Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 T976, október 31.7 vasárnap Vagyközsé TOKAJ-HEGYALJA Sátorral kezdődik és Sátorral végződik. Sátoraljaújhelytől Abaújszántóig tart. Szántó szoléit már 1275- ben megemlítik a korabeli t írások, valószínűbb azonban, hogy nagyméretű szőlőtelepítésre csak Károly !Róbért idejében került sor. A tokaji bor egyik legjelentősebb megrendelői évszázadokig a lengyelek voltak. Éppen ezért Abaúj- számló / fekvésénél fogva fontos borkereskedelmi centrumnak bizonyult. Tai- tefbaum, Flegmann, Gel- marni. Zimmermann Lipót és Jenő ..., valamennyien híres szántói borkereskedők. Nevüket még ma is őrzik a szántói pincék. És ott van a Krakó-hegy, a község másik nevezetes hegye ! Miniden esztendőben szürettájt lengyel kereskedők érkeztek az abaúji településre, s a hegy termését még a szőlőtőkéken vették meg. A Krakó-hegy neve erre az időszakra utal. A nagyközség ősi címere a szőlőtermesztés hagyományát és jelentőségét bizonyítja. Egy puttonyos és egy szőlőt taposó férfit ábrázol, valamint a két hegyet, a Sátort és a Krakót, tetejükön szőlőtőkével. És ott van a címerben a szent növény éltetője, a napsugár is. Ballagok a szüreti zsongást eláruló szántói szőlők között, Nézelődöm. Felfelé, a dombtetők irányában, ahol — minden szőlősgazda 1 szerint — a minőség terem. Néhány hónappal ezelőtt egy idevaló 'idős szőlőmunkás azt mondta nekem jó adag pesszimizmussal: — Ha mi meghalunk, ezek a szőlők kipusztulnak ... Az igazság az, hogy tényleg sok a tőkehiányos, el-' hanyagolt szőlő, s nein kevés a parlag sem. Ott fenn, a gerinc alatt, csak a kőből rakott támfalak jelzik, hogy valamikor e nemes növény díszlett a most bozót borította területeken. Sőt, nemcsak díszlett. Azt a bort, ami ott termett, azt meg lehetett inni! Próbálok a nyomára jutni, mi az oka az egyéni szőlőtermesztés hanyatlásának. K. Szabó Ferenc kertész- mérnök, tanár, egy kisebb szőlőskert gazdája: — Nézze, nekem például a Krakón nem kéne szőlő ingyen sem, pedig tudom, hogy nagyszerű bor terem ott. Mégsem fogadnám el... Ahová negyedóránál több idő kell, hogy kimenjek, az nem éri meg. Az utak rosz- szak, gyalog mire oda kiér az ember, elfárad. Az oda- és visszaút sok időt vesz el. Higyje el, sokat számít, közel van-e a szőlő vagy sem ... Gond, hogy a felvásárlást árak nincsenek arányban a termelés költségeivel. Köztudott, magas a növényvédő szer, a műtrágya ára. S. amellett felvinni a tetőre a műtrágyát, a növényvédő szert,, a vizet ... az még »tovább emeli a költségeket. A helikopteres permetezés az én tapasztalatom szerint csak kétharmad részben oldja meg a növényvédelmi gondokat .. . Tótit Károly 68 éves szőlőtermesztő : — Magas a napszám, egy napra 180—200 forint. S jó ha van napszámos! De legtöbbször az sem fiatal, ilyen idős, mint én . .. Pedig ahogy öregszik ' az ember, egyre kevesebbet tud a szőlővel foglalkozni. A fiatalok nem csinálják. Köny- nyebb munkával több pénzt keresnek. A szőlő csak egyszer fizet, ősszel, s ez a fizetés egy cseppet sem biztos ... Sajnos, nem lehet kapni talajművelő kisgépeket, pedig azok nekünk seen Szombat, vasárnap, hétfő előttünk a rendkívül fpiemes, kacaglatóan szorullak). ugyanakkor magvas, ndolkoztaló történet. redeti helyszín |A lJesli Színház színpadán y hatodik emeleti lakás belében forgat a filmgyár egy bja. A Csutka István írta Morvái István rendezte jagikomédiu — Eredeti helyiül — nemcsak a filmgyár- Jís apró műhelytitkaiba en- *»d bepillantást valumüéle Wirakiroző, enyhén torzító wncsén keresztül, nemcsak in/iek az alkulóiolyamalnak ffisszásságail. tárja lel, Iranern Mhjátos emberi jellemeket, kü- Minfcle kapcsolatokat ts erős Wáfleklorfénybe állít. Filmiot- atást latunk, de nem keli ha még egyszer végigülj) sokai gondolkodni, hogy mám sarka”. Kép a mcgéiKVi jöjj ónk, nemcsak arról szól, liszen a filmkészítésen, kívül öregeknek sokat segítené-1;^0.1 ,!s adódhat csökkent ne^T shetsegu vezető, aki helyett ' A KÖRNYEZŐ falvakból helyettese végzi a munka néhanyan Abaújszántórarof 1,an,reszet- nlasatt ,ls cl°' járnak dolgozni. Számuk0^1’. ,a vezető terem- azonban elenyésző azoknak01 e.. '^orben senki nem a,'sza . . .. ‘.’rég nagyon sok más gondoak,k Szántóról .tarnak elJt “beheÍyeUesílhető a filmen Szerencsié, Miskolcra. íVtili életbe. Sulyok Mária, iparba. ánki Zsuzsa alakítása emeA község művelődési há-»ndő ki elsősorban, akik zaban láttam egy tavaly ké-ét idősödő színésznőt ját- szült diagramot, amely sze-;anak, a rendezőt Búrdy rint a nagyközségből az yörgy, asszisztensét Tordy iparban dolgozók a lakos- éza alakítja és még hosszú Ságnak csaknem fele. Lak- r kitűnő színészt látunk a helyétől távol keresi a ke- ínpadon. Kellemes szórako- nyeret. Oka: a kevés mun- s, nem kevés tanulsággal. kalehelőség. Az ipari üzem hiánya. A faluban nincs egyetlen olyan „üzemecske”, ahol együtt legalább 100 .férfi dolgozna. Ami van, az jobbára az asszonyoknak nyújt munkaalkalmat.. Van egy varroda, egy cipőfelsőrészt készítő üzem, no és a község „kuriózuma”, a diótörő. Ez utóbbi azelőtt sajtüzeni volt, de a Borsod megyei Tejipari Vállalat — mondván, hogy nem gazdaságos — beszüntette itt a termelést. Az épületeket átvette a szerencsi Lenin Tsz, amely a budapesti TÁSZI-val közösen csonthéjas feldolgozó üzemet hozott létre. A faluban csak diótörőnek ' nevezik. Diót, mogyorót, mandulát törnek az itt dolgozó asz- szonyok. 110-en, 120-an vannak. Bgyrészük már a régi sajtüzemben is dolgozott. A felsorolt három munkahely sem önálló szántói üzem. Amolyan kihelyezett részlegek. A nagyközség egyetlen önálló egysége az Abaújszántó és Vidéke ÁFÉSZ. Nem tudom, menynyi az igazság belőle, de azt rebesgetik, hogy ez is elkerül a faluból. A Szántóért aggódok elsősorban az ipari üzem hiányát kesergik el az; újságírónak. Azt mondják, e nélkül a nagyközség fejlődése nem biztosított. Sőt... Ha nem is nagymértékben, de csökken a község lakossága. A fiatalok egy része, már nemcsak hogy eljár dolgozni. Többen vannak, akik vissza sem jönnek, illetve csak látogatóba. Tény: 1939-ben Abaújszán- tón többen laktak, mint most. .. A fiatalokról lesz szó. Akiknek háromnegyed része eljár dolgozni, s csak kis hányada talál magának való munkát lakhelyén. Az eljárók egy része ma még mindennap hazatér. A munka, az utazás mellett szórakozásra csak odahaza marad idő. Hogyan töltik a szabad időt a szántói fiatalok? A Pl ÉRT 25 'A lerakatán 12 - fiatal dolgozik. Közülük kettővel beszélgetek. Sotkó Attila: — Volt itt egy ifjúsági klub, a kültúrházban ,működött. De mivel a .helyiség egyben kiállító-, valamint próbateremként is „üzemelt”, mi csak akkor REGÖS SÁNDOR: s most néhány szót a bánnal szembenálló egy elö- sról. Ezt á József Attila nházbun láttuk. Szombat, árnap, hétfő a címe, szer- i a nagyon sok olasz lilm- valamint nálunk is belátott színpadi komédiából Vannak még kísértetek, kole 1959. — ismert Edu- i De Filippo. Rendezője gi László. Egy nagy lét- íú olasz család és szom- jai három napjának törte áll előttünk a három Sásban, közhelyszámba „ fordulatokkal, az olasz kiből jól ismeri molívu- már unalomig használt szefogással, együtt, többet tehetnének. Mert végül is egy község pezsgését a fiatalok lendülete adja. És ez az, amit Abaújszántón nem érez az ember. Sajnos, hiányzik egy olyan ifivezető, szervező, aki szikra lenne ... akitől a többi szántói fiatal is lángra lobbanna. He MAR SÖTÉT palástként borul.-az este a Sátor-hegy tövébe • települt nagyközségre, amikor — hazafelé Miskolcra — másfél órás vonatozásra vállalkozom. A vonaton fültanúja vagyok két fiatal beszélgetésének. Az egyik szántói. Mindketten Miskolcon járnak középiskolába. A kollégiumba utaznak vissza. — Tudod, én már nem szeretnék állandóan Szántón élni. Nem tudom, miéit, de nem... Mert mi van Szántón? Semmi. Csoda hát, hogy elvágyódom? Ennyit a beszélgetésből... Megvallom, elgondolkoztat. A kérdést — miközben a vonat ballag Szerencs felé — én is felteszem magamnak. Tényleg, mi van ott a Sátor-hegy tövében? Hé Az írás teljesség igénye nélkül íródott a szántóiak- nak — szándékom szerint másoknak is — a nagy- • községről, a nagyközségért. A kívülálló szemével. Hajdú Imre T”1 1 A 1 hm lek Senki előtt meg nem hajoltam, nekem nem volt szent semmi oltár, de türelmesen várakoztam éjfélig is, ha ruhát mostál. Teknő lóié görnyedő asszony, dolgos, szelídke feleségem, ilyenkor elpirult az arcom s összegörnyedtem én is mélyen. Lelkemet, melyet ostorával az élet korbácsolt keményre, együtt-mostad a sok ruhával alázatosra és fehérre. Szovjet filmek fesztiválja November hagyományosan visszatérő kulturális ünnepe a szovjet filmek fesztiválja, amelyet az idén november 4- től 17-ig rendeznek meg hazánkban. Ebben az időszakban négy új szovjet filmet mutatnak be a magyar mozik, valamint egy meseíilm- összeállítást, továbbá a film- baráti körök hálózatában felújítják a Lombhúllás című szovjet-grúz filmalkotást. A hagyományoknak megfelelően erre az időre szovjet filmművész delegáció is érkezik hazánkba. Az országos ünnepségeken kívül a megyékben is több megemlékezés lesz a filmhe- mutatókon kívül. Miskolcon november 4-én este hat órai kezdettel a Béke moziban rendezi meg a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága, valamint a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat a szovjet filmek fesztiváljának megnyitó díszelőadását, amelyen Novák József, a városi pártbizottság titkára mond beszédet, utána pedig a Prémium című filmet vetítik. Az új filmeken kívül több értékes korábbi filmet is felújítanak. Borsod-Miskolc Új A gyerekek öröméért.. |am tudom, ki hogy van, vele, de a magam részéről egy kicsit mindig meghatódom, ha valamelyik iskolában, vagy óvodában jártamban arról hallok, hogy szocialista brigádok szorgoskodtak a játszóudvar, vagy a sportudvar elkészítésén, karbantartásán, szülők és kétkezi, munkások segédkeztek k szaktanterem kialakításán, avagy éppenséggel készségesen megjavították a megrongálódott zárakat. A minap például az egyik miskolci óvodában hallgattam el a gyerekeket, amint tiszta szívből dicsérték azt azt idősebb mesterembert, aki a nyilván a gyerekek közreműködésével meglazult falburkoló lapokat igazgatta vissza a helyére. S néztem a fürge kézzel dolgozó embert, akinek láthatóan mindennel jobban esett a gyerekek kedves szava. Ugyanebben az óvodában, még régebben mondta egy fülig feslékes fiatalember — az udvari játékokat festette át, miközben még az. örök kíváncsi gyerekhadai is szóval tartotta —, neki minden hivatalos köszönetnél többet ért a gyerekek öröme. Az, hogy annak örültek, hogy megint szép és jó lesz a mászóka ... ' Egyszer valaki azt mondta nekem: mi lenne, ha az oktatásügyi létesítményeket, az iskolákat és az óvodákat nem segítenék annyiszor a szocialista brigádok, ha nem fordulnának újra meg újra a szülőkhöz, hpgy néhány órájukat áldozzák a gyerekekért. Mi lenne, ha az iskolák gyarapításához nem kérnénk folyvást a társadalmi segítséget?- Már nem emlékszem pontosan, mit válaszoltam. Valami olyat — biztosan —, hogy sokkal, de sokkal lassúbb ütemben jönnek létre szaktantermek, kevesebb és szegényebb lenne a játszótér, s mondjuk, kevesebb jutna a könyvtár, a játékpark gyarapítására is, mert a meglevő pénzt elvínné a folytonos csínáltatá.s. Hiszen bármilyen sokat is áldozunk az iskolák felszereltségének bővítésére, a gyermekintézmények fenntartására, anyagi erőink végesek. S bizony jól jön, ha nem keli kertészt fogadni áhhoz, hogy rendbetegyék az óvoda- udvart, hanem néhány délután elvégzik azt a szülők. (Az óvónők ereje is véges.) S jó, ha nem keli fizetni a lakatosnak azért, hogy a leszakadt ajtókilincset helyére délelőttönként szívesen gyakorolták kis jármüveikkel a KRESZ szabályait, használták bizony gyakorta, kellene már, — mert még használhatók, s újak vásárlására most nincs pénzük —, hogy egy kicsit rendbetegyék őket.) Felkereste hát az egyik vállalat vezetőjét: tudna-e segíteni abban, hogy valamelyik brigád, amelynek nincs másféle elkötelezettsége, átvizsgálja es szükség szerint rendbehozza .. kerékpárokat. A vezetőnő, aki kétszáz gyermek érdekében „kilincselt”, akkor nemleges választ kapott. De ennél az indoklás volt áz érdekesebb: azért, mert állítólag korábban, amikor i már segédkeztek az óvodában, nem kaptak köszönőlevelet... és nem hívták meg őket az avatóünnepségre sem. Más kérdés, hogy az a levél elment, pedig hát más üzemek brigádjaihoz képest (több százezer forintot érő létesítmény megvalósításáról volt szó), ez a vállalat alig- alig lett valamit. Ami megdöbbentett az ügyben, az az, hogy eleve feltételként szabja meg valaki a nyilvános köszönetét. (Sajnos, nemcsak ebben az egy esetben tapasztaltunk, tapasztalhatunk ilyesfajta magatartást!) Persze az a szerencse, hogy mégsem ez az általános. Mert, hpgy nem ez az általános, azt a mégiscsak sok-sok társadalmi segítséggel, igen nagy idő- ráfordítással megvalósult játszóterek, sportudvarok, szak- • tantermek bizonyítják. S hogy tovább folytassam a gondolatsort: a szabad idejüket egy-egy közösségért áldozó, aktívan dolgozó emberek kőiében még nem. is igen tapasztaltam, hogy elvárták volna: hirdessék ki a gyerekek között, mennyit dolgoztak értük. i I gaz, a brigádvállalásokban ott van az a kis rubrika, - s azt ki keli tölteni. De azt hisszük, a gyermekekért végzett társadalmi munkának mégsem az „igazolás” a mozgatórugója. Sokkal inkább az a felelősségérzet, amely függetlenül személyi kötöttségektől, a személyi köszönetektől meghatározója társadalmi gondolkodásunknak és gondoskodásunknak. Egyszóval az a felelősség, amelyet társadalmunk a felnövekvő, s a munkánkat majdan tovább folytató gyermekekkel szem- . ben érez. Mert nekik, és nem álmaink buborékból buborékba vágyakoznak vágyaink szeld szelő szárnyalással égi mcgviőámodassal suliögalnak szárnyaik minden ami ezért lenne minden ami azért volna előtte is felhőt lökne utána is felhőt tolna aztán ha jőne valami amit ki kéne bontani aztán jöhetne valaki széllel-bcllel botlasztani lent a földön mint a béka ugrándoznak álmaink ugrunk lejjel buborékba s tudnunk kéne játszani! fenn az égben ívek íve: tudósi ábrázatolc lenn a földön is váltamra értelmes gondot rakok két; ujjammal pattinlgatni fogammal vad-csattogtatni: lenti! lchet-cV Rózsik István munkája 1
