukat. Pedig még ki sem heverhették a néhány perccel előbbi megrázó él­ményt. Álékor ugyancsak a „szólóhangszer” kategóriában lehettek fül- és szemtanúi a következőknek. A tizenéves j kislány farmernadrágja tar- j sólyából elővevén hángvillá- , ját, s valamihez odakoccanl- j va azt — a normál Á meg- i ragadása után — fütyülni j kezdett. Ügy «fütyült, mint- ahogy minden normális em- j bér . fütyül jókedvében, ön- ^ maga szórakoztatására. Egyelőre nem sorolom to­li vább a példákat, sőt, arról I' sem beszélek, hogy ezeket a jí produkciókat a miskolci Ki k mit tud? klubban volt sze- S rencsém élvezni. Már csak ti azért sem érdemes ezen az é úton tovább haladni, mert a az olvasók netán messzemc- V inő következtetéseiket, vonnak jaie a Ki mit tud vállalkozás Pjértékéről, színvonaláról. Pe­tédig az az igazság, hogy a tínegyvenegynehány verseny- vizőjelölt közül nyolcan-tízen D mindannyiunk gyöjiyörűségé­— re muzsikáltak, mondtak ver­set. prózát és énekeltek nép­dalokat. Egy — a hegedűs­höz hasonló korú — fiatal­ember pedig olyan virtuozi­tással játszotta Díszt Taran­telláját, «hogy a bíráló szak­mber szinte kereste a sza- akat,■ amikor megszólalt. Egyszóval; nem azt aka­gyszovai; nem rom mondani, hogy amatő­röknek nem érdemes a kü­lönböző művészeti ágakkal ‘barátságot, szövetséget kötni- "ok. Az egyre jobban elbur- ánzó művészkedés azonban m,/iszolygást kelt bennünjv. sz: la f 1 ' 111,111 tál tci A minap ifjú kollégám kéziratot, s fényképet tett az asztalomra. Elmondta, hogy megismerkedett az őszi Bükk szerelmeseinek egyikével, aki immár évtizedek óta vászon­nal. ecsettel, palettával jön hogy megörökítse a leírha­tatlan színekben pompázó erdei, hegyi világot. Lévén éppen képzőművészeti világ­hét, némi fenntartással fo­gadtam a Bükk festő-szerel­mesét, aki — bár nyugdíjas korú — nem jegyzik képző­művészeink között. Fiatal pályatársam láthatóan bosz- szankodott ezen a sznobiz­muson. s megtoldotta érveit: ha nem tudnád, ez az em­ber többször együtt festett Holló Lászlóval. A kiváló al­földi mester nem sokkal előbb hunyt el, így hát — bár sze­rmélyes ismerőseim között tarthattam számon — nem kérhettem tőle igazolást. Egyébként biztos vagyok ben­ne, hogy a nagv öreg min­den .további nélkül igazolta volna az együtt töltött napo­kat. De hát az még nem je­lent semmit, ha netán — a Bükkben vagy a Tisza-par- ton két festőállvány egymás mellé kerül. Hollónak úgy volt festőtársa az említett amatőr, mint Tamási Áron­nak az a marosvásárhelyi új­ságíró. aki Tamásit folytono­san „kollégának” szólította, mondván, hogy mindketten az írás mesterségét űzik. Ez igaz, mondta Tamási Áron némi malíciával, csak a sza­vakat rakjuk másként egy­más mellé. A fentiekből nyilvánvaló, hogy nem «minden festő em­ber festő, az írók nem ok­vetlenül í lók. áki hang­szert vesz kezébe, nem fel­tétlenül muzsikus és így to­vább. De hát ez a világ legter­mészetesebb dolga — mond­hatnák sokan. Kétségtelenül az. csak éppen rengeteg pél­da cáfolja. Találkoztam gaz­dasági ; .vezetőkkel, akik szob­rot, emlékművet akartak ál­líttatni (egyelőre még nem maguknak) s miután a meg­rendeléssel, zsűrizéssel ren­geteg baj, s gond van. rá­bízták a munkát az ' üzem Érdekeink ezonossá-cive/eií politikai oktatást. 'gyanúsak tegnap II. Rá­_>czi Ferencről hallhattak őadást az érdeklődők. Mun- ivédelmi rendezvények, piá­itok zsűrizése, ismeretter- isztő előadás, kassai társas- azás Rákóczi sírjához, ortvetélkedő, filmbemutató, ’több egészségügyi jellegű előadás, képzőművészeti kiál­lítás megtekintése, színház­látogatás, külpolitikai ankét, szocialista brigádok vetélke­dője, brigádvezetők tanfo­lyamának nyitása, a szakma ifjú mestereinek versenye várja az elkövetkező hetek­ben a vállalat dolgozóit. valamely ügyes kezű meste­rére. Pár száz forintért — munkaidőben — csinált az olyan szobrot, hogy szebb volt, mintha Somogyi József szoborta volna. Másutt a munkásmozgalom veteránjai­nak portréját akarták meg- festetni, s miután a környék festőművészei csak „húzták az időt”, az egyik vállalati dekoratőrre bízták a dolgot. Ennek elég volt. ha felmu­tatták előtte a fényképeket; ripsz-ropsz elkészültek a „festmények”. Jobban hason­lítottak eredetijükre, mintha valami nagy mester pingálta volna azokat. S itt azt hiszem, levonha­tunk bizonyos tanulságot: tudniillik, az már jó né­hányszor előfordult, hogy az emberek értetlenül álltak szobrok és festmények előli. melyeket neves művészek produkáltak, de arra nincs példa, hogy ne ismerték vol­na azonnal fel a dilettáns készítményeinek alanyát, cél­ját, funkcióját. A csinosan összehozott dilettáns munkák, többek között, abban külön­böznek a műalkotásoktól, hogy s-emmiféle erőfeszítésre nem késztetik a nézőt, a be­fogadót. A közönségnek ter­mészetesen legnagyobb örö­me és élménye a felismerés. A művészkedők, a aiccské- szitök ezt a felismerést köny- nyítik meg bárányfelhőkkel, patyoiattoüú hattyúikkal, a Bükk tobzódó színeivel, a ko­hászok széles karimájú ka­lapjával és feszülő izmaival. Persze, most nem azokról akartunk szólni, akik — nem minden üzleti érzék nélkül — termelik a könnyen emészthető produktumokat, hanem azokról, akik muzsi­kálva, festve, mintázva, ön­magukról is elhiszik, hogy amit csinálnak, az már a művészet kategóriájába tar­tozik. Nagyon fontos, hogy nyitott szemmel nézzük tevé­kenységüket, s lehetőség sze­rint nyissuk fel az ő szemü­ket is, s tegyük hallóvá fü­lüket: Hátha akkor nem fes­tenek és nem muzsikálnak többé, de élvezői lesznek az igazi művészetnek. (gyarmati) A VOLÁN 3. sz. Vállalat az Autóközlekedési Taninté­zetnél térítésmentes (autóbuszvezetői) A tanfolyam időtartama: kb. 1 hónap. Felvételi követelmények: — betöltött 21 éves életkor, i — 8 általános iskolai végzettség, — C-kategöriára érvényes vezetői engedély és két­évi hivatásos (munkakönyvben igazolt) teher­gépjármű-vezetői gyakorlat, — büntetlen előélet, — letöltött katonai szolgálat. Jelentkezés időpontja: 1976. október 11—16. között a Volán 3. sz. Vállalat oktatási osztályán (Miskolc, József A. u. 70'. Iroda­ház III. e. 316. sz. iroda. Bejárat a Szondi utcai sze­mélykapu felől). A tanfolyam befejezése után (lakóhely figyelembe, vételével) az alábbi szolgálati1 helyeken tudja biz­tosítani a vállalat a foglalkoztatást: Miskolc, személyforgalmi üzem, 1. sz. üzemegység, Kazincbarcika, Mezőkövesd, főnökség, Leninváros. főnökség.

Next

/
Thumbnails
Contents